Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 125-137. p.
Tér és Társadalom 10. 1996 s 4: 125 137
-
A MEZŐGAZDASÁG JÖVŐJE, AVAGY
A FENNTARTHATÓ FEJL ŐDÉS ESÉLYEI
AZ ALFÖLDÖN
(The future of agriculture, or the chances of sustainable development
in the Great Hungarian Plain)
SÜLI-ZAKAR ISTVÁN — BARANYI BÉLA
A kialakult helyzet jellemz ői
Hazánkban a mezőgazdaság továbbra is a falu életképességét, a magyar gazdaság
egészét jelentősen meghatározó tényez ő maradt. Kedvezőtlen körülmények között azon-
ban, mint amilyen természetesen a jelenlegi helyzet, a falu a magyar gazdaság, társada-
lom és politika destabilizáló tényezője lehet. Számos jel mutat arra, hogy a gazdasági
rendszerváltás során megrendült mez őgazdaság gondjainak, mindenekel őtt a rendkívül
súlyos falusi munkanélküliség enyhítésében egyre inkább alkalmassá válhatnak a rend-
kívül mozgékony és a piaci helyzetet általában meglep ő gyorsasággal kihasználó családi
agrárvállalkozások és az egyéb (ipari-szolgáltatási jellegű) kisvállalkozások.
Az Alföld mezőgazdaságában a privatizáció kapcsán az elmúlt években fölöttébb el-
lentmondásos változások tapasztalhatók. Ezek az alábbiakban foglalhatók össze:
A tulajdonviszonyok radikális átrendeződése, a városokból a földhöz jutás csábító le-
hetősége vagy/és a munkanélküliség el őli menekülés miatti tömeges visszatelepülés, az
általános gazdasági recesszió hatása, valamint a mez őgazdasági termelőszövetkezetek és
melléküzemági tevékenységük leépülése nyomán a magángazdálkodók, a mezőgazda-
sági kisvállalkozók száma rohamosan megnőtt a falvakban. A magyar falu akarva-
akaratlan népesség-visszafogadó település lett. A korábban önszántukból, vagy éppen
gazdasági kényszerűségből városba özönl ők egy része most megváltoztatva a mobilitás
irányát, újfent önszántából vagy új kelet ű gazdasági kényszer hatására ismét útra keltek,
ezúttal a falut választva lakóhelyéül, s a mez őgazdasági tevékenységet megélhetése
forrásául.
Az sem maradt következmények nélkül, hogy a túlnyomórészt agrárjelleg ű kelet-
magyarországi—alföldi régióban a mez őgazdaság korábbi fejlesztése, „er őltetett" iparosí-
tása eddig főként az urbanizálás alapját képez ő infrastrukturális és kommunális fejlesz-
tések rovására volt fenntartható. A mez őgazdasági és az ipari beruházások összege nem
volt arányban az érintett megyék által a nemzeti jövedelemb ől megtermelt értékek nagy-
ságával. A vidéki ipartelepítés mindenekel őtt a nagy él őmunkát és kis beruházást
igénylő élelmiszeripar, illetőleg a nehézipar élőmunka-igényes ágazatainak fejlesztését
tartotta szem el őtt, megnövelve a falvakba települt szakképzetlen munkára és olcsó
munkaerőre támaszkodó, kevésbé jelent ős üzemek számát, az un. ‚falusi ipar" arányát.
Ezért a foglalkozási átrétegz ődés elsősorban nem a városok irányába hatott, hanemigen
ellentmondásos formák között, a falvakban ment végbe, oly módon, hogy nagyon fel-
duzzadt a kett ős foglalkozású, az ipar és mez őgazdaság között naponta ingázó, falusi
életformájukat lényegében megtartó munkások száma, akik ipari jövedelmeiket réndsze-
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
126 Süli-Zakar István — Baranyi Béla TÉT 1996 .4
resen kisárutermeléssel (háztáji gazdálkodással) egészítették ki. Jelenleg az ingázás lehet ő-
ségeinek a beszűkülése miatt a városi munkanélküliség is els ősorban a falvakat sújtja.
A kérdésre tehát, hogy a magángazdaságok és a kisvállalkozások számának tömeges
gyarapodását, a falvakba történ ő visszatelepedést lehet-e egyértelm űen pozitív és biztató
perspektívának, a vállalkozó szellem diadalának tekinteni, a dolgok jelenlegi állapotá-
ban csak felemás, s őt meglehetősen kétkedő válasz adható. A rendelkezésre álló adatok,
tudományos információk és empirikus vizsgálataink ugyanis azt támasztják alá, hogy a
mez őgazdasági vállalkozások számának — önmagában örvendetes — növekedése nem
jelenti egyszersmind a falu reális eltartóképességének az erősödését, az új vállalkozói
mentalitás szellemében tevékenyked ő árutermelő gazdaságok előtérbe kerülését. Sem-
miképpen nem tekinthet ő hosszú távon tarthatónak a mára kialakult helyzet.
Az új alföldi agrárvállalkozók jelent ős száma azzal magyarázható, hogy az elmúlt év-
tizedek gyors foglalkoztatási átrétegz ődése nem volt teljes és tökéletes. A falusi lakások
megtartása, a rokoni kapcsolatok ápolása, a szerény és nem elégséges ipari fizetések
miatt mindvégig jelentős kereset-kiegészítést biztosító „második (agrár) gazdaság"
megléte egy félparaszti állapotot tartott életben, amelyből viszonylag könnyen
„visszarétegződött" az ipari munkahelyén feleslegessé vált (többnyire távolsági vagy
napi ingázó) egyén.
