Tér és Társadalom

A Magyar Regionális Tudományi Társaság programja a 2024–2027 közötti időszakra

2024-06-18T15:02:03+02:00

Nemzetközi konferencia az RKK fennállásának 40. évfordulója alkalmából

2024-06-18T14:00:09+02:00

Beszámoló a X. Falukonferencia - Az elmúlt negyven év regionális és vidékfejlesztési folyamatai című rendezvényről

2024-06-13T13:17:17+02:00

Informális városi zöldterek dzsentrifikációja Szeged példáján

2024-07-01T10:21:59+02:00

Az elmúlt évtizedek természeti, társadalmi és gazdasági folyamatai egyre inkább a fenntarthatóság felé terelték a városfejlesztés fókuszát. A településekre jelenleg is markáns hatásokkal bíró klímaváltozás, illetve a pandémiás lezárások egyaránt sürgető térhasználati, településfejlesztési- és rendezési kérdésekre világítottak rá. A városok zöldterületi és -felületi fejlesztései egyre inkább felértékelődnek, egyre nagyobb hangsúlyt kaphatnak azok a zöldfelületek, melyek hivatalosan nem rekreációs céllal jönnek létre. Kutatásunk célja ezen informális városi zöldterek típusainak, szerepének, hasznosíthatóságának és átalakulásának vizsgálata volt Szeged példáján, amelynek révén e területek is bevezetésre kerülhetnének a hazai városfejlesztési diskurzusba.

Munkánk során kilenc informális városi zöldtér-típust azonosítottunk a nemzetközi eredményekhez igazodva, amelyeket a szegedi mintaterületeken térinformatikai és terepi megfigyelés módszerekkel vizsgáltuk. Az informális zöldterek állapota nem állandó, átalakulásukat természeti vagy emberi tényezők negatívan vagy pozitívan alakíthatják. Mindez egyfajta városi zöldterületi körforgást eredményez. Megfigyeltük az informális városi zöldterek formálissá válását, mely a térhasználók összetételének időbeli változását eredményezi és összekapcsolható a dzsentrifikáció inváziós-szukcessziós-ciklus modelljével is.

Az alacsony presztízsű foglalkoztatottak térbeli eloszlásának összefüggései Magyarországon, 2011-2022

2024-07-01T10:38:25+02:00

A 21. század tudásalapú gazdasági fejlődése következtében a munkavállalók foglalkoztatási kilátásai jelentősen megváltoztak. A munkaerőpiac ezen átalakulása kiemelten érintette az alacsonyan képzett, hátrányos helyzetű munkavállalók csoportjait, hiszen akik nem tudták követni az átalakulás kihívásait, azok a munkaerőpiac perifériájára kerültek. Napjainkra a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásának kérdése Magyarország számára a kiemelt stratégiai célok közé került, ahol a legfontosabb kérdés, hogy milyen módon lehet az alacsony képzettségű, a területi különbségek kialakulásában kiemelt szerepet játszó társadalmi rétegeket fejlődési pályára állítani, a munkaerőpiac aktív szereplőivé tenni. E tézisekhez kapcsolódva tanulmányunkban a hátrányos helyzetben lévők egy speciális csoportját, az alacsony presztízsű, szakképzettséget nem igénylő foglalkozásokban dolgozókat vonjuk vizsgálat alá.

A foglalkoztatottak számának 2011 és 2022 között végbemenő nagyarányú (közel 20%-os) növekedése által hazánk 2022-re közel került a teljes foglalkoztatottság állapotához, ugyanakkor a foglalkoztatottak számának nagyarányú növekedése területileg egyenlőtlen módon ment végbe. A 2011 és 2022 közötti intervallumban növekvő igény látható
a magasabb készségszintet igénylő foglalkozások iránt, amivel közel azonos ütemben változott az egyszerű, speciális szakképzettséget nem igénylő alacsony presztízsű foglalkozásokban dolgozó létszámnövekedése is.

Tanulmányunkban próbát teszünk olyan területi összefüggések bemutatására és elemzésére, amelyek a hazai félperiféria és periféria munkaerőpiaci átalakulási folyamatainak tendenciáira hívják fel a figyelmet és a stratégiai fejlesztésekhez megkerülhetetlen tényeket tárnak elénk. Mindezen összefüggések is arra inspirálnak minket, hogy keressük a választ a szükséges gazdasági növekedés területi irányaihoz, a területfejlesztés hosszú távú stratégiai céljaihoz, amiket erősen determinálnak az alacsony presztízsű munkavállalók területi eloszlásai.

