Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Kitekint ő 189
REGIONALIZÁCIÓS TÖREKVÉSEK ÉS
E TNOREGIONALIZMUS A POSZT-KOMMUNISTA
SZLOVÁKIÁBAN 1989-1998
(Regionalisation and Etnoregionalism in the Post-communist
Slovak Republic 1989-1998)
GULYÁS LÁSZLÓ
Kulcsszavak:
regionalizáció regionalizmus etnoregionalizmus
A poszt-kommunista Közép-Európa térszerkezete az elmúlt 17 év során jelent ős változásokon ment
keresztül. Véleményünk szerint a térszerkezetet alakító gazdasági és társadalmi folyamatok közül a
regionalizáció és a regionalizmus — különösen ennek etnoregionalista változata — nagyon fontos szerepet
tölt be. Tanulmányunkban a poszt-kommunista Szlovákia példáján keresztül mutatjuk be a felülr ől vezé-
nyelt regionalizáció és az alulról kibontakozó regionalizmus jellemz ő vonásait.
Bevezetés
Az 1945 és 1990 közötti kommunista korszakban a Szovjetunió arra törekedett,
hogy az általa uralt Közép-Európában a nemzeti és kisebbségi kérdéseket a sz őnyeg
alá söpörje. A történészek a Szovjetunió ilyen irányú, fojtogató-bénító törekvéseit
jogosan nevezték „ólombura-effektusnak". A Szovjetunió és a szocialista tömb ösz-
szeomlásával elt űnt az ólombúra, így a nemzeti és kisebbségi kérdések ismét a tér-
ség sorsát befolyásoló fontos er ővé váltak (Gulyás 2005). Ezzel párhuzamosan Kö-
zép-Európa térszerkezetében is jelent ős változások történtek, beindult a regio-
nalizmus és a regionalizáció (Illés 2002). A fogalmak tisztázása érdekében itt jelez-
zük, hogy jelen tanulmányban Süli-Zakar István definícióit (Süli-Zakar 2003)
fogadjuk el és használjuk. Ennek megfelel ően: regionalizáció alatt azt érjük, amikor
az állam felülrő l akar kialakítani gazdasági-közigazgatási-politikai területi egysége-
ket, míg regionalizmus alatt azt, amikor egy alulról — például a települések szintjé-
rő l — kiinduló folyamat próbál meg létrehozni területi egységeket.
Mivel Közép-Európa államainak túlnyomó része nem „tiszta" nemzetállam, ter-
mészetes módon a regionalizmus és a regonalizáció számos esetben szorosan össze-
fonódott a nemzeti és kisebbségi problémakörrel. Jelen tanulmányban egy ilyen
tipikus esetet, a szlovák állam esetét vizsgáljuk meg. Egyrészt bemutatjuk a szlovák
többségi nemzet regionalizációs törekvéseit, másrészt ismertetjük a magyar kisebb-
ség etnoregionalista kísérleteit.
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
190 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s4
A poszt-kommunista csehszlovák korszak (1989-1992) és a
regionalizáció
1989. november 17-én Prágában kitört a bársonyos forradalom, mely elsöpörte a
kommunista rendszert Csehszlovákiában. 1989-90-ben Csehszlovákia politikai
rendszere fokozatosan demokratikussá vált. Ennek fontos állomása volt az 1990.
június 8-9-én megtartott els ő szabad választás, melynek eredményeképpen Marian
Calfa megalakította a csehszlovák (szövetségi kormányt), illetve Vladimir Meciar
megalakította a szlovák kormányt. Ezt nevezzük els ő Meciar-kormánynak (az egy-
mást követő szlovák kormányokról lásd az 1. táblázatot).
1. TÁBLÁZAT
Szlovákia kormányai 1990-1998
(Goverments of Slovakia 1990-1998)
A kormány neve Időszak
Első Meciar-kormány 1990. június 27.-1991. április 22.
Jan Carnogursky kormánya 1991. április 23.-1992. június 23.
Második Meciar-kormány 1992. június 24.-1994. március 11.
Josef Moravcik kormánya 1994. március 15.-1994. október 1.
Harmadik Meciar-kormány 1994. október 1.-1998. október 10.
Mikulas Dzurinda-kormány
1998. október 28.-2002. szeptembere
első kormánya
Forrás: Saját szerkesztés.
Calfa csehszlovák szövetségi kormánya és a szlovák kormány — els ő Meciar-
kormány — hozzáfogott a gazdasági és társadalmi rendszer átalakításához. Ezen
átalakítási folyamat egyik fontos kérdésköre volt a közigazgatás átszervezése.
A szocialista Csehszlovákián belül nem volt kettéválasztva az államigazgatás és a
választott önkormányzati rendszer, a csehszlovák kommunista párt a Nemzeti Fron-
ton keresztül gyakorolta a hatalmat. A Nemzeti Front jelölte ki a megválasztható
képviselőket, akik formális választás után az ún. nemzeti tanácsokban hajtották vég-
re a kommunista párt utasításait.
