Tér és Társadalom 10. évf. 1996/1. 1-4. p. Tér és Társadalom 10. 1996 s 1: 1-4 BEVEZETŐ (Introduction) ENYEDI GYÖRGY A Tér és Társadalom is csatlakozik a honfoglalás millecentenáriumát ünnepl őkhöz. em világraszóló esemény, hogy egy kis európai nemzet el ődei körülbelül 1100 évvel zelőtt megtelepedtek a Kárpát-medence ama központi részén, ahol többé-kevésbé ma is lnek. Számunkra kitüntetett jelent őségű az évforduló. Nemzeti önbecsülésünk fontos orrása annak tudata, hogy a Római Birodalom összeomlása utáni hatalmi-politikai ákuumban először a magyarok hoztak létre tartós államszervezetet a Kárpát-medencében, éghozzá jövevény; nem európai kultúrkörb ő l érkező népként, s igen rövid id ő alatt. Fontos ünnep, de eléggé csendes ünnep: "ni trompette, ni tambour" a francia mondás zerint (sem harsona, sem dobpergés). Mindnyájunkat f őleg a jövő foglalkoztat, izakodással vegyes aggodalommal. Történelmünk alighanem elágazási ponthoz érkezett: osszú idő óta először nyílt némi esélyünk, hogy a küls ő erők által formált utak között álaszthassunk. A választást a történelmi tapasztalatok összegezése könnyítheti. Ezerszáz v történelme a regionális tudomány számára is vizsgálatra érdemes: a földhasználat ódja, a városrendszer kiépülése, a közlekedési tengelyek kirajzolódása, az igazgatási érszerveződés évszázadokon át formálódott. Nem tartjuk er őltetettnek, az illendőség gyszerű letudásának ezt a megemlékez ő számot. A regionális tudomány szempontjából két fő kérdés fogalmazható meg: Hogyan illeszkedett be Magyarország Európa térbeli rendjébe? Milyen belső gazdasági térszerkezet és településrendszer formálódott az országban? A köztes Európában A magyarság letelepedési területe hosszú történelme során 'alig módosult: a Kárpát- edence alföldi-dombsági területeire, bels ő medencéire terjedt ki. Ez a letelepedési terület ülönböző államkeretekbe tartozott, s változott Európán belüli , helyzete is. A "történelmi agyarország" nagyon sok földrajzi alakot öltött — a közfelfogás vagy a Szent István-i irályság területét vagy az Osztrák-Magyar Monarchián belüli 1867 és 1918 közötti agyar Királyság határait tartja annak. A honfoglalás előtt néhány évszázaddal Európa hatalmi, gazdasági és kulturális özpontja a Római Birodalom, azaz a Földközi-tenger medencéje volt. Felbomlása után a ontinens súlypontja megkezdte észak-északnyugat felé tartó vándorlását. A korai magyar llam nem esett messze a centrumtól, ahhoz Észak-Olaszországon keresztül kapcsolódott. z 1300 és 1800 között eltelt fél évezredben a centrum az Alsó-Rajna vidéken s Flandrián eresztül jutott el Angliáig, mindig magában foglalva Franciaországot, általában az Atlanti artvonalat, csak átmenetileg az Ibériai4élszigetet, valamint Skandináviát. Hosszabb- övidebb ideig Európa csaknem valamennyi régiója centrum-szerepet töltött be — kivéve elet-, Közép- és Délkelet-Európát. Magyarország egész történelme során félperiférikus Enyedi György : Bevezető Tér és Társadalom 10. évf. 1996/1. 1-4. p. 2 Enyedi György TÉT 1996 s 1 helyzetű volt, fejl ődési útját a mindenkori centrum irányította, a centrum intézményei, gazdasági-társadalmi újításai, eszméi formálták — megkésetten — a hazai folyamatokat. Gyakran használt a "kompország" kifejezés, e füzet egyik tanulmányának címében is fellelhetjük. Hanem hazánk különös komp: nemcsak maga jár a (keleti és nyugati) partok között, a partok is közelednek hozzá, hol keletr ő l, hol nyugatról, attól függ ően, hogy Európa centruma merre helyez ődik át. A félperiférikus helyzet tudomásulvételét a közvélemény nehezen t űri, pedig