Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
Tér és Társadalom 7. 1993E3-4: 115 —134
KITEKINTŐ
A MEZŐ GAZDASÁG PRIVATIZÁCIÓJA -
A MAGYAR MEGKÖZELÍTÉS SAJÁTOSSÁGAI
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
MARIE-CLAUDE MAUREL
Magyarország, közép-európai szomszédjaitól eltér ően, igyekezett elkerülni a „sokkte-
rápia" alkalmazását, ezzel szemben inkább a fokozatos átmenet stratégiáját választotta.
A magyar gazdaság döntéshozói több évtizedes reform-tapasztalatokkal felvértezve nem
tömeges privatizációt kívántak végrehajtani, hanem a részérdekeket figyelembe vev ő ár-
nyaltabb módszer, illetve pragmatikusabb megközelítés mellett döntöttek. Hasonlókép-
pen vélekedtek a magyar mez őgazdaság irányítói is, akiknek célkit űzései szerint a szek-
tor fokozatos szerkezeti átalakítása során a mez ő gazdaságnak alkalmazkodnia kell a piac-
gazdaság viszonyaihoz, ám ezzel egyid őben fenn kívánták tartani a termelés és az agrár-
export korábbi nagyságát is. Kelet-Európa némely országában a dekollektivizáció a
magyarországinál lényegesen gyorsabb volt, így például Romániában 1991-re teljesen
lezárult a földek visszaadásának folyamata. Magyarországon a termel őszövetkezetek
átalakulása 1992 tavaszán kezd ő dött el, miután 1991 júniusában a törvényhozás elfo-
gadta az egykori földtulajdonosok kárpótlását rendez ő törvényt, illetve 1992 januárjában
a szövetkezeti vagyon nevesítésének folyamatáról rendelkez ő törvényt. Ezeknek a törvé-
nyeknek a végrehajtási utasításai pedig egészen sajátos úton indították el a magyar mez ő-
gazdaság privatizációját.
A magyar agrárprivatizáció sajátosságainak meghatározásához meg kell vizsgálnunk a
magyar mezőgazdaság történeti fejl ő dését, a társadalom átstrukturálódásának folyamatát,
s azon politikai és társadalmi er ő k játékát, amelyek beleszóltak a föld és a termelési
javak privatizálási módjának megválasztásába. Az új magyar mez őgazdasági modell
megválasztásában ugyanis fontos szerepet játszottak — az agrárpolitika szándékai mellett
— gazdasági, társadalmi kényszerek és érdekek. is. A mez őgazdaság strukturális átalakí-
tásának programja az „ancien régime" kollektivista modelljéb ől indul ki, amelyet egy
új, közelebbrő l még nem határozott mez ő gazdasági modellé kíván átformálni (1. ábra).
A séma középpontjában a föld és az egyéb javak privatizációjának módja áll. A privati-
záció modelljének kialakításánál figyelembe kellett venni a korábban már létez ő struktú-
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
116 Kitekint ő TÉT 1993 .3 —4
Szerk esztette:Marie-C laude Maurel .
L
1~1~1~ .05
OQ
tNO ts, E.•
g 0,2
I
a CP3 ó.
00 a
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
TÉT 1993 • 3 —4 Kitekint ő 117
rákat, valamint azokat a társadalmi er ő ket és érdekcsoportokat, amelyek politikai viták-
ban fejtették ki álláspontjukat. Egy olyan társadalom számára, amely a demokrácia és a
jogállam kialakítását t űzte ki célul, a piacgazdaságra való áttérésnek igen nagy a társa-
dalmi tétje, ennélfogva az átalakulás módja folyamatosan polémia tárgya a gazdasági és
a társadalmi élet szerepl ői között.
Tanulmányom első részében a kollektivizált magyar mez ő gazdaság modelljének fejlő-
dési sajátosságait vizsgálom meg. A második fejezetben a mez őgazdaságban dolgozók-
nak a privatizáció során tanúsított magatartásával foglalkozom. Végül a harmadik rész-
ben annak elemzésére vállalkozom, hogy a társadalom különböz ő csoportjai miként
jelentek meg a politikai küzd őtéren, s hogyan viszonyultak a privatizáció folyamatához.
A mez őgazdaság privatizációját meghatározó strukturális tényez ők
Visszatérés az agrárkérdéshez
A magyar vidéki népesség a 20. század során igen különböz ő tapasztalatokat szerzett
az ágazatokat illet ő en: a két világháború között, illetve a II. világháborút követ ően
agrárreformokkal próbálták rendezni a magyar mez ő gazdaság helyzetét, amelynek sorsát
megpecsételte az ötvenes-hatvanas években végrehajtott kollektivizálás. Az 1945-ös
agrárreform a magyar mez ő gazdaság félfeudális struktúráját bontotta le véglegesen, s a
nagy egyházi és világi birtokokat kistulajdonos, illetve földnélküli parasztok között osz-
tották ki. Rövid id ő alatt a kis családi gazdaság, 1 illetve a kisparaszti gazdálkodás mo-
dellje vált általánossá Magyarországon. Ennek a kisparaszti társadalomnak a Független
Kisgazdapárt programja adott megfelel ő agrár ideológiát. Ám ezek a sikerek id őlegesnek
bizonyultak, és a mező gazdaság kollektivizációja a szocialista nagygazdaságok dominan-
ciáját eredményezte. Kétségtelen azonban, hogy Magyarországon nem törekedtek a kis
családi gazdaságok teljes felszámolására. A szocialista korszakban a két mez őgazdasági
struktúra egymást nem kizárva, egyfajta szimbiózisban élt egymás mellett. 2
A mező gazdaság szerkezeti átalakítása és a végrehajtott iparosítás ellenére a magyar
vidéki társadalomban nem ment végbe tömeges paraszti elvándorlás. Kétségtelen vi-
szont, hogy a mez ő gazdaság súlya lényegesen csökkent, különösen, ha figyelembe
vesszük azt, hogy a két világháború között a mez őgazdaság az aktív népesség 60%-át
foglalkoztatta. Ez a magas arány a szocialista mez őgazdaság korszakában 18%-ra csök-
kent. A mező gazdaság mindenesetre a foglalkoztatási rendszer központi tényez ője
maradt, létalapját adta a tízmilliós ország több mint négymillió vidéki lakosának. A szö-
vetkezetek és az állami gazdaságok a mez őgazdasági termelés mellett jelent ős ipari és
szolgáltató tevékenységet is folytattak, ezenfelül a háztáji gazdaságokból származó bevé-
telek is gyarapították a mez ő gazdasági üzemekben dolgozók jövedelmét. Mindezek
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
118 Kitekint ő TÉT 1993E3-4
együttesen eredményezték azt, hogy a magyar vidéki népesség nem áramlott be tömege-
sen a nagyvárosokba. A piacgazdaságra való áttérés és az új struktúra kialakítása
azonban a teljes vidéki gazdasági szervezet elt űnését eredményezte, visszavetve a vidéki
magyar társadalom viszonylagos prosperálását. A leírtak ismeretében el őre látható volt a
vidéki munkanélküliség gyors növekedése, amelyet mindenekel őtt a szövetkezetek soro-
zatos csődje táplált. Az átalakult mez őgazdasági vállalkozások pedig a korábbinál lénye-
gesen kevesebb ember foglalkoztatására képesek. A szerkezeti átalakulás tehát azzal a
veszéllyel fenyegetett, hogy miként Közép-Európában általánosan, az agrárkérdés
Magyarországon is komoly zavarokat okoz. Els ősorban két szempontot célszer ű számí-
tásba venni: egyfel ő l azt, hogy a vidék demográfiailag viszonylag produktív, másfel ől,
hogy a tulajdonlás új rendjének jogi szabályozása — legalábbis az els ő időszakban — a
mező gazdaság szerkezetének szétesésével jár.
