Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. Tér és Társadalom XX. évf. 2006 s 1: 93-107 SLUMOSODÁS ÉS VÁROSREHABILITÁCIÓ BUDAPESTEN (Decline and Renewal — the case of Budapest) TOMAY KYRA Kulcsszavak: slumosodás városrehabilitáció várospolitika Budapest A főváros belső pesti városrészeinek pusztulása már a rendszerváltást megel őz ően is komoly probléma volt, és a nyolcvanas években beindult városrehabilitációs tervezés ellenére az elmúlt 15 évben is az egyik legjelent ősebb várospolitikai kihívás maradt, melyre az egyes kerületek és maga a f őváros is különféle városrehabilitációs stratégiák kidolgozásával válaszolt. Jelen tanulmányban a pusztulás, slumosodás és az egyes rehabilitációs stratégiák, modellek bemutatása, áttekintése a cél, els ősorban a kilencvenes évek legjelent ősebb rehabilitációs programjának: a középs ő-ferencvárosi rehabilitációnak, emellett a bels ő-ferencvárosi Ráday utca, illetve a középs ő józsefvárosi Corvin-Szigony projekt bemuta- tására fókuszálva. Az egyes esetek egy-egy eltér ő helyzetre adott várospolitikai válaszokat testesítenek meg, bemutatásukkor erényeik mellett lehetséges veszélyeikre is fel kívánva hívni a figyelmet. A slum A nagyvárosok egyes — különösen az átmeneti övezetben található — városrészeinek leromlása, slumosodása a nemzetközi gyakorlatban régóta ismert jelenség. A slumosodás jelenségével a 20. század elején a Chicagói iskola kutatói foglalkoztak elsőként tudományos megközelítésben. A természetes övezetek koncepciójában — a Chicagói iskola központi figurája, Robert Ezra Park értelmezése szerint — a slumosodás a központi üzleti negyed expan- ziójának következtében indult el (Park 1929). A korábbi átmeneti lakóövezetben megjelennek az üzleti funkciók, ezért a várható funkcióváltás miatt a tulajdonosaik nem költenek pénzt házaik felújítására, így a lakóépületek nagy része leromlik. El őbb a tehetősebb rétegek, majd a középosztály tagjai is kiköltöznek a városperemi öveze- tekbe, helyükre a városi népesség legalacsonyabb státuszú csoportjai, gyakran friss bevándorlók jönnek, akik kedvez őtlen anyagi helyzetük miatt itt ragadnak. Helyze- tükből adódóan fizikai környezetüket nem képesek rendben tartani, ami hozzájárul a terület fizikai lepusztulásához, mindennek következtében pedig a közszolgáltatások is elmenekülnek. A slumosodás ekként egy öngerjeszt ő visszacsatolási folyamat, ami- nek végeredményeként egy építészetileg, fizikailag er ősen leromlott állagú, túlzsúfolt terület jön létre, ahol hátrányos helyzet ű, „társadalmon kívüli" csoportok koncentrá- lódnak. Ennek speciális alesetét képezi az ún. „nagyvárosi gettó", ahol zömében egy meghatározott, a többségi társadalomtól eltér ő szubkultúrával és identitással rendel- kező etnikai kisebbség lakik (Wirth 1928). Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. 94 Tomay Kyra TÉT XX. évf. 2006 s 1 A II. világháborút követ ő nagylépték ű város-átalakításokra reagálva az amerikai Herbert Gans 1959-ben a fentit ől kissé eltérően értelmezte a slumokat. Őt nem elsősorban kialakulásuk, hanem jöv őjük érdekelte, amennyiben elkülönítette a slumot az alacsony bérű övezetektől. Véleménye szerint ez utóbbiakra nagy szük- ség van egy városban, mivel lehet őséget biztosít a kispénz ű és a lakhatási kényel- metlenségeket vállaló egyének, családok számára a központhoz közeli lakhatásra, szemben a slummal, mely „fizikailag, társadalmilag vagy emocionálisan kárt okoz lakóinak, illetve az egész városnak" (Gans 1973, 419). A bels ő-pesti városrész slumosodása Hazánkban és különösen Budapesten nem csak a városi telkek értékváltozásával összefügg ő városrész-leromlásról beszélhetünk, hanem a különböz ő időszakokban lejátszódó pusztulási folyamatok felhalmozódásáról is (Cséfalvay—Lichtenberger- Paal 1994). A főváros bels ő pesti területein, de különösen a VIII. és IX. kerület küls ő részein eleve gyenge min őségű lakásállomány épült, melyet kisebb mértékben érintett a főváros 19. század végi, 20. század eleji átépítése. Ezeken a területeken megmaradt az alacsony m űszaki színvonalú, dönt ően kislakásos bérházszerkezet, ahol már a századforduló óta folyamatosan megtalálhatóak a f őváros slumterületei (Cséfalvay- Lichtenberger—Paal 1994, 113). — A II. világháború idején és az ezt követ ő időszakban jelentős lakosságcsere történt ezen városrészekben (VI.—IX. kerületek), részben a háborús deportálá- sok és kitelepítések, részben a szocializmus idejének lakáspolitikája következ- tében. Ezáltal a lakások állapotát meg őrizni nem képes, abban nem érdekelt társadalmi csoportok költöztek be. — Az államszocializmus idejének további fontos változása: a lakásállomány álla- mosítása a lakóházak karbantartását, felújítását központi feladattá tette (a HKI, majd az IKV-k kezelésében), ami számos ponton ellehetetlenítette a bels ő pesti bérházállomány állagvédelmét, mely tényez őket az alábbiakban részletesen ismertetünk. Az államszocializmus id őszakának felújítási elmaradása, azaz a bels ő pesti terüle- tek nagymérték ű slumosodása speciális jelenség, amennyiben nem a tulajdonosi érdekek, a telekspekuláció, hanem éppen a piaci szemlélet negligálása vezetett az épületállomány rohamos romlásához, nagyobb városrészek slumosodásához. Ennek része volt a lakásállomány államosítása és az ezzel párhuzamosan mester- ségesen alacsonyan tartott lakbére, mely nem fedezte a karbantartás, felújítás költ- ségeit, másrészt a sürget ő feladatként jelentkez ő ún. „mennyiségi lakáshiány" fel- számolás, melyet a „nettó lakásszaporulat" jegyében dönt ően peremterületi, üres területeken történ ő nagyszabású lakótelepi újlakás-építéssel igyekeztek enyhíteni. Ugyanakkor a városszéli beépítéseknek más, politikai funkciója is volt, hogy az 1950-ben a fővároshoz csatolt kerületek is „városias" képet kapjanak. A helyzetet tovább rontotta a lokális kötöttségek leszorítására és a központosított, tervutasításos Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. TÉT XX. évf. 2006 s 1 Slumosodás és városrehabilitáció 95 rendszerre való átállásra való törekvés, mely sokszor még a F ővárosi Tanácson is átnyúlva befolyásolta a város szerkezetét. A kerületek azonban szinte egyáltalán nem érvényesíthették érdekeiket. Sok helyen, különösen a VIII. és IX. kerület küls ő részén, a rekonstrukciós ígéret évtizedekig tartó elhúzódása