Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. Tér és Társadalom XXIV. évf. 2010 s 1: 15-36 NYILVÁNOSSÁG ÉS RÉSZVÉTEL A TELEPÜLÉSTERVEZÉSI FOLYAMATBAN' (Participation in Urban Planning) CSANÁDI GÁBOR — CSIZMADY ADRIENNE — KŐSZEGHY LEA Kulcsszavak: városszociológia várostervezés településtervezés participáció A városfejl ődés hátterében egyrészt a piacgazdaság által generált spontán folyamatok állnak, másrészt várospolitikai-várostervezési folyamatok. Ez utóbbi folyamatok következményeként egyes társadalmi csoportok előnyösebb, mások hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek. Amikor várostervezési, várospolitikai döntések szociológiai elemzésér ől gondolkozunk, nem csupán — sokszor talán nem is els ősorban — a konkrét fizikai valójában is megjelen ő eredmény az, amelyet szemügyre veszünk, hanem az e mögött meghúzódó nyílt, vagy rejtett társadalmi érdekek, hatalmi viszonyok, konfliktusok rendszere elemzésünk tárgya (hogyan függenek össze a küls ő érdekek és hatalmak küzdelmeivel, mennyiben képes autonóm működésre, saját ethosának a képviseletére, mikor és mennyiben szolgálója, illetve kiszolgálója a körü- lötte m űködő erősebb érdekviszonyoknak.) E bonyolult kérdéskör részletes kifejtését — amelyet az egysze- rűség kedvéért a várostervezés szociológiájának is nevezhetünk — ebben a tanulmányban a nyilvánosság és részvétel vizsgálatával kezdjük. Bevezetés Hosszú idő óta nagy viták folynak arról, hogy a várostervezésben érintett területek lakóinak milyen szintű és módszerű részvétele szükséges (célszer ű, helyes stb.) magában a tervezési folyamatban. Szociológiailag igen érdekes kérdés, hogy a dön- téshozás és az ehhez szükséges szakmai el őkészítő tevékenységek között miért ép- pen ez az, ahol a lakossági részvételr ől, annak szükségességér ől és mikéntjéről egy- általán vita folyik. Hiszen a településtervezés folyamán — sok más települési szint ű döntéshez hasonlóan — forrásokat kell egy meghatározott módon elosztani, melynek következményeképpen a döntések a lakosság bizonyos csoportjait el őnyösen, má- sokat hátrányosan érintenek. E döntések a településtervezési döntésekhez hasonlóan általános elvek, előzetes döntések alapján szakért ői előkészítést igényelnek, tehát a konkrét részletekt ől eltekintve a településtervezés nem is különbözik olyan nagyon egy helyi önkormányzat más típusú, alapvet ően a képviseleti demokrácia keretei kö- zött megszülető lényeges döntéseitől (pl. költségvetés elosztása, egészségügyet támo- gassuk-e, vagy az iskolaügyet; szociális segélyt adjunk-e, vagy vállalkozásokat támogassunk stb.). A településtervezés lényegében csak abban különbözik ezekt ől, hogy a térbeli-fizikai környezet megváltoztatásával foglalkozik, de ez önmagában Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. 16 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 még nem indokolná azt, hogy a lakossági részvételnek itt nagyobb szerepet kellene adni, mint más területeken. Ezért a lakossági részvétel valószín űleg elvileg nem a várostervezés ügye, hanem a hatalom gyakorlásának és ellen őrzésének általánosan vizsgált, vizsgálandó kérdése. A sz űkebb témánkban a várostervezés és az urbanisz- tikai problémák terén éppen azt lehet mondani, hogy a felmerül ő kérdések szocio- lógiai értelemben azért lényegesek, mert a várossal kapcsolatos problémák úgy te- kinthetők, mint a társadalom alapstruktúráit, alapmechanizmusait érint ő kérdések példái, konkrét területen való megjelenései. Nem véletlen például, hogy Peter Hall a Garden City mozgalom és a klasszikus anarchista társadalomkoncepciók közötti szo- ros kapcsolatra ilyen jelent ős hangsúlyt helyezett (Hall 1996; 2000). Az „anarchista" ebben a vonatkozásban a központi, elkülönült hatalom szerepével való szembe- helyezkedés hangsúlyozását, a közvetlen, az érdekeltek számára áttekinthet ő méretű társadalmi egységekben való gondolkodást, döntéshozatalt stb. jelenti. Vagy ugyanő Le Corbusier koncepcióját a paternalista, központilag irányított társadalom- eszmével hozza összefüggésbe stb. (Athéni Charta 1979). Éppen ezért a továbbiak- ban, amikor a várostervezésben való lakossági részvétel problémáiról beszélünk, akkor — hasonlóan más szociológiai elemzésekhez — a társadalom m űködésének egy meghatározott részterületén az általános strukturális vonásokat, m űködési mechaniz- musokat vizsgáljuk. Más szóval: szociológiai értelemben tesszük vizsgálatunk tárgyá- vá a várostervezést, annak egy aspektusát (és nem „egyszer űen" a várostervezés tény- leges mű ködésének hatékonyabbá, demokratikusabbá stb. alakítása a célunk, bár az sem kicsiny és egyszerű feladat). Röviden, a tervezés szociológiai elemzése egyfel ől azzal foglalkozik, hogy a tervezés folyamataiban felmutassa a társadalom általánosan érvényesül ő törvényszerűségeit, másfel ől pedig bemutassa azt, hogy e szabályszer ű- ségek milyen, a társadalom speciális területéb ől adódó (vagyis itt a tervezési folya- mattal összefügg ő) speciális körülmények között érvényesülnek. Néhány participációs modell A településtervezésben való participáció kérdése 2 mint téma már a 20. század ele- jén felmerült az urbanisztikai gondolkodás történetében, els őként Patrick Geddes vetette fel (Geddes 1915 [2000]). Kés őbb a modernista tervezéselmélet és a máso- dik világháború utáni tervezési gyakorlat korszakában évtizedekre háttérbe szorult. Az 1960-as években a háború utáni nagy városépítési akciók és az alapjukat adó tervezéselmélet kritikája kapcsán, illetve a nyugat-európai és amerikai társadalmak hatvanas évekbeli társadalmi kríziseinek hatására merült fel újra, mind az építészek, várostervez ők részéről, tehát „felülr ől", mind a lakossági tiltakozások kapcsán „alulról" (Fogarasi 1995). A neokonzervatív rezsimek idején, a tervezés helyzeté- nek a hetvenes években bekövetkezett változásai nyomán sok esetben ismét csök- kentek a lakossági részvétel lehet őségei (Jacobs—Appleyard 2000). A kortárs terve- zéselméletekben a hatvanas évek hagyományai és a válság nyomán elfogadottá vált Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 17 a lakossági részvétel szükségessége; ma már aligha találni olyan szakirodalmi for- rást, amelyik ne kezelné magától értet ődően fontos kérdésnek. A lakossági részvételre vonatkozóan többféle (nagyrészt induktív módon megalkotott) elmélet született az elmúlt évtizedekben. Közülük talán a leghíresebb Sherry Arnstein 1968-ban közzétett modellje, a lakossági részvétel „létrája". Arnstein a lakossági részvétel legfontosabb elemének a hatalom újraelosztását, a társadalmi el őnyök és hátrányok elosztását meghatározó döntésekben való részvételt tartja; minden olyan modell, amelyben ez nem történik meg, véleménye szerint formális, üres, a hatalom- nélküliek számára frusztráló folyamat (Arnstein 2000). A lakossági részvétel lehetséges módjait egy (egydimenziós) létrával ábrázolja, amelynek saját meghatározása szerint voltaképpen csak a legfels ő három szintje jelenti a valódi lakossági részvételt, az ez alatti szintek annak csak valamilyen for- mális modelljét mutatják, ám ez utóbbiak között is többféle módon alakulhat a la- kosság megjelenése a tervezési folyamatban (1. táblázat). 1. TÁBLÁZAT Az Arnstein féle lakossági részvétel létrája (Arsteni's Ladder of Citizen Participation) 8. közösségi irányítás a közösségi hatalom fokozatai (irányí- 7. átruházott hatalmi funkciók tás lehetséges) 6. partnerkapcsolat 5. megbékítés, kiengesztelés a jelképesség fokozatai (befolyásolás 4. konzultáció lehetséges) 3. információ 2. terápia a részvétel hiánya (befolyásolás nem 1. manipuláció lehetséges) Forrás: Lukovich (1997). A manipuláció esetében nincsen lehet őség a részvételre, a döntések befolyásolására, ám rendszerint van valamilyen testület, amelyben lakossági képvisel ők is részt vesznek, de valódi befolyásolási képesség nélkül, tehát Jábólinthatnak" a tervre, ezáltal legitimálva a tervezési döntéseket. Arnstein nem is ezt a fokozatot utasítja el a leginkább, hanem a következ ő fokozatot, tehát a terápiát, ez ugyanis „ őszintétlen és arrogáns" (Arnstein 2000, 245). 