A kollektivizmus modelljének hagyatéka
A meghatározó szerkezeti elemei közül a kommunista korszak öröksége a legsúlyo-
sabb, mindenekel őtt az, hogy a kollektivizmus a központi jövedelemelosztó rendszere na-
gyon nehezen bontható le.
A munka társadalmi jellemz ői
Idézzük fel a kollektivista modell okozta változást, a föld, valamint a termelési esz-
közök közös tulajdonán alapuló viszonyok etikai pusztító hatását. A mez őgazdaság
„szocialista átszervezése" csaknem teljesen kitörölte a mez őgazdasági szövetkezetek és
az állami gazdaságok bérmunkásainak mentalitásából a paraszti tradíciót. A „közös tu-
lajdonhoz" való viszony személytelenné, anonimmá vált, s ezzel a megfoghatatlan „szo-
cialista tulajdonnal" szemben értelmét vesztette a dolgozói felel ősség. A gazdasági és a
technikai változások, amelyeket a termelési javak koncentrációja igényelt, valamint a
nagylétszámú munkáskollektívák létrehozása alapvet ően megváltoztatta a mez őgazdasági
munka tartalmát. Ily módon a paraszti munka elveszítette egykori összetett jellegét, s
átalakult szektorok szerint szétbontott, területileg körül nem határolt, felülr ől irányított
tevékenységgé. A mező gazdasági munkát csoportokba szervezett, központilag irányított
munkások végezték, ami nagyban emlékeztet az egykori nagybirtokok munkaszerveze-
tére. Ugyanakkor a szövetkezeti tagokat és alkalmazottakat (miként az állami gazdasá-
gok bérmunkásait) egy valódi társadalmi szerz ődés védte, amely szociális és kulturális
szolgáltatásokat, a foglalkoztatás biztonságát, valamint a minimálbért garantálta szá-
mukra.
A szocializmus korszaka megtörte a generációk tapasztalatainak családi hagyományo-
zódását, átformálta a társadalmi-szakmai státust meghatározó képzést, igyekezett felszá-
molni a vállalkozási szellemet, melynek következtében csaknem teljesen elt űnt a sok-
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
TÉT 1993 .3 —4 Kitekint ő 119
irányú képzettséget igényl ő paraszti életforma. E folyamat napjainkra már-már meg-
fordíthatatlannak t űnik. A háztáji gazdaságok, illetve a kis kézm űipari műhelyek azon-
ban kaphattak bizonyos vállalkozási támogatást, különösen Magyarországon, ahol a má-
sodik gazdaság a fejl ődés fontos tényez ője volt. Ám kérdéses, hogy ezek a kistermel ők,
akik nem rendelkeznek megfelel ő tő kével és eszközökkel, sem jelent ős piaci tapasztala-
tokkal vállalják-e az egyéni vállalkozással, illetve a magángazdálkodással járó kockáza-
tot? Kérdés továbbá az is, hogy mekkora lesz a költség- és id őigénye az új viszonyokhoz
való alkalmazkodásnak?
A közös tulajdon
A szocialista korszakban er ő sen sérült a magántulajdon biztonsága, s ahhoz, hogy ne
kerülhessen veszélybe a piacgazdaság kialakulásának folyamata, mindenekel őtt a magán-
tulajdont kellett jogaiba visszahelyezni.
A kollektivizálás a parasztság javainak valódi elidegenítését jelentette, ami azonban a
szovjet modelltől eltérő módon történt, mivel a földet nem vették állami tulajdonba, s
nem hoztak létre azonnal közös tulajdont. Az els ő szövetkezetek megalakítása idején a
föld a parasztok tulajdonában maradt.
Nem született olyan törvény, amely megszüntette volna a szövetkezeti tagok földtulaj-
donát, de ez mégsem jelentette a föld feletti szabad rendelkezés jogát. A megszorítások
következtében e tulajdonforma nagyon korlátozott tulajdonként m űködött. 4 Ami az
egyénileg használt földdarabot illeti, fontos tisztázni azt, hogy az erre vonatkozó m űve-
lési jog az idő tájt alakult ki, amikor a magántulajdonban lév ő paraszti termel őeszközök
átkerültek szövetkezeti tulajdonba. A hivatalos terminológiában ezt a formát mint „sze-
mélyi" vagy „egyéni" tulajdont emlegették, kínosan kerülve a magántulajdon terminus
használatát.
Másrészrő l a földterület használatát lehet ő vé tették azoknak a tagoknak is, akik földtu-
lajdon nélkül léptek be a szövetkezetbe. A földterület használata szorosan köt ődött a
közös tulajdonban végzett munkához, s jelent ős természetbeni el őnyökkel járt maga a
szövetkezeti tagság.
A tulajdonjog tehát jogi értelemben teljesen kiürült, bár formálisan fennmaradt.
Magyarországon a szövetkezetek által m űvelt földterület egy része ugyanis szövetkezeti
tagok tulajdonában maradt. A magyar szövetkezetekben használt földek 39%-a volt a
tagok tulajdonában, amely után a tulajdonosok földjáradékot kaptak. A kollektivizáció
idő szakától fogva, azonban sok tulajdonos hagyta el a szövetkezeteket, hátrahagyva tu-
lajdonát, amely a szövetkezet osztatlan tulajdonává vált. Magyarországon egy 1967-es
törvény alapján a szövetkezetb ő l eltávozott tulajdonosok kaptak némi anyagi kompenzá-
ciót a tulajdonukért, ám ez az összeg nevetségesen alacsony volt.
Ily módon az egykori földtulajdonosok javaiból folyamatosan feltölt ődött a szövetke-
zetek „osztatlan tulajdona". Ez hasonlóképpen történt más termel őeszközökkel is (épü-
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
120 Kitekint ő TÉT 1993 .3 —4
letek, gépek, állatállomány). Elméletben tehát egy szocialista tulajdonformáról van szó,
amely azonban különbözik az állami tulajdontól — ideológiailag attól alacsonyabb
rendű , mivel egy munkaközösség tulajdona, s nem „az egész népé". A tagok közös tu-
lajdona, amelyet „osztatlannak" neveztek, azt jelentette, hogy a tényleges vagyont nem
lehet szétosztani amikor a tagok nyugdíjba rhentek, a nyugellátás a szövetkezeti rendszer
részeként működött. A szövetkezeti tag nem mint a társadalmi javak hordozója, hanem
mint a kollektíva tagja kapcsolódott a tulajdonához.
A „közös" tulajdonosok nem voltak anyagilag felel ő sek a szövetkezet javaiért, tulaj-
donosi érdekeiket pedig alapvet ő en deformálta a központi tervezésre alapozott irányítási
mód. A szövetkezeti tagok ellen ő rzési joga már nagyon korán formálissá vált, a közgy ű-
lés szerepe a párt és az állami adminisztráció által hozott döntések jóváhagyására szorít-
kozott. A szövetkezeteknek a szocialista tulajdon egységesített rendszerébe történt integ-
rálása azzal járt, hogy szétválasztották a tagokat és a szövetkezeti tulajdont. Valójában a
szocialista mező gazdaságban elt ű nt a tulajdonos, viszont helyette kialakult a „vezet
ők"
hatalma, amely a közös javakat gyakran úgy kezelte, mintha az a saját tulajdona lenne.
Ez az átalakulás a szocialista hatalom támogatásával ment végbe, mivel ily módon köze-
lebb juthattak a végs ő célhoz, az állami tulajdon eszményéhez. A szocialista tulajdon
felsőbbrendű ségének terminológiáját ugyan nem használták, aminek az volt az oka, hogy
a teljes kisajátításnak nem volt törvényi háttere. A szövetkezeti tulajdon fikciója emiatt
fennmaradt, elrejtve a valóság tényeit. A „közös" tulajdon privatizációja pedig igen
ellentmondásos helyzetet eredményezett.
