Tér és Társadalom 3. évf. 1989/2. 112-120. p.
112
jelent őségét, de azt tekintette legfontosabb feladatának, hogy a sajátost az általános-
hoz kapcsolja. E feladat ma is fontos. Szükség van azonban a „különös" létének, meg-
magyarázhatóságának és értelmének ismételt hangsúlyozására. Itt mi tulajdonképpen
újból elfogadjuk a régi regionális földrajz kihívását, de elutasítjuk az általa adott vála-
szokat. Miközben elismerjük tehát az általa felvetett probléma fontosságát, ismertet-
jük saját, meglehet ősen újszer ű megoldásainkat.
Fordította Barta Györgyi és Daróczi Eta
HORVÁTH GYULA:
A REGIONÁLIS POLITIKA KÖZPONTI IRÁNYÍTÁSA
EURÓPÁBAN
A regionális politika irányításában részt vev ő szervek és szervezetek közötti
munkamegosztás jellege, a központi és a helyi-területi kormányzatok tevékenységének
összehangolt m ű ködése a területfejlesztési célkit űzések megvalósításának egyik felté-
tele.
Az európai regionális politikák többségének a fejl ődését az intézményi szer-
kezet változása kísérte, a területfejlesztési célok módosulása vagy a gazdaságirányítás
átalakítása hatással volt a regionális fejlesztési döntési mechanizmus szubjektumainak
az átrendez ődésére is.
A szervezeti változások indítékait vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy az új
struktúrák kialakítását befolyásoló tényez ők általában a következők:
a) A gazdaság- és társadalompolitikai célok, módszerek és eszközök változása;
b) A regionális politika súlypontjainak átrendez ő dése, a politika objektumai-
nak, térbeli kereteinek módosulása;
c) A közigazgatási területbeosztás reformja, a helyi önkormányzatok struktu-
rális és funkcionális átszervezése.
Általánosnak tekinthet ő az a tendencia, hogy a regionális irányítás szervezeti
rendszerének változására leginkább e három környezeti elem együttes megjelenése van
befolyással, bár az is tapasztalható, hogy egy-egy komponens radikális irányváltozta-
tása is képes a központi területi irányítást átalakítani.
A regionális politikai célok és eszközök változása leginkább akkor váltja ki a
szervezeti felülvizsgálat igényét, ha a területfejlesztés dinamizálása a központi kor-
mányzati politika programatikus feladatává válik, s ezt decentralizált úton, a helyi-te-
rületi kormányzatok anyagi kompetenciájának a szélesítésével kívánja megoldani.
Az ágazati kormányzati szervek, a központi regionális politikai irányító szerve-
zet és a helyi önkormányzatok közötti munkamegosztás rendje a t ő kés és a szocialista
Horváth Gyula: A regionális politika központi irányítása Európában.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 112–120. p.
113
országokban eltér ően alakul, de különbségek figyelhet ő k meg az egyes országcsoporto-
kon belül, az állam unítárius vagy föderalizált berendezkedéséb ő l adódóan is.
E tanulmány célja, hogy áttekint ő képet adjon az európai országok központi
államigazgatási szerveinek a kormányzati irányítás és a regionális politikai stratégiák sa-
játosságaiba ágyazott regionális irányító funkcióiról, bemutassa a regionális fejlesztés
központi irányító szerveinek fejl ő dését, és következtetéseket vonjon le a magyar köz-
ponti terület- és településfejlesztési irányítás átalakítása szempontjából.
1. A regionális fejlesztés központi intézményei az európai t őkés országokban
A tő kés országok területi-gazdasági struktúrája általában két- vagy háromfo-
kozatú, az NSZK-ban négyfokozatú. A központi és a területi szervek közötti munka-
megosztás min őségét az államszervezet típusa befolyásolja. A régió közigazgatási intéz-
ményként (teljesen eltér ő sajátosságokkal) Franciaországban, Olaszországban, Spanyol-
országban, Görögországban és Belgiumban m ű ködik. (A Landok az NSZK-ban is lénye-
gében regionális kormányzatoknak tekinthet ő k.) A 60-70-es évtizedben valamennyi
országban közigazgatási reformokat hajtottak végre. A strukturális reformok több or-
szágban a településirányítás koncentrációjához vezettek (1. táblázat). Új irányítási
módszerek léptek m ű ködésbe, a településközi együttm ű ködés közös intézmények léte-
sítésében és üzemeltetésében öltött testet, a településirányítás hatékonysága fokozó-
dott. A közvetlen és a képviseleti demokrácia fejl ődése regionális fejlesztési tényez ővé
vált.
