Tér és Társadalom 17. évf. 2003/4. 127-155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 127
A SZLOVÁK KÖZIGAZGATÁS ÉS
TERÜLETFEJLESZTÉS ASZIMMETRIÁI
(The Asymmetry of Slovak Administration and
Regional Development)
MEZEI ISTVÁN — HARDI TAMÁS
Kulcsszavak:
Határ menti kapcsolatok országok közötti aszimmetrikus viszonyok Szlovákia közigazgatási és terü-
letfejlesztési intézményrendszere
Az Osztrák—Magyar Monarchia utódállamai arra törekedtek és törekednek napjainkban is, hogy egy-
nyelv ű nemzetállamokká váljanak. A sok évtizedes nacionalizmust azonban a racionalizmusnak kell
felváltania, mert az egységesül ő Európában a nyelvi (nemzetiségi, kulturális) alapokon nyugvó ellenté-
teknek (de nem a különbségeknek!) el kell(ene) porladniuk a „versenydemokráciák" keretei között m űkö-
dő „piacgazdaságok" „jólétet" biztosító „tömegfogyasztási" gyakorlata során. Vajon a szlovák köz-
igazgatás és a ráépülő területfejlesztés mennyiben járul hozzá ehhez a régóta várt folyamathoz?
Bevezetés
A szociológia kitüntetett fogalma az egyenlőtlenség. Az általuk oly sokszor kör-
bejárt társadalmi viszonyok, társadalmi egyenl őtlenségek az egyes emberek egymás
közötti egyenl őtlenségéb ől származtathatóak, mely egyenl őtlenségek struktúrákat,
szerkezeteket hoznak létre (strukturált egyenl őtlenség [Giddens 1995]). Az emberi
társadalmakat ma országhatárok választják el egymástól, mely országhatárok elhatá-
rolják a politikai-gazdasági-jogi-közigazgatási stb. egységeket. Az állami szuverenitás
keretbe foglalja az egyes országok társadalmainak bonyolult rendszerét. Az egyes
országok a nemzetközi jog szerint egyenl őek, de mégis jelent ős különbségek vannak
közöttük, e különbségeket az aszimmetria fogalmával tudjuk legjobban kifejezni.
Az aszimmetria az egyes országok közötti különböz őségeket, eltéréseket mint lé-
tező állapotot írja le, amit a szuverenitásra való tekintettel el kell fogadnunk. Ha
ezeket az eltéréseket egy-egy ország politizáló közvéleménye egyenl őtlenségnek
érzékeli és ennek fölszámolását a politikai vezet ő réteg fölvállalja, akkor az egyen-
lőtlen állapotok feloldására szolgáló módszer a modernizáció gyakorlata. A moder-
nizációs elméletek sok ország egyenl őtlenségi viszonyait elemzik, az általuk kidol-
gozott centrum-periféria viszony is számos országot érint.
Az aszimmetria fogalma különösen jól használható a határ menti kapcsolatok
elemzésekor, mert a határ két oldalán lév ő egyenl őtlenségek az országok közötti
szuverenitás miatt nem oldhatók meg a társadalmi egyenl őtlenségek feloldásának
szokott módszereivel. Az egyéneknek, társadalmi csoportoknak be kell tartaniuk az
országok egymás közti viszonyait szabályozó törvényeket. A határ menti kapcsola-
tok esetében az országok között fennálló versenyhelyzet is más dimenzióba kerül.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
128 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s 4
A kapcsolatot kiépít ő szervezeteknek mindig az egyenjogúság elvén kell állniuk, a
cselekvéseknek tartalmazniuk kell a kölcsönösség elvét. Amennyiben az egyenl ő-
ség és a kölcsönösség elvét valamelyik fél megsérti, akkor emögött az országok
közötti egyenl ő tlenség, hatalmi-politikai-gazdasági stb. súlykülönbség húzódik meg.
Ennek az aszimmetrikus viszonynak a vizsgálata azért is érdemel figyelmet, mert
az országokon belüli fejl ő dés mértéke már rég túllépte az országhatárokat, s őt az
Európai Unió létrejöttének egyik fő mozgatója volt a gazdaság fejl ődése el őtt álló
akadályok, köztük az országhatárok gátló hatásának a fölszámolása. Mivel ez a
folyamat a jelenlegi tagállamok között már évtizedekre visszanyúló törekvések
eredménye, mára úgy érezzük, a tények ellenére, hogy a tagállam-tagállam kapcso-
lat nem, vagy alig tartalmaz egyenl ő tlenségeket, illetve az egyes államok, határ
menti területek sajátosságait úgy alakították, hogy a hagyományokból fakadóan
meglév ő aszimmetriák nem gátolják az együttm űködést.
Ezzel szemben a tagállamok és a most csatlakozó országok között jelent ős fejl ő-
désbeli eltérések vannak. Az egyenl ő tlen viszonyok aszimmetriákból szöv ődnek
össze. Eltérő ek a jogrendszerek, az államigazgatási, a közigazgatási viszonyok, az
önkormányzatiság foka, a gazdasági szerepl ők száma, sűrű sége és ereje, de a civil
szervezetek száma, ereje, a feladatellátásban betöltött súlya is. Ezeket a fennálló
különbségeket egy értékel ő elemzésben összességében egyenl őtlenségnek min ősít-
hetjük, amelynek a leküzdésére, a felzárkózásra modernizációs eszközökkel reagál-
hatnak a versenyben lemaradó államok.
Az önálló fejl ő dés következtében a csatlakozó országok között is fennállnak a
jogrendszer, a közigazgatás, az államigazgatás, a gazdaság, a civil szervezetek stb.
sajátosságai. Ezeket az eltéréseket is érdemesebb aszimmetriának neveznünk, az
egyenjogú, szuverén államokra való tekintettel, miközben megállapíthatjuk, hogy
léteznek (vagy nem is léteznek) egyenl ő tlenségek közöttük. A csatlakozó országok
között ugyanis jóval több a hasonlóság a közös történelmi múlt miatt, mint a tagál-
lamok és a csatlakozók között.
Az aszimmetrikus viszonyok föltárásának azért van jelent ősége, mert rá tud mu-
tatni azokra a különbségekre, amelyek akadályozzák a határ menti kapcsolatok
kiszélesedését. A szomszédsági együttm űködések fő tanulsága az, hogy ha van
politikai szándék, akkor a fennálló különbségek, eltérések, aszimmetriák felszá-
molhatók. Elképzelhet ő k olyan államok közötti viszonyok is, amikor a politikai
szándék nem a kapcsolatépítésre helyezi a hangsúlyt, hanem az aszimmetriák fönn-
tartására, hogy ezzel akadályozza a neki nem tetsz ő együttműködési formákat. A
Kárpátok Eurorégió története b ővelkedik ilyen eseményekben (Süli-Zakar 2000).
Ezt a jelenséget egyáltalán nem kell kelet-közép-európai sajátosságnak tekinteni,
mert ahol a határok nem összeköt ő szerepet játszanak, ott az elkülönítésnek, az
aszimmetrikus rendszerek kiépítésének különféle technikáit alkalmazzák. Útlevél,
szögesdrót, eltér ő jogrendszerek, össze nem illeszthet ő államigazgatás stb. a világ sok
határát jellemzi.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 129
Meg kell vizsgálnunk, hogy Magyarország és Szlovákia között milyen különbsé-
gek vannak, a két ország aszimmetrikus eltérései milyen mértékben közeledtek
egymáshoz. Ennek során bogozható ki, hogy Szlovákia milyen szinten kapcsolódik
az Európai Unióhoz, illetve a Magyarország és Szlovákia között létez ő szomszéd-
sági kapcsolatok milyen fokú együttm űködést tesznek lehet ővé. Ezt két fontos
témakörben mutatjuk be, a közigazgatás és a területfejlesztés, illetve a hozzájuk
kapcsolódó területi különbségek esetében.
Közigazgatás
A békeszerződés nyomán 1920-ban fölálló Csehszlovákia, majd Szlovákia
(1939-1945, 1993-tól) felt űnő sűrűséggel alakította közigazgatási rendszerét. En-
nek oka egyrészt, hogy az államforma kifejez ődik a közigazgatás területi felosztá-
sában és az átadott jogosultságok mértékében. Ez jelent ős különbségekhez vezetett
a polgári Csehszlovákia demokratikus és a kommunista diktatúra centralizált álla-
mi-igazgatási berendezkedése között.
A másik figyelemre méltó tényez ő azonban az, hogy Csehszlovákia egy soknem-
zetiségű állam lett, amit sem ideológiájában, sem igazgatási rendszerében, sem
mindennapi gyakorlatában nem vállalt fel, s őt a cseh nacionalizmus törekvése az
volt, hogy egynemű, egynemzetiség ű, azaz csehszlovák nemzetiség ű államot hoz-
zon létre. Ennek legfőbb akadálya volt a több mint 3 milliós (3319 ezer f ő —
22,53%) német és a 719 ezer fős (4,89%) magyar kisebbségek jelenléte az 1930-as
népszámlálás szerint (Csehszlovákia II. é.n.). Az új állam er ős cseh nacionalizmusá-
ra (és a szlovák fél gyengeségére) volt jellemz ő, hogy a szlovákok nemzeti létét is
csak hosszú küzdelem után kezdte elismerni. Mindenesetre az új állam saját hatal-
mának kiépítése, folyamatos er ősítése és a nemzetiségek gyengítése érdekében
nagy gyakorisággal változtatta közigazgatásának területi felosztását. Ezt a sorozatot
mutatja be az 1. táblázat.
1. TÁBLÁZAT
Szlovákia területi-államigazgatási beosztási rendszere
(The Regional and Administrational Division of Slovakia)
Nagyobb területi egység Kisebb területi egység (járás)
—1918 10 vm+10 töredék vm 85 +8 töredék
1922 6 nagyzsupa 85 (Kárpátaljával együtt)
1927 2 tartomány 77
1939 6 nagyzsupa 59
1945 — 79
1949 6 kerület 92
1960 3 kerület 35 (később+4)
1968 4 kerület 39
1990 — 121 körzet (obvody)
1996 8 megye/kerület 79
Forrás: Petőcz 1998 alapján saját szerkesztés.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
130 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
1922. január 1-jén bevezették a nagyzsupák rendszerét. Hat nagymegyét
(nagyzsupát) hoztak létre, újonnan meghúzott bels ő határok mentén, vigyázva arra,
hogy a keleti, szlovák területeken a magyarok sehol se lehessenek többségben. A
kormány még azt a jogot is fenntartotta magának, hogy a nagymegyék képvisel ő
testületébe maga nevezte ki a képvisel ők harmadát. Ők többnyire csehek voltak
(Popély 1995).
A nagyzsupák rendszerét 1927-ben megszüntették, létrehozták a tartományi rend-
szert. A korabeli Csehszlovákia keleti részét ennek megfelel ően osztották fel két
tartományra: Szlovákiára és Kárpátaljára. A járási felosztás megmaradt. A tartomá-
nyi önkormányzat képvisel őinek egyharmadát most is a prágai kormány nevezte ki.
Az 1939-ben megalakult önálló Szlovák állam új közigazgatása visszaállította a
nagyzsupák rendszerét. Hat nagyzsupát hoztak létre, kissé módosított határokkal a
déli, Magyarországhoz visszacsatolt részek nélkül.
1945-ben újjáalakult Csehszlovákia, de már Kárpátalja nélkül. A régi járások új-
jászervez ődtek, de a megyék nem. Ez azonban nem hozott könnyebbséget, mert a
Benes-dekrétumok miatt a magyaroknak nem volt választójoga, közügyeket nem
gyakorolhattak, nem tölthettek be semmilyen államigazgatási tisztséget.
