Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 185-190. p.
Tér és Társadalom 4. 1990.3-4: 185-190.
A KÖRNYEZETI VÁLTOZÁSOK, AZ EMBER ÉS
KELET-EURÓPA
Egy történeti ökológiai konferencia tapasztalatai
RÁCZ LAJOS
A European Science Foundation Igazgató Tanácsa 1987 végén határozta el Az utolsó jégkor-
szakot követő európai éghajlati változások és az ember cím ű kutatási program elindítását. Az
alapítvány anyagi támogatásával szervez ődött meg 1989 tavaszán Bad Homburgban a European
Association for Environmental History.' A társaság els ődleges célja, hogy a történeti korok
természeti környezetének állapotáról, annak változásairól szóló információkat összegy űjtse egy
európai környezet- illetve éghajlattörténeti adatbank számára. Az európai történeti ökológiai
információs rendszer alapját a svájci C. Pfister által kialakított éghajlattörténeti adatbank, a
CLIMHIST alkotja, amelynek dönt ően közép-európai területekr ől származó történeti forrásai
már jelenleg is négy (angol, francia, német, olasz) nyelven hozzáférhet ők. 2 A European
Association for Environmental History vezetői a forráslehetőségek felmérése, és a különböz ő
európai régiókban született éghajlattörténeti kutatási eredmények összevetése céljából konfe-
renciát hívtak össze 1990. március 1-3. között Mainzban. A nyugat-németországi workshop
mindenekelőtt a történeti kutatás eredménYeinek fóruma volt, amit a konferencia címe is jelzett:
European Climate Reconstructed from Historical Documents. A filológus történészek mellett
azonban igen nagy számban adtak el ő a környezeti változások problémájával foglalkozó más
diszciplínák, így a humán geográfia, a geofizika, az oceanológia, a klimatológia és az informa-
tika kutatói is.
A környezettörténeti információk feltárása és feldolgozása mellett a konferencia másik köz-
ponti témája volt az éghajlati változások hatása a gazdaság m űködésére, valamint a társadalmi-
demográfiai folyamatok alakulására. Különösen aktuálissá tette az ökológiai impulzusok prob-
lémáját az a tény, hogy a történeti id ők két igen jelentős éghajlati-környezeti változása épp az
újkor, illetve a jelenkor idején ment, megy végbe. A keresztény európai civilizáció számára
másfélezer éves története során kétségtelenül a legkomolyabb ökológiai kihívás' a „kis jégkor-
szak" (1550-1860) éghajlatromlása volt. Hasonlóképpen jelent ős, bár végső eredményét te-
kintve nehezen prognosztizálható hatást gyakorol a modern civilizáció fejl ődésére századunk
globális felmelegedése.
Az ipari forradalmat megel őző korokban lényegesen egyszer űbb kimutatni a környezeti vál-
tozások hatását a gazdaság m űködésére és a demográfiai folyamatokra. Labrousse 4 nyomán
a gazdaságtörténet kutatói a tradícionális társadalmak kríziseit a mez őgazdasági termések vál-
tozásaiból vezették le, Braudel megfogalmazása szerint a kora újkori világban „... a termések
ritmusa, minősége és elégtelensége mozgatja az anyagi létet". 5 Az indusztrializációt követ ően
a technika fejlődése nagyságrendekkel növelte a gazdálkodás hatékonyságát, a közleke-
dési-szállítási hálózat kiépülése pedig nagyban csökkentette a lokális ellátási válságok kialaku-
lásának lehetőségét. Az ökológiai bázis átmeneti „leértékel ődése" után, századunk „hatvanas
éveiben került újra az érdekl ődés homlokterébe a természeti környezet és annak változása. A
Rácz Lajos : A környezeti változások, az ember és Kelet-Európa
Egy történeti ökológiai konferencia tapasztalatai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 185-190. p.
186 Kitekint ő TÉT 1990.3-4
jelenkori gazdasági növekedés ökológiai korlátozottságáról vallott nézetek legnagyobb hatású
összefoglalása a Növekedés határai című Római Klub-tanulmány volt
Igen nagy érdeklődést váltott ki a konferencia harmadik napján Pfister el őadása egy példa
nélküli gazdaságtörténeti vizsgálatról, amelynek során a svájci kutató regressziós elemzés se-
gítségével megkísérelte kimutatni az éghajlati változások hatását a gabonaárak alakulására
Svájc területén 1525 és 1979 között' (1. ábra).