3 A következ ő fokozatok esetében már lehetséges a döntések valamilyen mérték ű befolyásolása. Lukovich Tamás Arnstein modelljét elemezve ehhez azt teszi hozzá, hogy itt oly módon van lehet ő ség a lakossági vélemények döntésekbe való beépíté- sébe, hogy az még a hatalmi struktúra jelent ős átrendez ődése nélkül megoldható (Lukovich 1997). Az informálás egyirányú információáramlást, a lakosság tájékoz- tatását jelenti, a konzultáció már nem egyirányú információáramlás, itt már a lakos- ságnak is lehetősége van észrevételeit megtenni (kérd őíves felmérések, megbeszélé- sek, lakossági fórumok), azonban nincsen biztosíték arra, hogy ezeket a döntés során figyelembe is veszik. A megbékítés, kiengesztelés esetében a lakosság javaslatokat Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. 18 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 tehet, de figyelembevételük a hatalom mérlegelésén múlik — a legtöbb Arnstein által elemzett program legfeljebb erre a szintre jutott el (Arnstein 2000, 247). Tapasztalatai szerint e szint tipikus problémája volt egyebek mellett az, hogy a döntéshozók nem beszélték meg a részvételre vonatkozó elvárásokat a lakossággal, a bevont lakosok nem voltak tisztában jogaikkal, felel ősségeikkel, lehet őségeikkel, a lakosság bizal- matlan volt a programok iránt, a bevont lakossági csoportok általában nem reprezen- tálták a lakók összességét, csak azok dinamikusabb csoportjait, a lakosság számára nyújtott információ kevés volt, a hatalom nem volt nyitott új megoldásokra. A felső három fokozatban van jelen a tulajdonképpeni hatalommegosztás. Lukovich Tamás megállapítása szerint ezek a fokozatok már a hatalmi struktúra forradalmi átalakításával járnak. A partnerkapcsolat esetében tárgyalások folynak a hatalommal, alkuk köttetnek, megosztják a tervezés és a döntéshozatal felel ő sségét. A döntéshozatalban — hiszen a jogszabályok szerint választott testület feladata — nem vehettek részt a lakossági csoportok, de ebben a fokozatban el tudták érni, hogy az ő preferenciáiknak megfelel ően szülessen a döntés. A delegált hatalomnál már döntéshozó jogkör (pl. vétójog) van „leadva" a lakossági csoportoknak, bár a végső döntést itt is választott szerv hozza. A legfels ő szint a teljes irányító hatalom, teljes felelősség valamely dolog (pl. a helyi iskola) irányításáért. Arnstein modelljét kés őbb sokan kritizálták, noha ő maga is felhívta a figyelmet a modell néhány korlátjára — olyanokra is, amelyek kés őbb a kritikákban szerepeltek: 1) nem foglalkozik a lakossági részvételt hátráltató tényez őkkel, így a hatalom ré- széről a hajlandóság, a lakosság részér ől a képesség hiányával; 2) bár a modellb ől úgy tűnik, hogy a „hatalom", illetve a „lakosság" oldalát homogénnek feltételezi, ez természetesen nem így van, különféle néz őpontok, hasadások, érdekütközések, al- csoportok vannak mindkét oldalon; 3) a modell figyelmen kívül hagyja a szerepl ők korlátait: az egyik oldalon a paternalista hajlamú kormányzatot, amely jogot formál az uralkodásra, a másik oldalon a részvételre aspirálók elégtelen ismereteit, szerve- ződő -képességét; 4) a több hatalom nem feltétlenül jelent jobbat, hiszen igazságta- lanabb és egyenl őtlenebb helyzeteket teremthet (Lukovich 1997); 5) az Arnstein által vázolt participáció egy új helyi elitet képezhet, a lakosság azon részét, akik beleszólhatnak a döntésekbe (Potapchuk 1995). A döntéshozatalban való lakossági részvétel egyébiránt egy további fontos kérdést vet fel, a legitimáció kérdését — ezt azért célszer ű itt kiemelni, mert számos hazai empirikus kutatásban is felmerül ő téma, hogy a képviseleti demokrácia kereteit „feszegető" közvetlen részvétel, a részt vev ő lakossági csoportok, civil szervezetek milyen legitimációval bírnak, kit képviselnek, milyen alapon hallatják a hangjukat egy-egy döntés kapcsán. Arnsteinre reflektálva azóta számos lakossági részvételre vonatkozó modell szüle- tett (pl. Potapchuk 1995), e helyen közülük egyet tartunk fontosnak röviden bemu- tatni: Karl Maiernek a rendszerváltás utáni cseh tervezési gyakorlatra épül ő modelljét (Maier 2001). Maier (2001) a kortárs cseh várostervezés gyakorlatát vizsgálva arra a következte- tésre jutott, hogy a lakossági részvétel modellje nem egy egydimenziós létraként Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 19 képzelhető el, nem Arnstein tipológiájának megfelel ően, hanem inkább koncentri- kus, táguló körökben, melyek közepén a hatalmi központ található, körülötte pedig táguló körökben az érdekcsoportok, érdekhordozók. A hatalmi központ körül talál- hatók a partnerek, a következ ő körben a tanácsadók és az „intézményesített" ellen- zők, majd a küzdő ellenzők és tiltakozók, a következ ő körben az informált, de nem feltétlenül meghallgatott csoportok, mindezeken kívül pedig a csendes többség. Az érdekhordozó és a hatalmi központ kapcsolata több arnsteini létrafokot is érint- het. Az előbbi először legitimitásért küzd ő tiltakozó, majd ha sikeres, elfogadják mint „rendes", legitim tiltakozót, a további tervekben a hatalom keresi vele a kon- szenzust. A következ ő lépésekben esetleg alternatív terveket, koncepciókat dolgoz ki, végül bekerül a fővonalbeli tervezésbe és a hatalmi centrum része lesz. A rend- szer összességében dinamikus egyensúlyban van. Az 1. ábrán a hatalmi központ és az azzal különféle viszonyban lév ő érdekhordo- zók fent ismertetett legkomplexebb rendszere látszik, amely Maier elképzelései szerint a demokratikus viszonyok között jellemz ő. 1. ÁBRA Maier modellje a hatalom és a különféle érdekhordozók komplex kapcsolatairól a demokratikus rendszerben (Maier's Model of Citizens Participation) partnerek tanácsadók és "intézményesített" ellenzők "küzdő" ellenzők és tiltakozók hatalmi központ csendes "informáltak", de többség nem feltétlenül meghallgatottak Forrás: Maier (2001). Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. 20 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 A modellt tehát „keresztmetszetszer űen" (vagyis nem az egyes csoportok "karrierje", hanem egy adott pillanatban a rendszer egésze fel ől) nézve a különféle érdekhordo- zók különféle „távolságra" lehetnek a központi hatalomtól, tehát a modell nem „az" érdekhordozókról beszél, hanem azok plurális és a hatalommal változatos kapcso- latban lévő világát feltételezi. E csoportok döntéshozatali folyamatokra gyakorolt hatása eltér ő lehet, akár egy-egy döntéshozatali folyamatban is eltér ő elemek jelen- hetnek meg. Modelljében Maier ugyanakkor arra is utal, hogy a hatalmi központ körül megjelen ő érdekhordozók nem feltétlenül jelentik a társadalom többségét, még csak nem is feltétlenül reprezentatívak. Egy-egy csoport fel ől nézve pedig a modell a korábbiaknál finomabban képes annak a hatalmi központhoz való viszo- nyát és — ez a korábbi modellekhez képest szintén újdonság — annak változását meg- jeleníteni, s őt e modellben akár olyan helyzet is elképzelhet ő , hogy egy csoport különféle helyzetekben, illetve helyeken eltér ő kapcsolatban legyen a hatalmi cent- rummal. Tehát az egyes szervezetek maguk is követhetnek valamiféle stratégiát a hatalmi központtal való kapcsolatuk alakításakor. A lakossági részvétellel kapcsolatban számos további, modellszinten is fontos kérdés vethet ő fel; közülük érdemes kiemelni a bevont népesség társadalmi összetételének kérdését (lásd pl. Lukovich 1997), illetve azt a tényt, hogy a modellek többsége kimondva vagy kimondatlanul normatív, a mind nagyobb mérték ű társadalmi részvételt tekinti elérend ő célnak. Ezzel összefüggésben a részvétel elő nyeit emeli ki, miközben akár deduktív, akár induktív megközelítésben a részvé- tel számos lehetséges problémája is felsorolható (lásd pl. Lukovich 1992). A részvétel előnyei: hozzájárulhat a demokratikus légkör, egy jobb min őségű politikai élet kiala- kulásához, a bürokratikus apparátus kontrolljához, érzékenyebbé teheti azt a különféle társadalmi csoportok problémái, igényei iránt, friss elképzeléseket hozhat a tervezésbe, csökkentheti a kés őbbi konfliktusok számát, megfelel ően kezelve általánosságban is a konfliktusfeloldás, a közösségi érzés kialakításának jó eszköze lehet. Hátrányai: n őhet a hatalmi konfliktusok száma, több id őt és több pénzt igényel (bár ha tekintetbe vesszük az elmaradó participáció után kés őbb