Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Kitekint ő 163
A TARTOMÁNYI RENDSZER ÉS
A NEMZETI KÉRDÉS ROMÁNIÁBAN 1950-1968
(Province-system and National-question in Romania
1950-1968)
GULYÁS LÁSZLÓ
Kulcsszavak:
közigazgatási térfelosztás rajon nemzeti kérdés romániai magyar kisebbség
Közép-Európa elsó' világháború utáni új térfelosztásának egyik fontos, de kevésbé ismert jellemz ő je,
hogy a területi folyamatok egyik legnagyobb nyertese a román állam volt, melynek területe az 1914. évi
139,1 ezer km 2-ről 1920-ra 295,9 ezer km 2-re nőtt, azaz a román állam 156,8 ezer km2 területi nyereséget
könyvelhetett el a közép-európai átrendez ődés következtében. Az így megszület ő Nagy-Románia egyik
kulcskérdése a közigazgatási térfelosztás, melynek jelent őségét jól mutatja, hogy a 20. század folyamán
a román politikai elit 12 alkalommal hajtott végre közigazgatási reformot (1926, 1929, 1936, 1938,
1950, 1952, 1956, 1960, 1968, 1981, 1991, 1998). Ezek a közigazgatási reformok általában a megye-
rendszert próbálták megreformálni.
Jelen tanulmány a szocialista korszak azon négy közigazgatási reformját (1950, 1952, 1956, 1960) elemzi,
melyek a megye helyett tartományi rendszert akartak Románián belül m űködtetni, illetve a tanulmány
záró részében röviden kitér az 1968. évi reformra, mely visszaállította a megyerendszert.
Előzmények
1944 és 1948 között Romániában demokratikus kísérlet zajlott (a politikai életben
többpártrendszerrel, a gazdasági életben jelent ős magántulajdonnal), de a román
kommunisták 1948-ban a Szovjetunió támogatásával véget vetettek ennek a kísér-
letnek. 1948. február 21-23-án a Román Kommunista Párt és a Szociáldemokrata
Párt egyesít ő kongresszusán kimondták a két párt egyesülését, s megalakult a
Román Munkáspárt (RMP). A két párt egyesülése az egyik legfontosabb lépésnek
tekinthető a sztálini típusú totalitárius modell megteremtése felé (Balogh 2001).
Az RMP saját totális uralmának kiépítése érdekében az egyesít ő kongresszus után
még keményebben folytatta az osztályharcot. Ennek főbb területei az alábbiak vol-
tak (Réti 1990): a politikai életben az egypártrendszer kiépítése, a pluralitás felszá-
molása, az ipari szektorban az államosítás, majd ezt követ ően központosított, terv-
utasításon nyugvó erőltetett ütemű, nehéziparra koncentráló gazdaságfejlesztési
politika, míg a mez őgazdaságban erőszakos kollektivizálás.
Témánk — azaz a közigazgatási térfelosztás és a nemzeti kérdés összefüggései — ki-
indulási pontja 1948 áprilisa, amikor az RMP új alkotmányt léptetett életbe. Ezen
alkotmány közigazgatási szempontból azonban még a régi, azaz a két világháború
közötti megoldást éltette tovább, vagyis a megye-rendszerre épült. Ennek megfelel ően
Romániát 58 megyére, 424 járásra és 6248 községre osztotta fel (Vokfori 1994; 1996).
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
164 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s3
A rajonálási törvény, avagy az 1950. évi reform
A totális rendszert épít ő Román Munkáspárt Központi Vezet ősége (RMP KV) és
a Minisztertanács 1950 júliusában közös ülést tartott, melynek egyetlen napirendi
pontja a közigazgatási térfelosztás kérdése volt. Ezen a júliusi tanácskozáson arra a
megállapításra jutottak, hogy az ország területi megszervezése nem felel meg a politi-
kai és gazdasági feltételeknek, mert fékezi a népi demokratikus rendszer fejl ődését a
szocializmus építésének útján, ezért fel kell számolni a megye-rendszert és helyette
tartományi és ezen belül ún. rajon-rendszert kell bevezetni (Réti 1990; Balogh 2001).
Ilyen előzmények után léptették életbe 1950. szeptember 6-án az 1950/5. számú
rajonálási törvényt (Miklós 1961), mely teljes mértékben átrajzolta Románia bels ő
közigazgatását: 58 megye helyett 28 tartományt állított fel, melyet 177 rajonra, 360
járásra és 4052 községre tagoltak (1. ábra), azaz felszámolta a megyerendszert és a
korábbi háromszintű közigazgatás helyett négy közigazgatási szintet határozott meg.
A legalsó szint a község volt, ez egy vagy több, egymáshoz közel lév ő faluból állt
össze, átlagban 3 ezer lakossal. A következ ő szint a város volt, mely jelentős politikai,
közigazgatási, ipari, kereskedelmi funkciókat töltött be. A rajon több várost és közsé-
get zárt keretei közé, tervezési, gazdasági, politikai és közigazgatási szempontból ope-
ratív területi egységként kívánták m űködtetni. A tartomány több rajont fogott össze,
és ily módon erős közigazgatási területi egység szerepét kellett volna betöltenie.
