Smart development for peripheral areas. A never-ending story?

Absztrakt

A növekedés és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében számos európai ország vezetett be regionális és területi fejlesztési politikákat, s az Európai Unió is elindította a kohézió és az okos fejlődés politikáit, amelyek a területi növekedést és a területi különbségek mérséklését célozzák. E politikák megvalósítása felveti azt a kérdést, hogy a periférikus területeknek hol a helye és mi a szerepe a fejlesztésben. Vajon fejletlen, elmaradott régiók maradnak? Vagy képesek arra, hogy bekapcsolódjanak az általános fejlődési folyamatokba? Tanulmányunk az okos fejlődés lehetőségeit tárgyalja Európa periférikus vidéki térségeiben. Az a kérdés, hogy ezek a térségek, minden hátrányuk ellenére, képesek-e válaszolni a fejlődés kihívásaira, s leginkább, hogy képesek-e megfelelni azokos fejlődés feltételeinek. A periférikus térségek fejlődési potenciáljára vonatkozó kérdés megválaszolását a kohéziót és az okos fejlődést célzó európai politikák bemutatásával kezdjük, majd rámutatunk e politikák lokális elfogadottságának korlátaira. Ezt követően bemutatjuk, hogy a területi innovációnak más típusai is léteznek, mint azok, amelyeket a leginkább ismert politikák azonosítanak, s végezetül javaslatot teszünk a periférikus térségek egy sajátos típusa, a vidéki területek fejlesztési stratégiáira.

Azt tapasztalhattuk, hogy miközben az e területek fejlesztésének szentelt politikák az elmúlt harminc év alatt megsokasodtak, a periférikus térségek lakói gyakran elégedetlenek a helyzetükkel, és szembenállásukat a szélsőséges pártokra leadott szavazatokkal vagy tüntetésekkel fejezik ki. A burjánzó uniós politikák és az elégedetlenség közötti növekvő távolság egyik legfontosabb oka az, hogy az ilyen térségekből érkező innovációkat és újdonságokat a mindenkori politikák ritkán veszik tekintetbe és ösztönzik. E politikák túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a technológiai dimenzióknak, és leginkább az iparosodott és alacsony népsűrűségű térségekre irányulnak, miközben a periférikus területeken elinduló, ténylegesen létező innovációk elsősorban a szociális, intézményi és szervezeti szférákban jelentkeznek. A végeredmény, hogy számos politika nem találkozik a periférikus vidékek lakóinak igényeivel, szándékaival, tudásával és képességeivel.

Annak érdekében, hogy ezeket a problémákat elkerüljük és mérsékeljük a periférikus vidékek fejlődési útjában álló akadályokat, olyan politikákra teszünk javaslatot, amelyek jobban alkalmazhatók e területeken, és komolyan figyelembe veszik innovatív természetüket. Az európai vidéki térségek példája érdekes belátásokat kínál, mert rámutat arra, hogy lehetséges a „hagyományos”, valamint a szociális és intézményi politikák ötvözése, és hogy ezek különböző egyvelege a városkörnyékektől a távoli mezőgazdasági és erdősült területekig könnyen igazítható e régiók sajátosságaihoz. Fontos továbbá hangsúlyozunk, hogy az alkalmazott mérési eszközöknek alkalmazkodniuk kell a különböző területek mindenkori sajátosságaihoz, és nem alapulhatnak egy olyan katalóguson, amely a periférikus vidékek összes típusára ráhúzható. Ezen az áron kerülhetjük el az Európai Unió különböző területei közötti megosztottságot és a szeparatizmus zónáinak megjelenését, vagy akár az európai közösség működésképtelenségét.