is rontotta a helyzetet, hiszen az átépítésre kijelölt területen nem lehetett felújítani, csak a minimális élet- veszély-elhárító beavatkozásokat engedélyezték, míg a környéken megindult épít- kezések I ezekre a területekre vonzották a keleti országrészb ől érkező, sokszor ala- csony társadalmi helyzet ű és roma származású munkavállalókat, tovább er ősítve a terület slum-jellegét. Mindennek hatására az 1950-80-as években tovább halmozó- dott a felújítási hiány. Annak ellenére, hogy az egyes európai nagyvárosokban el őforduló, végleg leromlott, homogén slumterületek ma még csak kisebb, néhány száz lakásos zárványokban érzékelhet ők Budapesten, a bels ő-pesti kerületek nagy része elindult a slumosodás útján. Városrehabilitáció2 A városrészek leromlása, slumosodása — mint azt az amerikai elméletalkotók is felismerték — a város spontán fejl ődésének egyik szükségszer ű állomása. A slumosodással szorosan összefügg ő nagyarányú szub- és dezurbanizációs folyamatok még a leginkább liberális gazdaságú nyugati államokban is rávilágítottak arra, hogy a városok fennmaradását csak ezen spontán slumosodási folyamatba való központi, hatósági beavatkozás állíthatja meg. Ennek a felismerésnek az eredménye, hogy az 1970-es, 1980-as évekt ől kezdődően számos nyugat-európai, de egyesült államokbeli városban is komoly közpénzeket fordítottak a leromlott városrészek helyreállítására, revitalizációjára. Az egyes országok és városok beavatkozásai azonban a társadalmi felelősségvállalás, illetve a gazdasági liberalizmus adott fokától függ ően igen változa- tosak lehetnek. Az egyik széls őséges válaszlehet őség az, ha a város vezet ői úgy dön- tenek, „sorsára hagyják" a slumos területet, ez azonban a devianciák, a b űnözés, pros- titúció, drog elharapózásához vezethet, ami a tágabb városrészre is rányomja bélyegét, míg végül a város egészének jó hírét is leronthatja. A város döntéshozóinak, cselekv őinek tudatos beavatkozása a városban lezajló ne- gatív folyamatokba, a várospusztulás lassítására, megakadályozására, a társadalmi szint emelésére irányuló intézkedések sorával a tág értelemben vett városrehabilitáció. A városrehabilitációnak különböz ő módjai léteznek. Ezek a felújítási formák többnyire nem egy-egy elszigetelt épületre terjednek ki, mindegyiknek az a célja, hogy egy na- gyobb városszerkezeti egység egészére hasson a fizikai állapotok megváltoztatásával, és emellett a társadalmi viszonyok ezen keresztül vagy direkt módon zajló átalakításával. Az elavult tömbök, városrészek megújításának a nemzetközi gyakorlatban több módszere alakult ki: a teljes vagy részleges bontással járó rekonstrukció vagy más néven „kemény" rehabilitáció, melynek keretében egy városrész, háztömb egészét vagy túlnyomó részét lebontják és új, korszer ű épületekkel keltik új életre, illetve az épületek részleges vagy teljes szerkezetének megtartásával járó, ún. „enyhe" reha- bilitáció. A megújulásra „megérett" területek megítélésének, kijelölésének fizikai, Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. 96 Tomay Kyra TÉT XX. évf. 2006 s 1 építészeti és társadalmi kritériumai lehetnek. Ezek többnyire nem függetlenek egy- mástól, ugyanakkor a társadalmi érvek hangoztatása gyakran más — f őleg telekspe- kulációs vagy politikai — érdekek elfedésére szolgál. A városrehabilitáció bevett érvrendszere alapján a slumok kialakulása össztársadalmi szempontból és az adott területen él ő csoport szempontjából is káros, ezért az alacsony építészeti érték és az alacsony társadalmi státuszú csoport nem kívánatos koncentrációja miatt többnyire rekonstrukcióval és dzsentrifikációval történ ő megújítás történik. Nem feltétlenül kell komoly anyagi ráfordításokkal járó beavatkozást eszközölnie annak a városvezetésnek, aki a negyed státuszromlásának megállítására, megfordí- tására vállalkozik. Tervezési, szabályozási eszközökkel és kisebb katalizátor- beavatkozásokkal elérheti, hogy a gazdasági befektet ők számára valamiért újra vonzóvá váljon a terület (adópolitika, kedvezményes hitelek stb.). Ebben az esetben a legtöbbször a piaci szerepl ők érdekei mentén radikálisan változik a terület fizikai képe, presztízse és lakossága, de akár funkciója is. A leromlott városrész megújítá- sának „enyhébb", ugyanakkor jelent ős és hosszú távú közösségi, központi forráso- kat igényl ő formája a szociális városrehabilitáció, amikor a város vagy az állam — időnként PPP 3-rendszerben piaci szerepl őkkel is társulva — beruház a terület meg- újításába úgy, hogy annak arculata, lakossága ne változzon drasztikusan. Ennek keretében a házak átépítése és felújítása keveredhet, miközben a lakók egy része helyben maradhat. Nem egyszer munkahelyteremtés és a közszolgáltatások javítása is része a programnak. Természetesen a különféle megújítási stratégiák akár egy városrészen belül is keveredhetnek egymással. Mivel a város nemcsak m űszaki—építészeti—infrastrukturális elemek összessége, hanem társadalmi csoportok szövedéke is, nem megkerülhet ő kérdés egy-egy be- avatkozás társadalmi hatása. A városfelújítás, szanálás mindenképpen jelent ős beavatkozás a város társadalmába, az egyes csoportok elhelyezkedésébe, ezért sok vitára ad alapot a hátrányos helyzet ű rétegek jelenlegi elhelyezkedését védeni pró- báló, a város építészeti értékeit el őtérbe helyez ő, illetve az adott slum feloldását lakosságcserével megoldani kívánó különféle szakért ők között. A városi döntés- hozók, politikusok mellett a piac önmagában vagy apróbb segítségekkel szintén beavatkozhat, beavatkozik a város társadalmi-építészeti szerkezetébe. Ezen beavat- kozások szintén egy-egy terület társadalmi presztízsnövelését célozzák, zömében lakosságcserével megvalósítva azt. Tudatos várostervezési beavatkozások és a piac beavatkozásai egyaránt elvezethetnek az adott területen él ő népesség lecserél ődésé- hez, az alacsonyabb társadalmi státuszú csoportoknak magasabb státuszú csopor- tokkal való felváltásához, azaz a dzsentrifikációhoz. A nemzetközi tapasztalatok alapján a hetvenes évekig a túlnyomórészt fizikai rehabili- táció volt jellemz ő a nyugat-európai nagyvárosokban is, a szociális jelleg ű „enyhe" rehabilitáció a nyolcvanas évekt ől indult el nyugaton. A kilencvenes évekt ől azonban újabb váltás figyelhet ő meg a nemzetközi trendekben: a valóban leromlott, végletesen szegregált