A társadalmi szereplők viszonya a privatizációhoz
A kollektív termelésre alapozott társadalmi kapcsolatok megváltozása nem önmagában
ment végbe. Számba kell vennünk, hogy a társadalmi szerepl ő k mutáción mentek át,
amely átalakította társadalmi státusukat és munkájuk feltételeit, megváltoztatta életszín-
vonalukat. Ez a világ nem nyertese annak a társadalmi mobilitásnak, amit az átalakulás
okozott. Kérdés, hogy milyen mértékben rendelkeznek a társadalom szerepl ői az
átalakulás által megkívánt adaptációs és kezdeményez ő képességgel? Milyen mértékben
képesek átalakítani szakmai specializációjukat, s milyen attit ű dökkel rendelkeznek a
javak tulajdonának átalakításával kapcsolatban?
Az átalakulás tekintetében a társadalom szerepl ő inek stratégiaválasztását er ősen be-
folyásolja az „ismerethiány leple", vagyis ismerik a társadalomban elfoglalt helyüket, a
munkafeltételeiket, de nincs elképzelésük arról, hogy az új rendszer mit tartogat szá-
mukra. Minden beszélgetésnek, amelyet a mez ő gazdaságban dolgozókkal helyzetükr ől
folytattam, a központi gondolata a bizonytalanság volt. Általános az ismerethiány a piac-
gazdaság viszonyai között m űködő mező gazdaság mechanizmusairól, s a társadalmi sze-
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
TÉT 1993 • 3 — 4 Kitekint ő 121
replők úgyszintén nem rendelkeznek el őképekkel a formálódó rendszerben elfoglalandó
gazdasági és társadalmi helyzetükr ől sem.
1991-92 telén vizsgálatot végeztünk, amelynek keretében közel 120 személyt, szövet-
kezeti tagokat és alkalmazottakat kérdeztünk meg Bólyban (Baranya megye) és Jakab-
szálláson (Bács-Kiskun megye), valamint munkásokat a Bólyi Mez őgazdasági Kombinát-
ban. A vizsgálat során feltett kérdésekkel a dolgozóknak a privatizációval kapcsolatos
attitűdjeit igyekeztük meghatározni 5 .
A tulajdon-érzék leépülése
Kérdéseink els ő csoportja a dolgozók viszonyát igyekezett tisztázni vállalkozásaik
javaihoz. Külön foglalkoztunk a földdel és a termel őeszközök különböző típusaival
(épületek, gépek, állatállomány). Kérdéseinket ahhoz igazodva módosítottuk, hogy ter-
melő szövetkezetet vagy állami gazdaságot vizsgáltunk-e. Ily módon igyekeztünk alkal-
mazkodni a „szocialista tulajdonformák" jogi sajátosságaihoz (szövetkezeti tulajdon,
állami tulajdon). Az els ő esetben a terminológia egységei a szövetkezet, illetve a szövet-
kezeti'tag, míg a második esetben államról és vállalatról beszéltünk (1. táblázat).
1. TÁBLÁZAT
A dolgozók tulajdonjogi ismeretei
(Ownership law skills of the workers)
bólyi termelő- jakabszállási bólyi állami
szövetkezet szakszövetkezet kombinát
földek épületek és földek épületek és földek épületek és
más termel ő- más termel ő- más termel ő-
eszközök eszközök eszközök
A szövetkezet 11 20 5 27 az állam 17 9
A tagok 20 15 15 12 a kombinát 9 20
Mindkettő 10 7 20 1 mindkettő 7 7
Nem tudja 2 1 3 2 nem tudja 8 5
Összesen 43 43 42 42 öszesen 41 41
Ami a státust illeti, a magyar mező gazdasági dolgozók világosan különbséget tettek a
földtulajdon és más termelőeszközök tulajdona között. Bólytól Jakabszállásig a mez ő-
gazdasági dolgozók többsége (75 —80%-a) tudta, hogy a föld nem kizárólag a a szövet-
kezet tulajdona. Bólyban sokkal többen válaszolták, hogy a tagok a tulajdonosai a föld-
nek, mint ahányan tudták, hogy a föld egyszerre a tagok és a szövetkezet tulajdona.
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
122 Kitekint ő TÉT 1993 E3 —4
Ettől eltérő en, a jakabszállási szakszövetkezetben, 6 a válaszolók kétharmada tudta, hogy
a föld a tagok és a szövetkezet tulajdona, s csupán egyharmad vélekedett úgy, hogy a
föld kizárólag a tagoké. A szövetkezeti (közös) tulajdon fogalma akkor jelent meg, ami-
kor más termel ő eszközök tulajdonáról esett szó (a válaszolóknak Bólyban fele, Jakab-
szálláson kétharmada vélekedett úgy, hogy ezek szövetkezeti tulajdonban vannak), s a
válaszolóknak mindössze egyharmada gondolta úgy, hogy ezek magántulajdonban
vannak. Ez a különbség, amely Magyarországon a föld és más termel őeszközök tulajdo-
nának megítélése között mutatkozik, valószín ű leg abból ered, hogy a személyi földtulaj-
don kategóriája — a földjáradéknak köszönhet ő en — a szövetkezetek keretén belül meg-
őrződött.
A bólyi kombinát dolgozóinak válaszai lényegesen nagyobb zavart tükröztek. A vála-
szolók 41%-a az államot tartotta a földek tulajdonosának, 22% a kombinátot, 17%
pedig mindkettő t megnevezte tulajdonosként. A termel őeszközök tulajdonának megítélé-
sében teljesen ellentétes képet kaptunk, mivel a dolgozók 48%-a úgy vélekedett, hogy a
kombinát a tulajdonos, 22%-a szerint az állam, míg 17%-uk mindkett őt a termel őeszkö-
zök tulajdonosának tartotta. Igen sokan vallották be, hogy nem tudják valójában ki is a
javak tulajdonosa. A válaszoknak ez a szóródása, pontosan mutatta a tulajdonviszonyok-
ról kialakult elmosódott képet. A szocialista, az állami és a szövetkezeti tulajdon fogal-
mának ideológikus manipulációja, illetve a körülöttük folyó több évtizedes skolasztikus
vita megnehezítette a tulajdon pontos meghatározását. Egy absztrakt közösségr ől van-e
szó, a tulajdonosok közösségér ől, vagy pedig a kett ő összekapcsolódásáról? A zavar
még nagyobbnak mutatkozott, ha állami tulajdonról volt szó, amely összekeveredik egy
teljesen személytelen absztrakcióval.
Kérdéseink második csoportja („A föld, az épületek, az anyagi javak és az állatállo-
mány tulajdonosának érzi-e magát?") a tulajdonhoz való viszonyt igyekezett tisztázni,
függetlenül attól, hogy a dolgozókat milyen jogviszony f űzte az adott tulajdoni tárgyhoz
(2. táblázat). A tulajdon-érzet nagyon széles határok között változott, igazodva a társa-
dalmi státushoz és a helyi viszonyokhoz. Az egyik fontos tényez ő a termel őeszközök
típusa volt. A kombinát alkalmazottainak több, mint fele nem érzett köt ődést általában a
termelő eszközökhöz, s csupán egyharmaduk érzett ilyen viszonyt. A szövetkezeti tagok
válaszaiban igen jelent ő s különbség mutatkozott ha a földrő l, illetve ha más termel őesz-
közökrő l volt szó. A föld iránti erős kötődésrő l számolt be a megkérdezett szövetkezeti
tagok fele, ám az egyéb termel ő eszközökhöz való érzelmi viszony közel sem volt ilyen
erős. Egy másik termel őegységben, a bólyi termel őszövetkezetben ez a köt ődés erősebb-
nek mutatkozott (a megkérdezettek több, mint fele), mint a jakabszállási szakszövetke-
zetben (a válaszolók negyede). Az eltérés valószín ű leg abból ered, hogy a szakszövetke-
zeti forma jól látható különbséget tesz a közös és az egyéni szféra között.
