Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 79 SZOCIÁLIS ALAPSZÜKSÉGLETEK MÉRÉSE MAGYARORSZÁG RURÁLIS KISTÉRSÉGEIBEN (A Survey of the Basic Social Needs in Rural Subregions in Hungary) PEISSER-PULI EDIT „A fizikai életesélyek egyenl őtlensége ma azt jelenti, hogy a társadalmi és települési hie- rarchia, a hatalmi helyzet, a végzett munka jellege, a pénz és a kulturáltság nagymér- tékben meghatározzák hogy ki hány évet él, mennyire beteg vagy egészséges, mennyire kellemes körülmények között él, azaz hogyan lakik, eszik, alszik. Ezt a meghatározást ma is érvényesnek tartom. (Ferge 1989 — idézi Ferge 2005, 3) Kulcsszavak: szociális alapszükségletek szolgáltatás-szervezés rurális kistérség A tanulmány három, a rurális terekben élő emberek számára fontos szociális alapszolgáltatáshoz kap- csolódó szükségletek mérését és annak modellszer ű megoldását kereső kutatás részeredményeit mutatja be. Jelen írás a Nyugat-dunántúli régió rurális kistérségeivel kapcsolatos szükséglet-centrikus adatbázis- elemzés els ő tapasztalatait adja közre. A Központi Statisztikai Hivatal T-STAR területi statisztikai adat- bázisából gyűjtött adatok elemzése, a vizsgálati minta kiválasztását alapozó mutatók rendszerbe foglalása előtt a Szerző a kutatás hátteréről, mint a közelmúlt kutatási eredményeinek összevetésér ől tájékoztatja az Olvasót, majd az adatok elemzésével hidat épít a modell-alkotás következ ő lépése felé. A kutatási téma multidimenzionális háttere A magyar szociálpolitika legéget őbb kérdése ma az, hogy azok a szociális alapszol- gáltatások, amelyek a törvényi szabályozás szerint minden településen elérhet őek kell, hogy legyenek, vajon hogyan válhatnak valóban azzá? A válasz ma leginkább az elaprózott, „egy település— egy önkormányzat" elvén m űködő önkormányzati rendszer megújítására épül azáltal, hogy ösztönz ő támogatást nyújt az önkormány- zatok társulásos együttműködéséhez, a közös szolgáltatás-szervezéshez. Ezt nevezi a magyar közigazgatási rendszer „többcélú kistérségi társulásos együttm űködés- nek", amely a statisztikai kistérségek szociális ellátórendszerének fejlesztésében 2004 óta törvényi szinten szabályozott lehet őséget, ugyanakkor a gyakorlatban finanszírozási és szolgáltatási kényszert is jelent az egyes önkormányzatok számára. A szolgáltatásszervezés vagy önkormányzati feladattelepítés újragondolásának oka az, hogy óriási szakadék tátong a jogszabályi elképzelések, a szociális szolgál- Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. 80 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 tatások finanszírozása és a valós szükségletek ismerete között. Minél kisebb egy település — azaz lakosságszáma minél kevesebb — annál nehezebben tudja saját for- rásaival kiegészíteni a központi költségvetésb ől kapott normatív állami támogatást, így hiába szeretné, nem tudja megszervezni a kötelez ő alapszolgáltatásokat sem, holott a szociális szükségletek éppen ezeken a településeken sokszorozódnak meg, és maradnak kielégítetlenek. A téma multidimenzionalitása tehát a közigazgatás — gazdaság — társadalom tengelyre fűzhető fel, kiegészítve ezt a szociálpolitika és a vidékfejlesztés dimenzióival, mint egy-egy kiinduló- illetve végponttal. Kutatásunk, amely a szociális szükségletek mérésér ől szól, arra kíváncsi, hogy milyen adatok, ismeretek birtokában készülnek el a többcélú kistérségi társulások mű ködéséhez szükséges helyzetelemzések, és ezek felfoghatók-e a kistérségben él ő emberek szociális szükségleteinek megfogalmazásaiként, vagy „csupán" a törvény- nek való megfelelési kényszerek? Kissé naiv kérdésünkre sejtjük ugyan a választ, mégis érdekes, hogy milyen konkrét adatokból vonnak le döntéshozók szükséglet- orientáltnak hitt következtetéseket, és vannak-e modellérték ű kezdeményezések ezen a téren? Célunk az, hogy ezekkel vagy ezek hiányában létrehozzunk egy, a rurális terek többcélú kistérségi társulásos szolgáltatás-szervezésében értelmezhet ő és használható szociális szolgáltatástervezési modellt arra a három alapszolgáltatás- ra, amelyek közül kettő lakosságszámtól függetlenül minden településen kötelez ően szervezend ő , egy pedig ugyan a rurális terekre Magyarországon kevésbé jellemz ő 10 ezer fát meghaladó településeken kötelez ő, de a szükségletek vonatkozásában már jogszabályi szinten is kapcsolt szolgáltatása az el őbbieknek. Az I. táblázat áttekintést ad a szociális alapszolgáltatások