Tér és Társadalom 12. évf. 1998/1-2. 138-162. p.
138 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
AZ ÁGAZATI GAZDASÁGSZERKEZET SZEREPE A
REGIONÁLIS DIFFERENCIÁLÓDÁSBAN
MAGYARORSZÁGON'
(The Role of Sectoral Differentiation in Spatial Development)
KISS JÁNOS
A területi fejlettség és elmaradottság alapvetően nem véletlenszerűen felbukkanó
egyedi tényezők, hanem különféle (társadalmi-gazdasági jelleg ű) strukturális
hatások eredménye, így érdemi befolyásolásuk azaz a területfejlesztés - magától
-
értetődően csak strukturális eszközökkel lehetséges. Mivel az 1990 es években a
-
magyarországi területi fejl ődés főszereplőjévé egyértelm űen a gazdaság vált
(Enyedi 1997), ennek különböző strukturális dimenziókban megnyilvánuló területi
különbségei kitüntetett figyelmet kell, hogy kapjanak a hazai területfejlesztési
stratégia kialakítása során is.
A magyar gazdaságban a rendszerváltás óta végbement tulajdoni, üzemszervezeti
stb. változásokhoz képest egyel őre kevés figyelmet kap a szintén jelent ősen
megváltozott ágazati szerkezet elemzése, holott a területfejlesztés gyakorlatának
világszerte egyik gyakran alkalmazott elemét képezi meghatározott gazdasági
ágazatok fejlesztése (Nemes Nagy 1987). A '70-es évekig hazánkban és az európai
országok többségében is az iparfejlesztésnek volt meghatározó szerepe, míg
napjainkban a neoliberális államok inkább a szolgáltatásokat, illetve az információ-
gazdaságot helyezik el őtérbe területfejlesztési stratégiájukban (Enyedi 1997).
Számunkra is fontos kérdés, hogy van-e kimutatható összefüggés a magyar
gazdaság ágazati szerkezetének regionális különbségei és a területi fejlettség-
fejl ődés között, másként megfogalmazva: miféle ágazati tényez ői vannak egyes
térségek dinamikájának és mások lemaradásának napjaink Magyarországán?
Az erre irányuló elemzést makroszinten, a három f ő nemzetgazdasági ág
országosan általánosítható sajátosságainak megfogalmazására törekedve végeztük.
A három ágazat közül a - nemzetgazdasági súlyát tekintve ma már egyaránt a
szolgáltatások mögé szoruló - mez őgazdaság és ipar kiemelése révén pedig arra
kerestük a választ, hogy egyszer űen adaptálhatók-e a hazai viszonyokra az Európai
Unió regionális politikájának jelenleg els ősorban a tercier szférát kiemel ő ágazati
prioritásai vagy egyes régiókban ma is lehetséges az agrárgazdaságra, illetve az
iparra alapozni a területi fejl ődés sikerét?
A kérdések megválaszolásához alapvet ő jelentőségű a vizsgálatban szerepl ő
területi szintek egyértelmű rögzítése: nyilvánvaló ugyanis, hogy minél kisebb
egységeket vizsgálunk, annál több múlik az egyes ágazatokat képvisel ő
vállalkozások speciális helyi jellegzetességein, annál több a kivétel. Az ágazati
szerkezet és a regionális fejl ődés kapcsolata meggy őz ődésünk szerint a kistérségek
szintjéig értelmezhet ő. A számításainkban szerepl ő országon belüli területi egységek
azonban Magyarország esetében általában a megyék voltak, mert ezekről ma már
rendelkezésre állnak friss és nemzetközileg is összehasonlítható gazdaságszerkezeti
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 139
adatok, ugyanakkor ez az aggregáltság meggy őződésünk szerint még nem fedi el az
ország különböző térségeinek legfontosabb gazdaságfejl ődési sajátosságait, s
lehetőséget ad az országon belüli összehasonlításra is.
A "dinamika" fogalma alatt a továbbiakban els ősorban a gazdaság fejlődéséről
értekezünk. Ennek oka egyrészt a gazdaság már említett meghatározó szerepe a
területi fejl ődésben, másrészt a gazdasági folyamatok viszonylag jó mérhet ősége.
Praktikus okokból a korábbi id őszakok fejlődésének hatásait összegző, statikus
jellegű gazdasági fejlettségi mutatóknak a jelenlegi ágazati szerkezettel való
összefüggéseit is relevánsnak tekintettük, feltételezve, hogy ezek területi eltérései
jól megfeleltethetők a rendszerváltás óta eltelt rövid id őszak dinamika-
különbségeknek is. E helyen is fontos leszögezni azonban, hogy a térségi dinamika
többdimenziós fogalom, amelynek a gazdasági fejl ődés, a régióban termelt
jövedelmek növekedése csak az egyik - igaz, nélkülözhetetlen - tényez ője. A "sikeres
régió"-vá váláshoz egyéb tényez ők (pl. az értéknövekmény helyben maradása,
széles társadalmi rétegekben való elterjedése, a foglalkoztatási helyzet javulása, a
környezetet terhel ő "negatív externáliák" csökkentése stb.) is szükségesek
(Enyedi 1997).
A felhasznált módszerek zöme az értéktermelés és a foglalkoztatottság ágazati
megoszlása, illetve egyes jövedelem-típusú változók (leggyakrabban az egy f őre
jutó GDP) közötti összefüggések kimutatására irányult. Ezek az adatok viszonylag
jól összehasonlíthatók, emellett a területi különbségek mérésére szolgáló, több
változóból képzett "komplex" mutatókkal is szoros kapcsolatban vannak (Nemes
Nagy 1987). A részletesebb (al)ágazati bontás mell őzése és a relatíve kevés mutató
alkalmazása lehet ővé tette az EU-régiókkal való összevetést, az analóg és az
eltérő(nek látszó) fejl ődési sajátosságok kimutatását. Ennek segítségével kísérelünk
meg előrejelzést adni arra vonatkozóan is, hogy az általunk feltárt trendek tartósak
lesznek-e, avagy csak átmeneti jelenségei az új magyarországi gazdasági tér
formálódásának; valamint, hogy a jelenleg eredményesnek mutatkozó regionális
gazdaságfejl ődési modellek hosszabb távon is sikeresek lehetnek-e.
A viszonylag szűk alapadatbázist - a kapcsolatok minél szélesebb körének
feltárása céljából - változatos matematikai apparátussal kíséreltük meg feldolgozni.
Az egyszerű adattáblák, viszonyszámok, indexek képzésén túl (egyes ágazati
jellemzők területi koncentrációjának mérésére, valamint a jövedelmi mutatókkal
való kapcsolatok kimutatására) néhány bonyolultabb, vagy ritkábban használatos
módszert is alkalmaztunk.
A kutatást számos objektív módszertani probléma nehezítette. Ezek közül a
legfontosabb a részletes területi bontású, és id őbeli-térbeni összehasonlításokra is
lehetőséget adó ágazati gazdasági adatok sz űkössége, az 1994 előtti időszakra
hiányzó megyei GDP-számítás, illetve az, hogy a területi GDP-értékek maguk is
számos becsléssel megállapított elemet tartalmaznak. Elméleti szempontból is
figyelmet érdeml ő probléma, hogy a jövedelmek jelentős része nem termelése
helyén kerül felhasználásra, s így a keletkezés helyéhez rendelt GDP-értékek nem
tükrözik pontosan a területi egyenl őtlenségeket. Itt kell rámutatni arra is, hogy az
egyes vállalatokat a statisztika főtevékenységük jellege szerint sorolja ágazatokba,
holott pl. az ipari cégek egy része több termel ő szolgáltatást "internalizál" saját
szervezetén belül (Rajfay 1997). 2 Végül: jelentős területi statisztikai probléma, hogy
míg a termelési értéket a munkahely megyéje alapján veszi számba a Központi
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
140 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
Statisztikai Hivatal, addig a foglalkoztatottakat lakóhelyük megyéje szerint
csoportosítja. Ez a különbség — amely a megyehatáron átlép ő ingágyás esetében
okozhat torzulásokat a számításokban — a budapesti agglomeráció esetében a
legkomolyabb mértékű: a beingázók által el őállított érték Budapest egy főre jutó
GDP-jét növeli, míg Pest megyéét csökkenti. (A problémát kiküszöbölend ő a két
területet "Központi régió" néven összevonva is elvégeztük a számítások többségét.)
A korábbi nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján azonban biztosan állítható -
és a különböz ő módszerekkel végzett elemzések egybevágó eredményei is arra
utalnak -, hogy a felsorolt és az itt nem említett egyéb nehézségek nem teszik
lehetetlenné az alapösszefüggések feltárását az ágazati szerkezet és a területi
fejlődés kapcsolatainak vonatkozásában sem.
Regionális különbségek a gazdasági szerkezet-átalakulás
folyamataiban
A fejlett országokban a gazdasági növekedés megindulása vagy felgyorsulása az
ipari forradalom kezdetét ől az 1970-es évek elejéig egyértelm űen az iparosodáshoz
kötődött. Az indusztrializáció csúcspontját megel őző évtized — a nyugat-európai
országok zömében az 50-es, Magyarországon a 60-as évek — az ágazati szerkezet és
a jövedelmek legnagyobb területi egyenl őtlenségeinek időszaka volt. (Nemes Nagy
1987). Ekkor volt a legszorosabb összefüggés a regionális gazdaságok ágazati
szerkezete és fejlettségük-fejl ődésük között, ekkor léteztek a legtipikusabban
elkülönülő "ipari", illetve "agrár" körzetek: el őbbiekre értelemszerűen a dinamika,
utóbbiakra a hanyatlás vagy stagnálás volt jellemz ő .
Az 1970-es évek elején a nyugat-európai országokban válság, majd gazdasági
ciklusváltás következett be. A különböző regionális szinteken is általánosan
bekövetkezett tercierizálódás a szolgáltatások gazdasági súlyának növekedése,
illetve a foglalkozási átrétegz ődés. Ezzel párhuzamosan a termelés földrajzi
dekoncentrációja ment végbe: a korábbi egyoldalú ágazati "gazdasági körzetek
átalakultak, s részben beszállítói hálózatokkal váltódtak fel" (Enyedi 1996).
Mindezek következtében felgyorsult a regionális ágazati szerkezetek nivellálódása
és a területi jövedelmi egyenl őtlenségek csökkenése.
Az iparon belül szerkezeti átalakulás következett be: a nyersanyagigényes
ágazatok zöme visszaszorult, míg néhány új, a telephelyválasztás hagyományos
szempontjaira kevésbé érzékeny "high-tech" iparág dinamikus fejl ődésnek indult.
Csak kevés korábbi ipari térség bizonyult alkalmasnak - helyzeti el őnyei, fejlett
infrastruktúrája, illetve iskolázottabb lakossága bázisán - az iparon belüli váltásra,
vagy a tercierizálódás által kínált lehet őségek megragadására (Raffay 1997): az új
dinamikus régiók zöme korábbi rurális zónákból került ki (Enyedi 1996).
Az 1990-es évek elejére a fejlett európai országokban - a három főágazat szintjén
legalábbis erőteljesen lelassultak a gazdaság ágazati szerkezetének átalakulási
-
folyamatai, és a regionális fejlettségi különbségek kiegyenlít ődése is minimális
sebességű . Az ipar részaránya stabilizálódni látszik, méghozzá ország-
csoportonként némiképp eltérő szinten. A - napjainkra az EU legfejlettebb régióinak
nagyobb részét tömörít ő közép-európai térségben (Németország, Észak-
-
Olaszország, Ausztria) az ipar foglalkoztatási részesedése a nagyvárosi régiók
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 141
kivételével mindenütt meghaladja a 30, a GDP-t tekintve nemritkán a 40%-ot is. Az
egykori "atlanti centrum" országaiban és a skandináv államokban viszont ezek az
értékek zömmel 30% alatt maradnak. A szegényebb EU-országok egy részében
(fő leg portugál és spanyol régiókban) az ipari jelleg er ősebb, a dél-olasz és görög
térségekben viszont a mez ő gazdaság és a tercier szektor aránya jelent ősebb.
Mindeközben a mez őgazdaság térvesztése évtizedek óta folyamatos. Aránya a
GDP-bő l mára a fejlett országokban mindenütt 10% alá esett, az EU átlagában az
1973-1992 közötti id őszakban 5%-ról kb. 2,5%-ra. Az agrárszektor nagy gazdasági
súlya a regionális elmaradottság egyik legáltalánosabban elfogadott indikátora.