1990 előtt Szlovákiában a közigazgatásban három szint létezett. A legfels ő szint a
kerület volt, ebb ől négyet alakítottak ki: 1) Pozsony (mint főváros); 2) Nyugat-
Szlovákia; 3) Közép-Szlovákia; 4) Kelet-Szlovákia (1. ábra).
A következő szint a járás volt, ebb ől 38 volt, míg a legalsó szint a 2700 község —
pontosabban település — volt.
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Kitekint ő 191
1. ÁBRA
Kerületek és járások Szlovákiában 1990 el őtt
(Areas and Districts in Slovakia before 1990)
ér.
•s•-• N, IMIpY Kul. ) ,.
, „,„
. s
'''' ?..Ima
1‚...Nd , ..
,.f.
ir, t'' 's •
L "'•• .1 ,,I,UVA• '
1:4.,
"
BE:: S•Idnik
) r
Bysinta ; r ?
Popml
...- s (
I° fA
,- I...v Mikul.
(..„ i'''''
. f
‘
....,,,.
I Ilmenné
; , •.> Vmml n
Martin
.
(...., .„ —.- 1. ......
.„, MA.* a VI. ..,,,, Top! , ,
Trade k ot •.,.
) el .0 N ; -`,.. ,J
( Primin ‘ #1. 11. Ily.. ti .".1
&aki, . / Mechdowe
kofium I '''''
r raportany P
I ›‘-.4_,-, — . '
. ...s, .« Kolice..dick . . ‘
...» > 1 (e l'
' t 7.4. ,r
1 L, ,,d,
Ii.»311 Trebdrn,
...k s Soboll
/
nt .
)
Vet» KALI
Megjegyzés: A térképen a járásokat is feltüntettük.
Forrás: Petőcz (1998, 112).
A kommunista párt minden községben, minden járásban és minden kerületben
felállította a nemzeti tanácsokat, mivel ezeken keresztül gyakorolta a hatalmat.
A nemzeti tanácsok rendszerét az 1990. júniusi választások után megszüntették,
két törvénnyel - a 369/1990 számú törvény, illetve a 472/1990 számú törvény -
teljesen átformálták a közigazgatást (Petőcz 1998).
A 369/1990 számú törvény megszüntette a nemzeti bizottságokat, szétválasztotta
az államigazgatást és a községi/városi önkormányzatot. Az államigazgatás feladatait
járási szintre telepítette, míg a törvény értelmében a községek (települések) válasz-
tott önkormányzatot kaptak. Ez egy duális modell, azaz az államigazgatási felada-
tokat a járások végzik, míg a községek élhetnek önkormányzati joggal (Józsa 2004).
A 472/1990 számú törvény az államigazgatáson belül megszüntette a kerületi szin-
tet, viszont a 38 járást meghagyta, illetve minden járáson belül 2-4 kisebb egységet,
ún. körzetet hozott létre. Így 121 körzetet állítottak fel. A járási és a körzeti hivatalok
között a törvény elosztotta az államigazgatási jogköröket, lehet őleg úgy, hogy az ál-
lampolgár a lakóhelyéhez minél közelebb intézhesse ügyeit (Petőcz 1998).
A szakértő k szerint ez a két törvény az európai demokratikus normákhoz közelí-
tette a szlovák közigazgatást (Petőcz 1998). S őt a közigazgatási reform további
folytatása is felmerült. Az els ő Meciar-kormányt felváltó Carnogursky-kormány e
célból felállított egy közigazgatási reform bizottságot.
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
192 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s4
Ezen bizottság 1992 májusában az alábbi elemekb ől álló javaslatot tette a köz-
igazgatási reform folytatására (Mezei 2004):
1) A csehszlovák állam szlovák felében 16 megyét és ezeken belül 77 kisebb
járást kell kialakítani (2. ábra).
2) A megyék kialakításakor figyelembe kell venni a történelmi hagyományo-
kat, a földrajzi viszonyokat, a gazdasági-társadalmi igényeket.
3) Törekedni kell arra, hogy közel hasonló lélekszámú területi egységek jöj-
jenek létre.
4) Az így kialakított megyék vezetését választott önkormányzatokra kell bízni
2. ÁBRA
Az 1992. évi 16 megyés javaslat
(Proposal with 16 Counties at 1992)
Forrás: Tarics (1994a, 272).
A bizottság 16 megyés javaslatát azonban a szlovák kormány már nem tudta
megvitatni, mivel Jan Carnogurskyt 1992 júniusában Vladimír Meciar váltotta a
miniszterelnöki poszton (Kovac 1996).
