Helyi lehetőségstruktúrák a tervezéssel kapcsolatos tiltakozások számára német nagyvárosokban

Absztrakt

Németország városainak fejlesztését gyakran nehezítik civil tiltakozások. Ez annak ellenére alakul így, hogy a tervezési folyamat korai szakaszában kötelező a részvétel biztosítása,amit az egyes szövetségi államokban különböző demokratikus részvételi újítások és helyi szinten alkalmazott informális részvételi formák is kiegészítenek. A tiltakozás mint a részvétel normális formája egyre elfogadottabb, és ebből adódóan a tervezőknek is szükséges bővíteniük az eszköztárukat. A tanulmány szerzői azzal a céllal végeztek átfogó felmérést Németország nagyvárosaiban,hogy – keretezésük, cselekvési irányaik és az érintett tervezési folyamatok közötti korrelációkra alapozva – azonosítsák a tervezéssel kapcsolatos tiltakozások típusait. Arra próbálnak választ találni, hogy milyen összefüggések vannak a tiltakozás, a kerületi szintű képviseleti testületek és a közvetlen demokrácia eljárásai között. A képviseleti testületek és a népszavazások a helyi tervezési-politikai lehetőségstruktúra részeiként értelmezhetők. Ez az elméleti keret Peter K. Eisinger politikai lehetőségstruktúráinak fogalmára épít, mely továbbra is nagy jelentőséggel bír a politikai tiltakozások és társadalmi mozgalmak kutatásában: segít megmagyarázni a tiltakozások különböző feltételek között mutatkozó eltérő hatásait és egyenetlen hatékonyságát.

A tanulmány a szerzők saját adatbázison alapuló statisztikai elemzésének előzetes eredményeit mutatja be. A tiltakozások adatbázisát újságarchívumok, online petíciók és más nyilvános adatbázisok felhasználásával, továbbá egy helyi kezdeményezéseket és népszavazásokat tartalmazó nyilvános adatbázis kvantitatív elemzésével hozták létre. A kutatás a civil tiltakozások jelentős, de egyenetlen mértékű támogatását állapítja meg a kerületi képviselők körében, és összefüggést mutat ki e támogatás és a tiltakozások hatékonysága között. A különbségek részben az egyenetlen hatalmi viszonyokkal, a képviseletek eltérő sűrűségével és az alacsonyabb szintű tanácsok választásának változó módozataival magyarázhatók. A népszavazási kezdeményezések gyakorisága terén mutatkozó nagy különbségek a közvetlen demokrácia gyakorlása kapcsán, szövetségi államok szintjén megállapított küszöbök és korlátozások eltéréseit tükrözik. Ennek ellenére, az aktivista csoportok a népszavazásokat használják a népszerűtlen városi projektek megváltoztatására vagy leállítására, illetve saját céljaik népszerűsítésére. Arra kényszerítik a döntéshozókat, hogy alternatív városfejlesztési víziókat részesítsenek előnyben. Egyes esetekben pedig sikerül befolyásolniuk a térbeli tervezés politikai lehetőségstruktúráját is.