Ennek legfő bb oka az, hogy a három f ő ágazat közül egyértelm űen a
mez őgazdaságban a legalacsonyabb az élőmunka termelékenysége i és a jövedelem-
színvonal is. Ezt bizonyítja, hogy a 15 jelenlegi EU-tagállamban 1992-ben a
hozzáadott értékb ő l csupán feleakkora volt az agrárágazat részesedése, mint az aktív
keresőkbő l, s igaz ez az összefüggés a regionális egységek túlnyomó többségére is.
A gazdasági szerkezetátalakulás ágazati folyamatait a szocialista országok közül
Magyarország követte a leggyorsabban (I. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
Az aktív keres ők megoszlása a fő nemzetgazdasági ágak között 1960-1996, (%)
(Sectoral Division of Labour the Labour Market 1960-1996, %)
1960 1970 1980
Ország Bp. Megyék Ország Bp. Megyék Ország Bp. Megyék
Mezőgazdaság 38,5 1,4 48,1 24,7 2,1 31,1 18,9 3,9 22,7
Ipar 33,0 54,5 27,4 43,8 54,6 40,7 42,1 45,0 41,4
Tercier szektor 28,5 44,1 24,5 31,5 43,3 28,2 39,0 51,1 35,9
Aktivitási 47,8 55,2 46,2 48,3 55,5 46,6 47,3 50,0 46,7
index*
1990 1996 A GDP szektorális
megoszlása 1995
Ország Bp. Megyék Ország Bp. Megyék Ország Bp. Megyék
Mezőgazdaság 15,3 3,0 18,5 8,0 0,7 9,9 7,1 0,5 10,4
Ipar 38,1 36,3 38,6 32,7 23,6 35,0 31,5 22,5 36,0
Tercier szektor 46,5 60,7 42,9 59,3 75,7 55,1 61,4 77,0 53,6
Aktivitási 43,6 45,5 43,2 34,2 37,3 33,5 - - -
index*
* aktivitási index: az aktív keres ők aránya a lakónepességben
Forrás: 1990-es megyei népszámlálási kötetek (KSH 1991-1992); Mikrocenzus 1996. A
népesség és a lakások jellemző i (KSH 1997); A GDP területi megoszlása 1995-ben
(KSH 1997) alapján saját számítások.
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
142 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
Az agrárszektor - a mez őgazdaság szocialista átszervezése és a vidéki iparosítás
következtében - már a '60-as évek folyamán elvesztette a nemzetgazdaságban
korábban betöltött vezet ő szerepét. A '70-es évek közepén az ipari foglalkoztatás is
csúcspontjára ért, a '80-as évek elejére pedig - mindössze 15 évnyi ipari primátus
után - országos szinten közel kiegyenlít ődött a szekunder és a tercier szektor
foglalkoztatási szerepe. Az EU-országokhoz képest egészen a rendszerváltásig
lényegesen nagyobb maradt azonban a mez őgazdaság jelentősége, amely a falusi
iparosítással együtt - nemzetközileg is egyedülálló módon - meghatározó szerepet
volt képes játszani a '70-'80-as évek viszonylagos falusi modernizációjában.
A foglalkozási szerkezet regionális különbségei - fokozatos csökkenésük ellenére -
mindvégig jelent ősek maradtak. Budapest fejl ődése általában tíz évvel megel őzi a
vidéki átlagot: míg a fővárosban már a '70-es évek végén, addig vidéken csak a '80-
as évek második felében jutott vezet ő foglalkoztatási szerephez a szolgáltató
szektor. A megyék fejl ődésének eltérő ütemét mutatja, hogy a rendszerváltáskor
akadt még négy olyan egység, ahol az ipari foglalkoztatás volt a legnagyobb; hogy
Bács-Kiskunban még 30% fölötti részesedés ű volt a mezőgazdaság, s hogy az e
tekintetben is lemaradt Szabolcs-Szatmár-Beregben az ipar részaránya még az 1980-
as évtizedben is növekedett. (Kistérségi szinten tarkább a kép: minden nyolcadik
statisztikai kistérségben még a mez őgazdaság, minden negyedikben pedig az ipar
volt a legjelentősebb foglalkoztató az 1990-es népszámlálás adatai szerint.)
Az 1990-es fordulatot követ ő hat évben - az általános gazdasági visszaesés, majd a
lassan újrainduló növekedés közepette - hatalmas szerkezeti átalakulás következett
be, amelynek mértéke nem, iránya viszont minden térségben azonos volt. A
foglalkoztatás visszaesése a szolgáltatásokat érintette legkevé ,4)é, így a
tercierizálódás felgyorsult és minden régióban általánossá vált. A legjelent ősebb
változás a mezőgazdaságban történt, amelynek foglalkoztatási részesedése alig több
mint felére zsugorodott. (Ezt azzal együtt is igen jelent ős változásnak kell tekinteni,
hogy az 1990-es felmérés a tsz-ek melléküzemágaiban dolgozó, ipari vagy
szolgáltatási tevékenységet végz ő személyeket is mezőgazdasági foglalkoztatottként
vette számba, így az agrárágazat visszaesése a statisztikákban kimutatottnál
lényegesen kisebb mérték ű.) Az ipar pozíciói keveset változtak: nagy területi
differenciák mellett, átlagosan mintegy 4 százalékponttal esett vissza az ágazatban
dolgozók aránya. A változások eredményeként napjainkra Magyarország
gazdaságának ágazati szerkezete az Európai Unió átlagának felel meg (2. táblázat).
Valamennyi megyében a szolgáltatások foglalkoztatási szerepe a legnagyobb, ezt
követi az ipar, végül a mezőgazdaság. Hasonló a helyzet az értéktermelést tekintve
is. A magyarországi ágazati arányok jól illeszkednek a közép-európai régió
országainak (Németország, Ausztria, Svájc, Szlovénia, Csehország, Lengyelország,
Szlovákia) gazdasági szerkezetéhez is.
A legjelentősebb eltérést az EU-átlagtól a mez őgazdaság még mindig viszonylag
nagy részaránya jelenti. Kimondható ugyanakkor, hogy az ágazat a maga 8-10%-os
súlyával immár nem meghatározó szerep ű a magyar gazdasági folyamatokban.
(Mindez azzal együtt is igaz, hogy egyrészt az agrárexport ma is jelent ős
nemzetgazdasági bevételi forrás, másrészt hogy a mez őgazdasági eredet ű
nyersanyagok feldolgozása valamint a háztartásokban folyó kistermelés révén az
agrárfoglalkoztatottakon kívül a lakosság számos egyéb csoportja is rendszeresen
közvetlen kapcsolatba kerül az ágazattal.)
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 143
2. TÁBLÁZAT
A megyék gazdasági szerkezetének néhány jellemz ő adata 1995-1996
(Characteristic lndices of Economie Structure of Counties, 1995-1996)
Egy lakosra jutó
Megyei A gazdaság Mezágaz- Ipari Tercier A mezőgaz- A tercier mezőgaz-
GDP/18 termelé- dasági daság Az ipar szektor dasági ipari tercier
Megye kenysége
az országos átlag keresők aránya az összes aktív részesedése az 1995. évi megyei GDP az országo átlag
%-ában 1995 keresőből 1996 (%) GDP-ből (%) %-ában 1995
Budapest 178,3 164,4 0,7 23,7 75,7 0,5 22,5 77,0 12,9 128,1 224,5
Pest 71,3 66,6 6,0 31,9 62,1 6,6 39,6 53,8 65,8 89,1 62,1
Központi régió 142,1 131,6 2,4 16,4 71,1 1,5 25,4 73,0 30,9 114,8 169,2
Baranya 84,6 89,9 11,4 33,1 55,4 9,3 26,6 64,1 111,1 71,5 88,4
Bács-Kiskun 79,0 77,2 15,8 31,5 52,6 15,8 29,6 54,6 175,9 74,3 70,2
Békés 75,9 83,3 16,2 32,5 51,3 17,4 33,3 49,3 186,2 80,5 61,2
Borsod-A-Z. 76,1 93,0 5,7 37,3 57,0 7,3 42,4 50,3 78,6 102,6 62,5
Csongrád 95,6 91,1 15,3 28,9 55,7 12,3 30,5 57,2 166,3 92,5 89,1
Fejér 98,3 91,7 10,4 41,1 48,5 9,3 44,5 46,3 128,2 138,8 74,0
Győr-M-S. 105,7 90,2 7,8 37,7 54,5 9,1 38,5 52,4 135,2 129,2 90,0
Hajd(r.Bihar 76,7 86,7 12,3 31,6 56,0 13,2 29,3 57,5 142,2 71,4 71,8
Heves 76,3 80,8 6,9 38,4 54,7 8,6 33,7 57,7 92,8 81,9 71,7
lász-N-Sz. 77,6 84,6 12,3 34,2 53,5 12,2 36,3 51,5 133,6 89,7 65,2
Komárom 88,4 87,6 7,0 40,6 52,4 7,2 40,6 52,3 89,1 113,9 75,2
Nógrád 61,0 71,2 5,6 39,8 54,6 8,4 34,5 57,1 72,7 67,0 56,9
Somogy 79,8 84,5 12,5 25,4 62,1 14,2 27,3 58,5 159,6 69,3 76,0
Szabolcs-Sz-B. 62,1 80,2 10,0 34,8 55,2 12,3 28,1 59,7 107,3 55,4 60,4
Tolna 92,8 93,3 14,2 36,0 49,9 14,7 40,1 45,2 192,4 118,5 68,4
Vas 105,5 88,7 8,1 42,2 49,8 8,0 46,5 45,5 118,7 156,1 78,2
Veszprém 86,9 81,7 8,2 36,9 54,8 7,5 37,9 54,6 91,3 104,5 77,3
Zala 96,0 85,3 6,3 39,9 33,9 8,8 39,5 51,7 118,7 120,6 80,9
Vidék 83,3 86,1 10,5 35,4 54,1 10,8 35.6 53,5 127,3 94,1 72,7
Súlyozott relatív 14.6 6,3 33.1 12,1 5,4 28,6 17,1 9,3 27,6 27.9 13,4
szórás (%)
Ország együtt: 100,0 100,0 8,0 32,7 59,3 7,1 31,5 61,4 100,0 100,0 100,0
Forrás: Mikrocenzus 1996. A népesség és a lakások jellemz ői (KSH 1997) A GDP területi megoszlása 1995-ben (KSH 1997) alapján saját
számítások.
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
144 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
Az agrár-alapú foglalkoztatás-b ővítés még kisebb regionális szinteken sem t űnik
reális alternatívának azért sem, mert termékei többségének piaca sz űk, nehezen
bővíthető, és viszonylag szerény profitot termel. Mindez azon hipotézis
megfogalmazását indokolja, hogy nagyobb (megyényi) térségek esetében
önmagában nem, kistérségi szinten is csak számos kedvez ő körülmény összejátszása
esetén, kivételként lehet dinamikus regionális gazdasági fejl ődés alapja ez a szektor
hazánkban.
Az ipar dinamikahordozó szerepével kapcsolatos elméleti megfontolások egyik
része amellett szól, hogy az ipari alapú regionális fejl ődés egyre kevésbé lehetséges.
A legfontosabb ilyen érv a tercierizálódás általános tendenciája, ami többnyire az
iparban dolgozók számának folyamatos fogyását is jelenti. Mindezek következtében
regionálisan is egyre kevesebb az esély a korábbiakhoz hasonló súlyú térségi ipari
koncentrációk, egyáltalán: bármiféle "ágazati körzet" létrejöttére (Nemes Nagy
1987). A rendszerváltás utáni gazdasági visszaesés (piacvesztés, foglalkoztatás-
csökkenés) ráadásul éppen a meglévő iparvidékeinket érintette legérzékenyebben.
Ezek zömének hagyományos ágazatai bizonyosan alkalmatlanok a térség
fellendítésére. Bels ő erő forrásokból kicsi az esély új típusú ipari körzetek
létrejöttére is, mivel a "high-tech" ipar területileg kevésbé koncentrálódik, nem
igényli a bőségesen rendelkezésre álló munkaer őt, viszont magas a tőke-,
technológia-, és infrastruktúra-igénye, s épp ezek az adottságok hiányoznak
leginkább Magyarországon.
