Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. TANULMÁNYOK 1988. 2. évf. 3. sz. pp. 3 -28 HORVÁTH GERGELY: REGIONÁLIS GAZDASÁGI FEJLETTSÉGI KÜLÖNBSÉGEK A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN I. Bevezetés A Kínai Népköztársaság az elmúlt évtized gazdasági és társadalmi változá- sainak hatására egyre nagyobb szerepet játszik a világgazdaságban, s őt várható, hogy ez a szerep mindinkább ki fog szélesedni. Kína gazdasága azonban számos, a múltból öröklött torzulással küzd, amelyek felszámolása rendkívül átgondolt stratégiát igényel. Ilyen jellegzetes aránytalanság figyelhet ő meg például a termel őerő k területi elhelyez- kedésében, az egyes tartományok és autonóm területek gazdasági fejlettségében. Nem véletlen tehát, hogy az új, hetedik ötéves terv (1986-1990), amely már a gazdasági reform szellemét tükrözi, minden eddiginél nagyobb figyelmet szentel a regionális gazdaságfejlesztési politikának. Mint Csao Ce-jang miniszterelnök 1986 már- ciusában a tervr ő l szóló jelentésében hangsúlyozta, a továbbiakban alapvet ő tenden- ciaként meg kell határozni a fejlesztés területi irányait is, a gazdasági fejlettség külön- böző szintjeinek és a rendelkezésre álló természeti er ő forrásoknak függvényében; az eddigieknél jóval nagyobb segítséget kell nyújtani az elmaradott, szegénység sújtotta, valamint a határmenti és nemzetiségek lakta területeknek. 1 ) A terv részletesen elemzi ezeket a fejlesztési irányokat, amelyek alapvet ően a szegényebb területek felzárkóztatását célozzák. Ugyanakkor az is megfigyelhet ő , hogy a gazdasági reform hatására megindult dinamikus fejl ődés ellenkező hatásokat is kivált. Bár az elmaradott területek önmagukhoz képest minden eddigit meghaladó ütemben fejl ő dnek, a szakadék a gazdag és szegény országrészek között mégis inkább tágulni látszik. Mindez különösen id őszer űvé teszi a probléma vizsgálatát. II. A regionális fejlettségi különbségek földrajzi okai A Kínai Népköztársaság közel Európa nagyságú területén a természeti viszo- nyok rendkívül változatosak. Ennek részletes elemzése most nem lehet feladatunk, csupán néhány lényeges, a gazdasági fejlettséget er őteljesen befolyásoló tényez őt emelünk ki. Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 4 Kína természetföldrajzi tényez ő k alapján alapvet ően két, élesen elüt ő arcu- latú részre osztható, kb. a Nagy-Hingan (Da Hinggan) — Tajhang-hg. (Taihang Shan) — Csinling-hg. (Quin Ling) — Tahszüe-hg. (Daxue Shan) — Vuliang-hg. (Wuliang Shan) hegységek által kijelölt vonal mentén.* Az említett vonaltól nyugatra és északra fekv ő , Belső -Ázsiához tartozó területet nagy átlagmagasságú, er ő sen eljegesedett, hatalmas közlekedésföldrajzi akadályt jelent ő hegységek, mint a Tien-san (Tian Shan), Kunlun, Altin-tag (Altun Shan), Csilien-hg. (Qilian Shan) stb. és a köztük elhelyezked ő magas fennsíkok és medencék, mint a Tarim-, Dzsungáriai-(Junggar- ► , Cajdam-(Qaidam-)me- dence, a Tibeti- és Bels ő-mongóliai-fennsík alkotják. Az uralkodó éghajlat széls ő sége- sen kontinentális, nagy h ő mérsékleti különbségekkel, 100 ° C körüli abszolút évi in- gással, rendkívül gyér (10-400 mm) évi csapadékkal. Ennek következtében a terület nagy része gyér növényzet ű száraz sztyepp vagy félsivatag, s őt — különösen a zárt me- dencékben — típusos orográfiai sivatag, mint pl. A Takla-Makan (Taklimakan Shamo). A kevés folyó szinte kizárólag a gleccserek olvadékvizéb ő l táplálkozik és rövidebb- hosszabb futás után elvész a sivatagban vagy lefolyástalan sóstavakba torkollik. Az élet- feltételek is els ősorban e folyók mentén, illetve a hegylábi oázisokban biztosítottak legjobban, itt alakultak ki a népesebb állandó települések. A lakosság másik része a sztyeppeken és a hegyi legel ő kön élt, nomád életmódot folytatva. A zord természeti viszonyok eleve csak kis számú népesség megélhetését biztosították és a mostoha kö- rülmények a lakosság alacsony fejlettségi szintjét évezredeken keresztül konzerválták. Ezzel szemben az említett vonaltól keletre és délre fekv ő területek átlagma- gassága jóval alacsonyabb, a felszínt itt nagy kiterjedés ű alföldek, komolyabb közle- kedésföldrajzi akadályt alig jelent ő fennsíkok, középhegységek és az azokat tagoló tágas, termékeny medencék és folyóvölgyek alkotják. Az éghajlat északon nedves-kon- tinentális, délen szubtrópusi jelleg ű, egyformán meleg nyárral, és északon hideg, dé- len enyhe-meleg téllel, Bels ő -Ázsiánál jóval csekélyebb abszolút évi ingással. A csapa- dék mennyisége mindenütt jelent ő s, bár területileg er ősen eltérő (600-3000 mm), és zöme nyáron, a tenyészid őszakban hullik. Mindezek következtében vízhálózata s űrű , eredeti természetes növénytakaróját nagy erd őségek alkották. A bővíz ű folyók által feltöltött alföldek és medencék kedveztek az ember letelepedésének, nem véletlen te- hát, hogy Kelet-Kínában alakult ki az emberiség egyik ősi kultúrySzpontja, amelyet évezredek óta az öntözéses földm űvelés — mint fő gazdasági tevékenység — jellemez. Ez a keleti országrész napjainkra a Föld egyik legs ű r űbben lakott területévé vált, ahol a nagy észak—déli kiterjedés következtében a mérsékelt övi, a szubtrópusi és trópusi kultúrnövények egyaránt termeszthet ő k, sőt délen évi többszöri betakarítás is le- hetséges. Kelet-Kína gazdasági fejl ődését az említett természeti tényez ő k mellett köz- lekedésföldrajzi helyzete is el ő segítette. 18 000 km hosszú tagolt partvonala kedve- zett jó kiköt ő k kialakításának, folyói hosszú szakaszon hajózhatók, lehet ővé téve az olcsó áruszállítást, alföldjein mesterséges hajózóutak is könnyen kiépíthet ő k voltak *A könnyebb érthet őség és az azonosíthatóság kedvéért a továbbiakban általában kett ős névírást alkalmazunk: első helyen az MTA szabályainak megfelel ően a megközelít ően fonetikus átírás, illetve — ha van ilyen — az elterjedt magyar névváltozat szerepel, ezt követi a zárójelben a nemzet- közileg is elfogadott ún. pinjin-írásforma. Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 5 (Nagy-csatorna). Mindez el ősegítette Kínának a nemzetközi munkamegosztásba és a világkereskedelembe való bekapcsolódását. E rövid jellemzés alapján is szembet űn ő tehát az északi—nyugati, illetve a keleti—déli országrészek rendkívül eltér ő környezeti potenciálja, az életfeltételek kü- lönböző sége, amely a gazdasági fejl ődés lehetőségeit eleve meghatározta. III. A regionális gazdasági fejlettségi különbségek kialakulása Az el őző ekben említett természetföldrajzi tényez ő k első sorban a népesség- földrajzi viszonyokat befolyásolták. A han (kínai) népesség szinte teljes egészében a mai Kelet- és Dél-Kínában telepedett le, fejlett civilizációt hozva létre, jelent ő s kézm ű- iparral és kiterjedt öntözéses földm űveléssel. A népesség a gyakori természeti csapá- sok ellenére gyorsan szaporodott és mindig újabb és újabb területeket hódított meg. A kopár nyugaton él ő — fő leg török és mongol etnikumu — népek körében viszont évezredeken át a nomád állattenyésztés volt a f ő gazdasági tevékenység. Az ideig-óráig fennálló lovasnomád birodalmak állandó harcot folytattak egymással a legel őterü- letért és sokszor betörtek a belharcoktól és parasztfelkelésekt ő l ugyancsak gyakran megrendült Kínai Birodalomba is. Kína ezért igyekezett fennhatósága alá vonni a nyu- gati területeket, s birtoklásának f ő célja inkább stratégiai, mintsem gazdasági jelleg ű volt. A nomádok támadásainak megakadályozása mellett így biztosíthatta az akkor még világjelentő ség ű kereskedelmi útvonal, a „Selyem útja" feletti ellen ő rzést. Ez a kereskedelmi funkció ugyan nem járt jelent ősebb han tömegek keletr ő l való kirajzá- sával, de felvirágoztatta az útvonal mentén fekv ő oázisvárosokat, melyek egykori kul- túrájáról nagy utazók (mint pl. Marco Polo) leírásai mellett Stein Aurél kutatásai és ásatásai is tanúskodnak. Az elmúlt évezred során a gleccserek a magashegységekben fokozatosan visz- szahúzódtak, így az azokból táplálkozó folyók futása megrövidült, sok oázisváros víz nélkül maradt és elnéptelenedett. Hanyatlásukat a természetföldrajzi okok mellett a világgazdasági helyzet megváltozása is siettette. A nagy földrajzi felfedezéseket kö- vető en ugyanis a kereskedelem súlypontja a világtengerekre tev ő dött át, így Bels ő - Ázsia kereskedelmi szerepköre mindinkább háttérbe szorult, az adott természeti fel- tételek között tehát fejl ő désének egyetlen jelent ős hajtóerejét is elvesztette. A mai Nyugat-Kína évszázadokra ismét „terra incognita" lett, amelyet 1870-1920 között expediciók sorozatának kellett újra „felfedeznie", és amelyet messze elkerült az ipari forradalom, a technikai fejl ő dés minden vívmánya, s már a félgyarmati kor el ő tt mér- hetetlenül lemaradt Kelet-Kínától. A mai Kelet-Kína fejl ő dése is megrekedt az elmaradott feudális viszonyok konzerválódása miatt. A gyenge Kína a múlt század közepét ő l kezdve az imperialista hatalmakkal vívott háborúk elvesztése következtében kénytelen volt kiköt ő it a kül- földi keresked ő k el