Dilemmák a területi tőke modelljének alkalmazhatóságáról. A társadalmi tőke problémája Camagni elméletében

Absztrakt

A területi tőke egy viszonylag új koncepció, első megjelenése az ezredfordulóra tehető (egyesek szerint 1999-ben, mások közlése alapján 2001-ben tűnt fel a kifejezés). A fogalom meghatározása és alkalmazása eleinte nem mindenben felelt meg a tudományos kritériumrendszer követelményeinek. Robert Camagni volt az első (s mindezidáig az egyetlen), aki megkísérelte kidolgozni a területi tőke elméleti definícióját, valamint elemeinek taxonómiáját. Törekvései eredményeként egy átfogó modell látott napvilágot, amely a szerző szándékai szerint alkalmas a területi erőforrások regionális fejlődésben és gazdasági növekedésben játszott szerepének mérésére.

Tanulmányunk a Camagni-féle modellben található egyes komoly ellentmondásokra kívánja felhívni a figyelmet, amelyek a „kapcsolatiságról” és a társadalmi tőkéről merülnek fel. Legfontosabb állításunk az, hogy a modell két fő része, a „hagyományos négyzet” és az „innovatív kereszt” nem választhatók el egymástól úgy, ahogyan azt Camagni teszi. Másképpen fogalmazva, az „innovatív kereszt” elemeinek tényleges működése nem függetleníthető a társadalmi tőke működésétől.