1. ÁBRA
Románia tartományai 1950-1952
(Province-system in Romania 1950-1952)
RP BULGARA
Forrás: http://www.mdlpl.ro/_documente/atlas/.
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Kitekint ő 165
Joggal merül fel a kérdés, hogy a román kommunisták miért döntöttek úgy, hogy a
több száz éves megye-rendszert tartományi, illetve ezen belül rajon rendszerré alakít-
ják át. A kérdésre kétfajta válasz adható, egyrészt az akkori hivatalos román válasz,
másrészt a valódi okokat feltáró válasz. A hivatalos válasz az RMP KV állásfoglalá-
sából teljes mértékben rekonstruálható, eszerint a rajon rendszer bevezetése mellett az
alábbi érvek szóltak (Molnár 1992):
- A megye-rendszer a t őkés-földesúri rezsim fontos eleme, és mint ilyen kife-
jezetten a kizsákmányoló osztályok érdekeit szolgálja.
- A megyék területe és lakosságszáma között nagy eltérések vannak.
- A megyék fejlettségi szintje nagyon különböz ő.
- A megyeszékhelyek kiválasztásánál a régi uralkodó osztály kifejezetten ke-
rülte a munkásközpontokat, a munkásvárosokat.
- A megyehatárok földrajzilag egységes területeket vágnak ketté.
Mindezen hibák orvoslására az RMP KV a szovjet, ún. rajon modell átvételét tar-
totta alkalmasnak. A valódi válasz azonban a fenti indoklástól némileg eltér, bár a
kétfajta válasz között azért rögzíthetünk átfedést. Valójában a rajon-rendszer beve-
zetése kifejezetten szovjet nyomásra és szovjet mintára történt Romániában. Itt kell
felhívnunk a figyelmet arra, hogy az 1945-ben szovjet érdekszférába került közép-
és kelet-európai országok politikai és gazdasági életébe a Szovjetunió rendszeresen
és nagy mértékben beavatkozott. A szovjet vezet ők a helyi — értsd az adott ország —
kommunista politikai elitjét rendszeresen Moszkvába rendelték konzultációra, pon-
tosabban eligazításra. Míg magán az adott országon belül az ott állomásozó szovjet
tanácsadók a helyszínen instruálták őket. A szovjet hadsereg és belügyi szervek tér-
ségbeli jelenléte pedig megkérd őjelezhetetlenné tette ezen szisztéma m űködtetését.
Az 1953. évi berlini munkás felkelés, a magyarországi 1956-os forradalom és az
1968. évi prágai tavasz fejleményei kiváltották a szovjet katonai beavatkozást.
A közép-kelet-európai országok gazdasági és politikai életébe történ ő szovjet
beavatkozás súlyát és mélységét jól mutatja, hogy Stefano Bottoni kutatásai során
arra a felfedezésre jutott, hogy az 1950-es rajonálási törvényhez felhasznált szakért ői
anyagok a Szovjetunióból már románra fordítva érkeztek meg az RMP-hez (Bottoni
2005). Itt kell felhívnunk a figyelmet arra, hogy a román belügyekbe történ ő szovjet
beavatkozás korántsem volt példa nélküli, gondoljunk arra, hogy Sztálin
sajátkezűleg szerkesztette át a lengyel alkotmányt, vagy arra, hogy az 1950-es
években a soros magyar miniszterelnököt rendszeresen Moszkva jelölte ki.
Az 1950. évi közigazgatási reformmal — továbbá az 1952. évi reformmal — foglal-
kozó különféle szerz ők tanulmányait (Bárdi 2005) áttekintve jelen tanulmány szer-
zője arra a következtetésre jutott, hogy a Szovjetunió beavatkozása mögött három
komoly szándék húzódott meg:
1. Sztálin gyors és er őszakos modernizációt akart véghezvinni az érdekszférájába
került közép-kelet-európai országokban. Ezen törekvés két legfontosabb eleme
az iparosítás és a városiasodás felgyorsítása volt (A. Gergely 1988).
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
166 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s3
2. A közigazgatási átszervezés lehet ő séget teremtett a „régi központok és régi
emberek" — a „régi" a kommunista szótárban a „megbízhatatlan" szinoni-
mája volt — lecserélésére (Gagyi 2005a; 2005b; 2005c).
3. A romániai nemzeti kérdés — pontosabban a magyar kisebbség kérdésének
— rendezése.
Nézzük meg, hogy a fenti három sztálini szándék hogyan teljesült az 1950. évi re-
form esetében. Ha az els ő szándékot vizsgáljuk, akkor azt rögzíthetjük, hogy az új köz-
igazgatási határok meghúzásánál és az új tartományi- és rajonközpontok kiválasztásánál
a gazdasági szempontok játszották a főszerepet. A kijelölt közigazgatási és rajon köz-
pontokat a román kommunisták megpróbálták tényleges központokká fejleszteni, illet-
ve szintén megpróbálkoztak a területi fejlettségbeli különbségek csökkentésével.