rendszerér ől; a kutatásban vizsgálandó szolgáltatások d őlt betűvel szedve olvashatók. Nem beszélhetünk addig az életmin őség széles körű javításáról vagy annak szán- dékáról, amíg nem célzott társadalmi csoportoknak hozunk létre célzott szolgáltatá- sokat. Különösen nem, ha figyelmen kívül hagyjuk az életmin őséget befolyásoló szolgáltatásszervezési szempontokat, mint valódi együttm űködés. Azaz kistérségi szemlélet a különböz ő települési aktorok között, integráció; hatékonyabb és színvo- nalasabb ellátások kialakítása, átláthatóság; elérhet ő, informált, akadálymentes szolgáltatások, szakmai min ő séget és fenntarthatóságot mutató szolgáltatások ter- mészetesen a különböz ő területi szinteknek megfelel ően — településen, mikro- térségben, kistérségben, megyében, régióban. Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 81 1. TÁBLÁZAT Szociális alapszolgáltatások Magyarországon (Basic Social Services in Hungary) A szolgáltatás neve A szolgáltatás célja Lakosságszám Etkeztetés Az étkeztetés keretében azoknak a szociálisan rászorultaknak a Minden napi legalább egyszeri meleg étkeztetésér ől kell gondoskodni, településen akik azt önmaguk, illetve eltartottjaik részére tartósan, vagy átmeneti jelleggel nem képesek biztosítani, különösen koruk, egészségi állapotuk, fogyatékosságuk, pszichiátriai betegségük, szenvedélybetegségük vagy hajléktalanságuk miatt. Házi segítségnyúj- A házi segítségnyújtás keretében a szolgáltatást igénybe vev ő Minden tás személy saját lakókörnyezetében biztosítani kell az önálló településen életvitel fenntartása érdekében szükséges ellátást: az alapvet ő gondozási-ápolási feladatokat, az ellátott és lakókörnyezete higiéniás körülményeinek megtartásában való közrem űkö- dést, a veszélyhelyzetek megel őzésében és azok elhárításában való segítségnyújtást. Falu- és tanya- Célja az aprófalvak vagy tanyasi lakott helyek intézményhiányá- 600 ró alatt, gondnoki szolgál- ból eredő hátrányainak enyhítése, az alapvet ő szükségleteket max. 660 fóig; tatás kielégítő szolgáltatásokhoz, közszolgáltatásokhoz, valamint egyes illetve és 40-700 alapszolgáltatásokhoz való hozzájutás biztosítása, továbbá az fóig egyéni és közösségi szükségletek teljesítésének segítése. Családsegítés A szociális vagy mentálhigiénés problémák, illetve egyéb 2000 fő felett krízishelyzet miatt segítségre szoruló személyek, családok számára az ilyen helyzethez vezet ő okok megelőzése, a krí- zishelyzet megszüntetése, valamint az életvezetési képesség megőrzése céljából nyújtott szolgáltatás. Nappali ellátás Koruk, egészségi állapotuk, pszichiátriai vagy szenvedélybe- 3000 ró felett tegségük, fogyatékuk vagy autizmusuk miatt önellátásra részben képes személyek számára biztosít lehet őséget a nap- közbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, alapvet ő higiéni- ai szükségleteik kielégítésére, igény szerinti étkeztetésre. Jelzőrendszeres A saját otthonukban élő, egészségi állapotuk vagy szociális 10 ezer fő felett, házi segítség- helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelel ő de többcélú nyújtás használatára képes id őskorú vagy fogyatékos személyek, kistérségi társu- pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása lásos együttm ű- mellett felmerül ő krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ködéssel minden ellátás. településen Támogató Fogyatékkal élő emberek lakókörnyezetben való ellátása, a 10 ezer fő felett szolgálat lakáson kívüli közszolgáltatások elérésének segítése, önálló életvitelük fenntartása, lakáson belüli speciális segítségnyújtás. Közösségi A pszichiátriai, illetve szenvedélybetegek részére nyújtott 10 ezer ró felett ellátás közösségi alapellátás és a szenvedélybetegek részére nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatás: lakókörnyezetben nyújtott segítség az önálló életvitel meg őrzéséért, meglév ő képessé- gek megtartása és fejlesztése, szakorvosokkal való kapcsolat- tartás, folyamatos figyelemmel kísérés, megkeres ő progra- mok szervezése, ártalomcsökkentő szolgáltatások és krízis- kezelés. Utcai szociális Az utcán tartózkodó hajléktalan személyek helyzetének, 50 ezer ró felett munka életkörülményeinek figyelemmel kísérése, szükség esetén ellátásának kezdeményezése, a kapcsolódó intézkedések megtétele. Forrás: Saját szerkesztés a többszörösen módosított 1993. évi III. törvény a szociális igazga- tásról és a szociális ellátásokról 56-65/F. § alapján. Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. 82 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 1. ÁBRA Hármas-metszet: szabályozás - finanszírozás - ismeret (Triple-segment: Regulation - Financing - Knowledge) Szolgáltatások finanszírozása Törvényi szabályozás Szükségletek minősége és mennyisége Forrás: Saját szerkesztés. Az 1. ábra üzenete nem más, mint az a sajátos gondolkodásmód, amely ma meghatározza a szociális alapszolgáltatások szervezését és m űködését. Látható, hogy a törvényi szabályozás - a szolgáltatások finanszírozása - és a szükségletekr ől való tudás hármasa tetsz őlegesen kerül egymás mellé, egymáshoz való kapcsolódásuk nem rendezett, ezáltal funkciójuk is megkérd őjeleződik. Példaszerűen támasztja alá a fenti állításokat az is, hogy az Állami Számvev őszék 2007 nyarán készítette el jelen- tését az önkormányzatok szociális alapszolgáltatási tevékenységének ellen őrzéséről. Berényi és szerzőtársai (2007) összegz ő megállapításai lényeglátóak és egyben jó alapot adnak a helyzet megváltoztatásának elindításához. Ezek szerint: - a szociális alapszolgáltatások intézményrendszerének kialakításakor, 1993-ban készültek lakossági szükségletfelmérések, de az ellátások átalakítására nem ké- szült sem rövid, sem hosszú távú koncepció; - „(...) nincsen naprakész nyilvántartási rendszer, amely követhet ő adatokkal támasztaná alá a működő szolgáltatások típusait, az ellátottak számát és az egyes szolgáltatások iránti szükségleteket" (Berényi et al 2007, 10); - az, hogy az étkeztetést és házi segítségnyújtást lakosságszámtól független kö- telező alapszolgáltatásként határozták meg, nem járt együtt az önkormányzatok teherbíró képességének figyelembevételével és a valós lakossági szükségletek mérésével; Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. TÉT XXIII. évf 2009 s 1 Gyors ténykép 83 - a számos alapszolgáltatás miatt az ellátórendszer szétaprózódott és annak sza- bályozása túl bonyolult; - a 15 éve hatályban lév ő Szociális törvény 49 alkalommal módosult; - az állandó módosítások ellentmondásos jogszabályi környezetet eredményeztek; - miután nincsenek meghatározva a szolgáltatások minimális ellátottsági muta- tói, az önkormányzatok igen heterogén mennyiség ű és minőségű szolgáltatá- sokat működtetnek; - nem biztosított valamennyi településen a szolgáltatások célzottsága, az igazsá- gosság és az esélyegyenl őség elve sérül; - az ellátórendszer nem átlátható, és ugyan vannak törekvések a kommunikáció szintjén a költséghatékonyság és gazdaságosság követelményének teljesítésére, nincsenek ilyen irányú minisztériumi vizsgálatok; - nőtt a települési egyenl őtlenség, az ellátási hiátusok éppen azokat a települése- ket érintik, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk; - torz a rendszer, mert miközben leírja az alapszolgáltatások és szakosított ellá- tások egymásra épülésének elvét, éppen ennek a folyamatnak az ellenében működik: a hiányzó alapszolgáltatások a szakellátások felé tolják el a szükség- leteket abszolút nem preventív, hanem korrektív módon, így az önellátásra épülő alapszolgáltatási rendszer elve önmagát semmisíti meg; - a lakosságszámhoz, feladatmutatóhoz kötött támogatási rendszer egyensúlyta- lanságot okoz a finanszírozásban; a szükségletek koordinációja nélkül befoga- dott szükségletek többletkiadásokat okoznak; - nem készültek elemzések arra vonatkozóan, hogy a társulásos feladatellátás ösz- tönző támogatásai hogyan hatottak a szolgáltatások mennyiségére és min őségére'; - a hátrányos helyzetű kistérségek fejlesztésére 2001 óta működő kistérségi szociális felzárkóztatási programok nem jártak érdemi eredménnyel, mert a fejlesztési pro- jektek nem igazodtak a Szociális törvény szolgáltatásainak biztosításához, illetve hiányoznak azok a mutatók, amelyek mentén értékelést lehetne végezni; - „(...) a normatíva 2004-ben 66,6, 2005-ben 64,4%-át fedezte a szociális szol- gáltatások működtetésének, önkormányzati forrásokra minden évben szükség volt, ezek azonban csak 8-8,6%-át biztosították a kiadásoknak, tehát a forrás- hiány mindkét évben egyértelm ű volt." (Berényi et al 2007, 14); - az étkeztetést az egyik legfontosabb szociális alapszolgáltatásként említi a je- lentés, „(...) amely 2001-től évente több mint 100 000 ember számára elérhet ő, az adatok szerint az étkeztetésben részesül ők száma emelkedik, évente 10%-kal, 2005-ben 3956-an étkeztek a vizsgált 333 település 335 069 f ős népességéből, így megvalósult az a jogalkotói szándék, hogy a kistelepüléseken többen része- süljenek a szolgáltatásban." (Berényi et al 2007, 14); - „(. •.) a házi segítségnyújtásban részesül ők száma 2004-ről 2005-re 17,6%-kal emelkedett, sőt, a tízezer 60 éven felüli lakosra jutó ellátottak száma az 1000 ró alatti településeken az országos átlagot meghaladó, mert a fiatalok elköltözése miatt az idősödő népesség nagyobb arányban igényli ezt a szolgáltatást." (Berényi et al 2007, 14); Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. 