Tér és Társadalom 11. évf. 1997/3. 101-105. p.
Tér és Társadalom 1997 E 3: 101-105
A KISTÉRSÉGI TERVEZÉS NÉHÁNY
SAJÁTOSSÁGA'
(Specific Features of Planning in Micro-regions)
G. FEKETE ÉVA
Az 1996-ban elfogadott Területfejlesztési Törvény a területfejlesztési tervezés
rendszerébe beépítette a kistérségi szint ű koncepciók készítését és ennek
felelő seként az önkormányzatok kistérségi fejlesztési társulásait nevezte meg.
Ugyanakkor az elmúlt id őszak felülről kezdeményezett térségfejlesztési programjai
is prioritásként, helyenként a további támogatásokhoz való hozzájutás feltételeként
szabták meg a kistérségi fejlesztési stratégiák, programok meglétét. Már eddig is
számtalan kistérségi fejlesztési stratégia készült és a jöv őben még több
megfogalmazása, s őt folyamatos kistérségi tervezés kialakulása várható. Így nem
érdektelen az ebben a témakörben összegy űlt tapasztalatok, illetve azok néhány
szeletének összegzése. Jelen mondanivalómat három kérdésre kívánom korlátozni:
• Miben különbözik a kistérségi tervezés a megyei és a regionális szint ű
tervezéstől?
• Hogyan alakítható a kistérségi tervezés menete?
• Milyen eltérések adódnak a fejlettebb és a fejletlenebb kistérségekben folyó
tervezés során?
A kistérségi, illetve a megyei és regionális tervezés közötti els ő és leglényegesebb
különbség a megrendelő személyéb ől adódik. A kistérségi tervezést elindító
kistérségi fejleszt ő szervezetek (a valóságban nem csupán önkormányzati
társulások!) helye még labilis a magyar területfejlesztési szervezeti rendszerben. Bár
a Területfejlesztési Törvény megnevezi, s őt tervezési feladatokkal látja el őket,
ehhez semmilyen eszközt nem rendel. A tervezéssel foglalkozó apparátus
kialakulásához nem ad forrásokat, így a kistérségi tervezés vagy valamely települési
önkormányzat tevékenységébe beágyazottan, vagy a civil szféra - igencsak sz űk -
lehetőségei között marad. A lényeg az, hogy a megrendel ő saját anyagi és szellemi
forrásokkal nem rendelkezik a munka elvégzéséhez.
Ennek megfelelően a motiváció is változik. A kistérségek egy része pályázati
forrásokból azért szerzett támogatást, mert valóban fontosnak tartotta
tevékenységének tervszerű mederbe terelését, más részük azért készíttetett
fejlesztési stratégiát, mert éppen ehhez lehetett támogatást szerezni. A két motiváció
gyakran kétféle végeredményre is vezetett. Ügyes szakmai koncepció esetében meg
volt az esély, hogy a hosszú távú munkában valóban használható terv készül, és
elindul a folyamatos tervezési folyamat, míg a második esetben gyakorta a fióknak
készültek el a tervdokumentumok.
A második különbség a tervezés alapegységében rejlik. A kistérségi tervezés
csakis alulról építkezhet, alapegységei a települések. Települési fejlesztési
elképzelések nélkül kistérségi stratégia nem készíthet ő, de a kistérségi stratégia nem
egyenl ő a települési fejlesztési ötletek mechanikus összegével. A tervezés során meg
G. Fekete Éva:
A kistérségi tervezés néhány sajátossága
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 101–105. p.
102 G. Fekete Éva TÉT 1997 s3
kell találni a települések összessége által alkotott térség sajátos fejlesztési forrásait
és érdekeit, ki kell emelni a térségi prioritásokat. Ugyanakkor a kistérségi tervnek
súlya, hatása csak akkor van, ha az konszenzuson alapul.