A tő kés országok nemzetgazdaságainak fejlesztésében a regionális politika
markáns szerepe azzal magyarázható, hogy a regionális politika objektumai, stratégiai
céljai és eszközei a társadalmi-gazdasági politika minden szférájába beépülnek, a gazda-
ságirányítás vertikális és horizontális szervezésében speciális intézmények vesznek részt.
A szervezetek közötti munkamegosztást, s általában a regionális fejlesztési stratégiákat,
azok céljait és eszközeit törvényekben rögzítik.
1. táblázat
A helyi önkormányzatok számának alakulása a közigazgatási reformok nyomán
Ország A helyi önkormányzatok száma
a közigazgatási reform
el ő tt után
Belgium 2 568 589
Dánia 1298 275
NSZK 24386 8501
Norvégia 744 453
Svédország 2498 282
A regionális stratégiák és gazdaságpolitikai eszközök közös vonásai a t ő kés or-
szágokban abból is fakadnak, hogy az Európai Gazdasági Közösség szakosított regioná-
lis fejlesztési és politikai intézményeket tart fenn. A közös vonások er ősödése annak
Horváth Gyula: A regionális politika központi irányítása Európában.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 112–120. p.
114
ellenére tendencia jelleg ű , hogy az egyes országok regionális politikájában a sajátos
problémák megoldását szolgáló eszközök nagyszámú változataival találkozhatunk. Kö-
zös vonás például az, hogy a regionális politika végrehajtására a szervezeti sokféleség
a jellemző ; a regionális fejlesztésben multinacionális vállalatok és magánt őkés vállalko-
zások, központi szervek és dekoncentrált szervezetek, helyi önkormányzatok és regio-
nális fejlesztési ügynökségek vesznek részt, a nemzeti regionális célkit űzések és a törté-
nelmi hagyományok azonban például a regionális fejlesztési képviseletek legkülönbö-
zőbb típusait fejlesztették ki.
A regionális politika központi kormányzati irányításban való megjelenését
illet ően a sajátos vonások uralkodnak. Egy országban önálló központi kormányzati
szerv felel ős a regionális politikáért, az országok nagy részében egy központi állam-
igazgatási szerv f ő feladatként más funkciók mellett látja el azt, míg másutt a regioná-
lis politikai irányítási jogosítványok több ágazati kormányzati szerv között oszlanak
meg.
A vizsgált 15 európai tő kés orzság közül önálló központi regionális kormány-
zati szerv csak Franciaországban m ű ködik. Franciaországban a sajátos reigoná I i s célki-
tűzések kidolgozására és végrehajtásuk ellen ő rzésére 1963-ban hozták létre a minisz-
terelnöknek alárendelt minisztériumközi szervet, a Délégation á l'Aménagement du
Territoire á l' Action Régionale-t (DATAR-t). Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisz-
térium helyett e szerv lett a regionális politika kormányzati felel őse. F ő feladata a kor-
mány regionális politikájának alakítása, a kormányzati és a helyi-területi önkormány-
zati regionális politikák összehangolása, a 22 francia régió fejlesztésének koordinálása.
Emellett a szakosított kormányzati szervek is kiépítették saját ágazati területfejlesztési
szerveiket, például a Városrendezési és Lakásügyi Minisztérium keretében általános te-
rületfejlesztési és környezeti felügyel őség m ű ködik. Gazdag a francia régiók fejlesztési
intézményrendszere is. Az intézményi struktúra a régió sajátosságaira épül. Az iparilag
gyengén fejlett 8 régióban iparfejlesztési bizottságok tevékenykednek. E szervek veze-
tő it a miniszterelnök nevezi ki, ő k egyben a DATAR megbízottjaiként végzik munká-
jukat. A DATAR a regionális politika végrehajtásához jelentős anyagi eszközökkel ren-
delkezik.