területeken a társadalmi struktúra részleges átalakításával, mérsékelt lakos- ságcserével igyekszenek segíteni. Ebben az esetben azonban hangsúlyozottan nem a piac kiszolgálása a cél (mint a piaci, befektet ői rehabilitációnál), hanem aktív lakás- Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. TÉT XX. évf. 2006 s 1 Slumosodás és városrehabilitáció 97 és rehabilitációs politika révén a terület hosszabb távú stabilitását el ősegítő társadalmi heterogenitás megteremtése (Városkutatás K. 2004). A slumosodásra adott válaszok Budapesten az államszocializmus idején Budapesten a II. világháborús károk rendbehozatala mellett, valamint azt követ ően a hatvanas évektől kezd ődően a városrész-leromlásra, avulásra, slumosodásra a re- konstrukció, azaz a szanálás, dönt ően épületek bontása és új beépítés volt a város- politika válasza. Ezt a stratégiát nem csak az 1950-ben a f ővároshoz csatolt küls ő kerületek átépítésénél, de az átmeneti övezet, például a VIII. és IX. kerület kül- ső részén is tervezték alkalmazni. A stratégia megvalósulásának eklatáns példáját ma is láthatjuk a józsefvárosi (más néven Szigony utcai) lakótelep formájában. A Nagykörúton kívül es ő, zömmel földszintes vagy egyemeletes, alacsony komfort- fokozatú, döntően szoba-konyhás lakások bontásával az 1960-as évekt ől kezdődően (de az 1980-as évekig elhúzódóan) itt a paneles rekonstrukció eszméje nyert teret. Az első ütemben 1965-re a Töm ő utcában épült fel három toronyház, a második ütemben pedig 1975-re közel 2800 lakással megépült az els ő belvárosi lakótelep, a Szigony utcában. A hetvenes években mind a Körúton belül, mind azon kívül több terület, például a hasonló adottságú Középs ő-Ferencváros kapcsán felmerült a rekonstrukciós felújítás terve, azonban a legtöbb esetben a magas laks űrűség miatt ennek megvalósítása — főként a lakók ideiglenes vagy állandó elhelyezésének problémái miatt — nem követ- kezett be. Ugyanakkor számos területre született ilyen jelleg ű városrendezési terv, mely a későbbi évtizedek során mintegy felújítási és építési tilalomként funkcionált, nagyban hozzájárulva ezzel ezen területek további fizikai és társadalmi leromlásához. Az 1970-es évek végétől a fővárosban megindult egy rehabilitációs szemlélet ű gondolkodás. Részben a mennyiségi lakáshiány csökkenése, részben az igénybe vehető üres területek elapadása, részben a demográfiai szegregáció növekedése 4 miatt előtérbe került a bels ő pesti városrészek felújításának, átalakításának kérdése. A nyu- gati szakirodalomban városrehabilitációként elterjedt értéknövel ő felújításra a hazai szóhasználatban a „tömbrehabilitáció" fogalma vált bevett megnevezéssé, szoros összefüggésben a fővárosban a hetvenes évek végét ől meginduló rehabilitációs tervezési folyamattal, melynek keretében a bels ő pesti kerületek néhány háztömbjé- re készültek el őször kísérleti rehabilitációs tervek. Ezek már dönt ően nem a re- konstrukciós újjáépítést, hanem a meglév ő építészeti és társadalmi szerkezet meg- tartását, a házak, tömbök egészének komplex megújítását és a környezeti helyzet javítását tűzték ki célként. 1980-ra szinte teljesen háttérbe szorultak a bels ő részek lakóépületeinek lebontását és a teljes újjáépítést hangoztató vélemények, és el őtérbe került a lakótömbönként történ ő „koncentrált" felújítás terve. Az 1978-as koncepción alapuló kísérleti VII. kerületi 15-ös tömböt érint ő rehabi- litáció tapasztalatait is figyelembe véve végül 1986-ban született átfogó f ővárosi koncepció a főváros bels ő városrészeinek közel 400 háztömbjére vonatkozóan, amely a fővárosi tanács jóváhagyása után jelent ős állami támogatást kapott. 1987- től indult meg a bels ő-pesti kerületekben az alapvet ően központi pénzekb ől finan- Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. 98 Tomay Kyra TÉT XX. évf. 2006 s 1 szírozott, de kerületi szinten szervezett és kivitelezett „tömbrehabilitációs prog- ram". Eszerint a városrehabilitáció a leromlott állapotú városrészek lakóházainak, közösségi intézményeinek, utcahálózatának és városi infrastruktúrájának olyan felújítását jelenti, amely egyfel ől törekszik a „városrész jellegzetes szerkezetének, beépítési módjának és az épületállomány értékes részének a megtartására és kiegé- szítésére", másfel ől „a szociális, városépítészeti, technikai és gazdasági szempontból feltétlenül szükséges felújításra". A városrehabilitáció szociálpolitikai célja a bels ő városrészek társadalmi szerkezetének fiatalítása és a „fizikai dolgozók" lakáskörül- ményeinek javítása volt. Az „enyhe" rehabilitációt felvállaló 1986-os programról végül nem derült ki, hogy a gyakorlatban hogyan m űködhetett volna, mivel részben az anyagi források elapadása, részben a hamarosan bekövetkezett rendszerváltás miatt elakadt. A városrész-leromlás kihívására adott önkormányzati válaszok a rendszerváltást követ ően A rendszerváltást követ ően a döntően közpénzeken alapuló, nem-megtérül ő reha- bilitáció az állami források elapadása miatt az új gazdasági—társadalmi—igazgatási rendszerben folytathatatlannak t űnt. A finanszírozás mellett a lakásprivatizáció hatására átalakuló tulajdonszerkezet, és az így kialakuló társasházi forma a rehabili- táció szervezését is szinte lehetetlenné tette. A rendszerváltás nyomán az addig le nem zárt felújítási programok céljukat, finanszírozási és kivitelezési módjukat te- kintve elavulttá váltak. A rendszerváltást követ ő években megtorpant rehabilitációban 1996-97-ben tör- téntek újabb lépések, amikor a főváros jóváhagyta Budapest Városrehabilitációs Programját, és létrehozta a F ővárosi Városrehabilitációs Keretet. A keret pénzügyi alapját kezdetben a bérlakások elidegenítéséb ől származó kerületi befizetések jelen- tették. A program részeként a F ővárosi Közgyűlés az egész városban a kerületi önkormányzatok által benyújtott el őtanulmányok alapján jelölte ki a rehabilitációs akcióterületeket. Ezek az V.