Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 57-65. p.
FÓRUM
SAS BÉLA:
A SZOCIÁLIS INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSÉNEK
ERÖFORRÁSAI A DÉL-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN 1971-85 KÖZÖTT
Az infrastruktúra a gazdaság harmónikus növekedésének része, annak egy-
aránt feltétele és eredménye. A társadalmi-gazdasági fejl ődés és az infrastruktúra köl-
csönhatása napjainkban nem vitatott kérdés.
A gazdasági fejl ő dés együtt jár az infrastruktúra fokozatosan er ő södő szerepé-
vel. Az infrastruktúra szerepének megítélése a mindenkori társadalmi-gazdasági er ővi-
szonyok függvényeként alakul, a fejlesztése és a gazdaság fejl ő dése kölcsönviszonyban
áll egymással. Ennek bemutatására tekintem át a dél-dunántúli régió• infrastrukturális
fejlesztési er őforrásait a tanácsi fejlesztési alapok alakulása, jellemzése alapján az
1971-85 közötti id őszakban, három ötéves tervciklusban.
A vizsgálat els ő dlegesen a szociális infrastruktúrára terjed ki, így a termel ő i
infrastruktúra fejlesztési er ő forrásait kevésbé érinti. A termel ő i infrastruktúra fejlesz-
tési forrásai köztudottan az ágazati minisztériumokhoz, az országos f ő hatóságokhoz,
a vállalati fejlesztésekhez kapcsolódnak és hatásuk áttételesen jelentkezik a szociális
infrastruktúra fejlettségi színvonalában. A szociális infrastruktúra fejlesztésének er ő -
forrásai er őteljesen köt ődnek a tanácsi fejlesztési er ő forrásokhoz, a tanácsi fejlesztési
alapok képzéséhez és felhasználásához.
A települések infrastrukturális fejlesztésének pénzügyi struktúrája országon-
ként rendkívül eltér ő képet mutat. A pénzügyi er ő források képzése és felhasználása
függ a társadalmi politikai rendszert ő l, a történelmi fejl ődés sajátosságaitól, a helyi
kormányzatok felépítését ő l stb. Ennek ellenére is fellelhet ő néhány alapvet ő azonos-
ság. Ezek közül emelnénk ki néhányat. Jellemz ő a bevételek szerkezetére, hogy a helyi
bevételekben a támogatások dönt ő szerepet kapnak. A felső bb szint ű támogatások,
hozzájárulások jelentik általában a bevételek több mint felét. Ezek a támogatások
többféle formában kerülnek a helyi igazgatási szervekhez. Egy részük kötetlen, de ál-
talános jellemző a kötött, célorientált forma, a támogatásokat célcsoportokban össze-
vonva, illetve specifikusan címzetten adják.
Általános vonásként emelhet ő ki, hogy a támogatásokban fellelhet ő k ösztön-
z ő mechanizmusok, amelyek a fejlesztéshez a települések saját er ő forrásainak függ-
vényében járulnak hozzá. Megtalálhatók e rendszerben a különböz ő normatív módsze-
, 'A dél-dunántúli régió e tanulmányban Baranya, Somogy Tolna és Zala megyéket foglalja ma-
gában.
Sas Béla:
A szociális infrastruktúra fejlesztésének erőforrásai a dél-dunántúli régióban 1971–85 között.
Tér és Társadalom, 2. 1988. 3. 57–65. p.
58
rek, amelyeket legtöbbször különböz ő kritériumokhoz kötnek. Példának elégséges
megemlíteni hazai viszonylatban a lakásépítés társadalmilag preferált helyzetét.
Általános jellemz ő ként fogalmazható meg, hogy a támogatásokkal kapcso-
latban állandó vita folyik a helyi önállóság és a központi kötöttség konfliktusai kö-
zött. Ez a jelenség a szocialista országok reformtörekvéseiben is hangsúlyozottan sze-
repelhet.
