FDI-based regional development in Central and Eastern Europe: A review and an agenda

Absztrakt

A tanulmány a külföldi működőtőke- (KMT-) alapú regionális fejlődés harminc évét tekinti át a közép- és kelet-európai regionális fejlődésben. A KMT-alapú növekedési útösszehasonlító kritikai vizsgálata során a szerzők amellett érvelnek, hogy az így kialakult „függőpiacgazdasági” (DME) modell modernizációs potenciálja elmaradt a várakozásoktól, miközben más, potenciálisan hasznos növekedési források kiaknázatlanok maradtak. Jelentős korai előnyei után ma egyre inkább a KMT-alapú modell kimerülésével és nem várt mellékhatásaival szembesülünk. A tanulmány a nemzetközi tudományos szakirodalom eredményeire építve mutatja be a modell korlátjait és trade-off hatásait, majd három alternatív növekedési utat vázol fel a következő évtizedekre.

Makroszinten elmondható, hogy a közép- és kelet-európai országok hosszú távú felzárkózási rátái alacsonyabbak voltak a vártnál, és a konvergencia üteme tovább lassul. Hasonlóan, a KMT nem segíti elő megfelelő mértékben a hazai tőkefelhalmozást. Mikroszinten és térbeli metszetekben a korlátozott jövedelmi hatások mellett jelentős rizikófaktorokat azonosíthatunk be, miközben a csekély túlcsordulási hatások a KMT általában gyenge területi integrációját jelzik. Felvethető, hogy a DME modell súlyosbíthatja a makrorégióban kialakuló válságokat és külső sokkokat, miközben a kívülről irányított tőkestruktúrák csak korlátozottan képesek javítani a régiók felfedezési, tanulási, és növekedési képességét.

A tanulmány szerzői szerint a DME modell nem számolható fel komoly kockázatok nélkül az előrelátható jövőben, de szükség van egy átfogó diverzifikációs stratégiára, amely fokozatosan képes mérsékelni a kockázatokat, és megragadni az alternatív növekedési lehetőségeket. Ennek részeként lehetséges kompromisszumot jelent a KMT mélyebb beágyazása a lokális gazdasági hálózatokba és beszállítói rendszerekbe, az értékteremtési lehetőségek jobb kihasználása az üzleti szolgáltatásokban, valamint a K+F+I tevékenységekben. Ugyanakkor szükség van alternatív növekedési források kiaknázására is. Az iparpolitikák újjáéledése megnyitja az utat a korábban „elképzelhetetlen” állami fejlesztési kezdeményezések előtt is, amelyben új nemzeti bajnok vállalatok kialakulásának elősegítésére is lehetőség nyílik. Végül, de nem utolsósorban, szükséges támogatnia hazai KKV-szektort, beleértve a versenyképes középvállalkozásokat és a lokálisan beágyazott termelési rendszereket a hazai tőkeakkumuláció és értékteremtés megerősítése érdekében. Ezek a lépések együttesen fokozatosan elmozdíthatják a DME modellt egy kiegyensúlyozottabb „utódmodell” irányába, amely képes feloldani a KMT és a hazai tőke közötti érdekellentéteket.