A fejlettség területi különbségeinek változása Magyarországon, 1910–2011

Absztrakt

A kvantitatív módszerekre épülő kutatásunkban arra tettünk kísérletet, hogy Magyarország fejlettségi térszerkezetének 1910 és 2011 közötti átalakulását feltárjuk. Annak érdekében, hogy a hosszú és középtávú változások egyaránt mérhetők legyenek, négy időkeresztmetszetet választottunk ki (1910, 1970, 2001, 2011). Az összehasonlítást az teszi lehetővé, hogy a települési szinten gyűjtött mutatókat mind a négy időpontra a mai járáshatárok között aggregáltuk. A vizsgálat a fejlettségi különbségek stabilitására mutatott rá: az Osztrák–Magyar Monarchia korának, a szocializmus időszakának és a rendszerváltás utáni évtizedeknek a fejlettségi térképei nagyban hasonlítanak egymásra. Az ország nyugat–kelet tagozódása, a centrum-periféria jellegzetességek, a fejlett és fejletlen térségek markáns elkülönülése tartós jegyei a magyar fejlettségi términtázatnak. A fejlettségi térszerkezetre alapvetően jellemző stabilitást a felfelé és lefelé mozgó járások szűkebb csoportja töri csak meg. Száz év alatt jelentősen javították helyzetüket az idegenforgalomba, a fürdőturizmusba bekapcsolódó térségek, a fővárosi agglomeráció külső övezetében elhelyezkedő járások, a Délnyugat-Dunántúl járásai és egy-két ma is sikeres szocialista iparváros járása. Ugyanakkor a Tiszántúl középső része és Észak-Magyarország sok járása a múlt századelőhöz képest a hanyatlás jegyeit mutatja.