A második Meciar-kormány levette a napirendr ől a megyerendszer kialakítását,
mert fő politikai feladatának a cseh—szlovák viszony rendezését, pontosabban a
független Szlovákia megteremtését tekintette. A Csehszlovákiában 1989-ben kez-
dődő gazdasági és társadalmi rendszerváltás során olyan problémák is felmerültek,
amelyek a kommunista diktatúra alatt tiltott kérdésnek min ősültek. Ezek egyike volt
a cseh és a szlovák nemzet viszonyának kérdése. A szlovák nacionalisták vezet ője,
Meciar fokozatosan kiélezte — különösen második kormányzati ciklusának elején —
a csehszlovák állam további sorsával kapcsolatos vitákat, lépesei következtében a
csehszlovák belpolitika legfontosabb kérdésévé a cseh—szlovák ellentét vált. Ez az
ellentét kezelhetetlennek bizonyult és így elvezetett a csehszlovák állam megsz űné-
séhez. Így született meg Csehszlovákia helyén 1993. január 1-jén a független Cseh
Köztársaság és a független Szlovák Köztársaság (Hamberger 1997; Gulyás 2005).
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Kitekint ő 193
A Meciar-korszak (1992-1998) és a regionalizáció
Az 1992 júniusától 1998 júniusáig terjed ő idő szakot Meciar-korszaknak nevez-
zük, mivel ezen hat évben 4,5 hónap kivételével Meciar volt a miniszterelnök
(1. táblázat). A Meciar-korszak két fontos vonással jellemezhet ő : egyrészt a szlovák
többségi nemzet és a magyar kisebbség között komoly konfliktusok merültek fel
(ezekről lásd jelen tanulmány kés őbbi részeit).
Másrészt Meciar és pártja — különösen a harmadik kormányzati ciklusa alatt — a
politikai élet kulcspozíciói mellett (parlament, államigazgatás) elfoglalta a médiát
(az elektronikus média teljes egészében a kormány szócsöveként tevékenykedett),
és igyekezett ellen őrzése alá vonni a gazdaságot, f őképpen a privatizációs folyama-
tot (Kovac 1996; Lesko 1998). Ezen törekvések következtében a demokrácia elvei
erősen sérültek, s ő t számos törvénytelenséget követtek el. A legnagyobb port a
Meciar-ral szemben ellensúlyt képez ő köztársasági elnök fiának titkosszolgálat által
történő elrablása — 1995 augusztusában —, az ügyet vizsgáló két nyomozó leváltása,
végül pedig az emberrablás koronatanújához közel álló személy meggyilkolása ka-
varta fel. Az EU és az USA diplomáciai úton próbálta Meciart figyelmeztetni, befo-
lyásolni, de ezek a kísérletek nem hoztak eredményt.
Mindezek miatt a Meciar-korszakot a fiatal szlovák állam negatív korszakaként
kell értékelnünk. Szlovákia belpolitikai történései és gazdaságának útjai jelent ős el-
téréseket mutattak az ún. „visegrádi csoport" többi országának politikai gyakorlatától.
Ennek következtében Szlovákia kiesett a NATO-tagságra pályázó országoknak ab-
ból a csoportjából, amelyek még az els ő körben, azaz 1999-ben elnyerhették rendes
tagságukat. Ugyanez történt az EU-tagsággal is, 1998-ra Szlovákia kikerült az
EU-tagságra eséllyel pályázók köréb ől (Boross 2000a).
Visszatérve tanulmányunk sz űkebb témájához — a regionalizációhoz Meciar
felismerte azokat a politikai lehet ő ségeket, amelyek a közigazgatás átszervezésében
rejlenek. Szlovákia közigazgatását oly módon próbálta megváltoztatni, hogy pártja
számára kulcspozíciókat szerezzen. Jól mutatja ezen törekvés lényegét a második
Meciar-kormány azon lépése, amellyel a 472/1990 számú törvényt módosította a
487/1992 számú törvénnyel (Petőcz 1998).
A 472/1990 számú törvény — amely még a csehszlovák állam keretei között szüle-
tett meg — kimondta, hogy a körzetekben, a körzeti hivatal elöljáróját az adott körzet
községeinek polgármesterei választják meg. A Meciar által elfogadtatott 487/1992
számú törvénnyel ezt úgy módosították, hogy a körzet elöljáróját a járás elöljárója
nevezi ki. Mivel a járás elöljáróját eleve a kormány nevezte ki, a törvény módosítá-
sával a kormány megszerezte a jogot arra, hogy mind a 121 körzetbe ő nevezhesse
ki a hivatali elöljárót. Egyértelm ű , hogy a második Meciar-kormány a törvény elfo-
gadása után saját embereivel töltötte fel ezen pozíciókat is.