A Benelux államokban a regionális irányítási rendszer hagyományosan fejlett.
Belgiumban már az 50-es évek végén — differenciált övezeti fejlesztési politi-
kát ddolgoztak ki, s kötelez ővé tették az ágazati és területi tervek összehangolását. Az
1970. évi területfejlesztési törvény az országot három régióra osztotta, s ezekben re-
gionális fejlesztési tanácsokat hozott létre. Kezdetben ezek a központi kormányzat el-
képzeléseit adaptálták saját régiójukra, majd 1974-ben, a politikai-közigazgatási refor-
mokkal párhuzamosan, önálló regionális politikai jogosítványokat kaptak. Jogszabá-
lyok rögzítik önálló tervezési, gazdaság- és településfejlesztési, környezetvédelmi és ter-
mészeti er őforrás hasznosítási kompetenciájukat. A régiókat alkotó megyékben terü-
letfejlesztési társaságok (SDR) alakultak, feladatuk a községi termel őerő k fejlesztésé-
nek és mű ködésének koordinálása. A belga regionális politika alapvet ően tehát decent-
ralizált, a központi kormányzati gépezetben regionális fejlesztési részlegek minden mi-
nisztériumban találhatók, a kormányzati koordináció letéteményese a Központi Gaz-
dasági Tervhivatal.
A holland területi irányítás több ágazati minisztérium és szervezet között osz-
Horváth Gyula: A regionális politika központi irányítása Európában.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 112–120. p.
115
lik meg. A területrendezési tervezés irányítása a Lakásügyi és Területrendezési Minisz-
térium és a Nemzeti Területrendezési Képviselet feladata. Ez utóbbi mellett jeles szak-
emberekb ő l tanácsadó testület m ű ködik. A területfejlesztési politika irányításában a
legtöbb jogosítvánnyal a Gazdasági Minisztérium rendelkezik, de er ős a közlekedési, a
vízügyi, a közmunkaügyi, az egészségügyi és környezetvédelmi minisztériumok hatása
a regionális politika alakítására. Holland szerz ő k egyértelm ű en utalnak arra, hogy bár a
regionális politika itnézményrendszere önmagában hatékonynak tekinthet ő , az irányí-
tó szervek közötti koordináció hiánya miatt az ágazati regionális politikák nehezen
integrálhatók egységes rendszerré.
A tő kés országok közül a regionális irányításnak Nagy-Britanniában van a leg-
hosszabb múltja. Az 1930-as évek közepén megjelent Special Areas Act-t ő l napjainkig
több fejl ődési periódus jelölhet ő ki a brit regionális politikában. A kormányzati válto-
zásokhoz is köthet ő egyes szakaszokban a regionális fejlesztési súlypontok különböz ő-
ségei ellenére konstans stratégiai elem volt a gazdasági tervezési körzetek m ű ködtetése
és a regionális központi irányítás szervezetének ágazatilag tagolt rendszere. A regioná-
lis fejlesztés központi irányítását ma két államigazgatási szerv, a Kereskedelmi és Ipari,
valamint a Környezeti Minisztérium végzi. E két csúcsminisztérium közül az el őbbiben
miniszter irányítása alatt önálló iparfejlesztési hivatal (a brit államigazgatási rendszer-
ben ez „kis minisztérium") m ű ködik, amelynek feladata a brit ipar szerkezeti átalakí-
tása, a regionális iparpolitika céljainak és eszközeinek kidolgozása, a fejlesztések koor-
dinálása és ellen ő rzése. Az utóbbi minisztérium hatáskörébe jelenleg a környezetvéde-
lem mellett a tervezés, a helyi igazgatás, a lakásügy, a vízügy is beletartozik. Mindkét
minisztérium regionális hivatalokat tart fenn a nagy gazdasági körzetekben. Az állam-
igazgatási szervek mellett a regionális fejlesztésben nagy számban vesznek különféle
közjogi testületek és fejlesztési képviseletek részt. A konzervatív kormányzat különö-
sen támogatja a helyi hatalom és a gazdálkodók autonóm együttm ű ködésén alapuló,
kistérségi fejlesztésekre irányuló társulások, városfejlesztési testületek, vállalkozási öve-
zetek tevékenységét. A négy nagy regionális fejlesztési képviselet közül a Skót Fejlesz-
tési Képviselet tevékenysége a legkiterjedtebb.