Más megfontolások ugyanakkor ellentétes irányú következtetéseket támasztanak
alá. Ezek közül a legfontosabb, hogy az ipar részarányának csökkenése a termelési
értékből és a foglalkoztatottakból világviszonylatban sem jelenti az ágazat
gazdasági jelentőségének visszaesését (Enyedi 1996). Másrészt már legalább húsz
éve folyik a hagyományos (és sok esetben igen korszer ű) ipari termelés kitelepülése
a fejlett országokból a perifériákba, ami ott kifejezetten dinamizáló hatású is lehet.
Bizonyság erre egy friss, hozzánk közeli példa, Írország, amely 1990-1994 között -
e tekintetben világels őként - több mint 50%-kal növelte ipari termelését, nem kis
részben ennek köszönheti kimagasló gazdasági növekedését, aminek eredményeként
mára az egy főre jutó GDP nagyságát tekintve megel őzte Nagy-Britanniát. Fontos
leszögezni azt is, hogy — mint azt egyebek mellett Írország, Dánia, Közép-Itália
fejlődése bizonyítja — nemcsak a "high-tech", hanem számos hagyományos iparág
(bútor-, játék, vagy divatáru-gyártás stb.) is a regionális dinamika alapjává válhat, a
piacbövítés lehetőségei pedig nemzetközileg leginkább a pósztmateriális jelleg ű
szabadidő-, és környezetvédelmi "iparokban" mutatkoznak (Enyedi 1996). Az EU
legfejlettebb régiói közül számos közeli német és észak-olasz térség jelent ős ipari
zóna, s ezekből, de akár távolabbról is könnyen kitelepülhetnek bizonyos ipari
kapacitások az európai félperiféria egyik legstabilabb országának számító
Magyarországra, így hazánkban is valószín űsíthető relatíve nagyobb ipari súllyal
rendelkez ő dinamikus körzetek kialakulása.
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 • 1-2 Gyors ténykép 145
Az ágazati jelleg koncentrálódása a magyarországi régiók
gazdaságában
Eddigi elméleti megállapításaink tapasztalati ellen ő rzését a magyar regionális
gazdaságszerkezeti mutatók változásának id ő soros modellezése, és a NUTS-I-II
szintű EU-régiókra elvégzett, azonos tartalmú számításokkal való összevetése révén
kíséreltük meg. Els ő lépésként azt kellett eldöntenünk, hogy mekkora részesedés
esetén tekintünk meghatározó jelent őségűnek egy ágazatot valamely térség
gazdaságában. Az EU NUTS-II szint ű régióinak 1992-es, illetve a magyar megyék
1996-os foglalkozási szerkezetét megvizsgálva, a relatív nagyságot tekintve: csak
három olyan (görög) NUTS-II-régió van, ahol 1992-ben a mez őgazdaság volt a
legnagyobb foglalkoztató, és csak egy olyan magyar megye (Vas), ahol 1995-ben az
ipar szerepe volt a legjelent ő sebb a GDP létrehozásában - egyébként mindkét
szempontból és mindenhol a szolgáltatások szerepe a legnagyobb.
Az adatok tükrében tehát az "ipari térség", "agrárkörzet", illetve a velük szinonim
fogalmakat ma már csak relatív értelemben indokolt használni: azon régiók
megnevezésére, ahol az adott ágazat érzékelhet ően nagyobb jelentőségű a régió
gazdaságán belül, mint az országos, vagy az európai gazdaság átlagában. A
mező gazdaság esetében már a 10% feletti foglalkoztatási részesedést is ilyennek
kell tekintenünk, amely épp megfelel a jelenlegi magyar vidéki átlagnak, az EU
átlagának pedig éppen a kétszerese. Az EU NUTS-II. régióinak közel 30%-a volt
ilyen, kevés kivétellel a félperiféria országaiból (szinte az összes görög és portugál,
számos dél-spanyol és dél-olasz térség, illetve Írország és néhány finn vidék), a
kivételek pedig a centrum országok fejletlenebb területei közül kerültek ki.
Magyarországon - mint azt a 2. táblázat is mutatja - az alföldi és a dél-dunántúli
megyék sorolódtak ebbe a csoportba 1996-ban.
Az ipar aránya a foglalkoztatottakból a NUTS-II régiók, illetve Magyarország
átlagában is hasonló (31 és 33%), s mi az er ősebb "ipari jelleg" alsó határát a 35,
illetve a 37%-os értéknél húztuk meg. Ebbe a körbe "mez őgazdasági" kategóriához
hasonló számú térség került, ám az ipari részarány szóródásának terjedelme jóval
kisebb (35 és 47% közötti), összetételük pedig kevésbé egységes. Az "európaiak"
több mint fele (27) ugyan német, osztrák illetve észak-olasz régió, a fejlett térségek
mellett ugyanakkor — országuk átlagát tekintve — kifejezetten elmaradottnak
minősülő k is vannak közöttük. Magyarország esetében is hasonló a helyzet: a
dinamikus Észak-Dunántúlon kívül az egykori ipari tengely "rozsdásodó" keleti
felének (Nemes Nagy 1997) területei vannak e csoportban.
A magyar régiók eltér ő dinamikájának gazdaságszerkezeti összefüggéseit kutatva
fontos kérdés, hogy az általános tercierizálódás közepette az ágazati szerkezetek - az
európai modellhez hasonlóan - homogenizálódtak-e a rendszerváltás el őtti, illetve
utáni idő szakban. Az általunk alkalmazott eljárás az egyes ágazatok területi
koncentrálódását egyetlen mér őszámmal jellemz ő ún. Hoover-indexek kiszámítása
volt az 1960., 1970., 1980., 1990., évi népszámlálások, illetve az 1996-os
mikrocenzus időpontjában. 5 Az eredmények (1. ábra, 3. táblázat) tanúsága szerint
1990 után éles fordulat következett be Magyarországon a gazdaságszerkezet
területi egyenlőtlenségeinek alakulásában is. A tercier szektor folytatódó térnyerése
ellenére ugyanis megállt a korábbi kiegyenlitődés: minden nemzetgazdasági ág
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
146 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
területi egyenlőtlenségei n őttek, és az ágazati szerkezet egészét tekintve is
differenciálódás következett be. Más szóval a megyék gazdasági karaktere
sajátosabbá vált: a visszaesés és a fejl ődés az egyes ágazatokon belül és
területenként is eltérő mértékű volt az elmúlt időszakban, növekedett tehát az egyes
szektorok régión belüli sajátosságainak a szerepe.
1. ÁBRA
A foglalkoztatottság megyék közötti különbségeinek alakulása a három f ő
nemzetgazdasági szektorban 1960-1996
(fönt: Budapesttel együtt, lent: Budapest nélkül)
(Trends in Spatial Differences of Unemployment in the Three Main Sectors)
(Top: including Budapest, below: excluding Budapest)
Hoover-
index
0,3
0,25
0,2
-- *— Mezőp_azdasáai aktív keresők
0,15 -- 111— Ipari aktív keresők
Tercier aktív keres ők
0,1
0,05
0 év
1960 1970 1980 1990 2000
Hoover-
index
0,3
0,25
0,2
—*— MezőRazdasági aktív keres ők
0,15 —11— Ipari aktív keresők
—&— Tercier aktív keresők
0, I
0,05
0
1960 1970 1980 1990 2000
Forrás: Mikrocenzus 1996. A népesség és a lakások jellemzői (KSH 1997); A GDP területi
megoszlása 1995-ben (KSH 1997) alapján saját számítások
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 147
Mindenképpen szükséges kiemelni a budapesti gazdaság ágazati összetételének
hatását, mert az eredmények az esetek többségében jelent ősen eltérőek voltak attól
függően, hogy a fő várost is szerepeltettük a vizsgálatban, vagy csak a 19 megye
adataival dolgoztunk. A sajátos gazdasági karakter ű, nagy népesség-súlyú Budapest,
az esetek többségében növelte a szóródást: a Hoover-index országra vonatkozó
értékei általában nagyobbak, mint a vidéki mutatóké.
Az egyes ágazatok szóródásának arányai is jelentős mértékben különböznek a két
számításban. A legnagyobb - és 1990 óta leger őteljesebben növeked ő - területi
koncentráltságú ágazat a foglalkozási szerkezetet tekintve mindkét esetben az
agrárszektor. Kis nemzetgazdasági súlyából ered ően azonban - mint azt a 3.
táblázat mutatja - 1996-ban már ez az ágazat befolyásolta legkevésbé a
gazdaságszerkezet regionális sajátosságait.
3. TÁBLÁZAT
A foglalkozási szerkezet területi differenciáltsága és ágazati megoszlása
a Hoover-index értékei alapján 1960-1996 (%)
(Spatial and Sectoral Dijferentiation of the Labour Market by the Hoover index,
1960-1996)
Megyék + Budapest 1960 1970 1980 1990 1996
Heterogenitás Összesen* 19,72 14,43 9,25 8,12 9,79
A mezőgazdaság részesedése 40,6 37,6 37,5 34,1 20,0
Az ipar részesedése 36,1 38,1 31,0 23,8 26,9
A tercier szektor részesedése 23,3 24,3 31,5 42,1 53,1
Megyék, Budapest nélkül 1960 1970 1980 1990 1996
Heterogenitás Összesen (%)* 11,89 9,15 10,41 5,96 7,15
A mezőgazdaság részesedése 45,9 41,2 26,3 34,0 21,6
Az ipar részesedése 38,9 48,9 40,5 40,4 36,3
A tercier szektor részesedése 15,2 9,9 33,2 25,6 42,1
* Összes heterogenitás: a három ágazat Hoover-indexeinek súlyozott átlaga
Forrás: Mikrocenzus 1996. A népesség és a lakások jellemz ői (KSH 1997); A GDP területi
megoszlása 1995-ben (KSH 1997) alapján saját számítások.
A vidéki megyéket tekintve - a nemzetközi viszonyoknak megfelel ően - az ipar
területi szóródása következik a mez őgazdaság után, ám Budapesttel együtt a tercier
szektor valamivel megel őzi (2. táblázat). A különbség felhívja a figyelmet a f őváros
szolgáltató szektorának kiemelked ő jelentőségére. Legalább ekkora a jelent ősége
azonban annak, hogy a gazdaságszerkezet megyék közötti egyenl őtlenségeinek
kialakításában az ipar szerepe még ma is igen jelentős, a tercier szektorral közel
azonos súlyú. Az összességében viszonylag kismérték ű vidéki ipari visszaesés
aránylag csekély koncentráció-növekedéssel járt - ám figyelembe kell venni azt is,
hogy eközben az utóbbi 5-7 év során hatalmas arányú területi átrendeződés
következett be az ipari termelésben, amelynek lényege az észak-dunántúli megyék
ipari súlyának növekedése a keleti országrésszel szemben. (Nemes Nagy 1997)
Az értéktermelés ágazati szerkezetének 1995- ős területi egyenl őtlenségeire
vonatkozó számítások eredményei még jobban kiemelik az el őzőekben
megfogalmazott sajátosságokat. A mez őgazdaság GDP-n belüli részesedésének
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
148 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
szóródása kisebb, mint azt foglalkoztatási szerepét tekintve tapasztaltuk, így a
gazdaságszerkezet területi eltéréseit 1995-ben a megyékre vonatkozóan 17, míg az
ország egészét tekintve csak 8%-ban okozza ez a szektor.
A tercier szektor jövedelemtermelésének területi különbségeit tekintve Budapest
különleges helyzete a legszembeötl őbb. A f-óvárost is figyelembe véve az egy főre
jutó tercier GDP szóródása még a mez őgazdaságot is felülmúlja, így a területi
ágazati különbségek közel háromnegyede (73,3%) ebb ől adódik, s ennek
köszönhető az is, hogy az egy főre vetített ágazati GDP szóródása (a három
Hoover-index súlyozott átlaga) közel duplája a foglalkozási szerkezet hasonló
mutatójának (19,5 illetve 9,8%). A vidéki Magyarország esetében — a
foglalkoztatottsághoz hasonlóan — minimális a tercier szektor jövedelmeinek
szóródása, s a teljes ágazati heterogenitásnak is csak kevesebb, mint 37%-a köthet ő
a szolgáltatásokhoz. 6 A tercier szektor súlyának országos, illetve "vidéken" belüli
szóródását vizsgálva hasonló jellegű eltérések mutathatók ki más, lakosságszárnához
képest kiugróan népes fővárosi térséggel rendelkez ő európai ország (Franciaország,
Ausztria, Görögország, Portugália) esetében is. Magyarország helyzete mégis
különleges, mert e különbség sehol sem olyan megdöbbent ően nagymértékű, mint
nálunk: a "vidéki" régiókra számított Hoover-index értéke az EU országaihoz képest
is az alacsonyabbak közé tartozik, ugyanakkor a Budapesttel együtt adódó szóródás
pedig valamennyi EU-országénál magasabb, és az sem fordul el ő máshol, hogy a
legnagyobb területi koncentráció a tercier szektorhoz köt ődjön.