Az Alföld mezőgazdasága ma még azzal jellemezhet ő leginkább, hogy világos ma-
gyar agrárkoncepció, egyértelmű és hatékony központi agrártámogatás hiányában, a
felaprózódott néhány hektáros kis gazdaságok többségét relatíve alacsony színvonalú
„paraszti önellátó", jövedelempótló, illetve kiegészít ő tevékenység jellemzi. Jobbik eset-
ben is csak az agrártevékenységet végz ők nem egészen egyharmada foglalkozik a piaci
igények szerinti árutermeléssel is, s mindössze 9-10%-ra tehet ő azoknak a családi vál-
lalkozásoknak az aránya, amelyek megújult szellemben igyekeznek megfelelni a modern
piacgazdaság magasabb követelményeket támasztó kihívásainak. A családi gazdaságok
mintegy 35%-át azok a kisegítő gazdaságok alkotják, ahol a családi jövedelem döntő
hányada, legalább 75%-a „küls ő" munkaviszonyból származik, 56%-át pedig azok a
részmunkaidős családi gazdaságok teszik ki, amelyekben a munkaviszonyból és a csa-
ládi gazdaságból származó jövedelem megközelít ően egyforma súlyt képvisel. Túlzás
nélkül állítható azonban, hogy az összes paraszti gazdaságok túlnyomó többsége, közel
70%-a hagyományos mentalitáson alapuló önellátó, itt-ott szinte a naturálgazdálkodás
szintjén mozgó mez őgazdasági tevékenységet folytat, különösen a hátrányos helyzet ű
alföldi térségekben.
Az újonnan született „paraszti önellátó" kisvállalkozások többsége egyáltalán vállal-
kozásnak tekinthet ő-e vagy sem? A tudományos és tapasztalati tények, s nem utolsó
sorban a 90-es évek els ő felében Kelet-Magyarország, dönt ően az Alföld falvaiban vég-
zett, mintegy 2500 kérd őív adatain alapuló szociálgeográfiai felméréseink eredményei
azt igazolják, hogy általában véve is, különösen pedig a hátrányos helyzet ű térségekben
az új magángazdaságok, a kedvez őtlen körülmények hatására többnyire
„kényszervállalkozásoknak", afféle „kvázi vállalkozásoknak" tekinthet ők ma még.
Az ipari keresetek csökkenésével (megszüntetésével) párhuzamosan ugyan növekszik
a családi gazdaságok önellátó szerepe, így sokágúsága is, ám ezek a kisvállalkozások
nem képesek jelentős tőkefelhalmozásra, eltartóképességük nagyon alacsony, s az itt
folyó munka tulajdonképpen önkizsákmányoló tevékenységet takar, annak minden sú-
lyos gazdasági-társadalmi következményével együtt. Fennáll a veszélye tehát annak,
hogy az ország keleti felében tovább folytatódik a területi egyenl őtlenségek, a halmozot-
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
TÉT 1996 s 4 A mez őgazdaság jövő avagy a fenntartható fejlődés esélyei...
je, 127
tan hátrányos helyzet akkumulációja, s a mostani átalakulás, a gazdasági rendszervál-
tás árát — mint már annyiszor ismét az agrárrégiók és a falvak fizetik meg.
—
Napjainkban a magyar gazdaság átalakulása újfent egy elmélyült területi válság kö-
rülményei között megy végbe. A területi válság alapvet ő jellemvonása az ország keleti
részének „ leszakadása". Kelet-Magyarország megyéiben a gazdaság átalakulását súlyos
munkanélküliség kiséri. A munkanélküliek zöme a Budapest—Kecskemét—Szeged vonal-
tól keletre elterül ő országrészen él, hiszen Kelet-Magyarországon alig találunk néhány
olyan települést, ahol a munkanélküliségi ráta ne érné el az országos átlag legalább
kétszeresét. Az itt lévő megyék (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén,
Nógrád, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar) az elmúlt években mindvégig élen
jártak a munkanélküliségi rangsorban (1. ábra).
A munkanélküliséget a közgondolkodás manapság inkább városi jelenségnek gondol-
ja, holott kiterjedt falusi térségekben nyomasztóbb, mint a városokban, sőt a városi
munkanélküliség nem kívánt következményei is jórészt a falvakban csapódik le. Az
Alföldön a munkanélküliség már most is több körzetben meghaladja a 30, nem ritkán az
50%-ot. A munkanélküliség jó része a mez őgazdaságban zajló szerkezet- és szervezet-
átalakulással szoros összefüggésben itt is természetesen strukturális jellegű, tehát a
munkaerő képzettsége és az új munkahelyek igénye között van a különbség. Ugyanakkor
nagy a veszély, hogy a képzetlen, alacsony kulturális szinten álló kelet-magyarországi
munkanélküliek (akik itt a munkanélküliek igen nagy hányadát jelentik) nagy számban
szorulnak ki a munkaerőpiacról, s végérvényesen a társadalom perifériájára jutnak.
Ugyanez a veszély jelentkezik az elbocsátott közép- vagy id ősebb korú bányászok, ko-
hászok esetében is. Különösen súlyos a helyzet a volt távolsági ingázók (fóleg cigány
férfiak) esetében.
Az agráriumban zajló gazdasági rendszerváltás nyomán csak az 1990-1993 közötti
három-négy év során az Alföld hat megyéjében a mez őgazdasági nagyüzemeket több
mint 300 ezer teljes munkaidőben foglalkoztatott fó hagyta el, részben a kiváló (leépül ő)
nem mezőgazdasági (kiegészít ő) tevékenységet végz őkkel együtt. önálló vállalkozást
kezdve, vagy nyugdíjba vonulva, ezek az emberek jelent ős mértékben munkanélküliek
lettek, s ma az Alföldön csak a mez őgazdasági munkanélküliek száma 160-170 ezer
főre tehető . A szövetkezei cs ődeljárások és felszámolási hullám áthúzódó hatásaként a
mezőgazdaság kényszerű munkaerő-kibocsátó szerepe 1992 után az ország keleti részén
még fel is erősödött.
A fenntartható agrárfejlődés esélyei az Alföldön
Az alföldi vidéki társadalom és gazdaság elmaradottsága els ődlegesen strukturális
jellegű, s így az elmaradottság enyhítése csak megfelel ő szerkezet-átalakítással lehetsé-
ges. Alapvető feladatunk azt kutatni, hogy az alföldi rurális társadalom- és gazdaság-
szerkezetben — a fenntartható fejlesztés kívánt elérése szempontjából —, melyek az
egészséges, esetleg megújítható részletek. Ezek meger ősödésétől, erősítésétől, illetve az
előrevivő új irányzatok meghonosításától függ az Alföld falusi térségeinek sikeresebb
jövője.
