A városi biodiverzitásról alkotott szociális reprezentáció megújításának szükségességéről

Absztrakt

Természeti erőforrásaink megőrzése, a biodiverzitás csökkenésének visszafordítása és az antropogén környezeti hatások mérséklése a 21. század legnagyobb kihívásai között szerepelnek. A városok növekvő térnyeréséből fakadóan kiterjedt természeti területek szorultak vissza, így a városoknak fontos szerepe van e kihívások megoldásában is. Ezzel párhuzamosan felértékelődött a városi természet jelentősége a helyi szereplők (lakosság, szakértők, várostervezők) zömének körében hazánkban is, valamint feltárásra került a természet emberi jóllétre gyakorolt összetett hozzájárulása is az elmúlt évtizedekben. Ám a természeti részek ökológiai jelentőségének érvényre jutását számos tényező nehezíti. Tanulmányunk alapállása, hogy a városi zöldterületek által a városok ökológiai, természetmegőrzési és egyben környezeti igazságossági szempontból is jelentős alakításához a városi biodiverzitásról alkotott közös, társadalmilag felépített képünk, másként szociális reprezentációnk megújítására van szükség a tervezési folyamatok során.

Egy részvételi kutatás és zöldterület-tervezési folyamat előkészítéseként a városi biodiverzitást és zöldterületek témakörét tárgyaló szakirodalom alapján négy pillért kiemelve ajánlunk szempontokat a városi biodiverzitás szociális reprezentációjának megújítására.

Eszerint (1) a természet emberi jólléthez való hozzájárulása komplex és az emberi léptéken túlmutató, így a zöldterületek városi funkciója is összetett, a klasszikus városi funkciókon túl gazdag – ökológiai és környezeti igazságossági szempontból is bővelkedő – lehetőségeket kínál a városi élethez. (2) A zöldterületek nem tekinthetők homogén kategóriának, azok különböznek biodiverzitásukban és emberi/nem-emberi jólléti hozzájárulásukban is. (3) A helyi közösségek (sokféle) részvételi lehetőségének biztosítása inkluzív és heterogén zöldterületek kialakítását és fenntartását segítheti elő. (4) A természet részvétele a tervezési folyamatokban az egyes szereplők kommunikációs módjainak összehangolását kívánja meg és diverz, ökológiailag is fenntarthatóbb zöldterületeket eredményezhet. E témakörök tartalommal való feltöltése minden esetben az adott zöldterület tervezésének folyamatában tud megvalósulni, ami az egyes szereplők párbeszédét, az emberi és nem emberi résztvevők aktív interakcióját kívánja meg.