A jelenlegi brit intézményrendszer kritikusai a kormányzat széttagolt szervei-
nek, a különböz ő minisztériumoknak és képviseleteknek a koordinálásában, a területi
társadalmi-gazdasági folyamatokra befolyást gyakorló intézmények széttagoltságának
felszámolásában látják a regionális politika szervezeti átalakításának célját. Ennek ér-
dekében a központi kormányzatban a regionális politika önálló intézményének a meg-
alakítását sürgetik; továbbá a regionális keretek gazdaságpolitikai hatalommal való fel-
ruházása mellett érvelnek. Lényeges következtetésük, hogy egy leend ő koordinációs
szervnek (akár tárcaközi bizottság, akár minisztériumi szervezet legyen is az) anyagi
eszközökkel is rendlekeznie kell.
A brit rendszerhez hasonlóan a regionális politika irányítása több ágazati
szerv között oszlik meg I rországban is. Az ír regionális politika iparfejlesztési orientá-
ciója miatt az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium keretében m ű ködő központfejlesz-
tési és ipartelepi bizottság részlegei a 9 ír régióban m ű ködnek, regionális szervezeteket
tart fenn több ír ágazati minisztérium is. Az ágazati politikák összehangolását a Tárca-
közi Regionális Bizottság végzi. Az országban több regionális fejlesztési képviselet m ű-
ködik, közülük a legkiépültebb az Industrial Development Authority (IDA).
Horváth Gyula: A regionális politika központi irányítása Európában.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 112–120. p.
116
Az NSZK és Olaszország alkotmányos szabályozása a regionális politikai teen-
dő k ellátását a tartományokra (régiókra) bízta, amelyek regionális szerveik útján gon-
doskodnak a szövetségi (Olaszországban kormányzati) jogszabályokban reájuk háruló
feladatok ellátásáról.
Az NSZK-ban a regionális fejlesztés irányításának nincs központi szövetségi
szerve. A Szövetségi Tárcaközi Regionális Gazdaságpolitikai Tanács a tartományi fej-
lesztési elképzelések összehangolásával foglalkozik, a regionális politika megvalósítása
a Landok gazdasági minisztériumainak a feladata. A területfejlesztés és a területrende-
zés irányítása az NSZK-ban elkülönül egymástól.
Az olasz regionális politika is lényegében decentralizált alapokra épül. A re-
gionális politika alanyai a régiók tanácsai, gazdaságfejlesztési bizottságai, a szakigazga-
tási szervek. A regionális tervezésnek és fejlesztésnek országos hatáskör ű szerve lénye-
gében nincsen. A Területrendezési, Lakásügyi és Közmunkaügyi Minisztérium funk-
ciója csupán a településrendezés igazgatására terjed ki. Az olasz parlament regionális
fejlesztési bizottsága egy 1980. évi jelentésében arra a megállapításra jutott, hogy a
központi kormányzat, a régiók és a helyi önkormányzatok regionális tervezési tevé-
kenysége koordinálatlan, a központi államigazgatás regionális politikai céljait az ágazati
politikákban rögzítik, ezek horizontálisan azonban összehangolatlanok, a régiók pedig
akár a központi céloktól függetlenül is meghatározhatják autonóm fejlesztési straté-
giájukat. A regionális kormányzatok szakigazgatási szervei a vertikális, a minisztériu-
mokhoz kötődő kapcsolatok er ő sítésére törekednek. A bizottság javaslatot tett egy re-
gionális politikát irányító kormányszerv felállítására.
