Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81.p.
Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 1: 65-81
AZ IMMATERIÁLIS ÉS A TERÜLETI T ŐKE
ÖSSZEFÜGGÉSEI
(Connection between Intangible and Territorial Capital)
TÓTH BALÁZS ISTVÁN
Kulcsszavak:
tőke immateriális tőke területi tőke tőkeátalakulások szűkösség
A gazdasági tevékenység számára meghatározóak a termelési tényez ők, különösképpen a t őketényez ők.
A tőke fogalmával kapcsolatban a korai és modern szakirodalom számos meghatározást és megközelítést
ad, mivel a különböz ő közgazdasági iskolák teoretikusai az id ők folyamán másként ítélték meg lényegét,
illetve gazdaságban betöltött szerepét. Új t őkefajták megalkotásával több tudományterület is aktívan
foglalkozik az 1980-as évekt ől, s az egyre szélesed ő palettán nagyarányban figyelhető meg az
immateriális tőketípusok térnyerése. Tanulmányunk célja egyrészt, hogy tisztább képet alkossunk a t őke-
fajták körül uralkodó fogalmi z űrzavarban a t ketípusok elkülönítésével, másrészt, hogy meghatározzuk
ő
a teljes nemzetgazdasági tőkeállomány és a napjainkban egyre divatosabbá váló területi tőke metszetét.
Írásunkban nagy hangsúlyt fektetünk a t őke tágabb értelmezésére, a nem fizikai t őketípusok egyéni és
kollektív szint ű halmazszerű elkülönítésére, a közöttük megfigyelhet ő tőkeátalakulási folyamatokra,
illetőleg ezek területi t őkével való kapcsolódási pontjainak meghatározására. Tanulmányunk elkészítése
során a szociológia és a pszichológia tudományterületein is ismeretes tőketípusokat sem hagytuk figyel-
men kívül, hiszen a t őkekategóriák — különösen az immateriális típusúak — els őgenerációs megalkotása
nem mindig gazdaságelméleti alapú. Munkánk zárásaként kitérünk a sz űkösség és a területi kohézió
fogalmának újraértelmezésére is.
A t őke fogalmának fejl ődése és a tőkejavak tágabban értelmezett
kategóriái
A közgazdászok körében viszonylag nagy egyetértés van a t őke legszűkebb, leg-
fontosabb elemeket magában foglaló tartalmát illet ően, de a tágabb értelemben vett,
gyakran gazdasági értelmezésen is túlmutató tőke definiálása korántsem t űnik egyszerű
feladatnak. Hennings (1987) szerint, ha a közgazdászok egyet fognak érteni a t őke
elméletét illetően, akkor nagy valószín űséggel minden másban is egyetértenek majd.
A közgazdasági elméletek megszületését ől fogva nagy viták folynak a t őke értel-
mezése körül. A fogalom túlságosan tág, és napjainkban is tovább szélesedik.
Az egyes tőkekategóriák beltartalma viszonylag jól kidolgozott, azonban mérhet ő-
ségi feltételeinek kimunkálása még sok kívánnivalót hagy maga után. Az új kelet ű
tőkeelemek a jelenlegi közgazdasági eszközrendszer figyelembevételével alkalmatla-
nok vagy pontatlanok a megfelel ő megbízhatóságú mérésre, s nem is lehet őket teljes-
ségében megragadni. Jelent ős problémák vannak a t őke aggregálhatóságával, mivel a
tőkejavaknak nincs közös természetes mértékegysége. Az alábbiakban röviden
a tőketényez ővel kapcsolatos főbb nézeteket, elméleteket tekintjük át, melyhez
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
66 Tóth Balázs István TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Mátyásnak (1973; 2004a; 2004b), Linnek (2001) és Storbergnek (2002) a közgaz-
daságtan elmélettörténetér ől, illetőleg tőketörténetér ől szóló munkáit használjuk fel.
A tőke fogalmát és annak gazdaságban játszott szerepét különböz őképpen értel-
mezték a klasszikus, de még a polgári közgazdaságtan úttör ői is. A korai és klasszi-
kus közgazdászok, követ őik, illetőleg bírálóik — Petty, Quesney, Turgot, Smith,
Ricardo, Mill, McCulloch, Say, Marx stb. — vitája arról szólt, hogy a t őke a munká-
val és a földdel egyenrangú termelési tényez ő-e. Filozófiájukban főként a tőkés és
munkás, a gép és a munka, illetve a profit és a munkabér közötti állandó verseny
kapott jelentősebb szerepet. Általában a többi termelési tényez őhöz viszonyítva
értekeztek a t őke szerepér ől, de foglalkoztak a t őke egyes típusainak — pénzt őke,
befektetett t őke, állótőke — részletesebb vizsgálatával is.
A modern polgári közgazdaságtan nyitott új fejezetet a fogalom értelmezésében
(Lin 2001). A termelés modern elméletének köszönhet ően a tőke a 20. század els ő
harmadában vált végérvényesen önálló és független tényez ővé a termelési függvény-
ben (a munka és a föld mellett). A keynesi fordulat eredményeképpen a t őkét, mint
beruházásokat ösztönz ő tényezőt definiálták (Mátyás 1973), s ez a felfogás kés őbb
kiváló alapjául szolgált mind a neoklasszikus, mind a keynesi alapokra épül ő növe-
kedési modelleknek. A monetarista forradalom a t őke fogalmán, annak tartalmán
érdemben nem változtatott.
Storberg (2002) tőketörténeti munkájában a közgazdaságtant és a politikatudomá-
nyokat tekinti át a kezdetekt ől napjainkig. A klasszikus tőke korszakának áttekintése
Storberg (2002) vizsgálataiban a 19. század közepének elemzésével kezd ődik, de a
neoklasszikus közgazdaságtant átugorva az 1960-as évekre helyezi a f ő hangsúlyt, s a
Schultz által definiált emberi t őke fogalmáról — mint az újt őke elméletek korszakának
kezdetéről — értekezik részletesebben. Storberg (2002) a t őke fogalmának történeti
elemzéséb ől fontos következtetést von le. Megállapította, hogy a nagyobb aggregá-
tumokra, a közösségre értelmezhet ő tőkekategóriák rovására egyre inkább szaporod-
nak az egyénekhez kapcsolható t őkefogalmak, amely azt jelenti, hogy a t őketípusok
tartalma egyre inkább az egyedi sajátosságra vonatkozik, s nem kollektív ismérvekre.
Lin (2001) még részletesebben mutatja be az újt őke koncepciót. A t őke történetét
két szakaszra tagolja, megkülönbözteti a klasszikus és az újt őke korszakát. Az el őző
kategóriába csak a kézzel fogható elemeket sorolja, a másodikba olyan, kézzel nem
fogható jelenségeket is besorolt, mint a vállalatok számolatlan vagyonállománya, a
tudásmenedzsment, az információkezelés vagy a személyes kapcsolatok. Lin (2001)
feltételezi tehát, hogy a tudásgazdaság egyeduralkodóvá válása és a megállíthatatlan,
egyre gyorsuló információs technológiai változások id ő szakában az újt őkék fontos-
sága egyre nagyobb lesz. A menedzsmenttudomány, illetve a szociológiai és pszicho-
lógiai tudományok által definiált t őkeelemek — intellektuális t őke, szellemi tőke,
társadalmi tőke, kulturális t őke, szimbolikus tőke, pszichikai tőke stb. — az 1970-es és
1980-as évektől kerülnek fokozatosan a kutatások középpontjába, majd a köztudatba.