Az ipari jövedelmek szóródása egyértelműen arra utal, hogy léteznek ipari jellegű
körzetek a mai Magyarországon. Az egy főre jutó ipari GDP vidéki
differenciáltsága lényegesen nagyobb, mint az ipari foglalkoztatottságé. A
Hoover-index értéke európai összevetésben ugyan nem tartozik a legmagasabbak
közé, ám nem sokkal marad el a mez őgazdaságétól. Az ágazat a gazdaságszerkezet
vidéki területi különbségeinek közel felét (46,3%) okozza, megel őzve a tercier
szektort - ami meglehet ősen ritkának számít Európában.
Az ipari jövedelmek differenciálódására vonatkozóan sikerült egy hosszabb
idősort előállítanunk. Az 1995-ös megyei ipari GDP-adatokból a KSH által 1964
óta évente közölt termelési volumenindexek segítségével jó közelítéssel becsülhet ő
volt az 1990-es, 1980-as és 1970-es termelési érték (1995-ös árakon).' 1960-ra
vonatkozóan Barta Györgyi ipari nemzetijövedelem-becslését felhasználva sikerült a
megfelelő információkhoz jutnunk (Barta 1977).8 Az eredmények szerint az ipari
jövedelmek területi szóródása folyamatosan meghaladta az ipari
foglalkoztatottságét, s e különbség mértéke - a 19 megyét tekintve - a korábbi
évtizedek folyamatos csökkenése után 1990 óta újra növekedésnek indult. Ez arra
utal, hogy az ip-rnsodottabb meclben az ágazat termelékenysége és/vagy a
foglalkoztatottság magasabb, mint a kisebb volumen ű iparral rendelkező
területeken.
Összegezve: az 1990 óta lezajlott gazdaságszerkezeti átrendez ődés területileg
egyenl őtlenül ment végbe, s — a gazdasági fejlettség és fejl ődés területi
különbségeinek növekedésével (Enyedi 1996, 1997, Nemes Nagy 1996, Rechnitzer
1993) párhuzamosan — a regionális gazdaságszerkezet kiegyenlít ődésének több
évtizedes trendje is megfordult. A mezőgazdaság esetében azonban az országos
(illetve vidéki) átlagnál sokkal jelent ősebb (akár 2-2,5-szeres) részarány sem jelenti
az ágazat dominanciáját a regionális gazdaságon belül, mert az ipar és a tercier
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 149
szektor gazdasági súlya még ezekben a térségekben is jelent ősebb az
agrárágazaténál. Nyilvánvalóvá vált emellett az is, hogy Budapest, illetve a vidéki
Magyarország gazdaságfejlődési irányai alapvetően eltérnek egymástól.
A gazdaságszerkezet és jövedelemtermel ő-képesség regionális
összefüggései
Az elmúlt évtizedek nemzetközi és hazai vizsgálatainak egybehangzó
következtetése szerint a modern gazdaságokban az ágazati gazdaságszerkezet és a
gazdasági fejlettség között gazdasági ciklusoktól és fejl ődési modellektő l függően
eltérő jellegű és szorosságú, kimutatható sztochasztikus - a sajátos természeti és
társadalmi körülmények, illetve történelmi hatások által befolyásolt - kapcsolat van
(Nemes Nagy 1987). Az ágazati arányok magyarázóereje azonban Európában egyre
kisebb a fejlettségi különbségek szempontjából. Egy, az 1980-as Európai Gazdasági
Közösségi régiókra vonatkozó vizsgálat adatai szerint 1950 és 1970 között az ipar
esetében +0,61-ról +0,32-ra, míg a tercier szektorban +0,62-ról +0,55-ra csökkent a
lineáris korrelációs együttható értéke, miközben a mez őgazdasági jelleg mindkét
időpontban a fejletlenséget tükrözte (-0,6 és -0,8 közötti értékekkel). 9 1992-re
vonatkozó saját számításaim e tendenciák folytatódását igazolják. Az id őközben 15
tagúra b ővült Európai Unió 68, NUTS-I szintű nagyrégióját' ° vizsgálva a
mezőgazdaság magas foglalkoztatási szerepe továbbra is egyértelm űen, bár
valamelyest gyengébb er ővel (-0,58) az elmaradottságra utal. Az ipar gazdasági
súlya önmagában véve már egyáltalán nem meghatározó a területi fejlettség
szempontjából (+0,15). Egyre lazább a kapcsolat (+0,38) a gazdasági fejlettség és a
szolgáltatások foglalkoztatási szerepe között is, ami - az iparhoz hasonlóan - azt
valószínűsíti, hogy a tercier szektor bels ő szerkezete, illetve egyéb, nem-strukturális
tényezők szerepe válik egyre fontosabbá a területi gazdasági fejlettség
színvonalának meghatározásában.
Alacsonyabb fokú területi aggregációban (NUTS-II. régiókra) elvégezve e
számításokat, kiderült, hogy egyes országcsoportokon belül eltér ő összefüggések
adódhatnak a szekunder és a tercier szektor aránya, illetve a gazdasági fejlettségi
szint között i ' (4. táblázat). Különösen nagy az ipar szerepének szóródása: magasabb
gazdasági részesedése csak a dél-európai államok: Görögország, Olaszország,
illetve Spanyolország és Portugália régiói esetében jelent viszonylagos fejlettséget.
Az országok többségében már korrelálatlan az ipar részaránya illetve a gazdasági
fejlettség értéke, a skandináv államok esetében pedig kifejezetten a relatív
elmaradottságra utaló faktor a jelent ős ipari súly. A szolgáltatások és a gazdasági
fejlettség korrelációja általában pozitív el őjelű, ám az esetek többségében nem
tekinthető szignifikánsnak. A tercier ágazat mindenütt 50%-ot meghaladó gazdasági
súlya miatt - bár az er ősen tercierizált nagyvárosi agglomerációk zöme a regionális
fejlettségi rangsor élcsoportjában foglal helyet - nem tekinthet ő differenciáló
szektornak e regionális szinten sem. Ez azonban nem zárja ki, s őt éppen kiemelésre
érdemesíti a szolgáltató szféra bels ő arányainak - a hagyományos tercier alágazatok
(közoktatás, egészségügy, közigazgatás stb.), illetve a "kvaterner" jelleg ű fejlett
üzleti szolgáltatások, K+F, fels őoktatás, információgazdaság stb. részesedésében
megnyilvánuló - fejlettségi indikátor-szerepét.
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
150 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
Az ipari jellegű régiók nálunk is a fejlettségi rangsor pólusain helyezkednek el. A
legmagasabb - 37% fölötti - ipari foglalkoztatotti aránnyal rendelkez ő térségek
egyik csoportját a dinamikusabb Észak-Dunántúl megyéi - sorrendben Vas, Fejér,
Komárom-Esztergom, Zala, Gy őr-Moson-Sopron - alkotják; míg a másik csoportba
korábbi ipari tengely válságtérségei: Nógrád, Heves, és Borsod-Abaúj-Zemplén
kerültek. Abban az adatsorban, amely az ipari termelés növekedésének évi átlagos
ütemét mutatja 1990 és 1996 között (Nemes Nagy 1997) az iparosodott és fejlett
megyecsoport tagjai ugyancsak az élen állnak, míg Nógrád és Borsod épp az
átlagost is jóval meghaladó visszaesése révén emelkedik. Ez arra utal, hogy az ipar
dinamikájának alakulása az 1990-es években egyértelm űen szinkronban volt a
vidéki régiók területi differenciálódásával.
4. TÁBLÁZAT
A lineáris korrelációs együttható értékei egyes európai országok régióinak egy főre
vetített GDP-je és ágazati gazdaságszerkezeti arányaik között (1992)
(The Value of Linear Correlation Coefficient Indicating Relations between
GDP/capita Indices and Sectoral Structure in Several European Countries, 1992)
Ország, Területi Mezőgaz- Ipari Tercier Mezőgaz- Ipari Tercier
országcsoport egységek dasági dasági
száma (db) keresők aránya (%) GDP aránya (%)
Svédország és 14 -0,73 -0,52 +0,90 -0,66 -0,79 +0,94
Finnország
Benelux államok 24 -0,50 -0,10 +0,24 -0,58 +0,04 +0,14
Franciaország 22 -0,49 +0,11 +0,18 -0,27 +0,16 -0,05
Spanyolország és 25 -0,67 +0,32 +0,20 -0,73 +0,14 +0,23
Portugália
Olaszország 20 -0,86 +0,54 +0,12 -0,80 +0,60 -0,42
Németország') 31 -0,44 -0,26 +0,34 ... ... ...
Ausztria 9 -0,85 -0,37 +0,71 -0,88 -0,31 +0,53
Ausztria Bécs 8 -0,78 +0,09 +0,37 -0,89 +0.17 +0,11
nélkül
Görögország 13 -0,35 +0,62 +0,08 -0,40 +0,63 -0,12
Görögország 12 -0,11 +0,57 -0,25 -0,17 +0,69 -0,42
Attika nélkül
Magyarország b) 20 -0,42 -0,31 +0,56 -0,56 -0,16 +0,45
Magyarország 19 +0,05 +0,31 -0,45 -0,16 +0,50 -0,50
Budapest nélkül b)
a) volt nyugatnémet tartományok b) 1995
Forrás: Regions. Statistical Yearbook 1995. (EUROSTAT, 1996) alapján saját számítások
A korrelációszámítások ugyanakkor minden eddiginél szembet űnőbb módon
hívják fel a figyelmet Budapest és a megyék teljesen különböz ő ágazati szerkezeten
alapuló gazdasági fejlődésére. Míg a budapesti agglomeráció fejlődése az 1990-es
években dönt ően a tercier szektor dinamikájára alapozódik, a vidéki térségek
differenciálódásában az iparnak van meghatározó szerepe; s az 1990 óta
látványosan nekilendül ő vidéki régiók modernizálódása szinte kivétel nélkül ipari -
ezen belül feldolgozóipari - alapon történik.
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 151
Az ország 20 területi egységére (19 megye és Budapest) számítva a mezőgazdaság
súlya és az egy főre vetített GDP nagysága között közepesen er ős negatív
korrelációs érték adódik; az ipar arányával az összefüggés negatív el őjelű, de nem
tekinthető szignifikánsnak; míg a tercier jelleg és a fejlettség korrelációja közepes
erősségű és pozitív irányú, akár a foglalkoztatottság, akár a GDP ágazati arányait
tekintjük az ágazati jelleg mér őszámának. Ezek az irányok és értékek az
EU-országok hasonló adatait tekintve érzékelhet ően az osztrák-német "modellel"
mutatnak rokonságot.
Ám Budapestet kihagyva az adatsorból nemcsak a kapcsolat er őssége, hanem az
iránya is megváltozik. A mez őgazdaság aránya nem feleltethet ő meg egyértelm űen a
megyék közötti fejlettségi különbségeknek, s ebben - a nyugati analógiák tükrében -
azt kell meglep őnek tekintenünk, hogy a mez őgazdasági jelleg nem a fejletlenség
indikátora. A kapcsolat hiánya ugyanakkor bizonyíték arra, hogy a nagyobb területi
egységek szintjén kizárt az agrárszektorra alapozódó gazdasági dinamika
lehetősége csakúgy, mint a mez őgazdasági foglalkoztatás növelése. (Ez a77a1 együtt
is igaz, hogy valószín űleg jóval többen húznak jövedelmet az agrárszektorból, mint
amennyi a főállású mezőgazdasági munkavállalóknak az aktív keres őkön belül
statisztikailag kimutatott részesedése.)