A második szándékot vizsgálva a régi központok — értsd régi városok — lecserélé-
sével kapcsolatban azt rögzíthetjük, hogy több komoly történelmi-kulturális múlttal
rendelkező város (Nagyszeben, Segesvár, Balázsfalva) a lefokozás sorsára jutott,
azaz a kommunisták nem jelölték őket tartományi- és rajon székhellyé, mivel a
román kommunista vezet ők értékrendjében ezek „polgári" és "reakciós jelleg ű" tele-
pülések voltak. Például Balázsfalva egyházi központként érdemelte ki a „reakciós"
jelzőt. A „régi" központokkal szemben az RMP a „régi rendszerben" — értsd a két
világháború között — elhanyagolt munkáskörzeteket és bányatelepüléseket favorizálta
(Bottoni 2005). Jól mutatja a közigazgatási reform osztályharcos vonulatát Constantin
Parvulescu — az RMP Központi Ellen őrző Bizottságának elnöke — kijelentése, aki
szerint a megyéket azért kell „likvidálni", mert azok a felszámolásra ítélt feudális el-
maradottság és elnyomás múltból származó szimbólumai és maradványai (Bottoni
2008). A második szándék humán er őforrás oldalát — azaz a káderpolitikát — vizsgálva
azt láthatjuk, hogy a közigazgatási reform a helyi káderek körében nagyarányú
személycserékkel járt (Gagyi 2005a; 2005b; 2005c).
1. TÁBLÁZAT
Románia és Erdély népességének etnikai megoszlása 1948-ban
(Ethnic Breakdown in Romania and Transylvania at 1948)
Román Magyar Német Zsidó Egyéb Összesen
Románia 13 598 000 1 500 000 344 000 139 000 292 000 15 873 000
Erdély 3 752 000 1 482 000 332 000 30 000 165 000 5 761 000
Forrás: Balogh (2001).
A harmadik sztálini szándék — a romániai nemzeti kérdés rendezése — fontosságát
jól mutatja, az 1. táblázat, melyből láthatjuk, hogy a mintegy másfél milliós magyar
kisebbség Románia összlakosságának 9%-át, míg Erdély népességének egynegyedét
tette ki, azaz a magyar kisebbség kérdése fontos belpolitikai kérdés volt a szocialista
Romániában. Míg az első két szovjet szándék többé-kevésbé teljesült az 1950-es
közigazgatási reform során, addig a harmadik szándék esetében azt rögzíthetjük,
hogy a román komunista vezet ők megpróbálták elszabotálni a szovjetek ezen kíván-
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Kitekint ő 167
ságát. Azaz a magyar kisebbségi kérdés rendezése során igyekeztek a román
érdekeket megvédeni.
Mint az 1. ábráról leolvasható, a 28 tartományból 11 tartomány esett Erdély terü-
letére, ezek az alábbiak: Nagybánya (Baia Mare), Radna (Rodna), Bihar (Bihor),
Kolozsvár (Cluj), Maros (Mures), Arad (Arad), Hunyad (Hunedoara), Szeben
(Sibiu), Sztálin (Stalin), Temesvár (Timisoara), Szörény (Severin). Ezen erdélyi
tartományok határait a román kommunisták úgy húzták meg, hogy csökkentsék az
adott tartományon belül a magyar kisebbség részarányát. Ennek érdekében az alábbi
lépéseket tették (Vokfori 1994; 1996):
— Szörény megyét kettévágták. Egy részéb ől kialakították Szörény (Severin) tar-
tományt, míg Lugost és környékét Temes (Timisoara) tartományhoz csatolták.
A Szilágyságot háromfelé osztották: Szilágysomlyó Bihar (Bihor), Zilah
Kolozs (Cluj), míg Szilágycseh Nagybánya (Baia Mare) tartományhoz került.
— Máramaros keleti felét Radna (Rodno) tartományhoz csatolták.
— Gyergyót Maros (Mures) tartományhoz csatolták.
— A négy székely megyét (Maros, Udvarhely, Csík és Háromszék) két tarto-
mányba osztották be. Így jött létre Sztálin tartomány (székhelye: Brassó) és
Maros tartomány (székhelye: Marosvásárhely).
A fenti lépések következtében Erdély 11 tartományából 9-ben román többség ala-
kult ki, csak két tartományban — Sztálin tartomány (61,8%) és Maros tartomány
(54%) — alakult ki magyar többség (Bottoni 2008).
A reform során a községek számát is jelent ősen csökkentették, 6248-ról 4052-re,
azaz több mint 2000 község autonómiáját számolták fel. Ez els ősorban a
tömbmagyar területeken kívül elhelyezked ő magyar községeket érintette, hiszen a
csökkentés a legtöbb esetben úgy nézett ki, hogy a magyar többség ű község auto-
nómiáját szüntették meg és csatolták a román többség ű községhez.