A 21. században, az ezredforduló tudásalapú társadalmában már egyre gyakrabban
hallani a tudást őke, kreativitás t őke és tudattőke kifejezéseket is, a regionalizáció
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Az immateriális és a ... 67
erősödésével pedig egyre szélesed ő körben figyelhető meg a területi tőke fogalmának
használata. Az újtőke kategóriák tartalma azonban napjainkig még nem egységesült.
A vállalat- és nemzetgazdaságok t őke- és vagyonállományának feltérképezése lé-
nyegében az ezredforduló el őtt került az új szemléletű elemzések körébe, miután a
vállalatok számolatlan vagyonának leírása, illet őleg mérése a közgazdasági kutatások
egyik fő csapásirányát jelölte ki. A nyolcvanas években megváltozott a gazdálkodó
egységek belső eszközeiről alkotott értékítélet, mivel számos szervezet versenyképes-
ségében sokkal lényegesebb szerepet játszik annak alkalmazkodóképessége, kultúrája
és magkompetenciája (Hamel—Prahalad 1990). Hamel és Prahalad (1990), illet őleg
követőik munkássága nyomán a vállalati szférában egyre szélesebb körben jelentek
meg a kevésbé fizikai tőkeelemekkel foglalkozó publikációk (Skandia 1995; Sveiby
1997), napjainkig azonban még nem sikerült a nemzetgazdaságok számolatlan, meg-
foghatatlan (intangible capital), láthatatlan vagyonelemeinek (invisible capital) egy-
séges feldolgozása (OECD 1996; 2001a; 2001b; Worldbank 2006).
A közgazdászok már régóta elkülönítik az el őállított vagy termelt t őkét (produced
capital), a nominális vagy pénztőkét (financial capital), a reáltőkét vagy beruházá-
sát (investment capital) — melyek közös jellemz ője, hogy jól mérhet ő típusok, s egy
adott terület vagy ország bruttó hazai, illet őleg nemzeti termékében könnyen kifejez-
hetők —, de ezen túlmenően meghatározhatók immateriális elemek is. Ide sorolható az
intellektuális vagy szellemi tőke (intellectual capital), a humán tőke (human capital),
a szervezeti tőke (organizational capital), a strukturális tőke (structural capital), illetve
a személyfüggő és személyfüggetlen kapcsolati t őke (relational capital). A szocioló-
gia tudománya a társadalmi t őkét (social capital), a kulturális tőkét (cultural capital),
illetőleg az ezek továbbörökítését biztosító szimbolikus t őkét (symbolical capital)
emlegeti gyakorta. A pszichológia területér ől elsősorban a pszichikai t őke
(psychical capital) fogalma emelhető ki.
Intellektuális/szellemi t őke
Mivel a vállalati gazdaságtan és számvitel a láthatatlan vagyonállomány leírásá-
nak és mérhetővé tételének területén a közelmúltban nagy el őrehaladást tudott fel-
mutatni, ezért a láthatatlan értékek megragadását érdemes err ől az oldalról kezdeni.
A nemzetközi kutatásokban néhány évtizede jelent meg az a nézet, mely szerint a
vállalatok piaci és könyv szerinti értéke között eltérés mutatkozik, s a mai vállalatok
piaci értékének nagyobb részét nem is a könyv szerinti értékük teszi ki (Sveiby
1997). Az eltérés az ún. intellektuális t őkének, más néven a szellemi t őkének kö-
szönhető. Az említett két t őketípus közé lényegében egyenl őségjel húzható az elmé-
letben, közöttük csupán a magyar fordítás tesz apróbb különbséget. Az intellektuális
tőke kifejezést Galbraith már 1969-ben használta, de a fogalmat nyilvánosan csak
az 1990-es években publikálta el őször a Skandia kutatócsoport (Skandia 1995),
majd Stewart (1997). Az intellektuális tőke beltartalma nem írható le egységesen,
de a témával foglalkozó kutatók, elemz ők nézetei alapvetően három területre vonat-
koznak: humán területek, szervezetek területe és kapcsolatok területe.
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
68 Tóth Balázs István TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Humán területek: humán tőke, kreativitás tőke, pszichikai t őke, tudástőke
Az emberi tőke elmélet megalkotója, Schultz (1983) szerint az emberek kiadásainak
jelentő s része nem más, mint az emberi t őkébe való beruházás, melynek eredménye a
munkaerő minő ségének javulásában testesül meg. Schultz (1983) elismerte, hogy a
szerzett ismeretek a befogadó személy részévé válnak, azaz emberi t őkévé alakul-
nak. Machlup (1982) értelmezése szerint az emberi er őforrás csak akkor min ősül
tőkének, ha termel ő képességének fenntartása, illetve javítása érdekében pótlólagos
beruházásokat végeznek rajta. Machlup (1982) a személyekbe fektetett beruházá-
soknak csak az emberbe épített, attól elválaszthatatlan eredményét tekintette emberi
tőkének, s megfogalmazta, hogy nem minden tudásnövekedés emberi t őke-
növekedés, illet őleg nem minden emberi t őke-növekedés tudásnövekedés. A leírt,
dokumentumokban megörökített tudás nem feltétlenül növeli az emberi t őkét,
ugyanakkor az emberi t őke egyes formái (pl. migráció, egészségbe fektetett befek-
tetések stb.) nem a tudás állományát gyarapítják, hanem az emberek teljesítményét
fokozzák. Ebben az esetben tehát nem az emberek intelligenciája, az emberi és az
intellektuális t őke mennyisége növekszik, hanem a klasszikus értelemben vett
munkajavak nagysága. Az OECD (1996; 2001a) meghatározása szerint humán
tőkének minő sül az egyénekben beágyazódott tudás, a szakértelem, a hozzáértés,
egy adott tevékenység végrehajtására való képesség, amely megkönnyíti az egyéni,
társadalmi és gazdasági jólét megteremtését.
Markman (2007) szerint az egyénnek a tudáser őforrás-kezelés sajátos készségére
is szüksége van a tudás birtoklásán túlmen ően. Feltételezi egy olyan jelenség hatását is,
amely pszichikai tőkének vagy tőkehasználati képességnek nevezhet ő . Markman
(2007) megközelítésében ez a készség magában foglalja többek közt a tudás megszer-
zéséért befektetett energiát, az érzelmi intelligenciát, a kifejez őkészséget, az ön-
kontrollt, illetve az alkalmazkodó-készséget. Az egyén, aki a m űveltség megszerzésén
dolgozik „önmagán dolgozik, önmagát műveli" (Bourdieu 1983, 186). A folyamatos
tanulás és tapasztalatszerzés az egyének számára lehet ővé teszi, hogy szakemberekké
váljanak, s innovatív ötleteikkel, gondolataikkal, új összefüggések meglátásával rá-
ébredjenek találékonyságukra, kreativitásukra. A humán és pszichikai t őkével tehát
egyfajta kreativitás t ő ke is párosul, melynek felhalmozódását egy elsajátítási folyamat
előzi meg, így a kreativitás kibontakozása els ősorban képzési és tanulási id őt igényel.