A tanácsok költségvetési struktúrájában 1986. január 1-jéig elkülönített — ta-
nácsi fejlesztési alap állt rendelkezésre a fejlesztési célok finanszírozására. A fejlesztési
forrás képzésének feltételeit a szabályozórendszer változásának megfelel ő rendelke-
zések határozták meg.
A fejlesztési források legáltalánosabb tételei az alábbiak:
- a lakosság kötött és önkéntes közm ű fejlesztési hozzájárulása,
telekadó,
út- és közm ű fejlesztési hozzájárulás,
telekeladásból és tartós használatba-adásból származó bevételek,
- lakásépítéssel és juttatással kapcsolatos bevételek,
- vállalatok, szövetkezetek városi és községfejlesztési hozzájárulása,
- mez őgazdasági nagyüzemek városi és községfejlesztési hozzájárulása,
telekhasználati díj,
- tanácsi vállalatok értékcsökkenési leírási hányada,
- mező gazdasági földek utáni térítés,
- hitelbő l származó bevételek,
állami hozzájárulás,
visszatérülések,
- átvett pénzeszközök,
- el ő z ő évi pénzmaradvány,
- függő - és átfutó tételek.
A tanácsok fejlesztési lehet őségeit és a települések infrastrukturális fejleszté-
sét jelent ő s mértékben b ővítette a lakosság által teljesített társadalmi munka, vala-
mint az újabb pénzügyi konstrukciók, a társulási formák, az új vállalkozási formák,
a kötvények kibocsátása stb.
A fejlesztési er ő források összetételét, annak változását, alakulását követjük
nyomon az 1. táblázatban.
A táblázat értékelésekor figyelembe kell venni, hogy az a bevételeket folyó-
áron tartalmazza. A bevételek között nem szerepel a társadalmi munka értéke, az ún.
helyi anyagérték. Ezért a kés ő bbiekben a 2. táblázattal való összevetéskor az összeg-
szer ű ség eltérést mutat, mivel az abban szerepl ő adatok ez utóbbi bevételi tételeket is
tartalmazzák.
Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy az infrastruktúra fejlesztése,
a források ágazati elosztása, a társadalmi-gazdasági élet változásaival, követelményeivel
szoros összefüggésben történik, és ez meghatározza egy-egy tervid őszak kiemelt fel-
adatait is. A kifejezetten népgazdasági érdeket szolgáló fejlesztések központi támoga-
tással, célcsoportos beruházásként valósultak meg, melyeknek tartalmi köre — követ-
ve a változásokat — tervid ő szakonként módosultak.
Sas Béla:
A szociális infrastruktúra fejlesztésének erőforrásai a dél-dunántúli régióban 1971–85 között.
Tér és Társadalom, 2. 1988. 3. 57–65. p.
59
1. táblázat
A tanácsok fejlesztési alapjainak alakulása a Dél-dunántúli régióban a IV., V. és VI. ötéves
tervidőszakban
(millió Ft)
Tervid ő szak
Bevételek IV. Megoszlás V. Megoszlás VI. Megoszlás
Saját bevételek összesen 1 702 13 2 711 14 2 609 11
Megosztott bevételek összesen 842 7 2 387 12 5 181 22
Állami támogatás együttesen 4 986 40 9 321 46 9 245 40
Bankhitel összesen 1 199 9 1 399 7 1 071 5
Átvett pénzeszközök 2 616 21 3 394 17 3 861 17
Egyéb források 1 251 10 861 4 1 064 5
Bevételek összesen: 12 596 100 20 073 100 23 031 100
Tekintsük át, hogy az 1. táblázat elemzése során, milyen általános tendenciák
rajzolódnak ki a bevételi források egyes elemeinek megoszlásában!