őtt megnyitni, és a rákényszerített egyenl őtlen szerz ő désekben vál- lalnia kellett, hogy nem gördít akadályokat a külföldi t ő ke behatolása elé. A megin- duló kapitalista fejl ő dés szinte kizárólag a külföldiek számára legkönnyebben elérhet ő part menti városokban, a szabadkiköt ő kben és a koncessziós területeken bontakozott ki, és ide összpontosultak az infrastrukturális beruházások is. Emellett néhány kedvez ő Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 6 közlekedésföldrajzi adottságú közép-kínai területen (f ő leg a Jangce mentén) és néhány ásványkincslel ő hely közelében került sor kisebb méret ű iparfejlesztésre. Egészében vé- ve azonban már a múlt században kialakult a kínai ipar területi megoszlásának arány- talansága. Természetes, hogy a kialakuló ipari gócok a továbbiakban „öngerjeszt ő " hatást fejtettek ki, hiszen az újabb ipari üzemek is a már meglév ő k mellé, az ott ki- fejlesztett infrastruktúrára és relatíve képzett munkaer ő re települtek. Ez az aránytalan ipartelepítés gyakorlatilag a népköztársaság kikiáltásáig folytatódott. A külföldi t ő ke beruházásai szinte kizárólag a partvidékre korlátozód- tak, kivéve néhány kitermel ő ágazatot. Amint az 1. táblázatból látható, a befektetett tő ke különben is viszonylag csekély volt az ország méreteihez és potenciáljához képest. A hazai t ő kehiányt pedig jól jelzi, hogy pl. 1933-ban a külföldi tulajdonban lev ő ipar- vállalatok így is az ipari üzemek 16,8%-át, tették ki, az összes munkáslétszám 30,1%-át foglalkoztatták és az összes ipari termelés 35%-át szolgáltatták 2) . Ami a területi meg- oszlást illeti, rendkívül jellemző , hogy az 1931-es beruházások 42,8%-a Sanghaj kör- nyékére, 33,9%-a pedig Északkelet-Kínára esettál 1. táblázat. A tőkés hatalmak beruházásai Kínában (mó dollár) 4) Év 1902 1931 1945 Teljes beruházás 787,5 3242,5 9750,0 ÉK-Kína 216,0 880,0 5591,1 Ebbő l Többi terület 571,5 2362,5 4158,9 Megfigyelhet ő , hogy a befektetések súlypontja fokozatosan a japán befolyás, majd megszállás alá kerül ő egykori Mandzsuriára tev ő dött át. A japán imperializmus terjeszkedését jól tükrözi a 2. táblázat is. 2. táblázat. A beruházások megoszlása az imperialista hatalmak között (%) 5) Év 1902 1931 1945 Nagy-Britannia 28,4 13,5 Oroszország együtt 85 Németország 3,0 Japán 44,5 66,6 USA 7,6 10,3 együtt 15 Franciaország 7,5 egyéb 9,0 9,6 A népköztársaság kikiáltásáig terjed ő időszakban azonban az ipar szinte csak a kitermel ő ágazatokra, a könny ű ipari termékeket el őállító feldolgozóiparra és néhány javítóipari ágazatra korlátozódott; olyan korszer ű ágazatok, mint pl. a gépgyártás és vegyipar, szinte teljesen hiányoztak. Rendkívül korszer űtlen volt a mez őgazdaság is. A kis- és középparasztság — amely a foglalkoztatottak közel 90%-át tette ki — a föld- nek alig 20%-ával rendelkezett, és a nyomasztó terhek következtében 70%-ban naturál- gazdálkodásra kényszerült 6). Igazi nagyüzemi gazdálkodás még a nagybirtokokon sem alakult ki7 ). Társadalmi munkamegosztásról, egységes piacról stb. valójában nem is Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 7 lehetett beszélni. Különösen fejletlen volt az infrastruktúra, amely f ő leg a belső terü- letek iparfejlesztését korlátozta. 1949 után a szocialista tervgazdálkodás egyik f ő célkit űzése a torz gazdasági szerkezet megváltoztatása lett. Hatalmas méret ű iparosítás indult meg, f ő leg a koráb- ban szinte teljesen alárendelt nehézipar területén. Ez együttjárt bizonyos mérték ű decentralizációval is, ugyanis az új nehézipari központok egy részét a lel ő helyek köze- lébe telepítették. Hasonló tendenciák a könny ű iparban is megnyilvánultak, pl. jelen- tő s textilipari kapacitás épült ki a távoli gyapottermeszt ő körzetekben 81 . Ugyancsak a decentralizáció jegyében 1960 óta mintegy 2000 üzemet telepítettek át a fejletlen körzetekbe 8). Mindezek eredményeként 1953 és 1983 között a bels ő területek teljes ipari termelése 31-szeresére n őtt 10 ). Ez az ipartelepítési hullám hatalmas el ő relépést jelentett Nyugat- és Észak- Kína elmaradt területei számára, még akkor is, ha egyébként a termelési értéket ille- tően a különbség az eltér ő fejlettség ű országrészek között nem csökkent jelent ős mér- tékben. Valójában inkább úgy változott a helyzet, hogy a keleti partvidék kiemelked ő szerepe ugyan megmaradt, de emellett Közép-Kínában is hatalmas új ipari agglome- rációs gócok — Vuhan (Wuhan), Csangsa (Changsha), Csengtu (Chengdu) stb. — jöttek létre, míg nyugaton és északon a fejlesztés csak egy-egy városban — Urumcsi (Urumqi), Lancsou (Lanzhou), Paotou (Bautou) stb. — illetve bányavidékra összpontosult. A távoli területek elmaradottsága tehát egészében kevéssé változott. Már csak azért sem, mert a mez őgazdaság fejl ődése még szerényebb mérték ű volt. Bár az vitathatatlanul hatalmas eredmény, hogy a lakosság alapvet ő ellátását — szerény keretek között — si- került megvalósítani, és megsz ű ntek az egykor oly gyakori éhinségek, a csekély invesz- tició következtében azonban az agrotechnika nem fejl ő dött kellő mértékben, és ez különösen az amúgyis rosszabb adottságú területeket sújtotta. Mindezen ellentmondások ellenére a szocialista építés els ő nyolc éve óriási fejlődést hozott. Az ezt követ ő mintegy két évtizedben (a „nagy ugrás" voluntarista célkit űzéseinek elfogadásától a „kulturális forradalom" végéig, 1958-1976) a hibás gazdaságpolitikai döntések sorozatai és az állandósult politikai harcok, valamint az ezekkel járó jelent ős gazdasági visszaesés semmiképpen sem kedveztek a gazdasági fej- lettségi különbségek felszámolásának. Bár az „öner ő re támaszkodás" elve alapján a falvakban statisztikailag jelent ős mérték ű iparfejlesztés folyt, ez azonban csak ala- csony hatékonyságú, rendkívül gazdaságtalan és nem egyszer értéktelen termékeket el őállító kisipari jelleg ű fejlesztést jelentett (legkirívóbb példái a „népi kohók") 11) . Sok helyütt a termelés emelését nem a technológia fejlesztésével, hanem az emberi fizikai erő mérhetetlen kizsigerelésével érték el. Bár az ilyen heroikus munkák — pl. Tacsaj (Dazhai), Tacsing (Daqing), Vörös Zászló-csatorna stb. — hivatalos ideológiai mintaképül szolgáltak, nyilvánvaló korszer űtlenségük miatt még abban az id ő ben is csak az infrastruktúra teljes hiányával küszköd ő területek számára szolgálhattak gaz- dasági modellként. A kedvez őtlen adottságú területeken folyó természetátalakító munkák pedig korszer ű tudományos megalapozottság nélkül gyakran kárbavesztek, vagy a környezet jóvátehetetlen károsodását okozták (a Tarim-menti oázisok elszike- sedése /2) , a Lösz-fennsík felgyorsult eróziója 13) stb.). Hasonló hatásokat eredménye- zett, hogy a bürokratikus központi tervirányítás gyakran nem vette figyelembe a terü- Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 8 let adottságait, és sokszor teljesen gazdaságtalan m űvelési ágak meghonosítását er ő l- tették. Lényegében tehát ebben az id őszakban a területi fejlettségi különbségek nem csökkentek, sőt — mivel politikai okokból a sűr ű n lakott városok jelent ős preferenciá- kat élveztek — inkább n őttek. A hadiipar egyes ágazatain kívül csupán két olyan ága- zat említhet ő , ahol jelent ős befektetéseket eszközöltek a fejletlen területeken, részben egymással is összefüggésben: a bányászat—energetika és a közlekedés—szállítás. 1976 októberét ő l, a „négyek bandájának" bukásától a vezetésben mind in- kább el őtérbe kerültek az ún. „pragmatikus" vonal képvisel ő i, akik egyre fokozottab- ban tudták érvényre juttatni egy újfajta gazdaságfejlesztési stratégiával és gazdaságirá- nyítással kapcsolatos elképzeléseiket. 1978 decemberét ő l kezdve sorra születtek a határozatok, többek között a tulcentralizált gazdasági szerkezet reformjáról, a mez ő - gazdaság fejlesztésér ő l, a pártdemokrácia er ősítésérő l stb. Mindezek új fejezetet nyitot- tak Kína gazdasági életében. IV. A gazdasági reform hatása a regionális fejlettségi különbségekre Az 1978 óta kibontakozó gazdasági reform területfejlesztési politikáját te- kintve érdekes kett ősség figyelhet ő meg. Egészében véve minden eddigit meghaladó mértékben fejlesztették az elmaradott területeket, ennek ellenére a relatív fejlettségi különbségek inkább nőttek, mintsem csökkentek. Ennek bizonyítékául vizsgáljuk meg az 1981-1985 közötti hatodik ötéves terv beruházási politikáját. A terv 230 milliárd jüan (1984-es árfolyamon kb. 120 milli- árd dollár) érték ű beruházást irányzott el ő és 890 fő inveszticiós programot jelölt ki, melyek közül 120-at min ősítettek kiemelt beruházásnak. Figyelmet érdemel, hogy ezek 60%-a az energetika és a szállítás területére összpontosult, és közülük 10 beruhá- zás értéke az 1 milliárd jüant is meghaladta 14) . A kiemelt beruházásoknak azonban csak egy töredéke jutott a fejletlenebb körzetekre, és köztük modern feldolgozóipari ágazatok egyáltalán nem szerepeltek. Ninghszia, Kanszu és Tibet területén egyetlen kiemelt beruházás sem indult meg, Hszincsiangban csupán egy m űtrágyagyár, Csinghajban