Stehr (2002) nyomán még egy tő ketípust meg lehet különböztetni a humán terüle-
teken, mégpedig a tudást őkét. A tudástőke annyiban több mint a humán t őke, hogy
a cselekvés képességét hangsúlyozza, melyben benne foglaltatik a kreativitás és a
tő kehasználati képesség is. A tudásalapú társadalom gazdaságát nagyrészt nem az
anyagi, hanem a szimbolikus vagy a tudásalapú bemenetek hajtják, ahol nagy
számban találhatók olyan szakmák, amelyek a tudással való foglalatosságot foglalják
magukban, és csökkenő számban találhatók olyan munkahelyek, amelyek alacsony
kognitív képességet igényelnek, mint amilyen a gyártásban található (Stehr 2002).
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Az immateriális és a ... 69
Szervezetek és kapcsolatok területe: strukturális t őke, szervezeti t őke,
kapcsolati tőke
A strukturális tőkével kapcsolatban változatos elnevezések és tartalmak figyel-
hetők meg a témával foglalkozó szakirodalomban, így egyértelm ű részelemmel nem
igazán találkozhatunk. Egyes kutatók — mint a Skandia kutatócsoport (1995) vagy
Sveiby (1997) — a szervezet és kapcsolatok területét együttesen strukturális t őkeként
definiálják, s a humán területek, illetve a strukturális területek uniójaként fogják fel az
intellektuális tőkét. Mások — mint például Stewart (1997), illet őleg Edvinsson és Malone
(1997) — viszont kizárólag a szervezetek területére használják a strukturális t őke ki-
fejezést. Az általunk követett felosztás a Skandia-féle megközelítéssel nagyrészt meg-
egyező, azzal a kikötéssel, hogy a kapcsolatok rendszeréb ől csak a kollektív kapcsola-
tokat tekintjük a strukturális t őke részeként, az egyéni kapcsolatok rendszerét nem.
A szervezeti t őke fogalma Tomer munkásságához vezethet ő vissza, aki 1973-ban
doktori disszertációjában említette a fogalmat, majd a témával kapcsolatban kés őbb
több tudományos publikációt is megjelentetett. A szervezeti t őke olyan elemek ösz-
szessége, amelyek a szervezet korábbi m űködésének eredményeképpen jöttek létre
(Tomer 1987), és nem személyhez kötöttek, mint például a fentebb bemutatott hu-
mán tőke. Két fő elemeként említhet ő a szervezetek számviteli immateriális javai —
mint az alap- és alkalmazott kutatás, a fejlesztések eredményei, illetve a saját fej-
lesztésű eszközök értéke, az értékes, már bevezetett márkanév —, illet őleg infrastruk-
turális eszközök — így a vezetés filozófiája, a szervezeti kultúra, formális és infor-
mális információs és kommunikációs rendszerek, kapcsolatok, befektet ői, pénzinté-
zeti és egyéb hálózatok.
Tomer (1987) szerint a szervezeti t őke mennyisége úgy növekszik, hogy egy
szervezet racionális szervezetfejlesztési beruházásokat hajt végre. A beruházások
keretében a szervezet tagjai racionalizálhatják a formális és nem formális kapcsolati
rendszereket, illet őleg a vállalati működés mintáit, továbbá megváltoztathatják az
egyén hozzáállását, viszonyulását a szervezethez, esetleg ösztönözhetik a jobb
információáramlást. A szervezeti t őkébe történő beruházás fokozza a termelékeny-
séget, emeli az alkalmazottak jólétét, s hozzájárul a szervezeti légkör javulásához is.
A szervezetfejlesztésben óriási szerepe van a szervezeti és vállalkozói képességek-
nek, melyek az egyének képességeib ől fakadnak. A szervezet tagjainak tudása,
humán potenciálja összeadódik egyfajta vállalkozói szolgáltatássá, amely nem az
egyes egyének humán t őkéjét növeli, hanem a kollektív szervezeti t őkét. Ez az erő-
forrás különleges szerepet tölt be, mert összeköttetést biztosít a humán és szervezeti
tőkeelemek között. A szervezeti t őke nagysága a vállalkozói képességek áttételes
hatásán keresztül végeredményben a humán t őkéből táplálkozik.
A kapcsolati tőke lehet az ember és a szervezet sajátja is. A szociálpszichológia
oldaláról közelítve kapcsolati t őkével az egyének rendelkeznek, a gazdálkodás-
tudományokban viszont a gazdálkodó küls ő kapcsolatrendszerekben rejl ő erőforrá-
sokat (vevők, hálózatok, klaszterek, K+F intézmények stb.) lehet illetni a kapcsolati
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
70 Tóth Balázs István TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
tő ke elnevezéssel. Lényeges tehát annak megkülönbözetése, hogy a kapcsolatok
személyhez köt ődnek vagy személyfüggetlenek. A különböz ő cégek és intézmé-
nyek vezetői, alkalmazottai közötti kapcsolatok személyfügg ők, míg a vállalatok és
közintézmények, konkrét szervezetek viszonylatában már személyfüggetlenek
(Sprenger 2001), s inkább az adott intézmény strukturális t őkéjét gazdagítják
(befektet ő i, pénzintézeti és egyéb hálózatok). Capello és Faggian (2005), illetve
Camagni (2008) meghatározása alapján kapcsolati t őkének tekinthetjük a gazdaság
egyes szerepl ői közötti együttműködéseket, s őt a tudástranszfert és tapasztalatcserét
is, nemcsak vállalati szinten, hanem országok, régiók és települések között is.
A kapcsolati t ő ke tehát egyfajta képesség a közös célok elérése érdekében való
együttműködésre, bizalmi tőke is egyben (Capello—Faggian 2005). Nagysága azon
kapcsolatok hálójának kiterjedését ő l függ, amelyeket ténylegesen mozgósítani tud a
gazdálkodó vagy a szervezet. A kapcsolatok generálásával olyan innovatív hálóza-
tok jönnek létre a gazdálkodó szervezetek között, amelyek minimalizálják a jó
tapasztalatok egyéni átvételéb ő l fakadó gyengeségeket. A tudás- és kapcsolat-
igényes fejl ő dés olyan stratégiát alakít ki, amely effektív információs infrastruktú-
rával bír és hálózatépítést generál. A kapcsolatháló azoknak az egyéni vagy kollek-
tív beruházási stratégiáknak a terméke, amelyek tudatosan vagy öntudatlanul olyan
együttműködés megteremtésére irányulnak, amelyek el őbb-utóbb közvetlen ha-
szonnal kecsegtetnek (Capello—Faggian 2005; Camagni 2008).