A kommunista hatalomátvétel után 1949 januárjától ismét új közigazgatási rend-
szert vezettek be. Újból létrehozták a hat közigazgatási egységet, megye helyett
kerület néven. Egyetlen kerületen belül sem lettek a magyarok többségben. A járá-
sok száma n őtt, de a magyar többség ű járások száma csökkent a magyarok deportá-
lása, kitelepítése, valamint a megfélemlítés miatt. Sokan nem merték magyarnak
vallani magukat a hátrányok miatt. A jelenség érzékeltetésére álljon itt egy népes-
ségi adat. 1930-ban 592 337 magyart mutatott ki a népszámlálás Szlovákia mint
tartomány területén, 1950-ben csak 354 532-t. Ezért lehetett az ötvenes években
hivatalosan csak hét magyar többség ű járás a tényleges 13 helyett (Petőcz 1998, 161).
A kommunizmus évtizedeiben a közigazgatás teljes egészében a központi hatalom
végrehajtó szerveként m űködött. Az ún. nemzeti bizottságok (tanácsok) még csak
formálisan sem feleltek meg a szabad képvisel őválasztás elvének az egypártrend-
szer körülményei között, mert helyi, járási és kerületi szinten nem volt különválaszt-
va az államigazgatás az önkormányzati rendszert ől. A helyi aktivitásnak csak kis teret
engedett a központi igazgatás. Ez felelt meg az állami tulajdonlás rendszerének.
1960 és 1989 között jelent ős átalakításra került sor a közigazgatásban. 1960-ban
nagyszabású centralizáció történt. A kerületek száma háromra, a járásoké 35-re
csökkent. A kerületi határokat úgy alakították, hogy a magyarok aránya csak Nyu-
gat-Szlovákiában haladta meg a 20%-ot, másutt mindenütt mélyen 10% alatt volt.
A járások közül csak kett őben volt a magyarok részaránya 50% fölött (a komáromi
és a dunaszerdahelyi járásban), további nyolcban pedig 20-50% között volt.
1968-ban Pozsonyt külön kerületnek min ősítették, és ezzel egyúttal néggyel n őtt a
járások száma.
1990-ben a Szlovák Nemzeti Tanács megreformálta, az európai normákhoz igazí-
totta a szlovák közigazgatást. Ekkor különült el újból egymástól az államigazgatás
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 131
és a választott községi önkormányzat. Megkezd ődött a diktatúra közigazgatási
rendszerének fölszámolása és az önkormányzati hagyományok felújítása, de er ős
aszimmetriával, mert csak az egyes települések kaptak önkormányzati jogokat, a
közigazgatás többi szintjén maradt az állami-hivatali rendszer. Az önkormányzati-
ság bővülése azóta is folyamatos politikai harcok közepette folyik, lépésr ől lépésre.
A települési önkormányzatok 1990-től kezdve maguk döntik el saját hivatalaik
belső szervezeti és működési rendjét, alkalmazkodhatnak településük adottságai-
hoz. Ettől az évtől a nagy kerületek megszűntek, a járásokat kisebb egységekre,
körzetekre (obvody) osztották. A körzetek száma 121 volt 1996 júliusáig. A 121
körzetből 17-ben haladta meg a magyarok részaránya az 50%-ot, hatban volt
20-50% között, hétben 5% fölötti és 12-ben 1% fölött.
1996-ban (most már a független szlovák államban) új közigazgatási beosztás szü-
letett. Az akkor uralkodó szlovák nacionalista pártok a közigazgatási rendszer át-
alakításával egyrészt egy központosító politika szervezeti rendszerét akarták kiépí-
teni, másrészt pedig az ellenzéki választási körzeteket akarták megosztásukkal
gyengíteni. Mivel a reformok legkövetkezetesebb hívei a kereszténydemokrata
ellenzék és a magyarok voltak, az ő megosztásukat több érdek is indokolta. Mivel
ez a törvény sarkalatos jelent őségű a szlovák közigazgatás történetében, hangsúlyo-
san meg kell ismételni, hogy a magyarok lakta területek megosztása csak egyik (de
természetesen nagyon fontos) indoka volt a létrejött szerkezetnek, a másik ok kife-
jezetten belpolitikai-választási jelleg ű volt. Vagyis, másként fogalmazva, a köz-
igazgatás szervezésében a választási-nemzetiségi ellentétek mögött a nacionalista és
a modernizációs politikai csoportosulások ellentéte húzódott meg és húzódik meg
mindmostanáig, és nem a gazdasági-fejlettségi különbségek fejez ődnek ki, nem a
történelmi hagyományok bukkannak föl, nem a lakosság ellátásra vonatkozó igé-
nyeit akarták els ősorban kielégíteni stb.
A közigazgatás kezd ő és végpontját, tehát a történelmi Magyarországtól örökölt
megyerendszert és az 1996-tól érvényes új beosztást mutatja az 1-2. ábra.
Az 1996-os törvény központosító szándékának bizonyítéka, hogy az önkormány-
zati jogkört csak a településeken hagyták meg, azonban ezt a jogkört nem b ővítet-
ték, mert a járások és a kerületek hivatalai is mind a minisztériumok hatáskörébe
tartoztak. Kezdetben minden egyes minisztérium külön-külön felügyelte a saját
szerveit, kés őbb ezeket a hivatalokat összevonták, a belügyminiszter felügyelete alá
rendelték, és csak ezen belül tartottak kapcsolatot tevékenységi körönként az egyes
szakminisztériumokkal. A pénzügyi függés viszont még ennél is teljesebb volt,
mert a közigazgatás minden szintje a központi költségvetésb ől és csak onnan kapott
forrást a m űködéshez. A beruházásokhoz szükséges összegek el őteremtése így
teljesen láthatatlan csatornákon történt. Ez sok város eladósodását idézte el ő, mert
az így-úgy (vagyis politikai szimpátián alapuló kijárás útján) megszerzett pénz
visszafizetésére az ígéretek ellenére sem kapták meg az állami garanciát.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
132 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
1. ÁBRA
A Magyarországtól örökölt megyék Szlovákiában, 1920
(he Counties Inhereted from Hungary in Slovakia, 1920)
Forrás: Popély 1995 alapján MTA RKK, Miskolc, Mádi Máté geográfus.
2. ÁBRA
Az 1996-tól érvényben lév ő megyei és járási beosztás Szlovákiában
(Borders of Counties and Districts in Slovakia since 1996)
Forrás: http://europa.eu.int/abc/maps alapján MTA RKK, Miskolc, Mádi Máté geográfus.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 133
2. TÁBLÁZAT
A közigazgatás (állami és önkormányzati) területi egységei Szlovákiában
(Regional Units of National and Local Governmental Administration in Slovakia)
Szlo- Névváltozat Funkció
Angol Magyar Db
vák
NUTS 1 straná state ország 1
területi statisz-
tikai egység,
NUTS 2 region régió 4
adminisztratív
régió
county, Kerület (állami önkormányzati
region hivatal) testület
HTU, Megye (önkor- +államigazgatá-
NUTS 3 kraj (Higher megye 8 mányzati szer- si kerület hiva-
Territo- vezet) talai
rial Másodfokú
Unit) területi egység
közigazgatási államigazgatási
körzet; els őfokú egység
járás,
NUTS 4 okres district 79 területi egység;
kistérség
1996-ig 121 db
körzet (obvody)
Telepü- Önkormányzat Önkormányzat
obec- muni- + saját hivatala
NUTS 5 lés (vá- 2878
mesto cipality
ros+falu)
Forrás: Saját szerkesztés.
Szlovákia 2866 községét 8 nagy államigazgatási kerületbe és 79 járásba sorolták
(2. táblázat). A kerületek nagyjából hasonló lélekszámúak lettek, de területileg nagyok
a különbségek. Emellett új városokat jelöltek ki központi szerepre, amelyek bizonyít-
ják, hogy a politikai vezetés a választási szempontok figyelembevételével jutalmazta
(Trencsén), illetve büntette (Szepesség) a nem Meciarhoz húzó területeket. Ebb ől a
szempontból a leglátványosabb tett a szlovák többség ű Szepesség kettévágása volt.
Ez a megosztó politika érvényesült a magyarlakta vidékeken is, amelyeket ennek
a szándéknak megfelel ően daraboltak fel. A hegy mögötti Besztercebánya (Banská
Bystrica) a mindig megyeszékhely Rimaszombattól (Rimavská Sobota) vette át a
központi szerepet. A Csallóközt, a tömbmagyarság területét kettéválasztották.
Egyik részét a szlovák Nagyszombathoz (Trnava) csatolták, melynek megközelítése
csak kerül ővel, Pozsonyon keresztül történhet az ügyintéz ő többség számára, másik
részét pedig a nyitrai (Nitra) kerületbe. Az eddig külön álló szomszédos párkányi
körzet is ide került. Petícióval tiltakozott Tornalja körzetének lakossága a járás
megszüntetése ellen, a kormány mégis a tiszta szlovák Nagyr őcéhez csatolta a tele-
pülést, amely északra, a hegyen túl van 50 km-re. Ugyanígy elutasították a hagyo-
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
134 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
mányos királyhelmeci, párkányi, nagymegyeri, zselízi, somorjai és ipolysági járá-
sok fennmaradását is.
A helyzeten az említett települések úgy enyhítettek, hogy kihasználták az önkor-
mányzati törvény adta lehet ő ségeket az önkéntes feladatvállalásra. Erre példa, hogy
habár Királyhelmectől elvették járási jogosítványait, a város mégis úgy döntött,
hogy tekintettel a környékén lév ő kis települések sokaságára, továbbra is ellát terü-
leti szervezési, fejlesztési feladatokat, így nem kell a falvak vezet őinek a messzi és
szlovák nyelvű Terebesre utazniuk.
Az aránytalanság a járások kialakításában mutatkozik meg legjobban. A szlová-
kok lakta kerületekben kisebb és így több járást alakítottak ki, míg a magyarok által
lakott községek többségét egy-egy nagy (100 ezer lakos fölötti) járásba vonták
össze. Ezzel a módszerrel érték el, hogy 1990-hez képest tízr ől kettőre (!) apadt a
20% feletti magyar részaránnyal bíró járások száma, a kerületi központok pedig
mindig a nyelvhatáron kívül esnek. Hasonlóképpen szervezték meg a járásokat a
ruszinok lakta keleti részeken is.
A hagyományoktól való durva eltérést észrevételezte az Európa Tanács ajánlása
is: „elkerülend ő, hogy a közigazgatás átalakításánál adminisztratív akadályok gör-
düljenek a kisebbségi nyelvek és kultúrák fejl ődése elé" (Petőcz 1998, 172).
Az önkormányzati rendszer, azon belül is a régiók kialakítása csak formális de-
mokráciát valósított meg, mert mind a hagyományoknak, mind a gazdasági érde-
keknek, mind az igazgatási racionalitásnak ellentmondva politikai-választási és
nemzetiségi szempontokat vett figyelembe, vagyis az ellenzéki területek megosztá-
sára törekedtek, valamint a magyarok, ruszinok, cigányok létszámának 20% alá
szorításának céljával jelölték ki a területeket. A törvények pedig ezen túl mindig
olyan megoldásokat tartalmaznak, nehogy a városokban, illetve a kerületekben
valaha is magyar többség alakulhasson ki.
A szlovákiai magyar pártoknak nem sikerült elfogadtatni a területi önkormányza-
tiság elvét, illetve a területi önkormányzatiság a szlovák nacionalista párt választási
és nemzeti érdekeinek megfelel ően valósult meg. Ez konkrétan azt jelentette, hogy
a Meciart támogató északi területeken több kisebb, míg az ellenzéki délen nagyobb,
de kevesebb számú választókörzetet hoztak létre a választási eredmény számukra
kedvező előkészítése érdekében (Petőcz 1998, 172).