—X. és XIII. kerületben találhatók. Az egyes kerületek rehabilitációs stratégiája eltér ő. Nagyobb, átfogó, rehabilitációra, szerkezetátalakításra alkalmas terület leginkább a VIII. és IX. kerületben maradt önkormányzati kézben, a bels ő kerületek (V., VI., VII.) esélyét a közpénzb ől finanszírozott és közösségi tulajdonú területekre kiterjed ő klasz- szikus rehabilitációra szinte ellehetetlenítette a nagyarányú bérlakás-privatizáció. Ezért a főváros bels ő kerületei ún. akcióterületi rehabilitációs modelleket kerestek. Az egyik modell az úgynevezett közterületi rehabilitáció. Ebben az akcióban a kerületi önkormányzat — esetleg más közösségi szerepl ő segítségével — egy teret, utcaszakaszt újít fel, abban a reményben, hogy a közterület felértékel ődésével, megújulásával a környező városrész is fejl ődésnek indul. Ezek a felújítások „üze- net" jellegűek a lakosság és a magánbefektet ők felé is. A közelmúltban véghezvitt közterületi rehabilitációk közül a Ráday utca és a Váci utca déli szakaszának felújí- tása emelkedik ki. Az eleve nagyon jó adottságokkal rendelkez ő, a város turisztikai Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. TÉT XX. évf. 2006 s 1 Slumosodás és városrehabilitáció 99 területei közé tartozó déli Váci utca területén a földszinti üzlethelyiségek gyorsan megújultak, a vendéglátó funkciók a környez ő utcákban is sorra megjelentek. A kerületi önkormányzat a saját tulajdonában lév ő műemléképületek teljes felújításá- val vett részt a folyamatban. A kerületek által sok helyen el őnyben részesített másik módszer a leginkább le- romlott, rossz lakás-összetétel ű — és többnyire önkormányzati tulajdonban lév ő — ingatlanok bontása és a lakóknak a kerület más részére vagy kerületen kívülre köl- töztetése. Ezzel a módszerrel az önkormányzatok egyben az adott terület „szociális" konfliktusait is meg kívánják szüntetni. Általában olyan helyen élnek e lehet őség- gel, ahol viszonylag kevés számú ilyen lakóépület ékel ődik konszolidáltabb kör- nyékbe, illetve, ahol a telek felszabadítása ingatlanpiaci nyereséggel járhat. A kerületek mindkét stratégia esetén általában a rehabilitált területek ingatlanpiaci felértékelését tartják szem el őtt, ehhez egy-egy rehabilitációs gócpontból kiinduló fejlesztéseket támogatnak, remélve, hogy az így elindított projektek a tágabb térség- re is hatással lesznek, azt is felértékelik, befektet őket vonzanak oda. Az értékmeg- őrző, felújításos rehabilitáció a befektet ői érdekeknek megfelel ően kisebb teret kap. A területek felértékelésének az eszköze szinte minden esetben a dzsentrifikációs stratégia, szociális elemek csak annyiban érvényesülnek, hogy a területr ől elköltöz- tetett lakosok magasabb komfortfokozatú, jobb lakásokba kerülnek. Európa nyugati felén a lakónegyedek fizikai rehabilitációját rendszeresen és tuda- tosan kombinálják azok szociális és gazdasági megújításával. Az ilyen többcélú megközelítés hiányzik vagy igen kezdetleges stádiumban van Kelet-Európában. „A kelet-európai országokban a várospolitika f ő célja — a városmegújítási programok általános megkésettsége miatt — a fizikai regeneráció, a szociális és gazdasági szem- pontokat ritkán veszik figyelembe" (Egedy—Kovács—Morrison 2005). A mai budapesti gyakorlatban a piaci alapú, nagymérték ű átépítéssel és lakosságcserével járó, dzsentrifikációs városmegújítás az elterjedt. A bels ő-pesti kerületekben megindult, döntően piaci alapú átépítések és közterület-felújítások a rehabilitált területekr ől a szegények elvándorlását és új lakossági csoportok beköltözését eredményezik. Értékmeg őrző rehabilitáció Középső-Ferencvárosban?5 Az egyetlen sikeresként számon tartott rehabilitáció a IX. kerületben zajlik, azon- ban mára a terület felértékel ődése és a piac fellendülése következtében a nyolcva- nas években szociális célokkal megkezdett középs ő-ferencvárosi városrehabilitációs program is jórészt elvesztette szociális jellegét. Különösen az utóbbi években gyor- sult itt fel az ingatlanpiaci (ezért szükségképpen dzsentrifikációs) rehabilitáció. Az akció területe a Ferenc körút — Üll ői út — Haller út — Mester utca által határolt vá- rosrész. „Célja a városrész értékmeg őrző átalakítása, a lakásállomány struktúrájá- nak javítása és ezen keresztül a negatív társadalmi folyamatok megállítása, megfor- dítása" (IX. kerület — Ferencvárosi rehabilitáció 2002). Ferencvárosban rehabilitációra a megel őző vizsgálatok alapján olyan területet jelöl- tek ki, ahol a város más részeihez viszonyítva a s űrűség — a beépítettség és a lakás- Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. 100 Tomay Kyra TÉT XX. évf. 2006 s 1 sűrű ség is — alacsony volt, mert ez a terület a 19. és 20. század fordulóján kevéssé épült át a várost s űrítő engedékeny szabályozások alapján. Az ipari/kisipari/ intézményi funkciók, a periferiális helyzet és a már akkor is szegény lakosság miatt viszonylag kevés új, emeletes bérkaszárnya keletkezett. Sok helyen tovább éltek a 19. század korábbi évtizedeib ől származó alacsony és lazább beépítés ű, sokszor kislépté- kű iparral vegyes lakóépületei, amelyeknek bontása ma már a m űszaki állapotuk miatt általában indokolt, alacsony értékük és lakásszámuk miatt pedig viszonylag egyszer ű. Ezen kívül jelentő s arányban üres telkek is rendelkezésre állnak vagy eredend ően, vagy mert a bennük él ő funkció kihalása után a terület alacsony piaci értéke eddig megakadályozta az újbóli hasznosulást. Középs ő -Ferencváros slumosodásában — mint más esetekben is tapasztalható volt, pl. Középső-Józsefváros, Küls ő-Terézváros — jelentős tényező volt a rekonstrukci- ós/rehabilitációs program elhatározása és a megvalósítása között eltelt id ő hossza, ez id ő alatt gyakorlatilag nem történt felújítás a területen, és ez kedvez őtlenül befolyásolta a területen él ő k társadalmi összetételét és hangulatukat is. Ennek következtében a terület tartósan leszakadt, és a hátrányos helyzet ű rétegek egyik gyűjtőterületévé vált. Egyes vélemények szerint a terület „lecsúszása" éppen az 1960-80-as évek közé tehet ő. A IX. kerület felújításának gondolata már 1959-60-ban felmerült, szisztematikus felújítások 1961-62-ben kezd ődtek, ezek azonban nem érintették Középs ő- Ferencvárost, azt „rekonstrukciós területként" tartalékolták, emiatt ezen a területen a felújítás költségeit visszafogták. A rekonstrukciós program a VIII. kerületben kezdő dött el, és a ferencvárosi területen is paneles technológiával készül ő lakások felépítését határozta meg. A rekonstrukció bels ő kerületi lakótelepeket kialakító felfogásának kudarcát követ ően, a nyolcvanas évek elején a F ővárosi Tanács tanulmányterv készítésével bízta meg Locsmándi Gábort, a BME várostervez őjét. A tervek el őször a paneles építési technológia bels ő városrészekbe történ ő beilleszté- sére vonatkoztak, kés ő bb azonban a koncepció megváltozott, és a „városi szövet" gazdagítása vált els ődleges szemponttá, széles utcák, fasorok, kis közterek, gyalo- gos passzázsok és kisebb-nagyobb udvarok kialakításával. A rehabilitációs program azonban financiális okokból csökkentett lakásszámmal és kerületi hatáskörben indult el. Már 1988-ban csökkenni kezdtek a rendelkezésre álló források, s a prog- ram végrehajtása rendszerváltás id őszakában lelassult. A kerületi önkormányzat 1990-ben alakult meg. Az új képvisel őtestület tagjai megértették, hogy folytatni kell a rehabilitációt. 