Kulturális tőke
A társadalmi státuszokat és pozíciókat a kulturális t őke birtoklása, annak megosz-
lása határozza meg. A kulturális t őke sokrétűen kötődik a személyhez, annak bioló-
giai egyedülvalóságához és állapotához, az egyén személyes képességeihez és
egészségi helyzetéhez. Bourdieu (1983) tanulmányában a kulturális t őke három
fajtáját különböztette meg. Az ún. inkorporált kulturális t őke a tartós készségek
formájában létezik, alapvet ően testre szabott és bens ővé tételt tételez fel. A felhal-
mozást egy elsajátítási folyamat el őzi meg, amely képzési és tanulási id őt igényel, s
ahol az időt személyesen kell beruházni (Bourdieu 1983). A bensővé tett kulturális
tő ke elsajátítása — koroktól, társadalmaktól és társadalmi osztályoktól függ ően —
különböz ő mértékben mehet végbe. A kulturális t őke inkorporált formája mindig
rejtett, gyakran teljesen láthatatlan marad (Bourdieu 1983). Az inkorporatív állapot-
ban lévő kulturális tő két a továbbiakban az egyéni tudást őkével azonosítjuk.
Az ún. objektivált kulturális t őke — a kulturális t őke második formája — materiálisan
adható át. A felhalmozott tudást és az egyének kreativitásának termékét anyagi
hordozók — kodifikált írások, képz őmű vészeti alkotások, termékek, technikák stb. —
révén teszik láthatóvá. Létrehozásához inkorporált kulturális t őkére van szükség.
Minél több az anyagi hordozó (pl. egy adott téma kutatásában publikált cikk, könyv
vagy egy adott eljárás kifejlesztése során létrehozott találmány, új technológiai
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Az immateriális és a ... 71
vívmány, innováció stb.), annál nagyobb esélye van az egyénnek intézményesíteni
kulturális tőkéjét. A kulturális t őke birtoklása ugyanis társadalmi státuszt biztosít az
egyén számára, esetenként a társadalmi pozíciót határozza meg. Az iskolai végzett-
ség, a tudományos fokozat vagy a munkahelyen betöltött pozíció intézményes elis-
merést kölcsönöz az adott személy által birtokolt kulturális t őkének.
Társadalmi tőke
A keynesiánus közgazdaságtan, majd kés őbb a szociális piacgazdaság koncepciója
felismerte, hogy jól működő piacok nem maguktól léteznek, a piacgazdaságoknak
ugyanis szüksége van jogi keretekre, intézményekre. A formális és informális
intézmények figyelembe vétele egy olyan fogalom által történik újabban, amely
eredetileg a szociológiából — és a politikatudományból — származik: társadalmi t őke.
A fogalmat a nyolcvanas években alapozta meg Bourdieu, de igazán népszer űvé
Coleman, majd Putnam olasz és amerikai társadalmi t őkéről szóló műveivel vált.
A működőképes gazdasági és politikai rendre gyakorolt jelent ősége miatt a társa-
dalmi tő ke fontos szerepet játszik a fejlesztések gazdaságtanában, valamint a nem-
zetközi szervezetek politikájában (ez utóbbi kapcsán a Világbank 2006-ban kiadott
Where is the Wealth of Nations? c. tanulmánya említhet ő).
A társadalmi t őke Bourdieu (1983) szerint olyan er őforrás, amely az egy csoport-
hoz való tartozáson alapul. Bourdieu (1983) világossá teszi, hogy az egyén által
birtokolt társadalmi t őke nagysága azon kapcsolatok hálójának kiterjedését ől függ,
amelyeket ténylegesen mozgósítani tud. A társadalmi t őke újratermeléséhez elen-
gedhetetlen a folyamatos kapcsolattartás, amely id őbe és pénzbe kerül (fizikai, gaz-
dasági tőkét feltételez), illetőleg szükséges hozzá egy olyan képesség, amely felis-
meri és kihasználja a kapcsolatokat. Coleman (1988) tanulmányaiban is megjelen-
nek a tőke különböz ő fajtái, formái; így megkülönböztetett pénzt őkét, tárgyi tőkét,
emberi és társadalmi t őkét, s ez utóbbi — mint cselekvést el ősegítő erőforrás — a
társadalmi struktúra bevezetését jelenti a racionális döntések paradigmájába. Elmé-
letében a társadalmi t őke a társadalom tagjai közötti kapcsolatok struktúrájában
jelenik meg. Putnam (1993) szerint a társadalmi t őke közjószág, ami azt jelenti,
hogy nem személyes tulajdona azoknak, akiknek a hasznára válik, illetve általában
nem magánszemélyek biztosítják. A társadalmi t őke tipikusan kötelékekb ől, nor-
mákból, bizalomból és intézményekb ől áll össze, amely átvihet ő egyik társadalmi
környezetből a másikba. A „civil erényként" is definiálható társadalmi t őke az
egyének közötti kapcsolatokra, a kapcsolatokból felépül ő hálózatokra és a hálóza-
tokat működtető generalizált és specializált közösségi elvekre is utal (Putnam
1993). Fukuyama (2007) értelmezésében a társadalmi t őke lehet magánjószág.
A társadalmi t őke akkor jelenik meg mint egyéni jellemz ő, ha az egyén képes arra,
hogy hatékonyan érvényesítse és mozgósítsa azon társadalmi összeköttetéseit,
amelyek kölcsönösen hasznos cserére és viszonosságra épülnek. Fukuyama (2007)
a hangsúlyt az együttműködésre és a mozgósításra helyezi.
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
72 Tóth Balázs István TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Szimbolikus t őke
Stehr (2002) munkájában kiemelte, hogy a tudás nem egyszer űen valamilyen in-
formációtár, hanem az információ cselekvéssé válása. Ha a társadalomban az infor-
máció objektiválásra, a tudás alkalmazásra kerül, akkor a tudás- és kulturális t őke
átalakul, és jeltő kévé válik. Az egyén számára a jelek halmaza adja a világról, társada-
lomról, annak működésérő l alkotott képet. Ezt a jelenséget illetjük a tudattőke elneve-
zéssel. Az anyagi hordozókban az objektivált közleményen keresztül különböz ő érzé-
seket, hangulatokat, egész gondolatsorokat is fel lehet idézni (Stehr 2002). Ha az
egyes jeltő kéket a generációk továbbörökítik, akkor kollektív szinten növelik annak
állományát. Koncepciónkban a jelt őke összességét nevezzük szimbolikus t őkének.