A mez őgazdasági szerkezetváltás tehát érzékenyen érinti az eltartóképességet. A ma-
gántulajdon dominanciájával a foglalkoztatási nehézségek nem csökkentek, csak megje-
lenítési helyük változott meg. A hazai termel őszövetkezetek korábban az el őállított
értékhez képest lényegesen nagyobb munkamennyiséget vettek igénybe, mint a fejlett
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
128 Süli-Zakar István — Baranyi Béla TÉT 1996 .4
0 0 0 0 0 0
8 8
0 0 0 0 ,0
rv
cz ó — ó
c-, ó<-:. ó
,j., v s ^
ó
crz ó ,-. ó r-- r-.
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
ET 1996 s 4 A mez őgazdaság jövő avagy a fenntartható fejlődés esélyei...
je, 129
rszágokban. A most folyó alföldi agrár-szerkezetváltás, az önellátó gazdaságokon kívül
ermészetesen termékszerkezet módosulást (egyszer űsödést) is eredményez, melynek
eredményeként tovább csökkenhet itt az él őmunka-igény.
Az Alföld mezőgazdaságában felerősödött kedvezőtlen — és kedvező — változások
'elentékeny hatással vannak a régió településfejl ődésére is. A magyar településfejl ődés
már a nyolcvanas években belépett a viszonylagos dekoncentrációs szakaszba, amelyre a
kisvárosi, elővárosi (szuburbanizációs) településegyüttesek fejl ődése, a kisvárosi telepü-
lésállomány modernizációja a jellemz ő. A viszonylagos dekoncentrációs fejl ődést azon-
ban megakasztotta a rendszerváltás és az azt követ ő gazdasági válság. Ennek során
nemcsak a távolsági ingázók kényszerültek vissza falusi lakóhelyeikre, hanem nagyon
sok már városban megtelepedett, de ott egzisztenciáját elveszít ő ember is visszatért
szülőföldjére. A közelmúltban jelentkez ő kedvező makrogazdasági változások — remé-
nyeink szerint — a magyar településfejlődésben is elindítanak pozitív változásokat, azaz
tovább folytatódik a modern magyar urbanizáció viszonylagos dekoncentrációs szaka-
sza.
Az Alföld — és Északkelet-Magyarország — továbbra is jelent ős fejlettségbeli hát-
rányban lesz Budapesthez és Nyugat-Magyarországhoz viszonyítva. Ugyanakkor a keleti
országrészen belül is egy gyors polarizáció indul meg az elkövetkez ő mintegy két évti-
zedben, tehát a területi egyenl őtlenségek az Alföld különböz ő részei között tovább nö-
vekednek. A társadalmi-gazdasági fej lettségnek, illetve elmaradottságnak megfelel ően
az Alfóldön a mozaikszerűség válik meghatározóvá.
Az Alföldön ez a mozaikosság kevésbé jelenti majd azt, hogy dinamikus és depresz-
sziós térségek váltják egymást, hiszen kevés dinamikus térsége lesz az Alföldnek (pl. a
Budapesti Agglomeráció ide es ő része, néhány mezőgazdasági kistérség, rekreációs
övezet), ez inkább azt jelenti, hogy a hanyatló vidéki térségek között szigetszer űen fej-
lődnek ki a modernizálódó városi agglomerációk (2. ábra).
A hátrányos helyzet ű falusi térségek problémáinak terápikus javallatai között — véle-
ményünk szerint — nagy súllyal kell, hogy szerepeljen a vállalkozás-élénkítés, az agrár-
átalakulás jelenlegi és várhatóan elhúzódó nehéz id őszakaiban akár egy fokozott és
eredményes állami „ intervencionista" politika révén is. Éppen a vállalkozás-élénkít ő
tevékenység el ősegítése érdekében készült el egy széleskör ű kérdőíves szociálgeográfiai
adatfelvétel, amelynek segítségével azt vizsgáltuk, hogy milyen lehet őségei vannak a
mez őgazdasági vállalkozási formák gazdagításának, a vállalkozási kedv élénkítésének
Kelet-Magyarország falusi térségeiben.
A vizsgálat abból a természetszer ű és nyilvánvaló feltevésb ől indult ki, hogy az Al-
föld falusi társadalma az utóbbi években — már-már sokkszer űen — egy sor kellemetlen,
az életet drasztikusan megnehezít ő (külső és negatív) hatást volt kénytelen elviselni.
Ezek között a keleti exportra kiépült nagyipar termeléscsökkenése és az .elavult
felszereltségű vidéki telephelyek bezárása miatti elbocsátások, s a gyorsan növekvő
munkanélküliség kiemelkedő szerepet kapott. A gazdasági élet átalakulása, válsága miatt
az ipar, ahogyan a közelmúltban, úgy a jöv őben is jelentős munkaerő-kibocsátó lesz, s a
tercier ágazatok jelentős munkaerő felvételére esetleg még évekig is várni kell. (Ez a
várható fellendülés is els ősorban csak a fiatalabb és képzettebb, az átképzésre alkalma-
sabb rétegek számára jelent majd elhelyezkedést). A mez őgazdasági nagyüzemek gazda-
sági- és politikai válsága következtében mindjobban szétszakadt az a falusi szociális
védőháló, amely a közelmúltig (pl. a tsz-melléküzemági tevékenységen keresztül) Kelet-
Magyarországon is nem elhanyagolható stabilizáló tényez ő volt a bőséges munkaerő-
kínálat foglalkoztatása révén.
