Tér és Társadalom 15. évf. 2001/2. 25-69. p.
Tér és Társadalom XV. évf. 2001 s 2: 25-69
A TERÜLETI TERVEZÉS KIHÍVÁSAI A
KILENCVENES ÉVEKBEN MAGYARORSZÁGON:
A TERÜLETFEJLESZTÉSI STRATÉGIÁK
KIALAKÍTÁSÁTÓL A PROGRAMOZÁSIG ÉS AZ
ÉRTÉKELÉSIG
(Challanges of the Spatial Planning in Hungary in the 1990s:
from Regional Strategies to Programming and Impact Analysis)
LADOS MIHÁLY
Kulcsszavak:
területi tervezés területfejlesztés EU csatlakozás fejlesztési koncepciók, programok
A tanulmány a megyei, a regionális, a nemzeti és a nemzetközi szint ű tervekkel foglalkozik. A tanulmány
középpontjában az áll, hogy az EU csatlakozással összefüggésben milyen kihívások érték/érik a hazai
területi tervezést és az annak való megfelelés folyamatába a NYUTI milyen módon kapcsolódott be,
mennyiben volt képes szerepet játszani a hazai területi tervezés megújításában, az innovatív módszerek
terjesztésében.
A tanulmány négy nagyobb témakörre bontva tárgyalja ezt a megfelelési folyamatot. Az els ő blokk a
területi tanulmányokkal kapcsolatos igények átalakulását tárgyalja a nyolcvanas évek végén. A második
blokk a tervezési rendszer megújításának az EU csatlakozásból és Maastricht-i szerz ődésből fakadó
követelményeib ől, a stratégiai tervezés módszerének hazai megalapozásából indul ki. A harmadik blokk
a konzorciumban való együttm űködés és a projektek nemzetközi szintre emelkedését tárgyalja. A
negyedik blokk az el őcsatlakozási időszak nagy kihívásával a programozással foglalkozik.
A hazai társadalmi-gazdasági átalakulás, a rendszerváltás során a tervezés, benne
a területi tervezés, a korábbi rendszer egyik szimbólumaként jelent meg. Ezért a
rendszerváltók megszüntették a tervezés intézményi hátterét mind nemzeti
(Országos Tervhivatal — OT és annak háttér-kutatóintézete, az OT Tervgazdasági
Intézet — OT TGI), mind megyei szinten (megyei tanácsok tervosztályai`). Ami
megmaradt, az a területrendezési tervezés 1980-as évek végére decentralizálttá váló
rendszere (VÁTI, megyei tervez ő vállalatok, szaporodó magán tervez ő
szervezetek), néhány megyei önkormányzatnál önként vállalt feladatként egy kis
létszámú területfejlesztési csoport (p1. Győr-Moson-Sopron megye) és a területi
folyamatokat kutató, azt multidiszciplináris módon elemz ő, vizsgáló akadémiai
kutatóintézet, az 1980-as évek közepén országos hálózattá fejl ődött MTA Regionális
Kutatások Központja (RKK).
Magyarország 1991-ben az Európai Unió (EU) társult tagja lett, és az 1990-t ől
indított PHARE segélyprogramon keresztül megkezdte felkészülését a csatla-
kozásra. Külön csomag segítette a területi politika EU konform átalakítását. A
területfejlesztéssel foglakozó szakemberek gyorsan szembesültek azzal, hogy az
uniós regionális politika er ősen támaszkodik a tervezés, mégpedig egy megújított
területi tervezés, a stratégiai tervezés' eszközeire. A kilencvenes évek így a tervezés
reneszánszaként jeleníthető meg Magyarországon (I. táblázat), de érvényes ez a
tagországokra és a csatlakozásra várókra egyaránt.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
26 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 27
Az időben haladva, a nagy ívű koncepciók készítésétől napjainkra a részletes,
projekt javaslatokkal alátámasztott operatív programokig jutottunk el. Ez a
folyamat nem csupán nemzeti szinten, hanem a területfejlesztésnek az 1990-es
évtized során kialakult, majd az 1996. évi XXI. Területfejlesztési törvényben is
rögzített valamennyi — regionális, megyei, kistérségi, helyi — szintjén végigfutott.
Természetesen az egyes fázisok id őben kicsit eltolva jelentkeztek az egyes
szinteken, de ez már magából a hazai területfejlesztés intézményesülésének id őbeni
széthúzódásából adódik. Az egyes szinteken párhuzamosan futó, egyre gyakrabban
partnerségi alapon, alulról szervez ődő, társadalmasított tervezésbe az ezred-
fordulóra már több ezren kapcsolódtak be. Ennek formái rendkívül változatosak
lehettek, a szakért ői-kutatói munkától a munkamegbeszéléseken (workshop-okon)
való részvételen át a (kötelez ő) egyeztetési eljárás során adott írásos véleményig.
Ebben a sokszereplős, egyre bővülő kört érintő folyamatban az RKK, és azon
belül a Nyugat magyarországi Tudományos Intézet (NYUTI) is úttör ő szerepet
-
játszott, hiszen a területfejlesztés valamennyi szintjén az els ők között kapcsolódott
be a tervezési rendszer megújításába. A tanulmány a fent jelzett folyamatot kívánja
megragadni, mégpedig a NYUTI szemüvegén át, a NYUTI által végzett területi
tervezési munkák áttekintésén és értékelésén keresztül.
A tanulmány a megyei, a regionális, a nemzeti és a nemzetközi szint ű tervekkel
foglalkozik. A kistérségi tervek, azok nagy száma és a NYUTI-n belül önálló
írányként való megjelenése miatt egy másik tanulmányban kerülnek feldolgozásra.
A tanulmány középpontjában az áll, hogy az EU csatlakozással összefüggésben
milyen kihívások érték/érik a hazai területi tervezést és az annak való megfelelés
folyamatába a NYUTI milyen módon kapcsolódott be, mennyiben volt képes
szerepet játszani a hazai területi tervezés megújításában, az innovatív módszerek
terjesztésében.
A tanulmány négy nagyobb témakörre bontva tárgyalja ezt a megfelelési
folyamatot. Az első blokk a területi tanulmányokkal kapcsolatos igények
átalakulását tárgyalja a nyolcvanas évek végén. A második blokk a tervezési
rendszer megújításának az EU csatlakozásból és a Maastricht-i szerz ődésből fakadó
követelményeiből, a stratégiai tervezés módszerének hazai megalapozásából indul
ki. A harmadik blokk a konzorciumban való együttm űködés és a projektek nemzet-
közi szintre emelkedését tárgyalja. A negyedik blokk az előcsatlakozási időszak
nagy kihívásával, a programozással foglalkozik.
A területi tanulmányokkal kapcsolatos igények átalakulása: kutatási
megrendelők megjelenése a területfejlesztésben
A nyolcvanas évek második felében és az évtizedváltás id őszakában
megváltoztak, átalakultak a társadalomtudományi és ezen belül a területi
kutatásokkal kapcsolatos igények. A tudományos alapokon kívüli megrendel ők
belépésével (pl. különböz ő minisztériumok, megyei tanácsok, helyi tanácsok) a
hagyományos leíró, monografikus tanulmányok kiegészültek olyan fejlesztési
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
28 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
javaslatokkal, amelyek konkrét területpolitikai akciókat, illetve fejlesztési
projekteket alapoztak meg.
A NYUTI alapítási sajátosságai következtében már az indulás éveit ől ilyen
környezetben dolgozott. A Gy őrben 1986-ban létrehozott új RKK-s egység az MTA
és Győr-Sopron Megyei Tanács hosszú távú együttműködése keretében kezdte meg
működését. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az új kutatási egység forrásainak
mintegy 80%-át a megye biztosította a kezdetekkor. A megyénél a haszon oldalon —
egy éves egyeztetés alapján — a megye egészére vagy valamely térségére készített
tanulmány jelent meg.
Az akadémiai fmanszírozás sz űkössége, illetve a nemzeti kutatási alapoktól
(AKA, OTKA, Fiatal OTKA, TS-II) elnyerhet ő mérsékelt támogatások a környe-
zettel való szorosabb együttm űködésre ösztönözték a NYUTI-t. Így vált az intézet
munkáinak szinte folyamatos megrendel őjévé a Gazdasági Minisztérium (GM)
akkori elődszervezete az Ipari Minisztérium (IM), és született egy három éves
kutatási együttműködés a Komárom-Esztergom Megyei Tanáccsal (1998-1990).
A tudományos alapoktól eltér ően, melyek futamideje rendszerint 2-4 év, az új
partnerek számára készül ő munkák átfutási ideje 1 év volt. Ez jelent ősen le-
rövidítette a kutatásokban az egyes munkafázisokra fordítható addig szokásos
időkereteket. Módszereit tekintve ezek a küls ő megbízók számára készülő kutatások
a klasszikus társadalomtudományi kutatási módszertant követték: alapos irodalom
feltárás, statisztikai adatbázisok gondos feldolgozása, interjúkkal és kérd őívekkel
lebonyolított empirikus kutatások, amely az adott terület széles kör ű helyzet-
feltárását eredményezte. A többletet az adta, hogy a helyzet bemutatásán, az
összefüggések feltárásán túl a megrendel ők beavatkozási javaslatokat is vártak a
kutatóktól a hiányok, a sz űk keresztmetszetek feloldására.
1986 és 1992 között a NYUTI mintegy 15 „külső megbízássar megvalósuló
kutatást végzett, melyek hatóköre dönt ően az Észak-Dunántúl, a nyugati határ
mente, illetve néhány esetben az ország egész területe volt. Ezek listáját az
Irodalomjegyzék tartalmazza. Három, a megrendel őket tekintve eltérő kutatást
emelnénk ki ebből a körből:
— A Rábaköz térszerkezete (1987-1988);
— A gazdasági és szellemi erőforrások innováció-orientált fejlesztése az osztrák—
magyar határ menti régiókban (1989-1990);
— Az innováció fogadás feltételei Vas megye hátrányos helyzet ű mikrotérségeiben
(1990-1991).
A Rábaköz térszerkezete
A NYUTI alakulását követő év a megye feltérképezésével telt el. Elindultak a
megye térszerkezetét feltáró vizsgálatok a természeti környezet, a népesedési
folyamatok, a gazdaság, az infrastruktúra, a településközi kapcsolatok területén
(Rechnitzer—Sas 1987). A megyei politikában és irányításban el őtérbe került azon
erőforrások elemzése, értékelése, amelyek segíthették a társadalmi-gazdasági
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 29
kibontakozást. Ezekben a törekvésekben az egyes térségek, tájegységek,
egybetartozó település-együttesek is lényeges szerepet játszanak. Adottságaik
feltárásával és széles kör ű megismertetésével nemcsak a megye értékei gyarapít-
hatók, hanem az ott él ő lakosság önismerete is bővíthető.
A megyei támogatás keretei között az 1987. évben induló kutatás
meghatározásakor a választás a Rábaközre, a megye egyik történelmi és néprajzi
hagyományokban bővelkedő tájegységére esett. A kutatás többirányúan közelítette
a térséget, hiszen a földrajzi, környezeti tényez őktől kezdve, a gazdasági potenciál
értékelésén át, a népességi és infrastrukturális viszonyokig elemezte a Rábaközt és
településeit, rámutatva Csorna és Kapuvár térségszervez ő funkcióira.
A kis létszámú, fiatal kutatócsoport a sokrét ű munka elvégzéséhez elismert helyi
kutatók közrem űködését nyerte meg. Így a Rábaköz tanulmánykötet (Rechnitzer
1988) természetföldrajzi fejezetét Göcsei Imre földrajz-, a gazdaságtörténetit pedig
Timaffy László néprajztudós írta meg. A feltáró munka nagymértékben
támaszkodott a Gy őr-Sopron megyei Könyvtár rendkívül gazdag helytörténeti
irodalmára, valamint a Rábaköz valamennyi települését (54 község és 2 város)
érintő terep bejárására. A kutatócsoport valamennyi tanácselnökkel és gazdasági
vezetővel személyes interjút készített, de nem maradtak ki a megkérdezésb ől az
oktatási intézmények és kulturális csoportok vezet ői sem. Igaz a nyolcvanas évek
végi centralizált igazgatási (tanácsi- és iskolai körzetek) és gazdasági
(mezőgazdasági termel őszövetkezeti, ÁFÉSZ és takarékszövetkezeti körzetek)
szervezetrendszerében a ténylegesen megkérdezhet ő szervezetek száma alig haladta
meg a Rábaköz összes településének a számát.
A kutatás Mihályiban helyi államigazgatási, politikai és gazdasági vezet ők
részvételével megtartott záró vitája egy 20 pontból álló ajánlás listát fogadott el a
Rábaköz fejlesztésére, melyek közül máig helytállóan az alábbiak emelhet ők ki
(Rechnitzer 1988, 202-204):
4) A mezőgazdaságot a térségben munkaer ő felszabadító ágazatnak kell
tekinteni. ... a jövőben tovább csökken a mez őgazdasági munkahelyek száma,
ami a Rábaköz foglalkoztatási feszültségeit még hangsúlyozottabbá teszi.
6) ... Kívánatosnak látszik zöldség- és gyümölcsfeldolgozó vagy el ő-feldolgozó
kisüzemek létrehozása ....
10) A térség foglalkoztatási feszültségeit a kiépítend ő bedolgozói és kisüzemi
rendszerekkel oldani lehet. Ezen szervezetek kapcsolódhatnak a mezocentrumok
iparához, gazdaságához (háttéripar vagy részegység el őállítás, összeszerelés
stb.), de részt vállalhatnak a mikroközpontok ipari szervezeteinek hatékonyabb
és sokoldalúbb (alapanyag, résztermék el őkészítés, helyi termelési kultúrák
felélesztése, népm űvészet, háziipar stb.) b ővítésében is.
11) Az idegenforgalom csak potenciális bázisa lehet a térség fejlesztésének. A
mezocentrumokban megindult a gyógyturizmus feltételeinek kialakítása, aminek
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
30 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
számottevő foglalkozatási hatása egyenl őre még nem lesz. A falusi turizmus
lehető ségei csak részben adottak a Rába menti településekben (kedvez őtlen
infrastruktúra, fogadókészség hiánya). A térségben vannak olyan objektumok
(vízimalom, átalakítható gazdasági épületek, elhagyott ingatlanok), amelyek az
átmenő forgalom idő szakos megállítására már alkalmasak lehetnek. Az
idegenforgalmi kisvállalkozások er őteljes támogatásával több településben
kedvező hatás érhet ő el.
14) A gyenge, periférikus jelleg ű infrastruktúrával rendelkez ő településeken a
falugondnok intézményének felállítása célszer ű. ...
15) A kisközponti funkciók életképességének növelése megkívánja a térségi
közlekedési kapcsolatok b ővítését, min őségük javítását. ...
20) A térség gazdasági potenciáljának és foglalkoztatási viszonyainak
bő vítésére a központi és helyi er ő forrásokból Rábaközi Innovációs Alapot kell
létrehozni. ..."
A Rábaköz tanulmány és az azt megel őző megyei térszerkezeti vizsgálatok
összességében felhívták a figyelmet arra, hogy az országos összehasonlításban
fejlettnek számító Gy őr-Sopron megyén belül számos területi, térszerkezeti
feszültség húzódik meg. A kisvárosok szervező ereje a megye közép- és
nagyvárosaihoz képest mérsékelt, a 85-ös főúttól délre elhelyezked ő területek
városhiányos, periférikus, elmaradott jegyeket mutatnak. Bár Gy őr-Sopron megye
egyetlen térsége sem került be a kormány által 1986-ban indított elmaradott
térségek felzárkóztatási programjába, ezek a kutatások jelezték, hogy a megye déli
sávja azokhoz hasonló kedvez őtlen társadalmi-gazdasági mutatókkal rendelkezik.
Csak a Területfejlesztési törvény hatályba lépésével induló Területi Kiegyenlítési
Alap (TEKI) kedvezményezett településeinek meghatározásakor került be az
elmaradott térségek körébe a Rábaköz egy-egy része (1996-ban a Kapuvári, majd
1997-tő l a Csornai KSH kistérség i).
A gazdasági és szellemi er őforrások innováció-orientált fejlesztése
az osztrák—magyar határ menti régiókban
Az osztrák—magyar határ két oldalán elhelyezked ő régiók, az azokat alkotó
államigazgatási egységek példamutató együttm ű ködése alapozta meg ezt az 1989-
1990-ben lezajlott innováció-orientált határ menti területfejlesztést segít ő
vizsgálatot. Ez egyben a NYUTI els ő nemzetközi kutatása is volt. A
háttérfeltételeket magyar oldalon a Gy ő r-Sopron Megyei Tanács éves támogatása és
az Észak-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara (kutatási megbeszélések
helyszíne), míg osztrák oldalon a Burgenlandi Munkaügyi Kamara biztosította. A
NYUTI és osztrák partnere, a, bécsi székhely ű Österreichiches Institut für
Berufbildungsforschung (ÖIBF) sokoldalú vizsgálatokkal kísérelte meg feltárni a
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 31
két határ menti térség nyolcvanas évek végi gazdasági és foglalkoztatási
szerkezetének azonosságait és különbségeit.
Burgenland Ausztria periférikus elhelyezkedés ű határ menti tartománya,
amelynek felzárkóztatását a határon átnyúló gazdasági együttm űködések is
segíthetik. A Nyugat-Dunántúl ugyanakkor a magyar átlagnál kedvez őbb gazdasági
szerkezettel, iskolázottabb és képzettebb népességgel és jobb infrastrukturális
felszereltséggel rendelkezik. Az országon belüli fejlettsége azonban relatív, hiszen a
térségen belül is számos területi feszültség volt érzékelhet ő, míg az „elmaradott
szomszéd" gazdasági-ellátottsági mutatói többnyire a magyar oldalt meghaladóak
voltak.