Az olasz regionális politika legfontosabb intézménye, a Cassa per il Mezzo-
giorno, nem kormányzati szerv, hanem a Dél-Olaszország fejlesztésére létrehozott in-
terminiszteriális fejlesztési szervezet. M ű ködésének tapasztalatait azonban a szakért ő k
érdemesnek tartják az egységes regionális irányítási szervezet kialakításánái figyelembe
venni.
Az Ibériai félsziget két országában a központi területi irányítás, els ősorban az
állami berendezkedés különböz ő ségei miatt, eltér ő formában és szervezetekkel m ű-
ködik.
Spanyolország 1975 el ő tti intézményrendszere a centralizált irányításra jel-
lemző formában m ű ködött. A központi ágazati szervek saját fejlesztési politikákat
dolgoztak ki, a területrendezést és a településtervezést a Lakásépítési Minisztérium irá-
nyította. A fasiszta diktatúra megdöntése utáni politikai és alkotmányos változások ha-
tással voltak a regionális intézményrendszerre is. Az ország multiregionális állam lett.
A spanyol tartományok politikai, gazdasági és igazgatási autonómiát kaptak. Több tar-
tományban területpolitikai és urbanisztikai minisztérium szervez ődött. Ezek feladata
a spanyol regionális fejlesztés alapdokumentumainak, a területfejlesztési és koordiná-
ciós terveknek a kidolgozása. A központi kormányzat csak a területrendezési tervezés-
ben kompetens, ezt a funkciót a Közmunkaügyi és Urbanisztikai Minisztérium gyako-
rolja. Spanyolország EGK-hoz való csatlakozása felvetette a központi kormányzati jo-
gosítványok b ő vítését, az átszervezések egy központi területi irányító szerv létrehozá-
sát is célul tűzték ki.
Portugália egységes állam, regionális politikája centralizált. A regionális fej-
lesztés objektuma a 274 települési közösség. Számtalan javaslat született igazgatási-
Horváth Gyula: A regionális politika központi irányítása Európában.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 112–120. p.
117
tervezési régiók létrehozására. A regionális politika központi kormányszerve a Gazda-
sági Minisztérium.
Gyökeres politikai kurzusváltás reformálta meg Görögország regionális poli-
tikáját is. A diktatúra idején a Koordinációs Minisztérium volt a regionális fejlesztés
felel őse. A minisztérium két hivatala közül a Központi Regionális Fejlesztési Igazgató-
ság a helyi fejlesztésekkel, a Tervezési és Gazdaságkutató Központ pedig az országos re-
gionális problémákkal foglalkozik. Sem koordinálásukra, sem pedig a nemzeti regionális
fejlesztési célkit ű zések világos megfogalmazására alkalmas központi szerv nem létezett.
1974 után megszervezték a Tervezési és Környezeti Minisztériumot, a Nem-
zetgazdasági Minisztérium regionális fejlesztési hivatalát, a Regionális Tervezési és Kör-
nyezetvédelmi Nemzeti Bizottságot, lakás- és várostervezési részvénytársaság alakult.
Uj regionális fejlesztési törvényt fogadtak el. A regionális politika végrehajtásában fo-
kozódott a helyi szervek szerepe, b ővültek eszközeik. Decentralizálódott a közigazga-
tás, az országot a regionális fejlesztés tervezésének koordinálása érdekében 13 régióra
osztották. A régiókban választott tanácsok és kis létszámú koordinációs apparátusok
m ű ködnek.
A szövetséges tartományokból álló Ausztriában a Landok regionális politiká-
ját el őször egy minisztériumi bizottság koordinálta, majd 1971-ben megalakították
az Österreichische Raumordnungskonferenz-et (ÖROK), ennek feladata, hogy össze-
hangolja a szövetségi, a tartományi és a helyi fejlesztési célkit űzéseket. 1973-ban a
Kancellári Hivatalban regionális tervezési igazgatóság alakult azzal a céllal, hogy koor-
dinálja szövetségi minisztériumok, a tartományok, az ÖROK fejlesztési tevékenységét.