A saját bevételek aránya stagnáló, illetve csökken ő irányzatot mutat. A saját
bevételek csökkenését részben kompenzálta, hogy a megosztott bevételek összege az
egymást követ ő tervid őszakokban er ő teljes növekedést mutat. Az állami támogatások
aránya az V. ötéves tervciklusban volt a legmagasabb, a IV. és VI. ötéves tervid őszak-
ban azonos — 40%-os — arányt képviselt. A bankhitelek részesedési aránya monoton
csökkenést mutat. Ez nyilván összefügg a „megel ő legezett" forrásállománnyal és a
kamatok költségvonzatával is. Az átvett pénzeszközök aránya is csökkenést mutat.
Ezen belül — itt nem közölt bontás szerint — megfigyelhet ő , hogy a vállalatoktól,
szövetkezetekt ő l átvett pénzeszközök csökkentek, míg a minisztériumoktól, f ő ható-
ságoktól átvett források kis mértékben n ő ttek. Az egyéb források aránya is csökken ő
tendenciát mutat, amelyben meghatározó szerepe van annak, hogy az el ő ző évi pénz-
maradványok tarvid őszakról tervid ő szakra csökkentek, bár ez a régió megyéiben el-
térő en jelentkezik.
A továbbiakban tekintsük át miként is alakultak a fejlesztési alapok a dél-
dunántúli régióban és melyek a legáltalánosabb jellemz ő k a vizsgált id őszakban. A
táblázat adatainak elemzésekor els ő sorban a bevételeket vizsgáljuk és ezt követjük
a tanulmányban a kés ő bbiek során is.
Jól kirajzolódik a táblázatban, hogy a tanácsi fejlesztési alapok a vizsgált
idő szak alatt országosan mintegy két és félszeresére növekedtek. Tervid őszakonként
egyértelm ű en kirajzolódik a nominális fejlesztési lehet őségek növekedési ütemének
lassulása. A IV. és V. ötéves tervid őszak között er ő teljes, azt követ ően lényegesen sz ű -
kül ő ütem ű a bevételek és kiadások növekedésének mértéke. Élesen tükröz ő dik a
gazdasági fejl ő dés és az infrastruktúra fejlesztése közötti kölcsönös viszony. És fel
kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy a szocialista országokra általánosan jellemz ő
Sas Béla:
A szociális infrastruktúra fejlesztésének erőforrásai a dél-dunántúli régióban 1971–85 között.
Tér és Társadalom, 2. 1988. 3. 57–65. p.
60
ún. „követő " jelleg azzal a következménnyel jár, hogy a viszonylagosan fejletlen infra-
struktúra hátráltatja a gazdasági növekedést, és a napjainkban hirdetett innovációs
lehetőségeket.
2. táblázat
A tanácsi fejlesztési alap bevételeinek és kiadásainak évi átlagos értéke
(millió Ft)
Bevételek a Kiadások a
Megnevezés IV. V. VI. IV. V. VI.
ötéves tervid őszakban ötéves tervid őszakban
Baranya megye 5 688 9 420 10 926 4 494 8 400 9 951
Somogy megye 4 201 6 771 8 020 3 275 5 960 7 265
Tolna megye 2 559 4 113 5 673 2 121 3 645 5 226
Zala megye 3 027 5 382 6 516 2 551 4 489 5 870
Dél-dunántúli régió összesen 15 475 25 686 31 135 12 441 22 494 28 312
Ország összesen 140 451 234 160 247 135 120 504 203 515 225 419
A táblázat jól mutatja azt is, hogy a bevételek és kiadások növekedési üteme
a Dél-Dunántúlon lényegesen gyorsabb volt az országos átlagnál, ezen belül azonban
megyénként is jelent ő s ütemkülönbségek alakultak ki. A leggyorsabb ütemben emel-
kedett Tolna és Zala megye fejlesztési forrásainak összege, amelyben mind regionális,
mind megyei szinten is tükröz ő dik az infrastruktúra fejlsztésében a területfejlesztési
politikánk nivellációs törekvése.