Még jelentősebb az eltérés a Budapesttel együtt, illetve nélküle számított
korrelációk között az ipar és a tercier szektor esetében, ahol az összefüggések
pontosan az ellentettjeik egymásnak. A tercier jelleg és a fejlettség között a megyék
esetében tapasztalt negatív korreláció szinte párhuzam nélküli az EU-országokban.
Az ipari részarány és a GDP-nagyság közötti +0,5 körüli pozitív korrelációs
értéknek pedig különösen a nagysága meglep ő annak tükrében, hogy a még ma is
ipari jellegű Borsod és Nógrád megye a GDP-rangsor végén található. Az ipari
jelleg és a területi fejlettség rangsorának elején azonban egyaránt a legdinamikusabb
észak- és nyugat-dunántúli megyék állnak, ami szintén arra utal, hogy e térség
viszonylag gyors talpraállásának alapját, fejl ődésük megindulásának meghatározó
elemét az ipar sikeres átalakulása képezte. (A szolgáltatások csak néhány nagy
népességi súlyú megyeszékhellyel vagy jelent ős idegenforgalommal rendelkez ő
megye - Baranya, Csongrád, Somogy - viszonylag jobb pozíciójának kialakításában
játszhattak lényeges szerepet.) Az ipar azzal együtt is jelentősebb tényez ő a je
megyék differenciálódási folyamatainak, hogy gazdasági súlya minden megyében a
szolgáltatásoké alatt marad. A gazdaságszerkezet és a fejlettség között "vidéki"
viszonylatban tapasztalt ezen összefüggésrendszer meglehet ősen sajátosnak számít
Európában: egyedüli párhuzamát Görögországgal (különösen a vidéki
Görögországgal) találtuk (4. táblázat). 12
A kétféle számítás eredményei között tapasztalható különbséget kizárólag a
fővárosnak a megyékét ől eltérő gazdasági karaktere okozza. Igaz, a nagyvárosi
agglomerációk gazdaságszerkezete mindenütt különbözik többé-kevésbé a többi
régióétól, ám egyetlen vizsgált európai ország esetében sem találkoztunk ekkora
mértékű különbséggel. A megyékkel összehasonlítva Budapest valamennyi
ágazatának a helyi gazdaságon belüli részaránya széls őséges értékű, így a főváros
teljesen felborítja a vizsgált változók egyébként normálisnak tekinthet ő eloszlását
(2. ábra).
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
152 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
2. ÁBRA
A gazdasági fejlettség az ipari jelleg függvényében a megyékben (1995)
(Economic Performance of Counties in the Context of Industrial Development,
1995)
Egy lakosra jutó GDP az országos átlag %-ában
180% o
Budapest
160% •
140%
120%
100%
80% -
60%
40%
15% 20% 25% 30% 35% 40% 45% 50%
Az ipar aránya a GDP-b ől
Forrás: A bruttó hazai termék (GDP) területi megoszlása 1995-ben (KSH 1997)
Ezek a gazdaságszerkezeti különbségek egyik lényegi elemét jelentik annak a -
szakmai közhelyként emlegetett - ténynek, mely szerint az ország területi
tagoltságának legfontosabb dimenziója a főváros-vidék dualizmus, azaz a centrum-
periféria viszonyrendszer, a második legfontosabb pedig a nyugat-keleti regionális
megosztottság. A főváros és a vidéki átlag bő kétszeres fejlettségi különbségében
megnyilvánuló centrum-periféria viszonynak a tercier szektor gazdasági súlyában
és belső ágazati összetételében meglev ő eltérések feleltethet ők meg. A vidéki
Magyarországot megosztó fejlettségi differenciák mögött viszont - amelyek
maximális terjedelmét a vidéki átlag 73 (Nógrád, Szabolcs), illetve 127%-a (Gy őr-
Sopron, Vas) jelenti - az ipar dinamikájának és szerkezetének területi különbségei
húzódnak meg els ősorban.
A fővárosi tercier gazdaság országosan egyedülálló helyzetének bizonyítékaként
számos egyéb összefüggés is felhozható. Jellemz ő például, hogy a GDP területi
egyenlőtlenségei az ország egészét tekintve az EU-országokhoz képest kiugró
mértékűek, ám a szórás közel kétharmadát Budapest kimagasló GDP-értéke okozza.
Csak a megyéket tekintve a fejlettségi különbségek mértéke (14,8%) európai
összehasonlításban nem tartozik a legnagyobbak közé. Az ország lakosságának b ő
18%-át, illetve a foglalkoztatottak 20,3%-át adó főváros a GDP-b ől már 33,4%-kal
részesedik, ennek a jövedelemnek legfőbb forrása a tercier szektor: Budapest tercier
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 153
keresői az e szektorban foglalkoztatottak 26%-át adják, a tercier GDP-b ől pedig
42%-os a főváros részesedése, ami az országos ágazati átlagot 61,5%-kal
meghaladó termelékenységet is jelent. A tercier szektor termelékenységében
Budapesten kívül csak egyetlen megye (Baranya) éri el az országos átlagot, míg az
egy főre jutó tercier GDP-t tekintve Budapest 225%-os értéke után 90%-kal
következik az els ő megye (Gy őr-Moson-Sopron).
Ennek fő oka, hogy éppen a tercier szektor legdinamikusabb alágazataiban a
legszembet űnőbb a főváros magas részesedése (Raffay 1997). Az innovációban is
élenjáró gazdasági-üzleti tanácsadással, vagy a számítástechnikai eszközök és
szolgáltatások értékesítésével foglalkozó vállalkozások sűrűsége például
kiemelkedő (Rechnitzer 1993). A "fejlett üzleti és személyi szolgáltatások"
fogalomkörével nagyjából azonosnak tekinthet ő statisztikai foglalkozási
kategóriákban - pénzügyi tevékenység, ingatlanügyletek, bérbeadás, egyéb
gazdasági tevékenységet segít ő szolgáltatás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás -
a Budapesten lakó aktív keres ők részesedése 1996-ban együttvéve mintegy 40%-os
volt, ami - e kategóriákban is csupán a tercier szektor átlagos termelékenységét
feltételezve - a GDP-b ől legalább 65%-os budapesti arányt valószín űsít.
Mindez persze jórészt abból következik, hogy a legdinamikusabb tercier
alágazatok területi terjedése egyértelm űen a hierarchikus modellt követi
(Rechnitzer 1993). Átfogóan fogalmazva: "a széles tevékenységi kört átfogó
szférának itt és most épp azok a szegmensei" "a legdinamikusabbak, amelyek a
kialakulási szakaszukban maguk is polarizáló hatásúak (a nagyvárosokhoz
kötődnek)"- amelyek pedig "jellemz ően a területi közeledést viszik el őre - p1. az
oktatás, egészségügy - épp visszaszorulóban vannak" (Nemes Nagy 1996). A
folyamat arányait, differenciáló hatásait nyugat-európai összevetésben is
kifejezetten széls őséges mérték űnek kell tekintenünk, hiszen ott sehol nem fordult
elő az a jelenség, hogy épp a legmarkánsabb tercierizálódás időszakában
kezdődjön meg a területi egyenl őtlenségek gyorsuló ütem ű növekedése.
A megyék szolgáltató szektorán belül továbbra is a hagyományos ágazatok
(közigazgatás, egészségügy, közoktatás, közszolgáltatások, javítás-karbantartás,
kereskedelem) dominálnak, amelyek többsége csak kisebb mértékben járul hozzá a
helyi gazdaság jelenlegi vagy jöv őbeni jövedelemtermel ő-képességének
fokozásához. Az új vállalkozások pedig - melyek zömmel a tercier szektorban (ezen
belül is a kereskedelemben) alakultak - jelent ős részben a szűk helyi piacot
megcélzó, tőke- és információszegény kényszervállalkozások. Mindebb ől egyenesen
következik, hogy vidéken alacsony a tercier gazdaság termelékenysége. A "fejlett
szolgáltatásokban" foglalkoztatottak száma jelent ősen nőtt ugyan a megyékben is az
1990-1996. közötti id őszakban - s őt, a változás ütemét tekintve a budapesti és a
vidéki mutató közel azonos (6 év alatt 2,22-szeres, illetve 2,44-szeres a növekedés)
- de a korábbi lemaradás, és az alacsonyabb termelékenység miatt gazdasági
szerepük még viszonylag csekélynek mondható.
A budapesti gazdaság a szolgáltatások mellett az ipar és a mez őgazdaság
termelékenységi rangsorát is vezeti, így a gazdaság egészének termelékenységében
Budapest mutatója az országos átlag 164%-a, míg a megyék értékei 67-93% között
szóródnak. E tekintetben a legnagyobb a budapesti és a vidéki gazdaság közötti
különbség: súlyozott relatív szórásának értéke Budapesttel együtt 33%, ami a
főváros nélkül számítva 10%-ra csökken. Az a tény pedig, hogy az egy f őre vetített
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
154 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
GDP fővárosi adata (178%) csak kismértékben múlja felül a termelékenység
mutatójának értékét (164%), arra utal, hogy a jórészt gazdaságszerkezeti okokra
visszavezethet ő termelékenységi el őnyök sokkal nagyobb szerepet játszanak
Budapest dinamikájában, mint - egyébként szintén az országos átlagnál kedvez őbb -
foglalkoztatási helyzete (2. táblázat).13
A termelékenység vidéki adatait vizsgálva a budapesti gazdaságétól valamint a
nemzetközileg általánosnak tekinthet ő modelltől egyaránt jelentősen eltérő ágazati
sorrend adódik. Az agrárszektor termelékenysége ugyanis a megyék többségében, és
átlagosan, megel őzi kissé a másik két ágazatét. E furcsa helyzet oka - az agrárágazat
nemzetközi összehasonlításban még mindig viszonylag jó versenyképessége és a
másik két szektor, különösen a tercier ágazatok gyenge termelékenysége mellett -
elsősorban az a tény, hogy a mezőgazdaság GDP-jének megtermelésében más
ágazatokhoz képest kimagaslóan nagy a nem-mez őgazdasági foglalkoztatottak
szerepe (kistermelés, családi gazdaságok stb.), így az ágazat tényleges
termelékenysége kisebb a statisztikailag kimutatott értéknél. A mez őgazdaságtól
nem sokkal marad el a vidéki ipar termelékenysége (102,9%), amellyel jelent ősen
megelőzi a szolgáltatásokat (97,2%). E jelent ős különbséget a tercier szektor
előnytelen alágazati összetételér ől korábban elmondottak indokolják, hiszen
Budapesttel együtt már éppen fordított a jövedelmez őség átlagos sorrendje: a
szolgáltatásoké a teljes gazdaságra vonatkozó átlagérték 103,5%-a, míg az iparé
96,4%, a mezőgazdaság mutatója pedig 88,6%.
A regionális politika számára a leglényegesebb kérdés az, hogy az ágazati
termelékenységek térségi különbségei hatással vannak-e a területi egyenl őtlenségek
alakulására. A korrelációszámítás eredményei szerint érdemi kapcsolat csak az ipar
esetében mutatkozik: a +0,65 érték ű korrelációs együttható arra utal, hogy
termelékenyebb ipar általában a fejlettebb területekre jellemz ő. (A legjelentősebb
kivétel Borsod-Abaúj-Zemplén, amelynek megmaradt ipara a megyék között a
legtermelékenyebb, ám fejlettsége alapján az utolsók közé tartozik.) Az ipar területi
súlya mellett tehát az ipari jövedelmez őség is a vidéki gazdaság fejlettségének
fontos tényezője, s ennek jelentőségét kiemeli, hogy a három ágazat együttes
termelékenységének területi differenciáló szerepe (r=+0,66) sem haladja meg
lényegesen az iparét. A szolgáltatások esetében a kapcsolat ugyan pozitív el őjelű, de
igen gyenge, míg a mezőgazdaság termelékenysége teljesen közömbös a területi
fej lettség szempontjából.
A területi fejlettségi különbségek ugyanakkor rendre felülmúlják az él őmunka-
termelékenység regionális differenciáit, hiszen az egy f őre vetített GDP megyék
közötti relatív szórásához (15%) képest rendkívül alacsony (mindössze 6%-os) a
termelékenység relatív szórása. Ez arra enged következtetni, a megyék közötti
egyenl őtlenségeket kevésbé a termelékenységi különbségek, mint inkább
foglalkoztatási szerkezet eltérései befolyásolják. Egy logaritmikus mutató
segítségével e két tényez ő különválasztása és szerepük egzakt mérése is lehetséges.