84 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 - a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás társulásos támogatása ösztönzi az ön- kormányzatok együttműködését, mert saját forrásokat nem kell mozgósítani a szolgáltatás megszervezéséhez; - a többcélú kistérségi társulások megjelenésével az önkormányzatok feladatel- látása átalakult, általuk növekszik a hiányzó szolgáltatások megszervezése. Az ÁSZ javasolja a szociális alapszolgáltatások iránti igények és szükségletek fel- mérésének bevezetését, a meglév ő statisztikai adatbázisok tartalmának felülvizsgá- latát és a Szociális törvény módosítását annak érdekében, „hogy a szociális alap- szolgáltatások minden településen elérhet őek legyenek." (Berényi et al 2007, 17) Mindjárt fel kell erősítenünk a szakmai kutatások (Papházi 2002; Hodosán 2003; Bácskay 2005) és az Állami Számvev őszék jelentésének (Berényi et al 2007) ellent- mondását az étkeztetés és a házi segítségnyújtás vonatkozásában, hiszen el őbbiek szolgáltatási csökkenést, utóbbi évi 10%-os növekedést mond, hovatovább kiemeli a kistelepülések hozzáférési egyenl őtlenségének csökkenését is. Ezzel a paradoxon- nal kutatásunk ismét alátámasztást nyer, hiszen mindegyik állítás kutatási eredmé- nyekre alapozott, saját vizsgálódásunk az adatbázisokban valószín űleg hozzáad újabb információkat az eddigiekhez. Papházi Tibor (2002) Kistelepülések szociális ellátó tevékenységér ől statisztikai adatok alapján című tanulmányában az alapszolgáltatásokról a következ ő megálla- pítást teszi: „Ha a szociális törvényszerinti településnagyságokat összevetjük az adatbázisból vizsgálható alapellátásokkal 2, akkor kiderül, hogy els ősorban a kiste- lepüléseken nincsenek ellátottak, bár a szociális törvény az ellátást ezeken a telepü- léseken is kötelezővé teszi. Részletesebben nézve 2000-ben az 1163 db 600 fó alatti település 55,3%-ában nem volt étkeztetett, 89,8%-ában nem volt házi segítségnyúj- tásban részesül ő, 85,1%-ában nem tartottak nyilván olyan személyt, aki mindkét ellátásban egyszerre részesült." (Papházi 2002, 17) Két nagyon fontos reflexió kí- vánkozik ide. Az egyik az, hogy a törvényi településméret vagy lakosságszám a meghatározsj ilgátaspemzéldáuakor,i- kor 70-400 fó lakoshoz köti a tanyagondnoki ellátás és 600 f ő alatti településeken teszi lehetővé a falugondnoki szolgálat megszervezését. A fenti kutatás ezekhez a paraméterekhez alkalmazkodik, és ugyan tudjuk, hogy a valóságban nincsenek számottev ő különbségek az 500 illetve 600 fős települések gazdasági-társadalmi helyzetei között, mégis némi diszkrepancia keletkezik a települések lélekszám sze- rinti besorolása és elemzése között. A másik fontos észrevétel a kutatás tartalmával kapcsolatban az a paradoxon, amely a településnagyság-kategória kifejezés mögött húzódik: „(...) a kisebb településeken a népességszámhoz viszonyított összes ellá- totti arány átlagosan magasabb, mint a nagyobb településeken." (Papházi 2002, 17) Hodosán Róza (2003) Alapellátási kötelezettségek - kistelepülési stratégiák című tanulmányát fontosnak és kutatásunk szempontjából továbbgondolásra alkalmasnak tartjuk. Integratív szemléletével, az ezredfordulón elkészült szakmapolitikai felmé- rések és reflexiók beemelésével és azok tapasztalatainak kiterjesztésével, az 500 fó Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 85 alatti aprófalvak mellett a rurális terekben egyre veszélyeztetettebbnek látszó kis- településekre fókuszáltan vizsgálja meg és elemzi a szociális alapszolgáltatások feltételrendszerét, m űködését és hiányait, minden fontos kapcsolódó jellemz őjét, amely a szociális szükségletek modellezése szempontjából alapvet ő . Két meghatá- rozó szakmai vizsgálatra, illetve dokumentumra hivatkozik a szerz ő már kiindulási alapként. Az egyik „A szociális és gyermekjóléti