a Sárga-folyó Lungjang-szoro- sában (Longyangxia) egy 1280 MW teljesítmény ű vízer ő m ű , Belső-Mongóliában a külszíni fejtéses Huolinho (Huolinhe) szénbánya és egy h őerő m ű , Jünnanban pedig egy szintetikus detergenseket el őállító üzem min ősült annak 15). Bár ezek megépülte két- ségkívül jelent ős fejlesztést jelent, az arányok mégis sokatmondók. Megjegyzend ő , hogy kiemelt fontosságot kapott az út- és vasúthálózat fejlesztése is, bár e téren olyan hatalmas a térség lemaradása, hogy annak felszámolására a teljes beruházási összeg sem lett volna elegend ő . A beruházások aránytalan megoszlásának f ő oka abban keresend ő , hogy a tervek a gazdaságosság követelményét helyezték el őtérbe, és a korlátozott mennyiség ű beruházási eszközök valóban hatékony felhasználása csak a már relatíve fejlettebb te- rületeken volt biztosítható. Nyugaton viszont a modern feldolgozóipari ágazatok ren- tábilis telepítéséhez el ő bb meg kell teremteni az energetikai és infrastrukturális felté- Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 9 teleket. Ső t az ipartelepítés lehet őségeit az is csökkenti, hogy a nyugaton megtermelt energia nagy részét távvezetéken a keleti energiahiányos területekre szállítják 16). A beruházások egyoldalú területi megoszlásában egy másik tényez ő is szere- pet játszott. A reform egyik lényeges vonása az volt, hogy az alkotmány módosításával lehető vé tette a sorompók felnyitását a külföldi t ő ke el őtt 17 ). A befektetések értéke 1979--1985 között 5,36 milliárd dollárra rúgott, és további 9,34 milliárd dollár be- ruházásáról, valamint 1897 vegyesvállalat és 109 teljesen külföldi tulajdonú vállalat létrehozásáról született megállapodás 18). A t ő kebefektetés 80%-a Hongkongból, 8%-a az Egyesült Államokból, 6%-a Japánból származott 19 ). A tő kebeáramlás serken- tésére el ő ször létrehoztak négy ún. különleges övezetet, majd további olyan városokat, illetve övezeteket jelöltek ki, ahol a kivetett nyereségadó az országosan meghatározott 30% helyett csak 15%-ot tett ki, és más gazdasági szabályozókkal is messzemen ően megkönnyítették a szabad t ő keáramlást. A beruházások földrajzi elhelyezkedését azonban alapvet ően meghatározta az a tény, hogy ezek a kijelölt városok és övezetek kivétel nélkül mind a tengerparton helyezkednek el, s ő t a távlati tervek itt egy össze- függő „különleges fejlesztési sáv" kialakítását is szorgalmazzák 201 . Igy érthet ő , hogy a tő kebefektetések szinte kizárólag a parti övezetben koncentrálódtak, nem segítve ez- zel el ő a regionális fejlettségi különbségek csökkenését. Kétségtelen, hogy a különleges övezetek megnyitása — a reform más, itt nem részletezend ő hatásaival együtt — dinamikus gazdasági fejl ő dést indított meg, amely- nek azonban voltak árnyoldalai is. Például a beruházások terén az összeszerel ő ágaza- tok és a szolgáltatások jóval felülmúlták a fejlett technológiát igényl ő ágazatok fejlesz- tését 21 ), 22 ). A túlhevült konjunktúrát 1986-ban érzékelhet ő en lefékezték 231 . Mindez a gazdaságirányítási módszerek bizonyos finomítását tette szükségessé. Ennek egyik f ő eleme a kivihet ő profitráta arányának a beruházás jellegét ő l függő megállapítása (pl. a korábbi kedvezményes 15%-os adókulcs csak akkor érvényesíthet ő , ha a beruházás fejlett technológiát honosít meg 24 ). Az új adórendszer serkenti a gépipar, kohászat, vegyipar, épít ő anyag-ipar stb. területén a fejlesztéseket, így hosszú távon hozzájárul- hat ahhoz, hogy a külföldi cégek a különleges övezetekt ő l távolabb is komolyabb be- ruházásokat eszközöljenek és ezáltal csökkentsék a fejl ődés területi aránytalanságait. A fejl ődés eltér ő lehetőségei Kínán belül is feszültséget teremtettek. Egy a „nyugat" problémáival foglalkozó lancsoui konferencián 1985 augusztusában el is hangzott, hogy az állam a parti területek fejlesztésének preferálásával szinte mester- ségesen növelte a szakadékot kelet és nyugat között 25 1. Ezen a konferencián éles vita bontakozott ki a fejlesztés lehet ő ségeirő l. Mivel a körülmények nem érettek jelent ő s méret ű külföldi t ő ke bevonására e területeken, ezért f ő leg belső (értsd: keleti ország- részbő l származó) befektet ő knek kellene beruházásokat eszközölniük. Az is elhang- zott, hogy káros és felesleges az ipari növekedés hajszolása, számos területen sokkal fontosabb lenne a földm űvelés, állattenyésztés és erd őgazdálkodás er ő sítése, már csak a helyi népesség megélhetése szempontjából is. El ő kell segíteni a már meglév ő helyi gyárak kooperációs kapcsolatait nagyobb üzemekkel, fejleszteni kell a technológiai tanácsadást, gyorsítani kell a mérnökök és technikusok kiképzését, er ő teljesebben be kell vonni a helyi nemzetiségeket a gazdasági tervékenységbe. Szó esett a környezet védelmérő l is: meg kell állítani az ökológiai károsodást, helyre kell állítani a természet Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 10 egyensúlyát, f ő leg a túlzott méret ű gabonatermesztés fölszámolásával. Kelet lássa el nyugatot gabonával, az pedig cserébe szállítson húst és nyersanyagokat 28 ). A központi kormányt ért nem is burkolt bírálatok hatására bejelentették, hogy a nyugati területek fejlesztésére 12 milliárd jüan rendkívüli támogatást nyújta- nak, melynek 40%át a mez ő gazdaság fejlesztésére, 9,4%-át a szállítási körülmények ja- vítására, 10%-át pedig a falvak energia-ellátására fogják fordítani 27 ). E konferencia állásfoglalásait jól kiegészíti egy ninghsziai küldöttnek a Hato- dik Országos Népi Gy ű lés harmadik ülésszakán elhangzott beszéde. Ma Csing-nien (Ma Qingnian) hangsúlyozta, hogy Ninghszia saját erejéb ő l nem képes gyorsan fejl ő d- ni; központi költségvetési támogatásra van szüksége f ő leg adókedvezmények, az er ő - források feltárása és az oktatásügy területén. A fejlesztésnek két további lehet őségét is látja. Egyrészt a fejlett parti városokkal és azok vállalataival kialakított kooperáció segíthet, amelynek során Ninghszia nyersanyagokkal és helyi „specialitásokkal" látja el partnereit, cserébe azok alacsony kamatú vagy kamatmentes hitelt nyújtanak az elöregedett üzemek felújításához és újak építéséhez, továbbá segítenek szakemberek kiképzésében. Másrészt Ninghszia (mint mohamedánok lakta terület) kapcsolatba lé- pett más mohamedán országokkal, létrehozott két nemzetközi „iszlám" együtt- m ű ködési szervezetet, t ő kebefektetések és a technológiai fejlesztés el ő segítése cél- jábó1. 28 ) Más térségek vezet ő i egymással fogtak össze kis „közös piacok" létrehozása céljából. Igy pl. négy délnyugati tartomány (Szecsuan, Jünnan, Kujcsou, Kuanghszi) koordinálja beruházási terveit és anyagi er ő it a térség gazdag nyersanyagkincseinek, energiaforrásainak kiaknázására és infrastruktúrájának fejlesztésére. 29) Hasonló együtt- m ű ködés alakult ki Liaoning, Csilin, Hejlungcsiang és Bels ő -Mongólia között is. 30) E vázlatos áttekintést összefoglalva tehát megállapítható, hogy Kína természe- ti tényez ő k által meghatározott és a történelmi fejl ő dés során kialakult regionális gazdasági fejlettségi különbségei az elmúlt évtizedben sem változtak lényegesen, s ő t a problémák inkább kiélez ő dtek, vitákhoz vezettek. Az új hetedik ötéves terv (1986- 1990) fő leg e viták eredményeként külön fejezetet szentel a területfejlesztési politi- kának. Miel ő tt azonban ennek elemeit áttekintenénk, vizsgáljuk meg konkrétan néhány statisztikai adatsor segítségével a meglév ő fejlettségi különbségeket. V. A regionális gazdasági fejlettségi különbségek mutatói A továbbiakban megkíséreljük néhány példán keresztül érzékeltetni a meglév ő különbségeket, hivatalos kínai statisztikai adatok alapján. A 29 nagy közigazgatási egység részletes összehasonlító vizsgálata helyett azonban célszer ű nek látszik bizonyos összevont típusterületek elemzése. Mivel a hatodik ötéves terv el ő készítése során a gazdasági tervezés céljaira ki is alakítottak három ilyen nagy gazdasági körzetet 311 (3. táblázat), logikusnak t ű nik az egyes tényez ő ket e három körzetre lebontva vizsgálni. (Megjegyezzük, hogy e beosztás vitatható elemeket is tartalmaz, pl. Bels ő - Mongóliát gazdasági fejlettségi szintje alapján inkább „Nyugathoz", Szecsuant viszont (és talán Kuanghszit is) inkább „Középhez" kellene sorolni. Emiatt például a „Nyu- Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 11 • ▪ ▪ Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban • • Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 12 -, „ k.. .. 0 `<0 m ...: ..c Y --e. , 2 :.: ..._ g . z -xl c-- .- 77: a) _ _ - e = cn x — 70' . I' 0 C S. > §2 N C .... Z C • ;,-, : 5 , cA9 "i" "C > ; ci 'i :2, o A 0 .9 2 .5 5 '9 . v z - c .c .s. u s i -' O 6 (1) -(4, 2- .?_. .`,5"..)_. -c u) ,co .— <. 5.. - .. g — c c»z . N x c -.- s.. C/) 2, i: U) Y Ú Z 2 g> .k '0 .k & : M E C 2 _ ch .0 0 C .> C R .0 ..ch -X 48 7:: X 2' 6 :7... :1' '.= 7-- - X .—, C O C.:1 ¥ ›.. C.. _ C . .—- .2 .2 C 2is —.; 2' 2 .8 : 6, E; .. ..E. r,.. c ,.; . , . = E ,,,,,, z 7,- 52 .. --, «oz a .c .-:, - x z 2 •-.