Ezek szerint a vidéki átlagnál fejlettebb, illetve az attól elmaradó megyék 1995-ös
fejlettségi különbségei csak 42,6%-ban származtathatók gazdaságaik eltér ő
termelékenységéből, míg 57,4%-ban a foglalkoztatottsági helyzettel magyarázható a
differenciálódás. A reláció a megyék többségében konkrétan is fennáll, hiszen az
egy fő re jutó GDP vidéki átlagától való eltérésüket 19 eset közül 13-ban a
foglalkoztatás differenciái magyarázták jobban.
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 155
Ez a tény megint csak a magyar piacgazdasági átmenet területi hatásainak
sajátos voltára hívja fel a figyelmet, hiszen a "nyugalmi helyzetben" lev ő
gazdaságok esetében szinte törvényszer ű módon a termelékenység szerepe
érvényesül jobban (Nemes Nagy 1987). Várható, hogy a gazdaság "helyreállítási
periódusának" lezárultát követ ően, a tartós növekedés id őszakában a megyéket
tekintve is megfordul az összefüggés iránya. Egyel őre azonban vidéken els ősorban
azon ágazatok fejlődése lehet dinamizáló hatású, amelyek jelent ősebb
foglalkoztatás-b ővítésre képesek. A sikeresnek mutatkozó, modernizálódó vidéki
térségekben erre eddig csak a feldolgozóipar volt képes. A mez őgazdaságnak
hasonlóra, elméleti esélye is alig van. A tercier szektorban pedig, amelyben
nemzetközileg - különösen az üzleti szolgáltatásokat tekintve - a leginkább
lehetséges a létszámnövekedés, egyel ő re a jelenlegi szerkezet termelékenyebbé
tétele jelent könnyebben kiaknázható tartalékokat, s a foglalkoztatás b ővülése csak
ezt követő en válhat a fejlődés tényezőjévé.
A '90-es évek gazdaságszerkezeti változásai és a fejl ődés lehetséges
irányai
Az eddigieket összefoglalva akár úgy is fogalmazhatunk, hogy az ipari "jelleg"
területi szóródása valamint az ipar differenciáló szerepe egyaránt igen jelent ős, a
mező gazdasági "jelleg" szóródása ugyan jelent ő s, de ennek térségi differenciáló
hatása csekély, s ami van, az a területi elmaradottságban mutatható ki. A tercier
"jelleg" vidéken igen kis térségi eltéréseket mutat, és a területi egyenl őtlenségek
kialakításában csak korlátozott jelent ősége van. A jöv őbeni dinamika lehetőségeinek
megítélése szempontjából a legbiztosabb támpontokat ugyanakkor a legutóbbi
időszak változásainak, azaz a fejlettség helyett a fejl ődés ágazati--190ótael
sajátosságainak elemzése nyújtja.
Az 1990. és 1996. évi megyei foglalkoztatási adatok alapján megállapítható, hogy
a foglalkoztatás-csökkenés területi egyenl ő tlenségeinek mértéke nagyjából az egyes
ágazatok létszámváltozásának nagyságával állt arányban. A változás szóródását egy,
a Hoover-indexszel analóg módszer segítségével mérve a mez őgazdaság esetében
volt a legnagyobb mérték ű a területi arányok változása. Hat év alatt 7,7%-kal n őtt a
mező gazdasági foglalkoztatásban növekv ő szerepű megyék részesedése a
keresőkbő l. A sorban az ipar következik (4,5%-os arányváltozás), míg a tercier
szektor a változásokban is a legkiegyenlítettebb területi képet mutatja (2,7%).
Ezeket az adatokat az egyes ágazatok foglalkozási részesedésével súlyozva kiderül,
hogy a megyék gazdasági szerkezetének változásaiban az ipar játszotta a
legnagyobb szerepet, de a másik két szektor részesedése is jelent ős. Eltérés azonban
a statikus vizsgálat eredményeihez képest, hogy Budapesttel együtt számítva csak a
szóródás nagyságrendje változik, bels ő arányai nem: az index értéke az agrárszektor
esetében 8,9%; az iparnál 6,7%; míg a szolgáltatásokat tekintve 3%. Mindez arra
utal, hogy Budapest gazdasági szerkezetének az országostól való eltérése ma sem
jelentősebb mérték ű, mint a rendszerváltozáskor volt, azaz a meglévő differenciák
alapvetően a korábbi időszakok fejlődésének hatásait tükrözik. A főváros tercier
alapú fejlődése tehát már a 90-es éveket megel őz ően elkezdődött.
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
156 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
Ezzel ellentétben a megyék fejlettségének egymáshoz viszonyított, jelenleg
mérhető egyenl őtlenségeiben már sokkal inkább újkelet ű ágazati hatások
tükröz ődnek, az iparnak a vidék digerenciálódásában játszott szerepe pedig
kifejezetten "rendszerváltás utáni" fejleménynek tekinthet ő. 1990-es területi GDP-
adatok híján közvetlen bizonyítékunk ugyan nincsen, ám néhány számítás
eredménye erre enged következtetni. Az ipari GDP-termelés 1990-1995 közötti
területi változásait az iménti módszerrel megmérve a foglalkoztatásét kétszeresen
meghaladó szóródás (9,6%) adódott, márpedig az ipari termelésnek a GDP-n belüli
részarányát 1995-ben jelent ős mértékben meghatározta az el őző öt év
termelésnövekedésének éves átlaga (+0,70). Az 1990-1995 közötti ipari
termelésnövekedés nagysága magával az 1995-ös GDP-értékkel is elég er ősen
összefügg (+0,65), míg az 1990-es egy f őre jutó ipari GDP-nagyság nem
magyarázza az 1995-ös gazdasági fejlettséget (+0,16).
Az ágazati szerkezet térségi dinamizáló hatásának két összetev ője lehet. Az egyik,
amikor az adott régió gazdaságában az országosan legdinamikusabb ágazatok
részesedése n ő a kevésbé dinamikusakéval szemben. El őfordul azonban olyan eset
is, amikor - speciálisan kedvez ő helyi adottságokat kihasználva - a régióba települt
vállalkozások összességükben jövedelmez őbbek, mint ágazatuk országos átlaga. Az
előző esetben az előnyös ágazati struktúra, a másik esetben a lokálisan dinamikus
szerkezet előnyét élvezi a terület (Nemes Nagy 1987). E két tényez ő arányának,
szerepének elkülönítése érdekében az 1990. és 1996. évek megyei foglalkozási
szerkezeteire vonatkozó adatainkat - mez őgazdaság, épít őipar, egyéb iparágak,
"hagyományos szolgáltatások", illetve "fejlett üzleti és személyi szolgáltatások"
foglalkoztatottainak száma - az ún. shift-analízis módszerével vizsgáltuk meg 16. Az
eljárás eredményeként minden megyére három el őjeles mennyiségi mutatót kaptunk.
Az egyik, a teljes változás, melynek el őjele azt adja meg, hogy az országos átlagnál
kisebb (pozitív), vagy nagyobb mérték ű (negatív) volt-e a megyében a
foglalkoztatás-csökkenés; értéke pedig az országos átlagtól való eltérés nagyságával
arányos. A másik két adat a strukturális, illetve a lokális tényez ő értéke: összegük
megegyezik a teljes változással. A strukturális tényez ő pozitív, ha a régióban az
országos átlagot meghaladó ütemben n őtt a foglalkoztatás-b ővítő ágazatok aránya
(vagy csökkent a munkaer ő-leadó szektoroké) - míg a lokális tényez ő abban az
esetben nagyobb zérusnál, ha az ágazatok összességében dinamikusabbak (kevésbé
csökken ő foglalkoztatásúak) voltak, mint az a helyi gazdaságszerkezetb ől az
országos ágazati átlagok alapján következne. A két tényez ő előjelének összevetése
árulja el, hogy a strukturális és lokális sajátosságok egy irányban hatottak-e;
abszolút értékeik összevetése révén pedig megtudhatjuk, hogy melyik tényez ő
szerepe volt a nagyobb a foglalkoztatottsági helyzet változásában.
Az 5. táblázatból kitűnően az elméletileg lehetséges 12-féle kombinációból
összesen hat fordult el ő. Egyetlen olyan megyénk sincs, ahol mindkét tényez ő
pozitív lenne, azaz a helyi hatások er ősítették volna az országos átlagnál kedvez őbb
ágazati szerkezetet. A foglalkoztatás-növel ő tercier alágazatok csak Budapesten és
Baranya megyében növelték arányukat az átlagot felülmúló mértékben, ami azt
mutatja, hogy a tercierizálódás gazdaságot átformáló szerepe döntően a fővárosra
korlátozódik. A fejl ődőképesebb megyék is a tercierizáció ellenében tudtak
sikeresen szerepelni, azáltal, hogy az ipar pozitív lokális hatásának mértéke
felülmúlta a strukturális hátrányok nagyságát. Öt megye abszolút értelemben is
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 157
vesztesnek tekinthet ő (az északkelet-magyarországi térség) esetükben a kedvez őtlen
ágazati szerkezet hatását ágazataiknak még az országos átlagoknál is nagyobb
mértékben romló foglalkoztatási lehet ő ségei tovább növelték.
5. TÁBLÁZAT
A lokális és strukturális hatások szerepe a megyék foglalkoztatottsági arányainak
változásában 1990-1996 között a shift-analízis eredményei alapján
(Impact of Local and Structural Factors on Labour Market Trends, 1990-1996)
(Results of the Shift Analysis)
strukturális > lokális lokális> strukturális
Pozitív strukturális és pozitív --- ---
lokális tényező, az átlagosnál
kisebb foglalkoztatás-csökkenés
Pozitív strukturális és negatív Budapest ---
lokális tényező, az átlagosnál
kisebb foglalkoztatás-csökkenés
Negatív strukturális és pozitív --- Bács-Kiskun, Csongrád,
lokális tényező, az átlagosnál Veszprém, Fejér, Zala,
kisebb foglalkoztatás-csökkenés Győr-Moson-Sopron,
Komárom-Esztergom,
Pest, Vas
Pozitív strukturális és negatív --- Baranya
lokális tényező, az átlagosnál
nagyobb foglalkoztatás-csökkenés
Negatív strukturális és pozitív Békés, Jász-Nagykun- ---
lokális tényező, az átlagosnál Szolnok, Somogy, Tolna
nagyobb foglalkoztatás-csökkenés
Negatív strukturális és negatív Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén,
lokális tényező, az átlagosnál Heves, Hajdú-Bihar Nógrád
nagyobb foglalkoztatás-csökkenés
Forrás: saját számítás
Az esetek nagyobb részében - ezen belül valamennyi, relatíve sikeresen fejl ődő
megyében - a helyi viszonyok szerepe felülmúlta a strukturális tényez ők hatását.
(A legfejlettebb piacgazdaságokban valamennyi területi egységben a lokális
adottságok szerepe nagyobb a területi változásokban.) A romlásért azonban csak a
kiterjedt ipari válságtérségekkel rendelkez ő megyék (Borsod, Nógrád és Baranya)
esetében "felel ősek" nagyobb mértékben a helyi tényez ők, ami arra utal, hogy a
gazdasági visszaesés az ipar differenciáló hatását er ősítette fel legjobban. Az alföldi
megyék leszakadása azonban els ősorban strukturális okokra. a tercier szektor
kisebb mérték ű növekedésére, valamint a mez őgazdaság kisebb visszaesésére
vezethet ő vissza, ami újólag felhívja a figyelmet a mez őgazdaság kevéssé dinamikus
jellegére. Mindössze egy esetben - "természetesen" Budapesten - fordult el ő, hogy a
strukturális hatás a javulásban játszott szerepet.
A megyék közötti mai különbségek kialakulása a Shift-analízis eredményei szerint
is az 1990 óta lejátszódott folyamatoknak köszönhet ő'7. A Budapest és Pest megye
nélkül számított rangkorreláció az 1995-ös gazdasági fejlettség és az 1990-1996.
közötti foglalkoztatottság-változás mértéke között +0,91 érték ű, ami bizonyítja
egyrészt az 1990 óta eltelt id ő szak, másrészt a foglalkoztatás - és az ennek
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
158 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
változásaiban központi szerepet játszó ipar - kiemelked ő szerepét a vidéki
Magyarország megyéi között jelenleg létez ő fejlettségi differenciák kialakításában.
