Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 105-114. p.
Tér és Társadalom 7. 1993E3 —4: 105 —114
A FÜGGETLENSÉG MINT HÜBRISZ
Az ember és a természet kölcsönhatása az Alföldön
(Independence Like Hybris
[The Correlation of Man and Nature in the Great Hungarian Plain])
HORVÁTH BENŐ
„A kun városok régi protokollumaiban sohasem olvastam, hogy az árvizek miatt pa-
naszkodtak volna, pedig sokszor a házakba is becsapott a szennyes víz. S őt ellenkező-
leg! A túrkevi tanács például 1780-ban úgy határoz, hogy: »a víznek megtartásáért ins-
tálni kell, mivel a víz mingyárt el mégyen, sok helyen allig vagyon térdig való víz és ha
ez a kevés árvíz sem lett volna, a militia számára szénát sem lehetett volna kaszálni és
barmaink most is egyedül ott élhetnek, ahol a víz a földeket megfutotta.«" (Györffy I.
1922, 8. o.)
„Sehol az ember madaraknak annyi sokaságát egy rakáson nem látja, mint Sárrét
költőhelyein. Soha olyan sípolásokat, lármát nem hall, mint az ollyan madarak
csinálnak akkor, de soha annyi tojásokat nem láthat úgy, hogy pákászok három
csónakkal voltak a rétben és mind a hármat, amint csak bírhatták, tojásokkal rakták
tele." (i. m. 31. o.)
„Ahol máma zöld akácok köZött apró tanyák fehérlenek, ott a kövér füv ű legelő-
mezőkön címeres szarvú fehér marhák rázták a kolompot. Ahol a legel ő szárazabb szi-
kesbe csapott át, apró tippanos füvét juhnyájak borotválták. Ahol a lábnyom vagy sze-
kérút beleveszett a haragos-zöld rétbe, ott a konda bányászott. Ha a nyári forróság
leperzselte a legel ő t, beverték a jószágot a rétbe, ahol még mindig talált harapnivalót...
Nem sürgette a kun ember a belvizek lecsapolását soha. Ha rajta állott volna, ma is
minden úgy lenne, mint régen volt. A vízi életbe hatszáz év alatt belen őtt, s ma úgy érzi
magát, mint a partra vetett hal. Megszámlálhatatlan nyája elt űnt, csodálatra méltó tájfaj-
tái teljesen kivesztek. Lecsapolt földjeinek ősereje pár évtized alatt kilobbant. Sívó szík
lett a rétek, fert ők helyén, mely évről évre tovább terjed, és lassanként megeszi az egész
határt. E föld nem tűri az ekét! Visszavárja az árvizet, a fehér gulyákat, a szilaj ménese-
ket! A délibáb ott settenkedik a látóhatáron. Még nem t űnt el egészen. Úgy látszik, ő is
reményli, hogy csalóka hullámaival újból eláraszthatja a kun földet. Minden vissza-
jöhet. Gulyák, ménesek, juhnyájak, kondák lephetik el újból a határokat, ha a búza és
tengeri, mely a kotús földben nehány évtizeden át buján termett, lassanként cserben
Horváth Benő : A függetlenség mint hübrisz
Az ember és a természet kölcsönhatása az Alföldön
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 105-114. p.
106 Horváth Ben ő TÉT 1993 s 3 —4
hagyja a kunokat. De az az ember és állatfaj, melyet a lecsapolás kipusztított, nem tá-
mad fel többé! Szilaj pásztor és szilaj jószág nem lesz többé soha!" (i. m. 8 —9. o.)
Láthatjuk, hogy a 18. szzad végén a Tisza kiöntéseit még az élet, a mindennapok
szerves részének tekintették. Az az életvitel, gazdasági rendszer, amely a Tisza árteré-
nek ökológiai adottságaira alapozta ökonómiai stratégiáját, „ártéri gazdálkodás" néven
(Andrásfalvy B. 1973) vált ismertté a köztudatban. A „fok-gazdálkodást" (Molnár G.
1992), a folyók árvizeinek „fokon" keresztül történ ő ártérbe vezetését inkább az ártéri
gazdálkodás egyik jellegzetes típusaként kell számon tartani.
A természet átalakulásának fő jellemz ői az Alföldön
Az a zárt közösségi életforma, amely az Alföld nagy folyóinak árterein (a Duna-
völgyben, a Tisza mentén és a Tiszántúlon) a Honfoglalástól a 19. század közepéig
tartott, Andrásfalvy idézett tanulmánya óta ártéri gazdálkodásként ismert.