A magyar szervezeteknek a rendszerváltás óta kidolgozott elképzeléseik vannak a
nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok egyéni és csoportos jogainak megvalósí-
tásáról, helyi, regionális és országos önkormányzati szerveik létrehozásának szük-
ségességéről. Ezeket a javaslatokat a szlovák parlament rendre és mindig visszauta-
sította, helyettük — tekintet nélkül a nemzetiségi igényekre — kizárólag a szlovák
érdekeknek megfelel ő önkormányzati törvényt fogadtak el. A társnemzet, az intéz-
ményesített egyenjogúság megteremtésére törekv ő magyar elképzeléseket is ugyan-
így visszautasították (Duray 2000).
Mindez azt mutatja, hogy Szlovákia még mindig nemzetiségi problémákkal küsz-
ködik, erejének jó részét még mindig arra pazarolja, hogy minél hamarabb megfelel-
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 135
jen az egységes nemzetállam kritériumainak, és csak ez után tartja fontosnak a
települések, a népesség, a lakosság kisebb-nagyobb csoportjainak önrendelkezését.
A közigazgatás nacionalista célú változtatása szétszabdalja a hagyományos köt ődé-
seket, az összetartozás oly fontos szálait, fölösleges feszültségeket kelt a lakosok-
ban, elvonja a figyelmet a jóléti társadalom építését ől.
A szlovák nemzeti igények, pontosabban a szlovák nacionalista kormány demokra-
tikus reformokat nem támogató híveinek kielégítésére formált közigazgatás egyúttal a
hivatalok és a hivatalnokok számának a növelését is maga után vonta. 1997-ben min-
den 45 lakosra jutott egy közigazgatási dolgozó (Halász 2001, 57). A központosítás és
az önkormányzatiság arányát érzékeltethetjük azzal is, hogy az államigazgatás három
szintű , az önkormányzatiság viszont csak egy (települési) szint ű volt.
Az 1998-ban kormányra került polgári er ő k a közigazgatás reformját határozták
el. Ebben erő s támogatókra leltek a Falvak és Városok Szövetsége nevű szervezet-
ben. Hosszú politikai csatározások után 2001-ben sikerült elfogadtatni a megyei
önkormányzatok megalakításáról szóló törvényt. Ennek jegyében tartották meg a
választásokat még ez év decemberében. A felálló megyei önkormányzatok els ő
számú vezetőjét közvetlenül a lakosság választja, helyettesét a képvisel őtestület
soraiból maga választja ki, az önkormányzati hivatal vezet ői tisztségének betöltésé-
re pedig — a koalíciós pártok közötti megegyezés alapján — az elnök kéri fel az illet ő
párt jelöltjét (ez a feladatkör kb. a magyar f őjegyző nek felel meg). Tehát a megyei
önkormányzatok els ő három tisztségvisel ője a politikai-választási verseny alkufo-
lyamataiból kerül ki.
Az önkormányzatok hatáskörét kiterjesztették az oktatásra, egészségügyre, szoci-
álpolitikára, a közlekedés és az infrastrukturális szolgáltatások körére. Különösen
fontos, hogy a területfejlesztés és a tervezés hatásköre is átkerült a megyékhez.
Korlátozza az önkormányzatok hatáskörét, hogy viszonylag kevés olyan tevékeny-
ség van, ami alapfeladatnak min ő sül, mert jelenleg pénz hiányában önként vállalt
feladatokat alig tudnak teljesíteni. Ilyen alapfeladat a területfejlesztés. A feladatok
döntő részét az állam a törvénynek megfelel ően átadja, de vissza is veheti. Ilyen az
oktatásügy. A rendszerbe bevonták a polgári szervezeteket, az ún. harmadik szek-
tort is, mert azok átvállalhatnak állami-önkormányzati feladatot (p1. a szociálpoliti-
ka területén), a működéshez szükséges összeget pedig átutalja számukra a megye.
A hatáskörök átadása-átvétele még folyamatban lév ő ügy, de ezen kívül is több
fontos törvény hiánya nehezíti az önkormányzatok munkáját. Ezek közé tartozik az
adózásról szóló törvény, amely rendezné az önkormányzatok pénzügyi forrásait.
Jelenleg nincs önálló bevétele az önkormányzatoknak. A régi, központosított rend-
szer van érvényben, azaz minden adóbevétel az államhoz kerül, ezt osztja vissza
parlamenti megegyezés alapján az állam az önkormányzatoknak. Ez a rendszer
egyrészt sok bizonytalanságot takar, mert évr ől évre változhat az arány, amit a
parlament megszavaz az önkormányzatoknak, másrészt hiányzik a fejlesztésekhez
szükséges pénzelosztási rendszer kiépítése, így bizonytalan az is, hogy ki és mek-
kora összeget, milyen elvek alapján kap a felújításokhoz, fejlesztésekhez.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
136 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
Az intézményeket fenntartó önkormányzatok jogai abban a kérdésben sem telje-
sek, hogy sem az egyes intézmények költségvetésének meghatározásában, sem a
vezetők kiválasztásában nincs teljes jogkörük. Az iskolaigazgatók esetében a kije-
lölés és a választás szervezete az iskolatanács, viszont ebben a 11 tagú testületben
az önkormányzat is és a járás is csak egy-egy küldöttel képviselteti magát, miköz-
ben a szülők négy fővel és velük azonos számban az iskolai alkalmazottak (két
pedagógus, egy nem pedagógus és egy szakszervezeti küldött). Mindezek után az
igazgató kinevezése és a vele járó felel ősség az önkormányzaté. A járások (azaz az
állami hivatalok) már csak szolgáltató (bérkifizet ő) funkcióval bírnak, nincs jóvá-
hagyási jogkörük ebben a kérdésben sem.
A tervek szerint az államigazgatási kerületek, ha át is adják feladataikat a megyei
önkormányzatoknak, az egyes minisztériumok hatóságai, feladatellátó szervei ide
települnek, létrehozzák a maguk dekoncentrált szerveit.
Új jelenség, az erősödő önkormányzatiság jele, hogy a megyei választott képvise-
lők nyomására a „széls őségesen kerekített", a torzul formált megyékben dekoncent-
rált szerveket, kihelyezett hivatalokat hoztak létre a lakosság igényeinek kielégíté-
sére a hagyományos területi súlypontokban. Így került ismét kihelyezett megyei
hivatal a Besztercebánya központú megyében Rimaszombatra, illetve a Nyitra köz-
pontú megyében Révkomáromba az ügyintézés meggyorsítására.
1990 óta Szlovákia elindult azon az úton, amely a jogállamiság meger ősödése felé
vezet. Ennek tartalma az, hogy az önkormányzat azt tehet, amit a törvény nem tilt, a
hivatal viszont csak azt teheti, amit a törvény el őír. Az önkormányzatiság er ősödése,
az állami-hivatali hatalom fokozatos visszaszorulása megkezd ődött, de a folyamat
ellentmondásosságát érzékeltetik azok a kritikai hangok, amelyek szerint a szlovák
közigazgatás egy emberarcú kentaurra hasonlít, amely kifelé Nyugat, befelé Bizánc'.
Területi különbségek Szlovákiában
A közigazgatás területi határainak kijelölésében mutatkozó sokféle bizonytalan-
ság és bizalmatlanság azért is kaphatott ekkora jelent őséget, mert Szlovákia gazda-
sági fejlettsége rendkívül sajátos. Az ország legnyugatibb pontján található Pozsony
és szűkebb környezetének fejlettsége mellett kelet felé haladva egyre fejletlenebb
területekkel találkozhatunk. A gazdaság átalakulása még a közigazgatáshoz képest
is több kívánnivalót hagy maga után, emiatt a gazdaság nem tudott meghatározó
erővel beleszólni a közigazgatás formálásába. A gazdaság ellentmondásos helyzetét
a területi különbségekkel tudjuk legjobban érzékeltetni.
A kommunizmus évtizedei alatt a terület- és településfejlesztési politika hatására
új térségi megoszlás jött létre. A hadi célokat szolgáló er őltetett iparfejlesztés (bányá-
szat, nehézipar) párosult a városfejlesztéssel, amelynek a célja a rendszerh ű munkás-
osztály (és értelmiség) kialakítása volt. A szlovák részek néhány városában er őteljes
fejlesztés volt, közülük kiemelkedik Kassa (Kosice) vas- és acélgyártó tevékenysége,
ami az orosz vasérc feldolgozására épült. Ennek kedvéért még széles nyomtávú orosz
vasúti sínpárt is kiépítettek a határtól a gyárig, az átrakodás elkerülése érdekében.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 137
Felfedezhetjük ebben az ipartelepítési logikában a politikai és stratégiai-védelmi
szempontokat is, mert az ország legkeletibb részén, közel az akkori szovjet határ-
hoz építették meg ezeket a ténylegesen fegyvereket gyártó hadi üzemeket, messze a
nyugati határtól és — metaforikusan fogalmazva — messze a világpiaci hatásoktól.
Ez az ipar nem szervesült egy általános gazdasági fejl ődéshez, idegen maradt az
országon belül is. Addig nyújtott foglalkoztatottságot és jólétet, amíg a szovjet
megszállás tartott, annak elmúltával válságba zuhant a régió.
Területi különbségek a régiók szintjén
Az európai statisztikai elemzések a NUTS 2 szinten kifejezik az egyes régiók gaz-
dasági fejlettségét a GDP mutatói segítségével (3. táblázat). Ebben az összefüggés-
ben Pozsony fejlettsége megegyezik az Európai Unió átlagával, és a csatlakozó
országok közötti sorrendben rögtön az els ő helyezett Prága után következik. Ellen-
ben Kelet-Szlovákia csak az Unió átlagának 39%-át éri el, amivel 23. a sorrendben.
Jegyezzük meg, hogy a pozsonyi régió csak a f ővárosra és a legsz űkebb környékére
terjed ki, szemben a Közép-magyarországi régióval, amely Budapesten kívül ma-
gában foglalja Pest megyét is, illetve a kassai vasm ű az új amerikai tulajdonos
kezében nyereséges nagyvállalattá vált, ami kiemeli az amúgy is egyetlen keleti
nagyvárost a kelet-szlovákiai régió általános szegénységéb ől.
3. TÁBLÁZAT
Az egy f őre jutó regionális GDP Szlovákiában és Magyarországon
(The Regional GDP per Capita in Slovakia and Hungary)
Egy főre jutó GDP
%
1998
Európai Unió — 15 ország 20 213 100
Magyarország 9 899 49
Közép-Magyarország (legfejlettebb) 14 633 72
Észak-Alföld (legszegényebb) 6 700 33
Szlovákia 9 828 49
Pozsony (Bratislava) 20 092 99
Nyugat-Szlovákia 8 962 44
Közép-Szlovákia 8 503 42
Kelet-Szlovákia 7 931 39
Forrás: Eurostat, Statistics in Focus, General Statistics 1998.
Területi különbségek a kerületek/megyék szintjén
A regionális (NUTS 2 szintü) különbségek tovább finomodnak az államigazgatás
kerületi, kés őbb (2001 decemberétől) az önkormányzatok megyei szintjén. A re-
formfolyamatok nagy területi különbségeket eredményeztek, mert a kifejl ődő piac-
gazdaság a jobb infrastruktúrájú és magasabb fizet őképes kereslettel bíró települé-
seket keresi. 1997-ben az akkori közigazgatási beosztás szerint meglév ő nyolc
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
138 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
NUTS 3 kerület leger ő sebbike, a pozsonyi és a leggyengébbik, az eperjesi (Presov)
között hatszoros volt a GDP különbsége.
