A helyi élelmiszerprojektek korlátozott hozzájárulása az élelmiszer-rugalmassághoz: A francia Területi Élelmiszerprojektek esete

Absztrakt

Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogy a helyi élelmiszerpolitikák hogyan közvetítik az élelmiszerreziliencia központi szerepét hangsúlyozó víziót, amelyet a nemzetközi élelmiszerpolitikák szintjén alkalmaznak, és hogyan teszik lehetővé annak gyakorlati megvalósítását, különböző léptékű válságok (környezeti, egészségügyi, konfliktusok stb.) közepette, amelyek hatással vannak az élelmiszerrendszerekre – vagyis azokra a társadalmi-ökológiai rendszerekre, amelyekben az emberek szerveződnek az élelmiszer megszerzése és fogyasztása érdekében.

A reziliencia fogalmát egyre gyakrabban használják az élelmiszerrendszerek működésének vizsgálatára. Ez a koncepció egy rendszer azon képességét emeli ki, hogy zavarok ellenére is fenntartsa működését. A kutatók különböző típusú rezilienciát azonosítanak (pl. robusztusság, helyreállás, újraorientáció). Különböző szinteken egyre több felhívás érkezik az élelmiszerrendszerek reziliensebbé és fenntarthatóbbá tételére, különösen a Covid–19-válság óta, amely rávilágított számos élelmiszerrendszer sebezhetőségére az ellátási zavarokkal szemben.

Felmerül azonban a kérdés: milyen szereplők, milyen mechanizmusok és kezdeményezések erősíthetik az élelmiszerrendszerek rezilienciáját? A válasz kereséséhez a francia önkéntes helyi élelmiszerpolitikák közé tartozó Területi Élelmiszerprojektek (Projets Alimentaires Territoriaux) példáját vizsgáljuk. Két fő kérdésre összpontosítunk: vajon a helyi élelmiszerpolitikák valóban törekszenek-e az élelmiszer-reziliencia erősítésére, és ha igen, milyen típusú rezilienciát támogatnak, valamint milyen típusú élelmiszerrendszereket erősítenek?

Kutatásunkat Új-Aquitaine régióban végeztük, amely Franciaország és Európa egyik meghatározó mezőgazdasági térsége. Minőségi kutatási módszertanunk félig strukturált interjúkra épül, amelyeket 25 regionális élelmiszerprojekt-koordinátorral készítettünk az Új-Aquitaine régióban, valamint résztvevő megfigyelésen alapul. Az adatok elemzéséhez egy rezilienciaelemzési keretrendszert alkalmaztunk, amelyet a tudományos szakirodalom alapján dolgoztunk ki. Ennek segítségével azonosítottuk azokat a sebezhetőségi tényezőket, amelyekre a vizsgált Területi Élelmiszerprojektek reagálni kívánnak, valamint értékeltük, hogy az általuk kitűzött célok és megvalósított intézkedések milyen mértékben felelnek meg ezeknek a kihívásoknak, és milyen típusú rezilienciát céloznak meg.

Eredményeink azt mutatják, hogy a francia helyi élelmiszerpolitikák közvetett módon hozzájárulhatnak a helyi mezőgazdaság rezilienciafaktorainak erősítéséhez. Ugyanakkor nem teszik lehetővé az élelmiszerrendszerek mélyreható, hosszú távú átalakítását, mivel korlátozott erőforrásokkal rendelkeznek, és a rezilienciát kizárólag a robusztusság és a helyreállás szempontjából közelítik meg.

Tanulmányunk az adaptív és reflexív kormányzás fontosságára hívja fel a figyelmet, amely területi szinten több léptékben integrálódik. Ez elengedhetetlen az élelmiszerrendszerek mélyreható újraorientációjának támogatásához, egy igazságosabb és demokratikusabb élelmiszerpolitika megvalósítása érdekében.