A konszenzus elérésére és a helyi er őforrások minél alaposabb feltárására irányuló
törekvések miatt a kistérségi tervezésben a helyi szerepl ők bevonásának
meghatározó szerep jut. Helyi szerepl őkön azonban nem lehet csupán az
önkormányzatokat, a polgármestereket érteni, a helyi vállalkozók, intézmények,
tekintélyes emberek, civil szervezetek bevonása nem csupán a konszenzus
kialakításához, de a stratégia megvalósításában való motiváltság er ősítéséhez, a
megvalósítás garanciáinak kiépüléséhez is elengedhetetlen. A kistérségi tervezés
során a helyiek intenzív részvétele azonban azt eredményezi, hogy a tervezés
folyamata és maga a terv a napi gondokhoz és a laikusokhoz közelebb, a szakmától
távolabb kerül.
Éppen a fenti sajátosságból adódóan, a kistérségi tervezésnél a szakért ő szerepe is
különbözik a megyei és regionális tervezésben való résZvételt ől. Itt nem csupán az
elkészült dokumentum helyiekkel való egyeztetését kell elvégeznie, hanem a helyi
munkacsoportokat végig kell vezetnie a tervezés folyamatán. Nem csupán az ágazati
szakértelmére, hanem speciális, a közösségfejlesztéshez, csoportépítéshez,
konfliktuskezeléshez kapcsolódó képességeire is szükség van. Munkája nem ér
véget a dokumentum megfogalmazásával, a megrendel ő többnyire elvárja a
megvalósításban való részvételt is, az ezzel járó szakért ői díjak kifizetésére pedig
általában nincs, vagy nem kiszámítható rendszerességgel van lehet ősége. Talán nem
véletlen, hogy a tervezési folyamat azokban a kistérségekben vált a legsikeresebbé,
ahol a külső szakértői bázist a térség iránt valamilyen okból elkötelezett, önkéntes
munkában is dolgozni hajlandó szakért őkből sikerült felépíteni.
A nemzetközi gyakorlatban szokásos térségfejlesztési tervezés menetét, abban a
helyi csoport és a szakértői munka súlypontjait kívánom áttekinteni az alábbiakban,
és helyenként kiegészíteni néhány, a hazai tapasztalatokból leszürhet ő
megállapítással.
1. A földrajzi terület körvonalazása
Egy hipotézis vagy munkaterület felállítása, amit rendszerint a megrendel ő végez.
2. Emberek bevonása
A tervezés helyi munkacsoportjának kialakítása helyismeret nélkül nem megy. A
szükséges ismeret vagy a küls ő szakértők terepmunkája, vagy eleve a megrendel ő
javaslatai alapján érhet ő el.
3. A földrajzi terület pontos lehatárolása
Bármennyire is megkötöttséget és esetleg létez ő kötődések látszólagos szétvágását
jelenti bármilyen lehatárolás, a kistérségi stratégiakészítés során nem kerülhet ő meg,
hiszen a későbbiekben a helyi fejlesztési források pontos feltáráshoz adatainkat
valamilyen területre összegeznünk kell. A földrajzi terület lehatárolásakor tekintettel
kell lennünk arra a sajátosságra, hogy a gazdasági fejlesztések optimális területi
mérete rendszerint nagyobb, míg az alulról építkez ő tervezéshez és a
megvalósításhoz szükséges közösségi összefogás optimális és lehetséges területi
G. Fekete Éva:
A kistérségi tervezés néhány sajátossága
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 101–105. p.
TÉT 1997 s3 A kistérségi tervezés néhány sajátossága... 103
mérete rendszerint kisebb térséget jelöl ki. Az ellentmondás - véleményem szerint -
a kisebb, 10-15 településb ől álló mikrokörzetekb ől felépülő térség meghatá-
rozásával, azaz egy kett ős területi lépték alkalmazásával oldható fel. A földrajzi
terület pontos lehatárolását a kés őbbi konfliktusok elkerülése végett célszer ű a helyi
munkacsoporttal együtt, csoportmunkában elvégezni.
4. Rövid helyzetelemzés
A térség néhány mondatos meghatározása kiindulási alapot jelent a részletes
helyzetfeltáráshoz, felhívja a figyelmet a legproblémásabb, ill. a fejlesztés bázisát
jelentő területekre. Ez csoportmunkában végezhet ő el.