1992-ben megalakult az önkormányzati Felújítási iroda, amely 1992-93-ban befejezte az els ő három lakótömb felújítását. Megváltozott a beépítés- sel kapcsolatos koncepció és a felújított lakóingatlanokkal kapcsolatos politika is. A francia mintára alakult SEM IX. Rt. — a vegyes tulajdonú gazdasági társaság (Société d'Économie Mixte- [SEM]) Franciaországban elterjedt formája az ingat- lanfejlesztésnek) —, mely 1993 januárjában kezdte meg m űködését, a kerületi ön- kormányzat többségi tulajdonában van, a további 49%-on az OTP és egy francia beruházási bank (a CDC) osztoztak. Az általuk továbbvitt középs ő-ferencvárosi rehabilitációs projekt célja az értékmeg őrző helyreállítás, a lakásállomány struktú- rájának javítása, a negatív demográfiai folyamatok megállítása, visszafordítása. Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. TÉT XX. évf. 2006 s 1 Slumosodás és városrehabilitáció 101 Mivel a terület városrehabilitációra kijelölt városrész volt, a lakástörvény rendelke- zései ellenére sem kellett a lakásokat a bentlakó bérl őknek értékesíteni. A program a fő városi támogatás hatására 1996-ban kapott ismét lendületet és pénzügyi támoga- tást a Fő városi Rehabilitációs Alapból. A felszabadított telkeken a befektet ők lakó-, kereskedelmi és kulturális létesítmé- nyeket építenek. A fejl ő dés motorja tehát az, hogy az önkormányzati ráfordítások a közvetlen eredményeken túl olyan környezetet teremtenek, amelyben a magánt őke számára beláthatóvá és kiszámíthatóvá válik az adott terület fejl ődése. A beruházói érdeklődés 4-5 évvel ezel őtt élénkült meg, és azóta tartóssá vált a területen. Az önkormányzati házak felújítása némileg lelassult az elmúlt id őszakban. Folynak viszont közterületi felújítási programok, amelyek fokozzák a magánt őke beruházá- sait. A felújítás egyre inkább piacivá válik, ez azonban vélhet ően a lakosságcsere fokozódásával is jár. A programot jellemz ő adatok jól tükrözik annak átalakulását, dzsentrifikációs, rekonstrukciós tendenciáit. 1985 óta az önkormányzat 32 épületet teljesen, 17-et pedig részlegesen felújított, miközben 81 új épület átadására került sor. Ugyanakkor ezen új lakóépületek több mint fele 2000 óta épült, az addigi eredménye- ket tekintve viszonylag kiegyenlítettnek volt mondható a felújítás és új építés aránya. Az új építésű ingatlanok utóbbi években jellemző magas száma (2001 óta évi 500 lakás feletti átadás) és a felújításokhoz mért aránya (legalább tízszeres) jól jelzik a rehabilitációs program átalakulását. A legtöbb kritikát ezen a téren kapja az akció, mivel sokak szerint a területen folyó „városrehabilitáció" valójában inkább rekonstruk- ció, dózerolás, ami elt űnteti a városrész építészeti értékeit és egykori hangulatát. A középső -ferencvárosi rehabilitációs program az épületállomány m űszaki felújí- tásával és a min ő ségi lakókörnyezet kialakításával felértékeli az érintett területet. Az önkormányzati épületekben lakó bérl őket nagyobb és magasabb komfortfokozatú lakásokban helyezik el, egyrészt a felújított bérlakásokban, másrészt az önkormányzat által Budapest egész területén vásárolt lakásokban. A felújított, illetve a cserelakások a bérleti szerz ődés megkötését követ ően kedvezményes feltételek mellett megvásá- rolhatók az önkormányzattól. A program szociálpolitikai célt nem teljesít, a felértéke- lődés ára (garanciája) a jelent ő s lakosságcsere. A népességcsere fokozottan érinti az alsó és a legalsó társadalmi csoportokat, illetve a helyi cigány lakosságot. Várhatóan a jöv ő ben még kevésbé lesznek tarthatók a „klasszikus" rehabilitáció szociális elvei. Az ingatlanállomány piaci felértékel ődése már eddig is csak részben tette lehet ő vé az eredeti lakosság helyben maradását. A piacosodó feltételek nyil- vánvalóvá tették, hogy az új építés ű lakások nem eladhatók a problémásnak tekin- tett társadalmi csoportok helyben maradásával, és a rehabilitáció hosszabb távon nem folytatható egy fizet ő képesebb lakossági csoport beáramlása nélkül. A dzsentrifikációs folyamat a területen spontán és irányított módon is zajlik. Spontán módon annyiban, hogy a visszaköltöz ő bérlők egy része kés őbb magától elköltözik a területrő l anyagi vagy életmódbeli okok miatt, emellett azonban intézményes módon is zajlik a régi lakók „szelektálása". A felújított lakásokba visszaköltöz ő bérl ők maga- sabb lakbért fizetnek, és — a társasházzá alakítást követ ően — a (felújított) lakás Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. 102 Tomay Kyra TÉT XX. évf. 2006 s 1 forgalmi értékének 50%-áért megvásárolhatják bérlakásukat. Ez utóbbi az ingatlan- piaci dzsentrifikációs hatás hordozója. A területre vissza nem tér ő lakók elhelyezése a vagyongazdálkodási iroda feladata. A két lehet őség közül — pénzbeli térítés és cserelakás — dönt ően az utóbbit választ- ják az egykori lakók. A program dzsentrifikációs hatásaira vonatkozó számszer ű adat nincs, annyi azonban megállapítható, hogy a rehabilitáció során jelent ős lakos- ságcsere zajlik, melynek oka, hogy a lebontott, illetve a felújítás során összevonásra kerül ő lakások bérl ői elköltöznek a rehabilitációs területr ől. A területen él ők döntő többsége vagy a területen költözik nagyobb és magasabb komfortfokozatú lakásba, vagy a kerület más részein, illetve más kerületekben kap méretében és min őségileg is jobb lakást. A lakásokat a korábban részletezett kedvezmények és feltételek mel- lett a bérl ők megvásárolhatják. A lakástulajdonhoz jutás az érintettek szempontjából döntő legitimációs tényez ője a programnak. Az ún. „underclass" (szegények, cigányok, a problémás társadalmi csoportok) ki- szorítása a területr ől ki nem mondott célja/eredménye a