Ha a tulajdon-érzet nem is rombolódott le teljesen, mégis nagyon széttöredezetté vált,
részben a munkaszervezet, részben pedig a jogi helyzet félreismerése miatt.
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
TÉT 1993 • 3 —4 Kitekint ő 123
2. TÁBLÁZAT
A dolgozók tulajdon-érzete
(Sense of ownership of the workers)
bolyi termelő- jakabszállási bolyi állami
szövetkezet szakszövetkezet kombinát
igen nem nem össze- igen nem nem össze- igen nem nem össze-
tudja sen tudja sen tudja sen
Földek 21 19 2 42 23 17 1 41 15 21 4 40
Épületek 22 17 3 42 9 31 1 41 13 23 4 40
Anyagi javak 25 14 3 42 11 27 3 41 15 21 4 40
Állatállomány 24 16 2 42 10 28 3 41 14 22 4 40
A mez őgazdasági vállalkozások privatizációja során tanúsított magatartások
A privatizációval szembeni viszonyt a következ ő kérdésekkel igyekeztünk felderíteni:
„Az Önök számára el őnyökkel járt-e a szövetkezet (illetve állami gazdaság) privatizá-
ciója? Ha igen, milyen módon? Ha nem, akkor miért?" A kérdésekhez szándékosan nem
adtunk elő re megfogalmazott válaszlehet őségeket.
A magyar szövetkezeti tagok igen tartózkodóak voltak a privatizáció megítélését ille-
tő en, a válaszok nagyobb része negatív volt, míg a nagy állami kombinát alkalmazottai
kevésbé ellenezték ezt a folyamatot. A válaszok részletes vizsgálata egy kevésbé éles
szembenállást fedett fel a privatizáció hívei és ellenz ő i között. Nagyon sok igenl ő
választ kísértek olyan kommentárok, hogy nincs jelent ő sége annak, kapcsolódnak-e a
privatizáció folyamatához, s egészében véve szkeptikusak a privatizáció sikerét illet ően.
Vizsgálatunk során konstatáltuk a fogalom alapvet ő kétértelmű ségét: a privatizációt a
mező gazdaságban dolgozók úgy szemlélték, mint egyszer ű és tiszta visszatérést a
magántulajdonhoz és az egyéni gazdálkodáshoz, majd hozzáf űzték, hogy a tulajdonvi-
szonyoknak ez az átalakulása a szövetkezetek, illetve az állami gazdaságok keretében
megy végbe.
A megkérdezett személyek az el ő nyök és hátrányok szempontjából valójában igen ár-
nyaltan ítélték meg mind a magántulajdonra alapozott egyéni m űvelést, mind a közös
gazdálkodást. Az els ő esetben a vélemények a feltétel nélküli elfogadás és bizonyos ese-
tek, illetve típusok elítélése között ingadozott. A kollektivista modellt illet ően, akik
visszautasították a privatizáció ezen formáját, azzal érveltek, hogy az állam sajátos
jellemző i miatt nem irányíthatja a javak privatizációját. A privatizáció hívei meghatároz-
ták a feltételeket, amelyek kívánatosak ahhoz, hogy a tulajdonviszonyok átalakulása tel-
jes legyen, s utaltak arra, hogy megkerülhetetlen a preferenciák meghatározása, amelyek
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
124 Kitekint ő TÉT 1993.3-4
alapján a javakat felosztják. A személyes el ő ny vagy hátrány, amit a privatizációtól
várnak, úgy tűnik, meghatározó motiváció. Így Jakabszálláson nagyon világos volt a
hasadás azok között, akik egykori földjük visszaszerzését remélték, s azok között, akik
nem reméltek semmit a privatizációtól (a „földnélküliek", a fiatalok) (3. táblázat).
3. TÁBLÁZAT
A dolgozóknak a privatizáció során tanúsított magatartása
(Behaviour of the workers during the privatisation)
Bólyi termel ő- Jakabszállási Bólyi
szövetkezet szakszövetkezet kombinát
Igen 22 19 24
átalakult vállalkozás keretében 13 13 16
magángazdaság keretében
nem tudja, milyen feltételek szükségesek 4 3 6
Nem 19 20 11
ragaszkodik a kollektív modellhez 2 9 1
elutasítja a privatizáció módozatait 3 2 2
elutasítja a magángazdálkodást 9 4 5
fél a jöv őtő l, aggódik munkahelye
elvesztése miatt 5 4 3
Nem tudja 2 3 6
A válaszok száma 43 42 41
A véleményformálásban szerepet játszott az individuális, illetve a családi értékrend, a
kor, a szakmai végzettség, a társadalmi helyzet és a helyi környezet. A bólyi szövetke-
zeti tagok elutasították a magángazdaság lehet ő ségét. Ennek az elutasításnak két dönt ő
oka volt. Egyrészt elutasították a visszatérést egy már elavult gazdálkodási rendszerhez
(számításba kell venni, hogy a modernizálódott vidéki települések már nem felelnek meg
a paraszti gazdálkodás igényeinek), másrészt úgy vélték a magángazdálkodás lényegesen
nagyobb kockázattal jár, elkerülhetetlen az alkalmazkodás a piac változó igényeihez, és
nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a pénzügyi és anyagi feltételek többnyire
hiányoznak. A szövetkezetek és az állami gazdaság dolgozói közül sokan támogatták a
létező struktúra fenntartását (a vagyon felosztása nélkül), a többség azonban felsorolta a
javak felosztásának módozatait, de a végrehajtásban méltányosságot és konszenzust
sürgetett.
Jakabszálláson a földek visszaadását leginkább az egykori tulajdonosok szorgalmazták.
A szövetkezeti struktúrához való ragaszkodás ezzel együtt er ős maradt, amelyet „jó
megoldásnak" tartottak, mivel létéb ő l jócskán profitáltak — hatékonyan m űködött, s
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
TÉT 1993 • 3 — 4 Kitekint ő 125
képes volt eltartani háromszáz családot. Védelmezték azért is, hogy elkerüljék „a javak
eltékozlását", az anarchiát és egy rossz emlék ű társadalmi rend visszatérését (a nagy-
birtok rendszerét, amelyr ől a legöregebbek még ő riznek emlékeket). Néhányan fel-
vetették a szövetkezeti vezet ő k meggazdagodásának a kérdését. Mindezek jól tanúskod-
nak a társadalmi egyenl őtlenségek iránti érzékenységr ől, amelyet részben a távoli múlt-
ban szerzett tapasztalatok (felidézik a koldusok, illetve a föld nélküli rabszolgaság emlé-
két), részben pedig a közelmúlt alakított ki (a szövetkezeti nómenklatúra felemlegetése).
Helyzete és mérete alapján a bólyi kombinát különálló eset. Ennek a nagyvállalatnak a
dolgozói általában optimistábbnak mutatkoztak, és támogatták a vagyon felosztásával
járó átalakulást. A feltett kérdésekre adott válaszok alapján kiderült, hogy a munkások
tájékozottak, pontosan ismerik a vagyon felosztásának módozatait. Sokan szeretnék, ha
az alkalmazuttak a kombinát részvényeseivé válnának. Jónéhányan vélekedtek úgy, hogy
a vállalkozást szét kellene bontani, s önálló egységek formájában újjászervezni. A
magángazdaság lehet ő ségét az állami gazdaság alkalmazottai is nagyobbrészt elutasítot-
ták, csupán egy egészen kis csoport nyilvánította ki, hogy magánvállalkozásban szeretne
dolgozni, mivel ezt hatékonyabb gazdálkodási formának tartja, s úgy véli, hogy a valódi
szerkezeti átalakulásnak ez a záloga.