A szimbolikus tő ke „a gazdasági és a fizikai t őke átalakított és ezáltal álcázott
formája" (Bourdieu 1978, 399), amely a gazdasági, a kulturális és a társadalmi t őke
birtoklását és továbbörökítését biztosítja. A szimbolikus t őkében áramlik egymásba
a történelem során felhalmozott összes materiális, de f őként az összes intangibilis
tő keelem. A materiális és a szimbolikus vonások szerves összefüggésben állnak
(Bourdieu 1983). Egy adott nemzet történelmében, kultúrájában, vallásában, irodal-
mában, képzőmű vészetében rejlik a szimbolikus t ő ke titka, s az anyagi hordozók
pedig — mint a hagyományok felelevenítése, az ünnepek, a fesztiválok, a ceremóniák,
a vallásgyakorlás, az irodalmi és a képz őmű vészeti alkotások stb. — ezeket a szerves
termékeket, sajátos atmoszférát objektiválják. Az anyagi hordozók tartalmát, azaz a
gazdasági és fizikai t ő ke formáit mindenkinek egyénileg kell megtapasztalnia,
hiszen az ezekkel kapcsolatos érzések személyfügg ők. Mindnyájunkban más gondola-
tokat és érzéseket ébresztenek az egyiptomi piramisok, a görög és római templomok,
a reneszánsz freskók, a barokk kertek, a klasszicista zenem űvek, a romantikus versek
és a felsorolás még hosszan folytatható lenne. Ezen túlmen ően szimbolikus t őkét
hordoznak magukban a természeti értékek is (pl. a holland zöldmez ők, a doveri
fehér sziklák, az izlandi gejzírek, vagy akár a magyar puszta).
A különböző tőketípusok — gazdasági, társadalmi, kulturális — szimbolikus t őkévé
konvertálása idő - és munkaigényes folyamat. Felhalmozása azonban nem elhanyagol-
ható, mert a jeltőke nagymértékben növelheti a nemzetgazdaság láthatatlan t őkeállomá-
nyát. Hosszú távon valójában ez szolgál egy nemzet, egy ország vagy egy országon
belüli területi egység jövő beni sikerének alapjául. A szimbolikus t őke fontossága
abban rejlik, hogy megfelel ő akciókkal visszaalakítható gazdasági, azaz fizikai
tőkévé. Ebben a folyamatban nagy szerepe van a megfelel ő promóciós stratégiáknak.
Területi tőke
A területi tőke (territorial capital) fogalmát legel őször 2001-ben az OECD
Territorial Outlook című regionális politikáról szóló írása említi, kés őbb a fogalmat
az Európai Unió gyakorlata is átvette (OECD 2001b). A területi t őke nem illeszthet ő
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Az immateriális és a ... 73
be az előző kategóriák egyszerű folytatásaként. A tanulmány eddig tárgyalt alpont-
jaiban az egymás mellett létez ő immateriális t őkeelemeket különítettük el, a területi
tőke viszont vertikálisan metszi keresztül ezeket. A területi t őke alkotóelemeinek
tárgyalásánál két nagyobb felosztást lehet megkülönböztetni. Az egyik megközelí-
tés az OECD nevével fémjelezhet ő, míg a másik, tudományosabb alapokra épül ő
koncepció Camagni munkásságához kapcsolódik.
Az OECD (2001b) összeállított egy terjedelmes listát, amely a területi t őkét meg-
határozó tényez őket veszi számításba. Ez tartalmazza a hagyományos anyagi er ő-
forrásokat és a legújabban feltárt nem anyagi jelleg ű erőforrásokat egyaránt (OECD
2001b):
- a terület földrajzi elhelyezkedése, helyzete, nagysága, adottságai, éghajlata,
természeti er őforrásai, termelési lehet őségei;
- a terület életmin ősége, városainak agglomerációs gazdasága, üzleti tevékeny-
ségére pozitívan ható ipari körzetei, a tranzakciós és szállítási költségeket
csökkentő üzleti hálózatai;
- a terület jellemz ő hagyományai, szokásai;
- nem közvetített kölcsönös függ őségek: befogadókészség, a gazdasági szerep-
lők együttműködését el ő segítő informális szabályok (melyek képessé teszik a
gazdaság szerepl őit az együttműködésre bizonytalan helyzetekben is);
- kölcsönös segítségnyújtás és szolidaritás (melyek gyakran az ugyanabban a
szektorban működő kis és középes nagyságú vállalkozásokban fejl ődnek ki);
- a terület kis- és középvállalkozásainak hálózatai, klaszteresedés;
- a területen található formális intézmények, azok szabályai és gyakorlata;
- továbbá a helyi termel ők, kutatók és politikusok kombinációja, együttm űködése.
A területi tőke meghatározásával Camagni tanulmányai is részletesen foglalkoz-
nak, aki klasszifikációjában az alábbi kategóriákat különítette el (Camagni 2008):
- helyhez kötött külső tényezők rendszere, pénzügyi rendszerek (ahol a kedvez ő
hatások a piaci tranzakciókon keresztül érvényesülnek) és technológiai rend-
szerek (ahol a kedvez ő hatásokat a források közelsége jelenti);
- helyi termelési tevékenységek rendszere és a hozzájuk kapcsolódó hagyomá-
nyok, szakértelem, tudás, know-how;
- helyi szomszédsági kapcsolatok rendszere, amely kedvez ő szociális, pszicho-
lógiai és politikai hátteret biztosít, fokozva a helyi tényez ők statikus és dina-
mikus termelékenységét;
- helyi kulturális értékek rendszere, amely értelmet ad a lokális gyakorlatnak és
struktúráknak, kiemeli azok jelent őségét, egyszersmind meghatározza a helyi
identitásokat;
- helyi irányítási modellt meghatározó szabályrendszerek és a helyi önkor-
mányzatok gyakorlatának rendszere.
Az OECD általi felosztás és Camagni meghatározása lényegében az anyagi és az
összes fentebb bemutatott immateriális t őkeelemet érinti. A területi t őke külön-
legessége, hogy kifejezésre jut benne a különböz ő földrajzi területek közötti távolság
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
74 Tóth Balázs István TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
úgy, hogy az adott térségben él ő beruházók magasabb megtérülési követelményt
támaszthatnak beruházásaikkal szemben, mint az adott térségen kívül él ők. Egy
beruházás megtérülése ugyanis nagymértékben függ attól a helyt ől, ahol a
beruházást végrehajtották, mivel a megtérülési ráta gyakorta változik egyik terület-
ről a másikra. A helyi gazdaság szerepl ői jobban ismerik a szóban forgó térség gaz-
dasági folyamatait, s hatékonyabban tudják használni eszközeiket, vagyontárgyaikat
és erőforrásaikat (OECD 2001b; Camagni 2008), így magasabb megtérülési köve-
telményt támaszthatnak. Ebben a megközelítésben a régiók nem a ricardoi kompa-
ratív előnyök elve alapján versenyeznek egymással, hanem sokkal inkább a Smith
által képviselt abszolút el őnyök játékszabályai szerint.
A területi tőke fontosságát akkor ítélhetjük meg helyesen, ha az ún. Catin-féle hatá-
sokat is figyelembe vesszük. Catin (2000) szerint egy beruházás végrehajtásának kü-
lönböző hatása van az egyes területeken. Catin (2000) három típust különböztet meg:
multiplikátor-hatás, termelékenység-hatás és versenyképesség-hatás. A multiplikátor-
hatás egyrészt utal a termel ők kínálatának és a fogyasztók keresletének, másrészt a
növekvő regionális jövedelmek túlcsordulására is. A spillover hatások a fenti felsoro-
lásban szereplő regionális jellemzőktől nagymértékben függnek, de szerepet játszik a
helyi fogyasztásra és a térség gazdasági nyitottságára vonatkozó határhajlandóság is.