• .c :E ? 2 w 2n— 2` .Q--.— c c .. c 4... a) g CO cn Ú 1D 3 2 2 2 '0 61 t CO , N 0 ,. i.7. :0 -Y ..... c0 N E , e. , , ., C = -a, -a, C . ;2 -26 -E C :"' ---- .. .c 07 "5 c o 2, ,)5, 'q 4-. a) ..., ! -2 «c5 14 0 :E• c, , ' .0 C CO C) — 3 .!.. C 0)g — g 4 ' Cl> 0 , CÓ . 7 r— ,5 0 I t>C .0 •,,,7 (f) N • — C .E 3 0 3) .7 2e= 7 N3 19, —3 «1N cLi- cho ,, (.9 L (9 .> „ `c0 "C .0 CO c; 2 = g O . C 3 ái— I .11 U) (..) C.) U. 0 e'i Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 13 gat" statisztíkai adatait a s ű r ű n lakott és néhány nagy ipari központtal rendelkez ő Szecsuan kissé feljavítja, ez mindenképp figyelembe veend ő az átlagok összehasonlí- tásánál.) 4. táblázat. A három fő gazdasági körzet területi és népességí adatai. Magyarázat: (1) Bels ő-Mon- gólía nélkül; (2) Szecsuan nélkül. 1. Népesség, foglalkoztatottság Terület Lakosság 1984 Néps ű rű ség mó km 2 % mó f ő % f ő/km 2 Kelet-Kína 1,3 13,5 425,4 41,3 327 Közép-Kína 2,9 30,0 367,7 35,7 127 (1) 1,7 17,9 347,9 33,8 205 Nyugat-Kína 5,4 56,5 238,0 23,0 43 (2) 4,8 50,1 136,3 13,2 28 Mint a 4. táblázatból látható, a különbségek igen jelent ő sek, ső t még szembe- t ű nő bbek, ha — az el őző megjegyzésben foglaltaknak megfelel ő en — Belső -Mongóliát és Szecsuant „kiyesszük" a saját körzetéb ő l. Az átlagok mellett azonban a széls ő sége- ket is vizsgálnunk kell. Nyugat-Kína egyes tartományaiban a néps ű r ű ség 10 f ő/km 2 ► , ső t egyes „kisebb" tájakon (Tibeti-fenn- altvn(Tibe1,6;CsghajHznci8 sík) az 1 f ő/km 2 -t sem éri el. Ugyanakkor Kelet-Kínában a legnépesebb tartományok- ban a 600 f ő/km 2 -t is meghaladja (Sanghaj 1944, Tiencsin 707, Csiangszu 602 ► , itt még a leggyérebben lakott Kuanghszié is 165 f ő/km 2 . A népesség szaporodásában viszont fordított el ő jel ű különbség figyelhet ő meg. Míg a természetes szaporodás országos átlaga 14,55 °/00, addig Sanghajé 9,70%0, és hasonlóan az országos átlag alatt van több keleti tartományé, nyugaton viszont ma- gasak az értékek (Hszincsiang 20,67%0, Tibet 21,13%0, Ninghszia 23,57%0). A születési és halálozási arány egyaránt Tibetben a legmagasabb (31,05%0, illetve 9,92%0), szemben az országos átlaggal (20,91%., illetve 6,36%0 ► 32) - A népesedési ciklus adott szakaszá- ban világszerte kb. ezek a különbségek figyelhet ő k meg a fejlett és fejletlen területek között. Az aktív keres ő k száma 1984-ben mintegy 460 mó f ő t tett ki. A foglalkoz- tatottak 74%-a falun, 26%-a városban él. Az amúgyis túlnépesedett városok zöme is keleten terül el, ezért népességszámuk emelkedését adminisztratív eszközökkel korlá- tozzák. Erre szükség is van, mert a város és falu fejlettségi különbségei még igen jelen- tő sek. A falusi keres ő népességnek 86%-a a mez ő gazdaságban tevékenykedik (ipar 9%, egyéb — ebbe itt beleértik az erd ő gazdálkodást, halászatot, bányászatot és épít ő - ipart is — mindössze 5%). Ezt az arányt 2000-re 30: 40:30-ra szeretnék változtatni. Ami a 26%-nyi városi keres ő ket illeti, ezek közel 60%-át az ipar foglalkoztatja. A ter- cier ágazatban foglalkoztatottak száma ma még csak a nagyvárosokban számottev ő ; nyugaton az egyik legsúlyosabb gond éppen a szolgáltatások iránti igények kielé- gítése 33), 34). Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 14 2. Általános gazdasági mutatók Az 5. táblázat néhány adatsora jól tükrözi a három körzet eltér ő fejlettségét. Látható, hogy a keleti körzet egyedül nagyobb arányban járul hozzá az ipar és mez ő - gazdaság együttes termelési értékéhez, mint a másik két körzet együttvéve. Különösen szembet ű nőek ezek a különbségek az 1 f őre vetített termelési értékek esetében. Ke- let-Kína kiemelked ő szerepét az is jelzi, hogy noha — mint látni fogjuk — mez őgazda- sága is fejlettebb a többi körzeténél, mégis az ipari termelés értéke több mint négysze- resen felülmúlja a mez ő gazdaságét! 5. táblázat. A három körzet f6 termelési és beruházási mutatói 35) Teljes termelési érték( 1 ) 1980 1985 1980- 100 mó % megoszlpsa 1 fő re —1985 jüan i p mg „ ) jüan %(3) Kelet-Kína 55,4 6 927 56,9 81,8:18,2 1 611 73,7 Közép-Kína 29,8 3 520 28,9 69,8: 30,2 948 64,3 Nyugat-Kína 14,8 1 721 14,2 65,9:34,1 718 61,4 Összesen 12 168 1 169 69,1 Teljes Állótő ke beruházás( 4 ) növekedése 1985 100 mó 100 mó jüan jüan Kelet-Kína 16,27 50,7 10,95 Közép-Kína 9,97 31,0 7,18 Nyugat-Kína 5,88 18,3 4,44 Összesen 32,12 22,57 Magyarázat: 1) csak az ipar és mez őgazdaság együttes értéke 2) ipari és mez őgazdasági termelési értékek aránya 3) növekedés az 1980-1985 közötti id őszakban 4) csak állami vállalatoknál A táblázat azonban ennél többet is elárul: messzemen ően alátámasztja azt a megállapítást, hogy a különbségek az egyes körzetek közt csak növekedtek a gazdasági reform kibontakozásának id őszakában, 1980-1985 között. Kelet-Kína részesedése a teljes termelési értékb ő l 1,5%-kal n őtt, míg Közép-Kínáé 0,9%-kal, Nyugat-Kínáé pedig 0,6%-kal csökkent. Ha pedig az abszolút növekedést nézzük, itt még nagyobb a keleti körzet növekedési rátája: 9,4%-kal meghaladja a középs ő és 12,3%-kal a nyu- gati körzetét! Hasonlóan nagyok a különbségek a beruházások terén is, ahol a keleti körzet aránya szintén meghaladja a másik két körzet együttes részesedését. Ez bizo- nyos extrapolációra is lehet őséget nyújt: várható, hogy a termelési értékekben megmu- tatkozó aránytalanságok az elkövetkez ő években állandósulni, sőt növekedni fognak. Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 15 A fentieket még további adatokkal is alátámaszthatjuk. Például Kína több mint 200 000 állami vállalatának 47,6%-a a keleti körzetben található. Ha pedig a legnagyobb termelési értéket képvisel ő 4264 vállalatot tekintjük, azoknak 53,7%-a fejti ki tevékenységét Kelet-Kínában. 36) Ezek után vizsgáljuk meg, milyen fejlettségi különbségek mutathatók ki a népgazdaság legfontosabb ágazataiban. 3. Ipar Az ipar terén különösen jelent ő s fejlettségi különbségekr ő l és azok okairól az el őz ő ekben már sok szó esett. Lényegében 1949 el ő tt a belső területeken szinte alig történt ipartelepítés. 1952 és 1983 között 464,4 milliárd jüant fektettek be ipari be- ruházásokba 37 ) a korábbiaknál decentralizáltabb fejlesztés jegyében. Ennek ellenére — mint azt a 6. táblázat néhány adata is példázza — az ipar termelési értékének túl- nyomó többsége ma is keletr ő l kerül ki, sőt a feldolgozóipari ágazatok terén a különb- ség még nagyobb. A területi arányokat vizsgálva azonban azt is figyelembe kell venni, hogy Kínában nagyon sok vállalat nyersanyag- és energiaellátási, valamint technoló- giai problémák miatt kapacitását csak részben tudja kihasználni 38, 391. Ezért érdemes külön is elemezni néhány ágazat helyzetét. a) A bányászat és energiaipar területi elehyezkedése nyilvánvalóan a lel ő - helyek földrajzi megoszlásának függvénye. Igy nem véletlen, hogy ezekben az ágaza- tokban az ásványkincsekben gazdag nyugati és középs ő területek súlya egyre jelent ő- sebbé válik. Mivel a bányászat a nyersanyagok általában magas szállítási költségei követ- keztében fontos ipartelepít ő tényező t jelenthet, távlatilag el ő segítheti az iparosítást. Jellemző példa erre a Csinghaj tartományban fekv ő Cajdam-medence, ahol a gazdag só-, kő olaj- és színesfémkészletek a közeli vízer ő m űvekkel párosulva egy nagy ipari bázis kialakulását segítették el ő . 40) Hasonló fejl ő dés más távoli területeken is várható. Kína gazdag energiahordozókban, de az energiaszektorba fektetett óriási be- ruházások ellenére a kereslet egyre jobban meghaladja a kínálatot. 411 1984 végén 85 000 MW-nyi er ő m ű vi kapacítás állt rendelkezésre. Ennek 68%-át a f ő leg a középső és keleti körzetekbe telepített h ő er ő m ű vek adták 42) (6. táblázat). Az északi területek gazdag szénvagyonára további h őerő m ű vek is épülnek. Néhány korábbi, óriási infra- strukturális beruházást igényl ő tervet, amelyek öt nagy, f ő leg külszíni fejtéses bánya megnyitását szorgalmazták északnyugaton, egy 1986. évi döntéssel határozatlan id ő re elhalasztottak. Inkább a legrégebben m ű ködő keleti és északkeleti bányák rekonstruk- cióját helyezték el ő térbe, pedig itt egyre drágább a termelés és a min ő ség is gyengébb. Ugyanakkor a rekonstrukció mellett szólnak a szénszállítás krónikussá vált gond- jai is. 43) A vízienergia-készletek 70%-a nyugaton és délnyugaton található. A vízier ő - m ű -program grandiózus, hatalmas beruházásokat terveznek Csinghajban, Szecsuanban, Kujcsouban és Hupejben, de kérdéses, hogy ezekhez rendelkezésre fog-e állni elegend ő tő ke; újabban japán, kuwaiti és dán cégek bevonásáról is szó van. 44 1 Különösen nagy vihart kavart a Jangce szorosai mentén kiépítend ő 13 000 MW összkapacitású er ő m ű terve, 45 ) gazdaságossági, környezetvédelmi és stratégiai (honvédelmi) megfontolások miatt egyel ő re bizonytalan, megvalósul-e a beruházás. Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 16 co _Nc 112 ,- r:-. a 0 .- N N 43 .o cm to ..y 8 -0 c., m. ...- CO CO ca fsi N Ön M 8 .0 co 0 -o s-• 0 Egyes iparc i kke k terme lése, 1984 ae n L0 M 1— C' ? o co o co co N I— cm 8 4, 0) co um S q— M 0M N N ..