A közigazgatás átszervezését Meciar a magyar kisebbség ellen is fegyverként kíván-
ta felhasználni. A szlovák többségi nemzet és a magyar kisebbség regionalizáció és
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
194 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s4
regionalizmus körül kibontakozó küzdelmének megértéséhez fontos annak ismerete,
hogy a független Szlovák Köztársaság alkotmánya Szlovákiát a szlovákok államaként
határozta meg (Tarics 1994a). Ez a szemléletmód sorozatos konfliktusokhoz veze-
tett a szlovák többségi nemzet és a magyar kisebbség között (Gulyás 2005). Jól mu-
tatja a konfliktusok mélységét, hogy a magyar kisebbség képvisel ői az alkotmány
szavazásra bocsátása el őtt kivonultak a parlament ülésterméb ől. A konfliktusok
valódi oka, hogy Szlovákia nem tiszta nemzetállam, jelent ős magyar kisebbséggel
rendelkezik (2. táblázat), ráadásul ez a kisebbség a szlovák—magyar államhatár
mentén egy tömbben él (3. ábra).
2. TÁBLÁZAT
Szlovákia etnikai megoszlása az 1991-es népszámlálás adatai alapján
(Ethnic Breakdown in Slovakia, Based on 1991 Census Figures)
Nemzet/nemzetiség Létszám
Szlovák 4 606 125 85,7
Magyar 578 408 10,8
Cseh 65 216 1,1
Rutén—ukrán 38 979 0,7
Roma 80 627 1,6
Egyéb 1 163 0,03
Összesen 5 289 608 100,00
Forrás: Kovac (1996, 312-313).
Meciar egyik fő törekvése azt volt, hogy megbontsa ezt a magyar tömböt. Ennek
jegyében 1993 végén a második Meciar-kormány elkészítette az ország hét régióra
történő felosztásának koncepcióját (4. ábra).
A 4. ábráról leolvasható, hogy a hét tervezett régióból 5 régióban éltek volna ma-
gyarok — Zsolna és Eperjes területén nem él magyar kisebbség —, számukat és ará-
nyukat a 3. táblázat mutatja. Ezen táblázat értelmezéséhez tudnunk kell azt, hogy az
1990-ben elfogadott nyelvtörvény, illetve az 1994-es ún. táblatörvény 20%-os határt
adott a kisebbségi jogok gyakorlására (Tarics 1994b). Azaz, ha az adott településen
a kisebbségek aránya meghaladta a 20%-ot, akkor a kisebbség a helyi közigazga-
tásban használhatja a saját nyelvét, illetve jogosult kétnyelv ű helységnév táblák
használatára. Azaz, a 3. táblázatból világosan kiolvasható Meciar szándéka, hiszen
azon öt kerület közül, ahol a magyarok laktak, négy kerületben arányuk 20% alatt
lett volna, azaz a 20%-os küszöbhöz kötött kisebbségi jogaikat csak egy kerületben
— a Nyitrai-ban — gyakorolhatták volna (Petőcz 1998).
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Kitekint ő 195
3. ÁBRA
A magyar kisebbség területi elhelyezkedése és aránya Szlovákián belül az 1991-es
népszámlálás tükrében
(Areas and Proportion of Hungarian Minorities in Slovakia Based on 1991
Census Figures)
éliarnhatá,
esehomdg és Szlo ,
!nagy.. ü9bbegt7 f41 , 4S. tesuleto
A mazyar nemzefiségKüek aránya Dél-Szlovákia járásaiban
A járások: 7 Léva
1 Pozsony-vidék 8 Nagykürtös
2 Dunaszerdahely 9 Losonc
3 Galánta 10 Rimaszombat
4 Komárom 11 Rozsnyó
5 Érsekájvár 12 Kassa-vidék
6 Nyitra 13 Tőketerebes
Forrás: Tarics (1994b, 265-266) alapján saját szerkesztés.
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
196 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s4
4. ÁBRA
A második Meciar-kormány javaslata Szlovákia regionális felosztására, 1993
(The Proposal of the Second Meciar Government for Slovakia's Regional Division 1993)
Megjegyzés: A feketével sráfozott terültek a magyar többség ű területeket jelzik.
Forrás: Petőcz (1998, 118).
3. TÁBLÁZAT
A magyarok száma és aránya az 1993-as tervezet kerületeiben
(The Number and Proportion of Ethnic Hungarians in the Proposed Regions of 1993)
A kerület teljes Magyarok Magyarok aránya
Kerület neve
népessége száma
Pozsony 588 059 30 083 5,12%
Nagyszombat 810 538 157 919 19,48%
Nyitra 893 448 196 149 21,95%
Zólyom 634 343 84 682 13,35%
Kassa 836 004 96 343 11,52%
Forrás: Petőcz (1998, 119).
Ez az 1993-as regionális tervezet azonban papíron maradt, nem valósult meg. Ezt
két oknak tudhatjuk be. Egyrészt a második Meciar-kormány parlamenti háttere
annak következtében, hogy a kormánypárti frakcióban folyamatosak voltak a gyak-
ran kilépésekkel záródó bels ő konfliktusok, rendkívül instabil volt. Így nem mindig
tudta az egyes törvényjavaslatok megszavazásához szükséges többséget biztosítani.