Pfister véleménye szerint az ellátási válságok kialakulását ökológiai szempontból a következ ő
tényezők egybeesése idézhette el ő : csapadékos ősz, korai tél, hideg és havas tavasz, csapadékos
nyár (különösen fontos az es ős július). A gyenge termések id őjárási okai közül mindenekelőtt
az utolsó két tényez őnek, a hűvös tavasznak és a csapadékos nyárnak volt dönt ő jelentősége.
Amennyiben az iparosodás el őtti évszázadokban több, a mez őgazdaság számára kedvez őtlen
időjárású év követte egymást, akkor a kontinentális Európa bels ő területeine csaknem elkerül-
hetetlenül bekövetkezett az élelmezési válság, éhínségekt ől, járványoktól és áremelkedésekt ől
kísérve. Az árak emelkedését Pfister véleménye szerint a következ ő okokra lehet visszavezetni:
1. éghajlati anomáliák el őidézte gyenge termések;
2. gazdasági és/vagy politikai okok (háború, embargó);
3. ökológiai változások és a gazdasági-politikai tényez ők interferenciája.
Pfisternek az éghajlat- és gazdaságtörténeti adatok statisztikai elemzése során a 16. és a 19.
század között 9 ellátási válságot sikerült kvantitatív módszerekkel ökológiai okokra visszavezet-
ni (1569-1574, 1586-1589, 1594-1597, 1627-1630, 1688-1694, 1714-1715, 1769-1771,
1816-1817, 1845-1855). A vizsgált négy és fél évszázadon belül 1570 és 1630 között figyelhet ő
meg a legerősebb szinkronitás az éghajlatváltozások és az árak ingadozása között. Ez a koinci-
dencia döntően az igen drasztikus ökológiai változásokra vezethet ő vissza. A 16. század derekán
kezdődő globális éghajlatromlás, a „kis jégkorszak" általános leh űlése következtében a te-
nyészidőszak a korábbiaknál lényegesen h űvösebb és csapadékosabb lett, az alpi gleccserek
ekkor több száz métert nyomultak el őre.' Az ökológai hatások az esetek dönt ő többségében
egyéb gazdasági-politikai okokkal együtt voltak képesek tartós áremelkedéseket, és ennek kö-
vetkeztében a létfeltételek jelent ős romlását előidézni. Ilyen módon az 1620 táján kezd ődő áre-
melkedést ugyan néhány rossz termés ű év indította el, de a tendencia feler ősödése már egyértel-
műen a harmincéves háború következménye volt.
Igen érdekes vitát indított el a 18. századi áremelkedések kérdése. Abban egyetértettek a kuta-
tók, hogy a svájci gabonaárak növekedése a túlnépesedés által el őidézett általános európai ten-
dencia része volt. Az 1700-as évek példátlanul nagy népességnövekedésének értelmezése vi-
szont már erősen megosztotta a konferencia résztvev őit. Bonyolította a problémát az is, hogy
Biraben kutatásai szerint ez a szokatlanul gyors demográfiai növekedés nem korlátozódott Eu-
rópára.
Rácz Lajos : A környezeti változások, az ember és Kelet-Európa
Egy történeti ökológiai konferencia tapasztalatai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 185-190. p.
TÉT 1990.3-4 Kitekint ő 187
,, . 1111:44
Ce
Ce
Cts
D (10 L
-,r1.41414
... „ ..,,, ,,,,,mogggaigguigggi 15
44.4.44,
I U •7
.1..4 C I-4
0.1 CO 0
E L. .0
C .0
I
E
—• r1:4 041 :14
4, 0 4
Ly0 Ml
womfi
O
"ő1
] ]] I II 1 1 1 1 1 11 1 1 1 11 1
••
el tér ések
S
Rácz Lajos : A környezeti változások, az ember és Kelet-Európa
Egy történeti ökológiai konferencia tapasztalatai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 185-190. p.