A hagyományos térségi vizsgáltok az ellátottságra, az infrastrukturális
viszonyokra terjedtek ki. Természetesen a kutatás ezt a „kötelez ő feladatot" teljesí-
tette, azonban új utakat is keresett. Nemcsak a mennyiségi er őforrásokat elemezte,
hanem megkísérelte a határ menti térségek gazdaságának, településhálózatának
min őségi faktorait is számba venni. A választott út járatlan volt, hiszen a térségek
gazdaságát az innovációs potenciál, a megújítási képesség jelenléte alapján próbálta
meg elemezni.
A kutatás két célt igyekezett teljesíteni. Egyrészt megkísérelte feltárni egy valós
piacgazdaságban és egy átmeneti gazdaságban az innovációs magatartás alapvető
faktorait, ezzel értelmezni a megújítás, a modernizáció lehetséges módozatait,
bejárható útjait és motiváló faktorait. Másrészt igyekezett kimutatni a két ország
szomszédos térségeiben a gazdasági fejlődés irányait, keresve a lehetséges
csomópontokat az együttm űködésre, a jövőbeli esetleges integrációra (Rechnitzer
1990).
A vizsgálatok magyar oldalon Győr-Sopron megye és Vas megye meghatározó
gazdasági egységeiben egy kérd őíves felmérés segítségével keresték a
modernizáció módjait, a termelési és tevékenységi formák átalakulásának
formációit, egy új, a korábbitól eltér ő fejlődési pálya kiinduló pontjait. A határ
túloldalán az osztrák kollégák hasonló tematikával, módszerekkel tették ugyanezt.
A kutatás közösen kidolgozott ajánlásokat fogalmazott meg a gazdaság és a
területfejlesztési politika formálói számára. A javaslatok középpontjában a
lehetséges határ menti gazdasági együttműködések voltak, amelyek új dimenzióba
helyezhetik a vizsgált térségek fejl ődését, innovációs adottságaik aktivizálását.
A kilencvenes évek folyamán az osztrák és azon belül a burgenlandi kis- és
középvállalkozások részvétele a nyugat-dunántúli gazdaság privatizálásában és
zöldmezős beruházásaik jelent ősen segítették a térség gazdasági modernizációját.
Ausztria EU taggá válását követ ően, az 1995-1999 között m űködő INTERREG-
PHARE CBC program segítségével pedig a Nyugat-Dunántúl az EU
területfejlesztési politikájának közvetlen minta területévé vált. Ebben szintén
kulcsszerepet kapott a gazdasági együttm űködés. A fenti folyamatok kedvez ő
alakulásához talán egy kis téglát a fenti közös kutatás is hozzátett.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
32 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
Az innováció fogadás feltételei Vas megye hátrányos helyzet ű
mikrotérségeiben
Ez a kutatás egy osztrák—magyar területfejlesztési know-how program indítását
segítette. A piacgazdaságra való áttérést a centralizált struktúrák és a vállalkozások
hiánya nehezítette. Az átalakulás gyakran a munkanélküliség és az egyes régiók
közötti fejl ő dési különbségek növekedésével jár. Különösen igaz ez olyan
térségekre, amelyek az átalakulás indítórajtjánál is az elmaradottság jegyeit
mutatják. A Vas megye déli részén elhelyezked ő mikrotérségek az 1986-ban
nemzeti szinten indított elmaradott térség program célterületei voltak.
Ez a kiindulási helyzet párhuzamot mutatott a fejlett ipari országok hátrányos
régióinak helyzetével. Ott is több esetben hiányzott a vállalkozói tapasztalat, a
vállalkozáshoz való bátorság — és az ismeretek arról, hogy hogyan lehet a helyzetet
megváltoztatni. A hátrányos helyzet ű térségek megmozdításában egyre elterjedteb-
bé vált az „önálló regionális fejlesztés" koncepciója. Ennek elméleti alapjait az
endogén fejl ődési modell dolgozta ki (Rechnitzer 1994). Az új területi politikák
homlokterébe a térségek, a régiók adottságai kerültek, amelyek a fejlesztésekhez
mint belső, endogén erő források állnak rendelkezésre, és megfelel ő körülmények
között aktivizálhatók.
Ez az elmaradott térségek fejlesztésének egy olyan stratégiája, amely a meglév ő
forrásokra és lehetőségekre épít. Az önállóság ebben az összefüggésben azt jelenti,
hogy a térség fejl ődését első sorban az ott él ő embereknek, az ő tudásuknak és
képességeiknek kell meghatározni. Ennek megfelel ő en megkülönböztetett figyelem
irányul a már meglév ő ötletek vizsgálatára és megvalósítására, valamint a helyi
kezdeményezések támogatására.
Ausztriában a nyolcvanas évek folyamán sikeresnek bizonyult a modell
alkalmazása. Ezt egy regionális intézményhálózat, egy decentralizált tanácsadói
hálózat kialakítása alapozta meg. Ezek az „intermedier" szervezetek közvetít őként
tevékenykedtek a regionális kezdeményezések és a politikai adminisztrációs
rendszer (közigazgatás, támogatási helyek stb.) között, gondoskodtak a szintek
közötti jobb információáramlásról.
A magyar és az osztrák felel ő s szervek (KTM, Vas Megyei Önkormányzat,
Osztrák Kancellária Hivatal, Osztrák—Magyar Területfejlesztési Kormányközi
Bizottság) az „önálló regionális fejlesztés" Ausztriában alkalmazott modelljét egy
kísérleti program keretében Vas megyében kívánták a magyar viszonyok között
adaptálni. A szervezeti kereteket a Vas Megyei Elmaradott Térségi Önkormány-
zatok Szövetsége (VETÖSZ), melyet 93 helyi önkormányzat alapított, és a
VETÖSZ által Vasváron létrehozott REGINNOV tanácsadó iroda adta. Az osztrák
ÖAR-Regionalberatung egy know-how program keretében két éven keresztül
képezte a REGINNOV hat munkatársát havi egyhetes workshopok keretében a
helyi kezdeményezéseken alapuló fejlesztések menedzselésére.
A know-how program részeként, az osztrák szervezet a NYUTI-t bízta meg olyan
térségfelmérés elkészítésével, amely a REGINNOV tanácsadó munkáját hivatott
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s 2 A területi tervezés kihívásai ... 33
megalapozni. A felmérésnek be kellett mutatnia Vas megye elmaradott térségeinek
gazdasági és szociális helyzetét, rá kellett mutatnia a térség gyengeségeire és
hiányosságaira, fel kellett tárnia a kedvez ő adottságokat.
A térség alapos feltérképezését egy háromhetes terepbejárás alapozta meg. A
NYUTI-s csapat hetente váltva a táborhelyét településr ől településre (79 község, 3
város) bejárta az érintett térséget a Vendvidékt ől az Őrségen, a Rába-völgyön
keresztül a Hegyhátig és Kemenesaljáig. Személyes interjúk és kérdőívek készültek
valamennyi polgármesterrel, valamint az egyéni vállalkozók kivételével
valamennyi gazdasági szervezettel.
A vizsgálat eredményei a kedvez ő tlen adottságok feltárásában az alábbiakban
összegezhetők (Rechnitzer 1991):
— gyenge mezőgazdasági adottságok;
— jelentéktelen ipari, termel ői bázisok, kevés gazdasági szerepl ő;
— aprófalvas és funkcióhiányos településhálózat;
— csökkenő és aktivitását jelentősen vesztő népesség;
— centrumok hiánya, gyenge elérhet ősége;
— minimális interregionális kapcsolatok, az azokat lehet ővé tevő infrastruktúra
kiépületlensége.
A mikrotérségek megújításánál számba vehető erőforrások:
— kedvező természeti és települési környezet;
— emberi kapcsolatokban gazdag, nyitott lokális közösségek;
— bizonyos termelési-tevékenységi kultúrák megmaradása;
— egyes települések meginduló rehabilitációja;
— a nyitottá váló határok következtében er ősödő tranzit idegenforgalom serkent ő
hatásai.
A VETÖSZ szerepét a területfejlesztési törvény hatályba lépését követ ően (1996)
a KSH kistérségenként megalakult önkormányzati térségfejlesztési társulások
vették át. A REGINNOV több ágazatot (gazdaság, humán er őforrás, környezet stb.)
átfogó tevékenysége napjainkra letisztult, dönt ően humánerőforrás-fejlesztéssel —
tanulmányok, koncepciók, képzési programok készítése és lebonyolítása —
foglalkozik. Az elmúlt évtized során szoros munkakapcsolat alakult ki az Iroda és a
NYUTI 1993-2000 között szombathelyen m űködő Vas Megyei Kutatócsoportjával.
A bemutatott példák kétféle modellt követtek. Az egyik modellben a vizsgált
térség, témakör alapos feltárásának bázisán a kutatók a (politikai) döntéshozók
számára fogalmaztak meg javaslatokat az adott térség, témakör fejlesztése
érdekében. A másik modell egy decentralizált területfejlesztési intézmény
létrehozásának és működésének feltételeit alapozta meg. A kutatási metodika is két
irány követett. Az átfogó térségi vizsgálatok empirikus anyagát az adott terület
személye bejárása során készített interjúk és személyesen lekérdezett kérd őívek
adták. A határ menti kutatásban pedig a kulcsszerepl őkkel készített interjúk, az
önkitöltéssel készült kérdőívek és a közös kutatási workshopok biztosították a
kutatás információs bázisát.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
34 Lordos Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
Ennek a szakasznak az összegzéseként megállapítható, hogy a fenti munkák az új
típusú kutatásfinanszírozáson túl biztosították, hogy a NYUTI kutatások az Észak-
Dunántúl alapos ismeretére, kiterjedt saját empirikus vizsgálatokra
támaszkodhattak. Ez emelte az intézet reputációját mind a térségben, mind nemzeti
szinten. Ugyanakkor hozzájárult az egyes kutatók tudományos ambícióinak
kiteljesítéséhez is, hiszen az egyes kutatások lehet őséget biztosítottak arra, hogy a
mérsékelt költségvetés ű kutatási alapok megalapozó, elméleti jelleg ű munkáit
gazdag empirikus vizsgálatok támogassák.
A stratégiai szemlélet megjelenése a területfejlesztési tervekben
Ez a fejezet a tervezési rendszer megújításának az EU csatlakozásból és a
Maastricht-i szerz ődésb ől fakadó követelményekb ől, a stratégiai tervezés
módszerének hazai megalapozásából indul ki. Ez a szemlélet el őször a kilencvenes
évek első harmadában az I. Phare Területfejlesztési Program keretében, EU
szakértők közreműködésével kistérségi (10 kiválasztott térségfejlesztési szövetség)
és megyei koncepciók (Szabolcs-Szatmár-Bereg) készítésénél érvényesült 4.
A kísérleti program célterületei a kistérségek és a megyék voltak. Ugyanakkor
éppen Maastricht hatásaként várható volt a megyéknél nagyobb területi egységek, a
fejlesztési-statisztikai régiók el őtérbe kerülése. Az 1994-1999-es EU
tervidőszakban jelentősen növekedett a Strukturális Alapokból biztosított források
nagysága (2. táblázat), melynek célterülete, elosztási bázisa a NUTS 2 szint. A
források felhasználásának alapja az érintett régiókban elkészített területfejlesztési
stratégia volt. Ez arra ösztönözte a kormányzatot, hogy meghatározott
mintarégiókra kezdje meg területfejlesztési koncepciók készítését. A KTM
megbízásából 1993-ban az RKK Alföldi Tudományos Intézete (ATI); egy négy
megye és magánszemélyek által létrehozott fejlesztési alapítvány kezdeményezésére
1992 és 1996 között Dél-Dunántúlra az RKK Dunántúli Tudományos Intézete (DTI)
készített fejlesztési koncepciót (11rubi 1997b).
Az 1995. év elején a KTM felkérte a NYUTI-t egy, az uniós szemléletben készül ő
minta regionális területfejlesztési koncepció vázlatának kidolgozására. Ehhez
háttérként egy ábrát adott át a megbízottnak, amely az EU területfejlesztési
tervezésének sémáját tartalmazta. Ennek lényege az volt, hogy a tervezést egy
folyamatnak tekintette, amely egy adott térség társadalmi-gazdasági-környezeti
helyzetének feltárásával indult, és ugyanezen tényez őkben bekövetkezett változások
monitoringjával zárult. Tehát a visszajelzés egyúttal indítja az új tervezési ciklust.
Ennek hátterében az EU költségvetési és ezen belül az EU területfejlesztési
politikájának megvalósítását segít ő Strukturális Alapok tervezési ciklusai állnak.
Ennek időtávja ciklusról ciklusra változik, de jellemz ően egy nemzeti szintű
választási ciklusnál (általában 4 év) hosszabb, de két ciklusnál rövidebb id őszakot
fog át5 . Ennek célja az, hogy a hosszú távra, konszenzus alapján megfogalmazott
célok megvalósítását ne befolyásolják a választásonként el őfordulható politikai
kurzusváltások.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 35
A két értékelés közötti id őszakban először az adott térség jöv őképét és hosszú távú
(10-15 év) célkit űzéseit megfogalmazó koncepció, stratégia készül el. Ennek
bázisán a folyamat kettéválik, és a tervezés folytatódik egyfel ől a stratégia
meghatározott tervid őszakra szóló programozásával (területfejlesztési program
készítése), másfel ől a megvalósulás keretfeltételeit biztosító szabályozás kialakí-
tásával (területrendezési terv készítése). A NYUTI a területfejlesztési koncepció
metodikájának kidolgozására, majd a koncepció elkészítésére kapott megbízást.
2. TÁBLÁZAT
A Strukturális Alapok célja és forrásai 1989-2006 (milliárd euró)
(Objectives and Distribution of Structural Funds and Cornmunity Initiatives
1989-2006 (billion Euro)
Cél 1989-1993 1994-1999 2000-2006
1. célterület: Az elmaradott régiók fejl ődésének 37,0 94,0 135,9
elősegítése
2. célterület: Az ipar hanyatlásával súlyosan érintett 6,4 15,3 22,5
régiók átalakítása
3. célterület: A tartós munkanélküliség leküzdése, a 7,2 15,2 24,1
fiatalok munkába állásának segítése
4. célterület: A foglalkoztatottak alkalmazkodá-
sának megkönnyítése az új termelési rendszerekhez
5a. célterület: a mez őgazdaság szerkezeti 3,3 6,1
átalakításának segítése
5b. célterület: a mez őgazdasági területek 2,7 6,9
fejlődésének elősegítése
6. célterület: a rendkívül alacsony néps űrűségű 0,7
régiók segítése
Strukturális Alapok összesen 56,6 138,2 182,5
Kohéziós Alap (1994-től) 15,1 18,2
PESCA (1994-1999)/Speciális halászati támogatás 0,3 1,1
(2000-től)
Innovatív intézkedések támogatása 0,4 1,0
LEADER program (1991-től) 0,4 1,4 2,0
INTERREG program (1990-től) 0,9 2,9 4,9
EMPLOYMENT-I-ADAFT (1990-1999)/EQUAL 0,5 2,8 2,8
program (2000-től)
URBAN program (1994-től) 0,8 0,7
Más Közösségi Kezdeményezések együtt 4,6 5,2 -
Közösségi kezdeményezések Összesen 6,4 13.1 10,4
Összes strukturális beavatkozást segítő támogatás 63,0 I 67, I 213,2
1989-1993: Strukturális Alapok 1998. évi áron, Közösségi kezdeményezések 1993. évi áron;
1994-1999: 1994. évi áron;
2000-2006: 1999. évi áron.
Megjegyzések: A 2000-2006-os időszakban a célterületek száma a korábbi ötr ől háromra csökkent:
1. célterület: Az elmaradott régiók fejlesztésének el ősegítése
2. célterület: A hanyatló ipari, rurális, halászati és problémás városi térségek támogatása
3. célterület: A korszerű oktatási, képzési és foglalkoztatási rendszerek adaptálása, aktív foglalkoztatáspolitika
A PESCA halászati támogatás 1994-1999 között m űködő közösségi kezdeményezés volt, azok a régiók
kaphatják, amelyek nem tartoznak az I. célterületbe.
Forrás: Forman (2000) 145-146. o. és Horváth (1998) 347. o, alapján saját szerkesztés.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
36 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
A kijelölt terület is speciális volt, hiszen Északnyugat-Dunántúl néven Győr-
Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megyéket foglalta magában. Ennek a
területi összetételnek volt egy olyan motivációja, hogy az 1995-1999 közötti
időszak magyar—osztrák PHARE CBC megyéi közé bevonva Veszprém megyét,
esetleg ez a megye is, mint egy NUTS 2 szint ű régió része, kedvezményezettjévé
válhat ennek a Közösségi Kezdeményezésnek.
Az 1995 februárjában Gy őrben a Megyeházán bemutatott és az érintett
minisztérium és megyék szakembereivel megvitatott koncepció-vázlat integrálta az
EU-s tervezési folyamatábra, az RKK által addig készített két regionális fejlesztési
koncepció, a PHARE Területfejlesztési Mintaprogram keretében, EU-s szakért ők
segítségével készült Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területfejlesztési koncepció,
valamint a több évtizedes múltra visszatekint ő vállalati stratégiai tervezés elemeit.
Ez a vázlat azonban számos új elemet is tartalmazott (1. ábra):
— Pontosan definiálta a helyzetfeltáró szakasz vizsgálati területeit, gondosan
szétválasztva a küls ő és a belső környezet értékelését.
— A külső környezet elemzésében a versenyképesség vizsgálatára helyezte a
hangsúlyt. Erre önálló metodikát fejlesztett ki (2. ábra). A külső környezet
értékelése több réteg ű volt: Először összevetette a megye főbb társadalmi-
gazdasági mutatóit az EU átlaggal, majd elhelyezte a megyét az országos
folyamatokban.