Másrészt a magyar kisebbség minden lehetséges fórumon tiltakozott a tervezet
megszavazása ellen. Ezek miatt végül Meciar nem volt képes törvénybe foglalni
1993-as tervezetét.
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Kitekint ő 197
A magyar kisebbség etnoregionalista kísérlete: a komáromi tervezet
A többségi szlovák nemzet által támogatott regionalizációval párhuzamosan a
magyar kisebbség a regionalizmusban — pontosabban az etnoregionalizmusban —
kereste a megoldást. A szlovákiai magyar kisebbség bizalmát élvez ő Együttélés
politikai mozgalom 1993. március 8-án felhívással fordult a szlovákiai magyarlakta
települések polgármestereihez és választott képvisel őihez. Ebben azt javasolták,
hogy minden település fogadjon el támogató nyilatkozatot annak érdekében, hogy a
készülő új közigazgatási törvény vegye figyelembe az etnikai elvet (Szarka 2001).
A felhívásnak komoly hatása lett, ezért 1993 decemberében a Csallóközi Városok
és Falvak Társulása 1994. január 8-ra nagygy űlést hívott össze Komáromba. Ezen a
gyűlésen 3000 magyar polgármester és önkormányzati képvisel ő gyűlt össze. A nagy-
gyűlés több határozatot fogadott el (Boross 2000b), ezek közül témánk szempontjá-
ból „A Szlovákia közigazgatási és területi átszervezésér ől" című határozat fontos.
Ez a határozat a magyar kisebbség regionális átszervezéssel/közigazgatással kap-
csolatos igényeit két verzióban fogalmazta meg:
„A"-verzió: Egy összefügg ő, a szlovák—magyar határ mentén nyugatról-keletre
húzódott „magyar régió" létrehozása (5. ábra 1. változat). Ez a régió egy 8245,3
km2 területű , 487 községet és 24 várost magában foglaló, a szlovák—magyar határ-
hoz tapadó, 824 ezer fő s — 61,5%-ban magyar lakosú — régió lett volna. Fontos fel-
hívnunk a figyelmet arra, hogy az Olaszországban található Dél-Tirol autonóm tar-
tomány (Südtirol, Alto-Adidge) 430 ezer lakossal és 63%-os német többséggel
ilyen módon tapad az osztrák—olasz határhoz (Gulyás 2006).
„B"-verzió: Három kisebb magyar régió létrehozása, melyek az alábbiak lettek
volna (5. ábra 2. változat):
1) Pozsonytól Ipolyságig (525 ezer lakossal, ebb ől a magyarság 63,1%).
2) Ipolyságtól Kassáig (239 ezer lakossal, ebb ől a magyarság 54,2%).
3) Dél-Zemplén és Ungvidék (59 ezer lakossal, ebb ől a magyarság 77,3%).
Mind az „A"-verziónál, mind a „B"-verziónál a régiók kisebb egységekb ől, ún.
elsőfokú közigazgatási körzetekb ől álltak volna (6. ábra).
A második Meciar-kormány reagálása a komáromi javaslatokra egyértelm űen ne-
gatív volt. Meciar, mint miniszterelnök kijelentette, hogy „Szlovákiában semmiféle
etnikai-elv nem fog érvényesülni" (Boross 2000b).
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
198 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s4
5. ÁBRA
A komáromi nagygy űlés tervezete
(Proposal of Komárom)
Forrás: „Az önkormányzat... (1994) alapján saját szerkesztés.
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Kitekint ő 199
6. ÁBRA
A komáromi tervezet els őfokú közigazgatási egységei
(Districts of Proposal of Komárom)
Forrás: Tarics (1994a, 275).
Az 1994 őszi választásokra készülő magyar pártok — Magyar Kereszténydemokrata
Mozgalom, a Magyar Polgári Párt és az Együttélés — 1994 júniusában létrehozták a
Magyar Koalíciót, amely az 1994. évi szeptemberi választásokon a szavazatok
10,18%-ával 17 képviselőt jutatott be a parlamentbe, ahol az 1994 és 1998 közötti
ciklusban a harmadik Meciar-kormány ellenzékeként politizáltak. Amikor az 1996-os
évben a harmadik Meciar-kormány ismét regionális reformmal kísérletezett, a Magyar
Koalíció a komáromi javaslatot továbbfejlesztette, és parlamenti vitára nyújtotta be.
7. ÁBRA
A Magyar Koalíció tervezete, 1996
(Proposal of Hungarian Coalition, 1996)
Forrás: Petőcz (1998, 123) alapján saját szerkesztés.
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
200 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s4
Mint a 7. ábrán látható a Magyar Koalíció 1996-os javaslatának lényege, hogy ti-
zenhat területi egységet — megyét — kell létrehozni. Az így megszület ő tizenhat me-
gyéből három megyében — Komárom megye (a térképen 2-sel jelölve), Rimaszom-
bat megye (a térképen 11-sel jelölve) és Királyhelmec megye (a térképen 14-sel
jelölve) — magyar többség lett volna.