felmerült konfliktusok „er őforrásrabló" hatását, összességében ez nem biztos), parciális érdekek érvényesítéséhez vezethet, a kizárás eszközévé válhat (amennyiben bizonyos, több er őforrással rendelkez ő csoportok „beke- rülnek", mások pedig kimaradnak a döntés-el őkészítésből). Kontextusfügg őség A tervezés és a participáció kapcsolatának kérdésében egyébként Amerika és Eu- rópa nagyban különbözik. Az amerikai kultúrában ugyanis evidencia, hogy az érde- keltek — esetleg szövetkezve a környezetükben lakókkal — önállóan oldják meg problémáikat. Létrehozzák saját szervezeteiket, képviselik a saját érdekeiket, és kevésbé támaszkodnak a központi intézményrendszerre és a hatalomra. Az európai országokban nincs hagyománya ilyen típusú kultúrának, és ebb ől következ ően Nyugat-Európában is sok tekintetben másképpen vet ődtek fel a participációt érint ő Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 21 kérdések, mint az amerikai kontinensen. Jóllehet a nyugat-európai országokban az utóbbi harminc évben a participáció eléggé meger ősödött, mégis úgy tűnik: a törté- nelmi kontextusok mintha fontosabbak lennének, mint azt gyakran feltételezik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a városfejl ődés neoweberianus, történeti megközelítése — mely sok esetben min őségileg is eltérő fejlődési utakat képzel el — jobb paradigmá- nak látszik a participációs folyamatok sajátosságainak megértésében, mint az „öko- lógiai" — az azonos ösvényen egymás után haladó társadalmak modelljével dolgozó —városfejlődési paradigma. Ebb ől az is következik, hogy bár az amerikai megköze- lítések sok tekintetben tanulságosak, témánk szempontjából az európai gyakorlat és ennek értelmezései relevánsabbak. Peter Hall (1996) megjegyzése például, misze- rint a várostervezésnek a garden city típusú mozgalmai egyenesen az anarchista társadalomfelfogással összekapcsolódó koncepciók voltak, azt mutatja, hogy — hasonlóan az anarchizmus központi hatalmat támadó, kétségbevonó koncepciójához —a városfejlesztési ideákban léteztek olyan, a gyakorlatba is átvitt elképzelések, amelyeknek a lényegét az önálló, komplex, a „külvilágtól", tehát a központi hatal- maktól nem függő entitások jelentették. Ráadásul ezek a települések éppen azért látszottak elképzel őik szemében ideálisnak, mert méretükb ől, struktúrájukból kö- vetkezően ügyeiket a lakói még át tudják látni, és ezért képesek az irányítással kap- csolatos problémák kezelésére is. A participáció értelmezését e gondolatoknak is megfelelően éppen a hatalmi dimenzió bevonásával lehet tovább b ővíteni. Az ugyanis, hogy a különböző csoportok érdekképviseleti, érdekérvényesítési me- chanizmusai hogyan működnek, valószínűleg a hatalom működési módjának össze- függéseiből érthető meg. A kelet-közép-európai er ősen központosított, paternalista rendszerekben — mint amilyennek a szocializmus is számít — lényegileg hiányzik a spontán érdekképviseleti csoportok létrehozásának és intézményesítésének kultúrája, illetve annak gyakorlata, hogy hogyan lehet a bürokratikus hatalmi struktúrával szemben bizonyos kérdésekben befolyást szerezni. Ennek következtében esetünk- ben nem egyszerűen az a kérdés, hogy például a különböz ő „grass root" mozgalmak egymás közötti konfliktusai, intézményesülési nehézségei és a „hivatalos" hatalom- gyakorlókkal vagy a professzionális tervez őkkel való kapcsolataik milyen technikai problémákat vetnek fel. Ebben az esetben azzal a mélyebb problémával kell meg- küzdeni, hogy ilyen mozgalmaknak milyen helyzetük lehet az adott döntési struktú- rában, mennyiben artikulálnak meghatározott (esetleg új, korábban nem képviselt) érdekeket, vagy mennyiben jelentik pusztán a hatalom függelékeiként az amúgy is kiváltságos helyzetűek előnyeinek biztosítását, megerősítését. A kelet-közép-európai volt szocialista országokban éppen a történelmi tradíciók- ból fakadóan a helyi önkormányzatok képviseleti módon történ ő működtetése is meglehetősen nagy változás a korábbi patriarchális, központi döntéshozatallal szemben. A várostervezés vonatkozásában e változás kétségtelen el őnye, hogy a döntések közelebb kerülnek ahhoz a területhez, amelyet hatásaik érintenek, ugyan- akkor önmagában nem nyilvánvaló, hogy az adott területen érvényesül ő érdek- konfliktusok megoldásának milyen mechanizmusai alakulnak ki. A központi direk- tíváktól való függetlenség igénye és a vágy arra, hogy egy központi döntéshozó Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. 22 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 szerv segítsen megtalálni a helyes utat, nagyon gyakran együttesen jelentkezik a helyi döntési (várostervezési) mechanizmusokban. Ezt a képet bonyolítja a piaci érdekek megjelenésének sokirányú következményrendszere, valamint az, hogy a tervezéssel foglalkozók milyen módon illeszkednek be ebbe a rendszerbe. A tervezési munka folyamán a bonyolult viszonyrendszer kezelése — mint interjú- inkból kitűnik — egyáltalán nem egyszerű folyamat. Az intézményi szerepl ők közöt- ti kapcsolatok működtetése a kulcspozícióban lév ők sok energiáját emészti fel. A paternalista tradíciókból fakadóan ugyanakkor az is következik, hogy az önkor- mányzati szinten megszerzett hatalom gyakorlása során a ténylegesen érintettek és (civil)szervezeteik esetleges bevonása a munkába rendszerint nem t űnik sem termé- szetesnek, sem célszer űnek, és legfeljebb a törvény formális el őírásai azok, amelyek a korábban említett példához hasonlóan itt is m űködnek. Magyarországon a rendszerváltás után — a helyi önkormányzatok szerepének tör- vénybe iktatásával — a központi döntéshozatal egyeduralkodó volta természetesen halványult. Ugyanakkor sok más egyéb terület mellett a várostervezés, városirányí- tás kérdésében is világossá vált, hogy a döntési szint lejjebb kerülése korántsem teszi a hatalommal rendelkez ő k számára nyilvánvalóvá, hogy a megszerzett döntés- hozatali lehetőségekbe célszerű vagy szükséges volna az érintettek szélesebb körét is bevonni. Általában is közismert — és empirikus kutatásunk adatai is jelzik —, hogy a lakossági meghallgatások és ehhez hasonló intézményes formák hasznát nagyon alacsonyra értékelik a helyi önkormányzatok tisztvisel ői. Nem kis részben ennek következménye az, hogy ezek valóban rossz hatékonysággal m űködnek, és a lakos- ság véleménye sem pozitívabb róluk, mint a választott képvisel őké. A településtervezés törvényi szabályozása A participációt az egyes nyugat-európai országokban eltér ően szabályozzák, és a szabályok Európai Unión belüli egyesítése még nem került napirendre. Ugyanakkor nagy elő relépést jelentett 1998 júniusában az aarhusi egyezmény 4, melyben témánk szempontjából három igen fontos pont is szerepel (Ongjerth 1999): 1) a polgároknak joguk van a környezetük állapotára vonatkozó adatok birtoklására; 2) joguk van megismerni a környezet alakítására vonatkozó közhatalmi döntéseket, és azok tartalmához javaslatokat tenni; 3) ha ezeket a hatóságok nem tartják tiszteletben, az érintettek bírósághoz fordulhatnak. Az Európai Parlament törekvései alapján úgy látszik, hogy az egyezményben foglaltak betartása a kés ő bbiekben feltétele lesz az EU-projektekhez való csatlakozásnak, illetve a támogatások megszerzésének. Mindezek miatt még inkább fontos Magyarország szempontjából a hazai gyakorlat megismerése és a lehetséges részvételi módozatok kidolgozása. Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 23 Az egyezmény második pontjában foglaltaknak Magyarországon az épített környezetről szóló 1997. évi LXXVIII törvény5 (Étv.) 3. és 9. paragrafusa tesz eleget, melyek rögzítik a településfejlesztés során az együttm űködés követelményeit a rendezési tervezés vonatkozásában (a fejlesztési koncepciók kidolgozására nincs törvényben rögzített eljárásrend): Az Étv. 3. §-a szerint „(...) az épített környezet alakítása és védelme során a közérdek ű intézkedéseket és döntéseket megel őzően, illetőleg azok végrehajtása során biztosítani kell a nyilvános- ságot és a közösségi ellen őrzés lehet őségét (...). Gondoskodni kell az érdekelt állam- polgárok, szervezetek megfelel ő tájékoztatásáról, és lehet őséget kell adni részükre vé- leménynyilvánításra és javaslattételre." [Étv. 3. § (2)] A gyakorlatban két fontos ponton van lehet őség a lakosság részvételére a tervezési folyamatban. Az egyik ilyen pont a véleményezési eljárás: „A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt a polgármesternek (főpolgármesternek) véleményeztetnie kell a kü- lön jogszabályban meghatározott államigazgatási, az érintett települési önkormányzati és érdekképviseleti szervekkel, valamint társadalmi szervezetekkel, amelyek 45 napon belül adhatnak írásos véleményt." [Étv. 9. § (3)] A másik pont a tervek jóváhagyás el őtti közzététele: „A véleményezési eljárás befejezése után a szabályzatot, illet őleg a terveket a megál- lapítás, illetve a jóváhagyás el őtt — azok magyarázatával együtt — a polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevé- telt tehetnek..." [Étv. 9. § (6)] A törvény formálisan többé-kevésbé eleget tesz az aarhausi alapelveknek, gon- doskodik a jogvédelemről is, a jogok sérülésekor gyors és egyszer űsített hatósági eljárást ír elő, tehát elvileg talán jó keretet szolgáltathatna a részvételhez. A tekintet- ben, hogy ez ténylegesen mennyire járul hozzá a valódi, tartalmi részvételhez, feltehe- tően az a lényeges, hogy hatalmi pozícióban lév ő alkalmazói-felhasználói mennyire tekintik olyan szabályozónak, amely tartalmi tevékenységüket meghatározza, és mennyiben olyan korlátnak, amelynek csupán formális figyelembe vétele a célszer ű. A másik oldalon ugyanígy kérdés, hogy azok, akiknek a megfelel ő törvényhely lehe- tőségeket, jogokat biztosít, mennyire tudnak (és/vagy akarnak) élni ezekkel. A participáció gyakorlata: lakossági részvétel a bemutatott modellek tükrében A hazai gyakorlatot Arnstein modellje keretében értelmezve megállapítható, hogy a vizsgált esetek egyikében sem történt hatalommegosztás, tehát a hatalmi struktúra korábbiakhoz képest vett gyökeres átalakítása, a tervezés és a döntéshozatal felel ős- ségének megosztása (bár utóbbi, mint láttuk, amúgy a legitimáció kérdését is fel- vetné). Arnstein modelljében a „legmagasabb fokra" a véleményezési eljárás kerülne, melynek során a civil szervezetek kritikát és javaslatokat fogalmazhatnak meg. Amennyiben pedig véleménykülönbség jelenik meg, a kötelez ően összehívott Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. 24 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 egyeztető tárgyaláson is kifejthetik gondolataikat, tehát az Arnstein által partner- ségnek nevezett kapcsolattípus egyik eleme, a tervezési tevékenység megosztása megvalósulhat. A gyakorlatban azonban ennek kapcsán is alapvet ően a tervez ők és a fő építész határozzák meg, hogy mi az a javaslat, amit elfogadnak, és mi az, amit nem, tehát ilyen szempontból ez a bevonási forma inkább a megbékítés, kiengeszte- lés fokozatába sorolható. A lakossági fórumok gyakorlatuk alapján általában az Arnstein által leírt konzultáció fokozatába tartoznak, de egyes esetekben szerepük csak az információátadás, más esetekben pusztán formális, „kipipálható" tevékeny- ségként szerepelnek a tervezési folyamatban, amely egyúttal legitimálja is a folyama- tot. A közzététel, noha elvben lehet ő séget biztosít észrevételek megtételére, a gyakor- latban inkább az informálás, tehát az egyoldalú információáramlás színtere. Ugyanak- kor a modell egydimenziós jellegének korlátait mutatja, hogy a lakossági és civil részvétel formái nem feltétlenül a tipológia ugyanazon fokának jellegzetességeit mu- tatják (informált, de nem feltétlenül meghallgatott lakosság, tiltakozó vagy épp kon- zultációba bevont lokálpatrióta szervezetek, professzionális, akár partnerségi viszony- ban is megjelenő nagyobb civil szervezet stb.). Arnstein kategóriái tehát használha- tók a szerepl ő k közötti különféle kapcsolatok leírására, de nem egy egydimenziós skála fokozataiként, hanem inkább kapcsolattípusokként, amelyek a szerepl ők kö- zött a tervezés során felmerült kapcsolatok különféle fajtáit írják le. A kapcsolatok e sokfélesége jól elhelyezhet ő a Maier által felvázolt sajátos térben (Maier 2001). A hatalmi centrumhoz viszonylag közeli csoporthoz, a tanácsadók és intézményesített ellenz ő k közé sorolhatóak azok a véleményezési eljárásba bevont helyi szervezetek, amelyekkel konszolidált módon alakul az önkormányzat viszonya (pl. lokálpatrióta csoportok), egyes esetekben idetartoznak nagyobb, professzionális civil szervezetek, például a Leveg ő Munkacsoport is (amikor a formális véleménye- zési eljárásban megjelenik, illetve alternatív javaslattev őként lép fel). A konfliktus- helyzetekben megjelen ő lakosok, lakossági csoportok és egyéb szervezetek a ha- talmi központtól messzebb, a küzd ő ellenz ők, tiltakozók közé sorolhatók. Az in- formált, nem feltétlenül meghallgatott csoportba tartoznak egyes lakossági fórumo- kon felbukkanó lakossági tiltakozók. A legtöbb részt vev ő civil szervezet esetében megjelenik az a legitimációs igény, amely elfogadott, intézményesített tiltakozóvá tenné őket, ső t nagyobb civil szervezetek esetében akár a partnerség (alternatív tervkoncepciók kidolgozása) felé is történik elmozdulás (tehát Maier modellje dinamikájában is értelmezhet ő a vizsgált helyzetre), utóbbi esetben ez sokszor a szervezet által megállapított stratégia része. Ami a többi felvetett elméleti szempont közül a reprezentativitás kérdését illeti, a tervezési folyamatokban megjelen ő lakossági csoportok a bevonás legelterjedtebb formáinak sajátosságai következtében számszer űen a lakosság kis arányát képviselik, továbbá nagy valószínűséggel nem reprezentálják az érintetteket. A lakossági fóru- mokon való részvétel alacsony szintje, illetve a megkérdezettek véleménye is arra utal, hogy több „sz űrő " is van, melyek alakítják a résztvev ők körét: azok jelennek meg a lakossági fórumokon, akiknek tudomására jutott, nagyfokú érintettséget és/vagy érdekl ődést mutatnak, közülük is els ő sorban azok, akik ellenzik az adott Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 25 tervjavaslatot. Ez önmagában arra utal, hogy nem reprezentatív a megjelentek köre. A lakossági és egyéb civil szervezetek tagsága is nagyrészt értelmiségiekb ől áll, tehát a társadalom egyéb csoportjai közvetlenül kevéssé képviseltetik magukat, a professzionális civil szervezetek pedig sokszor nem is közvetlenül bizonyos lakos- sági vagy egyéb csoportok, hanem ügyek képviseletében (pl. élhet ő környezet meg- teremtése) lépnek fel. Összességében elmondható, hogy a részvételre irányuló törekvések csaknem kizárólag azokat érik el, akik ezért aktívan tesznek, esetleg tettek a múltban (pl. civil szervezet alakításával). „... [a] már alkalmazott participációs mechanizmusok a lakosságnak és a vállalkozóknak csak azon csoportjait képesek elérni, amelyek magukat lobbiként definiálták, megnevezték" (Krémer- Várnai 1996, 91). Az egy-egy konkrét területen kifejez ődő, a területhez kötődő érde- kek alapján felmerülő ellenvéleményben, konfliktusban az érdekeket képvisel ő lakos- sági csoportok vagy egyéb szervezetek feltehet ően az ott élők szélesebb körét képvi- selik a gyakorlatban, de arra vonatkozóan, hogy ténylegesen mekkora ez az arány, reprezentatív lakossági véleménykutatás nélkül nem adható becslés. A hazai településtervezés gyakorlatának elemzése kapcsán számos, elméleti meg- fontolások szempontjából is releváns kérdés lenne még kiemelhet ő ; e helyütt még egy kérdéssel foglalkozunk: mi a vizsgált tervezési folyamatok logikája? A törvény részletes, feszes ütemezés ű eljárásrendet állapít meg, a lakosságnak, a civil szerve- zeteknek ehhez a logikához kell alkalmazkodniuk. A szakirodalomban több helyen is felvetődő tétel, hogy a lakossági részvétel kétségkívül id őigényes folyamat (pl. Lukovich 1997), amit a hazai tervezési rendszer nehezen tud kezelni. Emellett a vizsgált esetek tanúsága szerint a tervkidolgozás során az tud figyelembevételre nagyobb esélyű véleményt megfogalmazni, aki beszéli a tervezés szaknyelvét, vagyis valamilyen szinten szakért őként lép fel. Ez az egyik oka a nagyobb civil szer- vezetek professzionalizálódásának is: lényegében alkalmazkodnak a tervezés logiká- jához (ami számos esetben a szervezet tudatos stratégiája). A folyamatok e jellege azonban egyúttal azt is jelenti, hogy azok a lakosok, lakossági tiltakozások nyomán létrejövő lakossági szervezetek, amelyek ezzel a tudással nem rendelkeznek, nem képesek érdemben részt venni a tervezésben. Emiatt is fordul el ő sokszor, hogy nagyobb, professzionális civil szervezetek segítségét kérik (amelyek aztán számos esetben „áthangszerelik" a tiltakozás tematikáját is, az általuk képviselt általános ügyeknek megfelel ően). A rendszer említett jellegzetességei egyébként felértékelik az építész-várostervez ők és a főépítészek szerepét is, akik birtokában vannak a ter- vezés bürokratikus és szakmai tudásának. A bürokratikus és szakmai orientációra utal az is, hogy — legalábbis a vizsgált esetekben — ritkán jelenik meg valamely más bevonási technika (ilyen volt egy-egy esetben az el őzetes kérdőíves felmérés, a területre kivitt lakossági fórum), inkább a törvény által el őírt formákat alkalmazzák. A tervezési folyamat sajátossága egyúttal arra is utal, hogy a hazai tervezési gyakor- latban hangsúlyosabb a cél-, mint a folyamatorientáció szerepeli. Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. 26 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Lakossági és egyéb érdekek a tervkészítés folyamatában — egy survey tanulságai A participációt most a tervkészítési folyamat részeként fogjuk elemezni, és körbe- járjuk azokat az aktorokat és a tervez ők róluk kialakult képét, akikkel a tervkészítés során kapcsolatba kerülnek. Az elemzés f ővárosi és Pest megyei településtervez ők- kel, főépítészekkel 2008-ban készített survey eredményein alapul. Kulcsszerepl ők A tervezési folyamat három kulcsszerepl őjének az önkormányzatokat, a befekte- tőket és a lakosságot tekintettük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a gyakorló tervez ők szerint a jelenlegi (2008-as) helyzetben kinek van nagyobb befolyása a tervezési munkára. A válaszadóknak a befolyás mértéke szerint 10 pontot kellett elosztaniuk a három csoport között (2. táblázat). Az átlagos vélemény szerint az önkormányzat és a befektető i csoport hasonlóan nagy befolyású (az átlagpontszám 4 és 4,3 volt), míg a lakosság sokkal kevésbé (1,7 pont). A megkérdezett tervez ők ugyanakkor azt tartanák optimális helyzetnek, ha ezek az arányok lényeges eltérést mutatnának: az önkormányzat befolyása kicsit magasabb (4,2), viszont a vállalkozóké jelent ősen kisebb (2,7), a helyi lakosságé pedig majdnem kétszer akkora volna, mint a most tapasztalható (3,1). 2. TÁBLÁZAT Az önkormányzati, befektet ői és lakossági csoportok tervkészítésre gyakorolt befolyásának jelenlegi és optimális mértéke, 2008 (átlagérték a tízpontos skálán) (Level of the Present and Optimal Influence of the Stakeholders in Planning, 2008) Csoport Időtáv Átlag Szórás (N = 255) Önkormányzat 4,0 1,3 Jelenlegi befolyás Befektetők 4,3 1,3 Helyi lakosság 1,7 0,7 Önkormányzat 4,2 1,2 Optimális befolyás Befektetők 2,7 0,9 Helyi lakosság 3,1 1,2 Forrás: Survey (2008). Az adatokból az is sejthet ő, hogy a tervez ők között nagy súlya van annak a véleménynek is, amely a lakosság beleszólását nem látja indokoltnak: „Igény a befektet ő nél keletkezik, Önkormányzat ellavíroz ennek megfelel ően. Lakosságnak nem kell 1-nél több befolyást adni, hiszen nem ért hozzá. Szakmai alapon az önkormányzat jobban átlátja, neki feladata eldönteni." Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 27 A participációval szembeni ellenérvek egyikét talán a fenti idézet foglalja össze a legjobban. A másik nem is annyira ellenérv, mint egy rendszer funkcionális müködésébe vetett hit — mely a tervez ő szempontjából nézve nagyon is leegyszer ű- sítené a helyzetet: „Ha feltételezzük, hogy az önkormányzat a lakosságot képviseli, akkor jól van a jelenlegi helyzet", s őt többen látják úgy, hogy „az optimális az lenne, ha nem tehető különbség a helyi önkormányzat és a lakosság között." A tervezők különböző csoportjai számára érthet ő módon nem is annyira az érintett lakosság és az önkormányzat közötti viszony a leginkább lényeges kihívás, hanem a vállalkozók térnyerése kapcsán felmerül ő kérdések. Sokszor ambivalensek, hiszen éppen a tőkeerős vállalkozóknak köszönhetik a munkájuk iránti kereslet dönt ő részét, ugyanakkor az adott döntési mechanizmusokban kiszolgáltatottságuk növekedését is tapasztalják. A helyzettel való elégedetlenség nemcsak a várostervez ők esetében derült ki, hanem az önkormányzati tisztvisel őkkel folytatott interjúk is err ől tanúskodnak. A beruházók (különösen a külföldiek) er ős hatalma mögött az önkormányzatok tőkeszegénysége áll. A lakóparkok terjedése például jól mutatta, hogy különösen az ezredforduló környékén a beruházói igényeket, kéréseket nagyrészt teljesítették, hiszen a kerületi/települési vezet ők úgy látták, hogy minden lehet őséget meg kell ragadniuk ahhoz, hogy a kerület/település fejl ődni tudjon. „Önkormányzat ki van szolgáltatva a befektet őnek, ha nem jönnek, az a település meghalt. Tervez őt is neki kell rendezni, és még fizetni is önkormányzatnak utat, közműveket, mert kevés a pénze. Lakosság ritka hogy véleményt alkot. Csak tájékoztatni kell! 30 napra kifüggeszteni. [Ez] törvényi el őírás, nem lehet kihagyni." (önkormányzati hivatalnok) Így aztán a rendezési tervek módosításakor a tervez ők az elmúlt években számos alkalommal olyan alkukba is belementek, amelyekr ől esetleg azt (is) gondolták, hogy hosszú távon visszaütnek az önkormányzatokra (pl. a beruházás nyomán b űvölő lakosságszámhoz kapcsolódó pluszszolgáltatások miatt — közlekedési infrastruktúra fejlesztése, növekv ő létszám az egészségügyi, oktatási ellátórendszerben —, és ame- lyek finanszírozására nem volt elég kerete az önkormányzatnak). A problémán az utóbbi években — amikor az esetek egy részében kevésbé látják egyenl őtlennek az esélyeket arra, hogy követelményeket támasszanak a beruházókkal szemben — úgy próbálnak úrrá lenni, hogy a kapcsolódó fejlesztések minél nagyobb részét a beru- házóra próbálják áthárítani. A (potenciális) befektet ők ezt természetesen méltányta- lannak tartják, és a tervez ő szakemberekkel együtt úgy ítélik meg, hogy a „szakmai- ság" helyett az alkuk alapja a sima er őfölény érvényesítése — rosszabb esetben a nyílt vagy burkolt korrupció. A befektetői befolyás tehát nagy, és a tervezési folyamatban részt vev ő tervező — aki ugyan formálisan az önkormányzattól kapja a megbízást — rendszerint mégis túlzottnak érzi a vállalkozói befolyást: „Ha odamegy a befektet ő , és akar valamit, akkor az van" — fogalmaznak. Ráadásul, mivel a tervváltoztatás költségét a beruházóval fizetteti meg az önkormányzat, a befektet ő sokkal inkább érezheti úgy, hogy a pénzéért meghatározhatja, milyen tervekhez-döntésekhez kíván hozzájutni. Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. 28 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Ebben a helyzetben a tervez ő is kiszolgáltatottnak érzi magát, hiszen nem képes saját értékrendszerének érvényesítésére, vagy akár a lakossági igények mélyebb artikulálásának el ősegítésére. „A befektet ők diktálnak, mindent meg kell csinálni nekik. A szakmailag rosszat is megcsinálja az önkormányzat, mert ők (a befektet ők) azt találják ki." Némely tervez ő az utóbbi évek gyakorlata alapján egyenesen olyan széls őséges helyzetet lát maga körül, mely szerint „az önkormányzat és a befektet ő nem elkülöníthet ők", sőt „a befektető mindig eléri a célját, a hatóságok ellenében is" 7 . Ebben a helyzetben tehát igen nehéz egy tervez őnek, amikor saját szerepét kell definiálnia. A tervez ők közel kétötöde (38,9%) mégis úgy érzi, hogy szükség van a helyiek környezeti érdekeinek képviseletére a politikusokkal szemben, és elenyész ő azok aránya (3,9%), akik a tervez ő feladatát kizárólag abban látják, hogy a helyi önkormányzat igényeinek megfelel ő terveket készítsenek. A tervez ők több mint fele (58%) azonban úgy gondolja, hogy a tervez ő feladata az, hogy az önkormányzattal együttműködve, az igényeket figyelembe véve végezze a munkáját. Participáció A tervezési munkálatokba a törvényi el őírásoknak — és formálisan a nyugati gya- korlatnak — megfelel ő en több esetben valamilyen módon, bizonyos mélységig meg- próbálják bevonni azokat a szerepl őket, akik érintettek lesznek az átalakulásokban. Bár több olyan vélemény is van, mely szerint „(...) nincs értelme a részletes igényfelmérésnek (sem). Ha mindenkit megkérdeznének, akkor nem lehet annyi igényt figyelembe venni és számon kérik, hogy az övé miért nem valósult meg, nem lehet minden kérést figyelembe venni!" 