programnak. Ezzel képes biztosítani a terület felértékel ődését, a magasabb társadalmi státuszú tulajdonosi csoportok beköltözését. A „kiszorított" családok a kerület, a f őváros külső részeinek lakásaiban kerülnek elhelyezésre. Egyes becslések szerint a középs ő-ferencvárosi rehabilitációs program hatására a területen él ő cigány népesség aránya kb. 30%-ról kb. 5%-ra csökkenhet. A fejlesztés szerepl ői között nincs konszenzus abban, hogy mennyiben szükséges a lakosságcsere a területen. A vélemények a terület teljes „megtisztításától" a lakosság dönt ő részének megtartásáig terjednek. Ingatlanpiaci városrehabilitáció Középső-Józsefvárosban A VIII. kerület a leginkább sokszín ű kerület a rehabilitációs stratégiákat tekintve. Létezett itt értékmeg őrző, klasszikus tömbrehabilitáció a bels ő-józsefvárosi Mikszáth tér környékén, kombinálva a közterületi rehabilitációval, ahol az épületek teljes, majd csak részleges felújítását követ ően a lakásokat eladták a bentlakóknak, remélve, hogy a környék ökológiai helyzete elegend ő az „önálló lábra álláshoz", azaz a terület nem fog többé visszasüllyedni, és a karbantartást innent ől kezdve a tulajdonosokra, a területen működő intézményekre, vendéglátóhelyekre lehet bízni. Középs ő-Józsefváros északi részén (a Práter utcától északra fekv ő területen) komplex, lépésr ől lépésre haladó aktív rehabilitáció folyik. A kerületben, a Magdolna-negyedben indul a szociális városrehabilitáció egyik legígéretesebb programja. Az alábbiakban elemzett Corvin- Szigony projekt tehát nem a kerület általános stratégiáját tükrözi, pusztán egy az álta- luk alkalmazott eszközök közül. A Középs ő-Ferencvároshoz hasonló helyzet ű és adottságú Középs ő-Józsefváros esetében az ún. „Corvin-Szigony projekt" a leromlott terület gyökeres átalakításán alapuló, a teljes lakosságcserét felvállaló akció. A fe- rencvárosi modell importálását a közpénzek hiánya akadályozta. A Középső-Józsefváros a VIII. kerület központi, legrégebben épült része, melyet csak kismértékben érintett a századfordulón megindult városfejlesztési hullám, ezért a többszintes bérházak a korábbról itt maradt földszintes-égyemeletes házakkal Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. TÉT XX. évf. 2006 s 1 Slumosodás és városrehabilitáció 103 felváltva találhatók meg a területen. Az 1960-as évekt ől kezdve rendszeres bontás folyt itt, el őször a Szigony utcai lakótelep építése, majd a rehabilitáció el őkészítése céljából. Mindennek eredményeként mára a térség fizikailag és társadalmilag is leromlott, foghíjas, heterogén területté vált. A hatvanas évekt ől kezdve elmaradt felújítások és a rehabilitáció elhúzódásából fakadó bizonytalanság fokozták a slumosodási folyamatot, ugyanakkor ez a bizonytalanság okozta azt is, hogy a terü- leten viszonylag magas arányban maradtak önkormányzati tulajdonban a lakások, amely megkönnyítheti a tervezett „Corvin-Szigony projekt" elindulását. A rendszerváltást követ ően hosszú ideig nem indult el rehabilitáció a VIII. kerü- letben. 1996-ban az önkormányzat kerületfejlesztési stratégiát készítetett, ekkor döntöttek úgy, hogy a szomszédos IX. kerületben akkor már sikerrel m űködő SEM IX. Rt. mintájára 1997-ben Józsefváros is létrehozza saját fejlesztési társaságát RÉV 8 Rt. (Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Részvénytársaság) né- ven. A társaság átmenetet jelent a tulajdonjogok közvetlen önkormányzati gyakor- lása és a vállalkozásba adás között. Tulajdonosa a kerület, a f őváros és az OTP volt. A társaság feladata a kerületi rehabilitáció tervezése, szervezése, kivitelezése, de emellett ingatlanértékesítéssel is foglalkoznak. A RÉV 8 Rt. 1998-ban készítette el a Józsefvárosi Rehabilitációs Programtervet, melynek legfontosabb fejlesztési el- képzelése a bels ő-józsefvárosi lakóépület-felújítás befejezése, és a középs ő- józsefvárosi akcióterület rehabilitációja volt. Középső-Józsefváros déli részén (Szigony utca — Kisfaludy utca — Üll ői út — Prá- ter utca által határolt terület a lakótelept ől befelé) tervezett nagyszabású, jelent ős bontással és egy városrész létrehozásával járó, rekonstrukciós ingatlanfejlesztési akció, az ún. Corvin-Szigony projekt nyíltan vállalja fel a lakosságcserét. 2003 őszén négy építőipari társaság6 konzorciuma nyert jogot az ország legnagyobb lakó- területi, 20 hektáros városrehabilitációs programjának kivitelezésére. A tíz évre tervezett projektben 2500 lakás, üzlethelyiségek és irodák felépítését, parkok kiala- kítását vállalta fel a megbízást elnyer ő cég. A projekt keretében lebontják Budapest egyik legkritikusabb állapotú negyedében a menthetetlen állapotú épületeket, s helyükre újakat építenek. Az önkormányzat azzal, hogy egyben értékesítette a területet, a jelenlegi telekárak többszörösét tudta elérni. Az önkormányzat vállalta a terület rendezését, az itt lakó családok elhelyezését, részben a kerület más részén épül ő, új önkormányzati bérla- kásokban. A területen nagyjából 1100 lakást bontanak, miközben 6-700 önkor- mányzati bérlakás épül a kerület különböz ő pontjain. A sokat támadott projekt kap- csán a kerületi döntéshozók egy része explicit célként, mások csak mellékes követ- kezményként értékelik a lakosságcserét, annyi azonban bizonyos, hogy nagyfokú lakosságcsere, dzsentrifikáció fog itt lezajlani az elkövetkez ő 10 évben. A kitelepített családok választhatnak a lakás piaci árának megfelel ő anyagi meg- váltás (bérleti jog esetén a piaci érték felével megegyez ő összegű), illetve a hasonló értékű lakás között, a területen maradás alternatívája azonban nem merül fel. A lakókkal való tárgyalások jelenlegi stádiuma alapján a többség az anyagi ellenszol- gáltatás mellett dönt. A projektet bonyolító RÉV 8 Rt. véleménye szerint az akció- Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. 