Az 1996. évi regionalizációs reform
Az 1994 októberében hivatalba lép ő harmadik Meciar-kormány négy területen
folytatott aktív nacionalista, kisebbségellenes politikát, úgymint:
1) A magyar—szlovák államközi viszony kiélezése (Boross 2000c).
Szlovákia 1995 márciusában jószomszédi és baráti együttm űködési szer-
ződést — más néven magyar—szlovák alapszerz ődést — kötött Magyar-
országgal, de ennek betartására kísérletet se tett, s őt kifejezetten ellensége-
sen bánt a magyar kisebbséggel
2) Kisebbségellenes nyelv- és oktatáspolitika
A szlovák parlament által 1995-ben elfogadott nyelvtörvény kifejezetten hát-
rányos helyzetbe hozta a magyarokat, és lehet őséget adott arra, hogy a szlo-
vák kormány megújuló támadásokat intézzen a magyar oktatásügy ellen.
3) Kísérletek a kisebbségi magyar kultúra visszaszorítására (Boross 2000d).
Radikálisan csökkentették a kisebbségi kultúrára szánt állami támogatásokat.
4) Közigazgatási reform a magyar többség ű területek csökkentése érdekében.
Tanulmányunk szempontjából a negyedik terület a fontos, mivel ez azt jelentette,
hogy a harmadik Meciar-kormány ismét el ővette a területi/közigazgatási reform
kérdését. Meciar egy olyan 8 régiós közigazgatási beosztást készített el ő, amely
kifejezetten hátrányosan érintette a magyar kisebbséget. A reform során kiemelt
szempontnak számított a magyar többség ű területek olyan felosztása, amely —
Meciar 1996. április 26-i tv-nyilatkozatát idézve — „egyszer s mindenkorra megaka-
dályoz mindenfajta magyar autonómiatörekvést Szlovákiában".
A Meciar-féle tervezettel szemben nyújtotta be a magyar kisebbség — az el őző
fejezetben már tárgyalt — 16 megyés tervezetét. Ezzel szinte egy id őben született
meg a Városok Uniójának — e szervezetben tömörült Meciar szlovák ellenzéke —
tervezete, mely szintén 16 megyét és ezen belül 78 járást akart kialakítani (8. ábra).
De ellentétben a Magyar Koalíció 16 megyés javaslatával, ebben a javaslatban a 16
megye közül egyben sem lett volna magyar többség.
Ennek ellenére 1995 őszén és 1996 els ő hónapjaiban hosszas egyeztetések folytak
a Magyar Koalíció, a Városok Uniója, a jobboldali szlovák ellenzéki pártok között
annak érdekében, hogy egy közös javaslatot nyújtsanak be a parlamentnek (Petőcz
1998). Ezek az egyeztetések azonban eredmény nélkül záródtak, így a Magyar Koa-
líció, illetve a jobboldali szlovák ellenzék külön-külön nyújtotta be javaslatát.
•
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Kitekint ő 201
8.ÁBRA
A Városok Uniójának tervezete, 1996
(Proposal of Union of Cities, 1996)
Forrás: Petőcz (1998, 123).
A parlamenti vita során a kormánypárti többség mind a Magyar Koalíció, mind a
Városok Uniója által beterjesztett tervezeteket elutasította, és 1996. március 25-én
megszavazta saját javaslatát. A köztársasági elnök — Pozsony jogállása miatt — visz-
szaadta a törvényt újratárgyalásra a parlamentnek. A parlament hosszas vita után,
némi módosítással, 1996. július 7-én újra elfogadta a törvényt.
9. ÁBRA
Szlovákia regionális felosztása, 1996
(Regions of the Slovakia, 1996)
G y E
•
,„/ 1 )'' E L O R ,s,
" s•
.•
•
SOIA4 \-..:( , k• x
.,....r
S E 14 f* •
fu.oc
r
• •,,....‚,.. K4.„,
.>",..
7-,
Smomtneo lolószerffit
(.)
/ *S7ekoir,a ,
si)
EPE
• 5
''.
"----
, ‘•,..
/
+
. •
./;‘'''
s
1. •
jer/ R
..11.1dra
0
...(.411,8100ye
• j•••ioiret; srikbefye
y:
G UNWS, Iftb~
*L«cv9t,
Forrás: Kocsis (2002, 148).
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
202 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s4
A 8 régió (9. ábra) kialakításánál Meciar saját politikai hatalmának növelésére tö-
rekedett. A régiók oly módon lettek kialakítva, hogy megjutalmazta azokat a terüle-
teket (Trencsén régió), ahol pártja a választásokon gy őzött, illetve megbüntette azon
területeket (Eperjes régió, Besztercebánya régió), ahol pártja veszített.