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
130 Süli-Zakar István — Baranyi Béla TÉT 1996 s 4
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
TÉT 1996 s 4 A mez őgazdaság jövő avagy a fenntartható fejlődés esélyei...
je, 131
Kutatásaink során bebizonyosodott, hogy az agrártevékenység önmagában nem kínál
végső megoldást a falusi társadalmi-gazdasági, különösképpen a foglalkoztatási gondok
megoldására, jóllehet felt űnően gyors a családi gazdaságok és a paraszti önellátó tevé-
kenység térhódítása. A családi gazdaságok diverzifikációja még a nagyvárosok szom-
szédságában is ritka jelenség, ami els ő megközelítésben azt bizonyítja, hogy nincs meg
felelő fizet őképes kereslet a mezőgazdasági termékek iránt. A kelet-magyarországi kuta-
tások arra is felhívták a figyelmet, hogy az ország periferikus felében a mezőgazdasági
tevékenység b ővülése jelentős mértékben enyhítette az egyéb okokból (pl. az ipar leépü-
lése miatt elsőként a távolsági ingázókat, majd a bejárókat sújtó elbocsátások nyomán)
rohamosan növekvő munkanélküliség kedvezőtlen társadalmi-gazdasági hatásait. Ezek a
pozitív hatások természetesen távolról sem képesek ellensúlyozni a tömeges munkanél-
küliség okozta gondokat.
A kérdőíves felmérés tanúsága szerint társadalmi, politikai és gazdasági elbizonyta-
lanodás kerítette hatalmába a keleti országrész falusi népességét, ami a bezárkózást,
mint ösztönös védekezést váltotta ki az emberekb ől. Legfájóbb számukra mégis a gaz-
dasági rendszerváltással, az agrárátalakulással együttjáró munkanélküliség, ami vélemé-
nyük szerint is a falvak lakosságát sújtja a leginkább.
Az Alföld mezőgazdaságát jellemző értékesítési válság és a krónikus tőkehiány bi-
zonytalanságot és kilátástalan jövőképet eredményezett a gazdálkodók egy részében. A
mezőgazdasági termelőeszköz kereskedelemre vonatkozó adatok pedig már egyenesen
arra utalnak, hogy a mez őgazdaság szinten tartásához szükséges eszközök, anyagok
töredékét képesek csak értékesíteni a keresked ők. (Némi — igazából csak szerény — nö-
vekedés 1995 tavaszától figyelhet ő meg).
A családi gazdaságok jövő jében a megkérdezettek többsége mégis bízik, bár nem
meggyőzőek az indokaik ( „mezőgazdasági termékekre mindig szükség lesz", „dolgozni
csak kell az embernek", „legalább a család nem hal éhen" stb.). Adatközl őink úgy lát-
ják, hogy a falusi (paraszti) életforma nyújtja (és nyújtotta) a legbiztosabb védelmet a
„külső" kedvezőtlen hatásokkal szemben. A városi nagyiparban 15-20 évet ledolgozók
is az autark parasztiság visszaállítását t zték célul maguk elé. Hosszú távra biztonságot
ű
nyújtó, egyetlen reális megélhetési stratégiának tartják az önellátást. Ám könnyű be-
látni, hogy e mögött az alföldi falvak mély válsága, s a főként csak az önellátásban, nem
pedig a vállalkozások dinamikusfejl ődésébe vetett hit és remény húzódik meg.
Az elmúlt évek válsága régi falusi tradíciókat er ősített meg újfent. Más szóval az
Önellátó parasztgazdaság restaurálása nagy tömegek számára ma az egyetlen reális cél.
A jövőben a mezőgazdasági piac fellendülésével azoknál a nagyobb családi gazdasá-
goknál lehet majd a termelés jelent ős bővítésére számítani, amelyek már jelenleg is
számottevő mértékű árutermelést folytatnak. Náluk van ugyanis továbbfejleszthet ő,
bővíthető kapacitás, befektethet ő tőke, beszerzési és értékesítési tapasztalat, valamint
olyan emberi magatartás és értékrend, amely nem idegenedett el a mez őgazdaságtól. S
természetszerűleg ők rendelkeznek megfelel ő személyes kapcsolatokkal is.
Végül az alföldi családi gazdaságok különböz ő típusaira vonatkozó vizsgálatok is
alátámasztották el őzetes feltételezésünket, hogy a családi gazdaságként megnevezett
agrár-tevékenység messze nem homogén jelenség. Nem kezelhető az országosan mint-
egy hárommillióra becsült mez őgazdasági tevékenységet (is) folytató ember egyformán.
Igaz, hogy a magyar háztartások 60%-ában van' kisgazdaság, de ezek kétharmadában
kizárólag csak az önellátás a cél (hobbi- és házikertek). A maradék egyharmadnyi rész
sem egységes, hiszen a teljes körű élelmiszer önellátásra berendezked ő, s csak melléke-
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
132 Süli-Zakar István — Baranyi Béla TÉT 1996 s 4
sen piacozó gazdaságoktól a kifejezett árutermel ő modern vállalkozásokig igen változa-
tos a kép.
A magyar agrárátalakulás az alapvet ő tendenciákat illet ően azonos módon zajlik az
egész országban. Társadalmi-gazdasági hatását illet ően azonban ez a folyamat az Al-
földön (az agrárágazat itteni meghatározó súlya miatt) mélyebb változásokat indukál.
Az elkövetkező évek következetes agrárpolitikájának nem a topográfiai és a társa-
dalmi perifériára szorult hagyományos parasztgazdaságokat kell követend ő példaként
favorizálni, s az évtizedekkel ezel őtti „virágzó" paraszti állapotokat sem lehet már resta-
urálni. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben az is bebizonyosodott, hogy a családi gazda-
ságok a kisárutermelés „stabil" jellemvonásai mellett — mindig képesek voltak megle-
—
pően' gyorsan alkalmazkodni a lehetőségekhez, ami tehát a falusi társadalom jelentős
részének rugalmasságát és innováció-érzékenységét bizonyítja.