188 Kitekint ő TÉT 1990.3-4
I. TÁBLÁZAT
A kora újkori civilizációk népességének növekedése a 15-18 század folyamán
(Dupaquier, J. 1988)
Európa (a Szovjetúnió jelenlegi területei nélkül):
1 — J. N. Biraben becslése
2 — C. Mac Evedy és R. Jones becslése
Európa Kína Észak-Amerika Dél-Amerika
1 2
1500 67 69
1600 89 85
1650 88
1700 95 100 150 2 10
1750 111 114
1800 146 144 310 5 19
A demográfiai expanzió egyetemességét az Annales-körhöz tartozó történészek egy része
azzal magyarázta, hogy az ember nem csupán a történelem alanya, hanem túl ezen egy jelenleg
a Földön domináns biológiai faj is, amelynek sajátos evolúciós ritmusa van." Az éghajlattörté-
nettel foglalkozó kutatók az el őbbinél valamivel „földhözragadtabb" teóriával álltak el ő . Vé-
leményük szerint a „kis jégkorszak" éghajlatromlásának három súlypontja között (a 16-17.
század fordulója, a 17. század vége és a 19. század els ő fele), a 18. század volt a demográfiai
növekedés számára a legalkalmasabb id őszak. Amikor pedig a 19. század els ő felében az öko-
lógiai viszonyok újra kedvez ő tlenné váltak, akkor már az indusztrializáció következtében az
európai népesség egyre nagyobb része függetlenedett a termések éves ritmusától." A 19. szá-
zadot követően Svájcban az élelmezési válságok „tradicionális", id őjárási okokra visszave-
zethető típusa mindössze egyetlen alkalommal, 1917-18 idején fordult el ő, amikor az éghaj-
lati tényezők primátusát a háborús elszigeteltség biztosította.
A környezet és az ember, az ökológiai bázis és a gazdasági-társadalmi folyamatok kapcsolat-
rendszerének működését a Climatic Research Unit kutatói kísérelték meg formalizálni
(2. ábra). 1. szint 2. szint 3. szint
tgé.z:én
< meteorológiai
társadalmi
és gazdasagi
hidrológiai
folyamatok
'óceonográfiai állatok
2. ÁBRA
Az éghajlati-környezeti változások hatása a fizikai-biológiai folyamatokra,
az élő rendszerekre és a gazdaság; valamint a társadalom változásaira
(Wigley, T. M. — Ingram, M. J. — Farmer, G. 1981)
Rácz Lajos : A környezeti változások, az ember és Kelet-Európa
Egy történeti ökológiai konferencia tapasztalatai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 185-190. p.
TÉT 1990.3-4 Kitekint ő 189
A történeti ökológiai modell elkészítése során az Ingram—Farmer—Wigley angol szerz őhár-
mas mindenekelőtt az éghajlati-környezeti impulzusok pályáját vizsgálta." Az elemzés szerint
az atmoszférában végbemen ő változások meteorológiai, hidrológiai és oceanográfiai jelensé-
gek formájában gyakorolnak hatást az él ő rendszerekre (els ő szint). Ezek a fizikai-biológiai
impulzusok nagyban meghatározzák a társadalom életjelenségeit, egy adott populáció élelmi-
szerellátását, annak egészségi állapotát, a szállítás és a kommunikáció térbeni lehet őségeit (má-
sodik szint). Az ancien régime idején az ökológiai impulzusokat „elszenved ő" társadalom,
a történeti ökológia kutatói szerint, két csoportra osztható (harmadik szint). Arra a kisebbségre,
amely gazdasági-politikai helyzetéb ől adódóan függetleníteni tudta magát a termések és az árak
ingadozásától, és minden körülmények között a „túlélési küszöb" fölött maradt. S a társadalom
többségére, amelynek egzisztenciáját viszont a gazdaság mindenkori teljesít őképessége hatá-
rozta meg. Az európai társadalmak ezen számosabb része csak az iparosodást követ ően került
tartósan, nagy biztonsággal a „túlélési küszöb" fölé."
Igen különös közjáték zavarta meg a workshop utolsó, összegző napjának munkáját. Az előa-
dások végeztével Pfister és Fenzel kérte az egybegy űlt kutatókat, hogy régiónként vegyék sorra
a történeti korok éghajlati-környezeti változásait dokumentáló természettudományos és történe-
ti forrásokat, majd a régiók szerinti szekciókban készítsenek ajánlásokat azok feldolgozásához.
A gyanútlan szervez ők négy nagy európai régiót határoltak el ebb ől a célból, nevezetesen
Északnyugat-Európát, Mediterrán-Európát, Közép-Európát és Kelet-Európát. A soros kávé-
szünet végeztével a kelet-európai szekcióban egyedül az orosz résztvev ő foglalta el a helyét.