— A belső adottságok vizsgálatánál a hagyományos ágazati elemeket — humán
erőforrások, gazdasági bázis, infrastruktúra és a kilencvenes évek els ő felétől a
környezet — kiegészítették a NYUTI innovációs kutatásainak új elemei, az
évtized elején elindult olyan társadalmi innovációk bemutatása, mint a civil
társadalom kezdeményezései vagy a kistérségi fejlesztési szövetségek.
— Már a koncepció megvalósíthatóságára is gondolva elemzés készült a
területfejlesztési szerepl ők erőforrás kapacitásairól.
— A helyzetelemzést összegz ő SWOT analízist nem követte azonnal a jöv őkép
és a koncepció kifejtése, hanem a nemzetközi regionális kutatási irodalomban
a kilencvenes évek els ő felétől terjedő ún. forgatókönyv elemzési technika
alkalmazásával 6 különböző fejlődési utakat vázoltak a tervez ők.
— Maga a koncepció nem csupán a fejlesztési akciók ágazati gy űjteményeként
jelent meg, hanem egy többszint ű rendszert alkalmazott (Lados—Rechnitzer
1997a):
— Az előző munkafázisokra támaszkodva megfogalmazta az adott térség
jöv őképét, majd a jövőkép megvalósítását segít ő prioritásokat és
intézkedéseket.
— Az intézkedéseket, els ősorban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei
koncepcióban alkalmazott módszert adaptálva és továbbfejlesztve, szinte
programozási szintig előkészítve fogalmazta meg: a probléma és a
szükségletek bemutatásától, az intézkedés leírásán keresztül a megvaló-
sítás javasolt menedzsment-szervezetének, lehetséges forrásainak és a
kapcsolódó tervezési munkák meghatározásáig.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 • 2 A területi tervezés kihívásai ... 37
Planning in Strategic App roach)
Forrás: Rechnitzer J. 1995.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
38 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
2. ÁBRA
A regionális versenyképesség tényez ői
(The Factors of Regional Competitiveness)
—Becsült GDP Területi jöve-
—Beruházások --> delmek
—Munkanélküliség Foglalkoztatás Gazdaság telje-
—Iparosodottság szintje sítőképessége
—Ipari export Külföldi piacok
♦ elérhetősége
— A szolgáltató szektorban
foglalkoztatottak száma
— A fejlett üzleti szolgáltató Tercier szektor
szek-torban foglalkoztatottak
száma
— bankrendszer
A Fejlesztési
adottságok
—Vállalkozások terjedése Vállalkozás és
-111>
— Külföldi tőke tőkeaktivitás
— A felsőoktatásban részt vev ő — 1> Képzettség
hallgatók száma
— Népesség száma
—Vándorlások --> Humán
—Nyugdíjasok száma erőforrások
— Egészségügyi szolgáltatások
sörűsége
—Lakásépítés Háztartások Regionális
aktivitása vonzerők
— Budapest elérhet ősége Kommunikáció
— Telefonellátottság szintje
Forrás: Rechnitzer (1995).
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 39
- Az egyes intézkedéseket a térség differenciált területi sajátosságaiból
fakadóan kistérségi szinten csoportosított beavatkozási területekhez
kötötte. A koncepció tudatosan vállalta, hogy az innováció-orientált és
az endogén erőforrásokra támaszkodó területfejlesztési politikára építi a
térség fejlesztési stratégiáját.
- Tudatosítva azt, hogy egyes akciók csak nemzeti szinten kezelhet ők, a
koncepció külön foglalkozott az országos kompetenciába tartozó, a
térség számára kiemelked ő fontosságú projekt szintű javaslatokkal.
- A koncepció jelezte a megvalósítás lehetséges kereteit, kitért a
monitoring szerepére és tartalmára.
A progresszív metodika nem csupán a kezdeményez ő KTM, de a folyamatba
bevont megyék tetszését is elnyerte. Így a KTM mintarégiós koncepció
megfogalmazására vonatkozó megbízása mellé csatlakozott Gy őr-Moson-Sopron,
Vas és Veszprém megye önkormányzata is saját megyéik fejlesztési
koncepciójának elkészíttetésével. A kib ővülő források, a párhuzamosan folyó
tervezés tette lehet ővé, hogy az egyes koncepciók széles szakért ői kör bevonásával
és többszint ű empirikus felmérésekkel megalapozottan, ugyanakkor egységes
metodika szerint készüljenek. Ez biztosította a mintarégió és a megyék
koncepcióinak az összhangját, kohézióját is.
A megyei koncepciók készítésének sajátosságai
Tartalmilag a mintarégiós koncepció a legizgalmasabb, amelynek f őbb
háttértanulmányait és a stratégia egészét a Tér és Társadalom (TÉT) 1997/1. száma
mint tematikus kötet tartalmazza és teszi hozzáférhet ővé a szakmai közönség és
más érdekl ődők számára. A koncepció készítésének folyamatát tekintve azonban az
egyes megyei koncepciók összevetése mutat számos érdekességet és tanulságot.
Ebbe az értékelésbe a fenti összetett tervezési programon túl számba vesszük a Fejér
megye hosszú távú területfejlesztési koncepcióját is, amely már a korábban indított
megyei koncepciók készítésének tapasztalatait is figyelembe vette (3. táblázat).
A mintarégió megyéiben egységesen 1995 májusában kezd ődött meg a munka. A
befejezés azonban rendkívül eltér ő volt. Győr-Moson-Sopron megyében 1996
júniusában még a megbízó megyei önkormányzat fogadta el a koncepciót, amelyet
a következő hónapban „apportált" a frissen megalakult megyei területfejlesztési
tanácsba. Így az MTT 1996. évi els ő pályázati kiírásánál már a koncepciót
tekintették a pályázati elbírálás irányt űjéneks.
Veszprém megyében 3, Vas megyében 4 éves átfutással nyert elfogadást a
koncepció. Veszprém megyében az elhúzódás oka a menet közben megalakult
MTT, majd a kötelező egyeztetési eljárásról szóló miniszteri rendelet volt 9. Bár a
megyei önkormányzat volt a megrendel ő, az időközben hatályba lépett
területfejlesztési törvény a területfejlesztési koncepciók készítésének feladatát az
MTT-k hatáskörébe utalta. Így az a furcsa helyzet fordult el ő, hogy a koncepció
készítését a megyei önkormányzat finanszírozta, de az elfogadásról a végs ő szót az
MTT mondta ki.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
40 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 41
1996 őszén az MTT plusz feladatokat határozott meg — kistérségi és ágazati
egyeztetések — a tervez ők számára. 1996 decemberében elfogadást nyert a
koncepciók kötelező egyeztetési eljárásának szabályozása, így a folyamatban lév ő
koncepciót a megbízók ennek a rendszernek is megfeleltették. Így 1997 őszére
alakult ki a koncepció azon változata, amelyet 1998. januárban a megyei
önkormányzat, majd februárban az MTT is elfogadott.
Vas megyében a csúszást más tényez ő okozta. Ott a megyei önkormányzat elnöke
(aki a törvény szerint egyben az MTT elnökévé is vált) javaslatára átmenetileg
leállították a tervezési munkát. Álláspontja szerint a megyei koncepciónak alulról
kell építkeznie, s ez véleménye szerint csak akkor megvalósítható, ha el őször
elkészül a megye valamennyi kistérség fejlesztési társulásának fejlesztési
koncepciója.
Az álláspont azért nehezen elfogadható, mert a megyei koncepció nem egyszer űen
a kistérségi koncepciók összefésülése. Vannak országosan, regionálisan, megyei,
kistérségi és helyi szinten megoldható feladatok. Ezért a megyei szinten vannak
sajátosan megjelen ő fejlesztési igények is. Másoldalról a megyei programot a
megye települési önkormányzatainak teljes kör ű megkérdezése alapozta meg, tehát
szándékaik, elvárásaik beépültek a formálódó koncepcióba. Harmadrészt a
koncepció időszakonkénti monitoringja biztosítja, hogy az id őközben elkészült
ágazati és területi tervek beépüljenek a koncepcióba.
Fejér megyében, a már meglév ő tapasztalatok bázisán és a jó el őkészítettség miatt
a koncepció készítés-elfogadás átfutási ideje mindössze háromnegyed év volt. Fejér
megye esetében a megbízó már az indulásnál is az MTT volt.
Nem mindegy, hogy milyen alapokkal indul egy átfogó koncepció készítése.
Győr-Moson-Sopron megye esetében gazdag háttéranyag állt a tervez ők
rendelkezésére. A megyei önkormányzat önként vállalt feladatként megtartotta a
volt megyei tanácsi tervosztály egy kis szeletét, és tudatosan ágazati és kistérségi
koncepciók készíttetésével készült a jöv ő területfejlesztési feladatainak megalapo-
zására.
Az ellenkező példát Veszprém megye szolgáltatta, ahol az önkormányzati
rendszerre való áttérés kezdetét ől napjainkig a megyei önkormányzat a
megyerendszer fenntartásának élharcos szerepét vállalta, szervezve a Megyei
Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) munkáját és a MÖSZ folyóiratának, a
Comitatusnak a megjelenését. Ugyanakkor a megye megbízásából nem készült
egyetlen ágazati vagy kistérségi koncepció sem 1990 és 1996 között. Fejér
megyében a székesfehérvári Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (RVA)
által készített kistérség fejlesztési koncepciók jelentettek biztos alapot a koncepció
készítéséhez.
A mintarégiós programmal együtt készül ő megyei koncepciók esetében a NYUTI
egy széles szakért ői stábbal dolgozott, amelyben a NYUTI és a partnerszervezetek
között közvetlen és rendszeres volt a kapcsolat. Fejér megyében csupán két
szervezettel állt a vezet ő tervező kapcsolatban (RVA, MTESZ Fejér Megyei
Szervezete), és ezek a partnerszervezetek biztosították további megyei szakért ő
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
42 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
szervezetek és személyek bevonását a folyamatba. A korábban kialakult helyi
kapcsolatrendszereknek köszönhet ően ez egy jól működő hálónak bizonyult a
tervezés során, és a koncepció megyei fogadtatását is nagymértékben segítette l° . A
kétféle munkaszervezés a tervezésben résztvev ők összetételére is hatással volt. Míg
a mintarégiós koncepció körébe tartozó tervezési munkáknál nagyjából a stáb felét
a NYUTI és az RKK kutatói adták, addig a Fejér megyei koncepció esetében ez az
arány a résztvev ők egynegyedére csökkent.
A stratégiai tervezés a szereplőkre épít, azok jöv őképét kíséreli meg
összekovácsolni. Ez egy folyamatos kapcsolatrendszert, részvételt, együttdolgozást
kíván meg a tervez őktő l a területrendszer elemeivel és a szerepl őivel. Az elméleti
modellel nincsen baj, a tervezésbe a szerepl ők minél szélesebb körét be kell vonni.
A baj ott kezdődik, hogy kik legyenek a tényleges partnerek, kik jelenítik meg a
területrendszer alkotóit, annak egyes alrendszereit, milyen mérték ű képviseletet,
„beleszólást" kapjanak a terv kidolgozásához, és persze megvalósításába. A
lehetséges szerepl ő k az önkormányzatok és intézményeik, az ágazati dekoncentrált
szervezetek, a gazdaság, a nonprofit szféra és a lakosság. Kutatási tapasztalataink
azt mutatják, hogy a területi szintek növekedésével a bevonható szerepl ők száma
csökken, azok egyre áttételesebb intézményrendszerekben jelennek meg. Így a
vélemények és akaratok érvényesítési terei a nagyobb területi egységek tervezése
során mérsékl ődnek (Rechnitzer 1998).
Módszertanilag is érzékelhet ő egy váltás a korai és kés őbbi koncepciók készítése
között. A korábbiak esetében a helyzetfeltáró szakért ői tanulmányokat a kutatók
készítették, valamint teljes kör ű önkormányzati, mintavételen alapuló vállalkozási,
valamint ún. prominencia kérd őívek l 1 tesztelték az adott megye területfejlesztési
elképzeléseit. A kérd őívek azonban els ő sorban nem a szabadon futó ötleteket
gyűjtötték össze, hanem a kutatók által javasolt fejlesztési listákat rangsoroltatták a
megkérdezettekkel. Fejér megyében — els ő sorban az ágazati — szakért ői
tanulmányokat megyei ágazati szakemberek készítették. A fejlesztési javaslatokat
pedig ágazati és kistérségi workshopok keretében gy űjtötték össze a tervez ők,
amiket az er ő s megyén belüli kapcsolatrendszerrel bíró RVA szervezett.
A kezdeti koncepciók munkafolyamatában a prekoncepció elkészítése volt az a
munkafázis, amely szélesebb kör ű egyeztetésen ment keresztül. Míg a korábbi
munkarészeket csak az adott megye Területfejlesztési Bizottsága tárgyalta, addig a
Prekoncepciót, amely magában foglalta a megye jöv őszervezésének lehetséges
forgatókönyveit is, már valamennyi bizottság, az önkormányzat közgy űlése,
valamint KSH kistérségenként szervezett workshopok is megvitatták. Ennek a
munkafázisnak az volt a szerepe, hogy a felvázolt jöv őképek közül válasszon a
megye, majd a tervez ő k a választott forgatókönyv mentén dolgozták ki a
koncepciót.
A Győ r-Moson-Sopron megyében még tisztán m űködő modellt Veszprém
megyében megzavarta, hogy az els ő munkaszakaszok id őbeli eltolódásával az MTT
is belefolyt a tervezési folyamat felügyeletébe. Ennek hatására a kistérségeken
kívül, egy-egy workshop keretében a gazdasági kamarák és a megyei MTESZ
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 43
közreműködésével a különböz ő ágazati szerepl ők is megvitatták a Prekoncepcióig
elkészült munkarészeket.
Az időközben hatályba lépett kötelez ő egyeztetési eljárás miatt a megszólítottak
köre még jobban kitágult. Annak során ugyanis a minisztériumoktól, az ágazati
DEKO-któl, valamint a megye valamennyi települési önkormányzatától, s őt a
szomszédos megyék MTT-it ől is írásos véleményt kellett kérni. Erre a megszólított
szervezeteknek 60 nap állt rendelkezésére. A beérkezett véleményekr ől összegzést
kellett készíteni és megválaszolni, hogy az adott észrevétel beépült-e a
koncepcióba. Ha nem, akkor indokolni kellet, hogy miért nem. Ebben a tanulási
időszakban az észrevételt beküld ők általában magukat keresték a koncepcióban és
jelezték, hogy hol, milyen súllyal kellene szerepelniük 12. Általában az ágazati
minisztériumok és DEKO-k többsége megküldte a véleményét, míg az
önkormányzatok többségét mérsékelt aktivitás jellemezte.
Érdekes megemlíteni, hogy mekkora írott anyag keletkezett az egyes koncepciók
készítésekor. A Gy őr-Moson-Sopron megyei stratégia egyes munkafázisaiban
elkészült kötetek összesen több mint ezer oldalt tartalmaztak, amelyet további
mintegy 2000 oldalnyi háttértanulmány támogatott. Ezt a hatalmas mennyiség ű
anyagot minden bizonnyal összesen két ember — egyrészt a kötetek szerkeszt ője,
másrészt a megbízó képvisel ője — olvasta el a megyében. Veszprém megyében
hasonló volt a helyzet, igaz ott az elhúzódó tervezési folyamat miatt a koncepciónak
a végleges változat el őtt három munkaanyaga készült egyenként nagyjából 80-100
oldal terjedelemben, valamint a háttértanulmányok összes terjedelme is nagyjából a
Győr-Moson-Sopron megyei fele volt.
Fejér megyében egyértelm ű törekvés volt a tervezési dokumentum teljes
terjedelmének rövidítésére a széles körben való megismertetés érdekében. Ezt
elsősorban a háttértanulmányok terjedelmének limitálásával igyekeztek megvaló-
sítani a tervezők, de még így is a koncepció négy kötete összesen meghaladta az
500 oldalt. A kés őbb készülő koncepcióknál már belépett a rövid összefoglalók
készítésének igénye. Így a döntéshozók általában már csak azt kapták meg
közvetlenül, de a megbízónál több példányban meglév ő teljes dokumentumot is
elkérhették, ha egészében kívánták látni a koncepciót a felmérésekt ől a stratégia
meghatározásáig.
Összegzésként megállapítható, hogy ez az id őszak egyértelműen jelzi a NYUTI
úttörő szerepét, hiszen az északnyugat-dunántúli minta stratégia készítéséhez
kialakított módszertan épült be a területfejlesztési koncepciók készítésének nemzeti
szintű szabályozásába 13 . Ugyanakkor a stratégia készítés háttere az egyes térségeket
tekintve rendkívüli módon különbözött, és maga a módszertan is egy folyamatos
fejlődési pályát írt le. A tapasztalatok összegzése két szinten is megtörtént erre a
periódusra. Egyfelől az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési stratégiája a
szakmai közönség számára hozzáférhet ővé vált a TÉT speciális számaként
(1997/1), másfel ől a NYUTI országos konferenciát rendezett a területfejlesztési
koncepciók — nemzeti, regionális, megyei, kistérségi és település szint ű —
készítésének tapasztalatairól (Gy őr, 1997. április 3-4.). A konferencián
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
44 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
elhangzottakat az egyes szekciók vezet ői összegezték a TÉT 1997/3. számában
(Hrubi 1997a; Szörényiné 1997b).
Tervezési konzorciumok: szükség vagy kényszer?
Az EU támogatáspolitikájában kiemelt szerepe van a partnerségnek. Ezt
igyekszik érvényesíteni mind a beruházási, mind a tervezési-kutatási jelleg ű
tevékenységeknél. Ez utóbbi esetben, különösen a több országot átfogó projektek
esetében jellemz ő, hogy tervez ői-kutatói konzorciumok valósítják meg a projektet.