8 Ebben a helyzetben akár pozitív fejleménynek is tarthatjuk, hogy a tervez ők 42,7%-a számolt be arról, hogy a tervezési munkálatok el őkészítéséhez közvéle- mény-kutatást végeztek. (Természetesen azt nem tudjuk, hogy a véleményfelmérés milyen mélység ű volt és mekkora mintán zajlott, mindenesetre az tény, hogy igény volt a lakosság helyzetének és véleményének ily módon való megismerésére.) Rá- adásul az elvégzett kutatások az esetek nagy részében (78,2%) segítséget is nyújtot- tak — bár volt néhány eset, amikor inkább nehézséget okozott a sokféle vélemény megismerése, különösen azoké, amelyek esetleg ellentétesek voltak a városvezetés változtatási szándékaival. A lakossági fórum az egyeztetési folyamatnak még mindig a legnehezebb és legproblematikusabb része; szükségességének, hasznosságának megítélése megosztja a tervez ő ket: 90,4%-uk válaszolta azt, hogy tervezési munkái során tartanak ilyen jelleg ű egyeztetéseket, ám csak kicsivel több mint felük vélte úgy, hogy a fórum segített, és egyötödük szerint inkább nehezítette a tervezés folyamatát (és szinte ugyanekkora volt azok aránya, akik szerint semmilyen hatása sem volt). A tervez ő k 45,6%-a úgy érzi, hogy a civil, lakossági részvétel fontos akadálya a szaktudás hiánya. Sokan ellenzik is, mivel értelmetlennek tartják, hogy a szakmai Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 29 kérdésekben nem járatos embereket is bevonjanak: „A lakossági fórum egy áldemokratikus baromság, eljátsszák, hogy mindenki elmondja a véleményét — szakmai szempontból értékelhetetlen." Esetleg haszontalannak tartják, hiszen a tervezők elég gyakran találkoznak azzal, hogy a „lakossági fórumnak nem volt hatása — el őre lehetett tudni, hogy mi lesz" . A tervezők szerint a lakossági fórum túlságosan függ a politikusoktól, illetve a politikai helyzettől. Ennek jó példája egy olyan vidéki város, ahol mostanában egy tisztán városfejlesztési problémával foglalkozó lakossági fórum más okokból feszült politikai helyzetben valósult meg. Ez olyan szokatlan és bizonytalan körülményeket teremtett a várostervez ők számára, hogy még a lakossági fórumok gyakorlatán is vál- toztatniuk kellett — „nehogy belekössenek valamibe". Egy lakossági fórum korábban általában úgy zajlott, hogy a tervek ismertetése után egy-két kérdésre még lehet őséget adtak, de egy óra alatt befejezték az egész rendezvényt, hiszen a lakosság egy-egy ilyen fórum során úgyis mindenről beszél, ami csak eszébe jut, mindegy, hogy a té- mához tartozik-e, vagy sem. Ebben a helyzetben azonban kénytelenek voltak az ösz- szes lakossági hozzászólást meghallgatni, ami id őben jelentősen kitolta a rendezvényt. Összességében talán azt mondhatnánk, hogy egy lakossági fórum sikere függ a politikai közegtől, attól, hogy mennyire akarják megtudni a véleményeket és attól, hogy milyen érdekl ődésre tart számot a kérdés, mennyire ütköznek az érdekek az adott területtel kapcsolatban: „A lakossági fórumok akkor kerülnek magasabb szintre, ha konfliktus van." Gyakori vélekedésnek t űnik, hogy a jelenlegi tervezési folyamatba nem fér bele, hogy a tervez ő hosszas, több alkalmas egyeztetéseket folytasson a civi- lekkel és a lakossággal. A tervez ők több mint egyötöde úgy vélekedik, hogy a telepü- lésfejlesztés irányainak a meghatározása során nem neki kellene a lakossági vélemé- nyek feltárásával foglalkoznia. Ez a tervez ői munka professzionalizálódásának folya- matába illik bele, a világmegváltó tervez ő helyett a professzionális — „mondják, meg mit akarnak és én megcsinálom" — típus irányába kacsingat a szakma egy része: „Neki működnie kell, nem véleményt feltárni. Tervez ő végrehajtja. A politika dolga az, hogy tisztában legyen az igényekkel." A tervez ő leginkább hivatalnok szeretne lenni, akinek ugyan nyilvánvaló, hogy a tulajdonképpeni megrendel ő a lakosság, de ezt ebben a pozí- cióban távol lehet tartani, és az „aki fizet, az a megrendel ő" szemléletet lehet továbbra is erősíteni: „Ezért vannak a szakbizottságok. Az önkormányzat feladata, az önkormány- zat áll a lakosság és a tervez ő között." A tervezők nagy része (77,7%) ugyanakkor a településfejlesztés irányainak a meghatározása során saját feladatának is érzi a lakossági egyeztetéseket. A helyi politikusoknak, a helyi szakapparátusnak, az erre specializálódott szakért őknek és a civil szervezeteknek nagyobb, viszont a gazdasági szerepl őknek kisebb szerepet szán ebben a feladatban (3. táblázat). Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. 30 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 3. TÁBLÁZAT ,,Ön szerint a településfejlesztés irányainak a meghatározása során kinek vagy kiknek szükséges a lakossági vélemények feltárásával foglalkoznia?" — a tervez ők válaszai*, 2008 (%) (Who Should Consider the Opinion of Inhabitants?) Ki foglalkozzon a lakossági vélemé- Szükséges (N .) nyekkel? Helyi politikusok 85,8 (260) Helyi szakapparátus 74,5 (259) Tervező 77,7 (260) Erre specializálódott szakért ők 87,0 (253) Civil szervezetek 78,9 (256) Gazdasági szerepl ők 42,2 (254) * Több válasz volt lehetséges. Forrás: Survey (2008). Mindenesetre leginkább a közös, több oldalról való véleményfeltárást tartanák jónak, „mindenkinek kellene, de nincs erre id ő és pénz". De — a pénzen kívül — többek között a szakértelem és az apparátus is hiányzik: „(...) a civilek üt ődöttek, kellene foglalkozniuk ezzel, de nem tudják", „a szakapparátusnak [pedig] fel kellene n őnie, ha másmilyen lenne a politika." Ráadásul többen vélik úgy, hogy markánsabb határokat kellene húzni, és f őleg betartani az egyes csoportok kompetenciáját figyelembe véve: „a politikusok politizáljanak, és ne üssék bele az orrukat m űszaki dolgokba. Szakért ő kellene, de nincs pénz rá. Gazdasági szerepl ők viszont ne tegyék, mert nem értenek hozzá. Önkormányzatoknak kellene, csak sokkal hatékonyabban." Ebben a csoportban is találunk azonban olyan tervez őt, aki a szakfeladaton felül lényegesen nagyobb szerepet akar magára vállalni, és azt gondolja, hogy a „tervez őnek kell generalistának lennie, neki kell feltárni, nem a szociológusnak például." Ez az álláspont viszont a professzionalitás hiányán túl — hiszen a tervez ő ritkán szociológus vagy közgazdász is egyben — ismét felveti a tervez ő mint a társadalmi problémák világmegváltó kezel ője álláspont ismeretes dilemmáit. A tervezők közül egyre többen (74,2%) számolnak be arról, hogy a kötelez ő egyeztetéseken kívül vannak külön megbeszélések helyi érdekcsoportokkal, hiszen „fontos, hogy megismerjék a terveket, észrevételek beépíthet ők legyenek", és a megbeszélések általában pozitív viszonyban vannak a tervezési folyamattal. Mégis vannak olyan tervez ők (9,7%), akik nem állnak lelkesen az ilyen egyeztetések mellé. Van, aki úgy érzi, hogy „nem ők [akikkel egyeztettek] voltak hatással a tervezésre, hanem mi voltunk hatással a csoportra". Van, akit nem a folyamat, hanem a helyi adaptáció, a helyi viszonyrendszer átláthatatlansága is zavar: „még nem alakult ki a kultúrája, ez ritkán jó. Például a ... esetében az érdekcsoportok[kal] — a: gengszterek, b: őslakosok, c: új betelepül ők — csak akkor lehet tárgyalni, ha jól körülhatárolt érdekcsoportok vannak. Itt nem is lehet tisztán látni, ki kit képvisel." Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 31 Már sokkal ritkábban kerül sor arra, hogy a szakági tervez őkön kívül más szakmák képviselőit (pl. közgazdászok, szociológusok) is bevonják a tervezési folyamatba, a tervezők 61,3%-a számolt be ilyenről. Ők viszont szinte kivétel nélkül úgy vélekedtek, hogy az együttm űködés sikeres volt, és segített nekik a megfelel ően jó terv elkészítéséhez. Ahol ez még nem gyakorlat, ott is lenne igény rá, a tervez ők hiányolják is; van, akik nem közvetlenül, hanem közvetve ismerkednek más szakmák szempontjaival, például a városszociológiai irodalmon keresztül. Konfliktusok a tervelfogadás során A tervezési munkákban több szerepl ővel kell együttműködnie a településtervez ő- nek, az együttműködés foka és minősége is különböző lehet az egyes szerepl ők eseté- ben. A főépítészek és tervez ők, a szakági tervez ők, a polgármester és a szakért ők kép- viselői között az esetek nagy részében megteremt ődik az összhang. Sokkal konflik- tusosabb viszonyról számoltak be viszont a gazdasági szerepl ők, a képvisel ő- testületek, a szakhatóságok, a civil szervezetek és a lakosság esetében. Nézzük meg, milyenek ezek a konfliktusok (4. táblázat). 