Képviseletek és ideál modellek
A társadalmi szerepl ő k képviseleti rendszerei a társadalmi-termelési viszonyok két
alapvető jellemzője mentén szervez ő dtek meg a tulajdonhoz és a munkához való viszony
alapján, amit a 2. ábra két tengelye mentén mutat be. A munkához való viszony átala-
kulása miatt romlik a munkahely biztonsága és a társadalmi biztonság, amit a kollektív
gazdálkodás jelentett. A munkához való viszony alapvet ő átalakulásával viszont n ő a
hatékonyság, a személyes érdekeltség és felel ő sség, vagyis a privatizáció a munkaszer-
vezet megjavításának el őfeltétele.
A tulajdonlás szempontjából a közös tulajdon és a magántulajdon áll egymással szem-
ben. A közös tulajdont gyakran a „jobbik" megoldásnak tartják, de elutasítják mint
gazdálkodási formát („Mások fognak rajta meggazdagodni..."). A közös javak felosztá-
sát az egalitárius koncepció szerint képzelik el („Igen, ha mindenki ugyanakkora részt
kap".). Ezzel szemben a magántulajdonba vételt a gazdasági rendszer átalakulási felté-
teleként tartják számon („amennyiben Nyugatról közelítünk, elkerülhetetlen feltétel a
magántulajdon léte"). A magántulajdon helyreállítása magában foglalja a javak vissza-
adását és ezzel kapcsolatban felvet ődő jogi igények megválaszolását. (Néhány magyar
szövetkezeti tag válaszaiban megjelent a visszakövetelés igénye.)
Ezeknek az értékeknek és érdekeknek a játékából négy ideál modell, illetve képzet-
rendszer formálódott ki, amelyeket a 2. ábrán igyekeztünk bemutatni.
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
126 Kitekint ő TÉT 1993 E 3 —4
2. ÁBRA
Ideál modellek
(Ideal model)
személyes felelősségen a hatékonyság, a
felelősség és az megreformált szövet-
alapuló gazdálkodási mód kezeti modell
érdekeltség javára
egyéni elsajátítás tulajdonviszonyok közös és méltányos
jogi rekonstrukció elosztás
0
N
kisparaszti gazdál- kollektív modell
kodási modell 5
foglalkoztatási biztonság
és a nyereség védelme,
a változtatás elutasítása
Szerkesztette: Marie - Claude Maurel.
A kollektivista modell (a dolgozók megítélése alapján) egy „kevés munka, nagy biz-
tonság" típusú társadalmi szerz ődésen nyugszik, s rokonságot mutat a közösség elv ű
egalitárius utópiákkal — a munkák közös elvégzése elfedi az egyéni felel ősséget és a
teljesítménybeli különbségeket. Ez a modell, amely domináns gazdálkodási formaként
működött, nagy számban igényelt alacsonyan képzett munkaer őt. Komoly el őnynek szá-
mított, hogy a szövetkezet garantálta tagjai számára a létminimumot (fizetés, szabadság,
szociális juttatások, üdülés), amelyekr ő l a tagok önszántukból nem mondtak le.
A személyes felel ősségen alapuló gazdálkodási modell létrejöttének feltétele a termel ő
tő ke egyéni birtokbavétele, amely nélkül a személyes felel ő sség, illetve a gazdasági koc-
kázat vállalása nem képzelhet ő el. Ezt csupán a jól képzett mez őgazdasági dolgozók egy
kis csoportja tartotta jó megoldásnak, akiknek megvolt a szakértelme ahhoz, hogy fel-
mérjék a gazdálkodás szakmai és pénzügyi feltételeit. A közös gazdaságokban dolgozók
nagy többsége számára kevéssé vonzó, noha esetleg lehet ő ségként felmerült a magángaz-
daság létrehozásának gondolata. A megkérdezettek a bizonytalanságot (különösen a
jelenlegi rossz piaci és gazdálkodási feltételeket) a kockázattól való félelemet, a beruhá-
zási eszközök hiányát, a gépek és más termel őeszközök beszerzési nehézségeit, a tapasz-
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
TÉT 1993 • 3 — 4 Kitekint ő 127
talatlanságot, s a játékszabályok hiányát emlegették a leggyakrabban. Többen megje-
gyezték a munka fáradságos voltát, a felel ő sség súlyát, az ismeretek hiányát, amelyek
megnehezítik a magángazdálkodás megalapozását. A többség számára a magángazdálko-
dáshoz való visszatérés a legrosszabb eshet ő ség, amihez legfeljebb elbocsátás esetén
folyamodnának. A magángazdálkodás modellje pedig számukra az egykor volt paraszti
gazdálkodási modell.
A kisbirtokokra alapozott gazdálkodási modell kialakítása egy valaha létezett rendszer
feltámasztását jelenti. Visszatérést a kis földterületeken folytatott gazdálkodáshoz, amely
a kollektivizáció el ő tt már létezett. Ezt a modellt a megkérdezettek többsége jól ismeri
és elavultnak tartja, megjelenése az elkövetkez ő kben minden bizonnyal periférikus lesz.
Mindenekelő tt azok számára jelenthet alternatívát, akik elveszítették munkahelyüket, s
kénytelenek önellátásra berendezkedni.
Egy megreformált szövetkezeti modell, amely egybegyűjti mindazokat, akik elfogad-
ják, hogy meg kell változtatni a munkaszervezetet, de nem akarják elveszíteni a csoport-
tulajdonból származó el őnyöket. Tudatában vannak a létez ő szövetkezeti irányítási rend-
szer hibáinak, a személyes felel ő sség általános feloldódásának, a források eltékozlá-
sának. Ezeknek a gyengeségeknek a kiküszöbölése érdekében meg akarják újítani a
szövetkezeti modellt. El őremutató megoldás lenne, ha jelent ős számú szövetkezeti tag,
akik kiléptek a szövetkezetb ől, létrehoznának a termel ő javak és a tőke működtetésére
egy „dolgozói-részvényesi" gazdasági konstrukciót. Ennek a „posztkollektivista" ideál
modellnek a legnagyobb az esélye a régi kollektív mez őgazdasági modell eredményes
leváltására, mivel a felsoroltak közül ez áll hozzá a legközelebb.
A privatizáció és az érdekkonfliktusok
A politikai és a társadalmi erők játékai
Az átalakulás fontos dimenzióját alkotta Magyarországon a társadalmi konfliktusok
szintje. Az átalakulás alapvet ő kérdése volt a termelés társadalmi viszonyainak
megválasztása, amelyek felválthatják a kollektív társadalmi-termelési modellt. Ám az új
modell jellemző i nem voltak világosan megfogalmazva. Meglehet ősen légies politikai
koncepciók születtek a létrehozandó modellr ő l. Ezek a megközelítések kizárólag a szer-
kezeti átalakítással, a privatizáció kérdésével foglalkoztak. Az új politikai döntéshozók
jelentő s része szerint a piacgazdaság irányába mutató átalakuláshoz paradigmaváltásra
van szükség, rendezni kell a tulajdonhoz való viszonyt, és újra kell formálni a tulajdo-
nosi felelősséget: minden termel ő eszköznek és minden földdarabnak tulajdonosa kell
hogy legyen.
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
128 Kitekint ő TÉT 1993E3-4
A tulajdonviszonyok átformálásáról, amelynek a mez őgazdaság dekollektivizációja a
feltétele, igen eltérő koncepciók voltak jelen. A magántulajdon gyökeres kiirtása, amit a
kommunista rendszer vitt véghez, jogilag igen zavaros helyzetet hagyott maga után.
Tisztázni kellett, ki számít legitim tulajdonosnak? Az egykori parasztok (nagy többségük
már nem él), vagy esetleg a gyakran már városokban él ő leszármazottaik? Azok a mez ő-
gazdasági dolgozók, akik a földeket m ű velik és munkájuk révén részt vettek a vagyon
gyarapításában (az egykori tulajdonosok csekély része vitte be a javait is a szövetkezet-
be)? A föld és az egyéb termel ő eszközök tulajdona számos kérdést vet fel. Reprivati-
záció vagy privatizáció, milyen lépésekben és milyen módon kell ezeket a folyamatokat
végig vinni?