104 Tomay Kyra TÉT XX. évf. 2006 s 1 területen jelenleg lakók túlnyomó többsége örül a fejlesztésnek, mivel így viszony- lag kedvez ő feltételekkel szabadulhatnak meg rossz min őségű, kis alapterület ű, gyakran komfort nélküli lakásaiktól. Közterület-rehabilitáció Bels ő-Ferencvárosban A Ráday utca tekinthet ő jelenleg a legsikeresebb közterület—rehabilitációnak a fővárosban. A bels ő-ferencvárosi Ráday utca fejlesztése a déli Váci utcával ellen- tétben nem els ősorban turisztikai jelleg ű. Az utóbbi években az utca fizikai és tár- sadalmi képe is átalakult, a csillapított forgalom, az új díszburkolat és utcabútorok, a megújuló homlokzatok és az egyre-másra nyíló kávézók, söröz ők és vendégl ők ékes bizonyítékai annak, hogy az utca életében dinamikus változások következtek be az elmúlt néhány évben (Kocsis—K őszeghy—Tomay 2000). Az önkormányzat beruházásai mellett és részben annak hatására a magánfejleszt ők, az ingatlantulaj- donosok is jelentős fejlesztési és felújítási forrásokat koncentrálnak ide. Ezáltal a Ráday utcában ma már egymás mellett folyik az önkormányzati lakóépületek és intézmények felújítása, társasházi felújítás, szálloda- és irodaépítés, valamint az üzletek, vendéglátóhelyek megújítása, szaporodása. Belső-Ferencváros adottságai nagyban különböznek Középs ő-Ferencvárosétól, így a rehabilitáció módja is eltér ő a két területen. A bels ő terület a pesti belváros többi részéhez hasonlóan igen s űrű beépítettségű, magas népsűrűségű. A 19. század második felében és a századfordulón jelentek meg a terület mai képét meghatározó 4-5 emeletes körfolyosós bérházak. Ezen terület felújítása több problémát vet fel, mint Középs ő-Ferencvárosé. Egyfel ől a magasabb lakósűrűség miatt jelentősen na- gyobb gondot jelentene (mind anyagi, mind pszichés-szociális értelemben) a lakók ideiglenes vagy végleges elköltöztetése a területr ől. Másfelől a házak építészeti értéke miatt gyakorlatilag nincs lebontásra érett épület, s őt nem egy esetben műemléki felújí- tást igényelne, melynek megvalósítása drágább, mint a bontás és új építés (erre a foghíjtelkeken van csak mód). Harmadrészt mivel a terület nem volt kijelölve rehabi- litációra, a lakások nagy részét privatizálták, így az épületek dönt ő része vegyes (ma- gán- és önkormányzati) tulajdonú társasházként m űködik. A társasházak felújítását nehezíti, hogy akár néhány tulajdonostárs ellenállása (anyagi lehet őségeinek hiánya) is ellehetetlenítheti a felújítást. (A költségeket csökkentheti az önkormányzat pályázati alapon szétosztott támogatása, de öner őre ekkor is szükség van.) Ezek a körülmények meghatározták az önkormányzat várospolitikai lehet őségeit, ezért az önkormányzat itt más módszerrel próbálta elérni — az eddigi eredmények szerint sikeresen — a terület megújulását. A IX. kerület ezért a területen egy forgalom- csillapított zóna kialakításával egybekötött közterület-rehabilitációs akcióba kezdett, aminek hatására egy sor, mára igen divatossá vált vendéglátóhely települt az utcába. Az utca városközponthoz közeli részén a házak földszintjén, az utcai fronton már- már egymást érik a különféle kereskedelmi és szolgáltatóegységek, többnyire ven- déglátóhelyek, pubok, kávézók, söröz ők, éttermek. A vendéglátóhelyek els ősorban a viszonylag jó anyagi helyzet ű fiatalokat célozzák meg, sokan a közeli egyetemek Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. TÉT XX. évf. 2006 s 1 Slumosodás és városrehabilitáció 105 hallgatói közül kerülnek ki. A nyáron utcára néz ő teraszokat üzemeltet ő vendéglá- tóhelyek hamar divatossá váltak. Az utca vendéglátóipari és kulturális tevékenységet folytató cégei „Ráday Soho" néven egyesületet alapítottak, melynek célja az érdekképviselet, kulturális rendez- vények és fesztiválok szervezése, egy jó értelemben vett szórakozó negyed kialakí- tása. Az egyesület biztosítja az etikai minimumot a tagtársak és a vendégek irányá- ban. Az egyesület megállapodást kötött a környékbeli lakókkal a nyitvatartási korlá- tokról, illetve az utca virágosításával és más kezdeményezésekkel igyekeznek a lakókat „megnyerni". A kulturális események, fesztiválok között idén immáron ötödik éve vett részt az utca az Ünnepi Könyvhét eseményeiben, filmfesztivált (FilmESfesztivál), kortárs m űvészeti fesztivált (Plain Art), emellett fotókiállítást, jazz-fesztivált, alternatív zenei koncertsorozatot is tartottak. Ezzel párhuzamosan mind nagyobb lendületet vesz az utcában a társasház- felújítás, bár ez sokszor csak a homlokzat felújítását jelenti. Ma már több a felújí- tott, mint a lerobbant, málló homlokzat az utca bels ő részén. Ez a két folyamat valószín űleg kölcsönhatásban van, egymás hatását er ősítik. Minden valószín űség szerint az utca bels ő, a városmaghoz közeli részén a jó elhelyezkedés, színvonalas közterület-rehabilitáció és a társasház-felújítások nemcsak az épített környezetet, hanem a társadalomszerkezetet is átalakították. Divatossá vált a város ezen részén lakni, főleg a fiatal értelmiségiek és az új, jól jövedelmez ő szakmákban dolgozók számára, azaz dzsentrifikációs folyamatok indultak be a területen. Az ingatlanárak, és az ingatlanforgalom is jócskán emelkedett a területen, utalva a felértékel ődésre és az intenzív lakosságcserére. A Ráday utca esete jó példa arra, hogy lehet viszonylag kismérték ű közberuházás- sal nagymérték ű magánberuházást generálni úgy, hogy az eredmény egy jól hasz- nálható városi élettér legyen, ugyanakkor kérdés, hogy ez a fejl ődés milyen hatással van a közvetlen környezetre. Amennyiben az utca csak „kirakatként" funkcionál, miközben nem húzza magával Bels ő-Ferencváros többi részét, s őt egyes vélemé- nyek szerint még ront is a környék lakómin őségén például azáltal, hogy a környez ő utcák forgalma, az ott parkoló autók száma n ő, úgy nem indít be mélyebb város- szerkezeti átrendez ődést. Kérdés az is, hogy a közösségi szféra képes lesz-e, és mennyiben úgy befolyásolni, keretek között tartani a folyamatokat, hogy az általa képviselendő érdekek és értékek (pl. társadalmi kizárás elvetése, szolidaritás) is érvényesülhessenek. Szociális városrehabilitáció: a jöv ő útja? A slumosodás megfékezését célzó várospolitikát tekintve az itt bemutatott esetek részben tipikus, részben egyedi esetei a Budapesten folyó rehabilitációs gyakorlat- nak. A józsefvárosi és ferencvárosi rehabilitáció a két legnagyobb összefügg ő le- romlott területtel kapcsolatos stratégiát mutatja be, ennyiben különleges helyzetr ől van szó, mivel a város más területein nincs hasonló adottságú kiterjedt, de a meg- újulásra még képes terület. A két nagyobb rehabilitációra meg őrzött területen kívül Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. 