- a Lo. ..- ae cr; o Lr) cm .- .0) U o o cm cm CM CO mg 03 ct N C‹.) I— N M .— 1D 4 .4' O cm N ae cci— E c 4 co N N cd 8 3 C0 i1) a cl' CM — iS tO cm in cs, .- a> 0 .5 C '2 4 6. I í a) o n cr.) :o 4 > Y Y Z :0 Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 17 Az olajkészletek megítélése is változik. Korábban Hszincsiang olajmez ő i je- lentették az egyetlen komolyabb forrást, majd az északkeleti tácsingi (Daqing) feltá- rások révén Kína egyszerre „olajnagyhatalom" lett. A tengerpartok és selfek kutatásai nyomán ma már viszont úgy vélik, hogy a készletek 85%-a keleten található 461 és a termelés súlypontja is kezd oda áttev ő dni. 47, 48) A helyzet azonban változhat, hiszen egyelőre csak az üledékes kőzetekbő l álló geológiai formációk 20%-át kutatták meg. 49) A legújabb hírek szerint pl. A Tarim-medencében a közel-keletivel vetélked ő nagysá- gú olajkincs rejlik. 50) Hasonló váratlan eredmények várhatók a földgázkutatás terén is51 ); ma a kitermelés közel felét Szecsuan adja. A hagyományos energiatermel ő ágazatokat tekintve tehát összességében el- mondható, hogy a gazdaságilag fejletlen területeken óriási potenciál áll rendelkezésre, és ezek fokozódó kiaknázása er ős katalizáló hatást jelenthet az iparfejlesztésre. De valójában ez inkább elméleti lehet őség, mert a keleti iparvidék súlyos energiahiánya miatt egyelő re a megtermelt energiát szinte teljes egészében oda kell szállítani, 52. 53) Emiatt az atomerő m űveket is mind a keleti tengerpartra telepítették. 54) Az atomener- giával kapcsolatos korábbi fejlesztési terveket egyébként er ő sen redukálták, jelenleg csak két új erő m ű építésérő l van szó, szintén a tengerparton, Kuangcsouban és Csö- csiangban. 55 . 56 , 57 ) Komoly beruházást igényel még egy országos energiahálózat kialakítása is. Egyel ő re a regionális hálózatok nincsenek összekapcsolva, és a vezetékek többsége is alacsony feszültség ű . 58) Természetesen a meglév ő hálózat is túlnyomórészt keleten összpontosul. Mivel az elszórtan és nagy távolságra elhelyezked ő nyugati településeket egyel ő re a hatalmas költségek miatt úgysem lehetne hálózati energiával ellátni, ott előtérbe kerülnek bizonyos helyi energiaforrások is (geotermikus, nap-, szél-, bio- gáz-erő m űvek). 59) Különösen Tibet területén folynak ilyen fejlesztések.60. 61, 62) b) Az alapanyaggyártó ágazatok telepítését is meghatározza a nyersanyag vagy az energiaforrás közelsége, ezért az elmúlt közel negyven év beruházásai révén az üzemek földrajzi elhelyezkedése arányosabb lett. A keleti övezet vezet ő szerepe azonban nem sz űnt meg, amint ezt két alapvet ő ágazat, az acél- és cementipar adatai mutatják (6. táblázat). Ső t, a cementiparban a legújabb nagy beruházások — Szucsou (Suzhou), Vuhszi (Wuxi), Peking — tovább növelték a keleti körzet súlyát. 63) A vas- és acéliparban 1950-1984 között 70 milliárd jüant invesztáltak. Számos új kohászati központ alakult ki a középső és nyugati területeken, mint pl. Vuhan (Wuhan), Paotou (Baotou), Csungcsing (Chongqing), Tukou (Dokou) stb. Megfigyelhet ő azonban, hogy a legújabb beruházások ismét keleten koncentrálódnak. Néhány elavult üzem elkerül- hetetlen rekonstrukciója mellett elkezd ődött a paosani (Baoshan) kombinát építése, 54) és a legújabb terv brit t ő kével egy ningpoi (Ningbo) acélm ű létrehozása. 65) Ezek tel- jes elkészülte után a keleti körzet súlya még nagyobb lesz. Hasonló tendenciák figyelhet ő k meg a petrolkémiában is, 66. 67 ) bár ezt az olajbányászat már említett területi változása is indokolja. Más vegyipari termékek te- rén — m űtrágya, szervetlen alapanyagok — némileg arányosabb a fejlesztés, mivel ezek részben nyugati nyersanyag-lel ő helyek (Csinghaj, Hszincsiang, Jünnan) közelébe te- lepülnek. c) A feldolgozóipari ágazatok terén figyelhet ő meg kétségkívül a legnagyobb területi aránytalanság. Ez bizonyos fokig érthet ő is, hiszen a feldolgozóipar jelent ő s Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 18 tő ke-, infrastruktúra- és szakemberigényét együtt jobbára csak a keleti partvidék tudta kielégíteni. Az ötvenes évekt ő l kezd ődő iparfejlesztés azért itt is eredményezett vál- tozásokat. F ő leg a Jangce mentén, a Szecsuani-medencében és egyes nyugati és északi városokban — Lancsou (Lanzhou), Csengtu (Chengdu), Csungcsing (Chongqing), Hszining (Xining), Urumcsi (Urumqi) — jelent ős gépgyártó kapacitás alakult ki, els ő- sorban a szerszámgépek, bányagépek, mez ő gazdasági és közlekedési gépek gyártása terén. 68) Az üzemek közül azonban viszonylag kevés tekinthet ő korszer űnek. Fej- lett technológiával rendelkez ő modern iparágak (elektro- és híradástechnika, finom- mechanika, optika stb.) telephelyei jobbára ma is csak a tengerparti sávban találhatók. Ez a technológiai fejlettségi különbség a különleges övezetek megnyitása óta csak fo- kozódott. A könny ű ipari ágazatok elhelyezkedése valamivel arányosabb. A textílipar területén pl. az északnyugati övezet súlya egyre jelent ősebb. 69) Hasonlóan decentra- lizáltak a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparágak, els ősorban az élelmiszer- ipar, bár a technológia színvonala igen változó. A papír- és kerámiaiparban viszont is- mét csak számottev ő a keleti körzet túlsúlya. 70) A feldolgozóipar területi elhelyezkedését a piac is megszabja. Kínában az el- múlt években számos termék iránt hallatlan mértékben megn őtt a kereslet (pl. háztar- tási gépek, híradástechnikai eszközök, órák, optikai cikkek, kerékpárok stb.); nem vé- letlen tehát, hogy az ezeket el őállító piacorientált iparágak fejlesztése a s ű r űn lakott keleti partvidéken összpontosul. 71 ) 4. Mezőgazdaság 7. táblázat. A három körzet f6 mezőgazdasági mutatói. Teljes mezőgazdasági Mg. gépek M űtrágya- H úster- termelési érték teljesítménye felh.( 1 ) melés 1980— 1985 1984 —1985 100 mó 1000 LE % kg/ha jüan (2 ► t Kelet-Kína 1 262,14 43,3 51,8 129 259 48,8 160,3 6 513 Közép-Kína 1 062,84 36,5 44,5 94 973 35,9 97,6 4 738 Nyugat-Kína 587,12 20,2 46,3 40 456 15,3 78,9 4 155 Összesen 2 912,10 49,8 264 688 15 406 Magyarázat: 1) M űtrágyafelhasználás (nem súlyozott átlag); 2) növekedés az 1980-1985 közötti időszakban. A mezőgazdaság Kínában kiemelked ően fontos ágazat, hiszen még ma is a népesség közel 3/4-ét foglalkoztatja, és több mint 1 milliárd ember mindennapi ke- nyerét kell biztosítania. Mint a 7. táblázat bizonyítja, a fejlettségi különbségek e téren is jelentősek, bár ebben az eltér ő természeti adottságoknak kiemelked ő szerepük van. 72) A természeti tényez ő k okozta különbségeket csak fejlett agrotechnikai szín- Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 19 vonal tudná kiegyenlíteni, de Kína mez őgazdasága épp e téren van nagyon elmarad- va. 73) Az agrotechnika fejlesztése hatalmas t ő kebefektetéseket igényelne, mez őgaz- daságra azonban még a 80-as években is csak a teljes beruházási összeg átlag 2%-át fordították. 74 ) Mindennek ellenére a reform id ő szakában a mez őgazdaság termelése látvá- nyosan növekedett. Ez egyértelm űen az új érdekeltségi (ún. „felel ő sségi") rendszer bevezetésének köszönhet ő , amelynek lényege, hogy a családok egy meghatározott mennyiség ű termék leadása után a többlettel szabadon rendelkezhetnek, piacon is értékesíthetik. Az új rendszer számos parasztcsalád jelent ős jövedelemnövekedését eredményezte; ezt gyakran mez őgazdasági kisgépek beszerzésére fordították, hogy tovább növelhessék termelési eredményeiket. Más családok kifejezetten egy-egy ter- mék el őállítására (pl. baromfitenyésztésre) szakosodtak stb. A fejl ődés a kedvez őbb adottságú területeken azonban érthet ően nagyobb mérték ű volt, mint ezt a 7. táblá- zat is jelzi (az adatok értékelésénél vegyük figyelembe, hogy a nyugati körzet ered- ményeit a jó mezőgazdasági adottságú Szecsuan er ősen feljavítja). A körzetek között jelent ős különbség van az ágazatok szerkezetében is: ke- leten a földm űvelés, nyugaton az állattenyésztés szerepe jelent ősebb. 75) A földm űvelés kiterjesztését korábban nagyon er ő ltették északon és nyugaton. A sz űzföldek feltörése azonban az alacsony agrotechnikai színvonal miatt igen gyenge termésátlagokat ered- ményezett és ökológiai károsodásokat is okozott. Ma ez a program jóval mérsékeltebb, nagyobb figyelmet szentelnek viszont a szántók védelmének. Az állandó homokveré- sek, a sivatag terjeszkedése ellen óriási erd ősítési programba kezdtek északon és nyu- gaton, az ún. „Zöld Nagy Fal" építésébe. 1978 óta 267 millió jüant fordítottak rá és 5,95 millió ha-t fásítottak; 1990-ig ezt 6,51 millió ha-ral tervezik növelni. 76) Hasonló- an gondot fordítanak a vízgazdálkodásra is: a Tarim-völgy, a Turfáni- és Hámi-meden- ce példája bizonyítja, milyen jelent ős termésnövekedést eredményezhet az öntözés kiterjesztése. Az állattenyésztés terén nagyok a színvonalkülönbségek. Általánosságban ke- leten inkább belterjes, nyugaton külterjes jelleg ű , ez a termelési értékben is megmutat- kozik. A legkiemelkedő bb ágazat a sertéstenyésztés, de az állomány eloszlása egyenet- len, 2/3-a a Jangcétól délre található. 