A tartományok tervezési szerveiket saját hatáskörben építhetik ki.
Dánia első regionális fejlesztési törvénye 1958-ban a regionális koordinációt
a Kereskedelmi Minisztérium irányítása alatt m ű köd ő Regionális Fejlesztési Tanácsra
bízta. Az 1970. évi közigazgatási reform, amely kétszint ű igazgatást vezetett be, a re-
gionális fejlesztési tervezés végrehajtó központi szerve a Környezeti Minisztérium lett,
s az öt dán régióban regionális fejlesztési bizottságokat m ű ködtet. A központi regioná-
lis fejlesztési apparátussal párhuzamosan tevékenykedik a már említett 11 tagú dán Re-
gionális Fejlesztési Tanács, amely független testület, de igen szoros szálakkal köt ődik
az Ipari Minisztériumhoz. Tagjait az ipari, a belügy-, a pénzügyminisztérium, a Dán
Iparosok Szövetségének, a szakszervezeti központ, a városok szövetségének és a me-
gyék szövetségének a képvisel ő i adják. Adminisztratív szerve a regionális fejlesztési
igazgatóság. Ez a fejlesztési bizottság tekinthet ő ma a dán regionális politika legfonto-
sabb iniciátorának.
A skandináv államok decentralizált regionális fejlesztési politikáinak els ődle-
ges objektumai a helyi közösségek. Ezért olyan er ősek a helyhatóságok központi irá-
nyítását végz ő szervek, Norvégiában a Munkaügyi és Kommunális Minisztérium, Svéd-
országban a Helyi Igazgatási Minisztérium. Finnországban a Belügyminisztérium terü-
leti politikai apparátusai. A speciális regionális programok és ösztönz ő k kidolgozásáért
az ágazati szervek mellett a tervhivatalok regionális tervezési részlegei a felel ő sek.
A skandináv államokban jelent ő s a parlamentek szerepe regionális fejlesztés végrehaj-
tásának ellen ő rzésében.
Összegezve a t ő kés országok központi államigazgatási szerveinek a regionális
politika irányításában elfoglalt helyét, a következ ő képet kapjuk (2. táblázat).
Horváth Gyula: A regionális politika központi irányítása Európában.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 112–120. p.
118
2. táblázat
A regionális fejlesztésért felel ős központi államigazgatási szervek
E
Min is zter eln ö ki
> . N r4 Tv.c
E 01 0)
C 1 -0 a+
Tervhivata l
C <- I i' N
7.3 ''---
, t -0.—
'n 0 0 »- .. 2
Megnevezés ,4 ''1.4
4) , -0 .,....-, g c
>. •E > 1-4 0) 1... *—
Tárca
N C Z '3 Ni '2 > . 7,
3 _ ' Tu 0
g,
,, a> ,„ ,.
a 03 — I— •a> «N.
Franciaország X
Belgium X
Hollandia X X X
Nagy-Britannia X X
Irország X X
NSZK X
Olaszország X
Spanyolország X
Portugália X
Görögország X X
Ausztria X
Dánia X X
Finnország X X
Svédország X X
Norvégia X X
2. A regionális irányítás az európai szocialista országokban
A szocialista országok általános területfejlesztési célkit űzései közismertek,
ezeket nem ismertetjük. Köztudomású az is, hogy a tervgazdaságok központi irányítási
rendszerei az 50-es évekre visszanyuló közös gyökerekb ő l táplálkoznak, a központi in-
tézményrendszer strukturális alapjait akkor az 1936. évi szovjet alkotmány szellemé-
ben rakták le. A közigazgatási irányítás elméleti vezérmotívuma a demokratikus cent-
ralizmus volt. Ennek formalizált értelmezése nyomta rá bélyegét a központi és a helyi-
területi szervek kapcsolati viszonyaira is. Hivatalosan deklarálták ugyan a helyi-területi
népképviseleti szervek döntési önállóságát, ténylegesen — legalábbis gazdaságfejlesztési
értelemben — azonban a központi szervek végrehajtó hatalma iként m ű ködtek. A cent-
ralizált gazdaságirányítást az ágazatilag tagolt központi államigazgatási intézmények
szolgálták a legjobban.