A dolog lényege az, hogy egy adott szervezet nem képes egy komplex feladat
valamennyi részterületének megoldására. Különösen igaz ez a területfejlesztésre,
amely horizontális módon számos ágazatra fejti ki hatását. Így többféle szakmai
háttérrel rendelkez ő szakértő bevonása szükséges a projekt megvalósításába.
Nemzetközi projektek esetén a témába bevont országok, régiók legjobb ismer ői az
adott területen tevékenyked ő hazai szervezetek. Ezért az EU Közbeszerzési
Értesítő ben közzétett projektfelhívásokat követ ően megsokszorozódik a
konzorciumépít ő, partnerkeres ő levél, telefon, fax és e-mail forgalom Európában. A
konzorciumba való bekerülés alapfeltétele, hogy a pályázó szervezet — valamely
tématerületen — Brüsszelben regisztrált szakért ői szervezet legyen 14. Az utóbbi
években a hazai pályáztatási gyakorlatban is elterjedtté vált, hogy adott feladat
elvégzésére els ő sorban konzorciumok pályázatát fogadják be. A kilencvenes évek
közepétő l a NYUTI számos nemzetközi és hazai megkeresést kapott tervez ői
konzorciumokban való közrem űködésre.
A konzorcium többnyire jó megoldás a sokféle szakértelmet, illetve területi
ismeretet igényl ő feladatoknál. Számos esetben azonban inkább kényszernek érzik a
résztvev ő k ennek a formának az alkalmazását. Az alábbiakban a konzorciumban
történő tervezés három megközelítését tárgyaljuk a NYUTI példáján:
— hazai feladatok hazai partnerekkel;
— külföldi szakért ő k által vezetett hazai projektek;
— transznacionális projektek nemzetközi stábbal.
Hazai konzorciumok — hazai projektek
A területfejlesztési törvény hatályba lépését követ ő en sorra alakultak a megyék
önkéntes szervez ő désével a regionális fejlesztési tanácsok 15. Ez 1998-ig az ország
teljes lefedettségével megvalósult. Néhány megye (pl. Zala, Pest) és Budapest a
törvény specialitásai miatt több régiónak is tagjává vált. Mivel a törvény a
regionális tanácsok egyik f ő feladataként a régió fejlesztési dokumentumainak
elkészítését jelölte meg, több régió is megkezdte hosszú távú fejlesztési
stratégiájának kidolgozását. A NYUTI f ő vizsgálati területét érint ően a Nyugat-
Dunántúl PHARE CBC, míg a Balaton és a Közép-Dunántúl a központi TFC
forrásaira támaszkodva hirdette meg tervezési pályázati felhívását.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 45
A Nyugat-Dunántúlon a megrendel ő az FVM Phare Programirányító Iroda volt.
A projekt megvalósítóját meghívásos pályázat keretében választották ki. A
megbízást a Pylon Kft. vezette konzorcium nyerte el, amely dönt ően budapesti
székhelyű szervezeteket tömörített. A munkába helyi szakért őket is bevontak. A
tervezés közvetlen felügyeletét, a tervez őkkel történő kapcsolattartást, a régiót
alkotó megyék által delegált területfejlesztési szakemberek látták el. Ez lényegében
a PHARE projektek esetében megkövetelt „Steering Committe" (Irányító
Bizottság) vagy „Steering Group" (Irányító Csoport) létrehozását és m űködtetését
jelentette.
A hazai finanszírozású projektek esetében nyílt pályázati felhívást tett közzé az
érintett RFT. Egyfajta társfinanszírozási elv érvényesítése érdekében azonban a
pályázónak a teljes tervezési költség egy meghatározott hányadát saját forrásból
kellett vállalnia. A 30-40 MFt érték űre becsült munkák saját forrás igénye egy
NYUTI jellegű, költségvetési pénzekre támaszkodó szervezet számára szinte
elérhetetlenné tette pályázat közvetlen benyújtását. Mindkét jelzett régió esetében a
NYUTI által elkészített tematikával pályázott és nyert a Balatoni (BRFT), illetve a
Közép-dunántúli Regionális Fejlesztési Rt. (KDRFT). A tervezési munka közvetlen
felügyeletét az Országos Területfejlesztési Központ (OTK) régió igazgatója látta el.
A nyertes szervezetek a munkát — az OTK ösztönzésére — a koncepció vázlat
egyes munkarészeire kiírt meghívásos pályázatok alapján létrejött konzorciummal
kívánták megvalósítani. Ez a modell tisztán a Balaton koncepció esetében
érvényesült. A NYUTI a helyzetfeltáró munkarészek és a koncepció elkészítésére
kapott megbízást. A munka min őségbiztosítását, az egyes munkarészek szerkesztését
tekintve a NYUTI vezet ő tervezői feladatokat is ellátott. A többi munkarészt (pl. a
koncepció megvalósításának szervezeti rendszere, finanszírozása, marketing
koncepciója) más, a pályázatok alapján kiválasztott szervezetek végezték el.
Ugyanakkor a korábbi tervezési projektekhez képest alapjaiban eltért a NYUTI
pozíciója. Mind befelé, mind kifelé a BRFT jelent meg a projekt vezet őjeként:
— ellátta a projekt, illetve az egyes munkacsapatok közötti koordinációt;
létrehozta és m űködtette a neves, nemzetközi és EU tapasztalatokkal
rendelkező szakembereket magában foglaló Tanácsadó Testületet;
- szervezte és vezette a térségi szerepl ők tervezési folyamatba történ ő bevonását
segítő workshopokat;
— sajtótájékoztatókat szervezett, és tartotta a médiákkal a kapcsolatot;
— biztosította az OTK felé szükséges információk átadását, illetve a Magyar
Államkincstárral (Kincstár) kapcsolatos feladatok (finanszírozási szerz ődés)
ellátását.
A KDRFT a Közép-dunántúli koncepció megvalósításában sokkal inkább a
közepes nagyságú PHARE CBC projekteknél alkalmazott „ Framework
Contractor" (Keretszerz ődő Szervezet) szerepet látott el. Nem törekedett a projekt
szakmai vezetésére, hanem kiválasztotta a tervet elkészít ő csapatot és elvégezte a
projekt adminisztrációjával kapcsolatos szerz ődési (Kincstár) és jelentési (OTK)
teendőket. Klasszikusan a Keretszerz ődő Szervezet csak a vezet ő tervez őt választja
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
46 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
ki; míg a stábot a vezet ő tervez ő alakítja ki. Ez biztosítja, hogy egymással
együttmű ködésre képes szervezetek végzik el a feladatot. A közvetlen felkérések
következtében a tervez ői konzorcium nagyjából ugyanazon szerepl őkből állt,
kiegészülve a Fejér megyei koncepció készítésénél is közrem űködő szervezetekkel.
A NYUTI ezúttal is egyes fejezetrészek elkészítésére, és a vezet ő tervez ői
feladatok ellátására kapott megbízást. A balatoni munkához képest azonban ez
esetben az együttmű ködés keretein belül, szakmailag a NYUTI volt a projekt
felelő se. A balatoni tapasztalatok birtokában kicsit gördülékenyebb volt már a
kényszer társulás m ű ködése is. Ezt a tervezés folyamatába beépített két kétnapos
tervez ői workshop is segítette. A tervezési id őszakban megalakult KD RFÜ
belépése a koncepció készítés folyamatába segítette a kistérségi inputok beérkezését
és a koncepció elfogadottságának növelését a régión belül.
Mindkét projektet tekintve megállapítható, hogy a kényszerkonzorciumok
létrehozása nehézkessé teszi a tervezés megvalósítását. Lényeges különbségek
érzékelhet ő k azonban a két projekt lebonyolításában, menedzselésében. A BRFT a
projektet görgető, mozgató, s őt tervez ő, a projekt vezér szerepl őjeként jelent meg.
Ez abban is megmutatkozott, hogy valamennyi workshopon és Balaton Fejlesztési
Tanács (BFT) ülésen a koncepció el őterjesztője a BRFT volt, a tervez ők csupán
meghívottként voltak jelen. A Közép-Dunántúlon másfajta szereposztás,
pontosabban fogalmazva feladatmegosztás alakult ki. A projektgazda KDRFT
csupán a projekt működési kereteit biztosította, és részt vett a koncepciót formáló
fő bb rendezvényeken. A koncepcióval kapcsolatos közszereplések „terhét", a
szakmai munka koordinálását a vezet ő tervez ői feladatokkal megbízott NYUTI
viselte, illetve látta el. A média- és térségen belüli kapcsolatok ápolását pedig a
tervezési id őszakban megalakult KD RFÜ végezte.
A fenti két projektnek volt a társadalmi részvétel, a kötelez ő egyeztetési eljárás
szempontjából szakmailag is meghatározó jelent őségű újítása. Regionális szintü
tervezési dokumentumokkal kapcsolatban el ő ször történt meg, hogy az írásban a
koncepcióhoz beérkezett vélemények és javaslatok tételesen feldolgozásra kerültek.
A különböző szervezetek által küldött vélemények általában egy vagy több
témakörhöz kapcsolódóan számos észrevételt tettek. A vélemények mindegyikét
önálló javaslatként kezeltük a feldolgozás során, majd a koncepció témakörei
szerint rendezve egyenként, vagy csoportosítva válaszoltunk a felvetésekre.
Témakörönként külön választottuk azokat a javaslatokat, amelyek beépítésre
kerültek a dokumentumba. Ezek egy szövegváltozást mutató cellában a véleményt
alkotók számára jól követhet ő k voltak. Az egyes témakörök végén a dokumentum
szövegezését nem változtató, illetve a tervez ők által nem befogadott vélemények
indoklása helyezkedett el. Az így létrejött dokumentumok a koncepciók önálló
mellékletét képezték (Grosz—Lados—Rechnitzer—Tóthné Hermann 1999).
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 47
Külföldi konzorciumok — hazai projektek
Az elsajátítandó „EU-s leckék" sorába tartozott az egyes projektek
kedvezményezettjének és végrehajtójának a szétválasztása. Adott projekt
kedvezményezettje élvezi a megvalósult fejlesztés, elkészült tanulmány, terv
hasznát. A részére megítélt támogatást nem kapja meg közvetlenül, az sohasem
jelenik meg a számláján. A PHARE CBC Programirányító Irodával megkötött
támogatási szerződés, valamint a teljesítés igazolások alapján azt közvetlenül a
projekt végrehajtója kapja. Az összeg átutalója pedig vagy közvetlenül a
Programirányító Iroda vagy egy ún. keretszerz ődő szervezet („framework
contractor"). Ez a pénzügyi eljárás kizárja, hogy a kedvezményezett a megítélt
projekttől eltérő célokra is felhasználhassa a támogatást.
A projekt végrehajtója (beruházás kivitelez ője, tanulmány készítője) általában
tender, bizonyos összeghatár felett az EU-ban is meghirdetett közbeszerzési eljárás
keretében kerül kiválasztásra. Az 50000 euró-t meghaladó tervezési projektek
esetében ezt a Keretszerz ődő szervezet bonyolítja. A projekt típusától függ ően a
Brüsszelben regisztrált szakért ő szervezetek és szakért ők ún. rövid listájáról („short
list") választ projektvezet őt, aki rendszerint valamely EU tagországból származik.
A kiválasztott projektvezet ő készíti el a feladat végrehajtásának módszertanát,
amely tartalmazza a feladat megvalósításához szükséges szakért ők számát, szakmai
területeit és szükséges munkanap ráfordításait. A szükséges szakért őket a projekt
vezetője választja ki, de a Keretszerz ődő szervezet köt azokkal szerz ődést. A
kiválasztott szakért ők többsége rendszerint szintén valamely tagországból
származik. Magyarországi szakért őket, amennyiben rendelkeznek brüsszeli
szakértői regisztrációs számmal, rendszerint helyi koordinátori feladattal bíznak
meg. A szakmában eltöltött évek alapján a négy min őségi kategóriába sorolt
szakértők díjazásában 1:2,5-3 arány mutatkozik a külföldi szakért ők javára. Ez azt
jelenti, hogy egy többségében külföldi szakért őkkel megvalósuló tervezési projekt
2,5-3-szor kevesebb id őráfordítást bír el a hazai tervez őkkel bonyolított
projektekhez képest.
Az uniós támogatással megvalósuló, nem beruházási jelleg ű projektek egyik
sajátossága eddig az volt, hogy a források egy jelent ős hányada szakértői
tevékenységeken keresztül visszaáramlott a tagországokba. Így volt ez az 1995—
1999-ös INTERREG II — PHARE CBC keretb ől megvalósuló projektek esetében is.
A kisvállalkozás fejlesztés és a regionális politika témakörében, melyhez a területi
tervezés is tartozik, a birminghami székhely ű West Middlands Enterprise (WMEB)
nyerte el a PHARE országokban megvalósuló ilyen jelleg ű projektek lebonyolítását
az 1994-1999-es id őszakra. A jelzett id őszakban a WMEB mintegy 500 projekt
kezelését látta el a térség országaiban.
Ausztria taggá válását követ ően a Magyarország nyugati határszélén elhelyezked ő
megyék is felhasználóivá válhattak ennek a Közösségi Kezdeményezési forrásnak.
Később a programot kísérletképpen kiterjesztették nem EU-határ területekre is:
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
48 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
magyar—román és magyar—szlovák határ-, illetve a magyar—osztrák—szlovák és a
magyar—osztrák—szlovén hármashatár térsége (4. táblázat).
A PHARE CBC támogatás felhasználása ún. keretprogramokon keresztül történt.
A keretprogramok az adott id ő szakra meghatározták azokat a prioritásokat,
tématerületeket, illetve az azok közötti forrásarányokat, amelyekre fel kívánták
használni a támogatási keretet. Az oszták—magyar PHARE CBC program öt
prioritás mentén szervez ődött:
1. prioritás: Területi tervezés és fejlesztés (3%)
2. prioritás: Mű szaki infrastruktúra fejlesztése (31%)
3. prioritás: Gazdaságfejlesztés és együttm űködés (44%)
4. prioritás: Emberi er őforrás fejlesztés (9%)
5. prioritás: Természet- és környezetvédelem (3%)
4. TÁBLÁZAT
PHARE CBC programok Magyarországon
(PHARE CBC Programmes in Hungary)
Program Résztvev ő magyar megyék Partner régiók CBC forrás
(M euro)
HU/AU 1996 7,0
HU/AU 1997 11,0
HU/AU 1997 Csongrád, Békés, Hajdú-Bihar,
S zabolcs-Szatmár-Bere Burgenland 14,0
HU/AU 1998 Szatmár-Bereg
(8,0)*
HU/AU 1999 10,0
Összesen 42,0
HU/AU/SL 1995 Dél- 1.5
HU/AU/SL 1996 Vas, Zala Burgenland, 1.5
Muravidék
Összesen 3.0
HU/SK/AU 1995 Észak- 1.5
Burgenland,
Győr-Moson-Sopron Kelet-Alsó-
HU/SK/AU 1996 Ausztria, Bécs, 1.5
Délnyugat-
Szlovákia
Összesen 3.0
HU/SK 1999 Dél-szlovákiai 2.0
GY-M-S, K-E, Pest, Nógrád, B-A-Z
régiók
Összesen 2.0
HU/RO 1996 Timis, Arad, 5.0
Csongrád,
g, Békés, Hajdú-Bihar,
HU/RO 1997 Bihor, Satu 4.0
HU/RO 1999 Szabolcs-Szatmár-Bere
Bereg
Mare 5.0
Összesen 14.0
Mindösszesen 64,0
* Az Európai Bizottság döntése alapján átcsoportosítva az 1999. évi magyar—román és magyar—szlovák
programokhoz.
B-A-Z: Borsod-Abaúj-Zemplén megye, GY-M-S: Gy őr-Moson-Sopron megye, K-E: Komárom-Esztergom
megye
Forrás: FVM Területfejlesztési Phare Programirányító Iroda.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s 2 A területi tervezés kihívásai ... 49
A NYUTI több tervezési projekt megvalósításában vett részt, melyek közül az
alábbiakban egy határ menti és egy, az egész Nyugat-dunántúli régiót átfogó projekt
tapasztalatait összegezzük:
— Magyar—osztrák—szlovák közös területfejlesztési stratégia a hármashatár menti
térségben (PHARE CBC ZZ952401-06-01)
— Nyugat-Magyarország területfejlesztési programja (PHARE CBC HU 99701-
01-01 L001)
Magyar—osztrák—szlovák közös területfejlesztési stratégia a hármashatár
menti térségben
A hármashatár stratégia az 1996. évi magyar—osztrák—szlovák PHARE CBC keret
"Határon átnyúló kommunikáció fejlesztése" c. program keretében készült. Els ő
számú célja az volt, hogy elkészítse a hármashatár térségének a következ ő EU
tervidőszakra, a 2000-2006 közötti id őszakra szóló fejlesztési stratégiáját, multi-
indikatív programját. A magyar oldalon zajló projekt tükör projektjeként, a szlovák
oldalon is zajlott a tervezés. Mindkét projekt 1999. év elején kezd ődött, és a kezdeti
fázistól szorosan együttm űködött a két tervez ői csoport 16.
A WMEB az ír Shannon Development tanácsadó céget, s azon belül Kevin
O'Connor szakértőt kérte fel a magyar oldali projekt vezetésére és a NYUTI-t
ajánlotta a projekttel kapcsolatos helyi koordináció megvalósítására. A
projektvezet ő felelőssége volt a projekt munkacsoport összeállítása, a konkrét
feladatok felosztása a szerz ődésben rögzített 'Feladat-meghatározás' (Term of
Reference — TOR) alapján. A projektvezet ő egy 8 tagú nemzetközi csoportot kért
fel a projektben való részvételre. A stáb néhány tagja a projekt els ő szakaszában
(helyzetértékelés, SWOT analízis, jöv őkép meghatározás) kapott több szerepet, míg
mások inkább a kés őbbi fázisokban (projekt kiválasztás, projekt leírások /Project
Fiche/, TOR-ok, logikai kerettervek /Logframe matrix/ készítése) kaptak szerepet.