106 Tomay Kyra TÉT XX. évf. 2006 s 1 a belső pesti bérházas övezetben nincs olyan egybefügg ő terület, amit a helyi ön- , kormányzatok „még id őben" kijelöltek volna rehabilitációra, ezáltal mentesülve a bérlőknek történ ő értékesítés kötelezettségét ől, és megteremtve az egységes, szer- vezett lebonyolítás feltételeit. A mai helyzetben a vegyes tulajdonú társasházi közösségek rendkívül nehezen szervezhet ők össze (a pénzügyi feltételek el őterem- téséről nem is beszélve), másrészt a városközponthoz közelebb es ő, értékesebb területeken a lakós űrűség is nagyobb, ami a rehabilitáció egyik f ő problémája. Más- fel ől az itt elhelyezked ő épületek építészeti értéke is magasabb, ami a rekonstrukció helyett a többnyire költségesebb rehabilitációt teszi szükségessé. A bels ő-pesti kerületekben ezért gyakoribb a Ráday utcához hasonló közterületi rehabilitáció, illetve kisebb léptékű, de a fizikai környezet megújítását és a társadalmi szerkezet javítását célul tűző projektek folynak. A bels ő-pesti kerületekben szisztematikus megújítás egyel őre nem történt, részben a s űrűbb beépítés, a privatizált lakások magas aránya és a magasabb, meg őrzendő építészeti érték miatt. Ezeken a területe- ken inkább foghíjbeépítésekkel és kisebb tömbrehabilitációs programokkal talál- kozhatunk, melyek dzsentrifikációs hatása is nehezebben érhet ő tetten, bár kétségte- lenül létező.7 A szociális rehabilitáció megvalósításának egyik fontos feltétele a rendszeresen befektetett nagyarányú közpénz lenne, ugyanakkor a F ővárosi Rehabi- litációs Alapba történ ő befizetéseket több kerület azért tagadja meg, mert az ebb ől pályázható támogatások közel felét az utóbbi években a IX. kerület „vitte el". F ő- ként ezen tényez őknek köszönhető, hogy a bels ő-pesti kerületek nagy része piaci alapú kisebb projekteket indít csak. Jelenleg tervezés alatt áll egy kísérleti szociális rehabilitációs modell, melynek f ő célja a kiválasztott célterületek leromlását okozó folyamatok megállítása és meg- fordítása, a lakók életmin őségének és életesélyeinek javítása. Ennek f ő feltétele a célterület szociális stigmatizáltságának csökkentése, ezért amellett, hogy a lakosság nagy részének megtartására törekszik, cél a társadalmi fellazítás, egy mérsékelt lakosságcsere is. A szociális városrehabilitációs terv szerint a beavatkozás a fizikai megújítás mellett a szociálpolitika, lakáspolitika, foglalkoztatás, kisebbségpolitika, közösségfejlesztés komplex eszközrendszerével törekszik az öner őből megújulni nem képes területek javítására (Városkutatás Kft. 2004). Ilyen területek Budapesten döntően a Nagykörúton kívüli átmeneti zónában, a s űrű beépítés ű, leromlott lakás- állományú városi területeken helyezkednek el. A közeljöv őben a Magdolna- negyedben induló szociális városrehabilitációs program vélhet ően új irányt fog jelenteni Budapest megújulási stratégiájában, a korábbiaktól komplexitásában, céljaiban is eltérő programok beindulása talán utat mutat a mérsékeltebb lakosság- cserével megvalósítható városmegújítás gyakorlatának. Jegyzetek A később részletesebben is tárgyalt középs ő-józsefvárosi lakótelep-építkezés, mint az egyetlen (félbe- maradt) kísérlet a bels ő városrészek lakóteleppel való rekonstrukciójára. 2 A hazai gyakorlatban a tág értelemben vett városrehabilitáció kifejezést szokták használni minden, a város megújítását célzó beavatkozásra, ugyanakkor az így értelmezett rehabilitáción belül számos Tomay Kyra : Slumosodás és városrehabilitáció Budapesten Tér és Társadalom 20. évf. 2006/1. 93-107. p. TÉT XX. évf. 2006 s 1 Slumosodás és városrehabilitáció 107 különböz ő módszer különböztethet ő meg, melyek egyikét ugyancsak a rehabilitáció kifejezéssel szo- kás jelölni. Ez a „sz űken" értelmezett rehabilitáció a kés őbb kifejtésre kerül ő „enyhe" rehabilitáció. 3 Public Private Partnership 4 Mivel a lakáselosztás a fiatal házasokat preferálta a lakótelepi új lakások kiutalásánál, a régi város- részek lakossága elkezdett rohamosan elöregedni. 5 A középs ő-ferencvárosi rehabilitáció múltjáról részletesen ír Locsmándi G. (2005) Városmegújítás a Ferencvárosban — Egedy T. (szerk.) Városrehabilitáció és társadalom. MTA Földrajztudományi Kutató- intézet, Budapest. 201-228. o. 6 A Középületépít ő Rt., a Hérosz Rt., a Baucont Rt. és a Kipszer Rt. 7 A Belső-Erzsébetváros rehabilitációjáról, dzsentrifikációjáról a folyóirat jelen számának Csanádi Gábor—Csizmady Adrienne—K őszeghy Lea—Tomay Kyra: Bels ő-erzsébetvárosi rehabilitáció c. cikké- ben olvashatnak részletesen. Irodalom IX. kerület - Ferencvárosi rehabilitáció. (2002) Budapest. Cséfalvay Z.—Lichtenberger E.—Paal M. (1994) Várospusztulás és felújítás Budapesten. Magyar Trend- kutató Központ, Budapest. Egedy T.—Kovács Z.—Morrison N. (2005) A városrehabilitációs kezdeményezések nemzetközi tapaszta- latai. — Egedy T. (szerk.) Városrehabilitáció és társadalom. Tanulmánykötet. MTA FKI, Budapest. 71-102. o. Gans, H. (1973) Az avult városrészek lebontásának és az ott él ő lakosság átköltöztetésének emberi következményei. — Szelényi I. (szerk.) Városszociológia. KJK, Budapest. 303-324. o. Kocsis, J.—Kőszeghy, L.—Tomay, K. (2000) Ráday street Budapest. Kézirat. Locsmándi G. (2005) Városmegújítás a Ferencvárosban — Egedy T. (szerk.) Városrehabilitáció és társada- lom. MTA Földrajztudományi Kutató-intézet, Budapest. 201-228. o. Park, R.E. (1929) The Goald Coast and the Slum. University of Chicago, Chicago. Városkutatás Kft. (2004) A szociális városrehabilitáció: koncepció, eszközrendszer és modellkísérletek. Budapest. Wirth, L. (1928) The Ghetto. University of Chicago, Chicago. DECLINE AND RENEWAL - THE CASE OF BUDAPEST KYRA TOMAY The physical and social decline of inner parts of Budapest was already a serious problem in the socialist era before the transition of 1989-90. Although a "soft rehabilitation" method of renewal began in certain areas of the city in the 80's, most of the concept remained only a plan, due to the transition started in 1989-1990. Urban decline is still one of the main urban policy challenges of Budapest. In this paper my aim is to show how many different renewal policies are exist and followed by the local governments of the different districts, and how these policies effect on the social mix of the areas. The case of Middle-Ferencváros, Inner- Ferencváros (Ráday street) and Middle-Józsefváros are examples of different renewal strategies. My aim is to demonstrate both the advantages and disadvantages of the projects.