A 60-as években a szocialista országok gazdaságirányítási mechanizmusaiban
kisebb-nagyobb változások történtek, ezek azonban az intézményrendszert gyökeresen
nem változtatták meg. Noha valamennyi országban ez id ő tájt jelentek meg a hosszú
távú terület- és településfejlesztési dokumentumok, intézményszerkezeti kérdések csak
elvétve fordulnak el ő bennük. A gyakorlati cselekvést az az illúzió motiválta, hogy a
termel őerő k területi elhelyezésének racionalizálása központi tervezéssel és a helyi-terü-
leti szervek tevékenységével megvalósítható.
A területi tervezés bázisintézményei továbbra is az országos tervhivatalok ma-
radtak, a terület- és településrendezést pedig a központi építésügyi szervek irányították.
Horváth Gyula: A regionális politika központi irányítása Európában.
Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 112–120. p. 119
Lényegében ez a — Magyarországon is érvényes — irányítási szisztéma m ű ködik a szo-
cialista országokban napjainkban is.
Különbségek a megoldási módozatokban azonban természetesen vannak. A f ö-
deralizált államokban — Csehszlovákiában és a Szovjetunióban — a szövetségi köztársa-
ságok tervhivatalai és építésügyi szervei a területfejlesztés két ágának felel ősei. Sem
köztársasági, sem össz-szövetségi koordinációs szervek nincsenek. A pénzügyi er őforrá-
sok centralizációja miatt ezek a megoldások nem tekinthet ő k decentralizált formának.
Szemben Jugoszláviával, ahol a területfejlesztés önálló köztársasági feladat, az intézmé-
nyek is föderatív alapokon szervez ődtek. A központi kormányzat csak az ágazati fej-
lesztések koordinálására hivatott. A regionális politikai központok autarch fejlesztési
törekvései sajátos köztársasági ideológiákban nyilvánulnak meg. Szakért ő k sürgető nek
tartják az átfogó területfejlesztési politika kidolgozását, intézményi alapjainak reform-
ját.
Lengyelországban a tervhivatal mellett — amely a szocialista országokban
egyedülálló módon decentralizált regionális gazdaságfejlesztési bizottságokat és osztá-
lyokat tart fenn — a Területgazdálkodási, Közigazgatási és Környezetvédelmi Minisz-
térium hatáskörébe is tartoztak regionális fejlesztési feladatok. Az 1987. évi kormány-
zati reform következtében e minisztériumot is átszervezték, a változásokról nincsenek
információink.
A korábbi bolgár regionális irányítási rendszert — amelyben a két tipikus szer-
ven kívül az államtanácsnak is volt területfejlesztési testülete — az új közigazgatási re-
form jelent ősen érintette. Várható, hogy a regionális politika irányításának intézményi
rendszere változik, a koordinációt önálló szerv végzi majd.
Romániában a regionális fejlesztés fels ő szint ű koordinációs szerve a Terület-
fejlesztési Párt és Állami Központi Bizottság. A tanács elvileg a központi ágazati szer-
vek és a néptanácsok területfejlesztési döntéseit koordinálja. M ű ködése az utóbbi évek-
ben formális.
***
A központi államigazgatási szervek területi irányítási funkcióit áttekintve az
alábbi megállapításokat összegezhetjük:
a) A gazdaságilag fejlett európai t ő kés országokban a regionális politika irá-
nyítása tervezési, szabályozási és intézményi elemekre épül. A regionális politika a tár-
sadalmi-gazdasági fejlesztés tényleges részpolitikája. Politikai súlyát az is mutatja, hogy
a pártpolitikai küzdelmekben fontos szerepet kap, hatalomra került politikai pártok és
mozgalmak rendszerint újrafogalmazzák a regionális fejlesztés súlypontjait.
b) A regionális fejlesztés alanyai nem korlátozódnak csupán a központi és a
helyi közigazgatási szervekre, hanem különböz ő típusú intézmények és szervezetek,
vállalkozási formák, érdekképviseletek vesznek részt a területfejlesztés irányításában.