A projektvezető kivételével valamennyi külföldi résztvev ő 20 szakértői napot
fordíthatott a feladatára.
Az ilyen jellegű projektekben kötelez ő ún. helyi koordinátor alkalmazása is, aki
biztosítja a projekt team és a helyi szerepl ők közötti kapcsolatot. A NYUTI ennél
szélesebb feladatkört látott el ebben a projektben. Ez részben a projekt koordinátori
feladatok ellátását jelentette, továbbá a külföldi szakért ők tématerületének
megfelel ő hazai szakértői háttér biztosítását négy NYUTI-s kutató részvételével.
Lényegében így minden terület duplán képviseltetett a projektben. A projekt teamen
belül nem alakulhattak ki horizontális kapcsolatok, csupán az egyes szakterületek
művelő i álltak egymással kapcsolatban. Ez biztosította, hogy a külföldi szakért ő
mögött legyen megfelel ő helyismeret 17. Ez az erőforrások pazarlásának t űnik,
amelyet a projekt id őzavarba kerülése is alátámaszt 18 .
A szlovák oldali projekt esetében pont fordítottak voltak az arányok. A külföldi
projekt team mindössze három f őből állt: projektvezet ő, projekt koordinátor és egy
stratégiai tervezési szakért ő . Az összes ágazati szakért őt a szlovák fél biztosította.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
50 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
Ebben kicsit közrejátszott a szlovák oldali projekt sz űkösebb költségvetése is. Ett ől
függetlenül, a megközelítés volt alapvet ően más. A helyi koordinátor biztosította a
külföldi és a helyi szakért ő csapat közötti kommunikációt, a munka jelent ős
hányadát pedig a helyi szakért ők végezték.
Nyugat Dunántúl területfejlesztési programja
-
Az idő zavar még inkább kiütközött a másik tervezési projekt esetében. Az 1997.
évi magyar—osztrák PHARE CBC keretb ől finanszírozott „Nyugat-dunántúli régió
területfejlesztési program" készítésére a WMEB a szakért ői rövid listáról a londoni
székhelyű Local and Regional Development Ltd. (LRDP) vezető munkatársát,
Haris Martinost kérte fel a projekt vezetésére. A projektvezet ő további két LRDP-s
munkatársat, valamint két magyarországi szakért őt (MTA RKK NYUTI), részben
helyi koordinátorként, részben a programdokumentum aktív formálójaként vont be
a projekt megvalósításába.
Az 1999 áprilisában elindított projekt megvalósításának határideje 2000. április
30. volt. A projekt félidejénél a projekt kedvezményezettjét, a Nyugat-dunántúli
Regionális Fejlesztési Tanácsot (NYD RFT) képvisel ő ún. Koordinációs Bizottság
jelezte, hogy a programdokumentum készítéséhez több személyes kapcsolatot,
konzultációt várnak a program készít őitől. Ezt a döntően a külföldi szakért őkre
szabott munkanap keret és a program költségvetése nem viselte el, hiszen ez
bizonyos idő szakokban a külföldi szakért ők folyamatos jelenlétét, valamint jelent ős
tolmácsolási költségek biztosítását igényelte volna.
A program megvalósítása ezért úgy módosult az NYD RFT 1999. október 6-i
határozata alapján, hogy a külföldi szakért ők a készül ő program minőségéért és
EU-konform tartalmáért felelősek. Ennek érdekében idő szakonként konzultálnak a
programdokumentum készít őivel, valamint elkészítik a program ún. Egyeztetési
Változatának ex-ante értékelését. A program készítésének feladatát az addig
program koordinációs feladatokat ellátó MTA RKK NYUTI vette át az NYD RFT
felkérésére. Ennek finanszírozására a kedvezményezettek pótlólagos forrást
biztosítottak.
A térségi szerepl ő k által igényelt konzultációk lényegesen meghosszabbították a
projekt átfutási idejét. A program Egyeztetési Változata 2000 júliusára készült el,
amelyet a hazai szabályozás által megkövetelt kötelez ő egyeztetési eljárás követett.
A külföldi szakért ők feladatuknak megfelel ően elkészítették a program ex-ante
értékelését, amelynek megállapításait, az azok alapján elvégzett módosításokat a
program készít ő i beépítettek a dokumentumba. A térségi szerepl ők által
többszörösen áttekintett és javaslataikat beépít ő programot a NYDRFT 2001
márciusi ülésén fogadta el mint a régió 2000-2006 közötti id őszakra szóló
területfejlesztési kulcsdokumentumát. A program az EU-s gyakorlatnak
megfelel ő en egyben a régió finanszírozási dokumentuma is az adott id őszakra.
Az idő ben megtett beavatkozással egy, a régiós szerepl ők által is magukénak
érzett program készült. Ugyanakkor jelzi a PHARE CBC ilyen típusú projektjeinek
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 51
nehézkességét az által, hogy a Keretszerz ődő szervezet els ősorban az EU tagország
szakértőire fordítja vissza az EU-s támogatást.
Tapasztalatok Eredmények
—
A kötelez ő keretszerz ődő szervezet beléptetése egyszer űsíti a projektet
megvalósítók helyzetét, hiszen a szerz ődéssel kapcsolatos adminisztratív feladatok
(szerz ődések kezelése és követése, kifizetések és elszámolások) komoly terhét, a
megbízókkal (PHARE CBC Programirányító Iroda) és a forrást biztosítókkal
(Brüsszel) való közvetlen kapcsolattartás terhét leveszi azok válláról. Ugyanakkor
jelentősen csökkenti a feladat végrehajtására rendelkezésre álló forrásokat is, mivel
a munkadíjak 25-30%-át tartja magánál a fenti feladatok ellátására 19. Ez a
hármashatár projekt 300 000 euró-s büdzséjében kb. 55 000 euró-t, míg a Nyugat-
dunántúli program 100 000 euró-jából kb. 20 000 euró-t tett ki.
A nagyszámú külföldi szakért ő alkalmazása jelent ősen csökkenti a projekt
megvalósíthatóságát, mert a 4 kategóriába sorolt viszonylag magas 450 és 787 euro
között mozgó napi munkadíjak, valamint az utaztatás költségei (repül őjegy, szállás,
napidíj) összességében kevés munkanapot biztosít ezen szakért ők számára. Így
könnyen el őfordulhat, hogy a munkák befejezetlenek maradnak, vagy arra
számítanak, hogy a magyar partnerek elvégzik az elmaradt feladatokat, hiszen
érdekük a projekt sikeres befejezése 20.
A helyi koordinátor alkalmazása is kötelez ő ezekben a munkákban. A döcög ős
projektmenet ellenére mindkét esetben szakmai újdonságokat is tartalmazott
mindkét projekt, pl.:
— projektgenerálás;
— a hazai és az EU-s tervezési követelmények, irányelvek összehangolása.
a) A hármashatár projektben fontos elem volt a helyzetelemzésnek és a jöv őképnek
a helyi szerepl őkkel történ ő közös formálása és határon átnyúló hatású projektek
generalása. Másképpen fogalmazva, a projekt megvalósítása során az alulról induló
tervezés ('bottom-up') elvét kellett alkalmazni. A projekt indító szakaszában 4-4
ún. helyi, illetve ágazati workshop került megrendezésre a fenti célok érdekében.
Egy egyszerű sített projekt-ötletlap segítségével a workshopok helyszínén leírt, vagy
késő bb írásban vagy elektronikus úton megküldött projektjavaslatokból egy közel
80 ötletet tartalmazó adatbázis jött létre.
További feladatként jelentkezett, hogy ebb ől a projekt listából kiválasztásra
kerüljön 10-12 olyan, az új PHARE CBC szabályoknak megfelel ő, legalább
2 millió euró összegű projekt, amelyek a 2000-2006 közötti INTERREG III —
PHARE CBC programid őszak nagy projektjei lehetnek magyar—osztrák vagy
magyar—szlovák viszonylatban. Két lépcs őben, egy külföldi szakért ő segítségével
14 olyan projektjavaslatot sikerült azonosítani, amelyek
— egyfelől egyaránt összhangban voltak a hármashatár térségre megfogalmazott
jövőképpel, a Nyugat-Dunántúl akkor formálódó, ugyanezen id őszakot átfogó
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
52 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s 2
területfejlesztési programjának, illetve a Gy őr-Moson-Sopron megye
területfejlesztési koncepciójának célkit űzéseivel;
— másfel ő l megfeleltek a PHARE CBC követelményeknek (határon átnyúló
hatás, projekt méret), illetve megfelel ő előkészítettséggel rendelkeztek ahhoz,
hogy a projekt az id őszakon belül megvalósítható legyen, pl. különböz ő, a
projekt megvalósításához szükséges tervezési dokumentumok — megvalósít-
hatósági tanulmány, üzleti terv, szabályozási terv, kiviteli terv, engedélyezési
terv stb. — már elkészültek, folyamatban voltak, elkülönült menedzsment
szervezet foglalkozott a projekttel, érzékelhet ő volt a projekt hosszú távú
pénzügyi fenntarthatósága.
Ez a projektgenerálási és kiválasztási rendszer megel őzte a hazai gyakorlatot,
hiszen ennek a módszernek az alkalmazása csak napjainkban kap majd
kulcsszerepet a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT), illetve az azt alkotó Ágazati
Operatív Programok és a Regionális Operatív Program kidolgozása során.
A fentieken túl a hármashatár stratégia készítésének egy hosszabb távon fontossá
váló plusz hozadéka is volt a NYUTI számára. A közös munka egy
kapcsolatrendszer kialakulását eredményezte szlovák partner szervezetekkel,
amelyek jótékony hatással lehetnek mind a magyar—szlovák határ-, mind a
hármashatár térségében kialakuló közös területfejlesztési kutatásokra, fejlesztési
dokumentumok készítésére, a határ menti területfejlesztési együttm űködési
kezdeményezésekre.
b) A Nyugat-dunántúli területfejlesztési program szakmai újdonságai több
összetevőből is táplálkoznak. A legfontosabb ezek közül a program szerkezetének
olyan megformálása, amely összhangban van a területfejlesztési programok
készítésének mind a hazai szabályozásával 21 , mind az EU Strukturális Alapok
tervezésére vonatkozó irányelveive1 22. Ez utóbbi azért vált hangsúlyossá ebben a
programban, mert az deklaráltan a régió 2000-2006 közötti id őszakra szóló
fejlesztési dokumentumaként készült. Ebben az esetben figyelemmel kellett lenni
arra, hogy a Strukturális Alapokra vonatkozó szabályok érvényesüljenek a
programban.
A problémát az okozta, hogy a hazai szabályozás — annak ellenére, hogy 1998-ban
készült rendeletrő l van szó — nem vette át az EU-ban alkalmazott programozási
terminológiát. Így a hivatkozott miniszteri rendelet stratégiai és operatív
programokat kér számon a hazai dokumentumokon, míg az EU irányelvek
stratégiai és operatív célokról, prioritásokról és intézkedésekr ől szólnak.
A helyzetet bonyolította az addigi hazai gyakorlat is. Az etalonként emlegetett,
1999. július 30-án elfogadott Dél-dunántúli komplex területfejlesztési program
igyekszik megfelelni a rendeletben el őírtaknak. Szétválasztja a stratégiai
programot és az operatív programot. El őbbire azonban csupán általános leírást ad,
s nem követi végig a rendeletben meghatározott részfeladatokat. Az operatív
program sokkal részletez őbb. Azonban ez is csak nagyjából egyezik meg a
rendelet egyes pontjaiban megfogalmazottakkal. Az egyes operatív programok
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 53
kibontása inkább a PHARE programok rendszerét követi. Az alkalmazásban
azonban nem következetes, mert az egyes operatív programok nem egységes
szerkezetűek, vagy ugyanazon elemeket más és más sorrendben tárgyalja két
egymást követő programnál.
Még érdekesebb a helyzet a PHARE 2000 programba került régiók fejlesztési
programjaival, hiszen azok egyáltalán nem követik a hivatkozott miniszteri
rendeletet (EU forrás — EU-s programozási irányelvek érvényesülése!). A Dél-
Alföld PHARE 2000 programjának 2000. januári változata stratégiai célt (Strategic
Aim), stratégiai célkit űzéseket (Strategic Objectives), prioritásokat (Priorities) és
intézkedéseket (Measures) definiál. Lényegében az intézkedéseket bontja ki olyan
szinten, amit a miniszteri rendelet is elvár, de attól eltér ő , inkább az EU
programozási irányelveit alkalmazva (Dél-Dunántúl is hasonló szerkezetben
dolgozott).
A hazai és az EU-s szabályozás eltéréseib ől fakadó problémákat mind a régiós,
mind a nemzeti szerepl ők számára elfogadható módon sikerült megoldani a Nyugat-
Dunántúl esetében. A regionális PHARE 2000 programokat felváltó ERFP-k 2000
májusában kiadott tervezési irányelvei teljes egészében megegyeztek a Nyugat-
dunántúli régió területfejlesztési program készítése során kialakított szerkezettel!
A helyzetértékel ő szakaszban két újítást is bevezetett a NYUTI. A küls ő
környezet hatásainak értékelésénél regionális szint ű területfejlesztési
dokumentumban el őször jelent meg az Európai Területfejlesztési Perspektíva
(European Spatial Development Perspective — ESDP) és a Nyugat-dunántúli
régiót is magában foglaló európai nagytérségre, a CADSES térségre készült
területfejlesztési stratégia, a Vision Planet dokumentumnak a térség fejlesztése
számára fontos elemeinek kiemelése. Ezzel még hangsúlyosabbá kívántuk tenni,
hogy a régió területfejlesztési programja nem csupán az el őcsatlakozási, hanem a
csatlakozást követ ő időszakra is hordoz üzeneteket.
A programdokumentum helyzetértékel ő szakaszában szerepl ő másik újítás az
uniós területfejlesztési dokumentumokban alkalmazandó, az el őző időszak
döntéseire vonatkozó értékelés elkészítése volt. A régió szintjén az 1998-2000
között rendelkezésre álló források csak a régió jöv őjét megalapozó tervezési
dokumentumok elkészítésére, illetve kisebb lépték ű szervezeti fejlesztésre voltak
elegendőek. Ennek tükrében az elemzés inkább a régiót alkotó megyék számára
1996-2000 között rendelkezésre álló területfejlesztési források felhasználását
vette célba. F ő konklúzióként megállapítható, hogy az évtized közepén készült
megyei koncepciók intézkedései csak kismértékben tükröz ődtek vissza a
támogatások felhasználásában. Azok dönt ően infrastrukturális és gazdaság-
fejlesztési célokat szolgáltak. Ennek oka a felosztható források központi
szabályozása, amely nem törekedett a megyei koncepciók célrendszerének
számbavételére a felhasználási célok kijelölésénél. A sok megyei koncepcióban
kulcselemnek tekintett humáner őforrás-fejlesztést csupán a decentralizált TFC
2001. évi szabályozása tette lehet ővé23.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
54 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
Végül a Nyugat-Dunántúl területfejlesztési program az els ő olyan régiós
dokumentum, amely alkalmazta az ex-ante értékelést a programdokumentum
végső megfogalmazásakor. A külföldi szakért ő elkészítette program egyeztetési
változatának az EU irányelvei szerinti 24 ex-ante értékelését, amelyet önálló
fejezetként beépítettünk a programdokumentumba. Az értékelésben kifogásolt
vagy hiányolt elemeket javítottuk, illetve pótoltuk. A megvalósított
változtatásokat az ex-ante értékelés megfelel ő bekezdéseinél zárójelben jeleztük.
Mellékletben rögzítettük az elkészített értékelés metodikáját is.
Külföldi konzorciumok — Transznacionális projektek
Az ESDP formálása során az Európai Bizottság az Uniót és közvetlen
szomszédságát földrajzi-geopolitikai alapon nagytérségekre osztotta fel. Az 1994-
1999 közötti programid őszakában a Bizottság kiemelt figyelmet fordított az európai
nagytérségek hosszú távú fejl ődési lehetőségeinek felvázolására. Így az id őszak
alatt, döntően a transznacionális együttm űködéseket támogató INTERREG IIC
Közösségi Kezdeményezés segítségével sorra készültek a nagyrégiós jöv őképek.
Ezek sorában az évtized els ő felében a Balti térségre készített VASAB 2010
dokumentum volt az els ő . A közös jövőképben megfogalmazottak el ősegítésére
Rostockban és Gdanskban titkárságot létesítettek az együttm űködésben érdekelt
államok. Az ezredfordulóra már a koncepció megújítását is megtették VASAB
2010+ elnevezéssel. Ebben a dokumentumban már a jöv őképet megvalósító
lehetséges projektek is megtalálhatók.
A Duna-völggyel a szívében a Bizottság két nagytávú koncepció készítését is
támogatta. Az INTERREG IIC keretei között egy osztrák és egy német
kezdeményezés összevonásával indult 1998 elején a Vision Planet projekt német
vezetéssel (Bundesamt für Bauwesen und Raumforsung — BBR). A Bizottság XVI.
Területfejlesztési F őigazgatósága közvetlen támogatásával, az osztrák
Österreichische Institut für Raumforsung (ÖIR) vezetésével pedig Danube Space
Study címen indult program. A Vision Planet projektben az RKK és a VÁTI
képviselte Magyarországot, illetve az RKK-n belül a NYUTI vett részt a
Munkacsoport munkájában, míg a főigazgató a Szakért ő Csoport tagja volt. A
Danube Space Study-ban, a VÁTI visszalépését követ ően a NYUTI képviselte
Magyarországot.