Az agrárpiac nekilendülésével az új kihívásokra nem a mai paraszti zárványterületek
(Délkelet-Nyírség, Bihari-térség, Cserehát), hanem a nagygazdaságokkal eddig is
szimbiózisban élt piacorientált családi vállalkozások lesznek képesek megfelel ő választ
adni. A jövőben a családi munkán alapuló, szűk profilú családi vállalkozások jelenthe-
tik majd az agrártermelés bázisát. Ezek a családi üzemek azonban továbbra sem nélkü-
lözhetik az átalakuló szövetkezeteket. Rugalmas és folyamatos átmenet szükséges, első-
sorban az agrártermelés jellegéb ől adódóan, amely az ellátás biztonsága miatt is egy
bizonyos kontinuitást követel meg. A piacgazdaságokban reális kényszer az innovációk
keletkezése, terjedése, befogadása. Kelet-Magyarország falvaiban egy megfelel ően
széles társadalmi csoport máris készen áll új agrártevékenység, új szervezetek, ismeretek
és technológiák befogadására. A leend ő magyar agrárkoncepciónak els ősorban ezt az
agrárvállalkozói réteget kell megcéloznia. A pozitív innovációs impulzusokra a kiterjedt
alföldi régióban azonban egy darabig még minden bizonnyal várni kell.
Magyarországon az 1990-ben meglév ő 36 ezer főfoglalkozású magángazdaság mellé
egy-két év alatt újabb 50-60 ezer mez őgazdasági vállalkozás jelent meg, s természete-
sen több százezres maradt azoknak a kisgazdaságoknak a száma is, amelyek kényszer-
ből, jövedelem-kiegészítésként, kedvtelésb ől folytatnak mezőgazdasági tevékenységet.
A jövő kilátásait javító körülmény, hogy sokat változott mára, a nem paraszti társa-
dalmi csoportoknak az agrárvállalkozásokhoz fűződő viszonya is. az 1993 as év máso- -
dik félévében felvett kérd őíveinkben például az egyetemet/főiskolát végzett agrárkere-
sők 32%-a, az alacsonyabb képzettség ű agrárvállalkozásúak 91%-a tervezte azt, hogy
földet igényel kárpótlási jegyére. 1994 els ő felében beérkezett kérd őívek szerint viszont
a felsőfokú végzettségűeknek már 56%-a gondolt term őföld igénylésre, az alacsonyabb
képzettségűeknek pedig már csak 41%-a. A földet bérelni szándékozók esetében
ugyanígy a fels őfokú végzettségűeknél 21%-ról 42%-ra emelkedett az arány, míg az
alacsonyabb képzettségű agrárvállalkozóknál 18%-ról 11%-ra csökkent. Az adatok az
agrárértelmiség fokozódó vállalkozási szándékát tükrözik.
A ma látható üzemi struktúra természetesen csak induló állapotként fogható föl. A pi-
aci, jövedelmez őségi, finanszírozási lehet őségtől függően a termel őszövetkezetek to-
vábbi „olvadása", s a magánvállakozások szaporodása megállíthatatlan folyamatnak
tűnik. Mindezt természetesen a piaci versenyképesség fogja szabályozni. Ezért a decent-
ralizációs törekvéseket azonnal követni fogja a versenyképes méretekre törő koncentrá-
ció is.
Figyelembe véve az 1991-93-ban elmaradt beruházásokat, a racionális birtokszerke-
zet kialakulását el ősegíteni hivatott földforgalmat, a kölcsönt őke arányának némi vissza-
szorítását, valamint a fenti strukturális változásokkal óhatatlanul felmerül ő 1993-95. évi
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
TÉT 1996 s 4 A mez őgazdaság jövő avagy a fenntartható fejlődés esélyei...
je, 133
beruházási szükségleteket is, els ő közelítő becslésre a mez őgazdaság középtávon jelent-
kező beruházási forrásigénye 200 Mrd Ft körüli összegre tehet ő. Az agrárpolitika má-
sodik súlyponti feladata tehát, hogy ösztönözze a fenti strukturális átalakulást, s olyan
feltételrendszert alakítson ki, amelyben el őteremthetők az ehhez szükséges pénzügyi
források.
A hazai piac és a jövedelemtermel ő-képesség drámai zsugorodása különösen nagy
veszélyekkel fenyegeti a tipikusan agrártérségek — így mindenekel őtt az Alföld népessé-
gét. Számukra a termelés és az értékesítés nagysága nem elvi, nem is költségvetési, ha-
nem — más alternatív megélhetési lehet őségek híján — létkérdés.
Napjainkban a gazdasági szerkezetváltás legf őbb ösztönzője a tulajdoni rendszer át-
alakulása. A 90-es évek közepét ől a magyar mezőgazdaság egészében már meghatározó
szerepet fog játszani a magántulajdon. Az agrárnépesség ugyanakkor társadalmilag
széttagolt és feszültségekkel telített lesz.
Az előrelépést er ősen hátráltatja többek között a földpiac csaknem teljes hiánya, az
alacsony földárak és a földtől fizikailag elszakadt tulajdonosok magas aránya. A földtu-
lajdonhoz jutó örökösök tulajdonosi érzése, gondolkodásmódja nélkülözi a földszeretet
érzelmi töltését. Ezt jelzi a földet eladni szándékozók nagy száma és a föld iránti ala-
csony kereslet. E téren módosulást a bérl ők színrelépése hozhat, bár a jövedelmez őségi
viszonyok ma még nem kedveznek a bérleti rendszernek. Az ezredfordulóig mindeneset,
re erőteljesebb lesz a tulajdonosok és a használók elkülönülése.
Általános tendencia, hogy a kárpótlás következtében kialakuló törpebirtokrendszer
hatásai ma még nem láthatóak tisztán. A tulajdonosok kezét megköti az öt évre szóló
művelési kötelezettség, és még nem stabilizálódott a tulajdonosi kör és a birtoknagyság.
A tulajdonosok egy része kényszervállalkozó, tehát nem árutermelő. A egykor legna-
gyobb foglalkoztatók, az átalakuló szövetkezetek földterületei jelent ősen összezsugorod-
tak, gazdálkodásukat biztos jöv őt nem jelentő bérelt területeken folytatják. A termelés
egyre inkább a magángazdák Jeladata" lesz, de egyel őre teljes mértékben hiányoznak a
termelő-kereskedelmi integrációk.