A 4. táblázat népességi adatait összevetve a gazdasági mutatókkal szembe t űnik a
szlovák kerületi, illetve megyerendszer fonáksága. Láthatóan arra törekedett a poli-
tikai vezetés, hogy lélekszámát tekintve közel hasonló számú népesség ű kerüle-
tek/megyék jöjjenek létre. Az itt lév ő viszonylag kis különbségekhez képest azon-
ban a többi mutató nagy aránytalanságokat jelez.
Egyrészt Pozsony minden mutatóját tekintve kiemelked ően jó helyzetben van. Itt
van a legtöbb vállalkozás, négyszer annyi mint Nagyszombat kerületben. A külföldi
tőke itt jelenik meg a legnagyobb arányban, 14-szer nagyobb arányban, mint Eper-
jes kerületben. Kiemelked ően sok a külföldi beruházás, a zsolnai kerülethez képest
majdnem hússzoros. Ennek megfelel ően alacsony a munkanélküliek aránya, majd-
nem negyede a kassainak. Pozsonyban minden 26 munkanélkülire jut egy betöltet-
len állás, Kassa megyében 266 munkanélkülire jut egy. A pozsonyi térségnek van a
legjobb infrastruktúrája, kutatási és fejlesztési (K+F) potenciálja, és ez a régió köz-
vetlenül határos az Európai Unióval az osztrák szomszédság miatt.
4. TÁBLÁZAT
A szlovák megyék néhány fejlettségi mutatója, 1999-2000 (%)
(Some Development Indicators of Slovak Counties, 1999-2000)
A teljes A gazdasá- Munka- A kül-
Vállal- A külföldi
népessé- gilag aktív nélküli- földi
közások beruházá-
gen belüli népesség ek ará- tőke
aránya sok aránya
arány aránya nya aránya
Pozsony 11,5 31,2 13,1 6,8 51,9 60,5
Nagyszombat 10,2 7,2 10,2 15,7 8,0 10,0
Trencsén 11,3 9,6 11,6 13,5 8,3 6,4
Nyitra 13,3 8,7 13,0 22,7 6,3 3,8
Zsolna 12,8 10,0 13,0 17,7 7,5 3,1
Beszterce-
12,3 11,2 12,2 22,8 6,6 4,9
bánya
Eperjes 14,5 9,5 13,5 23,2 3,6 3,6
Kassa 14,2 12,7 13,4 25,5 7,9 7,7
Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal.
Az összes többi régióban a gazdaság els ő szektorában (mez őgazdaság, erdészet)
dolgozik a népesség 10-20%-a, 30-50%-a a második szektorban (ipar), és hasonló-
an ekkora (30-50%) a harmadik szektorban (szolgáltatások) foglalkoztatottak ará-
nya. A pozsonyi régióban ez utóbbi arány 69,7%, az iparban dolgozók aránya
27,5%, és a mezőgazdaság csak a népesség 2,8%-át foglalkoztatja. Ugyanilyen éles
különbségek jellemzőek a munkanélküliségre is, mert itt csak 4% körüli a munkanél-
küliségi arány, míg a déli és az északi határtérségekben 30% fölötti. Az ingázás külö-
nösen a cseh és az osztrák határ mentén elterjedt kenyérkereseti forma. A politikai és
társadalmi-gazdasági jellemz ők különbségeiből adódóan sok akadály létezik az orszá-
gok közötti kapcsolatokban, de ezek csökkenhet ők egy új határ menti politikával.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 139
A területi különbségek fontos összetev ője a képzettségi szint. A fejlettség és a fej-
lesztési lehetőségek erősen összefüggenek a foglalkoztatottak iskolai végzettségé-
vel. A megyeí adatok átlagokat mutatnak, viszont köztudott, hogy a magasabb
szintű iskolákkal rendelkez ő nagyvárosok több magasabban képzett munkaer ővel
rendelkeznek. Ezt a magasabb arányszámot azonban a kisebb települések adatai
lerontják. Másrészt nincs közvetlen összefüggés az iskolai végzettség és a munka-
nélküliség között, mert például Kassán és Nyitrán is van egyetem, mégis magas a
munkanélküliek aránya, különösen a fiatalok körében.
A rendelkezésre álló adatok szerint Szlovákiában is hasonló helyzet van az isko-
lázottság térbeli megoszlását tekintve, mint Magyarországon. Az iskolavárosok
hagyományosan jelentős szerepe a képzésben, valamint az iparosítás foglalkoztatási
igényeihez igazodó képzettségi szintek térbeli megoszlása együtt adja mindkét
ország képzettségi mintázatát (Mezei 2000).
A foglalkoztatottakon belül vizsgálva a képzettségi adatokat szembet űnik Po-
zsony kiemelkedő helyzete, mert a dolgozók negyedének van fels őfokú, és
43%-ának középfokú végzettsége (5. táblázat). Ez az országos átlag kétszerese.
Habár ilyen magas fels őfokú végzettségi arányt nem tud más megye felmutatni, a
fejlesztések szempontjából biztató, hogy a keleti megyékben a középfokú végzett-
ségűek aránya mindenütt 40% feletti.
5. TÁBLÁZAT
A foglalkoztatottak képzettségi szintje 1999-ben (%)
(The Education Level of Employment in 1999)
A foglalkoz- Alapiskola
Alsó Felső
Megyék tatottak szá- vagy Felsőfok
középfok középfok
ma (ezer fő) iskolázatlan
Pozsony 309,2 6,0 25,1 43,0 25,9
Nagyszombat 229,8 10,4 47,0 33,3 9,2
Trencsén 252,4 7,9 43,3 38,9 9,9
Nyitra 266,9 11,7 46,0 34,8 7,5
Zsolna 275,1 8,8 41,9 40,0 9,4
Besztercebá- 246,2 6,9 36,9 44,6 11,7
nya
Eperjes 285,9 5,4 44,1 40,7 9,8
Kassa 266,9 7,3 40,7 43,0 9,1
Szlovákia 2132,1 8,0 40,3 39,9 11,9
Forrás: Regional Comparison in the SR. Statistical Office of the SR. 1999.
A helyzet ellentmondásosságát jól mutatja, hogy az egyébként fejlettebb, kisebb
munkanélküliségi mutatókkal rendelkez ő nyugati megyékben viszont mind az ala-
csonyabb iskolai végzettségűek, mind a középfokú végzettség űek aránya nagy.
Lehet, hogy e mögött van egy bels ő migráció, azaz „keleten képz ődnek, nyugaton
dolgoznak" az aktív korúak. Ezt támasztja alá az az adat is, hogy a fels ő középfokú
iskolák nagyobb számban vannak Kassa és Eperjes megyékben, de itt a fiatalok
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
140 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
száma is magasabb, és fordítva, kevesebb az iskola és a fiatal Nagyszombat megyé-
ben (Document 2001, 142).
A területi különbségek fontos mutatója a szociális segélyben részesül ők száma és
aránya. Kassa megyében volt 1999-ben ez az arány a legmagasabb, az itt lakók
17,6%-a részesült ilyen ellátásban (6. táblázat). Ez azonban nemcsak helyileg ma-
gas arány, hanem országosan is, mert a teljes népesség segélyezettjeinek 23%-át
adják az itt él ő hátrányos helyzetűek.
6. TÁBLÁZAT
A segélyezettek aránya a megyék népességében
(The Rate of Beneficiaries in the Population by Counties)
Megyék 1997 1999
Pozsony 1,51 2,1
Nagyszombat 5,34 7,5
Trencsén 3,61 6,8
Nyitra 7,63 10,6
Zsolna 5,32 9,3
Besztercebánya 9,43 13,5
Eperjes 10,57 15,9
Kassa 12,62 17,6
Forrás: Document 2001, 155.
Az arányok minden megyében jelent ősen nő ttek, Trencsénben majdnem megdup-
lázódtak. Ennek egyrészt oka lehet az országosan jelent ősen növekv ő munkanélkü-
liség, másrészt az, hogy az ország, gazdasági meger ő södésének arányában, többet
tud áldozni a rászorulók támogatására. Másrészt a 6. táblázat megerősíti a keleti és
a déli megyék súlyos helyzetét. Nyitra megyének a déli, határ mentén fekv ő járása-
iban vannak súlyos nehézségek.
7. TÁBLÁZAT
A legszegényebb járások sorrendje a segélyezettek alapján
(The Order of the Poorest Districts by Beneficiaries)
A segélyezettek A segélyezettek
Sorrend Járások száma aránya a járás
(lő) népességében (%)
1 Rimaszombat 9587 26,3
2 Nagyrőce 4666 25,5
3 Tőketerebes 11 364 24,6
4 Kézsmárk 5367 23,9
5 Rozsnyó 6763 23,6
6 Kisszeben 4419 22,2
7 Gölnicbánya 2670 21,6
8 Igló 7644 21,0
9 Varranó 6324 20,3
Forrás: Document 2001, 156.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 141
A járások sorrendjét tartalmazó adatokból világosan látszik (7. táblázat), hogy a
keleti és a déli megyék több járása küzd hátrányos helyzettel, és közülük különösen
a déli járások vannak rossz helyzetben. Velük szemben áll Pozsony öt, járásnak
minősített kerülete, ahol 1 és 2% közötti arányokban vannak csak segélyezettek.
Az utak hossza és különösen min ősége, valamint a kommunális ellátás szoros
összefüggésben van a megye általános fejlettségével (8. táblázat). A keleti és déli
megyék útellátottsága alacsony fokú, a vasúthálózat jelenleg folyó racionalizálása,
azaz csökkentése főleg ezeket a területeket érinti. A vízellátás 80% alatti aránya a
megyén belüli ellátási különbségekre utal, hiszen a vezetékes víz hiánya minden
bizonnyal a falusi (déli, határ menti) falvakat érinti. A csatornázottság foka - Po-
zsony kivételével - fele a vezetékes vízzel való ellátottságnak. Ennek az ollónak a
nyitottsága a környezet védelme szempontjából rendkívül káros, a különbség csök-
kentése viszont igen komoly beruházásokat igényel (csatornázás, víztisztítás stb.).
8. TÁBLÁZAT
Út, vízellátás és csatornázottság 1999-ben
(Road, Water-supply and Sewer System in 1999)
Utak Magasabb Vezetékes Csatornával
Megyék hossza rendű utak vízzel ellátott ellátott népesség
(km) aránya (%) népesség (%) (%)
Pozsony 799,5 29,11 94,5 82,2
Nagyszombat 1946,7 17,90 82,2 44,6
Trencsén 1856,7 19,63 84,4 52,7
Nyitra 2552,6 20,14 81,9 45,2
Zsolna 1967,3 26,11 84,1 48,7
Besztercebánya 3158,7 18,18 82,3 56,8
Eperjes 3079,6 19,25 75,0 51,5
Kassa 2372,8 15,71 77,0 57,3
Forrás: Szlovák Statisztikai Hivatal 2001.
Területi különbségek a déli járásokban
A déli határ mentén 13 járás található, ezek a következ ők: Pozsony V., Szenec
(Senec), Dunaszerdahely (Dunajska Streda), Komarno (Komárom), Érsekújvár
(Nove Zamky), Léva (Levice), Nagykürtös (Velky Krtis), Losonc (Lucenec), Rima-
szombat (Rimavska Sobota), Nagyr őce (Revuca), Rozsnyó (Roznava), Kassa-vidék
(Kosice-okolie), T őketerebes (Trebisov).
A déli járások gazdasági állapotát Tuba Lajos kutatásai alapján mutatjuk be (Tuba
2000). Ez a határsáv mez őgazdasági terület volt a múltban, s őt a kommunizmus
évtizedeiben Csehszlovákia éléstárának számított, ennek megfelel ően nem is töre-
kedtek iparosítani olyan mértékben, mint az ország többi részét. Dél-Szlovákia
keleti részén viszont Kassán és környékén olyan, katonai szempontból fontos épít-
kezések voltak, valamint olyan energia-szállító vezetékrendszerek haladtak, ame-
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
142 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
lyeknek a stratégiai fontossága miatt egyéb építkezéseket nem engedélyeztek.
