Boldogító utazás: A turizmus hatása a magyar lakosság szubjektív életminőségére

Absztrakt

A szubjektív életminőséggel kapcsolatban felmerülő kérdések tisztázása napjainkra már nem csak a tudományos műhelyek közötti párbeszédben, hanem a társadalom közérzetéért felelős politikai berkekben is prioritást élvező témának számít. A kutatók, legyenek azok a filozófia, a pszichológia, a szociológia, a geográfia vagy éppen a közgazdaságtudomány képviselői, leginkább a boldogság forrását, a szubjektív jólét eléréséhez vezető utat, a politikusok pedig annak a hatalom általi befolyásolhatóságának mikéntjét kívánják feltárni, illetve feltáratni. A Nemzeti turizmusfejlesztési stratégia (2005-2013) – nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló módon – rendkívüli fontosságot tulajdonít a magyar lakosság utazásainak életminőség-növelő szerepére. Ahhoz, hogy a dokumentumban megfogalmazottak valóban a társadalom javára válhassanak, az önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Turisztikai Szakállamtitkársága a Magyar Turizmus Zrt.-vel és az MTA Földrajztudományi Kutatóintézettel együttműködve felkérte a Központi Statisztikai Hivatalt a lakosság utazási magatartásával összefüggő boldogságfaktor feltárására. A 2007- ben, mintegy 11,5 ezer háztartásban folytatott kérdőíves felmérés eredménye felszínre hozta a turizmus és az életminőség kapcsolatának eddig alig ismert vetületeit. A tanulmány az életminőséggel kapcsolatos hazai és nemzetközi szakirodalom kontextusába helyezve tárgyalja a felnőtt magyar lakosságra reprezentatív vizsgálat eredményeit, értékeli az egyes változók mentén létrehozott adattáblákat. A szerzők különös hangsúlyt helyeznek az utazás és az élettel való elégedettség közötti általános kapcsolatok bemutatására, valamint az utazásokban rejlő boldogság összetevőinek feltárására.