alapellátások helyzetének áttekin- tése" (2001), a másik a „Szociális ellátási térkép 1997-2000" cím ű elemzés. Ez a két írás azt tárgyalta, hogyan feleltek meg az önkormányzatok a vonatkozó törvényi előírásoknak szolgáltatási kötelezettségeik tekintetében. Mindkét elemzés summázata szerint a törvényi kötelezettségek ellenére hiányosságok és visszaesések tapasztalhatók a hagyományos alapszolgáltatásokban, főként az étkeztetés és a házi segítségnyújtás terén, növekedés a családsegítésben, a gyermekjóléti szolgáltatá- sokban és a falu- és tanyagondnoki szolgáltatások vonatkozásában látható. Itt is megjelenik az „urbanizációs lejt ő" abban a megfogalmazásban, hogy „(...) a telepü- lések létszámcsökkenésének mentén csökken az ellátások biztosítottsága, (...) és létezik a településeknek egy olyan köre, amelyik nem vagy kevésbé tudja teljesíteni kötelezettségeit." (Hodosán 2003, 2) A kutatás célja els ősorban4 az volt, hogy fel- térképezze: hogyan tudja a helyi közösség kielégíteni a szociális intézményekkel nem lefedett, de létez ő szociális alapszolgáltatási szükségleteket? 30 település há- rom lakosságszám kategóriájában: 500 fő alatti, 501-1000 fős és 1001-2000 fős készült el az elemzés. Nézzük meg e kutatás tapasztalatait sorban ahhoz, hogy ref- lektálni tudjunk a szükségletek mérésének kérdésére. Az 500 fő alatti települések összefoglalt jellemz ői: - elöregedés; - alacsony gyermekszám; - a tanácsi körzetesítés okán megsz űnt intézmények: iskolák; - elvándorló fiatalok; - megszűnt munkahelyek, visszafordíthatatlannak t űnő láncreakcióban; - ezzel párhuzamosan az infrastruktúra fejl ődése, ha kisléptékben is, de minden településen; - az önállósodás eufemisztikus érzése megszépíti a jelent, az önálló települési dön- tések és az önálló gazdálkodás a fejletlenséget is átértelmezi a lakosság körében; - ezért az önkormányzatok nem keresik a társulásos együttm űködési lehetősége- ket, még akkor sem, ha az önállóság valamely szolgáltatás m űködtetését veszé- lyezteti; - vezetői agilitás determinációja az infrastruktúra fejlesztésében, emellett össz- települési összefogás, pályázati lehetőségek kutatásában, lobbytevékenységben; - hiszen az önkormányzati öner ő nem elegendő; - a földrajzi elhelyezkedés jelent ősége a rossz közlekedési helyzettel és elzárt- sággal küzdő falvakban a munkalehetőségek szempontjából is kiemelked ő, - mert növelik a munkanélküliséget, a szociális ellátásokra szoruló lakosok számát; Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. 86 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 - az önkormányzati bevételek szinte teljes hányadát a központi költségvetés redisztribúciój a adja; - a helyi saját bevételek elenyész őek, melynek következménye a rendkívül sz űk mozgástér a nem kötelez ő feladatok ellátásában; - magas, egyharmadnyi az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került ön- kormányzatok aránya, azaz fokozott a központi kiegészítés a kötelez ő felada- tok ellátásában. A mintába került tíz 500 fó alatti településb ől kettőben működik falugondnoki szolgálat, sem étkeztetés, sem házi segítségnyújtás nincsen négy településen, csak étkeztetés van kett ő településen, étkeztetés és házi segítségnyújtás is m űködik négy településen, miközben szociális térkép, azaz a valós szükségletek felmérése egyet- len településen sem készült, a „jól ismert okok" miatt: „mindenki ismer mindenkit". Általános kutatási tapasztalat a szakdolgozati szint ű elemzésekben is a „szubjektív ismeretanyagra" (Hodosán 2003, 6) való támaszkodás a szükségletek felmérése helyett vagy azok elfedésére. Ösztönszer ű cselekedet ez és egyben védekezési me- chanizmus is: a rövid távú ellenérdekeltség a finanszírozási nehézségek miatt hosz- szú távú veszteségeket, irreverzibilis folyamatokat generál. A kutatás lényege, hogy hasonlóan rossz tendenciákat vél felfedezni az 501-1000 fós települések vizsgálata- kor is, azzal a meglepő megállapítással, hogy ezek „(...) a településeink minden tekintetben - gazdaság, infrastruktúra, munkaer őhelyzet - rosszabb képet mutatnak, mint a legkisebb települések." (Hodosán 2003, 8). Ugyanakkor relatíve több szol- gáltatást biztosítanak az étkezetés és a házi segítségnyújtás terén (a tízb ől mindösz- sze egy településen nem elérhet ő egyik szolgáltatás sem). Meglep őnek tűnő ered- mény a következ ő település-kategória típusban (1001-2000 fó) is akad: itt már lé- nyegesen