Mindez a térség lemaradását jelentette.
Az 1990 óta zajló átalakulás modernizációja nem volt eddig elég gyors ahhoz, hogy
látványos eredményekr ől lehessen beszámolni. Különösen a mez őgazdaság került
válságos helyzetbe a világpiachoz való kapcsolódással. Az új körülményekhez alkal-
mazkodva sok kisvállalkozás jött létre, de a t őkeszegénység és a hagyományok híján
jobbára kereskedelmi tevékenységet folytatnak. A rohamosan szaporodó nemzetközi
nagykereskedelmi üzletláncok világában az ő idejük is lejár. Az élelmiszeripari üze-
inek többsége is a túlélésért küzd, hiszen a külföldr ől behozott áruk versenyével nehe-
zen tudnak megbirkózni. Ezekben a járásokban a legnagyobb munkaadóvá fokozato-
san a külföldi tulajdonban lév ő alkatrészgyártó bedolgozó üzemek váltak.
Az idegenforgalom a párkányi, az érsekújvári és a tardoskeddi gyógyfürd őkre
épül. A párkányi Mária Valéria-hídtól is a vendégforgalom növekedését várják. A
déli határ mentén található, f őleg a keleti piacokra termel ő kisebb (könnyűipari)
üzemek többsége is tönkrement. A mohi atomerőmű építkezése, illetve m űködtetése
adott munkahelyeket. A Nagykürtös környéki és a rozsnyói barnaszénbányákat a
gazdaságtalan termelés miatt zárták be. A kassai vasm ű, az 1990-es cs őd közeli
helyzet után jelent ős állami támogatást kapott, majd néhány kétséges privatizációs
akció után mára amerikai tulajdonba került. Azóta helyzete stabilizálódott. A leg-
rosszabb helyzetben a legkeletibb járások vannak, amelyek gazdaságát a szovjet
külkapcsolatokra építették. Ezek az üzemek azonban mind cs ődbe mentek, helyüket
még nem tudták újakkal helyettesíteni.
Mindezek miatt érthető, hogy a munkanélküliség szempontjából az egész déli or-
szágrészben kedvez őtlen a helyzet. Éppúgy, mint a lakosság természetes létszám-
csökkenése alapján, a munkanélküliségi arány szempontjából is összefügg ő válság-
övezet mutatható ki Révkomáromtól egészen T őketerebesig. A munkanélküliségi
„ranglétra" els ő öt helyén déli járás szerepel (Rimaszombat, T őketerebes, Nagykür-
tös, Nagyrőce, Rozsnyó), de Szencen kívül az összes többi déli járásban is az or-
szágos átlagnál magasabb a munkanélküliség.
Ez szorosan összefügg a déli régió lakosainak iskolázottságával. Els ősorban a ri-
maszombati, a nagykürtösi, a rozsnyói és a t őketerebesi járásban nagyon alacsony a
lakosság műveltségi szintje. A m űveltség problémája a nyugat-szlovákiai régiók
vegyesen lakott területein is megmutatkozik, ami többek közt azoknak a kormá-
nyoknak is köszönhető, amelyek a nem szlovák lakosság számára nem teremtettek
lehetőséget a magasabb szintű műveltség megszerzésére. Ezt látszik bizonyítani az
a tény is, hogy a nagyszombati kerület járásai közül az iskolázottsági szintet tekint-
ve a galántai és a dunaszerdahelyi járás van az utolsó helyen, a nyitrai járásban a
lévai, az érsekújvári, a révkomáromi és a vágsellyei járás lakossága a legalacso-
nyabban iskolázott. Ugyanilyen helyet foglal el a besztercebányai kerületben
a losonci, a nagyrőcei, a rimaszombati és a nagykürtösi járás. A kassai kerületben a
Kassa környéki, a rozsnyói és a t őketerebesi járás van hasonló helyzetben.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 143
A déli járások gazdasági potenciálját az ipari termelés forgalmából, a hozzáadott
értékből és a jövedelemadóból kiindulva hasonlíthatjuk össze. Az ipari termelés
ezer lakosra számított forgalmát tekintve a déli régiók az országos átlag alatt vannak,
kivéve a nagymihályi, a vágsellyei és a lévai járást, ahol nagyobb arányú ipari terme-
lés összpontosul. Különösen alacsony értékeket mutat a t őketerebesi, a nagykürtösi, a
szenci és a dunaszerdahelyi járás, ami egyrészt a régiók mez őgazdasági jellegével,
másrészt a nagy ipari központok — Pozsony, Kassa — árnyékával magyarázható.
A másik gazdasági mutató a hozzáadott érték, ami a gazdasági össztermelés és a
köztes felhasználás különbségét jelöli, és utal a régióban kitermelt termékek és
szolgáltatások hasznosítására. Ilyen szempontból a legmagasabb értéket a lévai és a
vágsellyei járásban mutatták ki, míg a dunaszerdahelyi, a t őketerebesi, a Kassa
környéki, a rimaszombati, a nagykürtösi, és az érsekújvári járás mutatói a legala-
csonyabbak az országban. Ebb ől a szempontból az egyes kerületeken belül is na-
gyon eltérőek az értékek. Például a nagyszombati kerületben a szakolcai, a nagy-
szombati és a galgóci járás nagyon pozitív értékeket mutat, míg a dunaszerdahelyi
és a galántai a hozzáadott érték és az ipari termelés forgalma szempontjából is na-
gyon alacsony értékekkel jellemezhet ő.
A déli járások mez őgazdasági jellege a lakosok jövedelmének nagyságában is
megmutatkozik. Míg 2000-ben a szlovákiai átlagkereset 9815 korona volt, a
dunaszerdahelyi járásban 8094, a galántaiban 8175, a komáromiban 7982, a loson-
ciban 7916, a rimaszombatiban 7928, a nagykürtösiben mindössze 7663, a Kassa
környékiben 8424, a t őketerebesiben pedig 7545 korona volt. Ami a jövedelemadót
illeti, az e mutató szerint felállított sorrend alapjában véve megegyezik a ipari ter-
melés forgalma szerinti sorrenddel. A szenci, a vágsellyei és a lévai járást kivéve az
összes többi déli járás a leggyengébbek közé tartozik, s ezek között is a keleti járá-
sok gyengébbek a nyugatiaknál. A vágsellyei és a lévai járás jobb eredményei is
csak annak köszönhetőek, hogy itt országos jelentőségű ipari létesítmények vannak,
mégpedig a vágsellyei Duslo vegyi üzem és a mohi atomer őmű.
Ha az egyes kerületek járásait akarjuk összehasonlítani, a nagyszombati kerület-
ben mindkét mutató — vagyis a bérek és a jövedelemadó — szerint is a dunaszerda-
helyi és a galántai járás van az utolsó helyen. A nyitrai kerületben Révkomárom
van az utolsó helyen, de Érsekújvár és Nagytapolcsány is átlagon aluli értékeket
mutat. A besztercebányai kerület déli járásai közül a nagykürtösi mutat állandó
jelleggel alacsony értékeket. A kassai kerületben a t őketerebesi, a szobránci és a
gölnitzi járás mutatja a leggyengébb eredményeket.
Ha az egyes régiók gazdasági erejét a t őkebeáramlás szerint vizsgálnánk, ebb ől a
szempontból a leggyengébbnek az északkeleti és az északnyugati régiók mutatkoz-
nak. A déli járások közül a legrosszabb eredményeket a nagyr őcei, a tőketerebesi, a
rimaszombati, a losonci, a Kassa környéki és a nagykürtösi járás mutatja. Érdekes,
hogy a délnyugati régióból csupán a lévai, az érsekújvári és a bazini járás szerepel a
leggyengébbek között.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
144 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
Járási szinten a népesség fejl ő dését befolyásolja a gazdasági eszközök, a családok
gazdasági helyzetének alakulása, valamint a népesség életkorbeli összetétele. A
természetes népességnövekedés csökkenése, valamint az egyre gyakoribb beván-
dorlás a déli régió nemzetiségi összetételének megváltozását idézheti el ő . A déli
területek átlagon felüli munkanélküliségi aránya tulajdonképpen a rendszerváltás
óta jellemz ő . Ezt egyrészt az okozza, hogy az itteni elavult ipari létesítmények
képtelenek voltak lépést tartani a modern piaci követelményekkel, másrészt a bá-
nyászati és a mező gazdasági termelés leépülése, a lakosság alacsony m űveltségi
szintje, valamint a határ menti járások elégtelen infrastruktúrája is szerepet játszott
(Gaál 2000).
Kiemelt példa: a rimaszombati járás
A fentieket jól érzékelteti egy járás közelebbi bemutatása (Bartakovic-
Rittenbacher—Rabely—Tóth 2000). A rimaszombati járás 74 km hosszan határos
Magyarországgal, a besztercebányai kerület része. Maga a járás Szlovákia egyik
legnagyobb járása a maga 1471 km 2 -ével. A járásban összesen 107 település van,
közülük három város. Rimaszombat (Rimavska Sobota) 25 070 f ővel, Nyustya
(Hnúst'a) 4430 fő vel és Tiszolc (Tisovec) 4430 fő vel. A járás aprófalvas körzetnek
számít, mert a 104 községb ől csak kettő nek van több mint kétezer lakosa
(Klenóc/Klenovec: 3470 fő , Feled/Jesenské 2150 fő ), a többiben átlagosan 430 fő él.
A régi Gömör-Kishont megye érckészleteinek és erdeinek köszönhet ően itt volt a
korabeli Magyarország egyik legjelent ő sebb bányászati és vasfeldolgozó központja.
Az 1860-as évekt ő l a nyersvasat és az öntvényeket 26 nagyolvasztóban állították
el ő (Nyustya, Tiszolc). A legismertebb cégek a Koburg, a Blasberg és a Rimamurá-
nyi—Salgótarjáni Részvénytársaság voltak. A térség központja Rimaszombat város
volt, Gömör megye élelmiszeripari, kézm ű ves és kereskedelmi centruma. A déli
területeken nagybirtokos mez ő gazdaság folyt. A gazdasági kapcsolatok Salgótarján
és Putnok felé irányultak els ősorban.
A két világháború között a járás Csehszlovákia gazdasági életében már nem ját-
szott jelentős szerepet, megkezd ő dött az elszegényedése. Az eddigi észak—déli
kapcsolatokat ugyanis nem váltotta fel az új politikai helyzetben életbevágóan
szükséges kelet—nyugati (Pozsony—Kassa) kapcsolat, jelesül akkor nem épült meg a
két várost összeköt ő vasúti és közúti összeköttetés. A természetes észak—déli köt ő-
dés felszámolása a területet perifériára sodorta.
A második világháború után sem indult el igazán e területek fejlesztése. 1945
után fejl ődött a bányászat (zsírk ő, mészk ő , magnezit), a vegyi-, a gép- és a feldol-
gozóipar. Rimaszombaton élelmiszeripari komplexum épült (cukorgyár, sörgyár,
konzervgyár, húsüzem, borüzem). Azonban a mez őgazdaság mindig is jelent ősebb
volt, a járásban a munkaképes lakosság 33%-át foglalkoztatta 1991-ben. A dinami-
kus fejl ő dés gátja az volt, hogy a folyamatos cseh—szlovák nacionalizmus (egymást
is kijátszva) a fejlesztések nagy részét els ő sorban a cseh területekre koncentrálta,
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 145
illetve a szlovákiai fejlesztések nagy részét (p1. az élelmiszeripari feldolgozó üze-
meket) északabbra, a szlovákok által lakott vidékekre telepítette.