A Magyar Autonóm Tartomány id őszaka 1952-1960
A magyar kisebbséggel történ ő fentebb ismertetett román törekvések nem nyerték
el Moszkva tetszését, ezért 1951 nyarán két szovjet tanácsadó — P. Arhipov és
P. Tumanov — érkezett Bukarestbe, akik magukhoz rendelték Georgescu román
belügyminisztert és arról faggatták, hogy a román vezet ők figyelemmel voltak-e a
nemzeti kisebbségekre a tartományok határainak kijelölésekor (Bottoni 2008).
A megbeszélés után 1951 szeptemberében a két tanácsadó a „Feljegyzés az
Erdélyben létrehozandó magyar autonóm tartományról" című memorandumot jut-
tatta el az első számú román vezetőhöz, Gheorghiu-Dej-hez. Ebben az anyagban ki-
fejtették, hogy „figyelembe véve a nemzetiségi közigazgatási területek létrehozásának
Szovjetunióbeli gyakorlatát és a nemzetiségi kérdés sajátosságait a Román Népköz-
társaságban, ajánlatosnak látszik egy Magyar Autonóm Tartomány létrehozása Er-
délyben" (Bottoni 2008). Ráadásul a feljegyzés részletes javaslatot tett a felállítandó
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
168 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Magyar Autonóm Tartomány határairól is. A román politikai elit nem volt abban a
helyzetben, hogy visszautasítsa a fenti szovjet ‚javaslatot", így az 1952. évi újabb
román alkotmányba (Hardi—Hajdú—Mezei 2009) — itt jegyezzük meg, hogy ezen
alkotmány végleges szövegét szintén Moszkvában fogalmazták meg — bekerült a
Magyar Autonóm Terület létrehozásáról rendelkez ő 19-21. cikkely.
2. ÁBRA
Románia tartományai 1952-1956
(Province-system in Romania 1952-1956)
RP BULGÁRIA
Forrás: Forrás: http://www.mdlpl.ro/_documente/atlas/.
Az 1952. szeptember 21-én kiadott 331. számú törvényerej ű rendelet ismét átraj-
zolta Románia közigazgatását. Az I. ábra és a 2. ábra összevetéséb ől látható, hogy
az 1950-ben felállított 28 tartományt lecsökkentették 18 tartományra. A változások
az erdélyi tartományokat az alábbi módon érintették (Vokfori 1994; 1996):
— Az erdélyi tartományok száma az 1950. évi 11-r ől 8-ra csökkent.
— Radna (Rodna) tartományt felosztották Kolozs (Cluj) és Nagybánya (Baia
Mare) között.
— Bihar (Bihor) tartományt átkeresztelték Nagyvárad (Oradea) tartományra.
— Szörény (Severin) tartományt teljes egészében Temesvár (Timisoara) tarto-
mányhoz csatolták.
— Szeben (Sibiu) tartományt összevonták Sztálin (Stalin) tartománnyal, és átraj-
zolták határait.
— Maros (Mures) tartományt megszüntették, pontosabban határait átrajzolva
Magyar Autonóm Tartománynak keresztelték át.
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Kitekint ő 169
A Magyar Autonóm Tartomány (MAT) egy adminisztratív keretbe egyesítette a tör-
ténelmi Székelyföldet. A MAT az alábbi 9 rajonból állt: Csík, Gyergyó, Udvarhely,
Szászrégen, Erd őszentgyörgy, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Kézdivásárhely,
Maroshévíz. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a MAT-ból kimaradt az 55%-ban
magyarlakta Rákos rajon, de ezzel szemben bekerült két fels ő-marosvölgyi román
többségű rajon, Szászrégen és Maroshéviz (Toplica), amelyek nem tartoztak a tör-
ténelmi Székelyföldhöz.
2. TÁBLÁZAT
A MAT lakossága nemzetiség szerint (1956)
(Ethnic Breakdown of MAT [1956])
Összla- Zsidó
Magyar Román Cigány Német
kosság
(%)
(fő)
Marosvásárhely 73,7 22,4 0,3 0,4 2,8
65 194
municípium
Marosvásárhely 20,1 0,1 0,1
85 516 75,4 3,5
rajon
Csíkrajon 84 879 95,4 3,8 0,4 0,2 0,1
Gyergyó rajon 55 305 88,9 9,6 0,3 0,1 0,1
Udvarhely rajon 81 668 98,1 1,4 0,3 0,1 0,1
Régen rajon 92 257 32,9 62,0 2,4 1,9 0,6
Sepsiszentgyörgy 77 343 85,2 11,2 2,4 0,4 0,1
Erdőszentgyörgy 92,0 6,2 1,0 0,5 0,1
52 995
rajon
Kézdivásárhely 7,4 2,2 0,1 0,1
67 747 90,0
rajon
Maroshévíz 25,0 72,2 1,4 0,2 0,5
39 370
rajon
Székelykeresztúr* 26 113 97,9 0,6 1,3 0,1 0,1
Összesen 731 387 77,35 20,1 1,5 0,4 0,4
* Ezt a rajont 1956-ban hozták létre.
Forrás: Bottoni (2008, 207).