Nézzük meg, mit jelentett a területi reform a magyar kisebbség számára. A régiók
kialakításánál a Meciar-kormány több módon is megsértette az etnikai elvet. A ré-
giók esetében két tényre kell a figyelmet felhívnunk.
Egyrészt a magyarok által lakott Csallóközt két régió (Nagyszombat régió és
Nyitra régió) között osztották fel. Azaz a régióbeosztással a szlovák kormány tuda-
tosan feldarabolta az egységesen magyarok által lakott területet. Ezzel a szlovák
kormány megsértette azt a nemzetközi alapelvet, mely szerint az egyes országoknak
tartózkodniuk kell olyan intézkedések meghozatalától, amelyek megváltoztatják a
népesség arányát a nemzeti kisebbségek által lakott terülteken.
Másrészt a vegyes lakosságú régiók esetében minden esetben a szlovák—magyar
nyelvhatár feletti szlovák városok váltak régióközpontokká a magyar lakosságú
városokkal szemben. Például Besztercebánya régió esetében az északon fekv ő
Besztercebánya lett a régióközpont a délen található Rimaszombat vagy Losonc
helyett. Nagyszombat régió és a Nyitra régió esetében a régióközpontokat (Nagy-
szombat és Nyitra városai) szintén északon jelölték ki, ami azt jelentette, hogy ezen
régiók déli járásaiból az ügyeiket intéz ő magyaroknak nagy távolságokat kell meg-
tenni a régióközpontig.
Ha a területi reformot a járások szempontjából vizsgáljuk — lásd b ővebben Petőcz
Kálmán vizsgálatait (Petőcz 1998) —, azt rögzíthetjük, hogy a járások kialakításánál
is arra törekedtek, hogy a magyar kisebbséget hátrányos helyzetbe hozzák. Ebben
az esetben két tényre kell a figyelmet felhívnunk.
Egyrészt a magyarok által lakott déli járások területe és népessége átlagosan na-
gyobb (a dél-szlovákiai járások átlagos területe 1003 km 2 és átlagosan 86 758 lakos
él bennük), mint az északi szlovák járásoké (ezek átlagterülete 607 km 2 és átlagosan
61 335 lakos él bennük). Ez azt jelenti, hogy ha a fejlesztési forrásokat járásonként
osztják, akkor a nagyobb terület ű és népesség ű déli járások — azaz a magyar járások
— kevesebb pénzhez jutnak.
Másrészt a járási központok kijelölésénél a tiszta szlovák többség ű városok na-
gyobb arányban váltak járási székhellyé, mint a tiszta magyar többség ű városok.
A 15 magyar többség ű városból csak 2 vált járási központtá.
Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy az 1996. évi Meciar-féle területi reform
mind regionális, mind járási szinten kifejezetten hátrányosan érintette a szlovákiai
magyar kisebbséget. Azaz a Meciar által végig vitt regionalizáció egyik fontosabb
motívuma a magyar kisebbség közigazgatási eszközökkel való háttérbe szorítása
volt. (A másik motívum a szlovák ellenzék területi bázisának megtörése volt.) En-
nek érdekében a tömbmagyar területeket a lehet ő legtöbb régió között osztották fel
(4. táblázat).
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
TÉT XXII. évf. 2008 s4 Kitekint ő 203
4. TÁBLÁZAT
A magyarok száma és aránya az 1996-ban létrehozott régiókban
(The Number and Proportion of Hungarians in the Regions at 1996)
A régió teljes Magyarok Magyarok
A régió neve
népessége száma aránya %
Pozsony 599 287 27 433 4,6%
Nagyszombat 551 003 130 740 23,7%
Nyitra 713 422 196 609 27,6%
Trencsén 605 582 1 058 0,2%
Zsolna 692 332 660 0,1%
Besztercebánya 662 121 77 795 11,7%
Kassa 766 012 85 415 11,2%
Eperjes 789 968 817 0,1%
Forrás: A 2001-es népszámlálás adatai alapján saját számítás.
Konklúziók
Az 1993-ban független állammá váló Szlovákiában a felülr ől kezdeményezett
regionalizáció és a magyar kisebbség által kezdeményezett etnikai regionalizmus
egymással élesen szembekerült. A magyar kisebbség 1994-ben Komáromban fo-
galmazta meg területi autonómia igényeit, illetve a közigazgatási törvény 1996-os
vitájához szintén önálló tervezet nyújtott be. Ezen autonómia igényeket a többségi
szlovákság — mind a kormányon lévő pártok, mind az ellenzéki pártok — elutasítot-
ták. Sőt Meciar az 1996-os területi reformmal pontosan az ellenkez őjét valósította
meg. A magyar kisebbség az etnikai elvet akarta érvényesíteni a területi egységek
kialakításakor, azaz magyar többség ű közigazgatási egységet/egységeket akart ki-
alakítani. Az 1996-os törvénnyel az etnikai elv megvalósult, de ellenkez ő előjellel,
azaz a régiók oly módon lettek kialakítva, hogy a magyar többség ű területeket a
lehető legtöbb régió között osszák fel. Jól mutatja ezt Csallóköz példája, melyet két
régió (Nagyszombat régió és Nyitra régió) között osztották fel.