Az 1. és 2. táblázat összevetésével mutatható ki a társadalmi munka, a helyi
anyag és az egyéb helyi tényez ő k forrásként megjelen ő értéke, amely tervid őszakon-
ként erő teljes növekedést mutat. Ezek együttes összege tervciklusonként 2879, 5613,
8104 millió forint. Meg kell jegyeznünk, hogy a tanácsi fejlesztési alapok konstrukciós
változásai során a társadalmi munkát hol a források részeként, hol attól független té-
telként vette számba az államigazgatási pénzügyi beszámolórendszer.
Ugyancsak figyelembe kell venni egyes közgazdászok azon véleményét, hogy
a jelzett érték nagyságrendjénél a számbavétel pontossága megkérd őjelezhet ő , való-
szín űsíthető a „felértékeltség"! Az viszont bizonyos, — a fenti megjegyzéssel együtt
is — hogy ez a fejlesztési forráselem lényeges jelent ő séggel bír, hiszen országos átlag-
ban a IV. ötéves tervid ő szak éveiben az összes fejlesztési forrásnak mintegy 5, az V. és
VI. ötéves tervid ő szak éveiben pedig csaknem 10%-a származott társadalmi munkából.
Még egy észrevétel kívánkozik ide, — bár adatai nem szerepelnek a táblá-
zatban — nevezetesen, hogy a magyar településhálózatban tendenciaszer ű, lényeges
különbségek mutatkoznak a társadalmi munka szerint. A közöttük lév ő összefüggés-
ben markánsan kimutatható a negatív korrelációs kapcsolat!
Az előző kben jelzett eltér ő ütem ű megyei fejl ődés a fejlesztési alapban a
kiegyenlítő dés irányába hatott. Hogy ez milyen mérték ű , azt a 3. táblázat adatai
mutatják.
Sas Béla:
A szociális infrastruktúra fejlesztésének erőforrásai a dél-dunántúli régióban 1971–85 között.
Tér és Társadalom, 2. 1988. 3. 57–65. p.
61
3. táblázat
A tanácsi fejlesztési alap bevételeinek és kiadásainak egy lakosra jutó évi átlagos értéke
(Ft)
Bevételek a Kiadások a
Megnevezés IV. V. VI. IV. V. VI.
ötéves tervid őszakban ötéves tervid őszakban
Baranya megye 2646 4331 5047 2090 3862 4596
Somogy megye 2327 3772 4506 1814 3320 4081
Tolna megye 2015 3104 4249 1670 2751 3919
Zala megye 2311 3777 4137 1947 3150 3727
Dél-Dunántúl összesen 2368 3822 4542 1904 3347 4130
Ország összesen 2673 4378 4619 2293 3805 4213
Ezek után ki kell térni a tanácsi fejelsztési alapok reálértékének tendenciáira
is. A tanácsi fejelsztési alap értékmutatóit tekintve 15 év alatt országosan mintegy más-
félszeres növekedést figyelhetünk meg a bevételi és kiadási oldalon egyaránt. Ez a no-
minális változás azonban reálértékben lényegesen kisebb növekedést takar, hiszen 15
év alatt a beruházási javak ára hozzávet ő legesen 84%-kal növekedett. Így a fejlesztési
alapok reálértéke a vizsgált id ő szak alatt csak 44%-kal n őtt. (Az alkalmazott árindex
miatt természetesen az eredményünk megközelít ő pontosságú.) Ha a 15 éves id ő szakon
belül az egyes tervciklusokat vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy tervid őszakonként el-
térő tendenciák érvényesültek. Ez abból fakad, hogy tervid ő szakonként el ő re haladva
a bevételek és kiadások növekedési üteme er ősen lassuló, az árak változása pedig ezzel
éppen ellentétes tendenciájú volt. Például: a IV. ötéves tervid őszak alatt a bevételek
és kiadások országosan, és a Dél-Dunántúl megyéiben is közelít ő leg 70%-kal növeked-
tek, miközben a beruházási árak emelkedése alig 15%-os volt. Ebb ő l is világosan lát-
ható, hogy a 15 éves reálérték növekedés teljes egészében a IV. ötéves tervid őszaki
növekedésbő l ered.