A MAT az 1,6 millió főt számláló romániai magyar kisebbség kb. egyharmadát
fogta össze. Erdély további tartományaiban élt a romániai magyarság kétharmad
része, az alábbi megoszlásban (Diószegi-R. Süle 1990; Varga 1992):
- A nagybányai tartományban 27,8%, a nagyváradi tartományban 28,5% volt a
magyarok aránya, ez együtt fél millió főt jelentett.
- 200 ezer magyar élt Kolozs tartományban.
- Sztálin tartományban és Hunyad tartományban 100-100 ezer magyar élt.
- Temes tartományban (ezen belül Temesváron) 150 ezer magyar élt.
A MAT 8 éves fennállása (1952-1960) alatt Bukarest arra törekedett, hogy az au-
tonómiát a lehető legkisebbre szorítsa vissza, korlátozza a MAT jogosítványait. Jól
mutatja ezt a törekvést, hogy bár az 1952. évi alkotmány értelmében a MAT-nak
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
170 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s3
önálló statutumot — azaz alapszabályt — kellett volna kapnia, a statutum a román
vezetés ellenállása miatt soha nem készült el.
3. ÁBRA
Románia tartományai 1956-1960
(Province-system in Romania 1956-1960)
. 11w Regitine adrdeletratleS
LImIte de nglune
RP BULGAR1A
Forrás: http://www.mdlpl.ro/_documente/atlas/.
Sztálin halála után (1953 márciusa) Bukarest megpróbálta a Szovjetuniótól való
bel- és külpolitikai függést lazítani. Jól mutatja ezt, hogy Gheorghiu-Dej, az RMP
főtitkára 1955 augusztusában jegyzéket intézett Hruscsovhoz, melyben a szovjet
csapatok Romániából történ ő kivonását kérte. Az id ők változását jól mutatja, hogy
Hruscsov beleegyezett a kívánság teljesítésébe, és 1958-ban a szovjet csapatok
valóban kivonultak Romániából.
A román függetlenedési lépések — például a szovjet—román vegyes vállalatok fel-
számolása — a nemzetiségi politikában is fordulatot hoztak. Egyrészt Bukarest igye-
kezett megnyirbálni a MAT-ban megtestesül ő magyar autonómiát, másrészt komoly
támadásokat intézett a MAT keretein kívül él ő magyarok ellen. Ezen támadások
közül a legfontosabb az volt, hogy 1953. február 19-én feloszlatták a magyarság
érdekképviseleti szervét, a Magyar Népi Szövetséget. A kétnyelv ű táblák felszámo-
lása, a közigazgatási nyelvhasználat korlátozása, a magyar újságok, a magyar
intézmények és iskolák felszámolása egész Erdély területén szisztematikusan zajlott
(Diószegi—R. Süle 1990). Érzékenyen érintette a magyar kisebbséget, hogy 1956-tól
kezdve elkezdték az iskola összevonásokat (alap- és középfokon), ennek keretében
a magyar iskolákat román iskolákkal vonták össze, és így, ún. két-tannyelv ű iskolákat
hoztak létre (román és magyar tagozattal), melyen belül a kés őbbiek során megpró-
bálták a magyar tagozatot elsorvasztani.
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 3 Kitekint ő 171
Az iskola összevonás elérte a fels őoktatást is, 1959-ben összevonták a magyar
nyelvű kolozsvári Bolyai egyetemet a román nyelv ű Babes egyetemmel, így jött
létre a Babes-Bolyai egyetem, azaz a fels őoktatásban is megsz űnt a magyar önálló-
ság (Szesztay 2003).
Az 1956. januári 4-i rendelet ismét módosította a román állam bels ő felosztását, a
tartományok számát 18-ról 16-ra csökkentették oly módon, hogy Arad tartományt
felosztották Nagyvárad (Oradea) és Temesvár (Timisoara) tartományok között, míg
Barlád (Barlad) területén Bákó (Bacau) és Jászvásár tartomány (lasi) osztozott meg.
A Maros—Magyar Autonóm Tartomány id őszaka 1960-1968
Az 1956. évi közigazgatási átszervezés csak kismértékben érintette a magyar ki-
sebbséget — Temesvár tartományon belül csökkent a magyarok aránya —, ezzel
szemben az 1960. évi újabb közigazgatási átszervezés (4. ábra) már komoly veszte-
séget jelentett, hiszen átszervezték, gyakorlatilag felszámolták a Magyar Autonóm
Tartományt. Az átszervezést, azaz a tartományi határok módosítását — bizonyos
rajonok elcsatolása, bizonyos rajonok odacsatolása — gazdaságföldrajzi érvekkel
támasztották alá (Vokfori 1994; 1996). Az elcsatolást igazoló érvelés szerint Há-
romszék gazdaságilag Brassóhoz vonzódik, ezért Kézdivásárhely és Sepsiszent-
györgy rajonokat Brassó (Brasov) tartományhoz — ezt korábban Szálin tartomány-
nak nevezték — kell csatolni. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a történelmi Szé-
kelyföldet kettévágták és két tartomány között felosztották. Az odacsatolást igazoló
érvelés szerint a Mez őség keleti része és a Kis-Küküll ő völgye Marosvásárhelyhez
vonzódik, ezért Brassó tartomány északnyugati részét (Dics őszentmárton rajon,
amely román többségű) és Kolozs tartomány délkeleti részét (Ludas és Sármás ra-
jonok, amelyek szintén román többségűek) a MAT-hoz kell csatolni.