Jelen tanulmánynak az a célja, hogy felhívja a figyelmet ennek az életformának az
újbóli aktualitására.
Ez az életforma alapvet ő en az ember-természet kölcsönhatás egyensúlyának meg őrzé-
sére épül. Alapja a cselekvésen keresztül történ ő folyamatos párbeszéd a természettel
egy olyan visszacsatolási rendszeren keresztül, amely a pozitív tapasztalásokat a közös-
ségi hagyományokban, szokásokban, rítusokban rögzíti, s ezáltal biztosítja azok betartá-
sát nemzedékeken keresztül. Így egy-egy település az adott feltételek meg őrzését, fenn-
maradása hosszú távú stratégiáját valósította meg (1. ábra). A működési elv lényege
egy-egy beavatkozás és az arra érkez ő válaszok tapasztalást képez ő visszacsatolási rend-
szere. A visszacsatolás korrekciós folyamata a közösségben egy hosszabb id őskálát át-
fogó, folyamatosan ellen ő rzött tapasztalás-sorozat kialakulás lát indukálta, amelyet a
közösség szokásokban, tradíciókban és rítusokban rögzített, létrehozva ezáltal a telepü-
lés fenntartásának hosszú távú stratégiáját.
E folyamatos párbeszéd a környezettel, amely tradíciókba, rítusokba konzerváltan ala-
kította a vizek által elszigetelt falvaink arculatát az Alföldön, egészen a 19. századig —
a folyók szabályozásáig — fennmaradt.
Ezt a túlélési stratégiát — mai terminussal élve — „fenntartható fejl ődésnek" (sus-
tainable development) nevezhetnénk. Alapvet ő jellemzője a kölcsönhatások egyensúlya,
az ökológiai folyamatok hosszú távú fenntartása volt. Zálogát azok a már jól bevált cse-
lekvésrendszerek (szokások) képezték, amelyekkel szemben a természet m űködésének
feltételei hosszabb távon invariánsnak vagy reverzibilisnek (változatlannak, helyreállít-
hatónak) bizonyultak. Az a kifinomult párbeszéd-rendszer (ma talán monitoring által
Horváth Benő : A függetlenség mint hübrisz
Az ember és a természet kölcsönhatása az Alföldön
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 105-114. p.
TÉT 1993E3 —4 A függetlenség mint hübrisz 107
1. ÁBRA
Az ember-természet kölcsönhatás egyensúlyi modellje
(The model of balance of man-nature interaction)
•••• ....... •••
o
1
• ••
Szerkesztette: Horváth Benő .
vezérelt gazdálkodásnak nevezhetnénk), amely az évszázadok (évezredek) folyamán
kialakult, kiválóan érzékelte a természet terhelhet őségének korlátait, és azokat nem,
vagy csak kivételesen szegte meg.
Ez a túlélési stratégia (reinkarnáció, feltámadás) megtalálható az ősi folyómenti (föld-
művelő ) civilizációk mítoszvilágában is (Osiris, Persephone), melyekb ől a keresztény
vallás szintén sokat örökölt. Alapját mindenütt a horizontális vízgazdálkodás képezte,
aminek lényege, hogy a vízár energiáját kihasználva terítették szét a vizet, így az
árvizek hatásának csökkentése mellett az öntözés és a trágyázás feladatát is ellátták. A
természet folyamatait nem korlátozva, hanem azoknak teret adva, a bennük rejl ő
lehetőségeket kihasználva érték el céljukat.
A technologizált társadalom a természeti er őket kihívásnak tekinti és szembeszegül
velük. A folyószabályozással az árhullám erejét a mederbe szorítva, azt függ őleges osz-
lopba koncentrálja, s így egy rendkívül veszélyes energiát halmoz fel. (Utána ezzel az
árenergiával becsületesen meg is küzd.) A meder az árvízoszlop energiájának hatására
Horváth Benő : A függetlenség mint hübrisz
Az ember és a természet kölcsönhatása az Alföldön
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 105-114. p.
108 Horváth Benő TÉT 1993E3 —4
lejjebb süllyed, ennek következtében az ármentesített területeken a talajvízszint csökken
és e területek vízhiány következtében locsolásra, átalakult talajszerkezetük folytán pedig
javításra, intenzív trágyázásra szorul! (Ez kiválóan megfelel a vegyszergyártóknak —
annál kevésbé az adott területen lakóknak.) A helyzet egy szimptomatikus jelenségre
utal: a települések elvesztve függ őségüket a környezetükt ől mint független víz-,
energia- és táplálékforrástól, azt többé már nem tekintik sajátjuknak; használják, de
nem gazdálkodnak vele. Így az évezredes párbeszéd megsz űnik és a kölcsönösen ellen-
őrzött (befolyásolt) fejl ődés helyett különálló, legtöbbször egymással szembeforduló
átalakulások zajlanak.
