Kurrens portéka vagy múzeumi tárgy? Növekedési pólusok és iparági körzetek a fejlesztéspolitikában

Absztrakt

A mai fejlesztéspolitikában növekvő érdeklődés mutatkozik a neoliberális gazdaságpolitikán túlmutató, a gazdasági versenyképesség és a társadalmi igazságosság szempontjait ötvöző eszközök iránt. A területileg kiegyensúlyozott, fenntartható területi fejlődés megteremtésére irányuló fejlesztési modellek közös vonása az erőforráskoncentráció, azaz egyes iparágak, növekedési centrumok kiemelt fejlesztése. A globalizáció folyamatai azonban megkérdőjelezik a korábban bevált modellek érvényességét.

A tanulmány két, térben értelmezett fejlesztéspolitikai koncepció, a növekedési pólusok és az iparági körzetek alkalmazhatóságát vizsgálja a külső verseny új körülményei között. Megállapítható, hogy a növekedési pólusok eredeti ágazati és ágazatközi értelmezése kitágult, a pólusok a tér bizonyos pontjaira irányuló koncentrált, tervezett és támogatott beavatkozással jönnek létre, céljuk pedig a régió és az ország térszerkezetének megváltoztatása, a fő centrumokon kívüli kritikus tömegek létrehozása. A pólusstratégiák akkor érhetnek el sikert, ha a fejlesztésekre alkalmas korszerű ágazatokat fejlesztik, ésszerű mértékű „koncentrált decentralizációt” valósítanak meg kijelölt központokban. Az iparági körzetek (a klaszterekkel erősen összefüggő) koncepciója az iparágak hálózatos térbeli szerveződésének modellje. A klasszikus, helyi kis- és középvállalatok között létrejövő extern hatásokra és agglomerálódásra építő elképzelés szélesedésével nemcsak új körzetformációkat azonosítottak, hanem az atomisztikus térértelmezést is fokozatosan felváltotta a kölcsönös függőségi viszonyok által uralt „szervezett tér” ideája. A fejlesztéspolitikában a körzetkoncepciókat nem statikus szemléletben, hanem a szerkezetváltási, intézményfejlesztési folyamatok kontextusában, azok kiemelt csomópontjaiként érdemes kezelni.