A járásban található Szlovákia legnagyobb zsírk ő készlete, itt egyúttal magnezit
és dolomit is található, Tiszolcon pedig nagy mennyiség ű mészkő.
A járásban 82 106 lakos él, melynek fele (51%) szlovák, 44,6%-a magyar, 3,4%-a
cigány és 1,8%-a más nemzetiség ű (cseh, román, ukrán). Az utolsó 15 év jellemz ő-
je az volt, hogy a szlovák és a magyar lakosok száma er ősen csökkent az alacsony
népszaporulat és az elvándorlás miatt, miközben a cigány lakosok aránya magas
szaporulatuk következtében jelent ősen emelkedett. Az utolsó népszámlálás alkal-
mából csak 3,4% vallotta magát cigánynak, de valós részarányuk 1998-ban
19-20% körül volt a becslések szerint.
A foglalkoztatottság területén 1989-hez képest jelent ős romlás tapasztalható. Az
akkor foglalkoztatott 42 469 f őhöz képest 1998-ban csak 13 568 f őt foglalkoztat-
tak. A munkanélküliséget tekintve a járás az országon belül a legrosszabbak közé
tartozik, 1999-ben az arány 35,3%-os volt. A legnagyobb mértékben itt is az ala-
csony iskolai végzettségűeket sújtja a munkanélküliség (44,1%). Köztük is a legki-
látástalanabb helyzetben a cigányok vannak. Jelent ős részük soha nem dolgozott,
iskolai végzettségük nagyon alacsony, nem keresett munkaer ő. A munkanélküliek
14 791 fős seregén belül a cigányok száma 5664 f ő, ez 38,29%-nak felel meg. A
munkanélküliség els ősorban a határ menti településeket sújtja, itt némely települé-
sen a cigányok aránya a 70%-ot is meghaladja.
A járás infrastrukturális helyzete is a szlovák átlag alatt van. Az áramellátás ki-
elégítő, de a gázellátás még kiépítetlen. A 107 községb ől csak 30-ban van vezetékes
gáz. A vízellátás is megoldatlan, csak 53 községben van vízvezetékrendszer. A csa-
tornázottság szintje még ennél is rosszabb, mert a három városon kívül csak hat köz-
ségben van, de a szennyvíztisztítás csak két városban és három községben megoldott.
A járásnak terjedelmes úthálózata van, de csak 48 km els ő osztályú bel őle. A vas-
úthálózat 47 km hosszú, egy szárnyvonal Bánrévén keresztül kapcsolódik Egerhez.
A telekommunikációs rendszer fejlett, többségében digitális rendszer ű, optikai
kábelek keresztezik a járást kelet—nyugat, észak—dél irányban.
A térség gazdaságára a stagnálás a jellemz ő. A legtöbb embert foglalkoztató ága-
zat a járás déli részeit jellemz ő, kevés jövedelmet adó mez őgazdaság. Az ágazat
válságát jól mutatja, hogy a növénytermesztés jelent ősen kisebb területre szorult
vissza, az állatállomány csökkent a gazdaságtalan tartás miatt. A birtokstruktúra
elaprózódott, sok kistulajdonos kezébe kerültek a földek.
Az ipari üzemek a járás északi részein találhatók, ezeket azonban a t őkeszegénység
jellemzi, alig van külföldi vállalkozás a térségben. A privatizáció hatására részvény-
társaságok és korlátolt felel ősségű társaságok alakultak. Az ipari vállalkozások közül
az élelmiszeripar foglalkoztatja a munkavállalók 42%-át. Az élelmiszeripar túlsúlyát
jól érzékelteti, hogy a bruttó ipari termelésb ől 1989-ben 39%-kal részesedett, 1996-ban
pedig már 65,2%-kal. Az ipar leépülésében az is közrejátszott, hogy az üzemek köz-
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
146 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
pontjai nem a járás területén voltak. Emiatt nem jutottak fejlesztési forrásokhoz, illet-
ve önállósodásuk után nem rendelkeztek a szükséges szakemberállománnyal.
A turizmus fejletlen a terület természeti szépségei ellenére. Az okok között a köz-
lekedési nehézségeket is meg kell említeni, mert pl. Magyarország fel ől két távoli
határátkel őről jöhetnének a kirándulók, de a nagy távolság miatt ez a járás kiesik a
turisztikai célpontok közül. Emiatt kihasználatlanok nyáron a vízisport lehet őségek,
télen a síterepek.
Ezt a sokféle ellentmondást a területfejlesztés intézményrendszere próbálja olda-
ni, de hatásos eredményekr ő l még nem beszélhetük, mert a rendszer most van
kiépülőben.
A területfejlesztés intézményrendszere Szlovákiában
Az intézményi területfejlesztés kialakulása
1990 az új területi politika kezd ő dátuma Csehszlovákiában. A regionális gazda-
ságpolitika alapelveit egy 1991-es rendelettel alkalmazta el őször a csehszlovák
kormány. Ezek az el ő írások megfeleltek az európai tervezési kartában lefektetett
alapelveknek. Ekkor jöttek létre a regionális fejlesztés els ő intézményei is, mint a
Stratégiai Tanulmányok Központja, a Társadalom, Tudomány és Technológia Fej-
lesztési Stratégiájának Hivatala. Azokban a járásokban, ahol a munkanélküliség
20% fölötti volt, a szakszervezetekkel (!) kötött szerz ődés értelmében fejlesztési
ügynökségeket hoztak létre. 1997-ben a kormány elfogadta az állami területpolitika
koncepcióját, valamint kidolgoztatott egy sor dokumentumot a határon átnyúló és a
nemzetközi együttm űködésekrő l, az uniós integrációról. 1999-ben a kormány jóvá-
hagyta a Területi és társadalmi fejlesztés integrált tervét, amely 29 hátrányos helyzet ű
járásra vonatkozott. Ezek a kassai, az eperjesi és a besztercebányai régiókban voltak.
Szlovákiában az Építésügyi és Területfejlesztési Minisztérium a területi politika
szervező intézménye, amely kidolgozza az általános szervezeti és intézményi kere-
teket, biztosítja a területi fejlesztéshez a programokat és a forrásokat. 2000-ben
fogadta el a kormány a regionális politika alapelveit, amely el őírja, hogy a kormány
miniszterei és más központi szervek elnökei a szlovák regionális politika elvei alapján
cselekedjenek. Ez biztosítja a területfejlesztés támogatásának komplex rendszerét.
Az állami területpolitika azokat a régiókat támogatja, amelyek a következ ő felté-
teleknek felelnek meg:
— Gazdaságilag hátrányos helyzetű régiók, amelyek a gazdasági és társadalmi
fejl ődést tartalmazó jelz ő számok szerint az országos átlag alatt vannak. Ilyen
mutatók a néps űrű ség, a munkanélküliség, a jövedelmek nagysága, a gazdasá-
gi ágazatokban foglalkoztatottak aránya, a helyi költségvetések adóbevétele.
— A strukturális válsággal küzdő régiók, ahol a gazdasági szerkezetváltás oko-
zott negatív hatásokat.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 147
A regionális politika legfontosabb dokumentuma a Nemzeti Területfejlesztési
Terv. Ez középtávú programokat tartalmaz, amelyek megfogalmazzák a regionális
fejlesztés stratégiáját, meghatározzák a szükséges forrásokat és fejlesztési elveket, a
fejlesztési programok kidolgozásához szükséges tárgyakat és fontossági sorrende-
ket. A Nemzeti Fejlesztési Terv egy része ágazati programokat tartalmaz. A terv
kidolgozása és kormányzati jóváhagyása az építésügyi és területfejlesztési miniszté-
rium felel ősségébe tartozik.
A régiófejlesztési koncepciók középtávú elemzéseket és terveket tartalmazó do-
kumentumok, amelyek az egyes régiók fejlesztésének az elveit és a megvalósítás
sorrendjeit tartalmazzák, egyúttal végrehajtási programok kidolgozásának alapjául
is szolgálnak.
A településfejlesztési programok célja, hogy a helyi közösségek érdekeit egyez-
tessék a gazdasági és szervezeti egységek kezdeményezéseivel. Az egyes települési
önkormányzatok felel ősségi körébe tartozik ezeknek a programoknak a kidolgozása
(NPRD 2001, 50-51).
A szlovák területfejlesztési rendszerre rányomja bélyegét, hogy a fiatal, 1993 óta
létező állam fennállásának els ő szakaszában erős, nacionalista vezetés alatt állt. A
politikai folyamatokból következ ően erősen centralizált területi irányítási rendszert
vezettek be. Csak a települések (városok/községek) szintjén létezett (er ősen korlá-
tozott) önkormányzatiság, a magasabb területi szinteken (járás, körzet) állami hiva-
talok birtokolták az irányítást. 2002 óta a megyék új jogállást kaptak, az európai
szokásoknak megfelel ően a középszint is önkormányzati rendszer űvé vált. A fel-
adatok átadása a megyei hivataloktól a megyei önkormányzatok számára most is
folyamatban van, ez maga után fogja vonni a területfejlesztés intézményrendszeré-
nek, a területi szintnek a változását is.
A területfejlesztés szintjei
Központi szint
A területfejlesztés intézményesülését (9. táblázat) mutatja, hogy a szlovák kor-
mány felel ősséget vállal az ország fejlesztési politikájáért. Jóváhagyja a szükséges
dokumentumokat, el őterjeszti a törvényjavaslatokat a parlamentben, javasolja a
pénzügyi források elkülönítését a költségvetésben. Létrehozta a területfejlesztési
politika tanácsát, amely ágazatok feletti szervezési és kezdeményezési jogosítvá-
nyokkal bír. A kormányhivatalon belül a területfejlesztési osztály látja el az említett
tanács titkársági feladatait. Törvényességi, szervezési és szolgáltatási tevékenységét
a miniszterelnök-helyettesi rangban lév ő emberjogi, kisebbségi és területfejlesztési
feladatokat ellátó miniszter felügyeli.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
148 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
A területfejlesztés közvetlenül az Építésügyi és Területfejlesztési Minisztérium
hatáskörébe tartozik.
— Egyezteti az állami hivatalok és a területi önkormányzati szervek testületeinek
tevékenységét, beleértve a nemzeti fejlesztési terv, valamint a területi és ága-
zati végrehajtási programok el őkészítését és végrehajtását.
— Kidolgozza az állami és területi önkormányzati szervekkel, valamint a társa-
dalmi és gazdasági partnerekkel a nemzeti fejlesztési terv feladatait, és átadja
a kormánynak jóváhagyásra.
— Biztosítja a területi végrehajtási programok kidolgozását a minisztérium külön-
böző osztályainak segítségével, együttm űködve a fent említett szervezetekkel.
— Értékeli a nemzeti fejlesztési terv és a területi végrehajtási programok teljesítését.
— Biztosítja az együttm űködést az Európai Unió testületeivel, ellen őrzi a külön-
féle (a gazdasági és társadalmi kohéziót, valamint a nemzetközi és a határon
átnyúló együttműködések támogatását célul kit űző) alapokból származó pénz-
ügyi források hasznosítását.
— Hivatalain keresztül biztosítja a pályázatok kiválasztását a területi végrehajtási
programok teljesítésére, együttm űködve más állami testületekkel a független
szakértői értékelések elkészítésében.
— Létrehozza a Területfejlesztési Ügynökséget (végrehajtási és pénzügyi jogkö-
rökkel), a területi ellen őrző bizottságokat és a Nemzeti Ellen őrző Bizottságot.
A működésükhöz szükséges alapvet ő dokumentumokat a különböz ő hivatalok
készítik el.
Mivel a területfejlesztés több ágazat együttm űködését igényli, más minisztériu-
mok és más központi szervek is részt vesznek több-kevesebb feladat átvállalásával.