szamár dolog a történelemmel perelni. Jobb egy adott helyzetet racionálisan felismerni, s annak lehetőségeit kiaknázni. Minden nemzet keresi az " ősi dicsőséget", vagy jelen helyzetének vigaszául, vagy legitimizálásául, ám többnyire rossz helyen keresi — egy régen elt űnt egykori birodalomban (pl. a görögök Nagy Sándor birodalmában, a szlovákok Nagy Moráviában). Ám az ókori vagy középkori államalakulatok nem hasonlíthatóak a mai nemzetállamokhoz. A határvonalak (pontosabban: határzónák) állandóan változtak, s egy uralkodó dinasztia befolyásának területét jelölték ki. Amikor "hazánk határát három tenger mosta", nem Magyarországot határolta három tenger, hanem a magyar trónon ül ő Anjou- dinasztia hatalmi övezétét, melybe Magyarországtól távoli királyságok is beletartoztak. Mátyás király idejét véljük dics őségünk másik fénypontjának, a szellem és gazdagság központjául szolgáló Budával — ám Budának és Pestnek együtt mintegy 20-25 ezer lakosa volt, annyi mint Danzignak vagy Krakkónak, negyede-ötöde Milano, Velence lakosságának. Magunk jelent ős teljesítménynek tartjuk, hogy a magyarok megkapaszkodtak a Nyugat keleti peremén, a sztyeppei vándornépek közül egyetlenként, nem kerültek vissza sem Kelet-Európába, sem a Balkánra. Kedvez ő "kompállás" idején közelebb kerültek a nyugati centrumhoz, keleti közeledés esetén sem oldódtak fel a Keletben. Ne becsüljük le e rengeteg er őfeszítést, s küszködést igényl ő eredményt! A korai magyar állam választhatott a nyugati vagy a keleti kereszténység, Bizánc vagy a Nyugat mintája s befolyása között. A két part még nem távolodott el er ősen egymástól, s Bizánc választásának is volt esélye. A Nyugat választása az ország sorsát napjainkig ható érvénnyel eldöntötte — a nyugati intézmények, eszmék, innovációk jutottak el hazánkba is. A kontinens innovációs központjához csatlakoztunk, mely hosszú ideig a világ innovációs központja is volt, ezért a centrumhoz viszonyított elmaradásunk els ősorban időbeni volt, s csak részben strukturális jelleg ű. A kapitalizmus kialakulása, az ipari-urbánus társadalomra való áttérés hosszú id őszaka keleties jellegű. A feudalizmus felbomlása, a tőke felhalmozása, az el őiparosodás, a városi polgárság elterjedése Nyugat-Európához képest több évszázadot késik. A magyar társadalom még a XX. század elején is falusi, rendies jellemvonásokat őrző — néhány modern szigettel. A kiegyezést ől az I. világháborúig tartó modernizációs id őszak — nyugati közeledés — rövid volt s nem eléggé mélyreható. Az ipari-városi társadalom általánossá válása pedig ismét egy keleties társadalmi formációban, az államszocialista rendszerben következett be. Fontos következményekkel járt Kelet- és Közép-Európában a nemzetállamok kialakulásának megkésettsége. Nyugat-Európában a XVIII. és XIX. század során alakulnak ki a nemzetállamok — ekkor térségünket soknemzetiség ű, pre-modern birodalmak uralják. A nemzetállamok régiónkban a XX. század elején alakulnak ki, jórészt az I. világháborúban vesztes birodalmak feldarabolásával, nem saját szerves polgári fejl ődésük, hanem a gy ő ztes nyugati hatalmak rendelkezései alapján. Modern történelmünket alapvet ő en befolyásolja, hogy a magyar polgári nemzetállam határait a trianoni békeszerz ődés jelölte ki. Ezek a határok a gy őztes hatalmak geopolitikai érdekeit- Enyedi György : Bevezető Tér és Társadalom 10. évf. 1996/1. 