nagyobbak a különbségek az egyes települések helyzete, ebb ől adódóan lehető ségei szempontjából, mert a földrajzi elhelyezkedés, a többszörösen hátrányos helyzetű régióban vagy kistérségben való elhelyezkedés a generális kötelezettséget ellehetetleníti. Vitatkozunk a szerz ővel abban, hogy jól működ ő immunrendszer lenne a falu, ahol a szubjektív ismeretanyagra lehet támaszkodni a szükségletek beazonosításakor, hiszen a közelség, a másikról való tudás nem jár együtt minden esetben a szükségletek jelzésével, vagy azok kielégítésével közösségi szinten. Bácskay Andrea statisztikai adatelemzésen alapuló 2004-es kutatása a népesség- nagyság-kategória szerinti alapszolgáltatási hozzáférést írja le. Olyan megállapítá- sokat tesz, miszerint: „ (...) minél nagyobb településen élnek a rászorulók, annál kisebb valószínű séggel jutnak ellátáshoz.,, vagy „(...) az összes ellátott népesség- számhoz viszonyított hányada a kisebb településeken magasabb, mint a nagyobba- kon." és „Ez ellentmondani látszik annak, hogy minél kisebb egy település, annál rosszabb az intézményes ellátottság." (Bácskay 2005, 32). Ez a kutatás 0-499, 500-999, 1000-1999, 2000-4999 (...) 100 000 feletti lakosságszám szerinti beosztásban gondolkodik, és csak az 500 fő alatti településeket emeli ki a kisebb, illetve na- gyobb település egzaktabb meghatározásaként. A kutatás összefoglaló ismeretei szerint: Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 87 - „(...) a házi segítségnyújtás és az étkeztetés biztosításában visszaesés figyelhet ő meg, az ellátásokat igénybevev ők száma 1993 óta csökkent, miközben az id ős- korúak - különösen a nagyon id ősek, 80 éven felüliek - száma és aránya nőtt; - elő bbi szolgáltatás a települések felében, az utóbbi pedig a települések egy- negyedében nincsen biztosítva; - megfigyelhető az „urbanizációs lejt ő" hatása, azaz minél kisebb a település lélekszáma, annál hiányosabb az ellátás; - az ellátási problémák a kistelepüléseken koncentrálódnak; - a kistelepüléseken a szociális ellátórendszer fenntartásának feltételeit a gazdál- kodás keretei szabják meg; - egyre nagyobb számban jelennek meg a nem állami szervezetek, melyek rész- ben a hiányzó önkormányzati szolgáltatásokat pótolják, részben szélesítik az igénybe vehető szolgáltatások körét, ez a folyamat azonban dönt ően a bentla- kásos ellátás terén zajlik; - az alapellátás, étkeztetés, házi segítségnyújtás túlnyomórészt még mindig a te- lepülési önkormányzatokra hárul; - a kisebb településeken jelent ős arányban jelennek meg a több önkormányzat fenntartásában, illetve másik önkormányzattal kötött ellátási szerz ődés kereté- ben működő szolgáltatások is; - civil szervezetek, vállalkozások elenyész ő számban szerepelnek ellátóként, ami vélhetően gazdasági okokkal magyarázható els ősorban." (Bácskay 2005, 35; 13-14) Mindenképpen nagyon is meghatározó hármas metszetr ől lenne szó tehát akkor, ha tisztázott lenne a szükségletek köre els ősorban minőségi és másodsorban meny- nyiségi vonatkozásban, ha ezen ismeretekre alapulna a törvény szabályozta szolgál- tatás-szervezési kötelezettség, és erre épülne a szolgáltatások finanszírozása a 2. ábra szerint. Mindenképpen elmondható végül, hogy az idézett elméleti írások inkább alátá- masztják a kutatás problematikáját: azaz a szociális szükségletek mérésére most különösen szükség van, hiszen egymásnak ellentmondó adatokkal írhatók le az alapszolgáltatások. Ennek térbeli vetülete az, hogy a rurális térségek szolgáltatási egyenlő tlenségének nagyfokú ténye miatt - a szociálpolitikában aprófalvas térség- ként vagy településként definiált közegben - ez fokozott szakmai és igénybevev ői érdek, amely ugyan nem találkozik önkormányzati, döntéshozói érdekekkel, mégis befolyásolhatják azokat. Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. 