Magyarországon a föld privatizációjának kérdése éles politikai viták középpontjában
állt. A kárpótlási törvény elfogadása (1991 június) hosszú hónapokig húzódott, aminek a
téma körül feltör ő érdekkonfliktusok hevessége volt az oka. A politikai pártok által el-
foglalt pozíciók könnyen azonosíthatók voltak egy-egy jól körülhatárolható csoport ér-
dekeivel, a társadalomnak ugyanis több csoportja tarthatott igényt különböz ő
jogcímeken földtulajdonra. 7 A tulajdonjog rendezése és helyreállítása módjának
megválasztása körül kirobbanó érdekkonfliktusokat a pártok természetesen lefordították
ideológiai koncepciókra. Ezeknek a viszonyrendszerét a 3. ábrán próbáltuk — némileg
sematikusan — megjeleníteni.
3. ÁBRA
A politikai szervezetek viszonya a term ő privatizációjához
föld
(Relationship of the political organisations to the privatisation of the arable land)
a földtulajdon
monopóliuma
MSZP
Agrárszovetseg I
az egykori tulajdonosok MDF ja vagyon felosztása a
visszahelyezése jogaikba szövetkezeti tagok között
ISZDSZI
szabad földpiac
Szerkesztette:Marie Claude Maurel.
-
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
TÉT 1993.3 —4 Kitekint ő 129
A Független Kisgazdapárt választási programjának középpontjába, a magántulajdon
sérthetetlenségének elve alapján, a földeknek a 1947-es tulajdonviszonyoknak megfelel ő
visszaadását állította. Ez volt az a párt, amely felújította a két világháború közötti agrár-
tradíciókat, jogi orvoslást kínált a kisemmizetteknek, és védelmezte az önálló kistermel ő
ideálját, aki gondot visel a földjére, s birtokában van a gazdálkodáshoz szükséges is-
mereteknek. A Független Kisgazdapárt felvállalta a mez őgazdasági dolgozók érdekkép-
viseletét. Mindazokat maga mögött tudhatta, akik a párt programjának megvalósulása
révén remélték egykori javaik visszaszerzését. A Kisgazdapárt volt az a párt, amelyik
miután belépett a kormánykoalícióba, 1990 nyarán beterjesztette azt a törvénytervezetet,
amely kilátásba helyezte a földek visszaadását egykori tulajdonosaiknak, azzal a feltétel-
lel, hogy mezőgazdasági művelést folytatnak az újra birtokba vett területen.
A Kisgazdapárt koncepciójával ellentétes javaslatokat dolgozott ki a Szocialista Párt és
az Agrárszövetség (az utóbbit 1990 januárjában alapították). E két párt a szövetkezetek-
ben dolgozók, s mindenekel őtt a szövetkezeti vezet ők érdekeit képviseli, akiket ellen-
feleik gyakran „zöld báróknak" neveznek. Ha el is fogadták az egykori tulajdonosok
kompenzációjának elvét, nem akartak jogi restaurációt, mivel az hátrányosan érinti a
szövetkezetekben dolgozókat. A szövetkezeti tagokat a közös vagyon legitim tulajdono-
sainak tartják, ezért a szövetkezetek jogi elismerését kívánták elérni.
A Szabad Demokraták Szövetsége, amely az ellenzék legnagyobb pártja volt, elutasí-
totta ezeket a széls ő séges koncepciókat, ám a párt igen kevéssé van jelen a falvakban.
Az SZDSZ programja tulajdoni monopóliumok nélküli mez őgazdaság kialakítását t űzte
ki célul, a privatizáció fokozatos végrehajtását tartotta kívánatosnak, amelyet a földpiac
megteremtésére kell alapozni. Nézetük szerint mindezt egy liberális gazdaságpolitikába
kell beilleszteni.
A kormánykoalíció fő erejét adó Magyar Demokrata Fórum agrárkoncepciója — a
konfliktusok elkerülése érdekében — kevéssé volt konkrét és többször megváltozott. El-
hárított minden olyan radikális átalakításra vonatkozó tervezetet, amely veszélybe sodor-
hatná a mező gazdasági termelést. Elutasította mindenekel őtt a földek visszaadását,
amivel szemben javaslatot tett arra, hogy az elvett földek egykori tulajdonosait „kárpót-
lási jegyekkel" kompenzálják. Az MDF pragmatikus tervezetében a mez őgazdaság újjá-
szervezését a termelési formák pluralitása alapján képzelték, amelyen belül helyet kap-
hatnak a magántulajdonon alapuló egyéni gazdaságok és a tagok tulajdonát közösen m ű-
ködtető , újjászervezett szövetkezetek is.
Végül az 1991. június 26-án elfogadott kárpótlási törvény kompromisszum eredmé-
nyeként született meg. A törvény igyekezett összebékíteni az egykori tulajdonosok kár-
pótlását és az automatikus reprivatizáció elvetését oly módon, hogy az adományozott
„kárpótlási jegyekkel" részt lehetett venni a privatizáció folyamatában, vagyis az egy-
kori tulajdonosok árverésen földet vásárolhattak privatizációra kijelölt szövetkezeti és
állami földalapokból.
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
130 Kitekint ő TÉT 1993E3 —4
A szövetkezeti vagyon privatizációja, a társadalmi konfliktusok tétje helyi léptékben
1992. január 17-én született meg a szövetkezeti vagyon átalakítását szabályozó tör-
vény. E jogszabály a közös tulajdonban (csoporttulajdonban) lev ő termelőeszközök, to-
vábbá az osztatlan szövetkezeti tulajdon felosztásáról, valamint arról intézkedett, hogy
milyen tulajdoni jogosítványok illetik meg a tagokat. Milyen elveken alapulhat a t őkeré-
szek felosztása? A szövetkezeti vagyon felosztása súlyos következményekkel járó m űve-
let volt, amely érzékenyen érintette a közös tulajdonon alapuló termelési struktúrát, a
szövetkezetek bérmunkásait és alkalmazottait. A törvény alkalmazása körül heves viták
dúltak, amelyek mögött súlyos társadalmi érdekellentétek feszültek. 1992 tavaszán a
szövetkezetek határozatokat hoztak a „vagyon nevesítésének" kritériumairól. Azok,
akik földdel és más vagyontárgyaikkal együtt léptek be a szövetkezetbe, a bevitt vagyon
szerinti felosztást szorgalmazták. Kritériumként merült fel ugyanakkor a közös
munkában való részvétel is, amelyért kompenzálni kellett a tagokat. Közelebbr ől meg
kellett tehát határozni, hogy ennek alapjául a tagság id őtartama, a munkaviszonyban
eltöltött idő vagy az elvégzett munka értéke szolgál-e, mivel a három értékelési mód
nagyon eltérő eredményre vezet. A szövetkezeti tagok bizonyos csoportjai el őnyöket
élveztek mások kárára, a méltányosság elvét azonban mindenki elfogadta. Nagy veszélyt
jelentett a passzív részvényesek magas aránya, 8 akik nem tudják ellenőrizni az
irányítókat. Végül a privatizáció kimenetelét illet ően problémát jelentett, hogy a földek
háromnegyede nyugdíjasok tulajdonában van, akik els ősorban földjáradékra tartanak
igényt.
A privatizáció végrehajtási utasításainak szövetkezeteken belüli alkalmazása felszínre
hozta a különböző társadalmi csoportok közötti érdekkonfliktusokat. A különböz ő
érdekcsoportok közötti dialógus szinteréül hozta létre a kárpótlási törvény a helyi
„érdekegyeztet ő fórumokat".