A határok fenti módosítása után a MAT elnevezés elé odatették a Maros szót és
így létrejött a Maros—Magyar Autonóm Tartomány (MMAT, románul Mures
Autonoma Maghiara), melynek székhelye Marosvásárhely maradt.
A Bukarest által hangoztatott gazdaságföldrajzi érvek mögött meghúzódó valódi okokra
világít rá a 3. táblázat, melyből kiolvasható, hogy az átszervezés után felálló MMAT tar-
tományban a magyarok aránya jelent ős mértékben csökkent (76,95% -ról 61,1%-ra).
3. TÁBLÁZAT
A Ml T és az MMAT nemzetiségi megoszlása
(Ethnic Breakdown of MAT and MMAT)
Összlakosság Magyarok (%) Románok (%)
MÁT 759 436 fő 76,9% 20,4%
MMAT 800 854 fő 61,1% 35,2%
Forrás: Bottoni (2008, 418).
Itt jegyezzük meg, hogy Bukarest az 1960. évi közigazgatási átszervezés során
más tartományok esetében is alkalmazta az át- és odacsatolások eszközét. Például
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
172 Kitekint ő TÉT XXIV. évf 2010 s3
Kolozsvár esetében 9 román község odacsatolásával Kolozsvárott is román több-
séget (50,9%) alakított ki.
4. ÁBRA
Románia tartományai 1960-1968
(Province-system in Romania 1960-1968)
RP BULGARJA
Forrás: Forrás: http://www.mdlpl.ro/_documente/atlas/.
Az 1960. évi közigazgatási reform már kifejezetten a román nemzetépítést — az
egységes, homogén román nemzetállam felépítését — szolgálta. A román nemzeti
törekvések agresszivitását jól mutatja, hogy 1961-ben els ő alkalommal neveztek ki
az akkor 72%-ban magyarlakta tartományi székhelyre, Marosvásárhelyre román
városi első titkárt, és ezzel párhuzamosan megnövelték a párt- és állami vezet ők
között a románok arányát.
A 4. ábráról még egy fontos dolog olvasható le, a román nemzetépítés jegyében
Bukarest a tartományok egy részét történelmi nevekkel látta el, így lett Erdélyben
Temes tartományból Bánát (Banat), Nagyvárad tartományból Körös-vidék
(Crisana), míg Nagybánya tartományból Máramaros (Maramures).
A tartományi rendszer vége, az 1968. évi megyereform
Mint a tanulmány korábbi részeiben láthattuk, Sztálin halála után (1953 márciusa)
a román vezetés arra törekedett, hogy lazítsa a Szovjetuniótól való politikai és gaz-
dasági függést. Ezen folyamat egyik fontos állomásaként 1964 áprilisában az RMP
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Kitekint ő 173
nyilatkozatot adott ki, melyben kinyilvánította, hogy Románia nem t űr beavatkozást
politikájába és megvédi szuverenitását és függetlenségét (Vincze 2005). Gyakorlatilag
ez a nyilatkozat a román nemzeti érdek következetes érvényesítését jelentette be. Bár
arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy Románia a szocialista világrendszeren belül
kívánt maradni, és nem kérd őjelezte meg a kommunista társadalmi berendezkedést.
Ezt a kommunista-nacionalista irányvonalat Gheorgiu-Dej halála után (1965) az új
főtitkár, Nicolae Ceausescu továbbvitte, s őt elődjénél keményebben érvényesítette.
Témánk, a közigazgatási térfelosztás szempontjából az államterület módosításáról
elfogadott 1/1968-as törvényt kell elemeznünk. Ez a törvény ismét megváltoztatta
Románia közigazgatási térfelosztását, megszüntette az 1950-ben Romániára
kényszerített tartományokat, a rajon-rendszert, és visszatért a hagyományos
megyerendszerhez (Vokfori 1994; 1996). A törvény három fokú közigazgatást —
megye-város-község — vezetett be, és a megszüntetett tartományok helyén
39 megyét állított fel (5. ábra).
5. ÁBRA
A megyék reformja 1968
(Reform of Counties 1968)
1,1 kid.‘
unlU de 00.1
RPHULGARIA
Forrás: http://www.mdlpl.ro/—documente/atlas/.
A tartományi és rajon rendszer felszámolása pontosan illeszkedett a Ceausecu-féle
kommunista-nacionalista irányvonalba, egyrészt megtestesítette a Szovjetuniótól való
függetlenséget, másrészt szolgálta a román államépítést. Ceausescu az 1968-as me-
gyereform során arra törekedett, hogy er őteljesen érvényesítse a román nemzeti
szempontokat — értsd a kisebbségek súlyának csökkentése —, azaz a megyék határai-
nak meghúzásánál kifejezetten arra törekedtek, hogy olyan megyehatárokat húzzanak
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
174 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s3
meg, melyek következtében egy-egy megyén belül csökken a magyarok részaránya.