A tulajdonviszonyok részben még ma is tartó átrendez ődése közepette az agrárnépes-
ség megosztott abban a kérdésben, hogy milyen szervezeti feltételek mellett kívái: gaz-
dálkodni és abban is, hogy fő foglalkozásként vagy melléktevékenységként, részmunka-
időben kíván-e gazdálkodni. A gazdálkodás formájára vonatkozóan bizonyosra vehet ő,
hogy az alábbi három jellemző fő típus lesz megtalálható — persze eltér ő súllyal — a
falusi településeken:
— a nagyüzem (a volt szövetkezetek bázisán alapulva, nagytömeg ű áruterinelés;
— az árutermelő (családi) magángazdaság;
— részmunkaidős kisgazdaság (tevékenysége az önellátástól a sz űk specializáción
alapuló árutermelésig terjedhet).
Az új agrárvállalkozók jelent ős száma azzal is magyarázható, hogy az elmúlt évtize-
dek gyors foglalkozási átrétegz ődése nem volt teljes és tökéletes. A falusi lakások meg-
tartása, a rokoni kapcsolatok ápolása, a szerény és nem elégséges ipari fizetések miatt
mindvégig jelentős kereset-kiegészítést biztosító „második (agrár) gazdaság" megléte
egy félparaszti állapotot tartott életben, amelyből viszonylag könnyen
„visszarétegződött" az ipari munkahelyén feleslegessé vált egyén.
Természetesen egy önmagát modernnek tekint ő társadalomban mindenképpen elkép-
zelhetetlen az, hogy a keresők 20-25%-a (az Alföldön 30-40%-a) az agrárágazatban
dolgozzon. A közelmúltban kialakult (vagy éppen napjainkban kialakuló) helyzet szük-
ségképpen ideiglenesnek tekinthet ő.
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
134 Süli-Zakar István — Baranyi Béla TÉT 1996 .4
Néhány új agrárvállalkozó talán sikeres lehet, de ők a törpe kisebbséget jelenthetik a
jövő magyar mezőgazdaságában. A gazdálkodók zöme az évtizedek óta családi gazda-
ságot, üzemeltet ők közül fog kikerülni, akiknél a szakmai ismeret megfelel ő személyes
ismeretségi körrel és kiépített kapcsolatokkal párosul. A ma működő családi gazdaságok
egy része is ki tudja majd elégíteni a hazai és (reményeink szerinti) külpiaci igényeket.
Ezek lesznek azok a középüzemek, vállalkozói gazdaságok, amelyek a piaci lehet őségek-
re és a családi munkaer őre épülnek. Itt már nélkülözhetetlen lesz a korszer ű technológia,
a fejlettebb infrastruktúra és a jó szervezettség. A Kelet-Magyarországon vizsgált agrár-
vállalkozók közül erre ma még mindössze csak 9-10% esetében látunk lehet őséget.
Ilyen körülmények között az Alföldön a családi gazdaságok terén már a közeljö-
—
vőben valószín űsíthető egy gyors koncentrációs folyamat beindulása. Szerencsés eset-
—
ben ez talán majd egybeesik azzal, hogy a gazdaság egyéb szektorai — f őleg pedig a
tercier ágazatok — munkaer őigénnyel jelentkeznek. Ebben az esetben ugyanis biztosra
vehető, hogy az új falusi vállalkozók (kényszervállalkozók) zöme felhagy az egyébként is
csak vegetálást biztosító mez őgazdasági tevékenységével.
Nem kétséges, hogy Magyarország kiterjedt agrártérségeiben a foglalkoztatási gon-
dok enyhítésében a mezőgazdaság viszonylagosan alacsony t őkebefektetési igényével az
egyik kitörési pont lehet. Le kell szögezni azonban, hogy a mezőgazdaság önmagában
nem tud a helyi, térségi gazdaság dinamizáló erejévé válni. Szerepe azonban stabilizáló
lehet és kiegyensúlyozó abban az értelemben, hogy piacot nyújt a helyi munkaer őnek, a
térségi feldolgozóiparnak, olcsó élelmiszert kínál a lakosságnak. Arányos hányadot vállal a
társadalmi terhekb ől (pl. környezetvédelem) és a szociális gondok megoldásából.
Amíg a kibontakozás és fellendülés oly annyira várt jelei számottev ő mértékben
megmutatkoznak, addig is szembe kell nézni a ma még lehangoló valósággal: az alföldi
megyék régiók jelenleg is az ország leghátrányosabb tájegységei régiói közé tartoznak.
- -
Kényszerűen megszabadulva a rendszeres jövedelmet biztosító városi vagy falusi (tsz)
állandó munkahelyektől, az immár „csak" kisvállalkozóvá vált paraszti népesség még
szorultabb helyzetbe került, mint a 60-as és 70-es években. T őkehiánnyal és értékesítési
gondokkal küszködve, megfelel ő agrártámogatás és piac hiányában, a földterülettel
rendelkező mezőgazdasági vállalkozó eleve vert helyzetben van az Alföld jelent ős ré-
szén. Az igazi „kitörés" várhatóan csak keveseknek adatik majd meg. Egyre többen
kerülhetnek rövid időn belül a társadalmi-gazdasági élet perifériájára. Mindez pedig a
keleti országrész kiterjedt területeinek a társadalmi, egyszersmind a területi lépték ű
leszakadáshoz vezethet, és egy kés őbb már nem, vagy csak óriási nehézségek árain
visszafordítható folyamat felgyorsítója lehet.
Számos jel mutat arra, hogy a fenntartható fejlődés és a hanyatlás kombinációja fog
érvényesülni az alföldi perifériákon. A válság várhatóan kistérségi lépték ű marad, elzárt
falusias területeket érint majd tartósan. Ezeket a szigethelyzetbe kerül ő területeket
ugyanis minden bizonnyal modern extenzív nagyüzemek fogják majd közre, amelyek
külterjes termékszerkezete alig gyakorol pozitív hatást az önellátásra kényszerült falvak-
ra. A külterjes nagyüzemi gabonatermeszt ő és állattenyészt ő gazdaságok, kiegészülve az
erdő- és vízgazdálkodással, a falusi túrizmussal, valamint a jelent ős természet- és kör-
nyezetvédelmi tartalékterületek révén az Alföld gazdaságilag virágzó agrárterületei, a
fenntartható fejlődés sikeres megvalósítói lehetnek.
