Változó ellenállóképesség: A megváltozott szakpolitikai narratívák és normák feltárása Toulouse városfejlesztésében

Absztrakt

 E tanulmány azt az éghajlatváltozással kapcsolatos politikai narratívát vizsgálja, amely egy konkrét kifejezéshez, a rezilienciához (ellenállóképességhez) kapcsolódik, és amely az elmúlt évtizedben bukkant fel az európai környezetvédelmi diskurzusban. A kvalitatív módszertant alkalmazó kutatás negyven félig strukturált interjún alapul: azt elemzi, hogy a fokozatosan intézményesített reziliencia (ellenállóképesség) hogyan vált a bizonytalanság kezelésének kulcsfogalmává a várostervezés területén. A fogalomból és annak neo-menedzsment ihlette közintézkedésekben felülről lefelé történő bevezetéséből kiindulva azt kutatja, hogy a tervezési közpolitikák miként mennek át fokozatos orientációváltáson a franciaországi Toulouse városában. A végrehajtásukért felelős szereplőkre, a várostervezőkre összpontosítva bemutatja, hogy a tervezők narratív és kognitív munkája eltér a reziliencia (ellenállóképesség) fogalmában rejlő olyan elvektől, mint például a kockázatcsökkentés, a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság: valójában olyan normák vektoraként működik, amelyek a tervezőket a depolitizálási és politizálási logikák közötti ingadozásra késztetik.