Az V. ötéves tervid őszakban a fejlesztési alap tételei 20-50%-kal n ő ttek a
régióban, míg a beruházási árak növekedése valamivel 20% alatt maradt. A VI. ötéves
tervid őszakban a fejlesztési források a Dél-Dunántúlon 15-35%-kal b ővültek, a beru-
házási árak viszont 34%-kal n őttek. Ebben a tervid őszakban tehát a fejlesztési összegek
reálértéke mintegy harmadával visszaesett.
Az eltérő ütem ű érték ű és árváltozások együttesen azt eredményezték, hogy
a tanácsi fejlesztési alapok 1985. évi összegei reálértékben lényegesen kisebbek voltak
az 1980. évinél és számításaink szerint közelít ő leg az 1977. évi reálérték színvonalának
felelnek meg.
Fel kell hívnunk a figyelmet, hogy az el ő bbiekben vázolt tendencia alapján
miként lehet értékelni az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció 1981. évi
módosulását, amely célul t űzte ki a fejlesztési alapok város—község megoszlásának
a községek javára történ ő módosítását. Ez a helyes nivellációs elgondolás bizony nem
a legjobb idő pontban született.
Sas Béla:
A szociális infrastruktúra fejlesztésének erőforrásai a dél-dunántúli régióban 1971–85 között.
Tér és Társadalom, 2. 1988. 3. 57–65. p.
62
A fejlesztési erőforrások felhasználása a vizsgált térségben is sajátos közigaz-
gatási és településhálózati jellemzőket mutat.
Az infrastruktúra fejl ődésében meghatározó szerepe van a tanácsi gazdálko-
dásnak, amelyhez szervesen köt ő dik a településszerkezet, a településhálózat és a köz-
igazgatási szervezet kölcsönös viszonya a terület- és településfejlesztési poltikán belül.
A régió településhálózatának jellemz ő i lényegesen különböznek az ország
„átlagos" településhálózati vonásaitól. A Dél-Dunántúl területét az átlagosnál jóval na-
gyobb településs ű r űség jellemzi. Ezen belül megyénként is nagy a szóródás. A legna-
gyobb településs űr űség a dönt ő en az aprófalvas Baranya és Zala megyékben található.
4. táblázat
A dél-dunántúli régió településeinek általános jellemz ői
A települések száma A városok száma
Megnevezés 1971 1981 1985 1971 1981 1985
I. 1-jén I. 1-jén
Baranya megye 320 296 296 4 5 5
Somogy megye 250 241 238 2 5 5
Tolna megye 108 109 108 2 4 5
Zala megye 244 265 255 2 4 5
Dél-Duántúl összesen 922 911 897 10 18 20
A régió településhálózata jelent ő s változásokon ment át. A városok száma az
1971. évi 10-rő l 1985-re 20-ra n őtt. Ez a gyors ütem ű várossá nyilvánítási hullám azon-
ban er őteljesen igénybe vette a megyék fejlesztési er őforrásait és azokat er őteljesen a
célirányos felhasználásra kényszerítette.
1971-ben a régió 922 településének 37%-a volt törpefalu, 1985-ben ez az
arány 50%-ra növekedett. A törpefalvakban az infrastrukturális alapellátás igen komoly
gazdaságossági kérdéseket vet fel. Az alacsony jövedelmi helyzetben lév ő lakónépesség
fizet ő képes kereslete nem éri el az infrastruktúra funkcionáltatásának alsó határát sem.
Ezt a feladatot pedig a jelenlegi gazdálkodási szabályaink szerint egyetlen piac- és
nyereeségorientált vállalat, szövetkezet, hálózat sem képes magára vállalni, ezért válik
szükségesé ezen települések központi támogatása. A terület aprófalvas jellegéb ő l adó-
dóan gyakoriak vpltak a közigazgatási változások, ezen túlmen ően két esetben került
sor megyehatárokat is érint ő területátcsatolásokra.