— A Pénzügyminisztérium szerepe a leger ősebb, mert a pénzügyi feltételeket
biztosítja az el őcsatlakozási, kés őbb pedig a strukturális alapok társfinanszíro-
zásával, felel ős a PHARE, az ISPA és a SAPARD programok pénzügyi meg-
valósításáért.
— A Környezetvédelmi Minisztérium az ISPA-programot,
— a Mező gazdasági Minisztérium az agrárpolitikát, a vidékfejlesztést és a
SAPARD programot kezeli,
— a Közlekedési, posta és távközlési Minisztérium az ISPA-t.
— A Gazdasági Minisztérium az iparpolitikán kívül a turizmussal, a külföldi be-
fektetőkkel, a kis- és középvállalkozások támogatásával foglalkozik.
— A Munka- és családügyi Minisztérium a foglalkoztatási politikával,
— a Belügyminisztérium a helyi állami adminisztráció határon átnyúló és nem-
zetközi kapcsolataival a területfejlesztésben,
— a Külügyminisztérium a területpolitika nemzetközi kapcsolataival,
— a Kulturális Minisztérium a kulturális örökség védelmével és fejlesztésével,
valamint a szlovák régiók kulturális értékeinek hasznosításával foglalkozik.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekintő 149
Q .
03
.:7
"0 '0) ;:"
C
végrehajtás i programok (reg ional operational
Z
.57
r T 9,
c,
programmes) előkészítése, kidolgozása,
ANemzetiFejlesztésiTerv keretében a
. :8 ,§) 2 EQ
Feladat, hatáskör
A 2..
.) 4" N
5 T>
....‹ !" t,
) •E "'el
.4
Regionális fej lesztési program
« 4' e. u ,a)
Megyeifej lesztési koncepció.
>Ti — . O
.0,) 4 B ! ,tc
-C) sg . -)"4 '
végrehaj tása és ellenőrzése
.2 -9
fj ".`
«.
2,.)13
N .5d ')
'74'
,s
,p 9
C _,
-,:,
--.
° 5' -0.> ,
41 3
..... ,0
0
? "§. ... .B '8.2,,‘ ,.<2 W -g .4 E
14
„It. '.A w 4‹ 2 g2 '0.›,
,, i' -5 N (4
0 • CO
co, 5 40
kl _ ._'L
) '-•
40 Y
fil § 43 ,I.) =°)
-' ' • .? `t) ,--•
‘`' . 5 5'''. ' '«4 c "I , ó'' .' y C 2
.-Ofi L :9 .i
9 . P1 , ,- °, 2
'
•-0N. z
N . .T.,
N
m
N 3 .0
.0
:074
.6745,)
Z
., ,Z < ,›.-,
g
V. 7,1,
— «g 11
2 2 '2 3 -6`
7,-, . - ., ,,, t;
-1-3 -' :i., ;; _5
`;
ké. viselöi
igazgató)
Z.. YL y. t1 ,u . '›
2 D° O
i
,i ''?,
al. ,,.
S ;s E •E' A .•>> ,1'0
,
Z ..0 > E e 7, 2 4'4D
Regional Co-ordinating and Monitoring
Az Önkormányzat képviselőtestülete +
Terüle tfejlesz tési intézmény
9 5,,t, E .2 :-.1. .2 T! -,
E ,C. a... .19.! L4 P., .9,
-2
.6- , a t3 . 6:,.
5A
0 ›., 2 '.
H
sá
'.- E .. -6," ..':.' ' L'.
') °-1 '''"
c,.:, g z •.,
4,
'0
ti Z ; ? r.,;
- s 1>
) Ez;
Committees ( RCMC)
fej lesztési ügynökség
,z ,'•-.'' .,'
.05,;..
C' g °. = . 0>Nr<' 1 -.5;,°-
*EG4?,
*-5 c.), P, .- s. e ,
•
_c.) "4
—
É-.) .0 ..5 _E `3
>0 0 W,
%. z 9 g.
e 0 6' 5 ?, U ,;
_
›. c4 E:': oá.l; U.4 ó ó %.
*
oo "g*:-.. b).: =8"'0, ,11 ,:-,
H 2 .is .:='. , -.•Q
:.1
a'
= >°,'
E 2
=!>.
E ,,,
ó E`'
f,i• § E > 2.. ci
w..] 2 zuZ C' k&-
1 qP
_, ,.. 00
Forrás: Saját szerkesztés.
Sz lovák r
, o3
@
.--,
Z SITIN
£
V)
Z
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
150 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
Középszint
A középszintnek egymás mellett több szerve is m űködött Szlovákiában. A rend-
szerváltást követ ően, a közigazgatás módosításával az államigazgatási kerület és a
járás volt a területfejlesztés intézményi biztosítéka 2001 decemberéig. Ezek mind-
egyike a belügyminiszter alá rendelve hajtotta végre a minisztériumok rendelkezé-
seit, tehát a központi szervek megyei és járási szinten m űködő hivatalai voltak.
A megyei hivatalok kidolgozták és jóváhagyták a megyei fejlesztési koncepciót,
részt vettek a megyei végrehajtási programok kidolgozásában, biztosították azok
megvalósítását, együttm űködtek az állami hivatalok központi testületeivel a megyei
fejlesztés feladatainak végrehajtásában, a fejlesztésben érintett valamennyi szerve-
zet együttm ű ködését koordinálták, együttm ű ködtek a munkaügyi hivatalokkal.
A járási hivatalok részleges feladatokat teljesítettek, a járásuk területén folyó fej-
lesztési folyamatokkal összhangban. Ő k voltak közvetlenül kötelezve, hogy gon-
doskodjanak az igényelt segítségr ől a nemzeti fejlesztési terv el őkészítése és végre-
hajtása során a minisztérium vagy a megyei hivatal kérésére. Mivel az elkészült
tervek inkább az infrastruktúra fejlesztését szolgálták, inkább nevezhetnénk ezt a
tevékenységet területrendezésnek.
Mivel 1990 óta érvényben volt az önkormányzati törvény, lehet ősége volt a tele-
püléseknek arra, hogy önként vállaljanak közszolgáltatási feladatokat. Ezzel a lehe-
tő séggel élve egyes városok, amelyekt ő l az 1996-os közigazgatási reform során
elvették a járási jogköröket, önként vállaltak ilyen feladatokat. A kialakított (meg-
tartott) hivatali környezetvédelmi és regionális osztály felmérte az igényeket, a
lehető ségeket. Az ehhez szükséges adatokat a közigazgatási osztály szolgáltatta,
mert az rendelkezik részben a lakossági, részben a gazdasági-vállalkozói szféra
adataival 2 . Az elkészült javaslatokból az építésügyi osztály készített terveket és a
pénzügyi osztály biztosította az anyagi fedezetet. Ezzel az eljárással történt több
település víz- és gázellátásának, hulladékgazdálkodásának a megoldása.
Ez az eljárási rend nélkülözi a helyi er ő k bevonását, mert a képvisel őtestület is
csak tájékoztatást kap az elvégzend ő munkákról, illetve elvi beleegyezését adja,
hogy hozzájárul a fejlesztési feladatok vállalásához, és megbízza a hivatal illetékes
osztályait az ügy, az ügyek elrendezésével. Innent ő l kezdve a hivatali apparátus
dolga lett a tervezés és a végrehajtás. A hivatal a pályázatok elkészítését ől kezdve
azok beadásáig, s ő t a végrehajtásig mindent elintéz. A pályázatok kiírása, elbírálása
az illetékes minisztériumban történik, a nyertes pályázatok pénzügyi fedezetét pe-
dig a Pénzügyminisztérium biztosítja.
Ennek a rendszernek az is a sajátossága, hogy ágazati beruházásokról van szó,
nem komplex területfejlesztésr ő l. Az egyes minisztériumok által kiírt pályázatok
adtak lehető séget a fejlesztésekhez, de ha valamely minisztérium nem aktivizáló-
dott, akkor onnan nem érkeztek források a fejlesztésre. Ilyen hátrányos helyzet
alakult ki a mező gazdaságban a minisztérium passzivitása miatt. Mivel az önkor-
mányzati önállóság, segít ő készség nincs minden városban, járási központban ilyen
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 151
erő s formában jelen, általánosabb volt, hogy a minisztériumi kiírásokra a falvak
maguk készítették el a pályázatokat, amit benyújtottak a járási hivatalba el őzetes
elbírálásra. Ha itt elfogadták, akkor ment tovább a minisztériumba a pályázati
anyag, amit érdemes ezek alapján inkább kérvénynek tekintenünk.
A középső szinten változást hozott az Európai Unió 2001-es észrevétele, kifeje-
zetten az ő kérésükre alkották meg a kb. 1,2 milliós lakosságszámú négy régiót
NUTS 2 szinten, mert a tervezett nyolc megye támogatásának adminisztrációs fel-
adatait sokallta a brüsszeli központ. Ez a négy régió azonban pusztán statisztikai-
adminisztratív szintet jelent, önálló intézménye, titkársága nincs, csak a szükséges
fejlesztési dokumentumok összeállítása alkalmával ülnek össze az országos szervek
és az egyes érintett megyék képvisel ői. Amikor kidolgozták ennek a nagyrégiós
szintnek a fejlesztési dokumentumait, akkor a kerületi hivatalok egyes fejlesztési
dokumentumait fésülték össze. Elfogadásuk után az itt szerepl ő célokra lehet az
önkormányzatoknak és a kistérségeknek támogatást kapni. Mivel Szlovákia egésze
elmaradott területnek számít, egyel őre nincs szükség a nagyrégiók szintjén az in-
tézményrendszer létrehozására. Az országba bejöv ő támogatásokat a megyei fejlesz-
tési ügynökségek fogják elosztani a hozzájuk pályázó települések és társulások között.
A következő változást a megyei önkormányzati választások hozták 2001 decem-
berében, mert a területfejlesztés kötelez ően, alapfeladatként átkerült az állami (ke-
rületi) hivataltól a megyei önkormányzathoz.
A megyei önkormányzatok testületei a szlovák közigazgatás reformja szerint min-
den rájuk vonatkozó fejlesztési feladatkört megkaptak. Az önkormányzati testület a
területfejlesztési osztály segítségével kidolgozza a megye fejlesztési koncepcióját
és vállalja a felel ősséget a végrehajtásért. Együttm űködik a végrehajtási programok
(operatív programok) kidolgozásában és végrehajtásában, ellen őrzi és rendszeresen
értékeli a megye társadalmi-gazdasági fejl ődését, és ezt az értékelést benyújtja a
Területfejlesztési Minisztériumnak. Együttm űködik az állami adminisztráció köz-
ponti testületeivel a területfejlesztés feladataiban, segíti minden érintett szervezet
együttműködését. A járási hivatalok megsz űnésével azok feladatköre a megyei
önkormányzatok testületeire száll át a tervek szerint.
A fejlesztési dokumentumok létrehozására, a pályázatok kiírására, elbírálására, a
beruházások ellen ő rzésére, a pénzügyek kezelésére egy külön megyei területfejlesz-
tési ügynökség létrehozására lesz szükség, a szaporodó feladatok és az összeférhe-
tetlenség elkerülése érdekében is. Amíg ez nem valósul meg, addig nemzeti szinten
(az ágazati minisztériumokban) döntik el a pályázatok sorsát.
A fent ismertetett rendszer kialakulóban-átalakulóban van. A megyei önkormány-
zatok most veszik át a feladatokat a kerületi hivataloktól, illetve most kezd formá-
lódni megyei szinten az a fejlesztési ügynökség, amely majd átveszi az ilyen típusú
ügyek intézését. A járási szint is változik, meg fog sz űnni, de feladatai különböz ő
szervezetekhez kerülnek. A területfejlesztés feladatköre egyrészt a megyéhez, más-
részt a már régóta m űködő kistérségi-járási fejlesztési ügynökségekhez fog tartozni.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
152 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
A szlovák nyelvhasználatban regionálisnak mondják ezeket a szervezeteket, emiatt
rövidítésük RFÜ, szlovákul RRA.