4. TÁBLÁZAT Az együttm űködés jellemz ője a tervezési folyamat egyes szerepl őivel, 2008 (%) (Typology of the Cooperation in the Planning Process) Nem volt Konflik- Együtt- Osz- Szerepl ő Is-is Semleges kapcso- (N = ) tusos m űködő szesen lata Főépítész (a tervez ők 4,5 62,3 23,1 1,5 8,5 100,0 (199) esetében) Tervező (a főépítészek 0,0 75,3 23,5 1,2 0,0 100,0 (85) esetében) Helyi szakapparátus 3,9 60,4 25,1 5,5 5,1 100,0 (255) Képvisel ő-testület 9,7 25,6 38,8 11,2 14,7 100,0 (258) Szakhatóságok 9,7 38,4 41,5 5,4 5,0 100,0 (258 Civil szervezetek 9,3 29,8 34,9 10,1 15,9 100,0 (258) Lakosság 6,6 26,4 38,0 17,1 12,0 100,0 (258) Gazdasági szereplők 11,7 30,5 39,5 7,4 10,9 100,0 (259) Polgármester 4,2 58,7 21,2 5,0 10,8 100,0 (256) Szakági tervez ők 4,2 58,7 21,2 5,0 10,8 100,0 (259) Külső szakértők 3,1 61,3 6,6 4,7 24,2 100,0 (259) képviselői Forrás: Survey (2008). A korábbiakban többször felmerült, hogy bizonyos esetekben a participáció olyan konfliktusokat is okozhat, amelyek „főleg egyéni érdek és közérdek összeütközésé- ből adódtak", és megnehezítik, vagy éppen lehetetlenné teszik a folyamatot. A pozitív nézet szerint „konfliktus mindig van, ki kell egyenlít ődni, nem lehet vá- lasz nélkül hagyni, ez egy egyeztetési folyamat értelme". Ennek ellenére gyakran Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. 32 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 nehéz szót érteni a résztvev őkkel, „nemcsak a laikus politikusoknak, minden laikus- nak nehéz megmagyarázni" mindazt, ami a tervez őnek magától értetődő . Természetesen, amikor egy tervet nem a tervez ő elképzelésének megfelel ően fogadnak el (52,2% számolt be err ől), a tervez ő nehezen tud optimistán tekinteni az egyeztetésekre. Ilyen esetekkel kapcsolatban két szcenárióról számoltak be: vagy csak a terv egyes részeit szavazták le, és „a terv bizonyos elemeiben rosszíz ű kompromisz- szumokra kényszerültünk az önkormányzat miatt", vagy az egészet elutasították: „történt ilyen, ráírtam a tervre, hogy tervez ői javaslat ellenére történt". Akkor van talán nagyobb gond, ha nemcsak a helyi érdekek, hanem országosak is szerepet kapnak; ilyen esetekben a tervez ő helyzete nagyon negatívvá is válhat: „Nem csak helyi, országos döntéshozókkal is volt olyan, hogy leszavazták a tervez ői javaslatot. Volt olyan, hogy olyan lépett életbe, amivel nem értettem egyet, de akkor kirúgtak." Nézzük meg részletesen is az egyes konfliktustípusokat (5. táblázat). Az, hogy a helyi döntéshozók politikai okokból leszavazták a tervez ői javaslatot, a válaszolók 60,2%-ának praxisában fordult el ő. Az egyeztetéseket 78% szerint nagyban megnehe- zíti, hogy „a laikus politikusoknak nehéz volt egy-egy szakmai javaslat elmagyarázása". A terveket gyakran „politikai, illetve GAZDASÁGI okból szavazták le". Vannak azonban olyan tervez ők is, akik jónak tartják, ha a politikai er ő időben vétót emel, hiszen „nem a végén kell, hogy kiderüljön, hogy a politikusok nem támogatják". 5. TÁBLÁZAT „A tervezési munkálatokhoz kapcsolódóan el őfordult-e, hogy..." — az igen válaszok aránya, 2008 (%) (Forms of Participation in the Planning Process) Előfordult-e, hogy... Igen (N .) ...Ön mint tervez ő szakmailag nem értett egyet a tervvel, mégis 52,5 (255) ez lépett érvénybe? ...a helyi döntéshozók politikai okokból leszavazták a tervez ői 60,2 (256) javaslatot? ...a laikus politikusoknak nehéz volt egy-egy szakmai javaslat 78,0 (256) elmagyarázása? ...a tervezést magánberuházó finanszírozta, és ezzel összefüggés- 78,0 (256) ben befolyásolni kívánta a tervek tartalmát? ...a helyi lakosság (vagy ebb ől alakult szervezet) tiltakozására? 52,9 (261) ...civil szervezetek bevonására a véleményezési folyamatba? 84,0 (257) ...konfliktusra civil szervezettel (pl. környezetvéd ők) a tervezés 47,5 (256) kapcsán? ...a lakossági, civil fellépés sz űkebb érdekek érvényesüléséhez 42,1 (259) vezetett, a közérdek sérelmére? ...a civil, illetve lakossági részvétel új, használható ötleteket ho- zott a tervezésbe? 63,7 (256) Forrás: Survey (2008). Gyakran (78%) okoz konfliktust az a már említett gyakorlat, hogy a tervezést a magánberuházó finanszírozza, és ezért az esetek jelent ős részében befolyásolni is Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 33 kívánja a tervek tartalmát. Ezt a törekvést több tervez ő normálisnak tartja, s őt úgy érzi, hogy gyakran pozitív irányba mozdította el ő a tervezést a beruházó ötlete, célja. Az esetek egy részében a beruházó „nyertesként" kerül ki a folyamatból, más részében viszont „el őfordul, hogy próbál befolyásolni, de nem biztos, hogy jóváhagyják, amit szeretne" . A tervez ők több mint a fele keveredett konfliktusba a lakossággal, és sokan érzik úgy, hogy a konfliktusok nem visznek el őre: „itt sem érdemi dolgok szoktak lenni". Sőt „nem logikus a tiltakozás a lakosságnál, attól függ hogy van-e helyi hangadó", ám a kialakult konfliktus „egyeztetésekkel eddig mindig rendezésre került". Sokkal konfliktusosabbnak érzik a helyzetet a hazai civil szervezetekkel, bár csak a tervezők majdnem fele keveredett már komolyabb konfliktusba velük. Mivel az Étv. szerint a véleményezési folyamatba kötelez ő bevonni őket, a bevonás a válaszolók 84%-ának praxisában meg is történt, ám a hasznosságról megoszlanak a vélemények. Többen vélik úgy, hogy az egyeztetésnek nem volt haszna, és a civilek képzetlenek a területet illetően, „későn jut el hozzájuk az információ, vagy képtelen-lehetetlen dolgokat képviselnek", sőt gyakran ellenségesek és kevésbé együttm űködők: „Olyan mértékben buták hogy nem értik-nem indokolják meg a véleményüket." Más vélemények szerint nincs igazán haszna a civilek bevonásának, „a civil szervezetek lényege, hogy a lakossággal foglalkozzanak", az ő szélesen vett érdekeiket képviseljék. Ez azonban ma még gyakran nem így sikerül, ezért több tervez ő gondolja úgy, hogy „civil szervezet fogalmát, játékszabályait pontosítani kellene". A tervezők 42,1%-a gondolja úgy, hogy a lakossági és/vagy civil fellépés sz űkebb érdekek érvényesüléséhez vezetett, a közérdek sérelmére. Ugyanakkor 63,7% érezte úgy, hogy a civil, illetve lakossági részvétel új, használható ötleteket (is) hozott a tervezésbe. A helyzet tehát igen bonyolult, konfliktusokkal teli többdimenziós térben értelmezend ő. Sokan érzik úgy, hogy az egyeztetés semmi pluszt nem ad a tervezéshez, hiszen a laikusok nincsenek abban a helyzetben, hogy érdemben hozzá tudnának szólni a „dolgokhoz". Van, amikor ezek az érdekek, ötletek nem is a civilekt ől vagy a lakosságtól erednek, hanem láthatatlanul bár, de a politika áll mögötte: „politikus által felkeltett módon, nem önállóan történt. Új használható ötletekre lenne szükség, de Magyarországon ilyen nem létezik." És van olyan is, amikor valamelyik civil szervezet ebb ől a pozícióból akar belépni a politikai erőtérbe, bizonyos értelemben hatalmat kíván magának szerezni: • .. kerületben sz űkebb civil érdekcsoport befolyásolta a terveket. Nagyon kevés valódi érdeket képviselnek. Kvázi civilként akarnak bemenni a hatalomba. Az a baj a városfejlesztési folyamattal, hogy úgy tesznek, mintha tudnák, mit játszanak. És talán ez utóbbi a legveszélyesebb, ha meggondoljuk, hogy a döntéseknek id őben milyen messzire nyúló hatásai vannak." Van, hogy a tervez ők értetlenül állnak a lakosság viselkedése el őtt, mely szerintük nem magyarázható meg a racionális keretek felhasználásával: „belvárosi slumos tömbben az önkormányzat rendet akar vágni. A tömb lakói gazdaságilag is jobban járnának, és mégis megakadályozzák a rekonstrukciót." Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. 