Zöld finanszírozási keretrendszer kidolgozása a hazai települési önkormányzatok számára

2024-07-01T10:55:34+02:00

Az elemzés a zöld finanszírozás lehetőségeit járja körül a magyarországi települési önkormányzatok szemszögéből: olyan, nem szokványos vizsgálati szempontokat emel be a diskurzusba, mint a közjavak, a közszolgáltatások vagy a közfinanszírozás. Kiemelten foglalkozik a Zöld Finanszírozási Keretrendszer (ZFK) dokumentum elkészítésének menetével és módszertanával, melynek kidolgozása a hazai fenntartható városok számára kötelező. A vizsgálat célja annak bemutatása, hogy milyen módon valósulhat meg a hazai szabályozási környezetben a települési zöld átállást támogató kezdeményezések, projektek finanszírozása, és abba hogyan illeszkedik a zöld finanszírozási keretrendszerrel alátámasztott források bevonása. A tanulmány bemutatja, hogy a zöld átállási folyamat milyen típusú beavatkozásokat feltételez helyi szinten, továbbá felvonultatja e beavatkozások finanszírozási lehetőségeit.

Az alkalmazott módszertan a szakirodalom és jogszabályok elemzésén túl a szakértői javaslatok innovatív és rendszerezett megjelenítésére fókuszál, és a szabályozási környezet, illetve a nemzetközi jó gyakorlatok bázisán építkezik. Interjúk készültek továbbá olyan városok (egy nagyváros és két kisváros), illetve szakmai műhelyek képviselőivel, amelyek a hazai települési szintű ZFK készítésben részt vesznek. A tanulmány érveket vonultat fel amellett, hogy a nemzetközi szabványoknak megfelelő, külső minősítésre alkalmas zöld hitel/zöld kötvény keretrendszer az egyetlen ZFK, amely releváns lehet a magyar fenntartható városok számára. A cikkben bemutatott potenciális önkormányzati zöld finanszírozási módozatok közül ugyanis ezeknek a forrásoknak az igénybevétele csak minősített ZFK dokumentummal lehetséges. A nemzetközi tapasztalatok is emellett szólnak, s noha a magyar szabályozás és feltételrendszer komoly korlátokat állít a városi szintű zöld források bevonása elé, egy központilag (állami) koordinált „városi” ZFK készítés, majd a lokális forrásfelhasználás központi menedzsmentje lehetővé tenné a zöldhitel-/zöldkötvény-források városi alkalmazását.

Bajor Tibor (2023): A záhonyi MÁV átrakókörzet történetileg változó helyzete és szerepe (HUN-REN KRTK RKI, Pécs, 215 p.)

2024-05-10T22:04:22+02:00

A roma népesség száma Északkelet-Magyarországon – területi sajátságok a legutóbbi adatok tükrében

2024-08-05T17:00:08+02:00

A roma népesség becsült lélekszáma az etnikai klasszifikációs megközelítéstől függően jelentősen változhat, az önbevallási adatok jellegzetesen alacsonyabbak, míg a heteroidentifikáció, azaz a külső minősítés tipikusan magasabb értékeket eredményez. A tanulmányban előbbire a népszámlálások, utóbbira – részben – a szerzők által összegyűjtött, települési önkormányzati becslések adnak példát. A különböző adatforrások alapján azonban a tendencia egyértelműnek tűnt Magyarországon; a roma népesség száma és aránya is dinamikusan növekedett az elmúlt évtizedekben. Ebben okozott törést a 2022-es népszámlálás, amely jelentős csökkenést jelzett az identitását felvállaló cigányság lélekszámában.

A tanulmány Északkelet-Magyarország példáján tárja fel a népszámlálási és az önkormányzati becslésekből származó adatok egymástól való eltéréseit, valamint a kirajzolódó változások területi mintázatát. Az önkormányzati becslések hátterét egy közelmúltban elkészült, a vizsgált térség 999 településének adatait magába foglaló adatbázis biztosítja. Utóbbi megközelítés alapján Északkelet-Magyarországon a roma népesség aránya mintegy másfél százalékponttal, 17,3%-ra nőtt, míg a népszámlálási adatok alapján két százalékponttal, 4,6%-ra mérséklődött. A két megközelítés közötti különbség mértéke alapvetően várható volt, az eltérő tendencia azonban kevéssé volt sejthető. A népszámlálások tükrében 14-re mérséklődött a legalább 50%-os roma-népességarányú települések száma 2022-re, míg az önkormányzati becslések alapján számuk megduplázódott, közelítve a 140-et.

A különböző adatforrások alapján megjelenő eltérő tendencia különösen az elmaradott településcsoportok esetében okoz dilemmát, mivel a népszámlálási adatok alapján oldódni látszik, míg az önkormányzati becsült értékek szerint tovább erősödik a cigányság települési léptékű szegregálódása.