A Dél-Dunántúl közigazgatási struktúráját napjainkban egy megyei városi,
20 városi tanácsú település alkotja, valamennyi városkörnyéki irányító szerepkörrel
bír. A városhálózat mellett három városi jogú nagyközség van a térségben. Irányítá-
suk alá tartozik a régió 874 községe, amelyek közül 258 település ügyeinek összefo-
gása közvetlen hatáskör formájában, míg a 616 nem tanácsszékhely település irányí-
tása áttételesen, a székhelyközségeken át valósul meg. Ez a kialakult közigazgatási
struktúra más egyéb hatások mellett er őteljesen befolyásolta a tanácsi fejlesztési alap
felhasználását településkategóriákként. Terjedelmi korlátok miatt itt csak példaszer űen
Sas Béla:
A szociális infrastruktúra fejlesztésének erőforrásai a dél-dunántúli régióban 1971–85 között.
Tér és Társadalom, 2. 1988. 3. 57–65. p.
63
mutatunk be néhányat. Első ként álljon itt a Tolna megyére vonatkozó táblázat,
amely az V. ötéves tervid ő szak alatti helyzetet illusztrálja.
5. táblázat
Az egy lakosra jutó tanácsi fejlesztési alap Tolna megyében az V. ötéves terv időszakában
Megnevezés Ft/f ő
A megye összes községe együtt 758
Ebbő l: nagyközségek 1615
községek 292
Közös tanácsú községek együtt 773
Ebbő l: tanácsi székhely községek 1113
társközségek 131
Egy másik megyei példa szerint Baranyában a tanácsi fejlesztési alapból való
részesedés a IV. ötéves tervid ő szak során az alábbi volt: Pécs 62,4%-os, a középfokú
központoké 18%, a községeké csupán 9,8%. Az arány az V. ötéves tervben a hierarchi-
zált elosztás irányába tolódott el, amikor is a községek részesedése csupán 6,8% volt.
A túlhierarchizált felosztás a VI. ötéves terv során már oldódott és a községek részese-
dése elérte a 15,8%-ot.
Somogy megyében az infrastruktúra fejlesztését szolgáló elosztáspolitika lé-
nyegében a városokat, egyes kiemelt nagyközségeket, valamint a Balaton-partot pre-
ferálta. A községek központi eszközökb ő l történ ő fejlesztése háttérbe szorult, a beru-
házásaikban inkább a lakosság er őforrásai és önkéntes közrem ű ködése játszott szere-
pet. A községek és első sorban az aprófalvak fejl ődési üteme lelassult, egyes települé-
sekben a körzetesítés eredményeként az alapellátás feltételei is romlottak. A település-
hierarchia egyes szintjein végrehajtott infrastrukturális fejlesztések mellett Somogy
megyében sajátos feladatot jelentett a Balaton déli partján a vendégforgalom fogadási
feltételeinek biztosítása. Az elmúlt évtizedekben központi, megyei és helyi er őforrá-
sok koncentrált felhasználásával széles kör ű ellátó hálózat létesült e kiemelt üdül ő-
körzetben. Ez az idegenforgalmi szezonon kívül a helyi lakosság számára városi szín-
vonalú ellátást biztosít.
Zala megyében a fentiekhez hasonló tendenciák érvényesültek a fejlesztési
er őforrások elosztásában. Két tényez ő alapján az elosztási rendszer hierarchikus vo-
násai azonban itt még karakterisztikusabbak. Egyrészt az aprófalvas jelleg meghatá-
rozóbb, mint Tolna és Somogy megyében; másrészt a városok számának és azok né-
pességének növekedése — amely dönt ően a területi átcsatolások eredménye — er ő-
tejesen igénybe vette az infrastrukturális fejlesztésekre szolgáló er őforrásokat.
A kiragadott példák végső kicsengése az, hogy joggal feltételezhetjük, hogy a
felhasznált tanácsi fejlesztési alapoknak a települések jogállása szerinti felosztása a
régióban és országosan is azonos tendenciájú volt a vizsgált id őszakban. A tévedések
elkerülése végett hangsúlyozni szeretnénk, hogy a települések infrastrukturális ellátási
Sas Béla:
A szociális infrastruktúra fejlesztésének erőforrásai a dél-dunántúli régióban 1971–85 között.
