A pénzügyi tér és a regionális tudomány frontvonalai. Lengyel Imre vitaindító tanulmányának apropóján

Absztrakt

A tanulmány a pénzügyi szektor szemüvegén keresztül mutatja be a regionális tudomány és az új gazdaságföldrajz által azonosított „kihívásoknak” (globális/lokális dichotómia, „földrajzi távolság/közelség”, „az agglomerációk és térbeli koncentrációk) valamint az általuk formált térfolyamatoknak a relevanciáját. A tanulmány azt vizsgálja, hogy a regionális tudomány által használt térkategóriák mennyire azonosíthatók a pénzügyi tér működésében. A szerző a térgazdaságtani, az új gazdaságföldrajzi és a pénzügyi elméletek elemzésén keresztül bizonyítja, hogy a pénzügyi rendszereknek alapvető jellemzője a térbeli meghatározottság. A pénzügyi globalizációnak a technológiai fejlődés által áthatott térbeli folyamatai nem enyhítették a távoli földrajzi helyek között meglévő információs aszimmetriát, illetve nem növelték a pénzügyi rendszerek stabilitását sem. Fontos szerepe van az időzónák földrajzi differenciáinak, és továbbra is akadályozzák az integrációt olyan tényezők, mint a szabályozási és adózási környezet, az adminisztrációs terhek, a vállalati kultúra különbségei, a jelentős tranzakciós költségek és az információs aszimmetria. Cáfolható az a vélemény, amely szerint a fejlődés során a tér elveszítené szerepét, leértékelődne a távolság, és megszűnnének a pénzügyi piacokat jellemző térbeli különbségek. A globális pénzügyi központok növekvő koncentrációja is bizonyítja a térbeliség szerepét, mivel a helyhez kötött, személyes kapcsolatokon alapuló minőségi információk csak ezekben szerezhetők meg.