Az önkormányzati feladatellátás kihívásai Magyarország eltérő adottságú agglomerációs térségeiben

2024-03-11T09:59:12+01:00

Az elmúlt évtizedekben a regionális és városi kutatások területi fókusza a városoktól az agglomerációs térségek felé tolódott, ahol elsősorban a lakóhelyi és gazdasági szuburbanizáció kihívásaira helyeződött hangsúly. A posztszocialista térségek városainak és agglomerációinak fejlődési pályája is a tudományos érdeklődés középpontjába került, miközben e kutatások egy része a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok szerepének vizsgálatára irányult. Magyarországon a helyi önkormányzatoknak kiemelt szerepük van az agglomerációs folyamatok kezelésében. Kutatásunk három nagyvárosi régióra fókuszáló esettanulmány keretében vizsgálja a feladatellátási és finanszírozási kihívások változását. Célja az agglomerációs térségek önkormányzatainak lakossági és gazdasági szuburbanizációval kapcsolatos feladatellátási kihívásainak feltárása adatelemzés és szakértői interjúk segítségével, három eltérő jellegű régióban: Budapest agglomerációjának déli szektorában, illetve Győr és Miskolc agglomerációjában. A kutatás az evolúciós-történeti vita elméleti keretében, a három hazai várostérség vizsgálata alapján arra a kérdésre is választ keres, hogy a vizsgált települések szempontjából melyek azok az agglomerálódási folyamatokhoz kötődő önkormányzati feladatellátási és finanszírozási kihívások, amelyek földrajzi helyzettől függetlenül mindhárom agglomerációs térségben megjelennek, továbbá melyek az agglomeráció-, illetve településspecifikus problémák. Az esettanulmány formájában történő feldolgozás lehetővé teszi a vizsgált jelenségek összetettségének és informális gyakorlatainak feltárását, azonban korlátozza a következtetések általánosíthatóságát. A kutatás újszerűsége az általános jellemzők és a területi sajátosságok megkülönböztetésében, valamint az önkormányzatok agglomerációs folyamatokhoz kapcsolódó kihívásainak új kutatási megközelítésében ragadható meg. A tanulmány hozzájárul az agglomerációs önkormányzatokat érintő kihívások megértéséhez és további elemzéséhez.

Talentumföldrajzi kutatások egy belső perifériás magyar régióban – nagykunsági esettanulmány

2024-02-29T09:07:33+01:00

A tanulmány különös aktualitását az adja, hogy 2023-ban két magyar tudós is a leghíresebb tudományos elismerésben, a Nobel-díjban részesült: egyikük, Karikó Katalin biokémikus, kutatóbiológus Kisújszálláson nőtt fel és ott végezte alap- és középfokú tanulmányait (egy másik nagykunsági város, Karcag pedig a 2004-ben kitüntetett Herskó Ferenc biokémikus szülőhelye).

A talentumföldrajzi kutatások hazánkban viszonylag jelentős múltra tekintenek vissza, a rendszerváltás utáni időszakban azonban kevés tanulmány született e témában. Az eddig publikált kutatási eredmények jórészt országos szintű elemzésekkel foglalkoztak, amelyekben megjelennek az alacsonyabb területi szintek különbségek is, ám eddig kevés olyan munka látott napvilágot, amely egy kistáj/régió talentumföldrajzi elemzését végezte el.

Jelen kutatásban a szerzők megvizsgálták a Nagykunság településeit és talentumait, illetve ezek összefüggéseit: a tanulmány a tradicionális Nagykunsághoz köthető, kiemelkedő életművel rendelkező személyek életútjának talentumföldrajzi elemzését végzi el. A szerzők összesen huszonkét személy esetében végeztek földrajzi szempontú vizsgálatokat a születési hely, az alap-, közép- (és felsőfokú) képzés, az életpályaszakaszok, valamint az elhalálozási hely alapján.

Következtetésünk, hogy a belső periférikus nagykun kisvárosok helyzetük javítása érdekében tett erőfeszítései közép- és hosszabb távon akár kontraproduktívak is lehetnek, hiszen valószínűleg nehezen feloldható az az ellentmondás, hogy az erőfeszítések önnön társadalmuk felemelésére hosszú távon a sikeres nagyvárosi centrumokat teszik még gazdagabbá. A kutatás azt mutatta, hogy a Nagykunság szülötteinek el kellett hagyniuk szülőföldjüket, sokaknak az országot is, hogy sikeres tudóssá, művésszé vagy sportolóvá váljanak – és ez a térség, az egyes települések szempontjából nemcsak erkölcsi, hanem társadalmi-gazdasági veszteségként is jelentkezik, mely a helyi társadalmakat tovább gyengíti, felzárkózási, fejlődési esélyeit jelentősen csökkenti.