A regionális fejlesztési korszakváltások felülvizsgálatra kényszerítik a szervezetek kö-
zötti munkamegosztás tartalmát és formáit.
c) A tő kés országokban a regionális politika központi irányításáért általában
több államigazgatási szerv felel ős. A 15 országban feltárt 25 központi szerv közül 7
Horváth Gyula: A regionális politika központi irányítása Európában.
120 Tér és Társadalom, 3. 1989. 2. 112–120. p.
esetben gazdasági vagy ipari minisztérium, 4 esetben környezetvédelmi minisztérium,
3-3 esetben belügy- és közigazgatási minisztérium, illetve tervhivatal, valamint 6 eset-
ben egyéb szervek felel ősek a regionális politikáért. Franciaországban és Irországban
tárcaközi szerv dolgozza ki vagy koordinálja a regionális politikai elképzeléseket. A te-
rületfejlesztés két ágának intézményi elkülönülése a decentralizált regionális politikát
folytató országokban, Olaszországban, Spanyolországban, továbbá Hollandiában figyel-
het ő meg. Általános vonás, hogy az egyéb ágazati szervek központi regionális fejlesztési
apparátusokat (minisztériumi csoportokat, osztályokat) m ű ködtetnek.
Azokban az országokban, amelyekben a regionális politika irányítása szétta-
golt, er ő s törekvés jelentkezik a szervezeti koordináció alapjainak megteremtésére.
Figyelmet érdeml ő az irányítás demokratizálódása, a központi regionális államigazga-
tási szervek mellett sok országban érdekképviseleti szervek és tudományos intézmé-
nyek képvisel ő ibő l álló testületek m ű ködnek.
d) A hagyományosan területi tervezésre és területrendezési tervezésre tagolt
szocialista országokbeli irányító szervek funkcióit a kormányzati és gazdaságirányítási
reformok várhatóan érinteni fogják.
e) A nemzetközi tapasztalatok alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy
Magyarországon a regionális fejlesztés hosszú távú feladatai a regionális politika mar-
kánsabb központi államigazgatási megjelenítését teszik szükségessé. Er ő síteni szüksé-
ges az ágazati minisztériumok döntésel ő készítésében a regionális konzekvenciák mérle-
gelését, a terület- és településfejlesztést a kormányzati politika rangjára kellene emelni
azáltal, hogy annak irányítása egy központi államigazgatási szerv kompetenciája legyen.
IRODALOM
BOWMAN, M.—HAMPTON, W. (szerk.) 1983: Local Democracies. A Study in Comparative Local
Government. Lingman Cheshire, Melbourne.
BUŐ EK, M.—HALIENA, J. 1984: Oblastné planovanie v SSR a v krajinách RVHP. Pravda, Brati-
slava.
CLOUTH, H. D. 1981: Regional Development in Western Europe. John Wiley, Chichester.
DEMKO, G. (szerk.) 1984: Regional Development. Problems and Policies in Eastern and Western
Europe. Croom Helm, London.
HUDSON, R.—LEWIS, J. R. (szerk.) 1982: Regional Planning in Europe. Pion, London.
MÉNY, Y. 1984: La réforme des collectivités locales en Europe. Stratégies et rezultats. Notes
étudus documentaires. 5. kötet.
SMITH, B. C. 1985: Decentralization. The Territorial Dimension of the State. Georg Allen and Un-
win, London.
TRAN I N, A. A. 1984: Adminisztrativno-territorial'naja organizacija kapitaliszticseszkogo goszudar-
sztva. Nauka, Moszkva.
VANHOVE, N.—KLAASSEN, L. H. 1979: Regional Policy: a European Approach. Saxon House,
Farnborough.
ZEHETNER, F. (szerk.) 1982: Reformen der Kommunen und Regionen in Europe. Institut für
Komfbunalwissenschaften und Umweltschutz. Wien.
YUILL, D.--ALLEN, K.—HULL, C. (szerk.) 1980: Regional Policy in the European Community.
The Flole of Regional Incentives. Croom Helm, London.