Felzárkózás és/vagy távolságtartó követés? A visegrádi országok térségeinek fejlődéséről

Absztrakt

Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott a négy visegrádi ország (V4), Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia. Az itt élők nagy reményeket fűztek a csatlakozáshoz, a vérmesebb elvárások szerint pár éven belül életszínvonaluk felzárkózhat a fejlett nyugati tagállamokéhoz. A „felzárkózás”, „közeledés”, „utolérés”, egy bizonyos felfogásban „konvergencia” sokrétű és sokféle értelmezésben használt fogalmak, vágyott célként egy-másfél évszázada fogalmazódnak meg a kevésbé fejlett országokban, térségekben. Az Európai Unió regionális politikájának is egyik fő célja a kevésbé fejlett régiók fejlődésének felgyorsítása és felzárkóztatásuk a tagállamok átlagához.

Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy e négy, közepesen fejlett, hasonló történelmi múlttal és társadalmi-gazdasági szerkezettel rendelkező posztszocialista ország térségeinek mennyire volt sikeres a felzárkózása az Európai Unió korábbi tagállamainak átlagához 2000 és 2014 között. A felzárkózás főbb jellemzőinek vizsgálatához a NUTS3-as területi szintet vesszük alapul. Alapvető kérdésünk, hogy megfigyelhető-e felzárkózás, ha igen, akkor e területi szinten hasonló vagy nagyon eltérő mértékű volt? Az egy lakosra jutó, vásárlóerő-paritáson számolt bruttó hazai termék (GDP) alakulását elemezzük, a felzárkózás mértékében megfigyelhető egyenlőtlenségeket pedig az entrópián alapuló Theil-indexek segítségével vizsgáljuk. A megyék felzárkózását befolyásoló tényezők közül kettőt elemzünk részletesen: az országos folyamatok hatását, illetve a megye legnagyobb városának – mint potenciális agglomerációs előnnyel rendelkező településnek – lehetséges szerepét.