Ma még kérdéses az, hogy az Alföldnek mekkora részét foglalják el ezek a modern
szerkezetű, de kicsiny eltartóképesség ű térségek, s mekkora hányadot tesznek ki a ha-
nyatló és alacsony életszínvonalat biztosító, fejl ődésükben megrekedt falusi térségek.
Természetesen a hazai és a reménybeli külföldi igények kielégítése érdekében az inten-
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
TÉT 1996 s 4 A mez őgazdaság jövő avagy a fenntartható fejlődés esélyei...
je, 135
zív mez őgazdaságot folytató vidéki körzetek is a gyors fejl ődés útjára léphetnek. Ezek
fejlett, modern szerkezet ű, s jelentős agrár-népsűrűségű vidékek lesznek. Kiterjedésük
azonban nagymértékben függ majd a hazai és a nemzetközi kereslett ől.
A jövőt illetően további bíztató jel — mint azt az elmúlt évtizedekben tapasztaltuk,
hogy a családi (háztáji) gazdaságok, a falusi társadalom egy részének rugalmasságát és
innovációérzékenységét bizonyítva, mindig képesek voltak meglep ően gyorsan alkal-
mazkodni a lehetőségekhez. Az agrárpiac új kihívásaira tehát nem a paraszti zárványte-
rületek, hanem a nagygazdaságokkal eddig is szimbiózisban élt piacorientált családi
gazdaságok lesznek képesek megfelel ő választ adni. A rendszerváltás után elsősorban a
családi munkán alapuló, szűk profilú (családi) vállalkozások jelent(het)ik az alföldi
agrártermelés bázisát. A jövő igazi nagy kérdése mégis csak az, hogy mi lesz az Alföld-
ön az új keletű társadalmi-gazdasági fejl ődés által „feleslegessé" tett falusi
százezrekkel?
Irodalom
Baranyi B. (1994) A vállalkozás-élénkítés szerepe az Alföld mez őgazdaságában. Felzárkózás vagy lemaradás.
In: A vállalkozás-élénkítés agroökonómiai, szociológiai és szociálgeográfiai problémái hátrányos helyze-
tű térségekben. (1745. sz. OTKA kutatási téma.) (Szerk.: Süli-Zakar I.) KLTE Társadalomföldrajzi Tan-
szék. Debrecen, 7-16. o.
Baranyi B. (1985) A Tiszántúl átalakuló társadalma 1945-1978. (A társadalmi átrétegződés fő folyamatai és
történeti összefüggései) Akadémiai Kiadó, Budapest, 175-196. o.
Baranyi B.—Süli-Zakar 'I. (1995) A vállalkozásélénkítés szerepe az Alföld mez ő-gazdaságában, különös
tekintettel a falusi vállalkozások jöv őjére. In: A mez őgazdaságtól a vidékfejlesztésig. Falukonferencia III.
(Szerk.: Kovács T.) MTA RKK, Pécs, 159-167. o.
Andorka R.—Harcsa 1. (1982) A községi népesség társadalom-statisztikai leírása. In: A falu a mai magyar
társadalomban. (Szerk.: Vágvölgyi A.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 179-236. o.
Burgené Gimes. A. (1992) A világ mez őgazdasága. Gazdaságföldrajzi áttekintés. Közgazdasági és Jogi
könyvkiadó, Budapest, 243 o.
Csete L. (1992) Az egyéni magángazdálkodók kilátása Magyarországon. In: Az egyéni magángazdaságok
szerepe és esélyei Magyarországon. (A kompolti tanácskozás anyagai.) Kompolt, 3-31. o.
Bőhm A. (1991) A hátrányos helyzetű térségek helyi társadalmának néhány id őszerű vonása. In: Válsa6térsé-
gek Magyarországon. (Szerk.: Lackó L.) Budapest, 67-70. o.
Dövényi Z.—Tolnai Gy. (1991) A falusi munkanélküliség néhány kérdése Magyarországon. In: Válság és kiút.
Falukonferencia. (Szerk.: Kovács T.) MTA RKK, Pécs, 102-108. o.
Enyedi Gy.—Rechnitzer J. (1987) Az innovációk térbeli terjedése a magyar mez őgazdaságban. Tér és társada-
lom, 1-2.31-48. o.
Fehér A. (1990) A vállalaton belüli vállalkozások és a privatizáció a mezőgazdaságban. Gazdálkodás, 10.1-6. ó.
Fehér A. (1992) Magángazdaságok esélyéi elmaradott agrártérségekben. In: Az egyéni magángazdaságok
szerepe és esélyei Magyarországon (A kompolti tanácskozás anyagai.) Kompolt, 3-31. o.
Illés I. (1993) Az Alföld rövid távú területfejlesztési koncepciója. (Tervezet) Alföld Kutatási Program XI.
kötete. (Kézirat) MTA RKK Alföld Projekt Programiroda, Kecskemét, 97 o.
Kopátsy S. (1983) Hiánycikk: a vállalkozás. Mezőgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 280 o.
Kopátsy S. (1991) Nagyüzem Kisbirtok Farmergazdaság. Társadalmi Szemle, 11.24-34. o.
Laky T. (1984) Mítoszok és valóság. Kisvállalkozások Magyarországon. Valóság, 1.1-17. o.
Nemes Nagy J. (1991) A válság területi tényezői. In: Válságtérségek Magyarországon. (Szerk.: Lackó L.)
Budapest, 95-98. o.
Nemes Nagy J. — Ruttkay É. (1989) A második gazdaság földrajza. OT Tervgazdasági Intézete, Budapest,
172.0.
Pomázi I. (1988) A kisvállalkozások elterjedésének területi egyenl őtlenségei Magyarországon. Földrajzi
Értesítő, 1-4.179-191. o.