A termelékenység-hatás a beruházások által indukált növekv ő méretgazdaságosság-
ból és az agglomerációs gazdaságból vezethet ő le. A versenyképesség-hatást az
alacsony import vagy a magasabb export generálja, ugyanis ekkor feltételezhet ő,
hogy a helyi termelés min ősége javult, s lehet ő ség nyílik a behozatal csökkentésére,
illetőleg a kivitel növelésére (Catin 2000).
A vázolt hatások tehát a beruházás által érintett terület speciális jellemz őitől függ-
nek. Ezek a speciális jellemz ők a vázolt tőkekategóriákon belül gyökereznek. Nagy
hatással van a régió területi t őkéjének nagyságára, hogy az egyes társadalmakat,
kultúrákat mennyire érezzük közelebbinek vagy távolabbinak. A naprakész és inno-
vatív tudás, a kreativitás, a gyakori kommunikáció, a hálózatépítés, a több és pozitív
információ, a racionalizált szervezet és a többi immateriális tényez ő ugyanis csök-
kenti a régiók közötti kognitív (elképzelésbeli) távolságot. A közelségb ől fakadó
helyismeret mérsékli a bizonytalanságot, s megkönnyíti a döntéshozók munkáját a
befektetésekkel kapcsolatos kérdéseket illet ően. A területi tőke elemei nyereséghez,
haszonhoz, s különféle el őnyhöz vezetnek. Ha egy átlagos szintt ől elmaradott régió
kihasználja a területi t őkében rejl ő potenciálokat, akkor lehet ővé válik számára
olyan tevékenységek fejlesztése, melyek abszolút el őnyhöz vezetnek, és rentábili-
sabbak lesznek, mint addig voltak (OECD 2001b).
Az előző pontokban ismertetett t őkekategóriákat mutatja be rendszerbe foglalva
az 1. és a 2. ábra. Az I. ábra egyéni és kollektív szinten mutatja be a fentebb érintett
tőketípusokat és a t őkeátalakulás folyamatait. A 2. ábrán szereplő halmazokon belül a
felső indexszálás jelenti az egyes területek vagy régiók egyes t őketípusokon belüli
állományát.
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Az immateriális és a ... 75
1. ÁBRA
Az immateriális és gazdasági tőketípusok és átalakulásaik
(Intangible and Economic Capital Assets and Transformations)
egyéni szint kollektív szint
intézményesített kulturális tőke
•
tovább- szimbolikus töke
rang, titulus, cím
örökíté
objektivált kulturális tőke
továbbörökítés
anyagi hordozók
egyén tudástökéje
inkorporált kulturális tőke
promóciós
stratégia
egyén pszichikai tökéje
egyén kreativitás t őkéje társadalmi tőke gazdasági töke
egyén humán t őkéje
vállalkozói
képességek
strukturáts tőke
szervezet
szerveze ti
egyén kapcsolati tökéje kapcsolati
töke
tökéje
személyfüggetlenné
válás
Forrás: Saját szerkesztés.
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
76 Tóth Balázs István TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
2. ÁBRA
A materiális és immateriális tőkeállomány halmazai területenként
(Set of Tangible and Intangible Territorial Capital Assets)
Y
Sz im bo likus tő ke (Sy K)
Re áltőke/beru házás (h/K)
qx
Ku ltu rál is tő ke (Cu K)
SF
Nomináltőke/p
Láthatatlan, nem fizika i, immateriális tőkeá llom ány
Társa da lm i t őke ( So k)
Látható, fizika i, materiális tőkeállo mány
Nemzetgazdaság teljes tőkeá llománya
(i-l d) 9194; Ielwalmm ill?913
Intellektu ális tőke ( In K)
F.
Szervezeti
tőke (OrK)
Stru kturá lis tőke ( St K)
Hum án tő ke ( Hu K)
g)00
•
WH
LJ
Kapcsolati
tőke ( ReK)
I I
Jelmagyarázat:
PrK — előállított, termelt t őke (produced capital) OrK — szervezeti tőke (organizational capital)
NoK — nominál-ipénztőke (nominal capital) SoK — társadalmi t őke (social capital)
IvK — reált őke/beruházás (investment capital) CuK — kulturális t őke (cultural capital)
InK — intellektuális/szellemi tőke (intellectual capital) SyK — szimbolikus tőke (symbolic capital)
HuK — humán t őke (human capital) t — területek, régiók
StK — strukturális t őke (structural capital) n — összes régió szám
ReK — kapcsolati tőke (relational capital)
Forrás: Saját szerkesztés.
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Az immateriális és a ... 77
A sz űkösség fogalmának újraértelmezése
A közgazdaságtan egyik legfontosabb kérdései közé tartozik a sz űkös erőforrások-
kal való gazdálkodás. A társadalom szükségletei korlátlanok, míg ehhez képest — a
klasszikus felfogás szerint — az er őforrások, nyersanyagok, az energia, a képzett munka-
erő adott időben szűkös mennyiségben állnak rendelkezésre. Perman és szerz őtár-
sainak munkája (1996), illetve a Világbank Where is the Wealth of Nations? című
dolgozata (2006) új alapot nyújt a sz űkösség és a fenntarthatóság fogalmának újra-
gondolásához. Ehhez a koncepcióhoz a fent vázolt modell szervesen beilleszthet ő.
Míg korábban a fenntarthatóságot az outputok oldaláról vizsgálták a szakemberek,
addig napjainkra nagyobb hangsúly helyez ődött az input tényez őkre. Perman és
társai (1996) munkájukban bemutatják, hogy több teória is született a fenntartható-
ság magyarázatára. Az elemz ők a fenntartható fejl ődés lényegét sokáig az er őfor-
rások és a kibocsátás mennyiségének szinten tartásában (Q 1=Q2=...=Qn, ahol Q a
kibocsátást, n az évek számát jelöli), majd a társadalmi jóléti függvény maximalizá-
lásában (SWF 1=SWF2=....SWFn, ahol SWF a társadalmi jóléti függvényt
látták. Kés őbb már olyan koncepciókat fogalmaztak meg, amelyek azt szorgalmaz-
ták, hogy a rendelkezésre álló energiaforrásoknak nem szabad csökkennie
(ENI=EN2=...=ENn, ahol EN az energiaforrásokat jelöli), így például új energiame-
zők vagy lelőhelyek feltárásával lehet elkerülni, hogy a termelés ne csökkenjen.
Az 1990-es évekre viszont világossá vált, hogy a klasszikus termelési tényez ők
(gazdasági tőke, munka, föld, energia, nyersanyagok stb.) igenis sz űkösek, s általuk
a fenntartható fejl ődés nem biztosított. Ugyan az output- és energiaoldali elméletek
nem vesztették el létjogosultságukat, a figyelem középpontja egy új er őforrásra
helyeződött, méghozzá a tanulmányban vizsgált immateriális vagyonállományra.