Tér és Társadalom, 2. 1988. 3. 57–65. p.
64
szintje és így funkciója is er ősen köt ődik a településhálózati funkcióhoz. A települé-
sek hierarchizált rendje nyilván más-más er őforrásarányt igényel fels ő -, közép- és al-
só, valamint alapfokú ellátási funkció esetén. Itt csupán azt kívántuk jelezni, hogy az
arány mértéke vitatható volt. Az 1981. évi terület- és településfejlesztési koncepció
több társadalmi-gazdasági tényez ő hatására ezt korrigálta. Gondoljunk csupán a fog-
lalkoztatottsági struktúrára, a migrációra, az egyéb demográfiai tényez ő kre és termé-
szetesen a jelenkori gazdasági helyzetükre is.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az 1970-es évtized elején még er őtelje-
sen érvényesítette hatását az a településpolitikai irányvonal, amelynek következtében
az extenzív iparosítás nyomán dinamikus városfejl ődés indult meg az ország település-
hálózatának néhány centrális pontján. A Budapest ellenpólusaként fejlesztend ő öt me-
gyei városunk a IV. ötéves tervid őszakban élte növekedésének leglátványosabb id ősza-
kát. Er őteljesen fejl ődtek a redisztribuciós felosztási módszer alkalmazásával a megyei
központok is. Megindul a települések ivóvízellátásának fejlesztése, valamint a székhely-
és társközségek közötti közlekedési kapcsolatok kiépítése, a székhely községekben a
centralizációs hatásra ,az infrastrukturális fejl ődés. Többek között az általános isko-
lák körzetesítése révén a székhelyközségekben megindult az általános iskolák építési
programja. A városodási folyamat feler ősödése nyomán a városhiányos térségekben
a kisvárosok fejlesztése tapasztalható. Az el ő zőek hatására felgyorsul az aprófalvak el-
néptelenedési folyamata, amely mindkét póluson speciális infrastruktúra problémá-
kat vet fel. A lakó- és munkahelyi funkciók elkülönülése a községekben er ősödött.
Felgyorsult a kisregionális közüzemi víztársulatok szervezése, amelyekben
a lakosság önkéntes pénzügyi hozzájárulása és a gazdálkodó egységek hozzájárulása
a meghatározó. A lakásépítési „kényszerpálya" miatt a megyei tanácsok tényleges
elosztó funkciója jelentősen besz ű kült. A tanácsok fejlesztési forrásai zömmel az or-
szágosan megszabott prioritások megvalósítását szolgálták, kevésbé a helyi problémák
megoldását. A településeken végzett társadalmi munka növekszik mégpedig úgy, hogy
az egy f őre jutó teljesítés a települési hierarchia piramisával ellentétes képet mutat.
A területi ellátás feszültségeket felismerve növelték a tanácsok fejlesztési lehet őségeit,
e fejlesztési források nem jelentették azonban egy típusában új elosztási rendszer be-
vezetését. Nagymértékben korlátozta a fejlesztési források nagyságát a beruházások
befagyasztása az V. ötéves tervid őszak végén. Az V. ötéves tervi „visszavonulások"
erőteljesen meghatározták a VI. ötéves terv forrásállományát. A VI. ötéves terv id ő -
szakában a községek részesedési aránya a fejlesztési forrásokból magn őtt. Növeke-
dett a helyben képződő források volumene és aránya és csökkent a központi részarány.
Erősödött a különböz ő társulások, pénzügyi eszközök (hitel, kötvény, TEHO) sze-
repe a fejlesztési forrásokban és növekedett a lakossági hozzájárulás is, melynek ará-
nya a településhálózati hierarchia szintjeivel ellentétesen alakult.