Jelen tanulmánynak nem célja a két projekt eredményeinek bemutatása 25.
Figyelmünket a tervez ői konzorciumok működésére fordítjuk. A két projekt
esetében a tervez ő i csapat szervezésének módjában és a szakért ők szerepében is
jelentő s eltérés volt. A Danube Space Study elkészítésére kifejezetten a bécsi ÖIR
kapott megbízást. Mivel a projekt nem Közösségi kezdeményezésként indult, ezért
a projekt által érintett országok INTERREG vagy PHARE CBC forrásai kevéssé
voltak mobilizálhatók más országok szervezeteinek a projektbe történ ő bevonására.
Így az ÖIR országonként egy-egy neves szakért őt igyekezett megnyerni a
projektben való részvételre, akikkel egyénileg kötött megbízási szerz ődést.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s 2 A területi tervezés kihívásai ... 55
A Vision Planet szervezetrendszere az INTERREG forrás miatt eleve
bonyolultabb volt, hiszen a projekt mögött különböz ő szintű szervezetek húzódtak
meg eltérő feladatokkal. A Munkacsoport szakmai irányítását és koordinációs
feladatait a német BBR látta el. A három éves átfutási idej ű projekt szakmai
vezetésére Illés Ivánt, az RKK akkori főigazgatóját kérték fel. Tehát a német fél
mindenképpen arra törekedett, hogy a közép-kelet-európai térséget belülr ől ismerő
szakember vezesse a projekt szakmai részét. Az egyes országokat képvisel ő tervező
szervezeteket, az adott ország területfejlesztésért felel ős minisztériuma, vagy az
INERREG IIC ügyekért felel ős hivatal jelölte meg és kérte fel a projektben való
részvételre. (Magyarország esetében ez az FVM, illetve az FVM Phare
Programirányító Iroda volt.)
A részt vev ő tervez ő szervezetek közös munkában való részvételének
finanszírozási háttere eltér ő volt. Egyes országok esetében az adott minisztériumhoz
tartozó tervez ő intézet (pl. Romániában a bukaresti Urbanpoiect, Lengyelországban
a katowicei Stratégiai Tanulmányok Kormányzati Központja Regionális Fejlesztési
Irodája, vagy Bulgáriában a Regionális Fejlesztés és Lakáspolitika Országos
Központja), vagy közvetlenül minisztériumi tisztvisel ők (pl. Szlovénia,
Horvátország) vettek részt a munkában. Esetükben a részvétel pénzügyi hátterét az
adott szervezet aktuális költségvetése biztosította. Más esetekben (pl. Csehország,
Magyarország és Szlovákia, valamint az EU tagállamok) INTERREG IIC —
PHARE CBC és nemzeti társfinanszírozási forrásokkal biztosították részvételüket a
projektben.
A részt vev ő országok, a finanszírozási háttért ől függetlenül egyenrangú
partnerként vettek részt a Vision Planet Munkacsoport, illetve a Project Panel
munkájában. A startvonalnál felsorakozó országok mindegyike egységes vázlat
mentén elkészítette a saját ország tanulmányát. A következ ő lépésben 16, az egyes
ország tanulmányokat figyelembe vev ő horizontális tanulmány készült. A témákat a
részt vevő országok közös megegyezéssel felosztották egymás között. Ez a munka
további menetében is az egyenrangú részvételt biztosította. A következ ő lépések
már a jövőépítő dokumentum megformálásához kapcsolódtak, melynek
munkaanyag változatát Illés Iván készítette el, s ezt több lépcs őben alakította ki a
projekt több szinten működő rendszere. A Vision Planet szélesebb kör ű
megismertetését két konferencia is segítette (Trieszt, 1999. június 30. és Pozsony,
2000. január 13-14.). Az érintett országokon belül a Vision Planet megismertetése a
szakmai közvéleménnyel a projektben részt vev ő tervez ők és a felel ős
minisztériumok közös felel őssége volt.
A Danube Space Study megvalósítása során az alapot szintén az ország
értékelések biztosították. A fentiekkel szemben azonban a felkért nemzeti szakért ők
nem egy közös vázlat szerinti tanulmánnyal járultak hozzá a munkához, hanem az
adott országokról készül ő jelentésekhez szükséges id ősoros demográfiai, gazdasági
és különböző ágazati adatokat biztosították a tanulmányokat megíró ÖIR
munkatársak részére. Szerepük tehát az adatszolgáltatásra és a visszajelzésre
korlátozódott. Az ÖIR által megírt ország tanulmányokat és a készül ő Danube
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
56 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
Space Study Dokumentumot véleményezték részben elektronikus úton, részben két
workshop keretében (1999. május: Szenc, Szlovákia; 1999. október: Kisinyov,
Moldávia).
Az elfogadás szintjei is eltértek a két projekt tekintetében. A Danube Space
Study-t mint közvetlen bizottsági projektet, a megbízást kiadó XVI.
Területfejlesztési F őigazgatóság felügyelte és fogadta el. A Vision Planet esetében
a Project Panelnek mint a CADSES térség területfejlesztésért felel ős
minisztériumait tömörít ő, a projektet felügyel ő szervezetnek volt kulcsszerepe. A
Project Panel által 2000. január 12-én az ausztriai Schwechaton megfogalmazódott
egy nyilatkozat, a munkában részt vev ő országok közös politikai nyilatkozata arról,
hogy a Vision Planet a CADSES térségre kidolgozott területfejlesztési
együttm űködés legfontosabb célkit űzéseit és politikai javaslatait tartalmazó
dokumentum. Természetesen mint a finanszírozást biztosító f őhatóságnak, a
projektvezetés rendszeresen beszámolt a brüsszeli Bizottságnak is a projekt
menetéről.
Programozással az uniós forrásokért
Napjainkra valamennyi térségi szint (régió, megye, kistérség) rendelkezik a
jövőjét meghatározó fejlesztési koncepcióval, stratégiával. Ezek a hosszabb
idő távra megfogalmazott tervek nem alkalmasak arra, hogy egy konkrét támogatási
rendszer, mint pl. az EU Strukturális Alapok felhasználásának finanszírozási
dokumentumai legyenek. Ezt a szerepet a programozás, a területfejlesztési stratégiai
és operatív program tölti be.
Magyarország a csatlakozáskor teljes egészében 1. célterületnek min ősül majd az
EU regionális politikájában. Így a csatlakozásig el kell készíteni azt a
dokumentumot, amelyet a magyar kormány kíván benyújtani az Európai
Bizottsághoz a támogatási kérelemmel együtt, amely a Közösségi Támogatási Keret
kidolgozásának alapjául szolgál majd. Ez a dokumentum a Nemzeti Fejlesztési Terv
(NFT), amely egy széles körben egyeztetett és elfogadott ágazati és regionális
célrendszert egyaránt integráló, a tevékenységeket és a forrásokat koordináló
középtávú stratégiai program (Faragó2000).
Az EU Előcsatlakozási Alapok (PHARE, ISPA, SAPARD) felhasználhatóságának
megteremtése indította el az egyes területfejlesztési szintek programozási
tevékenységét. 1999-t ől felerő södött a regionális részvétellel zajló nemzeti szint ű
területi tervezés (Átfogó Fejlesztési Terv — ÁFT, Előzetes Nemzeti Fejlesztési Terv —
ENFT, NFT — 1. táblázat), a területi tervezés minden szinten permanens folyamattá
válik, ami az éves szint ű finanszírozási döntések következtében 2006-ig így is
marad.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 57
Területfejlesztési programok a régiók és a megyék szintjén
A programozás során a kihívást a hazai és az EU szabályozás
összehangolatlansága, illetve a Strukturális Alapokra történ ő felkészülés lehet ősége
jelentette. Mivel az ország egésze az 1. célterület alapján lesz támogatható, az NFT
területi mélysége a NUTS 2 szint, azaz a régiók. A 2. célterület alapegysége a
NUTS 3 szint lenne, azaz a megyék, de mivel az ország egésze az 1. célterület
alapján válik támogathatóvá, e keretek között kell megoldani a szerkezet-
átalakítással küszköd ő megyék problémáit is (Faragó 2000).
Míg a koncepció-alkotás az el őző évtized végére végigszaladt a területfejlesztés
egyes szintjein, addig a programozás csak a régiókban és néhány megyében
kezdődött el. A régiók a 2000-t ől indított PHARE El őcsatlakozási Alap
felhasználása érdekében, egységes irányelvek mentén már 1999 júliusában
megkezdték fejlesztési stratégiai programjuk kidolgozását. Mivel a megyéknek nem
fűződött közvetlen pénzügyi érdekeltsége sem az El őcsatlakozási Alapokhoz, sem a
Strukturális Alapokhoz, ezért a megyék kevéssé fordítottak figyelmet koncepcióik
programdokumentummá alakítására. Kivételt képeznek a Nyugat-dunántúli
megyék, ahol a régió mindegyik megyéje és maga a régió is elkészítette hosszú távú
fejlesztési koncepcióját az el őző évtized végére. Zala megye ugyanezen id őszakra
már fejlesztési programot is készített a korábban kidolgozott koncepciója alapján.
PHARE CBC támogatással 1999 áprilisában megkezd ődött a régió, majd a régiós
TFC forrásokból 2000. januártól Gy őr-Moson-Sopron és Vas megye
területfejlesztési programjának kidolgozása. Mindkét megyei programot a NYUTI
készítette. 2001. januárban a KD RFÜ jelezte, hogy a rövidtávra szóló Előzetes
Regionális Fejlesztési Program (ERFT) szeretné a teljes 2000-2006 közötti
időszakot átfogó fejlesztési programmá alakítani. A NYUTI mindegyik programnál
a Nyugat-dunántúli programra 2000. áprilisban kidolgozott stratégiai és operatív
program keretrendszerét alkalmazta.
A régiós programok esetében nem volt szükség vadonatúj helyzetelemz ő anyagok
készítésére, hiszen egyfel ől mindkét régió friss fejlesztési koncepcióval
rendelkezett. Ugyanakkor az 1998-tól az egyes régiók rendelkezésére bocsátott
decentralizált TFC források nagysága (1998: 60 MFt, 1999: 130 MFt és 2000: 100
MFt) valójában csak az egyes régiók számára kiemelked ően fontos ágazati és
horizontális tervek elkészítésére voltak elegend őek. A Nyugat-Dunántúlon szinte
párhuzamosan futott a kisebb lépték ű ágazati tervek és a regionális program
készítése. Így a tervez ők a program minden egyes intézkedése mögé egy-egy
ágazati stratégiát vagy programot tudtak felsorakoztatni (Lados 2001a). A tervezés
során folyamatos oda-vissza irányú kapcsolat volt a régió párhuzamosan készül ő
PHARE 2000, majd ERFP dokumentumával.
A Közép-Dunántúlon más volt a kiinduló helyzet. A KD RFÜ akkor bízta meg a
NYUTI-t egy, a teljes Strukturális Alapok aktuális tervid őszakát lefed ő stratégiai
program elkészítésére, amikor a régió már számos, a koncepcióban meghatározott
részprogramot, s őt a Közép-dunántúli ERFP-t is elkészítette. A feladat ez esetben a
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
58 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
régió hét évet átfogó, az EU tervezési rendszerével kompatibilis program-
dokumentum összeállítása volt (Lados 2001c). Éppen ezért a Nyugat-dunántúli
program 2 éves átfutási idej ével szemben a Közép-Dunántúl esetében 6 hónap
elegendő volt a munka lebonyolítására.
A két megyei program elkészítése lényegében a koncepciók aktualizálásával
indult, hiszen a Gy ő r-Moson-Sopron megyei koncepciót még 1996-ban fogadta el a
megyei önkormányzat, majd az MTT. A dokumentum még a kilencvenes évek els ő
felének helyzetelemzésére támaszkodott. Az eltelt fél évtized pedig éppen a
területfejlesztésben hozott jelent ős változásokat egy-egy megye életében:
megalakultak az MTT-k, a megyékhez decentralizált területfejlesztési források
mű ködtetésében már több éves tapasztalat halmozódott fel stb. A vizsgálatok
középpontjában az állt, hogy a kilencvenes évek elején megrajzolt trendekhez
képest történt-e gyökeres változás vagy törés a megye társadalmi-gazdasági-
környezeti folyamataiban. Szükséges-e az 1996-ban megfogalmazott jöv őkép —
„Győ r-Moson-Sopron megye a hazai modernizáció zászlóshajója" —
újrafogalmazása? Az elvégzett elemzések azt igazolták, hogy nem.
A másik lényeges irány az volt, hogy a megyei program mint finanszírozási
dokumentum olyan intézkedéseket tartalmazzon, amelyek megvalósítása az MTT
által kezelt források felhasználásával lehetséges. Figyelemmel kellett lenni azonban
arra is, hogy egyes nemzeti célel őirányzatok a pályázókon számon kérik azt, hogy
projektjavaslatuk összhangban van-e a megyei koncepcióval. Így néhány intézkedés
kifejezetten ennek a célnak megfelelve került a programba (Lados 2001b).
Meg kellett találni annak egyensúlyát is, hogy a régió és a megyei programok
hogyan viszonyulnak egymáshoz. A régió program bár alulról is építkezik, nem
jelenti a megyei programok összegzését, integrálását. Minden területfejlesztési szint
számára meghatározható, milyen típusú fejlesztések megvalósítása kezelhet ő az
adott szinten. Erre a területfejlesztési törvény nem kínált megoldást, mivel az RTT-k
és az MTT-k feladatkörét egymást teljes mértékben átfedve határozta meg. Csupán
a TFC 2001. évi szabályozása tett kísérletet arra, hogy hasonló feladatok esetén
meghúzza a határt a megyei és a régiós kompetencia között (p1. a
munkahelyteremt ő beruházások esetében a kis létszámú fejlesztések a megyei, míg
a nagyobb, 50 fő t meghaladó fejlesztések inkább a régiós TFC-b ől támogatandók).
Sajnos a források régiók és megyék közötti eddigi elosztási gyakorlata sem ad
megfelel ő fogódzót egy általánosan érvényesíthet ő rendszerre. Ha valamely szint
mindegyike esetében jelent ő s forrástöbblet lenne a másik szinttel összehasonlítva,
akkor valóban a projektek nagyságrendje alapján lehetne szétválasztani a
funkciókat. 2000-ig a régiók lényegesen kevesebb forráshoz jutottak, mint a
megyék. 2001-t ől a Strukturális Alapokra történ ő fölkészülés érdekében a régiók
1,0-2,5 Mrd Ft decentralizált támogatással számolhatnak. Az egy f őre jutó GDP
alapján hazai viszonylatban fejlett régiók esetében ez akkora forrást jelent, mint az
alkotó megyék együttes forrása a TFC-b ől, a TEKI-ből és a CÉDE-b ől. Tehát
koncentráltan, viszonylag nagy, a régió egészére kiható projektek is támogathatóvá
válnak.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 59
A kiegyenlítési politika kedvezményezettjei jelenleg a kistérségek és a megyék. A
forrásallokáció ebben a tekintetben a megyei területfejlesztési tanácsokhoz utalt
TEKI-n keresztül valósul meg. Az elmaradott/válság térségekkel terhelt megyék —
Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg —
esetében az MTT-k éves forrása 2001-ben is meghaladja az adott régió
költségvetését.
A csatlakozást követ ő időszakban inkább a hazai fejlett régiókban lév ő helyzet
vetíthető előre: a régió támogatási lehet őségei többszörösen meghaladják majd az
alkotó megyék összesített területfejlesztési forrásait. Ez azt jelenti, hogy a
támogatott programok/projektek nagysága mentén lehetne meghúzni a két szint
feladatai közötti különbséget. Így a régió támogatná a nagyobb lépték ű, a régió
jelentős részére kiható humáner őforrás-, gazdaság- és egyéb fejlesztési projekteket
(pl. ipari parkok, innovációs központok, logisztikai központok stb.), míg a megyei
szint kisebb és elaprózottabb forrásai a megyén belüli kiegyenlítést segítené
ugyanezekben az ágazatokban.
Ez azt is jelenti, hogy a megyei program nem beágyazódik a régió programba,
nem részhalmaza annak egy tervhierarchia mentén, hanem egymást kiegészít ő
elemei a területfejlesztésnek. A közös pontoknak a célrendszerben kell
visszaköszönnie. Kedvez ő, ha az egyes megyék jöv őképe és stratégiai céljai
összhangban vannak a régiós jöv őképpel és stratégiai célokkal. A megyék és a régió
prioritás és intézkedés rendszere hasonló szerkezetet követ, de a hangsúlyok az
eltérő adottságok és fejlesztési igények miatt eltér őek. A rendelkezésre álló források
következtében a hasonló célkit űzések beavatkozási területei, célcsoportjai,
kedvezményezettjei, projekt kiválasztási kritériumai szintén eltérnek a régió és a
megyék szintjén (Lados 2001a).
A Győr-Moson-Sopron megyei programban igyekeztünk biztosítani az
összhangot a régió jöv őképével („Közép-Európa egyik vezet ő régiója születik"),
ugyanakkor a megye sajátosságait és forrásbázisát figyelembe vev ő dokumentumot
készítettünk. A mérsékelt forráslehet őségek miatt a megyei modernizáció fókuszába
a kisvárosok, a kistérségi központok és a községek fejlesztését helyeztük. A
nagyobb léptékű, nagyobb forrásigény ű projektek megvalósítását a régiós, illetve a
nemzeti erőforrásokból tartottuk megvalósíthatónak.
A régiók szerepe az NFT kidolgozásában
Az NFT, majd az Európai Bizottsággal közösen készített Közösségi Támogatási
Keret véglegesítéséhez szükséges annak tisztázása is, hogy milyen típusú akciók,
fejlesztések történjenek az országos szint ű ágazati programok keretében, továbbá
melyek tartoznak a regionális szint tervezési és megvalósítási kompetenciájába.