A Világbank 2006-os jelentése egyértelm űvé teszi, hogy a gazdálkodás egyes for-
máit a gazdálkodás más eszközeivé lehet, és kell átalakítani, mert ez biztosítja a
jövőre nézve a fenntarthatóságot. Ha ezt az egyes országok és régiók nem ismerik
fel, akkor a fejlettségbeli különbségek megmaradnak, s az ezredforduló után tovább
nő a szakadék a gazdag és szegény országok között, illetve az egyes országokon belül is.
Az országok, nagy- és kisrégiók gazdagsága az új szemlélet szerint a természeti,
az előállított és a láthatatlan t őke egyensúlyában keresend ő, mert a természeti és
termelt tőke csökkenése pótolható az intangibilis t őke mennyiségének növelésével.
Matematikailag a fenntarthatóság ezen kritériuma a következ ő formában fejezhet ő
ki: Ha NaKt egy adott területen rendelkezésre álló természeti (natural capital), PrK`
a termelt (produced capital) és ItKt a láthatatlan tőkeelemeket (intangible capital)
jelöli, akkor az alábbiak szerint írható fel a fenntarthatóság napjainkra elfogadottá
vált kritériuma:
NaKri +PrKri +ItKri = NaKr2+PrKr2+ItKr2 = NaKrn -i-Prrn +ItKrn .
Mivel az egyenletben szerepl ő NaK tag nagysága a természeti er őforrások egyre
nagyobb mértékű kifosztása miatt az indexszámok növekedésével egyre csökken, s
ezt nem kompenzálja a PrK tag növekedése — amely egyébként szintén csökkenhet
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
78 Tóth Balázs István TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
recesszió vagy válság esetén —, a harmadik tagnak, azaz az ItK növekedésének kell
biztosítania a fenntarthatóságot. Az összefüggés alapján könnyen belátható, hogy a
láthatatlan tőke szerepe — melyet Marshall egyszer űen „environment"-nek nevezett
(OECD 2001b) — felértékel ődik a nemzet- és regionális gazdaságokban. Nagy jelen-
tőséggel bírnak tehát az intangibilis t őkeelemek, hiszen ezek segítségével hosszú
távon biztosítható egy ország vagy egy terület fenntartható fejl ődése. A 2. ábrán
szereplő immateriális tőkeelemek közötti kapcsolatot a matematikai halmazelmélet
jelölései segítségével az alábbiak szerint lehet képletszer űen leírni:
—Az i-edik régió materiális t őkéjét alkotó függvényelemek az alábbiak:
Kimateriális = Pr K ti u NoK" u IvK ti
K i teriális = f (Pr K ti ;NoK";IvK").
—Az i-edik régió immateriális tőkéjét alkotó függvényelemek az alábbiak:
Klitnmateriális = ItK ti = HuKt i u Re K ti u OrK t u SoK" u Cul(' u SyK"
`
K irnmateriális = ItK' = f (HuK ti ;Rel(' ;OrKti ;SoK t` ;CuK ti ;SyK r`).
— Az i-edik régió területi t őkéjét alkotó függvényelemek a következ ők:
Ki =PrKii uNogi uIvK" uHug i uReKti uOrgi uSuK i uCugi uSyg i
K i = f (Pr K';NoK";IvK t ;HuK"; Re K t` ;OrK ;SoK ;CuK"; SyK ).
—A teljes nemzetgazdasági területi t őkeállományt alkotó függvény elemei az
alábbiak:
K= rK` L.)1s10XL_)»lfruHul(L_IkeKtiuOrk -uSoltuCuKuSyk
i=1 i4 i=1 i4
n nn n n n n n
K= f( rKI;Nok;»r;Huk;ReK ti;Orlt
i-;So.kr;Cuk;Syr).
i=1 =1 i=1 =1 i=1 i=4
A területi t őke tehát nem illeszthet ő be a materiális és a tárgyalt immateriális t őke-
típusok egyszerű folytatásaként, hanem a területi t őkében (K') összesítend ők a lát-
hatatlan és a fizikai komponensek. Jelen tanulmányban nem foglalkoztunk a t őkeát-
alakulások részletesebb matematikai hátterével, viszont kés őbbi kutatási irányként
jelöljük meg ennek elemzését. A tőkeátalakulások pontos leírása szolgálhat ugyanis
egy olyan matematikai bázis megalkotásához, amely közelebb vihet a precízebb
kvantitatív mérési lehet ő ségekhez.
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Az immateriális és a ... 79
Összegzés
A vázolt összefüggések fényében felmerül a kérdés, hogy milyen gyakorlati haszna
van a területi tőkére épített elméleteknek. A területi t őkét mind a klaszteresedés,
hálózatosodás, mind pedig a területi kohézió (újra)értelemzésének oldaláról lénye-
gesnek tartjuk.
A klaszterek esetében az ún. szellemi t őke jelentések egészítik ki a hagyományos
pénzügyi jelentéseket azzal, hogy fizikailag meg nem fogható er őforrásokra (humán
tőke, strukturális tőke, kapcsolati t őke) helyezik a hangsúlyt. Az ilyen típusú jelen-
téseket, mint a magánszektorban alkalmazott menedzsment eszközt az 1990-es évek
elején dolgozták ki Svédországban, de a módszertant Európa más területein is átvet-
ték, és alkalmazzák. A Ricarda projekt például a szellemi t őke jelentés módszer-
tanának a regionális technológiaorientált hálózatokra vonatkozó kísérleti alkalmazá-
sát tűzte ki célul négy pilot klaszter segítségével.
A területi tőke fogalmának bevezetésével a területi kohézió felfogása is új értel-
mezést nyerhet. A területi potenciálokra, t őkére alapozott tervezés ugyanis figye-
lembe veszi a környezetre, annak minden szegmensére és érintettjére gyakorolt
hatását (Illés 2009). A területi tervezés célja nem lehet más, mint az adott térség hu-
mán, szervezeti, társadalmi, kulturális és szimbolikus adottságainak legjobb kihaszná-
lása a leghatékonyabb területi munkamegosztás keretében. A gazdasági fejlettséget
mérő mutatók mellett tehát nélkülözhetetlen más összetev ők, főként az immateriális
tényezők számszerűsítése is. A regionális GDP nem lehet a különbségek egyetlen
mércéje, mert a régiók GDP-je közelíthet egymáshoz, miközben az emberek és a társa-
dalmak helyzetében való különbségek növekednek. Ennek ellenkez ője is igaz teoretiku-
san, tehát a társadalmi rendszerek közelíthetnek egymáshoz, miközben a regionális
GDP-ben mért különbségek nem csökkennek. Fabrizio Barca 2009 áprilisában készí-
tett jelentése — a Barca jelentés — azt állítja, hogy a fejl ődést és a hatékonyságot az
szolgálja leginkább, ha minden régió adottságait, lehet őségeit, potenciálját, területi
tőkéjét a lehető legnagyobb mértékben használjuk fel, és aknázzuk ki. Ez lehetséges
akkor is, ha a területi különbségek csökkennek, de akkor is, ha növekednek (Barca
2009; Illés 2009). Hosszabb távon ugyanis nem szükségszerű, hogy a különböző régiók
egyformán részesedjenek a nemzetközi vagy interregionális kereskedelem növekedé-
sének előnyeiből (Barca 2009). A területi t őke alapú megközelítésekkel rámutatha-
tunk arra, hogy a regionális GDP-ben mért régiók hátránya vagy el őnye mégsem pon-
tosan annyi, mint ahogy azt a regionális GDP mutatja.