5. Az alapértékek tisztázása
A helyiek bevonásával történ ő tervezés talán legnehezebb része a fejlesztési
stratégia általuk elfogadható és megvalósítható irányait alapvet ően meghatározó
értékrendszer feltárása. Az értékeket ugyanis a legritkább esetben fogalmazták meg
eddig maguknak, ill. általában nem konzisztens értékrenddel rendelkeznek. A
csoportmunkát el őre elkészített tesztlapok alkalmazásával tehetjük hatékonnyá.
6. Fejlesztési hipotézis felállítása
Még mindig csoportmunkában, a helyi fejlesztési elképzeléseket gy űjtjük
csokorba és felvázolunk egy el őzetes jövőképet. A javaslatok között lehetnek
megalapozatlan vágyálmok is, melyeket a kés őbbiek során ki kell szűrnünk.
7. Részletes helyzetértékelés
A klasszikus szakért ői munka csak ebben a fázisban kezd ődik. A rövid
helyzetelemzés és a fejlesztési hipotézis szempontjait el őtérbe helyező
helyzetfeltárás során - a korábbi gyakorlattól kissé idegen módon - különösen
ügyelnünk kell a piaci szemlélet érvényesítésére, a bels ő kompetenciák feltárására
és a partnerek meghatározására. Különösen a kompetenciák feltárása id ő- és
munkaigényes, költségei a helyi munkacsoport önkéntes munkájának bevonásával
csökkenthetők.
8. Forgatókönyvek felvázolása
A szakértők a helyzetfeltárás és szakmai ismereteik alapján megrajzolják a térség
fejlődésének lehetséges forgatókönyveit.
9. SWOT analízis
-
A helyzetfeltárás eredményeinek ismeretében, csoportmunkában történhet a térség
erősségeinek, gyengeségeinek a kívülr ől adódó lehetőségeknek és veszélyeknek a
feltárása. A csoportmunkát a kollektív bölcsesség elve mellett a tervvel való
azonosulás követelménye is megkívánja.
10. Jövőkép megfogalmazása
A fejlesztési hipotézist tökéletesítve, az elvégzett munka eredményeivel ütközetve
fogalmazza meg és fogadja el a csoport a fejlesztési stratégia alapját képez ő
jövőképet.
G. Fekete Éva:
A kistérségi tervezés néhány sajátossága
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 101–105. p.
104 G. Fekete Éva TÉT 1997 s3
11. Fejlesztési célok és azok prioritási sorrendjének meghatározása
Ez is csoportmunkában történik. Vigyázni kell arra, hogy ne keveredjenek a célok
a feladatokkal.
12. Alapstratégia választása
A legtöbb kistérségi stratégiából ma még nem derül ki, hogy mi is stratégiájuk
lényege. A szakértő feladata a tisztázott értékrend és célok alapján a területi
tudományok elméleti ismereteinek birtokában a lehetséges alternatívák
(exportorientáció, innováció-orientáció, jóléti, fenntartható fejl ődés, stb.)
felvázolása.
13. Fejlesztési feladatok, a fő programok meghatározása
A feladatok meghatározása is csoportmunkában történik, de ezen a ponton
különösen ügyelni kell arra, hogy az ismeretek hiánya miatt nehogy nagyon
beszűküljön a stratégia. Abban, hogy ne minden kistérségben a
gyógynövénygyűjtést és a falusi turizmust akarják fejleszteni, részint a küls ő
szakértőknek van felel őssége, részint képzéssel, tanulmányúttal, más példák
megismertetésével, a megyei és regionális stratégiákban szerepl ő irányokból adódó
lehetőségek, az innovációs központokhoz való kapcsolódás lehet őségeinek
elemzésével kerülhető el. A fejlesztési feladatok prioritásainak megfelel ően
fogalmazandók meg a fő programok.
14. A fejlesztés feltételrendszerének kialakítása
A stratégiaalkotás befejezéséhez minimálisan szükséges a fejlesztés szervezeti- és
intézményrendszere, a finanszírozás lehet ősége és a kapcsolódó PR tevékenységek
meghatározása, ami alapvet ően szakértői munka. A szervezeti rendszer
kialakításánál ajánlatos figyelembe venni a térségfejlesztés kett ős földrajzi léptékét.
