A környezeti hatások értékelésének lehetősége ökoszisztéma-szolgáltatások alapján

Absztrakt

A környezetpolitika egyik elsődleges célja az emberi tevékenység negatív környezeti hatásainak minimalizálása. Tanulmányom célja a makroszintű tervezéshez való hozzájárulás a környezeti hatások elemzésének az ökoszisztéma-szolgáltatások elméletére alapozott módszertani keretével. Röviden elemzem a környezetpolitikai döntéseket megnehezítő tényezőket, majd felvázolom az elemzés módszerét, amelynek gyakorlati alkalmazását is bemutatom a megújuló energiaforrásokra alapozott technológiák káros környezeti hatásainak alapján történő összehasonlítás révén. A tanulmány legfontosabb eredménye maga a környezeti vizsgálatot támogató módszer, amely – korlátait figyelembe véve – alkalmazható fejlesztési tervek és programok megelőző (ex ante) értékelésére, valamint különböző regionális vagy országos szintű, környezeti hatással rendelkező vagy környezetvédelmi célú szabályozások (törvények, rendeletek, határozatok) előzetes hatásvizsgálatára. Az esettanulmány során kapott eredmények is fontos információval szolgálnak az ökoszisztáma-szolgáltatások értékével és a megújuló energiaforrások környezeti hatásaival kapcsolatban. Magyarországon az ökoszisztémaszolgáltatások értéke 2011-ben 1640,18x10^10 HUF volt, ami a 2010-es GDP (2674x10^10 HUF) 61,3%-a. A megújuló energiaforrásokhoz köthető negatív környezeti hatások tekintetében a legelőnyösebbek a szél- és a napenergia (10,2, ill. 11,8%), közepesen környezetterhelő a geotermikus energia hasznosítása (22,6%), a legjelentősebb mértékű káros környezeti hatás pedig a biomassza és a vízenergia-hasznosítás esetén (63,5, ill. 54,7%) figyelhető meg.