88 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 2. ÁBRA Mért és valós szükségleten alapuló szolgáltatás-szervezés (Service Organisation Based on a Survey of Real Needs) 2 3 Megjegyzés: 1) Mért, ezáltal valós szükségletek; 2) Szükséglet- centrikus szabályozás; 3) Hatékonyabb, a szükségletek- hez alkalmazkodó finanszírozás. Forrás: Saját szerkesztés. A kutatási minta kiválasztása — hátrányos helyzet ű rurális kistérségek Ahhoz, hogy a rurális kistérségek szociális alapszolgáltatási rendszerét a szükség- letek oldaláról vizsgálni lehessen, olyan mutatókra van szükség, amelyek önma- gukban egyenként is, de együtt is leírhatják a három kiemelten vizsgált alapszolgál- tatás: az étkeztetés, a házi segítségnyújtás és/vagy a jelz őrendszeres házi segítség- nyújtás szükségleteit. Els ő lépésben tehát meg kell találni az egymással kapcsolatba hozható mutatók körét, amelyek jelenleg szétszórtan állnak rendelkezésre a külön- böző statisztikai leírásokban és adatbázisokban. A minta kiindulási nagysága a Nyugat-dunántúli régió s 25 statisztikai kistérsége volt, amelyek természetesen nem felelhetnek meg a „legalább egy szempontból homogén minta" szabályának, hiszen városias és vidékies tereket egyaránt jelentenek. A 120 fő/km2 alatti népsűrűségű településeken élő k aránya mutatószámmal mért ruralitás szerint 25-r ő l felére csökken a mintába vonható kistérségek száma, hiszen városias kistérsége csupán egy akad a régiónak, a Gy őri kistérség. Ezen túl abszolút vidékies, illetve erő teljesen vidékies és vidékies a kistérségek közül 12 6, amint azt a 3. ábra is mutatja. Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 89 3. ÁBRA Magyarország és a Nyugat-dunántúli régió vidékies kistérségei (Hungary and the Rural Subregions in the Western Transdanubian Region) • Avidékiaor Idoténégek ♦ vidékies térségek a 120 föfkm2 alatti nepsürüsépü településeken él ő k aranya E 100s ,,bsxolt vidékies (40) El 75 -100%. erőteyesen vidékies (19) ffi 50 - 75% - vidéldes (41) El 25 - 50% - véro0/14, vklékies jelleggel (41) @MTA RKK ATI, Kecskemét D 25% elatl vérosies (26) Megjegyzés: A 2007. évi CVII. törvény alapján 174 kistérség van az országban. Forrás: MTA RRK ATI. Az egyes megyei' statisztikai tükrökben, kistérségi leírásokban, a kedvezménye- zett térségek lehatárolásáról szóló területfejlesztési jogszabályokban további elem- zési mutatókat találtunk: - a település szerkezet, - a települések átlagos lélekszáma, - a korszerkezet vagy öregségi index, - a nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban részesül ők száma, - a kistérségi átlagnyugdíj, - a szociális ellátások és igényeik alakulása, - a kistérségi komplex mutató - és a kedvezményezett kistérségek száma, összetett mutató-rendszerrel. Ezek az adatok megtalálhatók a fent említett forrásokban, tehát az aktuális helyzet- elemzésre minden bizonnyal felhasználhatók. A mutatórendszer két funkciót tölt be egyszerre, egyrészt természetesen a rurális terek pontosabb lehatárolásához segít hozzá, azaz kiemeli azokat a kistérségeket, ahol a legalapvet őbb három alapszolgáltatásra a legnagyobb szükség lehet, másrészt kiindulási alapja és továbbfejleszthet ő mutató- rendszere a szükségletek mérhet ővé tételének. Ez a két funkció ugyanannak az érem- nek a két oldala, de mindkét oldal a szükségletek mérése felé jelenti az els ő lépcsőt. Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. 90 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 4. ÁBRA Mutatók rendszere a szükségletek méréséhez (The System of Indicators for Measuring Needs) Szociális szükségle- tek mérése Kistérségi komplex mutató Forrás: Saját szerkesztés. A nyolc mutató (4. ábra) közül az egyik legösszetettebb a kistérségi komplex mu- tató, amely a kistérségek kedvezményezetti helyzetének meghatározására szolgál gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális és foglalkoztatási mutatók (össze- sen jelenleg 31) segítségével. A kistérségi komplex mutató alapján a kutatási min- tába bekerült kistérségeket a 2. táblázat mutatja. Láthatjuk, hogy az országos átlagnak (2,9) mindössze három kistérség tudott fölé- kerekedni, mégis a minta nagyon informatív tagjai lesznek, hiszen átmenetileg ked- vezményezett besorolást kaptak alacsony komplex mutatójuk alapján. „Társadalmi- gazdasági szempontból elmaradott térségnek kell min ősíteni azokat a statisztikai vonzáskörzeteket, amelyeknek az 5 mutatószám csoportból képzett komplex muta- tója nem éri el az országos átlagot." — mondja a 67/2007. (VI. 28. ) Országgy űlési határozat melléklete. Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 91 2. TÁBLÁZAT A nyugat-dunántúli régió vizsgálható rurális kistérségei (Rural Subregions in Western Transdanubia for Examination) Komplex Kedvezményezett/ mutató Lakosság- Megye Kistérség átmenetileg kedvez- (1-5 pont- szám ményezett kistérség szám) Győr- Átmenetileg Moson- Téti 2,99 19 246 fő kedvezményezett Sopron Átmenetileg Csornai 3,15 39 904 fő kedvezményezett Vas Vasvári 2,55 14 552 fő Hátrányos helyzetű Átmenetileg Celldömölki 3,06 25 670 fő kedvezményezett Őriszentpéteri 2,63 6 937 fő Hátrányos helyzetű Zala Letenyei 2,56 17 391 f"ó Hátrányos helyzetű Pacsai 2,59 10 792 fő Hátrányos helyzetű Zalakarosi 2,63 13 196 fő Hátrányos helyzetű Zalaszentgróti 2,80 18 238 f"ó Hátrányos helyzetű Forrás: Saját szerkesztés. „A szociális ellátások és igényeik" mutatószám a másik nagyon meghatározó mu- tató a szociális szükségletek mérésének szempontjából, ezekre a tanulmány els ő fejezetében már hivatkoztunk adatokat. A következő, egyben lényegi fejezete a tanulmánynak az adatbázis-elemzés rész- eredményeit foglalja össze és veti egybe a szakmai-állami adatokkal, kifejezetten azért, hogy a mutató-rendszer felépítése után láthassuk a mintába bevont 9 kistérség szociális szükségleteit. Ezzel tulajdonképpen a helyzetelemzés fázisának teszünk eleget. Kistérségek főbb jellemz ői szekunder adatok alapján A továbbiakban a három szociális alapszükséglet mérési modelljéhez szükséges adatbázis elemzésére és eredményeinek összefoglaló leírására kerül sor, összevetve az első fejezetben citált szakmai és döntéshozói megállapításokkal. A nyolc mutató- ból képzett mutató-rendszer (4. ábra) adta a Központi Statisztikai Hivatal és annak T-STAR alrendszerében aktuálisan megtalálható adatok kiválasztási szempontjait, amelyeket a szociálpolitikai szakirodalom, a különböz ő adatbázisok (KSH, T-STAR, Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. 92 Gyors ténykép TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 TeIR) kínálata és az ún. állami-döntéshozói dokumentumok (pl. Állami Számvev ő- széki Jelentés [Berényi et al 2007]) segítségével gy űjtöttük össze. Ezek azok a muta- tók, amelyek az említett forrásokban szinte mindig megjelennek, azaz használatosak, de eleddig nem kapcsolódtak össze egymással a szociális alapszükségletek szempont- jából. Az alábbi elemzésben fontos szempontnak tartjuk a ruralitáshoz kapcsolódó szükséglet-centrikus keretet, ezért el őször a település-szerkezet és a települések átla- gos lélekszáma kerül bemutatásra, majd ezt követi az öregedési index, a nyugdíjban részesülők száma és az átlagnyugdíj, végül, de nem utolsó sorban a „szociális igé- nyekként" aposztrofált adatcsoport. A komplex mutató és a kedvezményezetti besoro- lás már teret kapott a tanulmány második fejezetében, ezekre csak hivatkozunk. Település-szerkezet és népességszám 3. TÁBLÁZAT Település-szerkezet és népességszám (Settlement Structure and Number of Population) 2000 fő 5000 fő alatti 5000 fő feletti 5000 fő alatti alatti településen településen Területi egység települések települések élők száma élők száma aránya (%) aránya (%) (fő) (fő) Győr-Moson- 96,7 83,5 196 400 242 616 Sopron megye Vas megye 97,2 93,2 125 844 141 585 Zala megye 98,0 95,3 145 682 152 171 Ország 91,2 75,1 3 237 827 6 904 535 Forrás: KSH (2006) alapján saját szerkesztés. A Nyugat-dunántúli régió mindhárom megyéjében s mindenütt meghaladja az or- szágos átlagot a kistelepülések aránya, különösen a zalai kistérségek aprófalvas település-szerkezete szembeötl ő . A 2000 fős települési lélekszám a szociális alap- szolgáltatások biztosításának küszöbét mutatja, így egyértelm ű, hogy Magyarország ezen régiójának kistérségei magukon hordozzák a kistelepülések és aprófalvak so- kaságának terheit. A lakosságszám tekintetében vitatkozunk Bácskay Andreával (2005), mert bár a régióban jószerével alig található város városi funkcióval — 2008-ban mindössze 29 város volt a 626 község mellett —, mégis városban lakik a lakosság nagyobb része és nem a kistelepüléseken. A funkcionális városhiány a kistérségek önkormányzati szervez ődéseit is alapvet ően befolyásolta és befolyásolja ma is, a többcélú kistérségi társulások központjai ma ugyan többségében városok, de városi funkcióhiánnyal. Peisser-Puli Edit : Szociális alapszükségletek mérése Magyarország rurális kistérségeiben. ▪ Tér és Társadalom 23. évf. 2009/1. 79-99. p. TÉT XXIII. évf. 2009 s 1 Gyors ténykép 93 5. ÁBRA A kistérségek átlagnépessége és az aprófalvak aránya, 2004 (The Average Population of Sub-regions and the Proportion of Small Villages, 2004) ta 100 7 000 • 90 6 300 • • • • 5 600 • • • 80 4 900 • 70 4 200 60 3 500 50 280D 40 2 100 30 1 400 20 700 10 0 • MI 0 a Es T> = 'D 'c Mos onmagy aróvári Kesz thely - H év íz i 'ee 9 ó m — Za begers zegi ;g i• % a ',.. C T 0 14 4, O 2 1 E ›C. 31 , c Q ...I > % I