Globális méretekben a lecsapolás következtében — a folyóhossz lerövidülése, a gyá-
rak, városok és az öntözés által kivett vizek gyors levezetése folytán — a talajrétegekb ől
egyre több víz kerül az óceánokba, a kontinensek mindinkább kiszáradnak.
A technologizált emberi magatartás a megújulás mítoszának, a természet mindenkori
alaptörvényének, az energiaáramlás visszacsatolásának a semmibevétele, amellyel az
élők rendszere — és t őlük elcsenve az ember is — folytonos megújulásával, körforgásá-
val évmilliárdokon (évezredeken) keresztül sikeresen küzdött az entrópia irreverzi-
bilátása ellen. Korunkra a tudomány oltárán felszentelt technológia lineáris szervezési
rendszerével mondott cs ődöt.
A technologizált ember térhódításával a természet valamikori egységes rendszere fel-
bomlik, egyre több alrendszer ciklikus felépítése esik szét és válik nyílt lineáris folya-
mattá.
Az Alföldön a folyók szabályozását követ ően a legnagyobb veszteséget a település és
a környezet dialógusának megsemmisülése jelentette. A környezet gyökeres megválto-
zása következtében értelmüket vesztették a tradíciók, a rítusok és a rájuk épült évszáza-
dos társadalmi magatartás, a település mindennapjait szabályozó életformák. Az új tele-
pülések létrejötte és a települések közötti közvetlen, mind intenzívebb kapcsolatok kia-
lakulása a kistelepüléseket egy-egy nagyobb centrum vonzáskörébe sodorták (2. ábra).
Az új igények megnövelték a települések mez őgazdasági termelését. Minthogy azonban
ezek az igények már nem a helyi közösség igényei, azt többszörösen meg is haladják, az
általuk kialakult termelés már nincs dialógusban a környezetével. Az állandó kontrollt
jelentő visszacsatolási mechanizmus megsz űnt, ezzel a rájuk épült életformák is
értelmüket vesztették.
Ezen az sem segít, hogy a helyzet ellensúlyozására létrejöttek a környezet- és termé-
szetvédelmi szervezetek, mert a dialógus itt a határban, a földeken fog eld őlni. A
falunak pedig továbbra is alapvet ő feladata a pufferolás, az ellentétek csillapítása, a pár-
beszéd fenntartása a természet és urbánus környezete között. A függetlenség növekedé-
sével e szerepkör megszűnt — a falu urbanizálódott. Függetlensége azonban látszóla-
gos, mert továbbra is a környezetéb ől él. Ennek a hübrisznek az árát el őbb-utóbb meg
kell fizetnünk.'
Horváth Benő : A függetlenség mint hübrisz
Az ember és a természet kölcsönhatása az Alföldön
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 105-114. p.
TÉT 1993 • 3 —4 A függetlenség mint hübrisz 109
Sz erkesz tette: HorváthBenő .
Horváth Benő : A függetlenség mint hübrisz
Az ember és a természet kölcsönhatása az Alföldön
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 105-114. p.
110 Horváth Ben ő TÉT 1993 s 3 —4
A következmény az az állapot, amelyet környezetünk tár elénk. Kénytelenek vagyunk
belátni, hogy a többezer éves tapasztalás, a mítoszok és a rítusok által felépített ősi civi-
lizációk elemzése több figyelmet érdemel. Nem arról van szó, hogy restaurálni kellene
az ő si rendszert, hanem arról, miként lehet itt és most az ősi tapasztalásokat felhasz-
nálva a párbeszédet újra felvenni egy új társadalmi, technológiai és etikai rendszer alap-
jainak megteremtésével, amely a fenntartható fejl ődés bázisát képezheti. Nem ártana
belátni (amit valamikor ő seink nagyon tisztán láttak), hogy a civilizáció hosszú távú
fennmaradásának stratégiája etikai alapokon nyugszik.
Ebbő l a szempontból országunk helyzete kivételesen szerencsés. Van valami a tanyasi
világ, e jellegzetes alföldi sajátosság kialakulásában, amelyben a tér átalakulás mellett
az ő si párbeszéd hajlamainak a rudimentumait is fel lehet fedezni. Sehol máshol Euró-
pában nem volt és nem is maradt fenn olyan sokáig ilyen szint ű harmonikus együttélés a
természettel, mint éppen nálunk. Rítusainak, tradícióinak, az ezekre épül ő társadalmi
struktúráknak a tanulmányozása alapvet ő jelentőségű lehet irányt, folyamatosságot és
belső értékrendet vesztett alföldi kistelepüléseink társadalmi rendjének helyreállításá-
ban.