Megfigyelhet ő a vizsgált id őszakban a tanácsi és a nem tanácsi tervek aszinkro-
nitása. A tanácsok és a vállalatok középtávú és éves terveinek kidolgozási és jóváha-
gyási id őpontjai eltérnek egymástól. Ez a területfejlesztési tervek összehangolását, a
közös beruházások megalapozottságát és megfelel ő el ő készítését is gyakran hátráltatta.
A termel ő és szociális infrastruktúra közös megvalósítását befolyásolták a különböz ő
pénzügyi tilalmak és korlátok. Miközben a tanácstörvény, a tervtörvény a tanácsok és
a nem tanácsi szervek közötti gazdasági kooperációra, közös beruházásokra ösztö-
Sas Béla:
A szociális infrastruktúra fejlesztésének erőforrásai a dél-dunántúli régióban 1971–85 között.
Tér és Társadalom, 2. 1988. 3. 57–65. p.
65
nöz, más oldalról az egyéb pénzügypolitikai intézkedések az alapátadás-átvételek
korlátozására irányulnak.
Mindezen gondokon és problémákon kívánt enyhíteni és javítani az Országos
Településhálózat-fejlesztési Koncepció 1981. évi módosítása, az Országgy ű lés 12/1980-
85. számú határozata a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól, az 1985.
évi VII. törvény, amely többek között a tanácsi gazdaságirányítás és gazdálkodás új
elveit rögzíti. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy az infrastruktúra fejlesztés
erő forrásai els ő dlegesen a népgazdaság mindenkori gazdasági helyzetét ő l függnek és
ezen belül a hatékonysági és nivellációs törekvések egyidej ű érvényesítésére szolgálnak.
IRODALOM
BÉLLEY L. 1984: Gazdasági irányítás és infrastruktúrafejlesztés. Közgazdasági és Jogi Könyv-
kiadó. Budapest.
CSORBA Z.-né 1986: Pénzeszközök a területfjelesztésben. Településfejlesztés. 2. sz. pp. 65-70.
FULME RN É KOVÁCS K. 1986: Az infrastruktúra fejelsztésének alakulása Baranya megye tanácsí
gazdaságában 1970-t ő l napjainkig. Kézirat. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja.
SAS B. 1983: Az infrastrukturális ellátottsági színvonal és a településhálózati szerepkör néhány
összefüggése. MTA Dunántúli Tudományos Intézeti Közlemények 30. pp. 60-77.
SOÓS L. 1986: A tanácsi fejlesztési alap jellemz ő i a Dél-Dunántúlon. 1971-85. Kézirat, Pécs,
MTA Regionális Kutatások Központja.
V ÁGI G. 1982: Versengés a fejlesztési forrásokért. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest.
VARGHA LÁSZLÓ GYULA:
ORVOSFOLDRAJZILAG A GYÓGYVIZORSZAG FEJLESZTÉSI
POLEMIÁJÁRÓL
I. A gyógyvizeink általános kérdései
A gyógy-idegenforgalom mindinkább szükségletté válik. Hazánkban pedig
a gazdasági növekedés egyik fontos eszköze lehetne. Ismert a mondás: pl. Róma a
„szökő kutak", London a „füst-köd" városa, Budapest a „fürd ő ké" stb. Ebben sok a
valóság mag. De vajon csak Budapestet illetheti meg e jelz ő ?
A kelták e helyet így nevezték: „AK INK" (B ő víz). Az akkori vizek azóta is
bő ven buzognak. Újabban az ország területén több helyen új lehet ő ségeket ismertünk
meg. A rómaiak, de kés ő bb a törökök is szívesen építettek magas színvonalú fürd ő -
ket. Azonban gyógyvizeink jó híre a XX. század elején vált ismertté a világon. Ás-
ványvizeket exportáltunk: Európába, Ázsiába, Amerikába.
És most? Messze nem használjuk ki lehet őségeinket! Magyarországon a föld
mélye jelent ő s hévíztartalékot rejt magában. Ez az értékes természeti kincs világszerte