A vidéki térségek közforgalmú közlekedési hálózatának fejlődése Magyarországon a kezdetektől a XXI. század elejéig

Absztrakt

A tanulmány célja a hazai vidéki térségek közforgalmú közlekedéssel való ellátottságának áttekintő bemutatása, a közúti és a vasúti személyszállításra fókuszálva. Ez a felosztás gyakorlatilag a Volán társaságok és a MÁV szolgáltatásait jelenti, a többi szereplő jelenléte a piacon jelképesnek tekinthető. A tanulmány a vasúti és a közúti személyszállítást együttesen kezeli, bemutatva a két alágazat piaci szerepét és annak változásait az elmúlt száz év öt különböző időszakaszában. A két alágazat versenye és együttműködése, kiegészítő és/vagy helyettesítő szerepe létezésükkel egyidős. A vasúti technológia korábban jelent meg, és forradalmi változásokat okozott a helyváltoztatásokban, a közúti közlekedés térnyerésével, először az autóbusz, majd a személygépkocsi elterjedésével azonban a vasút szerepe – a vidéki területeken – jelentősen lecsökkent, néhol meg is szűnt.

A regionális vasúti hálózat fejlődése, elsősorban gazdasági okokból, már XX. század első harmadában megállt. A század második fele a világon szinte mindenütt a regionális személyszállítás visszaszorulását hozta el, mely a személyszállításra használt vasúti pályahálózat hosszának csökkenésében is tükröződött. A folyamat Magyarországon elsősorban a hetvenes években, valamint 2006-2009 között ment végbe. A vonatokat jellemzően autóbuszok pótolták, és ennek – a költségmegtakarítás mellett – jelentős szociológiai hatásai voltak.

2010 óta a vasúti közlekedés hazánkban újra a közlekedéspolitika fókuszába került, jelentős fejlesztések zajlanak, a mellékvonalak sorsa azonban hosszú távon rendezetlen. A vasúti és autóbusz-közlekedés fokozottabb összehangolására, az egységes kínálat kialakítása érdekében számos intézkedés történik, a két alágazat egyre kevésbé versenytársa egymásnak, kiegészítő szerepük erősödik.