34 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Az egész folyamatot gyakran inkább már csak id őpocsékolásként élik meg maguk a tervezők is, és sok esetben tapasztaltuk, hogy már nem is igazán kíváncsiak a véleményekre, csak „lezavarják" az egyeztetést. Több esetben viszont kiderült, hogy mégis van értelme megismerni a véleményeket, hol önvédelemből (a terv és a tervez ő pozíciójának védelme miatt), hol pedig azért, mert néhány momentumban megfontolandó, esetleg jónak tartott ötletmorzsák kerülnek elő, melyek aztán kidolgozásra, beépítésre érdemesnek találtatnak. Konklúzió A rendszerváltás után az építész-várostervez ők újfajta erőviszonyok közé kerültek a várostervezési folyamatban. Újfajta kötöttségként jelentkezik a piaci befektet őktől való erős függőség, az, hogy az önkormányzatok (eltér ően a rendszerváltás el őtti helyzettől, amikor az állami fejlesztési forrásokért folyt a verseny) most a piaci (és EU-s) fejlesztési forrásokért versengenek, ami újfajta dilemmákat vet fel a tervez ők számárára (hogyan definiálják a szerepüket a befektet őkhöz képest)? Egyértelművé vált az is, hogy a tervez ők a korábbiaknál er ősebben függnek a helyi politikától, a tervezési folyamat sikeressége érdekében el kell hogy helyezzék magukat az adott önkormányzat er őviszonyai között. Összességében — figyelembe véve a lakosság, civil szervezetek növekv ő aktivitását is — megnövekedett a laikus vélemények sze- repe a tervezési folyamatban. Mindez a korábbi tervez ői szerep elbizonytalanodásá- val, újradefiniálásának szükségességével jár, ami viszont az építész-várostervez ő szakma és a kapcsolódó szakmák intenzív párbeszéde, vitái, együttgondolkodása révén formálódhat ki. Jegyzetek A tanulmány a település- és várostervezési folyamatnak azt az oldalát igyekszik elméletileg és empirikus anyag mentén is bemutatni, melyben a lakossági vélemények artikulálódnak, els ősorban a várostervezés néhány elméleti megfontolása és erre vonatkozó empirikus vizsgálatok alapján. A kutatómunka a követ- kező kutatások keretében folyt: Studio Metropohtana Kht.—ELTE TÁTK „A településtervezés tényleges gyakorlata az önkormányzatoknál (2002)" esettanulmányok az FVM Terület- és Településrendezési F ő- osztálya számára (2009). Bolyai János Kutatási Ösztöndíj. Az OTKA 47142. számú „Várostervezés és a térbeni-társadalmi szerkezet változásai Budapesten", és a 68509. számú "A városrehabilitáció társadalmi hatásai" kutatásai, valamint a Norvég Alap által támogatott „Fenntartható termelés, fogyasztás és kom- munikáció" kutatás „Városrehabilitáció történelmi környezetben" cím ű alprojektje. 2 A participáció kifejezés alatt — bár önmagában mindössze részvételt jelent — sokszor automatikusan a lakossági részvételt és/vagy a civil szervezetek részvételét (amelyek valójában igen sokfélék lehetnek, a lakossági civil szervezetekt ől a professzionális, ügyképviseleti szervezetekig) szokás érteni. Mint később látni fogjuk, a két említett szerepl ő (szerepl őcsoport) részvétele igen eltér ő jellegű lehet. 3 Lukovich Tamás értelmezésével szemben (Lukovich 1997) Arnstein ezt nem mindkét, a részvétel hiá- nyával jellemezhető fokozattal, csak a terápia fokozatával kapcsolatban állítja. 4 Az aarhusi egyezményt az EU és a csatlakozásra váró országok — közöttük Magyarország — miniszterei írták alá 1998-ban Dániában. Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 Nyilvánosság és részvétel a ... 35 A törvényt a 2008. évi XLIX. törvény több helyen módosította, ez azonban nem érinti az itt tárgyalt szempontból lényeges részeket. 6 A cél- vagy folyamatorientáció kérdése a tervezéselmélet egyik alapvet ő témája az utóbbi évtizedekben (lásd pl. Taylor 1999). Eltekintünk az igen gyakran emlegetett, többé-kevésbé nyílt korrupció problémáitól. Nem azért, mintha ezt az aspektust lényegtelennek tartanánk, hanem azért, mert szociológiailag az a lényeges, hogy milyen feltételek teszik lehet ővé a működését. Itt ennek elemzésére nincs elég helyünk. 8 Nem részletezzük, de jól elgondolható, hogy az ezt az álláspontot képvisel ők hogyan vélekednek arról, ha az érintetteknek nem csupán az igényeit próbálják felmérni, hanem a döntésbe való aktívabb beleszólás mechanizmusainak kialakítása is felmerül. Irodalom Arnstein, S. (2000) A ladder of citizen participation. - LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.) The City Reader. Routledge, New York. 240-252. o. Athéni Charta (1979) Az Athéni Charta. - Vidor F. (szerk.) Urbanisztika. Gondolat, Budapest. 150-161. o. Atkinson, R. (2001) The emerging 'Urban Agenda' and the European Spatial Development Perspective: Towards an EU Urban Policy? - European Planning Studies. 3.385-406. o. Davidoff, P. (2000) Advocacy and pluralism in planning. - LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.) The City Reader. Routledge, New York. 423-433. o. Fogarasi Gy. (1995) Területfejlesztés és participáció. - Társadalomkutatás. 1-4.24-34. o. Geddes, P. (1915 [2000]) City Survey for Town Planning Purposes, of Municipalities and Government. - LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.) The City Reader. Routledge, New York. 330-333. o. Hall, P. (1996) The City of Theory. - LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.) The City Reader. Routledge, New York-London. 383-396. o. Hall, P. (2000) Cities of tomorrow. Blackwell, Oxford. Jacobs, A.-Appleyard, D. (2000) Towards an Urban Design Manifesto. - LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.) The City Reader. Routledge, New York-London. 492-502. o. Krémer A.-Várnai G. (1996) Területpolitika és kommunikáció. - Comitatus. 7-8.90-92. o. Lukovich T. (1992) A közösségi részvételr ől. - Valóság. 11.19-29. o. Lukovics T. (1997) A posztmodern kor városépítészetének kihivásai. Szószabó Stúdió, Budapest. Maier, K. (2001) Citizen Participatin in Planning: Climbing a Ladder? - European Planning Studies. 6. 707-719. o. Mayer, M. (2000) Post-fordist city politics. - LeGates, R.T.-Stout, F. (eds.) The City Reader. Routledge, New York. 230-239. o. Meggyesi, T. (1985) A városépítés útjai és tévútjai. Műszaki Kiadó, Budapest. Ongjert R. (1999) A párbeszédben álló város. Gyakorlati útmutató a társadalmi részvétellel történ ő tele- püléstervezéshez. Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht., Budapest. Kézirat. Potapchuk, W.R. (1995) Public Participation. - National Civic Review. Tavasz. Public Participation Manual Canadian Urban Institute. Selman, P. (2001) Social Capital, Sustainability and Environmental Planning. - Planning Theory and Practice. 1.13-30. o. Stephenson, R. (2000) Technically Speaking: Planning Theory and the Role of Information in Making Planning Policy. - Planning Theory and Practice. 1. 95-110. o. Szelényi L (1973) Bevezető tanulmány. - Szelényi I. (szerk.) Városszociológia. KJK, Budapest. 7-38. o. Taylor, T. (1999) Town planning 'social' nor just 'physical'? - Greed, C.H. (ed.) Social Town Planning. Routledge, London-New York. 29-43. o. Thompson, R. (2000) RE-definig planning: The roles of theory and Practice. - Planning Theory and Practice. 1. 125-134. o. Csanádi Gábor - Csizmady Adrienne - Kőszeghy Lea : Nyilvánosság és részvétel a településtervezési folyamatban. - Tér és Társadalom 24. évf. 2010/1. 15-36. p. 36 Csanádi G.—Csizmady A.—K őszeghy L. TÉT XXIV. évf. 2010 s 1 PARTICIPATION IN URBAN PLANNING GÁBOR CSANÁDI — ADRIENNE CSIZMADY — LEA K Ő SZEGHY The city development is determined partly by spontaneous processes generated by the capitalist market economy and also by urban policy and planning. As a consequence of these processes some groups of the society gain advantages while others suffer damages. When we try to analyse sociologically the urban policy and planning our focus is not on realised physical results, but on the system of explicit or hidden social interests, power relations and conflicts. (How it is related to external interests and power structures, how much it is capable of autonomous it functioning and representing its own ethos, when and how much it serves or is exposed for the stronger power structures around it.) In this study we start to unfold this very complex issue — for the sake of simplicity called: the sociology of urban planning — with the research of publicity and public participation.