„Megfogyva bár…” Egy tanyafelmérés tanulságai Békés megyében

Absztrakt

A Vidékfejlesztési Minisztérium tanyapályázatának keretében, 2013-ban nagy léptékű külterületi felmérés elkészítésére nyílt lehetőség, melynek során csaknem teljes adatfelvételt készíthettünk Békés megye külterületi népességéről és épületeiről. Bár az adatlapok tematikája rögzített volt, a pótlólagos kérdések, illetve a tanyasi interjúk alapján olyan – térben rendezett – információtömeghez jutottunk, melyre még nem volt példa a megye történetében. A jelen tanulmány célja az eredmények elsődleges bemutatása, az eltérő térségi vagy települési fejlődési pályák felvillantása, illetve a megye tanyatípusainak leírása egy generációval a rendszerváltást követően.

A Békés megyei tanyavilágban 1990 után nem indult el külterületi kitelepülési hullám, de nem beszélhetünk a tanyafelszámolódás folytatódásáról sem a szocialista periódust követően. A túlélés záloga már csak részben az agrárium, egyre erősebb a hétvégi, rekreációs célú külterületi építkezés, tanyamegújítás. Nem bizonyult valósnak az a „városi legenda” sem, hogy a tanyákon kizárólag az idősek és a szociálisan leszakadó rétegek „torlódtak fel”, mint ahogy nem létezik összetartó, egymást segítő tanyasi közösség sem. Valójában a tanyahálózat erőteljes térbeli differenciálódása zajlik, egy-egy település eltérő határrészei között is. A tanyák számának csökkenése a nem túl távoli jövőben aligha elkerülhető, erre utal a romos és láthatóan nem lakott, nem használt épületek magas száma. Ez a folyamat azonban szintén differenciáltan fog végbemenni, amelyben a választóvonal az alapvető infrastrukturális elemek megléte vagy hiánya lesz.