A gazdasági szerepl ő ket kivéve, ma már minden társadalmi réteg el őtt világos, hogy
civilizációnk mostani életformájának folytatása önmegsemmisít ő folyamat.
Honfoglaláskor ő seink az alföldi folyók menti téli szállásaikra közel hat-nyolc millió
háziállattal érkeztek (Györffy Gy. 1987). Ezek zöme a Tisza menti ártereken vészelte át
a zord időjárást. E térség term őképességét bizonyítja, hogy míg Etelközben mintegy
500 ezer km2 állt eleink rendelkezésére, a Kárpát-medencében be kellett érniük 160 ezer
km2 -rel. A terület nagyobb eltartóképessége miatt az állatállomány eltartása ennek
ellenére nem okozott különösebb gondot.
Valószínűsíthető , hogy ő seink már rendelkeztek bizonyos tapasztalatokkal az ártéri
gazdálkodást illet ő en. A történelem folyamán ugyanis általában a nagy folyók között
telepedtek meg (Frisnyák S. 1992, Padányi V. 1958). Így gazdálkodásuk alapját egé-
szen a 19. századig az ártéri gazdálkodás, els ősorban az állattartás jelentette. (Lásd a
táblázat első oszlopát.)
A 19. századi változásokat a gabonakonjunktúra okozta. (Fontos megjegyezni, hogy a
gabonakonjunktúra kiváltó oka a természettudományok — orvostudomány, egészség-
ügyi ellátás — fejl ődése volt, szemben a kés őbbi, a népességnövekedés következtében
kialakult társadalmi problémák miatt bekövetkezett változásokkal.)
A folyószabályozásokat követ ő en felszabadult nagy földterületek átrendezték az
Alföld addigi település- és úthálózat-szerkezetét. A Trianon utáni területveszteség a
mező gazdaság további területhódításához (melioráció, belvizek lecsapolása) vezetett. A
természetes állapot újabb zsugorítását a szocialista gazdálkodás központi irányítású
nagytáblás rendszere, de méginkább az értékrend („közös tulajdon") okozta.
Horváth Benő : A függetlenség mint hübrisz
Az ember és a természet kölcsönhatása az Alföldön
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 105-114. p.
TÉT 1993 e 3 —4 A függetlenség mint hübrisz 111
Horváth Benő : A függetlenség mint hübrisz
Az ember és a természet kölcsönhatása az Alföldön
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 105-114. p.
112 Horváth Ben ő TÉT 1993E3-4
A rendszerváltás gazdasági alapon nyugvó, magántulajdonra épül ő gazdálkodásának
kibontakozása révén lehet ő ség mutatkozik a terület meg őrzésen alapuló, hosszú távon
fenntartható gazdaság bevezetésére. (A jó állapotban meg ő rzött föld hosszú távon
gazdaságosabb; a vegyszermentes áru keresletével a világpiac is ez irányba mozdult el.)
Az Alföld mindig is vizek befolyása alatt álló üledékes medence volt, melynek opera-
tív szervezési tengelye a Tisza. Céltalan minden olyan nagyobb lépték ű beavatkozás (te-
rületfejlesztés, gazdaság, természet- és környezetvédelem, közlekedés, politika stb.),
amely ezt a tényt figyelmen kívül hagyja. A Tisza nem egy egyszer ű adottság, hanem az
Alföld térségszervező szimmetrikus tengelye.
Jegyzetek
1 Hybris, hübrisz: a Soltész-Szinyei-féle ógörög —magyar szótár (Sárospatak, 1875) szerint a jelentése:
dölyf, erő szak, bujaság, önhittség, hetykeség, féktelenség, szemtelenség, arcátlanság, vétek, gaztett, fel-
fuvalkodottság... Vagyis századunknak megfelel ő en egyetlen szóba foglalva — G ŐG.
A görög mitológia és késő bb a tragédiák egyik legalapvet őbb bűne, amellyel a hő sök szembefordulnak a
természettel, a társadalommal, vagyis az Istenek által képviselt renddel.
Irodalom
Andrásfalvy B. (1973) A Sárköz és a környez ő Duna menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasznála-
tai a szabályozások előtt. VIZDOK, Budapest.
Cholnoki J. (1935) Hazánk és népünk egy évezreden át. (A magyarság hajdan és most.) Budapest.