77) Ugyanakkor a juh- és kecsketenyésztésben nyugaté a vezet ő szerep, míg a szarvasmarha-állomány északkeleten összpontosul, a tejipari termelés 28,7%-a pl. Hejlungcsiangból kerül ki. 78) 5. Közlekedés, szállítás, távközlés Kína mind a vasúti, mind a közúthálózat terén messze elmarad a hasonló nagyságrend ű országoktól pl. Brazíliától, Indiától, 79) ez gazdasági fejl ődésének egyik súlyos akadálya. A hálózat fejlesztése és modernizálása azonban horribilis t ő két igé- nyelne, és mivel ennek csak töredéke áll rendelkezésre, várható, hogy a szállítási feszültségek csak növekedni fognak. A prioritást egyel ő re a vasút élvezi. Míg 1876-1949 között csak 22 000 km vasút épült, addig 1949-1983 között 29 600 km 80) és már 1983 óta is újabb meg- épült szakaszokat adtak át (pl. a Tien-sanon át, illetve a Cajdam-medencébe vezet ő Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 20 vonalakat). Új vonalak építése mellett folyik a régiek felújítása, kétvágányúvá való át- építése és villamosítása is. A fejlesztések ellenére súlyos gondokkal küzd a vasút. A szállítási kapacitás messze elmarad a forgalom növekedését ő l, csak az igények 50-70%- át képes kielégíteni. 81 ) Egyes csomópontokban rendszeres a torlódás, késés, emiatt pl. évente 1 millió jüan érték ű romlandó áru megy tönkre. A vonalak egy része egyik irányban túlzsúfolt, ellenkez ő irányban viszont kihasználatlan, az üresjáratok rengeteg energiát pazarolnak el. 82) Ami a területi megoszlást illeti, a hálózat zöme keleten összpontosul, de Tibet kivételével ma már minden tartomány elérhet ő vasúton. A nagyobb hálózats ű r űség ellenére sem mondható, hogy a keleti körzet közlekedése fejlettebb. A túlterhelt vo- nalak zöme ugyanis teljes felújításra szorulna, és itt is szükség lenne új vonalak építé- sére, hogy az igényeknek eleget tudjon tenni. 83) A közúthálózat még a vasútnál is elmaradottabb. A 900 000 km-nyi közút túlnyomó része korszer űtlen. Jellemző , hogy a közutak aránya a teljes áruszállításban mindössze 11%. 84) A területi megoszlást illet ő en természetesen kelet úthálózata sokkal s ű rű bb, minőségileg is jobb, 85 ) de egészében nem lehet beszélni fejlettségi különbsé- gekrő l, hiszen az egyes körzetek gazdasági szintjéhez képest relatíve mindenütt nagy az elmaradás. A szállítási gondokat persze nem csupán a gyenge hálózat okozza, hanem szál- lítóeszközökben is nagy a hiány. 86 ) Jellemz ő , hogy a külföldi t ő kebefektetések egy része éppen a járm űgyártásba áramlik 87, 88. 89) hiszen e téren még hatalmas kon- junktúra várható. Megemlítendő , hogy a szállítás terén jelent ő s fejlesztés folyik a tengerparti kikötő kben és kisebb mértékben a folyami hajózásban is, ez azonban természeti okok miatt nyilvánvalóan csak keletre korlátozódik. A távközlés terén is nagy Kína lemaradása. Jól példázza ezt a telefonhelyzet: 100 fő re csak 0,5 állomás jut (Hongkongban ugyanannyi állomás van, mint egész Kínában együttvéve!) és ez a gyér hálózat is szinte kizárólag a keleti partvidékre kor- látozódik. A 2000-ig szóló fejlesztési tervek alapján ezek a különbségek még n ő ni is fognak, mert a 80 milliárd jüanos program csak néhány partmenti és a Jangce alsó szakasza menti nagyváros fejlesztését írja el ő .90) 6. Oktatás, kultúra, egészségügy 8. táblázat. Az egyes gazdasági körzetek kultúrális mutatói Felsőfokú Kórházi ágy Orvosok Hallgatók Intézmény Nyilvános Múzeum db könyvtár 1000 1000 1000 1000 1000 % db % db db fő re fő fő re fő Kelet-Kína 881 2,07 548 1,29 437 48,5 684 49,0 810 250 Közép-Kína 810 2,20 483 1,31 288 31,9 450 32,2 800 270 Nyugat-Kína 475 2,00 310 1,31 177 19,6 262 18,8 604 68 Összesen 2166 2,09 1341 1,30 902 1396 2214 588 Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 21 A fejlett és elmaradott körzetek különbsége oktatási téren számottev ő . Mint az új oktatási reformot el ő készít ő vizsgálatokból kit űnik, a nyugati és északi területe- ken (sőt még a relatíve fejlettebb keleti körzetek vidéki településein is!) csak 95%-os a 6 osztályos alapiskola beiskolázási szintje, a 7-9 osztálynak megfelel ő „alsó közép- iskolába" pedig csak a gyerekeknek 2/3-a jut el. 911 A távoli területeken az iskolák fel- szerelése szegényes, szakképzett tanárokban is hiány van, bár ezt egyrészt a fejlett te- rületek egyetemeire és f ő iskoláira küldött hallgatók számának növelésével, másrészt központi munkaer ő-irányítással igyekeznek csökkenteni. Jellemz ő , hogy az új okta- tási terv — amely az egységes 9 osztályos iskola bevezetését szorgalmazza — felmérve a realitásokat, területenként eltér ő határidő ket t űz ki a végrehajtásra. Eszerint a leg- nagyobb városokban és a tengerparton (kb. a lakosság 25%-a él itt) 1990-ig, a kisebb településeken, falvakban (50%) 1995-ig kell az egységes iskolát bevezetni, míg az ún. fejletlen területeken „az adottságoknak megfelel ően", kormánytámogatással, határ- idő nélkül kell a tervet végrehajtani. 92) Még nagyobbak a különbségek az ún. „fels ő középiskolák" (10-12 osztály) és a fels őfokú oktatási intézmények terén. Ez utóbbiak többsége a keleti parti sávban összpontosul. 93) (8. táblázat), pl. Sanghajban egyedül annyi egyetem és f ő iskola van, mint Kanszuban, Ninghsziában, Csinghajban és Tibetben együttvéve. A fels őfokú vég- zettség űek arányában is hasonlók a különbségek. Az országos átlag (100 000 f őre) 440, de míg Pekingben 3578, Liaoningban 732, addig Tibetben 283, Jünnanban 24894). Ez utóbbi mutató értékénél azt is figyelembe kell venni, hogy a fels őfokú végzettség űek egy része nem helyi születés ű, hanem bevándorolt, vagy munkahelyére központilag irányított, ennek köszönhet ő pl. Csinghaj viszonylag magas (662) értéke. Az éget ő szakemberhiányt (amely f ő leg a „kulturális forradalom" idején szét- züllesztett oktatás következménye) káderek átképzésével is igyekeznek csökkenteni. A reform során 2700 pártiskolát állítottak fel, ahol 1978 óta (1 hónaptól 3 évig ter- jedő tanfolyamokon) közel 4 millió embert készítettek fel az új feladatokra. Természe- tesen ezeknek az iskoláknak a zöme is keleten, f ő leg Peking, Tiencsin, Sanghaj, Liao- ning és Csiangszu tartományokban összpontosul. 95 ) A távoli körzetek oktatási gondjai tükröz ődnek vissza abban is, hogy bár a korábbi politikával szemben a központi kor- mány újabban igyekszik a gazdasági és politikai irányító szervekbe helyi nemzetiségi lakosokat is bevonni, ehhez egyel ő re nem áll rendelkezésre elég szakképzett mun- kaerő . A kultúra, a m űvel ő dés területén sem egyenl ő k a feltételek, bár itt már meg- figyelhet ő némi kiegyenlítődés; az egészségügy pedig némely statisztikai mutatókban olyan kedvez ő képet mutat, mintha nem is lennének különbségek! (8. táblázat). Más mutatók azonban jelzik, hogy azért a helyzet nem ilyen jó. Pl. a csecsem ő halandóság országos aránya 34%0, de míg Pekingben ugyanez csak 11,61%0, addig Csinghaj két prefektúrájában 116,2, illetve 146%,.,. 96) A távoli területeken sokkal rosszabb az egész- ségügyi intézmények felszereltsége is. Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 22 7. Életszínvonal 9. táblázat. Az egyes gazdasági körzetek életszínvonal-mutatói. 97, 98) 1 fő re jutó átl. A városi lakosság adatai 1985 jövedelem (jüan) 1985 kiadás lakás Fogy. cikkek mg.-i 1000 családra ipari város- (1) (2) (3) lakók dolgozók jüan/fő m 2 /f6 (4) (5) (6) Kelet-Kína 463 1132 810 784 387 5,68 14 96 47 Közép-Kína 389 1026 655 636 333 6,93 4 89 56 Nyugat-Kína 322 1136 708 694 351 7,33 8 88 57 Összesen 398 1096 752 Magyarázat: 1) Összes megélhetési költség 2) Élelmiszerre fordított kiadások 3) Lakóterület 4) H ű tő gépek száma 5) TV-készülékek száma 6) Mosógépek száma Megjegyzés: a jövedelem és kiadás adatai 1 évre vonatkoznak. Az életszínvonal különbségeit nehéz értékelni, mert viszonylag kevés adat áll rendelkezésre, és ezek is f ő leg átlagértékek. Mint a 9. táblázatból látható, az átlagos évi jövedelmek között viszonylag jelent ő s különbségek vannak ágazati-területi szinten, és az átlagok a nagy egyéni szóródást (melyet a reform csak fokozott) nem is tükrözik. Látható, hogy általában a keleti körzet mutatói itt is a legjobbak; az ipari dolgozók jövedelmében mutatkozó kivétel a jelent ő s állami szubvenciókkal magyarázható, hi- szen a távoli területekre szakemberek csak az átlagosnál magasabb jövedelem ígére- tével csábíthatók. Más adatok szerint Kínában 60 millió ember él a „szegénységi színt" alatt; közülük 27,3 millió f ő jövedelme az évi 150 jüant sem éri el. E legszegényeb- bek 65,8%-a a nemzetiségi területeken, a távoli északon és nyugaton él, f ő ként Ningh- sziát és Kanszut említik, mint tipikusan „szegények lakta" területeket, de Senhsziben és Kujcsouban is csak 250-300 jüan az átlag. 