Az egykori MAT és MMAT helyén felállított három megye — Maros, Hargita,
Kovászna — határainak meghúzása során komoly rendez őelv volt a nemzeti kérdés
ilyen értelmezése (Sarány—Szabó 2001; Horváth 2003).
Konklúziók
Tanulmányunk záró részében két szempontból értékeljük az 1950 és 1968 között
történt román közigazgatási térfelosztási kísérleteket. Egyrészt a román tartományi
rendszer egésze, másrészt a magyar kisebbség szempontjából.
Ha a tartományi rendszer egészét nézzük, akkor azt rögzíthetjük, hogy Romániában
a tartományi rendszer mindössze 17 évig (1950-1967) állt fenn, azaz csak rövid
epizód volt a 20. századi román közigazgatási átszervezések hosszú sorában. A tarto-
mányi rendszert a román politikai elit kifejezetten szovjet mintára és nyomásra
vezette be 1950-ben, és amint a szovjet nyomás csökkent és n őtt Románia kül- és
belpolitikai mozgástere, felszámolta a számára idegen rajon-modellt. Ha a gazdasági
oldalt vizsgáljuk, akkor azt rögzíthetjük, hogy Sztálin Romániában a „népgazdasági
érdek érvényesítését" várta a rajonoktól és a tartományoktól. De valójában az elmara-
dott rajonok fejlettebb tartományhoz történ ő csatolása a Románián belül meglévő
területi különbséget csak látszólag csökkentette. S őt a nyersanyagokra épül ő, exten-
zív ipartelepítési politika még tovább növelte a különbségeket (Vokfori 1996).
A tartományi/rajon-rendszer gazdasági szempontból Romániában nem vált be, a
tőle várt gyors fejl ődést nem produkálta.
Ha a kérdéshez a magyar kisebbség felöl közelítünk, azt látjuk, hogy a román veze-
tés csak kemény szovjet nyomásra állította fel a magyar kisebbségnek autonómiát
biztosító tartományt (MAT), és Sztálin halála után arra törekedett, hogy ennek m űköd-
tetését formális szintre szorítsa le. Ráadásul, amint a román vezetés elég er ősnek érezte
magát, rögtön megszüntette a magyar autonómiát. A MAT értékelésével kapcsolatban a
szakirodalomban (Schöpflin 1984; Kánya 2003; Bárdi 2005; Bottoni 2008) három tézis
fogalmazódott meg: 1) Kirakat-tézis; 2) Gettó-tézis; 3) Üvegházhatás-tézis.
A kirakat-tézis szerint a MAT nem volt több, mint egy lényegtelen engedmény az
elégedetlen magyar kisebbség felé (Schöpflin 1984). Ezen tézis hívei azt hangsú-
lyozzák, hogy egy totális kommunista diktatúrában — Románia pedig egyértelm űen
ennek minősíthető — elképzelhetetlen az autonómia normális m űködése. Bár a MAT
nevében hordozta az autonómia szót, tényleges m űködésében nagyon távol állt ett ől,
Bukarest megmondta, hogy mit kell csinálni és a tartományi adminisztráció végre-
hajtotta. Ezzel párhuzamosan minden alulról jöv ő kezdeményezést elfojtottak.
A gettó-tézis hívei negatívan értékelik a MAT-ot (King 1973; Connor 1984; Kánya
2003). Azt fejtegetik, hogy a MAT átmenetileg és ideiglenes jelleggel javította a
magyar kisebbség helyzetét a Székelyföldön, de ezzel szemben a magyar—román határ
mentén, illetve Erdély más részein — különösen a Kolozsvárott — él ő magyarok helyzetét
kifejezetten rontotta. Egyrészt a MAT lehet őséget teremtett a románok számára, hogy
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s3 Kitekint ő 175
felszámolják a Magyar Népi Szövetséget (az erdélyi magyarok érdekképviseleti szerve),
mondván olyan országban, ahol a kisebbség autonómiát kap, nincs szükség önálló
érdekképviseletre. Másrészt a román politikai elit a MAT segítségével a román—magyar
határ mentén, továbbá a Kolozsvárott és környékén lakó magyarokat gyöngítette.
Az üvegházhatás-tézis (Bottoni 2005; 2008) abból indul ki, hogy az üvegház egy
olyan szerkezet, amelynek köszönhet ően az egyébként arra alkalmatlan éghajlaton
lehetővé válik bizonyos növények termesztése. A MAT egy olyan üvegház volt,
amely lehetővé tette a „székely kultúra" fennmaradását, s őt fejlődését. Itt kell meg-
jegyezni, hogy jelen tanulmány szerz ője ezt az üvegház-tézist hamisnak érzi, hiszen
a „székely kultúra" — helyesebb volna, ha Bottoni magyar kultúráról beszélne, hi-
szen a székelyek is magyarok — Erdélyben t ősgyökeres kultúra volt, tehát nincs
szüksége üvegházra, hogy ott élhessen.