A folyamatok ilyen irányú alakulásában a magyar iparba áramló külföldi
működőtőkének, ezen belül kiemelten a multinacionális nagyvállalatoknak kell
meghatározó szerepet tulajdonítanunk, az oly sokat emlegetett közép és -
kisvállalkozásoknak egyel őre nincs kimutatható hatása a területi fejlettségi
különbségek alakulására. Annak ellenére, hogy az "ötlet" és a min őségi termelés
zömmel a magterületen marad, ez az új régióközi, illetve nemzetközi
munkamegosztás I8 (Benko 1997) meghatározó szerepet játszik az egyes régiókban
megindult ipari modernizációs folyamat, illetve az ezen alapuló területi fejl ődés
eddigi sikereiben is. Ezt igazolja, hogy Magyarországon ma a feldolgozóipar az az
ágazat, amelyben a legnagyobb mértékű a külföldi tőke jelenléte. Míg 1995 ben a -
gazdaság egészét tekintve a hozzáadott értéknek csak 14,2%-a származott külföldi
tulajdonú vállalkozásokból, addig a feldolgozóiparban 32,7%-os ez az arány. 19
őpontból ugyanezt fejezi ki, hogy a külföldi t őkebefektetések ágazati Fordítnéz
megoszlását tekintve meghatározó az ipar szerepe: az 1996 ig hazánkba érkezett
-
külföldi tőke 48,5% a a feldolgozóiparba áramlott (Diczházi 1997). Általánosan
-
elfogadott az az álláspont, hogy az ország 19954(51 meginduló gazdasági
dinamikáját is els ősorban az iparnak köszönheti, márpedig az elmúlt évek ipari
termelésnövekedése mértékadó becslés szerint közel 80%-ban a zöldmez ős külföldi
befektetéseknek volt köszönhet ő (Diczházi 1997).
Meggyőző bizonyítékot szolgáltat az ipari alapú gazdasági dinamika, illetve az
ipar regionális differenciáló szerepének igazolására a nemzetközi t őkebefektetések
területi megoszlásának vizsgálata. Már a '90-es évtized elején a főváros környéki és
egyes dunántúli térségekben található települések, illetve gazdasági egységek
biztosították a legmegfelel őbb feltételeket a külföldi vállalkozások
megtelepedéséhez (Rechnitzer 1993). A gazdasági tevékenység helye szerint
számbavéve a befektetéseket kiderül, hogy 1996 végéig Budapestre és Pest
megyébe áramlott a Magyarországra érkezett külföldi t őke 46%-a, 26%-a pedig az
iparfejlődésben élenjáró Vas, Győr-Moson-Sopron, Fejér, Komárom-Esztergom és
Veszprém megyékbe került. E tőkék nagyon eltérő ágazati megoszlása közvetlen
kapcsolatban van a korábban felvázolt sajátos gazdaságfejl ődési irányokkal. A
budapesti agglomeráció részesedése 80-90%-ot is elér a pénzügyi szektor, a
raktározás-logisztika, illetve az irodaház-beruházások terén, a külföldi tulajdonú
bankok, biztosítók, brókerházak pedig valamennyien a fővárosba telepítették
központjaikat. Ezzel ellentétben a felsorolt öt dunántúli megyébe került az
országban 1996 ig megvalósult zöldmez ős ipari beruházások 70% a. Az ország
- -
összes ilyen jellegű tőkeberuházásának kb. felét adó hét multinacionális cég -
General Motors, Audi, Suzuki, IBM, Ford, Philips, Guardin Glass - tevékenysége
szinte kizárólag a Dunántúlra korlátozódik (Diczházi 1997), márpedig a többi
tőkebefektetési formával összehasonlítva leginkább a zöldmez ős beruházások
járulnak hozzá (közvetlen és közvetett hatásaik révén) a területi gazdasági
fejlődéshez. Kutatásunk eredményei tükrében e hatások közül az általuk teremtett
mintegy 50 ezer új ipari - dönt ően gépjárm űipari illetve elektronikai, kisebb
részben vegyipari, csomagolástechnikai és speciális élelmiszer-gyártási -
munkahely szerepét kell a legfontosabbnak tekintenünk."
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 159
Az ipari fejl ődési modell jövőbeni lehetőségeinek megítéléséhez két problémát
kell tisztázni. Az egyik: mennyire tekinthet ő megalapozottnak, azaz tartós lehet-e a
jelenlegi növekedés - míg a másik, részben az előzővel összefüggő kérdés: az
eddigieken túl újabb területeken is megindulhat-e az ipari alapú dinamika, illetve
megteremthet ők-e ennek feltételei?
Az első kérdéssel kapcsolatban az egyoldalúan csak az iparra alapozott
fejlődésben rejlő bizonytalansági tényez őkre kell felhívni a figyelmet. Ez a modell
ugyanis kétszeres értelemben is függ ő jellegű: konjunkturális hatásoknak és a
külföldi t őkeérdekek változásainak egyaránt ki van téve, hiszen a "multik" gyakran
csak a közvetlen termelést telepítették át Magyarországra, így azt adott esetben
könnyen fel is számolhatják, vagy áthelyezhetik a nálunk kedvez őbb feltételeket
kínáló országokba. Ez annál is inkább bekövetkezhet, mivel üzemeik többnyire nem
a magyar piacra, hanem a kelet-európai régió igényeinek kielégítésére, leginkább
pedig az EU-országok vásárlói számára termelnek. A sikeres dunántúli ipari régiók
stratégiájának legfontosabb fogyatékossága éppen az, hogy nem számol az ebb ől
eredő veszélyekke1, 21 így modelljük legfeljebb középtávúnak nevezhet ő.
A túlságosan egyoldalú ipari alapú fejl ődés mindemellett strukturális jelleg ű
problémákat is felvet. Több külföldi példa utal arra ugyanis, hogy a fejlettebb
területek "sz űrő jéből" kihullott hagyományos gazdasági ágak betelepülése a
periférikus régiókba csak átmeneti eredményeket hoz, ugyanakkor hosszú távon a
gazdasági szerkezet konzerválása miatt általában nem eredményes stratégia
(Horváth 1994). Ez a veszély az egyel őre sikeresnek tűnő "ipari térségek" esetében
is fennáll, hiszen dinamikájuk egyértelműen a termelésre alapozódik, s a t őke, a
piac, illetve az innováció jellemz ően külső hatásként jelenik meg. A "sz űrő"
ráadásul kettős: a külföldi "multik" az ipari, míg Budapest a tercier fejl ődés
lehetőségeinek határait szabják meg, ezért még a sikeres régiók országon belüli
periféria-jellege sem csökken, hanem új elemekkel egészül ki. Az ipari alapon
fejlődő térségek további sorsa szempontjából ezért létkérdés a belföldi termelési
kooperációk hálózatának er ősítése, a kapcsolódó gazdasági szolgáltatások körének
folyamatos b ővítése, a körzeten belüli horizontális integráció (Benko 1997)
erősítése, összefoglalóan: függ ő helyzetük oldása és továbbfejl ődésük belső
alapjainak megteremtése. Az újonnan iparosodó régiók ilyesfajta fokozatos
átalakulására számos amerikai és nyugat-európai példa hozható: a betelepült ipar -
externális hatásai révén - egy id ő után már elsősorban a tercier szektor b ővülésére
van hatássa1. 22
A második problémát tekintve azt kell megállapítani, hogy az ipari alapú területi
fejlődés jelenlegi modellje valószín űleg a vidéki régiók közötti regionális
differenciálódás további növekedésével fog járni addig, amíg "a gazdaságban a
fejlett piacgazdaságokra jellemz ő reálarányok helyre nem állnak, azaz a
termelőágazatok helyét a tercier és kvaterner szektorok veszik át" (Nemes Nagy
1996). Kevés esély mutatkozik ugyanis arra, hogy a jelenlegi modell alapján az
ország más nagyobb térségeiben is ipari alapú fejl ődés induljon.23 A külföldi ipari
tőke megjelenésének felsorolt objektív feltételei kevés, az ipari dinamikától még
"érintetlen" régióban léteznek, vagy teremthet ők meg gyorsan és gazdaságosan. A
jelek szerint a "multik" szándékai is ellentétesek ezzel: számos megvalósult
zöldmezős beruházásnál ugyanis a szükségesnél jóval nagyobb területet vásároltak
meg, s ma igyekeznek idetelepíteni külföldi beszállítóikat. Az új befektet ők is a már
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
160 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
"bevált" területeket keresik annak ellenére, hogy esetenként nincs már elegend ő
szabad munkaerő , s ilyenkor a szomszédos falvakból, de akár nagyobb távolságból
is vállalják a dolgozók beutaztatását (Diczházi 1997). Ezért még az arra
legalkalmasabb térségek nagyobb részének sincs sok esélye az ipari alapú
felzárkózás modelljének adaptálására, bár közepes nagyságú külföldi és hazai
vállalkozások, első sorban beszállítók megtelepedésére több helyen is kedvez ő
lehető ség kínálkozik, s így az ipar szerepet kaphat a helyi gazdaság
megerősödésében. 24
E megfontolások alapján az a következtetés adódik, hogy - a jelenlegi tendenciák
ellenére - a periféria felzárkózásának, s ennek révén a területi különbségek
kiegyenlítő désének alapja hosszú távon a tercier szektor fejl ődése lehet (Horváth
1994). Ebben az ágazatban képzelhet ő el jelentősebb mértékű és hatékony
foglalkoztatás-b ővítés, ami a bels ő kereslet növekedéséhez, a helyi cégek
versenyképességének er ő sítéséhez és a régiók exportjának növeléséhez is
hozzájárulhat (Raffay 1997). Vizsgálataink azonban azt mutatták, hogy a vidéki
gazdaság leggyengébb "láncszeme" a szolgáltatások kedvez őtlen belső szerkezete,
alacsony termelékenysége. Ebb ől következő en a régiók többségében a tercier
szektor termelékenyebbé tétele a területi fejl ődés legfőbb feltétele. Ugyanakkor az
ehhez szükséges feltételek megteremtése: a helyi lakosság képzettségének emelése a
regionális gazdasági stratégiákhoz illeszked ő módon; a régiók közötti
kommunikáció feltételeinek javítása; 25 az egységesen magas színvonalú közlekedési
hálózatok kiépítése stb. azok a problémák, amelyek felszámolására a ma kevésbé
sikeres régiók zöme önerejéb ő l képtelen, megoldásuk ennélfogva az országos
regionális politika feladatát kell, hogy képezze.
Jegyzetek
A tanulmány alapjául szolgáló vizsgálatok a MTA Stratégiai Kutatások "Területfejlesztési Nemzeti
Program megalapozása: a regionális- és településfejl ő dés folyamatai Magyarországon" c. témája
keretében folytak 1997-ben.
2 Ezt azzal együtt is figyelembe kell venni, hogy ellentétes irányú - extemalizációs - folyamatok is
megfigyelhető k: a multinacionális konszernek egy része számos speciális funkciójú egységet önálló
gazdasági társasággá alakít, azaz formailag is leválaszt saját szervezetér ől.
3 Az összefüggés közgazdasági hátterét egyebek között az adja, hogy a másik két szektortól eltér
ően a
mezőgazdaság - termelési tényez ő inek a természeti feltételekt ől való erős függősége miatt - egy
bizonyos határon túl csak rendkívül költségesen, vagy egyáltalán nem képes növelni
termékkibocsátását, kínálatát. Az élelmiszerek iránti kereslet mennyiségi oldalának pedig fiziológiai
korlátai vannak, azaz a piacb ővítés lehető ségei is behatároltak: új szükségletek keltése csak egy másik
szükséglet rovására történhet.
4 A kő olajbányászatáról ismert holland Groningen tartomány ipari GDP-jének részesedése haladta meg
kissé az 50%-ot.
5 A módszer pontos leírását és számos alkalmazását is tartalmazza Nemes Nagy József munkája
(Nemes
Nagy 1987). Hasonló és gyakrabban használt ún. egydimenziós koncentrációs mutató a súlyozott
relatív szórás is, amelynek egyes, az 1995-1996-os gazdaságszerkezeti egyenl őtlenségekre vonatkozó
értékeit a 2. táblázatban közöljük. Ez az eljárás lényegileg ugyanazokra a következtetésekre vezetett,
amelyeket a következő bekezdésekben fogalmazunk meg.