Frisnyák S. (1992) Magyarország történeti földrajza. Tankönyvkiadó, Budapest.
Ghimessi L. (1984) A tájpotenciál (Táj, víz, ember, energia). Mez őgazdasági Kiadó, Budapest.
Györffy GY. (1987) Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 1-3. kötet. Akadémiai Kiadó, Buda-
pest.
Györffy I. (1922) Nagykunsági krónika. Hasonmás kiadás. Karcag, 1984.
Horváth B. (1992) Zöldfolyosó-rendszer: Új stratégia a természet biodiverzitás meg őrzésében. ÓKO,
11/3-4. sz. 8-11. o.
Ihlig D. — Károlyi Z. (1973) A magyar vízgazdálkodás története. VIZDOK, Budapest.
Kis L. (1961) Régi Rétköz. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Molnár G. (1992) Néhány megjegyzés Szigyártó Zoltán: A fokgazdálkodás és az ármentesítés c. cikkéhez.
ÖKO, 11111. sz.
Naihman, R. — Décamps, H. (eds.) The Ecology and Management of Aquatic-Terrestrial Ecotones — Man
and the Biosphere (MAB) Series. UNESCO, Paris.
Padányi V. (1958) Dentu-magyarja. Buenos Aires.
Somogyi S. (1988) A magyar honfoglalás földrajzi környezete. Magyar Tudomány, 11., 863-869. o.
Udvardy M. (1983) Dinamikus állatföldrajz. Tankönyvkiadó, Budapest.
Horváth Benő : A függetlenség mint hübrisz
Az ember és a természet kölcsönhatása az Alföldön
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 105-114. p.
TÉT 1993 s 3 —4 A függetlenség mint hübrisz 113
INDEPENDENCE LIKE HYBRIS
(THE CORRELATION OF MAN AND NATURE IN THE GREAT
HUNGARIAN PLAIN)
BENŐ HORVÁTH
Following the regulation of the rivers, the greatest loss was the elimination of the
dialogue between settlement and environment. Traditions lost their meanings due to the
fundamental change of the environment, and so did rituals, and the century-old social
behaviour built on them, and the lifestyles controlling the everyday life of the
settlement. The formation of new settlements and the indirect, and increasingly
intensive relations between the settlements pulled the smaller communes into the
catchment area of a bigger centre (Fig. 2). New needs increased the agricultural
production of the settlements. These needs were are not those of the local community
anymore. They are however, several times bigger than them, so the production
stimulated by them has no dialogue with the environment. The feedback mechanism
that had meant a continuous control, was over, so the lifestyles built on them lost their
meanings, too. Szabó, P. was right when writing half a century ago that by the
regulation of the rivers "... the world of Hungarian Atlantis disappeared for ever..."
(Szabó, P.).
The fact that organisations of nature- and environmental protection were set up in
order to compensate for the situation is of no help. This is because the dialogue will
take place here, in the fields. The village will go on having the responsibility of
buffering, the decreasing of opposites, the maintenance of the dialogue between nature
and urban environment. With growth of independence this role disappeared — the
village became urbanised. Its independence is a seeming one, however, since it still
lives on its environment. Sooner or later we have to pay the price of this Hybris.
The consequence is the situation our environment shows us. We can't help but admit
that the experience of thousands of years, the analysis of ancient civilisations built by
myths and rituals deserve more attention. It is not that we should restore this ancient
system, but how to take up the dialogue again here and now, using the ancient
experiences, by creating the foundations of a new social, technological and moral
system, that could serve as the basis of the sustainable development. We should realise
(and our ancestors were very much aware of it), that the strategy of the long-term
survival of a civilisation is based on ethical grounds.
From this point of view the situation of our country is extremely lucky. There is
something in the formation of the world of scattered farms, this typical Great Plain
Horváth Benő : A függetlenség mint hübrisz
Az ember és a természet kölcsönhatása az Alföldön
Tér és Társadalom 7. évf. 1993/3-4. 105-114. p.
114 Horváth Ben ő TÉT 1993 E 3 —4
feature, that, besides the re-formation of the space, lets us see the rudiments of the
willingness for this ancient dialogue. No where else in Europe has there ever been such
a lasting and harmonic co-existence with Nature as here in Hungary. So the study of its
rituals, traditions, and the social structure built on them can be of a great importance
for the restoration of the social order of the Great Plain's small settlements, that have
lost direction, continuity and an inner value system.
With the exception of economic actors, it is evident now for all social layers that the
maintenance of the present lifestyle of our civilisation is a self-destroying process.
Translated by Zoltán Raffay