1-4. p. TÉT 1996 s 1 Bevezet ő 3 fejezték ki, mindenekel őtt Németország s Szovjet-Oroszország fékentartását; etnikai szempontok a határkijelölésnél alig játszottak szerepet. A modern Európa kialakulásának évszázadaiban "kompunkat" á nemzetközi áramlatok sodorták, osztoztunk a Habsburg Birodalom sorsában. A II. világháború után ketté- osztódó Európa keleti felébe sem önkéntes jelentkezés alapján kerültünk. 1989 után hazánk visszanyerte szuverenitását. Egy kis ország számára, az integrálódó világgazdaságban a mozgástér korlátozott, de mégis nyílt némi választási esély. A választás ismét a Nyugathoz történ ő csatlakozás: nyugat-európai politikai intézmények, gazdasági-szervezési eljárások, eszmeáramlatok honosítása. Ezerszáz éve a Nyugat választása jó el ő relátásról tanúskodott; a IX. században még nem volt bizonyos, hogy Nyugat-Európa, a Római Birodalom korábbi északi perifériája kerül a világ gazdasági fejlő désének a középpontjába. A mai választást sok tényez ő teszi kézenfekvővé, ám most egy hanyatló, fejl ő désében megtorpant központhoz igyekszünk, mely világgazdasági jelentőségébő l folyamatosan veszít Észak-Amerikával, s főleg Kelet-Ázsiával szemben. A bels ő térszerkezet Az ország bels ő térszerkezetének formálódását er ő sen befolyásolta egy nagy szárazföldi nedencén belüli fekvése, melyen nem vezettek át jelent ős nemzetközi kereskedelmi étvonalak, s gyenge városfejl ődése elsősorban a mezőgazdasági termékcseréhez capcsolódott. A hagyományosan formálódó térkapcsolatok a Kárpát-medencén belül naradtak — egy küls ő vonal játszott jelentős belső térformáló szerepet, ez a Duna völgye Alsó-Ausztria és Bajorország irányába. Az id ő nként fontos észak-olasz vagy lengyel capcsolatok nemigen hagytak nyomot az országon belül. Az első ezer évet alapjában az agrárgazdálkodás jellemezte, így a földrajzi munkamegosztás az agroökológiai adottságok különbségeit tükrözte. A medence központi, alföldi részét a XIX. század közepéig az év jelent ős részében víz borította, amelyen sajátos ártéri gazdálkodás alakult ki. E gazdálkodáson belül nagy szerepe volt a legeltet ő állattartásnak, mely csak alacsony néps űrűséget tudott fenntartani. A földm űvelés egfontosabb térségei a dombvidékek, a Kisalföld és a hegyközi medencék voltak, melyek a legnagyobb agrárnépsűrűséget tartották fenn. A Kárpát-medence mintegy egyharmadát tette ki a hegykeret, melynek népességét a középkorban meginduló bányászat növelte. Az alapvetően a természeti er ő források kiaknázására alapozott gazdaság a nagytájak közötti termékcserét szükségessé tette, s a városképz ődés — a védelmi, valamint a kormányzati funkciók mellett — els ő sorban a nagytájak érintkezésében kialakult vásárvonalakat követte. E természeti különbségeket tükröz ő földrajzi munkamegosztáson a XIX. század lényeges módosulást eredményezett. Kitüntetett jelent őségű volt a folyamszabályozás, mely az Alföld földm űvelésre alkalmas területeit megkétszerezte. Ennek nyomán a múlt században az Alföld népességnövekedése és városainak gyarapodása jelent ősen fellendült, E jelentős gabonafelesleget állított el ő, mellyel a Monarchián belüli nagyobb távolságú munkamegosztásba kapcsolódott be. A XIX. századtól a térszerkezetet az iparosodás, a városrendszer b ővülése, a kommunikációs tengelyek kiépülése — a helyi gazdaságok nemzetgaZdasággá ötvöz ődése liormálja. A modern Magyarország térszerkezetének kialakulása már a múlt század riásodik felétől jelentős mértékben államhatalmi beavatkozások eredménye. Állami c öntések nyomán alakult ki olyan vasúti vonalvezetés, mely széls őségesen Budapest 1.özpontú volt, s mely els ősorban Nyugat-Európához, továbbá Észak-Olaszországhoz Enyedi György : Bevezető Tér és Társadalom 10. évf. 1996/1. 