Environmental justice and its geographical aspects in Hungary (A környezeti igazságosság és földrajzi aspektusai Magyarországon)

Absztrakt

Az elmúlt évtizedekben a környezeti igazságosság meghatározó gondolati keretté vált a társadalmi- és térbeli igazságosság-kutatásokban, politikai vitákban és aktivizmusban. A normatív gondolkodási keretet biztosító környezeti igazságosság-kutatások az igazságosság elméleten és a térbeli igazságosság alapjain nyugszanak. A kutatások fókuszában a környezeti ártalmak és kockázatok egyenlőtlen térbeli elosztása és azok társadalmi következményei állnak. A környezeti igazságosság-kutatások azokat a gazdasági, társadalmi, egészségügyi és jogi különbségeket vizsgálják, melyekkel az egyének és különböző társadalmi csoportok a környezetükben zajló folyamatok, döntések, hatalmi viszonyok és joggyakorlatok következtében szembesülnek. Mindez nagyon erőteljesen kapcsolódik az egyének, a különböz szereplők szubjektív érzékelési és értékelési folyamataihoz. A környezeti igazságosság-kutatásokban jellemzően a térbeliség biztosítja az értelmezési keretrendszert a környezetben zajló igazságtalan folyamatok megértéséhez, így erősen kapcsolódnak a földrajzhoz, a tértudományokhoz. A környezeti igazságosság nem csupán természeti, hanem egyúttal társadalmi kérdés is, hiszen az embertől független vagy csak részben függ környezeti tényezők (például egy árvíz) alapvetően különböző módon érintik az egyének és csoportok mindennapjait, életét, s ennek eredményeként környezeti igazságtalanságok keletkeznek. Mindez szervesen kapcsolódik az átöröklött hatalmi és az aktuális társadalmi-gazdasági struktúrákhoz, melyek formálják a kialakult igazságtalanságokat.

A tanulmány alapjául szolgáló kutatás az igazságosság, a döntéshozatali mechanizmusok és a kockázatok érzékelése szempontjából vizsgálta a környezeti igazságosságok különböző megjelenési formáit. Magyarországon az elmúlt évtizedekben a marginalizáció és polarizáció folyamatai olyan új térbeli mintákat hoztak létre, amelyek hatnak a környezeti folyamatokra is. A tanulmány az igazságosságelmélethez kapcsolódva, esettanulmányokon keresztül mutatja be a posztszocialista közép-kelet-európai, illetve magyarországi viszonyok között jelentkező környezeti igazságtalanságokat. A tapasztalatok rávilágítanak arra, hogy a környezeti igazságtalanságok felszámolására tett kísérletek gyakran újabb igazságtalanságokat eredményeztek, vagy elmélyítették a már meglévőket, mivel a beavatkozások során nem komplex térbeli, társadalmi és környezeti megközelítéssel kezelték a problémákat. Az igazságtalanságok megoldása, nemre, korra, származásra, identitásra vagy jövedelemre való tekintet nélkül, feltételezi az érintett személyek és csoportok bevonását a környezettel kapcsolatos döntésekbe. Amennyiben ez nem valósul meg, az igazságtalan helyzet fennmarad, és környezeti igazságtalanságokkal érintett válságtérségek jöhetnek létre.