Rechnitzer J. (1991) Szempontok az innovációk terjedésének tanulmányozásában. 1n: Tér-Idő-Társadalom
(Huszonegy tanulmány Enyedi Gy.-nek). (Szerk.: Tóth J.) MTA RKK Pécs, 48-62. o.
Romány P. (1991) „Magyar út" és a jöv ő képe mezőgazdaságunkban. Társadalmi Szemle, 11.13-23. o.
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
136 Süli-Zakar István — Baranyi Béla TÉT 1996 s 4
Süli-Zakar I. (1991) Az Alföld periferikus területei. In: Tisza klub füzetei 1. Az Alföld jelene és jövője.
(Szerk.: Rakonczai J.) Békéscsaba, 36-38. o.
Süli-Zakar I. (1992) A mezőgazdasági kisvállalkozások szociálgeográfiai hatásai Kelet- Magyarországon
Comitatus, 4,5.35-38 és 19-23. o.
Süli-Zakar I. (1992) Falusi agrárvállalkozások szociálgeográfiai vizsgálata Kelet-Magyarországon. Társada-
lomkutatás, 1.5-20. o.
Süli-Zakar 1. (1993) A munkanélküliség és az új agrárvállalkozások társadalomföldrajzi vizsgálata a Borsodi
Iparvidék falvaiban. In: Borsodi Földrajzi Évkönyv IX. (Szerk.: Simon I.) Miskolc, 25-32. o.
Süli-Zakar I. (1994) Kisvállalkozók és kisvállalkozások az Alföld átalakuló mez őgazdaságában. In: A vállal-
kozás-élénkítés agroökonómiai, szociológiai és szociálgegráfiai problémái hátrányos helyzet ű térségek-
ben (1745. sz. OTKA kutatási téma.) Szerk.: Süli-Zakar I., KLTE Társadalomtbldrajzi Tanszék. Debre-
cen, 17-37. o.
Szaló P. (1991) Válságtérségek a területi politikában. In: Válságtérségek Magyarországon. (Szerk.: Lackó L.)
Budapest, 27-32. o.
Vágvölgyi A. (1982) A falusi életkörülmények főbb típusai. In: A falu a mai magyar társadalomban. (Szerk.:
Vágvölgyi A.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 91-178. o.
Vince J. (1991) Egyes speciális pénzügyi alapok felhasználásának tapasztalatai Borsod-Abaúj-Zemplén
megyében. In: Válságtérségek Magyarországon. (Szerk.: Lackó L.) Budapest, 35-50. o.
THE FUTURE OF AGRICULTURE, ok THE CHANCES
OF SUSTAINABLE DEVELOPMENT IN THE
GREAT HUNGARIAN PLAIN
ISTVÁN SÜLI-ZAKAR - BÉLA BARANYI
It is becoming more and more evident by now that the real losers of the process of
relative economic and social deconcentration, starting after the systemic change, are the
rural areas in the Great Plain. The decline of the villages outside urban agglomerations
and dynamic spatial structural axes is almost unavoidable, as the future of the villages
that only rely upon agriculture is very uncertain. Village houses in Hungary have small
courts, which does not meet the demand of modern agriculture. It is expected thus that
the dynamic centres of the Hungarian agriculture will be the farms and manors newly
built on medium size and large estates, or the farms "inherited" Írom the agricultural co-
operatives. Of course regions where self-sustaining small homesteads are dominant will
exist for a long time, but their inhabitants will probably have a very low living standard.
— The most hopeless in the Great Plain is the situation of the large rural regions
along the borders. Here we can find counties the larger part of which — together with
their county centres — were given to Rorhania and Ukraine after World War I and only
the smaller part of them remained in Hungary. The rural regions situated here had taken
an active part in the geographical division of labour of the historical Hungary, although
with varying weight, and their economic life (agricultural production) was mainly con-
nected to the large market centres of the market line on the brink of the Great Plain
(Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Munkács, Ungvár). The borders drawn by the Treaty
of Trianon tore these integrated regional units of the economic life apart, leaving these
rural areas without urban centres and consumer markets.
— The practice óf regional development in the past few decades promoted the cen-
tralisation of capital and labour force. This investment policy hardly paid any attention
to the development, of areas with marginal location, because it focused on the develop-
Süli-Zakar István - Baranyi Béla : A mezőgazdaság jövője, avagy a fenntartható fejlődés esélyei az Alföldön
Tér és Társadalom, 10. 1996. 4. 125–137. p
TÉT 1996 s 4 A mez őgazdaság jövő avagy a fenntartható fejlődés esélyei...
je, 137
ment of a few towns and spent most of its resources on them. The available resources
only enabled the rapid development of selected centres (mainly county seats), at the
same time, for conceptual reasons and because of the features of the capital-distributing
mechanism, the development of the centres of slighter significance was strongly re-
stricted, and the "basic" settlements were practically damned for a decline. The changing
economic policy accelerated concentration in the Great Plain, too, and the centralised
development resulted in an increase in the differences within the counties. Because of
this, large rural regions along the borders got into a crisis situation (e.g. Middle Tisza
Region, the Sárrét area, Tiszazug, Bodrogköz, Taktaköz).
The fundamental structural and organisational transition, concomitant with the sys-
temic change in economy, did not improve the situation, either. It is no wonder thus that
large agricultural regions in the Great Plain, primarilj , the rural regions situated along
the borders of Hungary or the county borders, will find extreme difficulties in getting out
of the long-lasting process of impoverishment and they will only be able to do so with
significant help from the outside.
Translated by Zoltán Raffay
Tér és Társadalom 10. évf. 1996/4. 138. p.
ÁTALAKULÁS
VA S MEGYÉBEN
TÉNYEK ESÉLYEK
1996.
Átalakulás Vas megyében. Tények — esélyek.
Szerk.: Csapó T. , MTA Regionális Kutatások Központja, 1997. 424 o.
A könyv Vas megyének a rendszerváltós napjainkig terjed legfontosabb
társadalmi és gazdasági folyamatait mutatja be.
A könyv az MTA RKK Könyvtárában (7601 Pécs, Pf 199) rendelhet ő meg.
Ára 980,- Ft