Befejezésképpen felhívjuk a figyelmet arra, hogy a harmadik Meciar-kormányt
1998-ban felváltó jobboldali koalíciós kormány, a Dzurinda-kormány, — annak ellenére,
hogy a kormánykoalícióba belépett a Magyar Koalíció Pártja — a 2001-es közigazga-
tási reform során nem változtatta meg az 1996-os területi felosztást, azaz a Meciar
által 1996-ban kialakított területi beosztás a mai napig érvényben van (Kocsis 2002).
Amibő l azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a magyar etnoregionalista igényeket,
amelyek egy vagy több „magyar régió" vagy „magyar megyék" létrehozására irá-
nyulnak nem csupán a nacionalista Meciar-kormányok, hanem a többségi szlovák
nemzet teljes elitje elutasítja.
Gulyás László : Regionalizációs törekvések és etnoregionalizmus a poszt-kommunista
Szlovákiában 1989-1998. - Tér és Társadalom 22. évf. 2008/4. 189-204. p.
204 Kitekint ő TÉT XXII. évf. 2008 s4
Irodalom
Az önkormányzat az önrendelkezés alapja. (1994) Csallóközi Városok és Falvak Társulása, Komárom.
Boross F. (2000a) A NATO- és EU-tagság és a kisebbségi kérdés. — Boross F. Szomszédunk Szlovákia.
Kalligram, Pozsony. 93-101. o.
Boross F. (2000b) Az autonómia kérdése Szlovákiában. — Boross F. Szomszédunk Szlovákia. Kalligram,
Pozsony. 37-59. o.
Boross F. (2000c) A szlovákiai magyar kisebbség helyzetének alakulása a magyar—szlovák alapszerz ődés
aláírása után. — Boross F. Szomszédunk Szlovákia. Kalligram, Pozsony. 79-92. o.
Boross F. (2000d) A szlovák kormány nemzetiségi politikája a szlovákiai magyar oktatás és kultúra
támogatásának s állami dotációjának kontextusában. — Boross F. Szomszédunk Szlovákia. Kalligram,
Pozsony. 102-151. o.
Gulyás L. (2005) Két régió — Felvidék és Vajdaság — sorsa az Osztrák—Magyar Monarchiától napjainkig.
Hazai Térségfejlesztö Rt., Budapest.
Gulyás L. (2006) A kisebbségi kérdés megoldásának egy pozitív példája Dél-Tirol esete. I. — Korunk. 12.
95-101. o.
Gulyás L. (2007) A kisebbségi kérdés megoldásának egy pozitív példája Dél-Tirol esete. II. — Korunk. 1.
77-83. o.
Hamberger J. (1997) Csehszlovákia szétválása. Teleki László Alapítvány, Budapest.
Illés I. (2002) Közép- és Délkelet-Európa az ezredfordulón. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Józsa Z. (2004) Változatok regionalizációra: a lengyel, a szlovák és a cseh modell. Pólay Elemér Alapítvány
Tansegédletei, Szeged.
Kocsis K. (2002) A közigazgatási térfelosztás változásai a mai Szlovákia területén a XX. században. —
Pásztor C. (szerk.) „ ... ahol a határ elválaszt" Trianon és következményei a Kárpát-medencében.
Kárpátia Könyvek, Balassagyarmat—Várpalota.
Kovac, D. (1996) Szlovákia története. Kalligram, Pozsony.
Lesko, M. (1998) Meciar és a meciarizmus. Balassi—Kalligram, Budapest—Pozsony.
Mezei I. (2004) A közigazgatás intézményrendszere. — Horváth Gyula (szerk.) Dél-Szlovákia. A Kárpát-
medence régiói 2. Dialóg Campus Kiadó—MTA Regionális Kutatások Központja, Budapest—Pécs.
425-445. o.
Petőcz K. (1998) Választások és felosztások. Lilium Aurum, Dunaszerdahely.
Süli-Zakar I. (2003) A terület- és településfejlesztés alapjai. Dialóg Campus Kiadó, Budapest—Pécs.
Szarka L. (2001) Közigazgatási reform és területi kérdés. — Kisebbségkutatás. 1.
Tarics P. (1994a) A nemzeti és etnikai kisebbség hátrányos megkülönböztetésének veszélyei. — Tarics P.
Magyarként a Felvidéken. Püski Kiadó, Budapest. 269-277. o.
Tarics (1994b) Törvény a hivatalos nyelvr ől. — Tarics P. Magyarként a Felvidéken. Püski Kiadó, Buda-
pest. 265-268. o.