99• 100) A városi lakosság jövedelemvi- szonyaiban, fogyasztási javakkal való ellátottságában viszont sokkal csekélyebbek a területi különbségek, mint ez a 9. táblázatból is látható. Az életszínvonalat természetesen alapvet ő en a jövedelmek határozzák meg, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az élet min ő ségét meghatározó egyéb tényez ő- ket sem. Márpedig az infrastrukturálisan sokkal fejlettebb keleti körzetben ezek a tényez ő k (szolgáltatások, árukínálat, kommunális ellátottság, m űvelő dési és szórako- zási lehet őségek stb.) összehasonlíthatatlanul kedvez ő bbek, mint a távoli ország- részekben. Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 23 VI. A hetedik ötéves terv területfejlesztési politikája A hetedik ötéves terv területfejlesztési politikája lényegében a hatodik ötéves tervben lefektetett alapelveken nyugszik, mely szerint a bels ő területeken az energia-, nyersanyag- és alapanyagipart, valamint a közlekedés-szállítást kell fejleszteni, hogy a keleti tengerpart korszer ű iparfejlesztéséhez a megfelel ő bázis biztosítva legyen. Az új terv reálisan számol az egyes területek történelmileg kialakult eltér ő fejlettségi színt- jével és elsősorban a gazdasági hatékonyság szempontjait érvényesíti. Mindez jól lát- hatóan eltávolodást jelent az ötvenes-hatvanas évek koncepciójától — amikor deklarált cél volt az ipar közel egyenletes eloszlásának megteremtése — és lényegében egy gaz- dasági korszakváltásnak, az extenzív gazdálkodásról az intenzívre való átállásnak a megvalósítását célozza. Az új terv számos cikkelye érint területfejlesztési kérdéseket, illetve utal az adott részben tárgyalt célkitüzések regionális vetületeire, különösen a 7. (mez őgazda- ság), a 8-13. (ipar), a 14. (közlekedés és távközlés), a 23-26. (tudományos kutatás ► , 28-32. (oktatás) és a 35. (külkereskedelem) cikkelyekben. De túl ezen egy konkrét területfejlesztési koncepciót is tartalmaz, amelyet a korábbiakban említett három f ő gazdasági körzetre dolgoztak ki (16-18. cikkely). F ő elemei az alábbiakban foglal- hatók össze. a) A keleti partvidéken els ő sorban a hagyományos ágazatokat kell fejleszteni, valamint magas technológiájú, f ő leg fogyasztási cikkeket gyártó új iparágakat kell megteremteni. Fontos feladat a már meglév ő ipari üzemek technológiai szintjének emelése, az energiaforrások kiaknázásának és a közlekedési hálózatnak gyors ütem ű fejlesztése, valamint a tercier ágazatok súlyának növelése. Javítani kell az árukínála- tot, a piacok ellátását és a feltételek javításával emelni kell a turizmus szintjét. Gondos- kodni kell a külföldi tő keberuházások eddigieknél célszer ű bb felhasználásáról, hogy azok fő leg a fejlett technológiát teremt ő produktív ágazatokba áramoljanak. A terv név szerint is kiemel néhány nagyvárost, Sanghajt (Shanghai), Tiencsint (Tianjin), Sen- jangot (Shenyang) és Talient (Dalian ► , melyek fejlesztése — más régi ipari bázisokkal együtt — elsőrend űen fontos. b) A középső körzetnek az energia és az ásványkincsek (szén, k ő olaj, fosz- fát, színesfémek, épít őanyagok) termelésében jelent ő sen el őre kell lépnie. F ő leg az energiát, nyersanyagot és fél késztermékeket el őállító iparágakat kell fejleszteni. Fon- tos feladat egyes ilyen ágazatoknak a keleti övezetb ő l a középső be való áttelepítése. A városokban és az iparosodottabb területeken el ő kell segíteni magasfokú technoló- giát és szaktudást igényl ő ágazatok megteremtését, továbbá a meglév ő gépipari üzemek modernizálását és kapacitásuk b ővítését. A mez őgazdaság és a hozzá kapcsoló ágazatok termelési feltételeit javítani, terméseredményeit jelent ő sen növelni kell. Folytatni kell az erdősítési programot. Törekedni kell a külföldi t ő ke bevonására, a más körzetek- kel való gazdasági kapcsolatok er ősítésére, melyek feltételeként a keleti és középs ő körzet közötti közlekedési hálózatot fejleszteni kell. A terv név szerint kiemeli a Jang- ce-menti iparvidékek fejlesztésének fontosságát, mivel ez a nyugati körzetre is er ős élénkítő hatást gyakorolhat. c) A nyugati körzetben három ágazat fejlesztését kell kiemelten kezelni. Az első a mezőgazdaság, ahol a földm űvelés terméseredményeinek növelése mellett fej- Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 24 leszteni kell a legel őterületeket és fokozni kell a terméketlen területek füvesítését, egyrészt az állattenyésztés eredményessége érdekében, másrészt — az erd ősítés felgyor- sításával együtt — ökológiai célból. A második a bányászat és az energiaipar, ahol fokozni kell az ásványkincsek geológiai megkutatását, az ismert készletek kiaknázá- sát, továbbá hidro- és mérnökgeológiai adatokat kell gy űjteni nagyberuházások terve- zéséhez. A harmadik a közlekedés, amelynek keretében új vasútvonalakat és f ő utakat kell építeni, meglév ő vasutakat villamosítani, és a gyéren lakott területeken új légi- utakat megnyitni. A terv a feldolgozóipar fejlesztését is el ő írja, „ahol a helyi lehet ő - ségek engedik"; meg kell valósítani a már meglév ő üzemek technológiai átalakítását, ehhez siettetni kell a katonai technológiának a civil iparba való áramlását, általában is ki kell használni a hadiipar magas fokú technológiáját és termelési kapacitását. Fon- tos feladat továbbá a helyi nemzetiségek kulturális és m űveltségi szintjének emelése, helyi szakemberek képzése, és ehhez feltételként az oktatás fejlesztése. Ki kell széle- síteni a kooperációs kapcsolatokat a másik két körzettel és b ő víteni kell a körzeten belüli cserekapcsolatokat is. A határ menti területeken gyorsítani kell a piacok fejlesz- tését, ki kell terjeszteni a külkereskedelmet és a kishatárforgalmat. Lényeges megem- líteni, hogy a terv kimondja: folytatni kell a nyugati területek számára a preferenciák nyújtását. A terv név szerint kiemeli, mint fejlesztend ő területet, a Sárga-folyó középs ő és felső , valamint a Jangce fels ő szakaszát, a Szecsuan—Jünnan—Kujcsou határterü- letet és az Urumcsi (Urumqi)—Karamaj (Karamay) régiót. A három fő körzet fejlesztési irányelveinek kijelölésén túl a terv külön fog- lalkozik egyes speciális területekkel — „régi forradalmi bázisok", nemzetiségi terü- letek, határkörzetek —, de jobbára csak az általánosság szintjén (19. cikkely). A gaz- dasági övezetekkel kapcsolatban leszögezi, hogy ezek kiterjesztését fel kell gyorsítani; külön kiemeli a sanghaji, az észak-keleti, a Sanhszi-központú „energetikai", a Peking- tiencsin—tangsani és a délnyugati (Jünnan—Kujcsou—Szecsuan—Kuanghszi) övezete- ket. Meg kell továbbá alakítani a „második" és „harmadik lépcs ős" gazdasági körzetek hálózatát. El ő bbieket alkotnák a tartományi f ővárosok, egyes kijelölt kiköt ő k és jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkez ő városok, míg az utóbbiakról csak annyit je- gyez meg, hogy azok közvetlenül a tartományi kormányok és központok irányítása alatt állnának (20. cikkely 2. szakasz). A területfejlesztést érinti a terv azon pontja is, mely a földrajzilag „rosszul" elhelyezett üzemekkel kapcsolatban az alábbi lehet ő sé- geket sorolja fel: áttelepítés, más vállalatokkal egyesítve új termékek el őállítására való átállítás, m ű ködésük felfüggesztése vagy megszüntetése (20. cikkely 3. szakasz). Ugyancsak a területfejlesztéssel kapcsolatos rövid, de fontos általános célkit űzéseket foglal össze a 22. cikkely, így pl . terveket kell kidolgozni a talaj védelmére, a földhasz- nálatra, a folyószabályozásokra; el ő kell segíteni Észak-Kína és a parti területek víz- ellátását; meg kell akadályozni az elsivatagosodást; fokozni kell az erd ősítést; fejleszteni kell a földmérési és térképezési munkálatokat stb. VII. Összegzés A Kínai Népköztársaság gazdasági életének egyik jellemz ő vonása az egyes eltérő földrajzi adottságú és környezeti potenciálú területek nagyon különböz ő gaz- Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 25 dasági fejlettsége. Míg a népköztársaság kikiáltása után, az els ő ötéves tervek idején a gadaság decentralizációjára és az egyenl őtlenségek felszámolására való törekvés volt jetlemző ,figyelmen kívül hagyva ennek rentabilitását és kevéssé mérlegelve gazdasági és ökológiai feltételeit, addig a reform beindulása óta a fejlesztéseket a gazdaságossági szempontok határozzák meg és így a relatív fejlettségi különbségek növekedése figyel- hető meg. Bár paradoxonnak t ű nik, mégis feltehet ő , hogy a jelenlegi gazdaságpoli- tika — az elmaradott területek kevésbé dinamikus, de a realitásokat jobban figyelem- be vevő óvatos fejlesztése — hosszú távon a fejlettségi különbségek csökkenését fogja eredményezni. Az új fejlesztési stratégia ugyanis el ő ször azokat az alapokat kívánja megte- remteni, amelyekre — feltehet ően majd csak az ezredforduló után — már lehet, s őt érdemes lesz magas technológiájú, nagy termelékenység ű feldolgozóipart telepíteni. Ezzel párhuzamosan az infrastruktúra megteremtése, az életkörülmények javítása és a kulturális színvonal emelése el ő segítheti mind a társadalmi átrétegz ő dést, mind a zsúfolt keleti partvidékr ő l áttelepülő k számának növekedését, ami összességében a munkaerő-kínálat mennyiségi és min ő ségi javulását fogja eredményezni. Mindez egyút- tal jelent ő s fogyasztópiacot is fog teremteni, amelynek helyi ellátása — a drága szállí- tási költségeket elkerülend ő — fogyasztási cikkeket el ő állító iparágak megteremtését indokolhatja, a mez ő gazdaság intenzív fejlesztését pedig egyenesen megköveteli. Fel- tehet ő az is, hogy — mint ezt a Földön más klasszikus gazdasági körzetek példája is mutatja — a jövő század első felére a keleti ipari üzemek jó része annyira elavul, hogy bezárásuk, leszerelésük elkerülhetetlen lesz és a halmozódó környezeti ártalmak is ki fogják kényszeríteni a gazdasági ágak területi elhelyezkedésének megváltoztatását. Mindezek alapján talán nem t ű nik túl merésznek távlatilag a fejlettségi különbségek csökkenését feltételezni. Ehhez persze a gazdasági reformot következetesen, vargabet ű k nélkül végig kell vinni, meg kell teremteni a t ő ke és munkaer ő szabad áramlásának feltételeit, egy- séges piacot kell kialakítani stb. Hogy ez meg fog-e valósulni, az ma még megválaszol- hatatlan kérdés. JEGYZETEK 1. Zhao Ziyang: Report on the Seventh Five Year Plan. In: The Fourth Session... pp. 3-61.) 