Irodalom
Barca, F. (2009) An Agenda for a Reformed Cohesion Policy. A Placed-based Approach to Meeting
European Union challanges and expectations. EU, Brüsszel. http://ec.europa.eu/regional_policy/
policy/future/barca_en.htm (Letöltés id őpontja: 2009. 10. 4.)
Bourdieu, P. (1978) A szimbolikus tőke. — Bourdieu, P. (szerk.) A társadalmi egyenlőtlenségek újra-
termelődése. Gondolat, Budapest. 379-400. o.
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
80 Tóth Balázs István TÉT XXIV. évf. 2010 s 1
Bourdieu, P. (1983) Ökonomische Kapital, kulturelles Kapital, soziales Kapital. — Kreckel, R. (Hrsg.)
Soziale Ungleichheiten. Soziale Welt. Sonderband 2. Göttingen. 183-198. o.
Camagni, R. (2008) Regional Competitiveness. Towards a Concept of Territorial Capital. — Capello, R.-
Camagni, R.—Chizzolini, B.—Fratesi, U. (eds.) Modelling Regional Scenarios for the Enlarged Europe.
European Competitiveness and Global Strategies. Springer, Berlin. 33-46. o.
Capello, R.—Faggian, A. (2005) Collective Learning and Relational Capital in Local Innovation
Processes. — Regional Studies. 1.75-87. o.
Catin, M. (2000) Les mécanismes et les étapes de la croissence régionale. — Bulletin de l' économique de
la défense. Janvier. Paris
Coleman, J.S. (1988) Social Capital in the Creation of Human Capital. — The American Journal of
Sociolog. Supplement. 95-120. o.
Edvinsson, L.—Malone, M.S. (1997) Intellectual Capital. The Proven Way to Establish Your Company's
Real Value by Measuring Its Hidden Brainpower. Harper, New York.
Fukuyama, F. (2007) Bizalom. A társadalmi erények és a jólét megteremtése. Európa Könyvkiadó, Budapest.
Hamel, G.P.—Prahalad, C.K. (1990) The Core Competence of the Corporation. — Harvard Business
Review. May—June. 79-91. o.
Hennings, K.H. (1987) Capital as a factor of production. — Eatwell, J.—Milgate, M.—Newman, P. (eds.)
The New Palgrave: A Dictionary of Economics. Volume 1.327-330. o.
Illés I. (2009) A területpolitika változási irányai az Európai Unióban. Előadás. Területfejleszt ők Napja,
Balatonkenese, 2009. október. http://www.mrtthu/konferenciak/teruletfejlesztok/teruletfejlesztok.pdf
(Letöltés időpontja: 2009. 10. 20).
Lin, N. (2001) Social Capital. A Theory of Social Structure and Action. Cambridge University Press,
New York.
Machlup, F. (1982) Beruházások az emberi er őforrásokba és a produktív tudásba. — Schmidt Á.—
Kemenes E. (szerk.) Változások, váltások és válságok a gazdaságban. Tanulmányok Varga István
emlékezetére. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 220-236. o.
Markman, G.D. (2007) Entrepreneurs' Competencies. — Baum, J.R.—Frese, M.—Baron, R. (eds.) The
Psychology of Entrepreneurship. Lawrence Erlbaum Associates, New Jersey. 67-92. o.
Mátyás A. (1973)A modern polgári közgazdaságtan története. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Mátyás A. (2004a) A korai közgazdaságtan története. Aula Kiadó, Budapest.
Mátyás A. (2004b) A modern közgazdaságtan története. Aula Kiadó, Budapest.
OECD (1996) The Knowledge-based Economy. OECD, Paris. http://www.oecd.org (Letöltés időpontja:
2009. március 3.)
OECD (2001a) Tudásmenedzsment a tanuló társadalomban. Oktatás és készségek. OECD, Paris.
http://www.oecd.org
OECD (2001b) Territorial Outlook. OECD, Paris.
Perman, R.—Ma, Y.—McGilvray, J. (1996) Natural and Environmental Resource Economics. Longman,
London.
Putnam, R.D. (1993) The Prosperous Community — Social Capital and Public Life. — The American
Prospect. 4.27-40. o.
Schultz, T.W. (1983) Beruházás az emberi tőkébe. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest.
Skandia AFS. (1995) Human Capital in Transformation, Intellectual Prototype Report. Skandia AFS,
Stockholm. http://www.skandia-afs.com (Letöltés id őpontja: 2009. október 9.)
Sprenger, R.U. (2001) Inter-firm Networks and Regional Networks. ADAPT, Bonn.
Stehr, N. (2002) Knowledge & Economic Conduct. University of Toronto Press, Toronto.
Stewart, T. (1997) Intellectual Capital. Doubleday/Currency. New York.
Storberg, J. (2002) The Evolution of Capital Theory. A Critique of a Theory of Social Capital and
Implications for HRD. — Human Resource Development Review. 1.468-499. o.
Sveiby, K.E. (1997) The New Organizational Wealth: Managing and Measuring Knowledge-Based
Assets. Berett-Koehler Publishers, San Fransisco.
Tomer J.F. (1987) Organizational Capital: The Path to Higher Productivity and Well-Being. Praeger
Publishing Co., New York.
Worldbank (2006) Where is the Wealth of Nations? Measuring Capital for the 21th Century. Világbank,
Washington D.C.
Tóth Balázs István : Az immaterális és a területi tőke összefüggései.
Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 65-81. p.
TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Az immateriális és a ... 81
CONNECTION BETWEEN INTANGIBLE AND TERRITORIAL
CAPITAL
BALÁZS ISTVÁN TÓTH
Capital assets are important resources for economic activity. Experts from different
scientific fields have been dealing with creating new capital forms since the 1980's. The less
measurable, so called intangible capital assets can be widely observed on a large scale. The
author of the study focuses on the separation of non-physichal capital forms on individual
and collective level, the transformation process of capital assets and the intersections
between intangible and territorial capital. The main purpose of the study is to create a model
that helps understanding the existing capital forms better and to define the intersection point
between immaterial and territorial elements. In the study the author takes different concepts
of capital assets over fields, like economy, sociology, and psychology to give a more
complex picture of the analysed questions. In the essay the author is dealing with redefinition
of tightness, too, and the imporance of intangible capital in the development process of a
country or a region is being stressed by new models.