A bólyi szövetkezet 2 489 hektárnyi földdel rendelkezik (ebben nincsenek benne az
egyéni használatban lev ő területek), amelyb ől 978,7 hektár magántulajdonban van, míg
a fennmaradó rész közös tulajdont képez. (Ebb ől 350 hektárt megvásárolt az állam,
1 160 hektárt pedig az egykori szövetkezeti tagok és örököseik kárpótlási földalapjaként
különítenek el.) A tulajdonosok nagy hányada (95%-a) id ős, többnyire nyugdíjas. A
bólyi szövetkezet tagjainak többsége a javaival együtt csatlakozott a szövetkezethez. A
30-as években a parasztok több mint fele 18-20 hektáros tulajdonnal rendelkezett, míg
napjainkban a tagok földtulajdona átlagban 3 hektár alatt van.
A vagyonrészek első felosztását (a termőföld a vagyonnak csupán 50%-a) 1989 nyarán
hajtották végre, aminek eredményeképpen a szövetkezeti tagok kaptak egy igazoló érték-
szelvényt, amelyen a szövetkezetben eltöltött évek arányában tüntették fel a vagyonrészt
(12 000 Ft/év). Az 1990-es mérleg adatai alapján a szövetkezet vagyona a következ ő-
képpen oszlott meg: a vagyon teljes értéke 158 070 000 Ft volt, amelyb ől 1 241 000 Ft
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
TÉT 1993 • 3 — 4 Kitekint ő 131
(0,8%) az államé, a szövetkezet közös tulajdona 93 156 000 Ft (58,9%), míg
63 673 000 forintnyi vagyonnak a tagok voltak a tulajdonosai.
1992. április 29-én a szövetkezet közgy űlése határozott a vagyon felosztásának mód-
járól. A vagyon 20%-át azok a tagok, illetve örököseik között osztották fel arányosan,
akik vagyonukkal együtt léptek be a szövetkezetbe. A fennmaradó 80%-ot a szövetkezet-
ben eltöltött évek arányában osztották szét a tagok között. Az elvégzett munka értékét,
amit a jövedelem alapján terveztek felbecsülni, mint figyelembe vehet ő kritériumot elve-
tették. Ez a döntés jól bizonyította az egalitárius szemlélet dominanciáját a szövetkezet
tagjai körében. A vagyon felosztásában 694 személy volt érdekelt, akik közül 248-an
nem tartoztak a szövetkezethez (azoknak az egykori szövetkezeti tagoknak az örökösei,
akik legalább hat éven keresztül tagok voltak), míg 446-an aktív dolgozók, illetve nyug-
díjasok voltak. Kizárólag ez utóbbiak vehettek részt a közgy űlés döntéseinek meghozata-
lában. A közgyű lésen a tagok egyhangúan kinyilvánították, hogy a megújult szövetkezet
tagjai kívánnak maradni.
A földalapok kijelölése nem bizonyult sikeresnek ebben a szövetkezetben, ezért a pécsi
földhivatal átvizsgálásra bekérte az iratok másolatát. A szövetkezet földjeinek összértéke
92 100 aranykorona volt, amit a következ ő módon osztottak fel: 35 503 aranykorona a
szövetkezeti tagok tulajdona, 8 444 aranykorona az alkalmazottak és a föld nélkül
belépett szövetkezeti tagok tulajdona, 5 913 aranykorona az egykori tulajdonosok kár-
pótlási földalapja. A fennmaradó 42 238 aranykoronát pedig a tagok között osztották
fel, a szövetkezeti tagsággal id ő arányosan. A földalapok kijelölése során azonban, a
szövetkezet vezető i elmulasztották meghatározni a második kárpótlási törvény végrehaj-
tásához szükséges földalapot. A második kárpótlási törvény azoknak az egykori földtu-
lajdonosoknak a helyzetét rendezi, akiket 1939. május 1-je és 1949. június 8-a között
fosztottak meg javaiktól. A második kárpótlási törvény érintettjei között nagyon nagy
volt a német származású magyar állampolgárok száma, akiket a világháború elsodort
lakóhelyükrő l, s mikor hazatértek, nem volt módjuk javaik visszaszerzésére. Ezt a
kérdést nem lehetett rendezni a kérvények benyújtását és megvizsgálását, vagyis 1993
második felét megelőzően.
A szakszövetkezetek voltak azok a termel őegységek, amelyek a legjobban konzer-
válták a szövetkezetek létrehozása el őtti viszonyokat. Némileg általánosítva, csupán a
szövetkezet formai kereteivel vették körül az egyéni gazdálkodás egységeit. A jakabszál-
lási Népfront Szakszövetkezet esetében viszont nemcsak err ől volt szó. A szövetkezet
vezetése a társadalmi viszonyokat illet ően igen konzervatívan viselkedett, a gazdasági
irányítás ellenben nagyon rugalmas volt, s minden rendelkezésre álló eszközzel a vagyon
gyarapítására törekedett — széles körben alkalmazták a bérleti rendszereket, s vagyonuk
egy részét kft.-kben helyezték el. Jó példa erre a szakszövetkezet baromfitenyészt ő
telepe, amelyet egy (magyar származású) svájci üzletember bérelt öt éven keresztül, s a
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
132 Kitekint ő TÉT 1993E3-4
hatékonyság növelése érdekében csökkentette az általa irányított üzem alkalmazottainak
a számát.
A szakszövetkezet vezet őinek sikerült eredményesen m űködtetni a felhalmozott t őkét,
s egyben tudták tartani a közel 350 munkahelyet biztosító mez őgazdasági szervezetet. A
versenyképesség meg őrzése érdekében a szakszövetkezet társulásokat hozott létre élel-
miszeripari és kereskedelmi vállalkozásokkal. Legjobban az a t őkerész gyarapodott,
amelyet kivontak a termelésb ől és bankokban helyeztek el. Er ősen visszafejlődtek a
szakszövetkezeten belül az egyéni gazdaságok kiszolgálásával foglalkozó ágazatok. A
szakszövetkezeti tagok számára ugyanakkor kedvezményes árakat biztosítottak, aminek
némileg ellentmondott, hogy azok a gazdálkodók, akikkel személyesen találkoztunk,
megfizethetetlen költségekre panaszkodtak. A helyi mez őgazdasági termékek felvásár-
lásától szintén visszavonult a szakszövetkezet, s a gazdáknak is a termelés visszafogását
tanácsolták.
Jakabszálláson 1992 tavaszán hajtották végre a szövetkezeti átalakulási törvényt. A
helyi érdekegyeztet ő fórum közreműködésével kijelölték a földalapokat. Az érdekegyez-
tető fórum elnöke a polgármester, tagjai pedig a szakszövetkezet elnöke, a szeszf őző
vezetője, egy szövetkezeti tag, és a régi tulajdonosok három képvisel ője volt. A fórum
igyekezett kompromisszumot kialakítani a jelent ős mértékben eltér ő érdekek között. A
szakszövetkezet használatában lev ő földek értéke 46 034 aranykoronát tett ki (hozzávet ő-
legesen 5 500 hektár), amely részben a tagok tulajdona (31 115 aranykorona, kb. 3 800
hektár), részben pedig osztatlan vagyon volt (14 918 aranykorona, kb. 1 700 hektár). A
földalapból kiemelték azokat a gazdaságokat, amelyeket öt éve, vagy annál régebben
használ a bérl ője (4 313 aranykorona). Elkülönítettek egy földalapot az alkalmazottak
számára (személyenként 20 aranykorona, összesen 5 292 aranykorona, kb. 850 hektár),
valamint a kárpótlási földalapot, amelyet a kárpótlási jegy tulajdonosok földárverésen
vásárolhatnak meg 5 313 aranykorona értékben. Végül 7 900 hektárra vonatkozó igény
érkezett be a földalapok kijelölését felügyel ő kecskeméti hivatalba. A kárpótlásra kijelölt
földek nem egy tagban helyezkedtek el, mint a klasszikus szövetkezetek esetében, hanem
kis parcellákban a tanyák körül. A törvény el őrelátó módon arról is rendelkezett, hogy
az egykori tulajdonosok megvásárolhatják a tanyájuk körüli földeket.