2. V.T.E.: Az imperialista hatalmak beruházásai Kínában. Földrajzi Értesít ő 7.4. 1958. p. 480. 3. Uo. 4. Uo. 5. Uo. 6. Szombathelyi F. 1982. 7. Polonyi P. 1985. p. 27. 8. Uo. p. 16. 9. Beijing Review 28.48. 1985. p. 8. 10. Beijing Review 27.40.1984. p. 9. 11. Szombathelyi F. 1982. 12. Zhao Songqiao—Han Qing: Landwirtschaftliche Erschliessung am Nordrand des Tarim- Beckens. Geogr. Rundschau 33.3. 1981. pp. 113-118. 13. Horváth G.: Természetátalakító folyamatok a kínai Lösz-fennsíkon. In: Tanárképzés és Tudomány 1. ELTE, 1986. pp. 549-571. Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 26 14. Beijing Review 27.2. 1984. pp. 22-26. 15. Uo. 16. Beijing Review 28.20. 1985. p. 8. 17. Wei Yuming: Absorption of Direct Investment From Foreign Countries. (In: Open Policy... pp. 32-41.) 18. Heti Világgazdaság 7.49. 1985. p. 7. 19. Heti Világgazdaság 8.6. 1986. pp. 7-8. 20. Heti Világgazdaság 7.20. 1985. p. 7. 21. Heti Világgazdaság 7.39. 1985. pp. 11-13. 22. Zhao Ziyang id.m. 23. Heti Világgazdaság 8.35. 1986. pp. 15-16. 24. Heti Világgazdaság 7.20. 1985. p. 7. 25. Beijing Review 28.34. 1985. pp. 7-8. 26. Uo. 27. Uo. 28. Beijing Review 28.16. 1985. pp. 17-19. 29. Beijing Review 27.22. 1984. p. 11. 30. Beijing Review 28.43. 1985. p. 8. 31. Beijing Review 29.16. 1986. pp. 8-9. 32. Beijing Review 27.12. 1984. p. 29. 33. The China Business Review 12.2. 1985. pp. 40-44. 34. Beijing Review 29.41. 1986. pp. 31-32. 35. Beijing Review 29.49. 1986. pp. 21-26. 36. Uo. 37. Qi Wen 1985. p. 94. 38. Blahó A. 1986. 39. Louven, E. (9) 40. Beijing Review 27.44. 1984. pp. 22-29. 41. Blahó A. id.m. 42. The China Business Review 12.4. 1985. pp. 14-16. 43. The China Business Review 13.2. 1986. pp. 16-17. 44. The China Business Review 12.4. 1985. pp. 14-16. 45. Beijing Review 29.29. 1986. pp. 16-20. és 29.30. 1986. pp. 22-25. 46. Beijing Review 27.22. 1984. pp. 10-11. 47. Beijing Review 29.36. 1986. p. 30. 48. The China Business Review 12.1. 1985. pp. 14-18. 49. The China Business Review 12.1. 1985. pp. 19-21. 50. Beijing Review 29.1. 1986. pp. 40-41. 51. The China Business Review 12.1. 1985. pp. 26-29. 52. Beijing Review 27.12. 1984. p. 30. 53. Beijing Review 27.39. 1984. p. 7. és vö. 16. jegyzet 54. The China Business Review 13.4. 1986. pp. 23-27. 55. Beijing Review 28.45. 1985. p. 7. 56. The China Business Review 13.4. 1986. pp. 16-19. 57. Heti Világgazdaság 8.26. 1986. p. 9. 58. The China Business Review 12.4. 1985. pp. 14-16. 59. The China Business Review 12.4. 1985. pp. 32-35. 60. Beijing Review 27.45. 1985. pp. 8-9. 61. Beijing Review 28.34. 1985. pp. 15-23. 62. Beijing Review 28.38. 1985. pp. 19-25. 63. Beijing Review 27.39. 1984. p. 8. 64. Beijing Review 28.37. 1985. p. 30. 65. Heti Világgazdaság 8. 28. 1986. p. 7. 66. Scientific and Technological Co-operation. In: Open Policy... pp. 108-120. Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 27 67. Beijing Review 29.39. 1986. p. 30. 68. Szombathelyi F. id.m. 69. Oi Wen id.m. p. 105. 70. Szombathelyi F. id.m. 71. Klenner W.-Wiesegart G. 1984. 72. Polonyi P. id.m. pp. 3-7. 73. Szombathelyi F. id.m. 74. Polonyi P. id.m. p. 25. 75. Uo. p. 37. 76. Beijing Review 28.21. 1985. p. 9. 77. Polonyi P. id.m. p. 39. 78. Beijing Review 29.41. 86. p. 9. 79. The China Business Review 13.4. 1986. pp. 20-23. 80. Qu Wen id.m. p. 110. 81. Blahó A. id.m. 82. Louven, E. id.m. 83. Uo. 84. The China Business Review 13.4. 1986. pp. 20-23. 85. Beijing Review 27.42. 1984. p. 10. 86. Beijing Review 28.10. 1985. pp. 8-10. 87. Beijing Review 27.51. 1984. pp. 9-10. 88. Heti Világgazdaság 7.13. 1985. pp. 14-15. 89. Heti Világgazdaság 7.34. 1985. p. 8. 90. Beijing Review 27.47. 1984. pp. 7-8. 91. Heti Világgazdaság 7.25. 1985. p. 16. 92. Uo. 93. Beijing Review 29. 47. 1986. pp. 14-16. 94. Beijing Review 27.14. 1986. p. 23. 95. Beijing Review 27.1. 1984. p. 7. 96. Beijing Review 28.33. 1985. p. 9. 97. Beijing Review 29.49. 1986. pp. 21-24. 98. Beijing Review 29.50. 1986. pp. 21-23. 99. Beijing Review 29.43. 1986. p. 30. 100. Beíjing Review 29.51. 1986. p. 26. IRODALOM BLAH6 A. 1986.: A Kínai Népköztársaság gazdasági fejl ődése: 1978-1985. Kézirat. Budapest CHENG SIANGCHEN 1978: Népességnövekedés és városiasodás Kínában 1953 és 1970 között. In: Karceva V.-Szegedi N. szerk.: Regionális gazdaságföldrajzi olvasókönyv III. Budapest. China. A Statistical Survey in 1986. Beijing, 1986. China Handbook Series: Geography. Beijing, 1983. China's Economic Structure Reform. (China Documents). Beijing, 1984. HARNÁDI A. 1985: A távol-keleti kihívás: Japán, a „négyek" és Kína a 80-as években. Budapest. HIDASI G. 1979: Gazdaság és politika a Kínai Népköztársaságban. Budapest. KLENNER, W.-WIESEGART, G. 1984: A kínai gazdaság (Tartalmi ismertetés.) Kézirat, KSH, Budapest. LOUVEN, E.: Infrastruktúra és regionális fejl ődés Kínában: a telephely-politika és a szállításügy kérdései. China Aktuell 1983.2. (kéziratos fordításban). MÉSZÁROS ZS. 1985: A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának a gazdasági rendszer re- formjára vonatkozó határozatáról. Kézirat. Budapest. Open Policy at Work. (China Today 10.) Beijing, 1985. POLONYI P. 1985: Kína (Mez őgazdasági világjárás.) MÉM, Budapest. Horváth Gergely : Regionális gazdasági fejlettségi különbségek a Kínai Népköztársaságban Tér és Társadalom 2. évf. 1988/3. 3-28. p. 28 Statistical Yearbook of China 1985. Hongkong — Beijing 1985. Statisztikai id ősorok a Kínai Népköztársaságról. KSH, Budapest, 1986. SZOMBATHELYI F. 1982: Kína gazdasági élete. Kézirat. Budapest. The Fourth Session of the Sixth National People's Congress. (Chinese Documents.) Beijing, 1984. GERGELY HORVÁTH: REGIONAL ECONOMIC DISPARITIES IN THE DEVELOPMENT OF THE PEOPLE'S REPUBLIC OF CHINA (Summary) China's economy is full of distortions inherited from the pest, the abolition of which needs a well-considered strategy. These special inequalities can be seen in the regional location of the production forces and in the economic development of certain autonomous territories and lands. While after the proclamation of the people's republic in the period of the first five-year plans efforts to do away with the economy's decentralization and disparities were characteristic, being non-observant of its rentability. then, since the launching of the reform, development has been subject to profitability. The 7th five-year plan (1986-1990) goes hand in hand with the spirit of the economic reform, so far the greatest attention is given to the policy of regional economic development The present economic policy, which takes into account the realities in developing backward areas, will result, in the long term, decreasing disparities in the development. XOPBAT, rEPIT L71: PA3/1144H11 B YPOBHE 3KOHOMYPIECKOM PA3BHTHR PErHOHOB B KHITAPICKOPI HAP0A- H0F1 PECflsynHKE (Pe3lome) 3KOHOMMK8 KI4T8F1 60peTCF1 C MH0r04HCn13HHb1M11 IICKEOK8HVIAM14, yHEIC/113/210BaHHIalM14 C npOW- nOTo, ycrpaHeuwe KOTOpb1X rpe6yer 4pe38b1414H0 npoAymaHHoi."1 XapaK-repset- H- 4ecKme,cmcnponopuws4 Ha6ntoAaKyrcs 11 B reppkfropmanbHom pacnpeAeneHHH npow3eo4wrenb- Hb1X C1111, 8 TaK*8 14 8 ypoeHe 3KOHOMH4eCK01-0 pa3eHrms OTAelllaHbIX npoemH1.41417114 EIBTOHOMHb1K reppwrops(71. B TO epems KaK B nepsoA nepebix nsimnensix nnaHoe nocne npoeo3rn8weHms Hapo4Hoi4 pecny6nHKH yAapeHHe c -raeHnocb Ha AeueHrpanHaat.(mo 3KOHOMMK14 11 Ha yc-rpaHeHHe pa3ns- 414A, He cs wrascb C 3KOHOP/1414HOCT1210 370 ro, c Hasana Hce pecOopmbl yme pa3eHtHe onpeAenmor 8C1113KTb1 3KOH01 s4144HOCTIA. CeAbmoi;1 r1FITHOEITH14171 nnaH (1986-1990) poAHncs yme /10/1HOCTb10 8 Ayxe 3KOHOM1148CK0i4. pecOopmbl. no HeMy 6onbwee vem KorAa-nH6o BH14111811me yAensercs perHoHanbHoi s1 nonHTmKe no paaewrkso 3KOHOM14K11. HaCTOR1.148A 3KOH01s1144eCK811 non IITYIKa, no KOTOpC4 pa3eHTHe OTCT8f1b1X TeppwropHA C4Yrraer 14 C p138/1bHOCTb10, B nepcneKTwee 6y4er Hmerb p133yllbTaTOM ymeHbweHme 1383/114414 8 ypoeHe pa3ewrus. nepelI8/1: TaMaw StlyKO