A tér kép egy olvasata és a „területi” tervezés

Absztrakt

A szerző döntően poszt-pozitivista nézőpontból körülírja a tér általános fogalmát és speciális kategóriáit, és tárgyalja ezek főbb jellemzőit. A térstruktúra kialakulásában döntő jelentőséget tulajdonít az emberi térhasználatnak. Jellemzi a kis- és nagyléptékű tereket, kitér a globalizáció néhány területi aspektusára, utal a regionalizáció sajátosságaira, és tárgyalja a térrel kapcsolatos fogalmak használatát. Mindezek bázisán a közösségi tervezés olyan eljárását írja le, amelyben megteremtődik a fejlesztési, a rendezési és az ágazati tervezés egysége. Összegzés helyett reagál a Nemes Nagy (2003) által felvetett kérdésekre, a területi tudomány dualitásával és paradigmájával kapcsolatban.