A lengyel és a magyar kutatók határozottan kijelentették, hogy ők minden szempontból Közép-
Európához tartoznak. Ekkor a csehszlovákok, jelezve kompromisszumkészségüket, kimentek
a két szekció tárgyalóhelyiségét összeköt ő folyosóra. A konferencián résztvevő észt klimatoló-
gus nem bocsátkozott a Kelet- és Közép-Európa közötti határvonalat tisztázó, esetleg bizonyta-
lan kimenetelű vitába, inkább a balti közösség jogán csatlakozott az északnyugat-európai szek-
cióhoz. Némi tanácstalanság után a szervez ők a kelet-európai munkacsoport megalakításának
gondolatát elvetették. Az összegz ő vita így egy kibővített közép-európai szekcióban indulhatott
meg, amelyben már „teljes jogú tagként" vett részt az orosz kutató is.
Jegyzetek
' A European Association for Enviromental History levélcíme: Prof. C. Pfister, Historisches Institut Universitát
Bern, Engehaldenstrasse 4, CH-3012 Bern.
2 Pfister, C. Climhist — A Weather Data Bank for Switzerland 1525 to 1863, Berne.
3
Ökológiai változásokon az indusztrializációt megel őzően, a fogalmat sz űken értelmezve, csak a természeti környe-
zet öntörvény ű , belső változásait értem.
• Labrousse, C. E. — Braudel, E (1970) Histoire économique et sociale de la France, Paris.
• Braudel, E (1966) La Méditermnée et le monde mediterranéen á répoque de Philippe 11, Paris.
• Meadows, D. H. — Meadows, D. L. — Randers, J. — Behrens, W. (1972) Limits to Growth, New York.
7
Pfister e témában korábban publikált munkái: Pfister, C. (1985) Bevölkerung, Klima und Agrarmodernisierung
1525-1860, Berne.
Pfister, C. (1988) Fluctuations climatiques et prix céréaliers en Europe du XVI` au XX` siécle, Annales E. S. C
25-53. o.
• Európa tengerparti területein a gyenge termések már a kés ő középkor idején sem vezettek okvetlenül ellátási válság-
hoz, hiszen itt a nagy tömeg ű gabona közvetítésére képes tengeri kereskedelem segítségével a regionális különbsé-
gek többnyire kiegyenlítődtek (Baltikum—Németalföld). A kontinens bels ő területein viszont, a szállítás nehéz
Rácz Lajos : A környezeti változások, az ember és Kelet-Európa
Egy történeti ökológiai konferencia tapasztalatai
Tér és Társadalom 4. évf. 1990/3-4. 185-190. p.
190 Kitekint ő TÉT 1990.3-4
és költséges voltából adódóan, a zárt helyi piacok struktúrája egészen a vasút megjelenéséig alapvet ő realitás
maradt.
Pfister, C. a következő módon foglalta össze a „kis jégkorszak" (1550-1860) legfontosabb jellemz őit:
a. A téli hónapok hosszú távon 0,7 fokkal hidegebbek és 5 %-kal szárazabbak, a tavaszi hónapok 0,3 fokkal hide-
gebbek és 5%-kal szárazabbak voltak.
b. Az éghajlat változékonysága nagyobb volt.
c. Azonos típusú téli, tavaszi és nyári periódusok követték egymást több év folyamán, aminek következtében hatá-
suk összeadódott. A klímaváltozások az évszakok közötti különböz ő kombinációkban jelennek meg. A nyári
periódusok általában nem voltak szignifikánsan hidegebbek a 20. szá7adi átlagnál, de f őként a 16. és 17. század-
ban egy kevéssel csapadékosabbak voltak. Az őszi hőmérséklet 1670 tájáig a jelenlegi közép körül váltakozott,
1670 és 1920 között a h őmérséklet egy kicsit alacsonyabb és a csapadék valamivel b őségesebb volt, mint az
utóbbi hat évtized folyamán.
1 ° Dupaquier, J. (1988) Population et famille (kézirat), elhangzott az Institut° Internazionale di Storia Economica
„Francesco Dantini" konferenciáján, Pratoban.
" Pfister, C. (1988) i. m.
12 Wigley, T. M. L. — Ingram, M. J. — Farmer, G. (1981) Climate and History, Cambridge.
Goubert, P. (1960) Beauvais et le Beauvasis de 1600 á 1730, Paris.