Másfelől a szakszövetkezet közgy űlése meghatározta a vagyon felosztásának kritériu-
mait. A vagyon értéke (a földek nélkül) 519 360 Ft, 10%-át a munkanapok számával
arányosan a szakszövetkezetben öt évnél régebben dolgozó alkalmazottak között osztot-
ták szét. A fennmaradó részt a szövetkezeti tagok között három különböz ő súllyal figye-
lembe vett szempont szerint osztották fel: a vagyon háromnegyedét a szakszövetkezetben
elvégzett munka ideje alapján, 5 %-át a tagsági viszony id őtartama, 20%-át pedig a szak-
szövetkezetbe bevitt föld és egyéb javak értékének arányában. Az 1 400 tagból 803-an
kinyilvánították, hogy a szövetkezeti törvény által szabott feltételeknek megfelel ően,
fenn akarják tartani a szövetkezeti struktúrát. Az elnök véleménye szerint a tagok nem
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
TÉT 1993 • 3 — 4 Kitekint ő 133
kívánnak megválni ett ől a munkaszervezeti formától, amely tömít ő szerepet játszhat,
azaz enyhítheti a piacnak az egyéni termel őket sújtó hullámzásait.
A szövetkezet sorsa azonban továbbra is bizonytalan: nem tudni a jogi keretek átalakí-
tása elegend ő-e a társadalmi-termelési viszonyok alapvet ő megváltoztatásához. S kétsé-
ges, hogy küls ő eszközökkel meg lehet-e határozni egy ilyen kevéssé kialakult struktúra
fejlődését.
Következtetések
Alapvető kérdés, milyen igazgatási módok alakulnak ki a nagygazdaságok jogi átszer-
vezése után. Képesek lesznek-e az új szervezetek a versenyképesség kihívásának megfe-
lelni anélkül, hogy elviselhetetlen társadalmi feszültségeket okoznának az átalakulás sod-
rába került dolgozók számára? Nehézségekbe ütközhetnek a tulajdonosi szemlélet és
felelő sség felélesztésére tett kísérletek, ha a privatizáció során a nagy többséget meg-
fosztják munkája gyümölcsét ől. A társadalmi szerepl ők döntő hányada két modellt állít
egymással szembe, a társult tulajdonosok szövetkezetét, illetve a bérmunkásokat foglal-
koztató nagy mező gazdasági vállalkozás modelljét. Megválaszolatlan kérdés, hogy a
szövetkezeti önigazgatásra törekvés összebékíthet ő-e a hatékonyság növelésének követel-
ményével?
Feltételezhet ő en a társadalmi-termelési formák kialakulását nagymértékben befolyá-
solja a kollektív mező gazdaság öröksége, de remélhet ően a szelekciót a piaci er ők végzik
el, amelyek szétválogatják az életképes gazdaságokat, s azokat, amelyek versenyképte-
lenségük révén alulmaradnak a küzdelemben. Ezeknek az átalakulási folyamatoknak a
sebessége egy sor gazdasági és társadalmi kényszernek a függvénye, amelyek behatárol-
ják az agrárpolitika döntéshozóinak játékterét is. Fel kell készülnünk az átmeneti formák
tartós fennmaradására, s arra, hogy nem jön létre egy domináns modell, vagy modellek-
nek egy zárt kombinációja, amely önmagában képes lenne a piaci igények kielégítésére,
és az európai integráció által támasztott kihívásokhoz való alkalmazkodásra.
Fordította: Rácz Lajos
Jegyzetek
1 1945 áprilisa és novembere között 2 850 000 hektár földet osztottak ki 663 400 gazdálkodó között, létre-
hozva ezzel egy átlagban három hektárnál kisebb gazdaság nagyságot.
2
A szerepek felosztása az egymást kiegészít ő tevékenységek megszervezésére alapozódott. A specializált
mezőgazdasági termelésben nagyon magas a t őkeigénye, de alkalmas arra, hogy nagyléptékben szervezzék
meg a termelést. A kisgazdaságok mindenekel őtt olyan kiegészítő területeken jutottak szerephez, ahol ma-
gas volt a kézi munka iránti igény.
Marie-Claude Maurel : A mezőgazdaság privatizációja - A magyar megközelítés sajátosságai
(Privatisation of the Agriculture: specialities of e Hungarian Approach)
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 115-134. p.
134 Kitekint ő TÉT 1993 s 3 —4
3
A kollektivizált mezőgazdaság létrehozásához egyfel ől belső feltételek szükségeltetnek (úgymint a föld és a
termel őeszközök szocialista tulajdonba vétele), másfel ől a mezőgazdaság m űködésének szabályozása (a
szocialista modell alapján, amely szélesen integrálja a termelési és nem termelési funkciókat), végül a meg-
felelő gazdasági környezet (tervezés, az er őforrások adminisztratív allokációja és az árak mesterséges rög-
zítése).
A tulajdon megszűnt, mint usus (azaz a javak használati joga), leszámítva egy szigorúan körülhatárolt föld-
darab használatát. Hasonlóképpen nem létezett a fructus (azaz a birtokolt javak által teremtett haszon elsa-
játítása), a tulajdonosok kizárólag szimbolikus földjáradékot kaptak. S végül nem m űködött a birtokos
abusus joga (azaz a javakkal való szabad rendelkezés joga), mindössze a tulajdon igen korlátozott örökíté-
5 sére volt lehetőség, amelynek következtében azonban az új tulajdonos nem vált szövetkezeti taggá.
Ezt a vizsgálatot végrehajtottuk Lengyelországban és Csehországban is egy tudományos együttm űködés
keretében. Magyarországon a vizsgálatot a MTA Regionális Kutatások Központjának kutatói végezték. A
csoport irányítójának, Kovács Katalinnak ezúton is köszönetet mondunk értékes közrem űködéséért.
6
Vizsgálatunk id őpontjában a „Népfront Szakszövetkezet" által használt terület 5 571 hektár, ebb ől 3 990
hektár magántulajdonban van, míg 1 581 hektár megváltott föld közös (osztatlan) szövetkezeti tulajdonban.
A 3 990 hektár magántulajdonban lev ő föld a csatlakozások során került a szakszövetkezethez, amelyb ől
2 220 hektárt 418 tag m űvel közvetlenül, családi munkaer őre támaszkodva. Ezen a 2 220 hektáron felül
még vannak bérbe adott földek is, amelyen egyéni, vagy kiegészít ő gazdaságot működtetnek a tagok,
illetve az alkalmazottak. A tagok és az alkalmazottak használatában lev ő , vagyis az egyénileg m űvelt föld-
terület nagysága hozzávet őlegesen 3 000 hektár, vagyis a teljes terület 53,8%-a.
7
Az első csoportot azok a mez őgazdasági szövetkezeti tagok alkotják, akik a földjükkel együtt léptek be a
szövetkezetbe, akiknek a közös használatban lév ő földek 39%-át birtokolják van. A tagok második cso-
portját azok alkotják, akik föld nélkül léptek be a szövetkezetbe, de munkájukkal részt vettek az osztatlan
vagyon gyarapításában. Végül az utolsó kategóriába a földek egykori tulajdonosai, illetve azok örökösei
tartoznak, akik jogi érveik alapján igényt tarthatnak a szövetkezetek, valamint az állami gazdaságok föld-
jeinek megszerzésére.
8
A szövetkezeti vagyont másfél millió tulajdonos között osztották fel, a 300 000 aktív dolgozó a vagyon
egyharmadát kapta. A fennmaradó rész 600 000 nyugdíjas és 600 000 egykori szövetkezeti tag, illetve örö-
kösei birtokába került.