Jelen tanulmány szerz ője szerint a kirakat-tézis és a gettó-tézis összeolvasztásával
lehet a MAT jelentőségét értékelni. Mint azt már többször leírtuk, a MAT-ot a
román kommunista vezetés kifejezetten szovjet nyomásra állította fel, de a román
vezetés nagy ügyességgel még ezt a kényszert is megpróbálta saját céljainak a szol-
gálatába állítani. Gondoljunk arra, hogy miközben létrehozta a MAT-ot, az id ő alatt
Erdély más részein jelent ős mértékben rontotta a magyar kisebbség helyzetét. Más-
részt, amint a szovjet nyomás kisebb lett, vagy másképpen fogalmazva a román
függetlenedési törekvések feler ősödtek, rögtön felszámolták a magyar autonómiát.
Irodalom
A. Gergely. A. (1988) Nemzetiség és urbanizáció Romániában. Hét Torony Kiadó, Budapest.
Balogh L. (2001) Románia története. Aula, Budapest.
Bárdi N. (szerk.) (2005) Autonóm Magyarok? Székelyföld változása az „ötvenes" években. Pro Print
Kiadó, Csíkszereda.
Bottoni S. (2005) A sztálini ,kis Magyarország megalakítása. — Bárdi N. (szerk.) Autonóm Magyarok?
Székelyföld változása az „ötvenes" években. Pro Print Kiadó, Csíkszereda. 307 353. o.
-
Bottoni S. (2008) Sztálin a székelyeknél. Pro Print Kiadó, Csíkszereda.
Connor, W. (1984) The national question in Marxist Leninist theory and strategy. Princeton University
-
Press, Princeton.
Diószegi L R. Süle A. (szerk.) (1990) Hetven év. A romániai magyarság története 1919 1989. Magyar-
— -
ságkutató Intézet, Budapest.
Gagyi J. (2005a) Magyar Autonóm Tartomány: egy centralizációs kísérlet. Hatalom értelmiség társada-
lom. Bárdi N. (szerk.) Autonóm Magyarok? Székelyföld változása az „ötvenes" években. Pro Print
—
Kiadó, Csíkszereda. 398 420. o.
-
Gagyi J (2005b) A szocialista modernizáció kezdetei Románia egy elmaradott régiójában. Hatalom,
szakértelem, átalakulás. — Bárdi N. (szerk.) Autonóm Magyarok? Székelyföld változása az „ötvenes"
években. Pro Print Kiadó, Csíkszereda. 445 476. o.
-
Gagyi J. (2005c) Határ, amely összeköt. Bárdi N. (szerk.) Autonóm Magyarok? Székelyföld változása
—
az „ötvenes" években. Pro Print Kiadó, Csíkszereda. 354-379. o.
Hardi T.—Hajdú Z.—Mezei I. (2009) Határok és városok a Kárpát medencében. MTA RKK, Győr—Pécs.
-
Horváth Gy. (szerk.) (2003) Székelyföld. A Kárpát-medence régiói 1. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—
Pécs.
Kánya J. (2003) Történeti áttekintés. — Horváth Gy. (szerk.) Székelyföld. A Kárpát-medence régiói 1.
Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs. 27-65. o.
King, R.R. (1973) Minorities under Communism. Nationalities as a source of tension among Balkan
Communist States. Harvard University Press, Cambridge.
Gulyás László : A tartományi rendszer és a nemzeti kérdés Romániában 1950-1968.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 163-176. p.
176 Kitekint ő TÉT XXIV. évf. 2010 s3
Miklós Gy. (1961) A Román Köztársaságban 1950 óta végrehajtott közigazgatási-gazdasági körzetbe-
osztás néhány tapasztalata. — Földrajzi Közlemények. 2.307-325. o.
Molnár J. (1992) Területi-közigazgatási felosztás Erdélyben (1876-1968). — Korunk. 9.88-97. o.
Réti T. (1990) A román tervgazdaság kialakulása 1944-1956. — Hunya G. (szerk.) Románia 1944 1990.
-
Atlantisz—Medvetánc, Budapest. 13-47. o.
Sarány I.—Szabó K. (2001) Megyecsinálók. Hargita megye keletkezése. Státus Kiadó, Csíkszereda.
Schöpflin Gy. (1984) Magyarok Romániában. Párizsi Magyar Füzetek. 5. Párizs.
Szesztay A. (2003) Nemzetiségi kérdés a Kárpát medencében 1956 1962. MTA Kisebbségkutató
- -
Intézet, Budapest.
Vincze G. (2005) A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája. — Bárdi N. (szerk.) Autonóm
Magyarok? Székelyföld változása az „ötvenes" években. Pro Print Kiadó, Csíkszereda.
Varga E. Á. (1992) Népszámlálások a jelenkori Erdély területén. Régió Könyvek, MTA—TTI, Budapest.
Vokfori L. (1994) Erdély társadalom és gazdaságföldrajza. Studium Kiadó, Nyíregyháza.
-
Vokfori L. (1996) Erdély közigazgatási földrajza. Balaton Akadémia, Vörösberény.