Ennek meghatározása és szabályozása a magyar kormány feladata. Az Európai
Bizottság ugyanis a tervezést a tagállam kompetenciájába utalja (Faragó 2000). Az
NFT-ben központi feladatként megjelen ő fejlesztéseket operatív programokká kell
formálni, és kezdeményezni kell, hogy ezek beépüljenek az alsóbb szintü
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
60 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
programokba (Horváth 1998). De ez visszafelé is igaz, vagyis a nemzeti szint ű
tervezési dokumentumban vissza kell tükröz ődnie a régiók fel ől érkező, országos
szinten megoldható igényeknek (Callanan—Lados 2001).
A Strukturális Alapok fogadására történ ő felkészülést, s ezen belül az NFT
megalapozását szolgálja a Speciális Felkészítési Program (Special Preparotory
Program — SPP). Az SPP, a képzést tekintve a területfejlesztés nemzeti és kisebb
mértékben a regionális szakemberekre irányul. Az SPP tervezési blokkja pedig az
NFT és azon belül az ágazati és regionális operatív programok el őkészületeit segíti.
Az EU gyakorlatában az NFT-t az adott ország által meghatározott Ágazati
Operatív Programok (Sectoral Operative Program — SOP) és az 1. célterületbe
sorolt régiókra egyenként készített Regionális Operatív Programok (Regional
Operative Program — ROP) jelentik. Ez Magyarországot tekintve 7 ROP-ot
jelentene. Az Európai Bizottság szerint a hazai régiók jelenleg még felkészületlenek
és nem rendelkeznek megfelel ő kapacitásokkal ahhoz, hogy a Strukturális Alapok
felhasználását menedzseljék. Bizalmatlanságukat növeli, hogy statisztikai régióink
mögött nincsen politikai legitimitás, mivel az RFT-k nem választott testületek.
Ezért a Bizottság 2000 tavaszán azt ajánlotta a magyar kormány számára, hogy az
NFT-n belül csupán egy ROP készüljön. A Bizottság ezt az ajánlást Lengyelország
kivételével valamennyi csatlakozó ország számára megtette.
A döntésnek valóban vannak a folyamatokat segít ő , a döntési helyzeteket
könnyítő vonásai. A tagországokat tekintve jelenleg 57 régió tartozik az 1.
célterület kedvezményezettjei közé. Ezek mindegyike rendelkezik önálló ROP-pal.
A csatlakozó országok további közel 50 régióval növelnék ezt a számot. Ez
változatlan brüsszeli adminisztrációs létszám mellett jelent ős torlódást okozhat az
NFT Közösségi Támogatási Keretté alakítása során. A gyorsabb adminisztrációt, a
Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap megkezdhet ő felhasználását segítheti, ha 50
ROP helyett csupán a lengyel régiók és 9 ország egy-egy ROP ját kell egy id őben
tárgyalnia a Bizottságnak és az érdekelt kormányoknak. Az pedig már az egyes
országokon múlik, hogy az eddig kialakult területfejlesztési szinteket mennyire
tekinti partnernek az NFT kimunkálása során.
A tervezés jelen szakaszában kikristályosodni látszik, hogy 4 SOP és 1 ROP fogja
alkotni a magyar NFT-t. Nem szabad azonban ezt a magyar régiók egyfajta
diszkriminációjaként vagy az eddigi hazai decentralizációs folyamatok derékba
töréseként megélni. Egy 2004-ben bekövetkez ő csatlakozás esetén valóban
rövidnek tűnik az a 18 hónap, amely rendelkezésre áll ahhoz, hogy Magyarország
2004-ben projekteket valósítson meg a Strukturális Alapok felhasználásával.
Nyilván nehéz érzelmileg azonosulni egy ilyen döntéssel, miközben maga az Unió
az elmúlt 10 év PHARE kísérleti területfejlesztési, illetve CBC programjain
keresztül a decentralizációra készítette fel a hazai szakembereket. A terület-
fejlesztésre koncentrálva óriási kapacitások épültek ki a hazai fels őoktatásban és a
felnő tt képzésben az elmúlt évtizedben. Joggal érezhetjük úgy, hogy van megfelel ő
szellemi potenciál, amib ő l regionális szinten is meríteni lehet az uniós és a hazai
területfejlesztési politika régiók szintjén történ ő menedzselésére.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 61
Az RFT-ék Monitoring Bizottsággá (Monitoring Committee), illetve az RFÜ-k
Irányító Szervezetté (Managing Authority) alkalmassá tétele az új évtized elején
megakadt. A RFÜ-k többsége sem létszámában, sem szakember összetételében nem
alkalmas jelenleg a szükséges funkciók ellátására. Ebben a helyzetben a régiók
számára a feladat az, hogy a 2006-ig tartó ciklusban minél aktívabban
kapcsolódjanak az NFT el őkészítésébe. Ezzel párhuzamosan azonban kormányzati
szinten szükséges annak a politikai akaratnak a kinyilvánítása, amely
intézkedéseivel segíti, hogy a hazai régiók 2007-t ől valóban alkalmassá váljanak a
Strukturális Alapok felhasználásának menedzselésére.
A régiók aktív részvételének egyik módja a Regionális Cselekvési Terv (Regional
Action Plan — RAP) készítése. Az SPP Non-Twinning program keretében az NFT
tervezéséhez kapcsolódóan szerepelt egy minta ROP kidolgozása. Ennek minta
területéül a kormányzat a Közép-Dunántúlt jelölte ki. Ez a mintaprojekt azonban
elmaradt, hiszen egy nemzeti szinten összefogott ROP esetében erre nincsen
szükség. A figyelem középpontjába így az került, hogy az egyes régiók miképpen
tudnak hozzájárulni az NFT és azon belül a SOP-ok és a ROP kidolgozásához. A
régiók bevonását — bármi nem ű centralizációs törekvés ellenére — az ösztönzi, hogy
a Bizottság elvárása szerint az NFT-nek alulról érkez ő kezdeményezésekre kell
épülnie.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tervet a Bizottság akkor tartja
megvalósíthatónak, ha rendelkezik egy olyan projektlistával, az uniós
szakzsargonban 'project pipeline'-nal, amelyek megfelelnek a Strukturális Alapok
felhasználási kritériumainak és folyamatosan indíthatók a tervid őszak során
(Callanan—Lados 2001). Ezek a projektlisták egyaránt tartalmazhatnak inputokat az
egyes SOP-ok és a nemzeti szinten összefogott ROP számára. A fentiek tükrében
döntött úgy a területfejlesztési kormányzat, hogy az elmaradó minta ROP helyett
egy minta Regionális Cselekvési Terv készüljön a már korábban kiválasztott
Közép-Dunántúlra. A projektben helyi szakért őként a NYUTI-t kérte föl az SPP
Non-Twinning program irányító testülete.
A Közép Dunántúl minta Regionális Cselekvési Terve
-
A projekt az alábbi célkit űzéseket kívánta megvalósítani (Callanan—Lados 2001):
— Egy a régió jövőképét, hosszú távú területfejlesztési célkit űzéseinek elérését
segítő projekt adatbázis létrehozása;
— A mintaprojektnek a régión belüli partnerségi kapcsolatok segítségével történ ő
lebonyolítása;
— Projekt kiválasztási módszer kidolgozása;
— A régió abszorpciós kapacitásának felmérése;
— A Közép-dunántúli régió területfejlesztési program intézkedésrendszerének
tesztelése;
— A régió programdokumentumának formálása.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
62 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
A minta RAP a felsorolt célok többségét közvetlenül megvalósította. A program
kialakítása, pontosabban a minta RAP eredményeinek figyelembevételével annak
átalakítása, már a kísérleti projekten kívül történik.
A projekt alap célja — a fentiek alapján —, hogy segítse a Közép-dunántúli régióból
érkező projektjavaslatok integrálását az EU Strukturális Alapok felhasználása
érdekében készül ő NFT Regionális Operatív Programjába és Ágazati Operatív
Programjaiba. A feladat az volt, hogy az összegy űjtött projektjavaslatokból egy
rendszerezett, rangsorolt projektadatbázis, uniós szakkifejezéssel 'project pipeline'
készüljön. Az uniós regionális politikában egy olyan feladatmegosztás érvényesül,
miszerint az Európai Bizottság fogadja el a területfejlesztési programokat, míg a
programokon belül a projektek kiválasztását — a helyi és a regionális szerepl őkkel
kialakított partnerség keretében — a tagállamok végzik el.
A Közép-dunántúli régió területfejlesztési programja biztosította a minta RAP
szellemi hátterét. A stratégiai program jövőképe szerint a Közép-Dunántúl az
innováció régiójává válik. A stratégia megvalósítását a régió a versenyképes
társadalmi és gazdasági szerkezet, regionális egyensúly, a fenntartható fejl ődés és
az uniós csatlakozásra történ ő felkészülés célkit űzéseinek teljesítésén keresztül
kívánja elérni. A minta RAP a helyi igények és prioritások világos és határozott
kifejezése, amely hozzájárulhat a nemzeti szint ű regionális politika formálásához.
A Közép-dunántúli projekt adatbázis összeállítása során felhasználásra kerültek a
korábbi hasonló hazai kezdeményezések: az oszták—magyar—szlovák hármashatár
menti közös területfejlesztési stratégia, SAPARD kistérségi programok, más régiók
kezdeményezései, kiemelten a Nyugat-dunántúli régió 'KEZDET' projektje.
A projektgy ű jtés folyamata több munkafázist ölelt fel: kérd őív készítése és
tesztelése, a lekérdez ő biztosok felkészítése, a lekérdezésre kerül ő szervezetek
listájának összeállítása, információs napokon az érdekeltek figyelmének felkeltése
és a kérdőív kitöltésére való felkészülés segítése, a kérd őívek lekérdezése.
A projektjavaslatok elsődleges értékelése olyan stratégiai szempontokat vett
figyelembe, mint a javaslat hatása a régió stratégiai programjára, illetve a régióban
élők számának nagyságára. Az egyes javaslatok pályázatszerű értékelése is
megtörtént, mely során a projekt kidolgozásának színvonala, a pénzügyi
fenntarthatóság, az innovativitás és a pályázó felkészültségének színvonala került
mérlegelésre.
A projektadatbázisba a projekt id őkeretén belül 157 javaslat érkezett, melyb ől 155
alkalmas a ROP, vagy valamely SOP 'Project pipeline' fába kerülésre. Az alábbi
táblázat tanúsága szerint a javaslatok többsége az Európai Regionális Fejlesztési
Alap (European Regional Development Fund — ERDF) által támogatható akciókra
irányul, nagy hányadát tekintve a nemzeti ROP keretei között megvalósíthatóan. 53
projekt kapta a legmagasabb "A" min ősítést a regionális programra és 29 a projekt
régió területére, népességszámára gyakorolt hatás értékelése során (5. táblázat).
Ezek a számok a minta RAP sikeres megvalósítását jelzik, hiszen kulcsfontosságú
projekteket határozott meg a régió továbbfejl ődésének biztosítása, a megfogal-
mazott stratégiai célkitűzések megvalósítása érdekében. A ROP keretei között 16,
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 63
míg a SOP-ok esetében további 5 projekt kapott 'AA'-s min ősítést. A kés őbbiekben
ezek kiemelt figyelmet érdeml ő projektek lehetnek a régióban.
Természetesen a minta RAP során kialakult lista nem egy zártvég ű adatbázis,
hanem egy folyamatos munkakapcsolat kezdete a KD RFÜ, a partnerszervezetek és
a potenciális projektgazdák, kedvezményezettek között.
A minta RAP sikeres volt mind a projektjavaslatok generálását, mind azok
rangsorolását tekintve.
A folyamat hiányosságait is célszer ű azonban számba venni a további
alkalmazások érdekében:
— A minta RAP felmérési, projektgy űjtési időszaka a nyári szabadságok
derekára esett, amely jelent ősen csökkentette a potenciális projektgazdák
elérhetőségét;
— Néhány szervezet alulreprezentált a minta RAP-ban, illetve a stratégiai
program néhány intézkedésére nem érkezett projektjavaslat (ipari integrációk
támogatása, speciális felkészítési programok, EU-s helyi szervezeti struktúrák
és működési mechanizmusok modell-adaptációja);
— Az innováció régiójává válást segít ő felsőoktatás fejlesztése mérsékelten jelent
meg a javaslatok között;
— A lekérdezések előkészítése, a partnerszervezetekkel történ ő kommunikáció is
mutatott hiányokat (pl. megbízólevél hiánya a lekérdezésekhez).
5. TÁBLÁZAT
A projektjavaslatok támogatási csoportok szerinti megoszlása (db)
(Distribution of Project Proposals by the Origin of Funds)
Régió számára
Ebbő l: Térségi hatás
Támogatási kör Összesen fontos
ROP SOP A B C A B C
EAGGF 16 16 0 2 10 4 1 1 14
ERDF 84 70 14 38 34 12 20 38 26
ESF 16 13 3 8 6 2 7 5 4
Strukturális Alapok 116 99 17 48 50 18 28 44 44
össz.
Kohéziós 11 0 11 5 6 0 1 7 3
Alap/ISPA
Nemzeti 20 0 20 0 10 6 0 2 18
célel őirányzatok
Megyei ter.fejl.-i 0 3 0 6
tám.-ok
Mindösszesen » f» 56 53 (,:) 2J 55 71
Megoszlás (%) 63,9 36,1 35,6 46,3 18,1 18,7 35,5 45,8
Helyi finanszírozás 2 0 0 0 0 0 0 0 2
Forrás: Callanan—Lados (2001).
A fenti problémák dönt ően a projekt rövid átfutási idejéb ől, gyors előkészítéséből
fakadnak, melyek a minta RAP folyamattá alakításakor (Közép-Dunántúl), illetve
adaptálásakor (többi régió) feloldhatók.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
64 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s 2
A minta RAP fontos üzeneteket hordoz valamennyi régió irányába annak
érdekében, hogy minden régió azonos módszertannal készítse el ő hozzájárulását,
inputjait az NFT keretei között készül ő ROP-hoz.
A jöv ő kihívásai a hazai területi tervezésben
A csatlakozással lezárul a több mint egy évtizedet átölel ő hosszú menetelés a
hazai területi tervezésben. Módszertanában megújulva, a helyi szintt ől a nemzeti
szintig elkészültek az átfogó 10-15 évet vagy akár hosszabb id őtávot is átfogó
koncepciók és stratégiák. Napjainkban már készülnek a nagy ív ű jövőképeket az
EU tervezési ciklusokhoz igazító tervek és stratégiai programok, az azok
megvalósítását aprópénzre váltó, az aktuális helyi-megyei-regionális-nemzeti
költségvetésekben megjelen ő operatív programok. Ez a tervezési lánc minden
területfejlesztési szerepl ő — a kormányzati politikusoktól és hivatalnokoktól, a
tervez ő kön és kutatókon át a regionális-megyei-kistérségi-helyi aktorokig
—számraegyfoltésinzívauláfoymtjenéslai.
A különböző szerepkörökben — megbízó, tervez ő, megvalósító — a terület-
fejlesztésben érdekeltté válók száma napjainkra több ezerre tehet ő. Ők találkoztak
és tanulták meg közvetlenül, mit jelent a stratégiai szemlélet a területfejlesztésben,
milyen eszköztárral — bels ő és külső helyzetelemzés, SWOT elemzés, forgató-
könyvek, jövő képépítés, programozás — építhet ők fel a különböz ő szintű területi
stratégiák, gyakorolták a partnerségi szerepeket a tervezési folyamatokban. Ebben a
folyamatban jelent ős szerepe volt a tervezéssel párhuzamosan történő folyamatos
tanulásnak ('learning by doing'). Ugyanakkor megindult ennek a tudásbázisnak a
megalapozása, szervezett átadása is:
— oktatási háttér kialakulása a fels őoktatásban (komplex területfejlesztési
képzés és különböz ő egyedi stúdiumok a fő iskolai, egyetemi és doktori iskolai
programokban) és a feln őtt képzésben (Az EU által támogatott és nemzeti
szinten szervezett felkészít ő programok ['in job training']),
— Európa Tanulmányok Központja hálózat, illetve más szervezetek által
szervezett training programok stb.; valamint
— tankönyvek, szakkönyvek sokasága jelent meg a témához kapcsolódóan.
Magának a tervezési láncnak a többi eleme is feszültségeket hordoz, amelyek
oldására az alábbi alapelvek fogalmazhatók meg (Grosz—Lados—Rechnitzer—Tóthné
Hermann 2000):
— Egyértelműen meg kell határozni a különféle területi szintek, illetve az
ágazatok területfejlesztés kompetenciáját, azok egymásra épülését és
kapcsolatát.
— A területi szemlélet jelenjen meg az ágazati tervekben, részben a területi
szintek visszacsatolásával, részben az egyértelm ű ágazati elképzelések
érvényesítésével.
— A tervezés az egyes területi szinteken azonos metodikával, tematikával és
iteratív jelleggel történjen, id őben ütemezve és összehangolva.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 65
— A tervezés rendszere szorosan épüljön az Európai Unióban kialakult
gyakorlatra és technikákra.
— Új eljárásokat kell kidolgozni a társadalmi, a szakmai szerepl ők minél
szélesebb köre véleményének beépítésére a tervezésbe, illetve a tervek,
programok egyeztetésében a területfejlesztés szerepl őinek aktivizálására.
— A tervezés és a programozás hatékonyságát (egyben komolyságát) egyér-
telművé csak a decentralizált fejlesztési források meghatározásával és
biztosításával lehet növelni. Garanciát kell adni a területi szinteknek, hogy a
középtávú tervezési és programozási id őszakban biztosítva lesznek központi
források, ha azokhoz meghatározott — kisebb mérték ű — területi forrást is
biztosítani képesek.