15. A fejlesztési programok kimunkálása
Az eddigi hazai gyakorlatban általában eddig már nem jut el a kistérségi tervezés,
vagy ez a fázis elszakad az el őzőektől. A programok kidolgozását mindenkor
célszerű szakértőkre bízni. Ez a szakértelem azonban már különbözik az el őző
fázisban igényelttől, többnyire ágazatokhoz köt ődik.
16. Akcióterv készítése
Az elkészült szakmai program alapján, de a megvalósítás szerepl ői közötti
munkamegosztás rendjét velük együtt tisztázó munkafázisban ismét megjelenik a
csoportmunka.
17. Projekttervek, megvalósíthatósági tanulmányok készítése
Tisztán ágazati szakértelmet igényl ő tevékenység. A mai gyakorlatban egyet jelent
a pályázatok elkészítésével.
A folyamatot áttekintve azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a tervezés kistérségi
koordinációja, a helyiek munkájának szervezése, majd a megvalósítás során is a
partnerek együttm űködésének szervezése embert, méghozzá főállású szakért őt vagy
G. Fekete Éva:
A kistérségi tervezés néhány sajátossága
Tér és Társadalom, 11. 1997. 3. 101–105. p.
TÉT 1997 s3 A kistérségi tervezés néhány sajátossága... 105
szakértőket igénylő feladat. Az alkalmazás feltételeinek biztosításában és az
alkalmazottak kiképzését biztosító fels őfokú képzési formák támogatásában az
államnak alapvető felelőssége és feladatai vannak.
A fejlettebb és fejletlenebb térségtípusok közötti különbségek összefoglalásával
nem csupán a tervezés számára nyerhetünk újabb, a hatékonyságot növel ő
adalékokat, de az esélyek területi kiegyenlít ődésének néhány aspektusára is
felhívhatjuk a figyelmet.
A fejlettebb térségekben az alulról építkez ő tervezés, illetve fejlesztés elindítása
nehézkesebb, mert er ősebbek a belső konfliktusok, nagyobb a bels ő rivalizálás. A
fejletlenebb térségekben, ahol már egyértelm űvé vált, hogy egyedül nem képesek a
települések saját fejl ődésüket elindítani, a térségi összefogásra, így a kistérségi
tervezésre is nagyobb a motiváció, könnyebben jutnak el az együttm űködés
szándékáig.
Már a tervezés folyamatában is megnyilvánul, hogy a fejlettebb térségekben a
helyi munkacsoport kreativitása er ősebb, jobban biztosítottak a humán feltételek.
Ugyanakkor több anyagi erő forrással is rendelkeznek. Ezen feltételek hiánya az
elmaradott térségekben csak visszafogottabb tervek készítését teszi lehet ővé.
Különösen kiviláglik a különbség a fejlesztési programok kidolgozásánál, majd
megvalósításánál.
A fejlettebb térségben nagyobb a valószín űsége, hogy a tervben meghatározott
programok megvalósítása rövidebb időn belül elkezdődik, hiszen a jelenlegi
támogatási rendszerben a meglév ő nagyobb belső erőforrásokhoz könnyebb a küls ő
erőforrásokat mozgósítani. Ugyanakkor a fejletlenebb térségekben a sz űkösebb
belső erőforrások miatt a küls ő szakért ő segítségére inkább igényt tartanak a
megvalósítás során is, mint a fejlettebb, saját szakért ői gárdával rendelkez ő
térségben, ám ezért a segítségért kevésbé tudnak fizetni.
A fentiek alapján kitűnik, hogy az alulról építkez ő, önerős fejlesztési stratégiák
megfogalmazódásának és megvalósulásának esélyei lényegesen jobbak a fejlettebb
térségekben. Az esélyek közelítése az elmaradott térségekben folyó, a helyiekkel
való együttm űködésen alapuló küls ő és a bels ő együttműködés szervezésére, a
fejlesztési folyamat összefogására hivatott bels ő szakértői munka külső
finanszírozásával és a programok helyi sajátosságokat is figyelembe vev ő, eltérő
mértékű támogatásával lehetséges.
Jegyzetek
Az előadás A területi tervezés új kihívása: a területfejlesztési koncepció c. konferencián
hangzott el. (Gy őr, 1997. április 3-4.)