Ezek az ügynökségek — kis számban — már 1990 után létrejöttek, de akkor még
erősen kötődtek az országos (szlovák) politikai szervezetekhez, különösen az or-
szág önállóvá válása után. 1998 óta törekednek arra, hogy függetlenedjenek a poli-
tikától, és az elmaradott területek fejlesztésével foglalkozhassanak. Ezt szolgálja az
ügynökségek jogi formája is, mert civil egyesületként szerz ődést köthetnek az ál-
lammal bizonyos információs és területfejlesztési feladatok elvégzésére. Az alapítá-
sukban magánszemélyek, települési önkormányzatok is részt vesznek. A 2000 körül
alakult, területfejlesztéssel foglalkozó ügynökségek kezdetben a kialakulatlan vi-
szonyok miatt pénzügyi segítséget külföldi: holland, brit, amerikai, japán támoga-
tóktól kaptak, mert a szlovák kormány pénzügyi nehézségei miatt nem írt ki fenn-
tartásukra, működtetésükre pályázatokat. Ahol magyarok az ügynökség munkatár-
sai, illetve ahol a településeken magyarok is élnek, ott a magyarországi Új Kézfo-
gás Alapítvány nyertes pályázatainak ügyeit is kezelik.
Helyi szint
A települések kidolgozzák és jóváhagyják a község, a város fejlesztési programját
és biztosítják annak végrehajtását. A járási vagy megyei hivatalok, illetve ma már a
megyei önkormányzat kérésének megfelel ően gondoskodnak a szükséges segítség-
ről a megyei fejlesztési koncepció és a fejlesztési program el őkészítésében és vég-
rehajtásában. Az általánosan kötelez ő szabályozás segítségével biztosítják a telepü-
lés fejlesztésének támogatását, összefognak a szomszédos településekkel és más
szerveződésekkel, kezdeményezik a közös fejlesztést (NPRD 2001, 52-55).
Az 1990 óta létező önkormányzati törvény lehet ővé teszi az egyes települési ön-
kormányzatok társulását. A szlovákiai városok és falvak ezt követ ően létre is hoz-
ták szövetségüket (Falvak és Városok Szövetsége — szlovák rövidítése: ZMOS). Ez
a szervezet politikai jelent őséggel bír, komoly jogi szerepe van, mert a különböz ő
közigazgatási változások, jogszabályok, rendeletek, költségvetési döntések el őké-
szítésekor döntést befolyásoló szerepe lett.
A Szövetség tanácsadással segíti az országban létrejött 57 társulást. Ezen belül
további kisebb alkalmi társulások is vannak, alkalmazkodva egy-egy kisebb tájegy-
ség sajátos problémáihoz. Például a kassai kerület két nagy társulása (16+98 telepü-
lés) közül a nagyobbik tovább bontódik hét kistérségre.
Ezek a társulások alkalmi feladatokra szervez ődnek, azonban van példa az állan-
dóbb, már jogi személyiségű településszövetségek létrehozására is. Ilyen például a
34 község által létrehozott Fels ő-Bodrogközi Településszövetség, vagy a 18 köz-
ségből álló Ungi Településszövetség. Sajátos a m űködésükben, hogy megalakulá-
suk idején a város (Királyhelmec) regionális osztályán fogalmazták meg a hivatal
szakemberei a településszövetségek programjait, a fejlesztési koncepciókat. Itt
készültek a víz- és gázvezeték, a csatornázás fejlesztésének tervei, de a természet-
védelmi, turisztikai beruházások el őkészítése is.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 153
Van arra is példa, hogy nem a város szervezi a településszövetséget, hanem ma-
guk a falvak. Így jött létre a Bódva-völgyi Településszövetség, Torna polgármes-
terének szervezésében. Közösen készítettek stratégiát a szövetség sajátos helyzeté-
nek figyelembevételével. Ez a helyzet módosul, megváltozik a kistérségi/járási
fejlesztési ügynökség megalakulásával. A polgármesteri hivatalban 2001-ben helyet
kapó ügynökség fogja ezeket a feladatokat átvenni azzal a munkamegosztással,
hogy tevékenysége inkább a klasszikus területfejlesztésre, vállalkozások támogatá-
sára fog szorítkozni, a településfejlesztés infrastrukturális beruházásai pedig a hiva-
tal hatáskörében maradnak.
A területfejlesztés gyakorlata
A PHARE program
1990-től kezdődően a PHARE volt az az európai támogatási forma, amely Szlo-
vákia társadalmi-gazdasági fejlesztéséhez el őször adott formát és pénzügyi segítsé-
get. Ezzel sikerült a területfejlesztést intézményesíteni, mert a közigazgatás megfe-
lelő szerepl ői kaptak lehetőséget a módszer elsajátításához. Ezzel el őkészültek a
Strukturális Alapok fogadására is.
1997-ben 43,58 millió eurót sikerült megkapni. Ezt az összeget az ipari vállalko-
zások szerkezeti reformjára, a kis- és közepes vállalkozások fejlesztésére, az export
és a külföldi befektetések ösztönzésére, a mez őgazdasági integrációk er ősítésére, a
civil társadalom fejlesztésére és egyéb közösségi programokra (Leonardo, Socrates,
Youth for Europe) használták fel.
Az 1998-ban kapott 78,32 millió eurót a jogharmonizációra, a mez őgazdaságra, a
környezetvédelmi intézményrendszer kiépítésére, közösségi programokra, az iglói
(Spiská Nová Ves) cigányok helyzetének javítására, a nagyméret ű infrastrukturális
beruházásokra, a Pozsonyt elkerül ő közút építésére és a határon átnyúló kapcsola-
tok fejlesztésére használták fel.
1999-ben 69,5 millió eurót költhettek a nemzeti PHARE programra. Ezzel segítet-
ték a gazdasági reformot, a mez őgazdaságot, a környezetvédelmet, az energiaterme-
lést, az Esztergom—Párkány közötti híd fölépítését, a határon átnyúló kapcsolatokat.
A vidékfejlesztés
A vidéki területek problémáinak megoldása érdekében 1999-ben és 2000-ben az
Európa Tanács és a szlovák kormány támogatásával jött létre a PHARE Vidékfej-
lesztési Alap. Ennek a beruházásnak az volt a célja, hogy létrehozzák a források
átlátható elosztásának eszközét, és biztosítsák a vidékfejlesztés mechanizmusát. A
kiválasztott területek az érsekújvári (Nové Zámky) és a szinnai—sztropkói (Snina-
Strokov) járás voltak.
Az Európai Unió a SAPARD programmal törekszik pénzügyi segítséget nyújtani
az előcsatlakozás id őpontjában. Ez a program a vidékfejlesztésre és a mez őgazda-
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
154 Kitekint ő TÉT XVII. évf. 2003 s4
ságra koncentrál. A támogatás feltétele a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv megléte
volt 2000 és 2006 közötti évekre (NPRD 2001,56-58).
Összefoglalás
Magyarország és a szomszédos Szlovákia között több hasonlóságot fedezhetünk
fel az életszínvonal, a gazdaság fejlettsége, a társadalmi és politikai viszonyok
tekintetében, mint köztük és a t őlük nyugatabbra fekv ő tagállamok között. A föld-
rajzi-történelmi közelség miatt nyilvánvaló hasonlóság ellenére sok eltérés van a
két ország között, amely eltéréseket az aszimmetria fogalmával illethetünk. Kimu-
tatható, hogy a szlovák politika a meglév ő különbségeket törekszik minél er őseb-
ben rögzíteni, pl. a közigazgatás területi felosztásában, miközben tartalmilag meg-
indult a közeledés az önkormányzatiság elvének érvényesítése irányába. Mivel az
aszimmetriák mögül fölsejlik a politikai-etnikai szándékosság, állítható, hogy az
uniós taggá válást követ ően is hosszú idő szakon keresztül megmaradnak a gyor-
sabb közeledést gátló akadályok.
Jegyzetek
„Az MKP ellenzi, hogy a közigazgatási reform kentauri törvény legyen: emberarcú állat, kifelé Nyugat,
belső leg Bizánc. Nagyon remélem, hogy az állam, amelyet itt közösen képviselünk, nem kerekedik
saját polgárai fölé." Bugár Béla megjegyzése a szlovák palament vitájában, 2001. augusztus 26-án. Idézi:
Új Szó 2001. augusztus 27.
2
A szlovák törvények szerint az államigazgatás felügyelete alá tartoznak a vállalkozások. Itt kapják meg
a működésükhöz szükséges engedélyeket, itt regisztrálják őket. A vita azon van, hogy ez a jogkör
megmaradjon-e a járásoknál, vagy a településekhez kerüljön, ahol jobban ismerik az igényeket.
Irodalom
Bartakovic L.—Rittenbacher Ö.—Rabely A.—Tóth E. (2000) Regionális fejlesztési együttm űködés Heves
megye és a rimaszombati járás között. I—II. kötet, Heves megyei Vállalkozási és Területfejlesztési
Alapítvány, Eger.
Duray M. (2000) Változások küszöbén. Pro Minoritate könyvek. Osiris Kiadó, Budapest.
Document (2001) Document of the World Bank. Report No. 22351-SK. Slovak Republic Living
Standards, Employment and Labor Market Study, August 9.
Csehszlovákia II. (é.n.) Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági, Tanulmányi és Statisztikai Osztály. Lel ő-
hely: KSH, Budapest.
Gaál L. (2000) Összefügg ő válságövezetünk. Interjú Berényi Józseffel, a pozsonyi régiófejlesztési
főosztály vezet őjével. — ÚJ SZÚ. október 26.
Giddens, A. (1995) Szociológia. Osiris Kiadó, Budapest.
Halász I. (2001) A regionális önkormányzatok és az átfogó közigazgatási reformok a „visegrádi csoport"
országaiban. — Szigeti Ern ő (szerk.) Régió, közigazgatás, önkormányzat. Magyar Közigazgatási Intézet,
Budapest. 43-64. o.
Mezei I. (2000) A fiatalok képzettségének területi jellemz ői. — Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.)
Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RKK, Pécs. 489-508. o.
Negotiation (2000) Negotiation Position of the Slovak Republic. Chapter 21. Regional Policy and
Co-ordination of Sructural Instruments, Bratislava.
NPRD (2001) National Plan of Regional Development of the Slovak Republic. The Ministry of
Construction and Regional Development of the Slovak Republic, Bratislava.
Mezei István – Hardi Tamás:
A szlovák közigazgatás és területfejlesztés aszimmetriái.
Tér és Társadalom, 17. 2003. 4. 127–155. p.
TÉT XVII. évf. 2003 s4 Kitekint ő 155
Petőcz K. (1998) Választások és felosztások. Lilium Aurum, Dunaszerdahely.
Popély Gy. (1995) Ellenszélben. A felvidéki magyar kisebbség els ő évei a Csehszlovák Köztársaságban
(1918-1925). Kalligram, Pozsony.
Süli-Zakar I. (2000) A Kárpátok Eurégió szerepe az átalakuló Közép-Európa határon átnyúló kapcsolataiban.
— Abonyiné Palotás J.—Becsei J.—Kovács Cs. (szerk.) A magyar társadalomfdldrajzi kutatás gondolat-
világa. Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalornföldrajzi Tanszék, Szeged.
193-210. o.
Tuba L. (2000) Gazdasági szerkezet, üzleti élet, területfejlesztési tervek, idegenforgalom. — Bihari Z.
(szerk.) Magyarok a világban — Kárpát-medence. CEBA Könyvkiadó, Budapest.