— Mindezek érdekében egy önálló tervezési törvény kidolgozása szükséges,
amely
- rögzíti a különféle szinteken (országos, ágazati, regionális, megyei,
kistérségi, települési) kidolgozandó tervek típusait és azok tartalmi
követelményeit,
- meghatározza a tervek kapcsolatrendszerét, egymásra épülését,
- előírja a tervek id őhorizontját, elfogadási rendjét, korszer űsítésének módját,
- meghatározza a tervek társadalmasításának módját,
- rendelkezik a tervek megvalósításának rendszerér ől és azok értékelésér ől.
Az eddigi folyamatok kevéssé tekintettek túl a tervezésen. Lezárul egy nagy
ciklus és újabb kezdődik. Amivel adósok vagyunk, az a mérés. Milyen hatásai
vannak a megfogalmazott stratégiáknak, programoknak a hazai vagy akár a közép-
európai és európai területi fej l ődésre? Miképpen hatnak egymásra a különböz ő
szinteken megfogalmazott tervezési dokumentumok? A területfejlesztési szak-
emberek számára ez a közeljöv ő egyik legnagyobb kihívása. Ennek kimunká-
lásában, a tervezési lánc fejlesztésében napjainkig elvégzett munkákhoz hasonlóan,
a NYUTI továbbra is úttör ő szerepet igyekszik betölteni.
Jegyzetek
Pontosabban az 1990. évi LXV. A helyi önkormányzatokról szóló törvény kialakításakor, a megyei
önkormányzatok feladat- és hatásköreinek jelent ős mérséklése során a területfejlesztés nem került a
megye kötelezően ellátandó feladatai közé.
2
Nem maga a stratégiai tervezés volt újdonság, hiszen az a mikrogazdaságban, a vállalati tervezésben
már évtizedek óta használt módszer volt, hanem a közszférában és a területfejlesztésben történ ő
alkalmazása számított újdonságnak a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején.
3
A Csornai KSH kistérség a TEKI 2001-2003 közötti id őszakban az átmeneti kategóriába került. Ez azt
jelenti, hogy 2004-t ől mindenképpen kikerül a kedvezményezett kistérségek köréb ől.
4
Az 1993-ban indított, 10 millió ECU összeg ű I. Phare Területfejlesztési Program három témakört Ölelt fel:
1. A hazai területi politika továbbfejlesztését (Területfejlesztési törvény megalapozása); 2. Kísérleti
fejlesztési programok végrehajtását (Kísérleti megyei területfejlesztési tanács és ügynökség
létrehozása és m ű ködtetése Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében); 3. A
települések közötti együttm ű ködés serkentése (széles partnerségi alapokon létrejött település-
szövetségek).
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
66 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
s
A legutóbbi két és a jelenlegi EU tervezési periódust tekintve, azok id őtartama ciklusonként egy évvel
növekedett: 1989-1993: 5 év, 1994-1999: 6 év és 2000-2006: 7 év.
6
A Regional Science Association (RSA) 1994. évi Groningenben (Hollandia) megrendezett Európa
Kongresszusán jelentek meg nagy számban olyan tanulmányok, amelyek a forgatókönyv elemzési
technikára épültek. A módszer hazai területi kutatásokban történ ő alkalmazását Enyedi György
alapozta meg a kilencvenes évek közepén, három szcenáriót vázolva a hazai területi fejl ődésre (Enyedi
1996): I.) A polarizált regionális fejl ődés forgatókönyve; 2.) A közepesen koncentrált regionális
fejl ődés forgatókönyve; 3.) A dekoncentrált regionális fejl ődés forgatókönyve.
7
Zala megye is támogatásáról biztosította a régió program készítését. Mivel a megye a Dél-dunántúli
régióban is érdekelt volt, ezért a megyei szint ű tervezési folyamat már korábban elindult a Pylon Kft.
vezetésével.
s
Az már egy másik kérdés, hogy a koncepció hat prioritásából pénzügyileg csupán kett ő vált valóban
megvalósíthatóvá. Ennek oka, hogy a Területfejlesztési Célel őirányzat (TFC) és a TEKI felhasználását
központilag szabályozták. Ez pedig pl. csak 2001-t ől vette föl a támogatható célok közé a
humánerőforrás-fejlesztést, amely a Gy őr-Moson-Sopron megyei területfejlesztési koncepció egyik
kulcsprioritása volt.
9
184/1996 (XII.11.) Korm. rendelet A területfejlesztési koncepciók és programok, valamint a
területrendezési tervek egyeztetésének és elfogadásának rendjér ől.
io
Az együttműködés sikere a résztvev őkön múlott, de a háttérben a megbízó MTT tudatos döntése
húzódott meg. A NYUTI úgy nyerte el a tervezési megbízást, hogy az MTT kérte a megyei
szervezetek bevonását a projekt megvalósításába. Természetes partnerként kínálkozott a korábbi
években már a megyében kistérségi szinten aktív területfejlesztési szerepet vállaló RVA, aki szintén
pályázott a koncepció elkészítésére.
Az egyes megyékben lista készült a megye híres embereir ől: országgy űlési képvisel ők, jelentősebb
intézmények és vállalkozások vezet ői, kiemelkedő megyei személyiségek.
12
Sokan még nem érezték a súlyát a koncepciónak Veszprém megyében. Míg Gy őr-Moson-Sopron
megyében deklaráltan már az els ő TFC és TEKI pályázati kiírástól a megyei koncepció volt a döntések
iránytűje, addig Veszprém megyében az elhúzódó tervezési folyamat miatt ezt a területfejlesztés
szerepl ői nem érzékelték. A dolog fontosságára akkor ébredtek rá, amikor már a második pályázati
ciklus leteltével a megye egyes térségei úgy érzékelték, hogy rendszeresen a forrás nélkül maradó
pályázók között helyezkednek el. Így történt, hogy bár a kötelez ő egyeztetési eljárás során írásos
véleményt nem adtak, a megyei önkormányzatnak a koncepció elfogadását tárgyaló közgy űlése előtt
egy hónappal Pápa polgármestere és a Pápai Kistérség fejlesztési Társulás vezet ője személyesen
mondta el a tervez őknek, hogy a tervezési dokumentum egyes fejezeteiben hol, mivel kellene
szerepeltetni Pápát és térségét. Lényegében erre az id őszakra tudatosult bennük, hogy a koncepció
elfogadását követően a TFC és TEKI pályázatok elbírálásánál a koncepcióban megfogalmazottak
lesznek irányadóak.
13
A területfejlesztési koncepciók, programok és rendezési tervek tartalmi követelményeir ől szóló
18/1998. (VI.25.) sz. KTM rendelet.
14
A NYUTI 1996. január 16. óta a — No C.C.R. HUN-20860 számon — Phare/Tacis regisztrált tanácsadó
szervezete Brüsszelben a regionális fejlesztések és regionális politika témakörében.
15
A törvény csak két tervezési régió esetében írta el ő a tanács megalakításának kötelezettségét:
Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanács, Balaton Fejlesztési Tanács (1996. évi XXI. tv. 15.§.
2/a-b. bek.). A törvény 1999. évi módosítása rögzítette a statisztikai régiók összetételét, hogy azok
átfedés nélkül fedjék le az országot (1999. évi XCII. tv. 7.§. 2. bek.). A két fejlesztési régió közül csak
a Balatont nevesítette, ugyanakkor lehet őséget biztosított a speciális érdekeket képvisel ő több megyét,
illetve régiót érintő önkéntesen szervez ődő térségi fejlesztési tanácsok létrehozására. A Balatont ezek
sorában említi a törvény (1999. évi XCII. tv. 5.§.).
16
Ebben az időszakban hiányzott a harmadik fél, az osztrákok aktív részvétele a projektben. Ennek az
oka az volt, hogy Ausztriában még nem kezd ődött meg az INTERREG III program tervezése az
érintett tartományokban (Alsó-Ausztria, Bécs, Burgenland). Így az 1999. végére elkészült
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 67
dokumentum valójában csak magyar—szlovák közös stratégia. Az osztrák fél 2000. végét ől kezdett
aktivizálódni, mivel az INTERREG III csatornái csupán 2002—t ől nyílnak meg. Jelenleg JORDES+
(Joint Regional Development Strategy for the tri-border area of Austria, Hungary and Slovak
Republic) néven kezdeményeznek közös tervezési projektet a hármashatár térségére.
17
A fentieken túl a NYUTI látta el a projekt titkársági és logisztikai feladatait is (workshopok
szervezése, sokszorosítás, tolmácsolás, dokumentumok, prezentációs anyagok fordítása, külföldi
szakértők helyi munkafeltételeinek biztosítása).
18
Extrém példán keresztül érzékeltethet ő ez a helyzet. A külföldi szakértők egy része azért volt felel ős,
hogy el őkészítse és lebonyolítsa azokat a helyi és ágazati workshopokat, amelyek feltárják a vizsgált
térség jellemzőit, szükségleteit, és elindítja a projektgenerálás folyamatát. Munkájuk zárását a
workshopokról készített jelentés jelentette. Volt olyan szakért ő, aki ezt nem teljesítette, mert már letelt
a számára biztosított 20 szakért ői nap!
19
A WMEB gyakorlatában ez azt jelentette, hogy a szerz ődő fél, ha a projekt átfutási ideje alatt havonta
kíván számlázni, akkor 30%-kos részesedéssel számolt, ha azonban csak a projekt végén állított ki
számlát, akkor 25%-kal. (Ez utóbbi esetben fejez ődött ki az, hogy nem a WMEB, hanem a szerződő
fél előfinanszírozta a projektet.)
20
A NYUTI ezt nem vállalta fel a hármashatár stratégia keretében.
21
18/1998. (VI.25.) KTM rendelet A területfejlesztési koncepciók, programok és területrendezési tervek
tartalmi követelményeiről.
22
The New Programming period 2000-2006: methodological working papers — Working Paper 1
Vademecum for Structural Funds Plans and Programming Documents Objective 1, 2, and 3 2000-
2006.
23
24/2001. (IV. 20.) OGY Határozat A területfejlesztés kedvezményezett térségeinek lehatárolásáról.
24
The New Programming period 2000-2006: methodological working papers — Working Paper 2. The
Ex-Ante Evaluation of the Structural Funds interventions.
25
A Vision Planet el őzetes változatának fordítása megjelent a TÉT 1999. 1-2. számában, 2001. elején
pedig a végleges dokumentum jelent meg magyarul a NYUTI fordításában és a VÁTI kiadásában.
Irodalom
Callanan, B.—Lados M. (2001) Közép-dunántúli Regionális Cselekvési Terv Modell. Shannon—Győr,
MTA RKK NYUTI. Kézirat.
Enyedi Gy. (1996) Regionális folyamatok Magyarországon az átmenet id őszakában. Budapest, Hilscher
Rezső Szociálpolitikai Egyesület.
Faragó L. (2000) Területi tervezés az európai integráció tükrében. — Horváth Gy.—Rechnitzer J. (szerk.)
A régiók szerepe a b ővülő Európai Unióban. Pécs, MTA RKK. 149-162. o.
Forman B. (2000) Regionális politika az Európai Unióban. Területfejlesztési szakkönyvek. Budapest,
VÁTI.
Grosz A.—Lados M.—Rechnitzer J. (szerk.) (1999) A Balaton Kiemelt Üdül őkörzet területfejlesztési
koncepciója — I. melléklet A hivatalos egyeztetési eljárás során beérkezett vélemények feldolgozása.
NYUTI Közlemények 88. Győr, MTA RKK NYUTI.
Grosz A.—Lados M.—Rechnitzer J.—Tóthné Hermann J. (2000) A területfejlesztési koncepciók és
programok összehasonlító értékelése. NYUTI Közlemények 116. Győr, MTA RKK NYUTI.
Grosz A.—Lados M. (2001) A Közép-dunántúli régió területfejlesztési programja. Győr—Székesfehérvár,
MTA RKK NYUTI.
Horváth Gy. (1998) Európai regionális politika. Budapest—Pécs, Dialóg Campus.
Hrubi L. (1997a) A megyei fejlesztési koncepciók (Összegzés). — Tér és Társadalom. 3. 79-86. o.
Hrubi L. (1997b) Új vonások a Baranya megyei területfejlesztési koncepcióban. — Tér és Társadalom. 3.
87-92. o.
Lados M. (1997) Önkormányzati gazdálkodás és a területfejlesztés az Északnyugat-Dunántúlon. — Tér és
Társadalom. 1. 197-217. o.
Lados M. (2001a) A Nyugat-dunántúli régió területfejlesztési programja. Győr, MTA RKK NYUTI.
Lados M. (2001b) Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési programja. Győr, MTA RKK NYUTI.
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
68 Lados Mihály TÉT XV. évf. 2001 s2
Lados M. (2001c) Managing Regions in Hungary. Konferencia el őadás. Regional Policies in Europe:
The Knowledge Age: Managing Global, Regional and Local Interdependencies. Nemzetközi
Szimpózium — Eisenerz (Ausztria), 2001. szeptember 21-23.
Lados M. — Rechnitzer J. (1997a) Az Északnyugat-Dunántúl területfejlesztési stratégiája. — Tér és
Társadalom. 1.219-269. o.
Lados M. — Rechnitzer J. (1997b) The Experiences of Strategic Planning in Hungary. Konferencia
előadás. RSA 37. Európa Kongresszus. Róma, 1997. augusztus 26-29.
Rechnitzer J.—Sas B. (1987) Térszerkezeti vizsgálatok az Észak Dunántúlon. Regionális Kutatások
-
Központjának Kutatási Eredményei 6. Pécs, MTA RKK.
Rechnitzer J. (szerk) (1988) A Rábaköz térszerkezete. Csorna—Kapuvár, MTA RKK ÉDO.
Rechnitzer J. (1990) A nyitott határ. Győr—Bécs, MTA RKK ÉDO.
Rechnitzer J. (1991) Az innováció fogadás feltételei Vas megye hátrányos helyzet ű térségeiben
(Regionális esettanulmány). Vasvár, Vas Megyei Elmaradott Térségi Önkormányzatok Szövetsége.
Rechnitzer J. (1994) Fejezetek a regionális gazdaságtan tanulmányozásához. Győr Pécs, MTA RKK.
—
Rechnitzer J. (szerk.) (1995) Győr-Moson-Sopron megye területfejlesztési stratégiája. — I. kötet A megye
Európában és a magyar térszerkezetben. NYUTI Közlemények 10/I. Gy őr, MTA RKK NYUTI.
Rechnitzer J. (1998) A területi stratégiák. Budapest—Pécs, Dialóg Campus.
Szörényiné Kukorelli I. (1997a) A kistérségek gazdasági és társadalmi jellemz ői és trendjei Észak-
Dunántúlon. — Tér és Társadalom. I. 147-191. o.
Szörényiné Kukorelli I. (1997b) Fejlesztési koncepciók a kistérségek számára (Összegzés). — Tér és
Társadalom. 3.93 100. o.
-
Vision Planet A közép-európai, a Duna menti és az adriai térség integrált területfejlesztési stratégiája
—
(Irányelvek és fejlesztéspolitikai javaslatok). (2001) Budapest, PHARE VÁTI.
—
CHALLANGES OF THE SPATIAL PLANNING IN HUNGARY
IN THE 1990S:
FROM REGIONAL STRATEGIES TO PROGRAMMING AND
IMPACT ANALYSIS
MIHÁLY LADOS
During the socio-economic transformation of Hungary, planning including spatial planning
has become a symbol of the former planning economy. At the start of the Transition, the
institutional system of planning was abolished both at national and county levet.
Hungary has become a joint member of the European Union (EU) since 1991. Based on
Phare aid program, Hungary has started the preparation for accession. A special program
was set up to promote the EU conform transformation of the Hungarian regional policy.
Professionals recognised that the EU regional policy utilises planning significantly,
especially the methodology of strategic planning. As in whole Europe, the 1990s became the
decade of the renaissance ofplanning in Hungary.
During this decade we have started from the preparation of long tern visions and strategies
and has reached the phase of operative programmes. This process has run along the different
spatial levels of the Hungarian regional policy defined in the Act XXI on Regional
Development and Physical Planning: national, regional, county, small region.
Among the increasing number of actors in regional and spatial planning Centre for
Regional Studies (RKK) including West Hungarian Research Institute (NYUTI) has played a
leading role adopting and developing new methods in planning. This paper provides a
special view of this process through the glasses of NYUTI based on the planning projects has
been implemented by NYUTI during this period.
The paper is dealing with county, regional, national and transnational plans. The core of the
study is that what was/are the new challenges of spatial planning for Hungary according to
Lados Mihály: A területi tervezés kihívásai a kilencvenes években Magyarországon:
A területfejlesztési stratégiák kialakításáról a programozásig és az értékelésig.Tér és Társadalom, 15. 2001. 2. 25–69. p
TÉT XV. évf. 2001 s2 A területi tervezés kihívásai ... 69
EU accession. What role has NYUTI played in dissemination of the innovative methods in
spatial planning in Hungary?
The paper discusses this process in four chapters. The _first chapter describes the changing
needs for regional studies at the end of the 1980s. The basis of the second chapter is the
requirements of the renewal of Hungarian spatial planing according to EU accession and
Maastricht principles, and the need for foundation of strategic planning. The third chapter
deals with planning in consorcium and the transnationalisation of planning. The forth chapter
discusses programming as a new challenges of the pre-accession period.
Evaluating this process, we can conclude that the described actions did not look beyond
planning until now. A planning cycle will close and a new will start soon. We miss the
monitoring and the impact analysis of plans. What impacts are the planned strategies and
programs on the national, Central European and European regional development? What
synergies can be find among plans prepared in different spatial levels? Monitoring and
impact analysis will be the most important challenge for Hungarian planners in near future.
We believe that NYUTI will play a pioneer role to work out and test the new methods as it did
in the last ten years.