6 Ebbe belejátszik ugyanakkor a GDP-becslés módszere is: a koncentráltan keletkez
ő tercier
jövedelmeket ugyanis általában a — meglehet ősen homogén területi struktúrájú — bérek, illetve
foglalkoztatotti létszám arányában osztja meg a megyék között a KSH.
7 A volumenindexek értékeit Nemes Nagy József gy űjtötte össze (Nemes Nagy
1997).
S Ez a munka, valamint egy másik hasonló becslés (Agócs-Tábi 1982) lehető
séget adott arra is, hogy az
1995-ös ipari GDP-b ő l visszavezetett ipari jövedelem-értékek megbízhatóságát ellen őrizzük 1965-re,
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
TÉT 1998 s 1-2 Gyors ténykép 161
illetve 1980-ra vonatkozóan. Mivel az általunk kiszámított, illetve a korábbi becslésekben szerepl ő
adatok közötti korreláció igen magas (+0,995, illetve +0,978) volt, az eljárás használhatóságához nem
férhet kétség.
9 N. Vanhove és L.H. Klaassen adatait Nemes Nagy József munkája ismerteti (Nemes Nagy 1987).
10 A szigeteket, valamint a volt NDK-s tartományokat — speciális helyzetük miatt — kihagytuk a
számításokból.
11 Az adatok értékelésénél figyelembe kell venni, hogy minél kevesebb a vizsgált területi egységek
száma, annál nagyobb hatása van a korrelációs együttható alakulására egy-egy, az átlagostól
jelentősen eltérő gazdaságszerkezetű régiónak. Ez utóbbiak közül a legfontosabbak az egyetlen s űrűn
lakott agglomerációból álló, nagyvárosi szerepkörükb ől adódóan is túlnyomórészt tercier jelleg ű
térségek, amelyek eltérít ő hatása különösen a túlsúlyos fővárosi régióval rendelkez ő kis országok
esetében jelent ős.
12 Érdekes összefüggés az is, hogy miközben a tercier szektor GDP-részesedése közepes negatív
korrelációban van a gazdasági fejlettséggel (r=-0,50), addig a tercier GDP relatív nagysága pozitívan
korrelál az egy fő re jutó GDP értékével (r=+0,77). Ez az ellentmondás azonban csak látszólagos.
Egyrészt a tercier szektor nagyobb gazdasági súlya inkább azon fejletlen megyékre jellemz ő, ahol az
iparosodottság alacsony fokú és esetleg a mez őgazdaság sem különösebben fejlett. Másrészt a tercier
szektor gazdasági súlyának megyék közötti szóródása igen csekély mérték ű - így a nagyobb GDP-j ű
megyékben a szolgáltatások viszonylag kisebb GDP-n belüli aránya mellett is nagyobb volumenű
tercier jövedelem képződik. Megállapításunkat igazolja, hogy az egy főre jutó tercier GDP nagysága
korrelálatlan az ágazatnak a megyei GDP-n belüli részesedésével (p=+0,16), míg a másik két szektor
esetében igen er ős a kapcsolat (mez őgazdaság: r=+0,89; ipar: ?=+0,88).
13 A tisztánlátás érdekében azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a budapesti termelékenységi
adatok esetében különösen nagy a statisztikai adatfelvétel sajátosságaiból ered ő torzítás. A KSH
felmérései során ugyanis az agglomeráció településeib ől Budapestre bejáró — Pest megyei
foglalkoztatottként nyilvántartott — dolgozók által termelt GDP Budapestnél jelenik meg, míg Pest
megye GDP-jébő l ez a jövedelemtömeg hiányzik — így a két területre közölt adatok külön-külön
nehezen, inkább csak összevontan értelmezhetők. Az egy foglalkoztatottra jutó GDP-t megadó
termelékenységi mutató esetében még nagyobb mérték ű a torzítás. (Ez - az adatok tanúsága szerint -
különösen a tercier szektor esetében jelent ős, hiszen semmilyen más indokkal nem magyarázható Pest
megyének még a többi megyétől is jelentő sen elmaradó termelékenységi mutatója — ami arra enged
következtetni, hogy az agglomerációból beingázó munkavállalók zöme tercier keres ő).
14 A számítási eljárást részletesen ismerteti Nemes Nagy József munkája (Nemes Nagy 1987).
Is Az 1990-es megyei ipari GDP-értékeket itt is az 1995-ös adatnak a KSH által közölt volumenindexek
alapján történ ő visszaszámításával becsültük.
16 A shift-analízis (="változás-elemzés") részletesebb matematikai leírása több munkában is
megtalálható (lásd pld. Síkos T. Tamás szerk.: Matematikai és statisztikai módszerek alkalmazási
lehetőségei a területi kutatásokban. Bp. 1984).
17 1990 elő tt az ipari termelés alakulása - a hatékonyság szempontját figyelmen kívül hagyó, felülr ől
irányított jövedelem-újraelosztás miatt - megyénként nagyjából egységes volt, s az iparfejl ődési ütem
sem mutatott érdemi kapcsolatot a területi fejlettség színvonalával (Nemes Nagy 1997).
18 Az ilyen típusú munkamegosztás, amely - bár a termelés földrajzi szétterjedésével jár - alapvet ően
egyetlen multinacionális vállalat integrációja alatt zajlik, még tipikusan fordista jelenség. A
posztfordista ipari körzetek létrejötte a termel ő folyamat egy-egy kisebb szegmensére specializálódó,
egymáshoz földrajzilag közel lév ő , de egymástól független kisebb cégek között létrejöv ő
munkamegosztáson alapul (Benko 1997).
19 Összehasonlításképpen: a mez ő gazdaságban csak 1,4%, a személyi szolgáltatásokban kb. 1-4%, míg
az üzleti szolgáltatásokban kb. 15-20%-os volt a külföldi tulajdonú vállalkozások által termelt
hozzáadott érték részesedése 1995-ben a Magyar Statisztikai Zsebkönyv adatai szerint.
20 A magyar területi fejl ődés különös paradoxona, hogy - bár a t őkebefektetések közel fele a központi
régióba áramlott - mégis a vidéki sikeres térségek kerültek inkább a külföldi t őke "uralma" alá. Az
utóbbi esetben ugyanis épp a legdinamikusabb ágazatban meghatározó a külföldi jelenlét, míg a
főváros leggyorsabban növeked ő szektorában egyel őre (1996-ig) viszonylag kisebb a külföldi
tulajdonosok szerepe.
21 Ezt bizonyítja például, hogy az egyébként igazán sikeresnek mondható Székesfehérvár legnagyobb
ipari parkjában az 1995-ös árbevétel 95%-a bérmunka-jelleg ű tevékenységekb ől származott
(L őrincz 1996).
Kiss János:
Az ágazati gazdaságszerkezet szerepe a regionális differenciálódásban Magyarországon.
Tér és Társadalom, 12. 1998. 1–2. 138–162. p.
162 Gyors ténykép TÉT 1998 s 1-2
22 A sikeresen fejlődő ipari jellegű régiók másik — az országban szétszórtan található — csoportjában
viszont, amelyek stabilitásukat egy-egy stratégiai jelent őségű magyar nagyvállalatnak köszönhetik
(Százhalombatta, Tiszaújváros, Paks, Mart111, Dunaújváros térsége) a vállalkozási aktivitás er ősítése
és a regionális gazdaság diverzifikálása a legfőbb feladat.
23 Az ipari tőke betelepedése egyébként nem igazából regionális jelleg ű. A dinamikus iparvállalatok nem
bizonyos térségekben szétszóródva, hanem egy-egy nagyobb centrumban koncentrálódva,
szigetszerűen jelennek meg, s növelik meg régiójuk iparának mér őszámait — miközben a központtól
távolodva még foglalkoztatási hatásuk is hamar minimálisra csökken (Így pld. Szentgotthárd adja a
Vas megyei ipari produkció közel felét, Fejér megye iparosodottsága dönt ően Székesfehérvárnak és
Dunaújvárosnak köszönhető. Viszonylag szórtabb ipartelepülésr ől csak Győr-Moson-Sopron
megyéből vannak ismereteink). Az ipari alapú fejl ődés további sikerének egyik alapfeltétele a
szélesebb regionális integráció kialakítása, a centrumoktól távolabbi területek kapcsolódásának
megszervezése - beingázás, kis- és középvállalkozásokból álló beszállítói hálózat kialakítása, a
gazdasághoz kapcsolódó tercier funkciók egy részének vidékre telepítése stb. - lehet.
24 Az utóbbi hónapokban ugyanakkor néhány halvány jel arra utal, hogy a külföldi ipari t őke mégiscsak
átlépi talán a Duna vonalát. Ezek közé tartozik — az eddigi ipari területek némelyikén mutatkozó
munkaerőhiány kényszerítő ereje mellett —, hogy a főváros közelsége és jó megközelíthet ősége
megfelelő telephelyet kínál a nagyobb részben a magyar piacot megcélzó vállalatok számára (Gödöll ő,
Kecskemét), míg más esetekben — a regionális politika által is támogatottan — a hatalmas keleti piacok
megnyílásának ígérete jelent vonzerőt (Nyíregyháza, Záhony). E tényez ők különösen fontossá
válhatnak abban az esetben, ha a világgazdaság más, jelent ős tőkebefektetéseket vonzó régiói
(elsősorban Délkelet-Ázsia) gazdaságainak megrendülése miatt felértékel ődnek a közép-kelet-európai
országokba irányuló tőkekivitel lehet őségei.
25 Különösen fontos ezen belül a Budapesttel összeköttetést teremt ő nem-hierarchikus jelleg ű
kapcsolatok erősítése: csak így van esély arra, hogy az európai nagyvárosi fejl ődési utat járó főváros
szolgáltató szektorának dinamikájából a távolabbi térségek is profitálhassanak, s ne a centrum
fölényének további erősödése következzen be.
Irodalom
1990. évi népszámlálás. Megyei kötetek. KSH, Bp. 1991, 1992.
Agócs Mihályné-Tábi Ferenc (1982) Az ipari termelés változásának megyei szintü mérése. Területi
Statisztika 1-2. 1-7. o.
Barta Györgyi (1977) A területi gazdasági különbségek változása 1960 és 1975 között. Területi
Statisztika 5. 522-537. o.
Benko, Georges (1997) A regionális fejl ődés útjai: globálistól a lokálisig. Tér és Társadalom 2. 1-16. o.
A bruttó hazai termék (GDP) területi megoszlása 1995-ben. Kézirat. KSH Sajtóosztálya, Bp. 1997.
Diczházi Bertalan (1997): Külföldi t őkebefektetések hatása a regionális gazdaságra. Tér és Társadalom
2. 67-79. o.
Enyedi György (1996) Regionális folyamatok Magyarországon. Hilscher Rezső Szociálpolitikai
Egyesület, Bp. 138. o.
Enyedi György (1997) A területfejlesztési politika dilemmái. Kritika 7. 12-15. o.
Horváth Gyula (1994) A Dél-Dunántúl nemzetközi versenyképességének el őfeltétele, a technológiai
megújulás. Tér és Társadalom 1-2. 37-58. o.
Kovács Teréz (1997) A vidékfejlesztés problémái és feladatai. A falu 2. 11-17. o.
Lőrincz Sándor (1996) Iparfejlesztési eredmények Székesfehérváron. Ipari Szemle 4. 43-45. o.
Mikrocenzus (1996) A népesség és a lakások jellemz ői. KSH, Bp. 1997.
Nemes Nagy József (1987) A regionális gazdasági fejlődés összehasonlító vizsgálata. Akadémiai
Kiadó, Bp. 218. o.
Nemes Nagy József (1996) Centrumok és perifériák a piacgazdasági átmenetben. Földrajzi
Közlemények 1. 31-48. o.
Nemes Nagy József (1997) Radikális változások a magyar ipar térszerkezetében. Előadás a Magyar
Földrajzi Társaság jubileumi konferenciáján. Kézirat. 28. o.
RafTay Zoltán (1997) A szolgáltatások és a regionális fejl ődés. Comitatus 6. 5-12. o.
Rechnitzer János (1993) Szétszakadás vagy felzárkózás. MTA Regionális Kutatások Központja, Gy őr,
208. o.
Regions. Statistical Yearbook (1995). EUROSTAT, Luxembourg 1996