Irányzatok a brit vidékföldrajzban

Absztrakt

Az angolszász társadalomföldrajzban (human geography) több megközelítési mód, irányzat is elkülöníthető, ami szorosan összefügg a tudományág társadalomelméleti sokszínűségével. Jelen tanulmány ezeknek az irányzatoknak a brit vidékföldrajzi kutatásokra gyakorolt hatását elemzi. Az irányzatok egységes szempontrendszer szerinti jellemzésén (kialakulásuk kontextusa, a kutatások elméleti-filozófiai háttere, módszertanuk, az általuk vizsgált legfontosabb kérdéskörök, a rájuk adott kritikák) túl a brit vidékföldrajz közelmúltbeli állapotát is vizsgálja. Ez a Journal of Rural Studies 2000-es években megjelent lapszámainak elemzésén keresztül történik; a tanulmány a folyóirat elemzése során a brit intézményekben dolgozó szerzők által vagy közreműködésével készült munkákra fókuszál.

A tanulmány rámutat arra, hogy a brit vidékföldrajzi kutatások jellemzője a sokszínűség és a nyitottság. A sokszínűséget a különféle megközelítési módok, elméletikoncepcionális alapok sokfélesége jelenti. Az előzetesen elkülönített négy irányzat (pozitivista, politikai gazdaságtani, kulturális, relacionális) nem egyveretű, köztük számos átmenet, kapcsolat fedezhető fel. Az irányzatokon belül több áramlat is kialakult, valamint szembetűnő az elméleti alapok folyamatos újragondolása is, így az elméletben definiálható irányzatok a gyakorlatban nem válnak el egyértelműen. A nyitottság elsősorban a más tudományterületekkel történő élénk együttműködés formájában nyilvánul meg, a „vidékföldrajz” helyett gyakoribb a „vidékkutatás” megnevezés használata. Az irányzatok jelentősége leginkább az azonos témakörhöz köthető, de eltérő természetű kérdések feltevésében nyilvánul meg. A tanulmányban bemutatott közelítésmódok a magyar vidék térbeli-társadalmi folyamatainak alaposabb megértését, a problémák átgondoltabb és hatékonyabb kezelését is segíthetik, adaptálhatóságuk és relevanciájuk mérlegelését követően.