1-4. p. 4 Enyedi György TÉT 1996 s 1 kívánta Magyarországot kötni. Céltudatosan épült ki egy túlnyomóan falusi országban egy modern európai nagyváros. Budapest fejlesztését közép-európai regionális központtá a kiegyezés után . nemzeti ügynek tekintették. A főváros központú vasúthálózat eleve Budapestre vonzotta a feldolgozó ipart, ehhez járult még a Budapestre szállítás kedvezményes díja. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának a mindenkori miniszterelnök volt az elnöke. A vidéki városhálózat formálásában is nagy szerepet játszott a közigazgatás, a közszolgálati intézmények letelepítése. A XX. század fő térszerkezeti jellemz ői a következőek : • A század elejére már kialakultak a f ő kommunikációs tengelyek, ezek vonalvezetésén — a gazdaság alapos átalakulása ellenére — nem történt változás. • Mind a kommunikációs hálózaton, mind a településrendszeren belül lényeges módosulást okozott a trianoni békeszerz ődésben foglalt határváltozás, bár a térszerkezet alapvet ő jellemvonásain — a Budapest központúságon, a nyugat-keleti fejlettségi lejtőn — nem változtatott. • Kiépült a városrendszer, 1996-ban az ország lakosságának kétharmada városokban él, fél évszázad alatt megtörtént a falusi társadalomról a városi társadalomra való átmenet. A városi népesség-gyarapodás els ősorban a kisvárosi hálózat kib ővülésének köszönhető, hazánk a fejlett országok urbanizációs modelljét követte. • A fejlett s elmaradott régiók köre gyakran változott a század évtizedeiben, mint ahogyan változott a fejlettség tartalmi meghatározása is. Úgy t űnik, a fejlettség nem írható le egyszer űen gazdasági szerkezettel, inkább a változtatási, alkalmazkodási képességgel, mellyel a gazdaság szerkezete vagy versenyképessége módosítható. A fejlesztési tényez ők között az eddiginél jobban számításba kell vennünk a helyi társadalom minőségét. • A magyar gazdaság és társadalom térszerkezete a XX. század nagy részében zárt országhatárokon belül alakult. A két világháború között ezt a szomszéd országokkal fennálló barátságtalan viszony, az államszocialista rendszer idején a nemzetgazdaságok teljes zártsága okozta. 1989, a határok kinyílása után a bels ő térszerkezet formálásában erősödnek a küls ő hatások. Ennek jövőbeli lehetőségeit érzékelteti, hogy a 19 magyar megye közül 14 országhatárral is rendelkezik. Újjáéledhetnek a Kárpát-medencén belüli hagyományos térkapcsolatok is. • A XX. század végén a térkapcsolatok formálásában számos új tényez ő jelent meg, melyek hatásai még nehezen mérhet őek fel. Mindenekel őtt a telekommunikációs kapcsolatok és azok új információ-továbbítási formái módosíthatnak a földrajzi fekvés korábbi jelentő ségén. Lazulnak a város és vidéke közötti munka- és szolgáltatási kapcsolatok is. A német egyesítés óhatatlanul kelet felé mozdította el Európa gazdasági súlypontját — kérdés, hogy ennek lesz-e közvetlen hatása, hiszen a magyar export 40%- át ellenőrző transznacionális gazdasági szervezetek tevékenységüket világméretekben szervezik. Hatásos lenne a jöv ő re vonatkozóan a latin jókívánsággal befejezni: sors bona, nihil aliud (jó szerencsét, semmi mást). A szerencse-várás azonban eddig nem sok hasznot hozott. Inkább ajánlom a Biblia-fordító Károli Gáspár szellemi kitartását, a folyamszabályozók mérnöki felkészültségét, a F ővárosi Közmunkák Tanácsának modern urbanisztikai jövőképeit követend ő példaként — annak a felismerését, hogy a jöv ő azé, aki hisz benne, s elméjével, verejtékével munkálkodik rajta. Ezerszáz év története nemcsak a vereségeké, hanem a sikeres újrakezdéseké, felemelkedéseké is.